Keresés
Keresési eredmények
-
Sótűrő budavirágfajok terjedése a Dunántúl útjain
141-150Megtekintések száma:588Az észak-dunántúli főközlekedési utak környezetének 2013-tól folytatott florisztikai feltárása során összesen 826 kilométer hosszú útszakaszt vizsgáltunk. Kimutattuk a hazánkból korábban csak természetközeli élőhelyekről ismert Spergularia marina és Spergularia media állományait. Nyugatról kelet felé helyenként futótűzszerű terjedést mutat a Spergularia marina, amely összesen 14 főközlekedési út padkájáról került kimutatásra. Számos lelőhelyén monodomináns növényzeti sávot képez. Kisebb intenzitású a Spergularia media terjedése, amelyet 4 főközlekedési út mellett regisztráltunk. Mindkét faj a hazai szikes társulások jellegzetes eleme, útmenti terjedésük hátterében azonban az utak intenzív sózása, valamint a belföldi és nemzetközi gyorsforgalmi úthálózat töretlen fejlesztése és a megnövekedett autóforgalom áll. Munkánkban a két faj másodlagos terjedését mutatjuk be, tárgyaljuk a terjedés hátterében húzódó abiotikus és ökológiai háttérviszonyokat. A nemzetség határozási nehézségeinek enyhítése érdekében kiegészített határozókulcsot teszünk közzé.
-
Őshonos növényfajok elterjedése és áramlással történő sodródása tiszántúli öntözőcsatornák mentén
17–30Megtekintések száma:343A tanulmány célja hat őshonos, vízi élőhelyekhez kötődő növényfaj – csemegesulyom, éles kolokán, fehér tündérrózsa, villás sás, vízi rucaöröm és vízi tündérfátyol – elterjedésének vizsgálata három kelet-magyarországi öntözőcsatorna (Keleti-, Nyugati- és Nagykunsági-főcsatorna) és kapcsolódó kisebb mellékcsatornák mentén. A vizsgálat 2022 nyarán történt, 50 méteres szakaszokon, összesen 470 mintavételi ponton. Emellett a növények áramló víz általi terjedését sodródó egyedek számlálásával (26 ponton) és uszadéksebesség méréssel (24 ponton) is vizsgáltuk. A vizsgált fajok közül a Salvinia natans volt a legelterjedtebb és legtömegesebb, míg a legritkább a Nymphaea alba volt, melyet mindössze 11 mintaponton sikerült kimutatni. A 6 vizsgált fajt összesen 75 új flóratérképezési négyzetből mutattuk ki. Eredményeink szerint a vízáramlás jelentős szerepet játszik a célfajok, főként a lebegő életmódúak (például Salvinia natans, Trapa natans) terjedésében. Bár a korábbi időszakok folyószabályozási és vízrendezési munkálatai drasztikusan átalakították az Alföld vízhálózatát és vegetációját, az olyan másodlagos vizes élőhelyek, mint a mesterséges csatornák napjainkban menedéket nyújthatnak egyes ritka fajoknak a mezőgazdasági területek által dominált tájban.
-
Adatok a vasútmenti pionír élőhelyek flórájához a Tiszántúlon
86–101Megtekintések száma:635A vasúti pályaszakaszok (vonalas létesítmények) mentén létrejövő pionír élőhelyek kiváló terjedési lehetőséget biztosítanak egyes fajok számára. A dolgozatban olyan, a vasúti töltéseken fellelt fajok új előfordulásait mutatom be, mint az Equisetum ×moorei, Equisetum ramosissimum, Lycopsis arvensis, Euphorbia maculata, Lepidium densiflorum, Tragus racemosus és a Vulpia myuros. Kiemelendő adat a Galium humifusum újrafelfedezése az országban. A dolgozatban összegyűjtött adatok alapján elmondható, hogy egyes adventív, illetve nem tájhonos (homokgyepi) fajok ezen vasúti töltések homokalapzatait képesek kolonizálni, így azokat ökológiai folyosóként használni. Ezáltal a vasútmenti pionír élőhelyek jelentős szerepet játszanak az adventív fajok terjeszkedésében, ugyanakkor az országosan ritka, őshonos pionír fajok megtelepedésére is lehetőséget adnak.
-
Ceratocephala testiculata (Crantz) Roth és további adatok a Bükkalja flórájához
81-142Megtekintések száma:423A cikkben a Bükkalja területéről 367 taxonról (365 fajról és két hibridről) közlök elterjedési adatot az 1997–2014 időszakból, mely dűlőszinten (lokalitás) összesen 5 470 botanikai adatnak felel meg. A felmérés keretében herbáriumi adatgyűjtést is folytattam (összesen 344 herbáriumi lap). A fajok értékékelésekor Vojtkó András flóraművéből indultam ki, de az azóta megjelent publikációk adatait is felhasználtam. 45 olyan fajt regisztráltam, mely a flóraműben nem szerepel, igaz ezek közül 3 fajnak ismertek voltak korábbi adatai (Acer negundo, Elaeagnus angustifolia, Xanthium strumarium). Az új fajok közül természetes előfordulású, honosnak tekinthető 6 faj (Carex flacca, Ceratocephala testiculata, Glycerrhiza echinata, Gypsophila paniculata, Kochia laniflora, Marrubium vulgare), míg 5 faj a gyomflóra részét képezi (Anthemis ruthenica, Chenopodium ficifolium, Eragrostis pilosa, Senecio vernalis, Xanthium strumarium). Az új fajok jelentős része adventív előfordulású, melyekhez soroltam azon fajokat is, melyek honosak a hazai flórában, de a bükkaljai előfordulásaik egyértelműen szünantróp élőhelyekhez köthetőek (összesen 5 faj: Crypsis alopecuroides, Limonium gmelini subsp. hungaricum, Salsola kali, Scirpoides holoschoenus, Trifolium angulatum). A változó, leromló flóra képviselői az újonnan kimutatott inváziós fajok (összesen 11 faj), melyek megtelepedése és tömeges térhódítása az elmúlt évtizedekben gyorsult fel (lásd Bidens frondosa, Impatiens glandulifera, Phytolacca esculenta, Xanthium italicum). A flóra kritikai feldolgozásakor az újonnan kimutatott fajok mellett 43 olyan fajt is regisztráltam, melynek nem volt ismert recens publikált adata a Bükkből. Az újonnan kimutatott fajokkal ellentétben itt e fajok jelentős része honosnak tekinthető (összesen 38 faj), melyek változatos élőhelypreferenciával jellemezhető csoportokra oszthatók (száraz gyepi, mocsári, erdei és gyom). Az enumerációban 65 fajnál jeleztem, hogy a felmért lokalitások alapján jelentős adatbővülés valósult meg, melynek révén az adott faj elterjedési mintázata pontosítható volt. 24 – változatos élőhelypreferenciával rendelkező – faj esetében az adatbővülés ütemét is részletesen elemeztem a felmért lokalitások (dűlő) és az általuk lefedett KEF negyed-kvadátok alapján. Megállapítást nyert, hogy a rendelkezésre álló adatsorok a flóra évtizedes léptékű változásának nyomonkövetésére nem alkalmasak, viszont a magasabb régiók és az érintkező síksági területek jobb feldolgozottsága révén flóragrádiensek megrajzolásához jól felhasználhatók.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XIII.
85-88Megtekintések száma:58614Munkánk azon közleménysorozat tizenharmadik tagja, amely előfordulási adatok rendszeres közlésével egészíti ki a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza című kiadvány előfordulási térképeit. Ezúttal összesen 1307 előfordulási adattal járulunk hozzá a hazánkban előforduló hajtásos növények elterjedésének pontosabb ismeretéhez. Összesen 634 edényes taxon előfordulási térképéhez szolgáltatunk lelőhely adatokat, melyek 256 kvadrátban oszlanak meg. Az adatok eloszlása diszperz jelleget mutat, amely az adatgyűjtés egyenetlenségéből adódik. Az felsorolásban szereplő fajok többsége az Alföld, az Északi-Magyarországi-Középhegység és a Kisalföld nagytájakról származik. Az enumerációban szerepeltetünk ritka honos fajokat, ritka, vagy adathiányos adventív fajokat és szubspontán megjelenő honos fajokat, vonalas létesítmények mellett terjedő adventív, és szubspontán megjelenő honos fajokat, és az országban elterjedt, de az atlaszban alulreprezentált taxonokat is.
-
A Digitaria ciliaris egykori előfordulása Magyarországon – egy herbáriumi revízió eredményei
53–62Megtekintések száma:473A Növénytár Herbárium Carpato-Pannonicum gyűjteményében elvégzett revízió segítségével sikerült igazolni a Digitaria ciliaris (Retz.) Koeler hazai, történeti előfordulását Győrből, egy régi gyapotfeldolgozó és textilgyár területéről. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a faj korábban közölt magyarországi adatai egytől-egyig tévesek, mivel a hazai határozókönyvek Digitaria-kulcsai tévesen értelmezték a taxont, zömmel a D. sanguinalis subsp. pectiniformis szinonimájaként. A herbáriumi vizsgálat igazolta, hogy a Magyarországon a D. sanguinalis a leggyakoribb taxon. A nálunk feltehetően archeofita D. sanguinalis subsp. pectiniformis is elterjedt, valószínűleg kissé alultérképezett, példányait xerotherm gyomnövényzetből, gyakran szőlőkből, vasút menti élőhelyekről gyűjtötték. A bizonyosan őshonos D. ischaemum elterjedésében még látható egy kis természetes mintázat, eredetileg talán síksági, dombvidéki tájakon, homokon, kavicson lehetett a legjellemzőbb. Ez a faj újabban a kvarchomokkal fugázott díszburkolatok terjedésével urbán területeken országszerte terjed. A trópusi/szubtrópusi származású Digitaria ciliaris a magyar flórában egykor jelenlévő, alkalmi megtelepedő idegenhonos fajunk.
-
Újabb adventív vízinövény Magyarországon: Limnobium laevigatum (Hydrocharitaceae)
9-15Megtekintések száma:441A szerző a Magyarországról korábban nem ismert amazonasi békatutaj (Limnobium laevigatum (Humb. & Bonpl. ex. Willd.) Heine) két lelőhelyét találta Tata-Naszály, illetve Dunaalmás közelében, melegvizű források kifolyóiban. Ez a növény Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területein őshonos, ahol sokféle édesvízi élőhelyen megtalálható. Kedvelt akváriumi, illetve kerti tavi növény, mely a kereskedelem révén vált „világpolgárrá”. Özönnövényként csak az ezredforduló óta tartják számon. Behurcolták az Egyesült Államokba, Ausztráliába, Japánba, Indonéziába, Zambiába és Zimbabwébe. Európából korábban csak egy kivadulását jelezték (Belgium). Könnyen terjed és igen gyorsan (ivarosan és vegetatív úton egyaránt) szaporodik. Megjelenése az Egyesült Államokban már komoly problémát okoz. Tömeges megjelenésével kiszorítja az őshonos növényeket, elzárja a fényt a vízben élő állatok és növények elől, csökkenti a vízben az oldott oxigén mennyiségét, rongálja, illetve működésképtelenné teszi a műszaki létesítményeket.
-
Néhány kiegészítés a Jászság flórájához
21–30Megtekintések száma:592Magyarország Flóratérképezési Programja során 2012-ben 9 kvadrát felmérését végeztem el a Jászságban. Az adatgyűjtést 2020-ban kiegészítettem. Cikkemben az érdekesebb, regionálisan fontos florisztikai adatokat közlöm 68 edényes növényfajra vonatkozóan. Közöttük vannak idegenhonos taxonok (pl. Alopecurus myosuroides, Amaranthus deflexus, Juncus tenuis, Phytolacca esculenta) országosan (Silene bupleuroides), vagy regionálisan ritka fajok (pl. Coronopus squamatus, Linaria biebersteinii), a térség egykori erdeinek túlélői (pl. Clematis recta, Elymus caninus, Melica altissima, Sisymbrium strictissimum) és ritka gyomok (pl. Aegilops cylindrica, Bupleurum affine, Myagrum perfoliatum). Bemutatok egy szikes fajokban gazdag műút menti padkát is (Artemisia santonicum, Chenopodium chenopodioides, Hordeum hystrix, Plantago maritima).
-
Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez II. (6–22)
233–252Megtekintések száma:956A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat második részében a Cephaloziaceae, Athyriaceae, Dryopteridaceae, Cystopteridaceae, Thelypteridaceae, Brassicaceae, Rosaceae, Elatinaceae, Apiaceae, Orobanchaceae, Liliaceae és Orchidaceae családokba tartozó ritks, Magyarországon többségében védett fajokkal foglalkozunk. Beszámolunk a Nowellia curvifolia aktuális előfordulásáról Szlovénia Szubpannon régiójában. Bemutatunk egy páfrányfajokban (Athyrium filix-femina, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. filix-mas, Gymnocarpium dryopteris, Polystichum aculeatum) kivételesen gazdag élőhelyet a Borsodi ártérről. Közöljük a Thelypteris palustris-nak a Nagykunsági-öntöző-főcsatorna és a Keleti-főcsatorna mentén megfigyelt állományait. Új előfordulási adatokat közlünk az Aethionema saxatile, a Crataegus nigra, az Elatine hungarica, a Sium sisarum, az Orobanche hederae, Himantoglossum adriaticum, Epipactis placentina, E. exilis, E. pseudopurpurata, E. microphylla hazai elterjedéséhez, valamint a Helosciadium repens megjelenéséhez urbanizált környezetben. A Gagea spathacea és G. bohemica új a Zempléni-hegységben, az Epipactis nordeniorum és Epipogium aphyllum új a Mátra flórájában, a Himantoglossum calcaratum új Magyarországon. Bemutatjuk néhány orchidea faj spontán megtelepedését egy veszprémi középiskola udvarán. Emellett beszámolunk a Sternbergia colchiciflora virágain megfigyelt megporzó rovarokról. Két, korábban tévesen közölt adat korrigálásának is helyet adunk.
A közleményt a Magyar Tudományos Akadémia alapításának bicentenáriuma alkalmából Hazslinszky Frigyes, Frivaldszky Imre, Láng Adolf Ferenc, Richter Aladár, Jurányi Lajos, Kanitz Ágoston, Fekete Lajos, Mágócsy-Dietz Sándor, Hollós László, Tuzson János, Gombocz Endre, Moesz Gusztáv, Lengyel Géza, Győrffy István, Jávorka Sándor, Andreánszky Gábor, Szabó Zoltán, Rapaics Raymund, Soó Rezső, Zólyomi Bálint, Máthé Imre, Ubrizsy Gábor, Jakucs Pál és Fekete Gábor botanikus-akadémikusok emlékének ajánljuk.
-
Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez I. (1–5)
160–172Megtekintések száma:1144A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat első részében a korpafűfélék (Lycopodiaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), varhúhájfélék (Crassulaceae), rózsafélék (Rosaceae) és kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó fajokkal foglalkozunk. Beszámolunk a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) 2019–2024 között, települések belterületén (kertekben, temetőkben) megtalált példányairól. Dokumentáljuk a Magyarország területéről korábban nem ismert lápi korpafű (Lycopodiella inundata) előfordulását egy Nagyhuta határában található sípályáról. Új előfordulási adatokat közlünk az úthálózat mentén terjedő sziki varjúháj (Sedum caespitosum) és hagymaszagú tarsóka (Thlaspi alliaceum) esetében. Több hazánkban ritka orchideafaj új előfordulásait közöljük: az adriai sallangvirágot (Himantoglossum adriaticum) a Mecsekből, a Balaton-felvidékről, a Bakonyból és a Szigetközből; a poszméhbangó (Ophrys fuciflora) subsp. holubyana nevű alfaját Veszprém megyéből és törzsalakját Zala megyéből, az erdei ujjaskosbort (Dactylorhiza fuchsii) a Mezőföldről, a füles kosbort (Orchis mascula subsp. signifera) az Észak-Alföldről.
-
A fenyőfagyöngy (Viscum album subsp. austriacum) elterjedése és gyakorisági viszonyai Magyarországon
89-102Megtekintések száma:4192015–2023 között gyűjtött adatok alapján bemutatjuk a fehér fagyöngy (Viscum album) kéttűs fenyőfajokon élő alfajának (subsp. austriacum) magyarországi elterjedését, gyakorisági viszonyait, továbbá vizsgáljuk az elterjedését és tömegességét befolyásoló tényezőket. Az alfaj magyarországi elterjedése a Nyugat-Dunántúlra korlátozódik, ezen belül a táj nyugati felében általánosan elterjedt, így a Vendvidék, Felső-Őrség, Kőszegi-hegység és a Pinka-sík fenyőelegyes erdőállományainak jellegzetes eleme. A Soproni-hegység szinte valamennyi (idősebb) erdei- és feketefenyő elegyet tartalmazó állományában előkerült és több helyen tömeges. Vizsgálataink alapján a taxon aktuális elterjedése Délnyugat-Dunántúlon követi az erdeifenyő őshonos elterjedésének határát, míg a Kemenesháton és a Sopron–Vasi-síkon a regionális areahatár 10–25 km-rel átlépi azt. A vizsgált erdőrészleteket faállománytípusuk szerint csoportokba soroltuk (fenyőelegyes lomberdők, lombelegyes tűlevelű [erdei-, kisebb részben feketefenyves] állományok, kultúrfenyvesek), továbbá megkülönböztettük a különálló facsoportokat és erdősávokat. A fenyőfagyöngy erdőrészleten belüli gyakorisága a lombelegyes állományokban érte el a legmagasabb arányt, sőt, négy mintaterületen tömeges, az állomány pusztulásában is jelentős szerepet játszó fertőzést regisztráltunk (Bucsu, Csepreg, Nemescsó, Tömörd). Az előfordulások számának jelentős növekedése a taxon eddigi alultérképezettségével, valamint Európa-szerte bizonyított terjedésével magyarázható. Ez utóbbit segítheti elő, hogy a domb- és síkvidéki kéttűs erdeink ellenállóképessége klimatikus okokból nagymértékben csökkent.
-
Adatok a Duna Komárom-Esztergom és Fejér megyei szakaszainak flórájához
157–168Megtekintések száma:490A cikk elsősorban a Duna árterének vízi és iszapnövényzetével foglalkozik. Az adatok többnyire a 2019-es, tartósan alacsony vízállás mellett végzett felmérések eredményeit tükrözik. A Komárom-Esztergom megyei szakasz iszapnövényzete viszonylag jól kutatottnak számít, míg a Fejér megyei korábban alig volt ismert. A vizinövények közül a Gönyű és Neszmély közötti szakaszról korábban ismert, egyébként is ritka Hippuris vulgaris és Hydrocharis morsus-ranae nem került elő. Megjelent viszont több veszélyes özönnövény, így a Salvinia molesta, Myriophyllum aquaticum, Limnobium laevigatum, valamint a Crassula helmsii, melynek ez az első hazai adata. Hosszú évtizedek után ismét előkerült a Vallisneria spiralis, jelen van az Elodea canadensis, illetve egyre elterjedtebb az Elodea nuttallii és az Azolla taxonok. Az iszapnövényzetben új fajként jelent meg, sőt meglehetősen elterjedt lett a Lindernia procumbens és az adventív Lindernia dubia. Özönnövények közül megjelent a Cyperus esculentus, az Euphorbia maculata és az Eleusine indica. A korábban ismerthez képest jóval elterjedtebb lett a Veronica catenata és a Schoenoplectus triqueter, valamint nagyobb állományai vannak a Cyperus glomeratus-nak. A nyílt kavicsos felszínek érdekes növénye a több lelőhelyen is megtalált Polygonum graminifolium, melynek egészen a közelmúltig nem voltak aktuális hazai adatai.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához X.
101–106Megtekintések száma:803Jelen közleményünk annak a sorozatnak a tizedik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 194 kvadrátban 686 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja, amelyeket egy elektronikus appendixben listázunk részletesen. Egy kvadrát néhány pontszerű felmérésnek köszönhetően 100-nál is több fajjal egészült ki. Az országos kéktúra útvonal néhány szakaszának bejárása 10 flóratérképezési kvadrátban összesen 142 új faj kimutatását eredményezte. Ezek közül legérdekesebb-ként a bakonyi Carex strigosa előfordulásokat emelnénk ki. A korábbi és újonnan kimutatott előfordulási adataira támaszkodva megállapítható, hogy e védett sásfaj a Dunántúli-középhegységen belül DNy-i irányból ÉK-i irányba terjeszkedik. Ezek a megfigyelések felhívják a figyelmünket arra, hogy az olyan szinantróp élőhelyek, mint a nagyobb forgalmú turistautak tanulmányozása, komoly szerepet játszhat a flóra térbeli mintázatának KEF léptékű feltárásában. Másrészt, az így regisztrált adatok hozzájárulhatnak olyan “őshonos” növények eredetének és terjedésének jobb megismeréséhez is, mint az ún. illír-dacikus harapófogó fajai.
-
Florisztikai felmérések hibaforrásai I. „Jószándékú” flórahamisítások: „kakukk” a Medvesen
207-217Megtekintések száma:421A tervezett cikksorozat a florisztikai térképezések, illetve az így keletkezett adatbázisok hibaforrásaira szeretné felhívni a figyelmet. E dolgozatban elsőként a „jószándékú” flórahamisítás esetét mutatjuk be egy kistáj, a Medves vidék példáján. Az adatok forrását azok a 2005-ben postázott levelek képezik, amelyeket Varga Ferenc az elsőszerző kérésére fogalmazott meg. A dolgozatban 10, a tájegység és/vagy a Pannonicum szempontjából növényföldrajzilag is jelentős faj (Adonis vernalis, Arum orientale, Asarum europaeum, Genista germanica, Phragmites australis, Pulsatilla grandis, P. nigricans, Salvia aethiopis, Viola alba, Xeranthemum annuum) átültetésének körülményeit listázzuk. A levelezésekből kiderül, hogy amatőr botanikusként milyen módon szólhatunk bele egy terület flórájának alakulásába. A fajok döntő részét Varga Ferenc déli irányból észak felé mozdította el, átlagosan mintegy 10 km-nyire az eredeti termőhelyüktől. Az Adonis vernalis és a Genista germanica kivételével legalább egy áttelepítés sikeresen, meghonosodással végződött. A Salvia aethiopis esetében az új állomány csupán 1,25 km-nyire található Szlovákiától, ahol a faj már kifejezetten ritka, veszélyeztetett (EN) taxon.
-
A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) I .: A „Soó Rezső Herbárium”
142-155Megtekintések száma:758A dolgozat bemutatja a Debreceni Egyetem herbáriumát. A herbáriumi példányok fotózását követően a cédulákról leolvasható adatokat adatbázisban rögzítettük. Az adatbázis 2013-as állapota alapján bemutatjuk a DE herbáriumának legnagyobb részgyűjteményét, a „Soó Rezső Herbáriumot” (röviden: SRH). Az SRH Európa szinte minden országából, de főként Magyarországról és a környező országok területéről őriz mintegy 38 ezer példányt. Soó Rezső és tanítványai, valamint Polgár Sándor a legproduktívabb gyűjtők. Legnagyobb számban Hajdú-Bihar, Pest, Győr-MosonSopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területéről származnak a példányok, amelyek java részét a múlt század első felében (1930–1950) szedték. A gyűjtemény 1955–2000 között nem bővült, de az ezredfordulót követően új lendületet vett a gyűjtési aktivitás. Az SRHban számos, magyar szerző által leírt taxon originális példánya megtalálható. Az adatbázis attribútumtáblájának jelentős részét (a Magyarország mai területén gyűjtött, nem kultivált növények példányainak fő adataival) az 1. Elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk. Igény szerint a szerzők részletesebb adatokat is közölnek.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XII.
77-84Megtekintések száma:980Jelen dolgozatunk a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeihez tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban az Alföld és a Dunántúl területéről. A részletes adatokat elektronikus mellékletben közöljük. E florisztikai adatok a közép-európai flóratérképezés raszterhálózatának 149 kvadrátját érintik. 460 fajról közlünk összesen 1325 elterjedési adatot. Közülük kiemelkedő jelentőségű a Phegopteris connectilis megjelenése a Vértesalján, a Sternbergia colchiciflora és a Corydalis solida Duna–Tisza közi előfordulása, valamint az Euphorbia angulata és a Potentilla alba előkerülése a Nyírségben. Mindezeken kívül közleményünkben számos ritkább taxon új előfordulása található.
-
Kiegészítések a Nyugat-Dunántúl flórájának ismeretéhez
213-234Megtekintések száma:427Cikkünkben az elmúlt közel 10 évben a Nyugat-Dunántúlon végzett florisztikai kutatásaink eredményeit ősszegezzük. Munkánkban törekedtünk a Nyugat-Dunántúl területén előforduló ritka, kevés irodalmi adattal rendelkező vagy növényföldrajzi szempontból érdekesebb taxonok adatainak közlésére. A cikkben szereplő enumeráció 98 taxon 172 előfordulási adatát közli. A kutatás során előkerült a Nyugat-Dunántúl flórájára nézve 9 új faj, melyek közül 3 faj tekinthető őshonosnak [Oenanthe banatica Heuff., Koeleria pyramidata (Lam.) P.Beauv., Polycnemum majus A. Braun.], míg 6 faj valószínűleg adventív megtelepedés eredménye [Artemisia annua L., Fallopia sachalinensis (F. Schmidt) Ronse Decr., Rumex pulcher L., Cerasus vulgaris Mill. subsp. acida (Dumort.) Dostál, Salvia austriaca Jacq., Digitalis lanata Ehrh.]. A cikkben szereplő további taxonok döntően őshonos növények, többségük védett vagy természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű, ezért monitorozásuk javasolt. Több, a régióban még ritka adventív faj lelőhelyét ismertetjük (például Calepina irregularis Adans.). Számos, növényföldrajzi szempontból jelentős fajról közlünk adatokat, elősegítve ezzel elterjedésük pontosabb megismerését. Az ismertetésre kerülő taxonok leginkább természetes vagy féltermészetes élőhelyeken fordulnak elő, de néhány ritka, extenzív szántókhoz vagy szünantróp élőhelyekhez köthető ritka gyom [például Coronopus squamatus (Forssk.) Asch., Thesium dollineri Murb.] előfordulásáról is beszámolunk.
-
Adatok a Ducellieria chodatii nyugat-magyarországi előfordulásához
3-10Megtekintések száma:574Kőszeg közelében, az Alsó-erdőben fellelhető tőzegmohás átmeneti láp közel három éve indult algológiai vizsgálata során 2022 tavaszán egy új, korábban még nem jegyzett faj került elő, a Ducellieria chodatii (Ducellier) Teiling. Fenyőpollen parazita lévén felbukkanása összefüggésbe hozható a környező fenyves, illetve fenyő elegyes állományok utóbbi időben tapasztalható fokozott pollentermelésével. Mind morfológiai szempontból, mind az élőhely környezeti adottságait illetően a vizsgálatok eredményei javarészt illeszkedtek a szakirodalomban fellelhető korábbi vonatkozó adatokhoz. Eltérésként említendő ezekhez képest az élőhely alacsonyabb térszíne, valamint kiemelendő az egyik mintaterület jelentősen átlag feletti vezetőképesség értéke. Mindezek az ismeretek a mellékelt képanyaggal együtt adalékul kívánnak szolgálni nem csak a D. chodatii hazai előfordulását jegyző, de a faj alaktani, fejlődéstani jellemzőit, valamint ökológiai igényeit feltáró kutatásokhoz is.
-
Újabb adat a magyar adventív flóra ismeretéhez: az Acer opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Willd.) Gams 1925 Magyarországon
229-238Megtekintések száma:202A bonyolult rendszertani helyzetű Acer opalus Miller 1768 taxonómiailag gyűjtőfajként fogható fel, mely a különböző értelmezések függvényében számos kisfajt, illetve alfajt foglal magába. Hazánk jelenlegi határain belül 2009 júliusában, a Tétényi-fennsíkhoz tartozó Kamaraerdőből (Budapest XI. kerület) vált ismerté egy, a gyűjtőfajhoz tartozó taxon jelentősebb adventív előfordulása, mely az alaposabb vizsgálatok szerint A. opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Wild.) Gams-nak bizonyult. Az alfaj természetes elterjedési területe a Földközi-tenger középső részének keleti felét, valamint a Balkán-félsziget nyugati területeit öleli fel. A taxon szubmediterrán-mediterrán elterjedésű, melegkedvelő, az árnyalást jól tűri, de gyakran fényigényes fajokkal elegyedve jelenik meg. Őshonos elterjedési területén bükkösökben, fenyvesekben, kocsánytalan tölgy uralta erdőtársulásokban, és száraz tölgyesekben is előfordul mint elegyfa. Az alfaj Magyarországon egy cseres-kocsánytalan tölgyes származékerdőből került elő. Itt több idős, magtermő egyed él, melyek termőre fordulásuk óta állandóan és nagy mennyiségben teremnek. Mindezt az is bizonyítja, hogy mára az idős egyedek és a tömegesen megjelenő magoncok közötti számos korosztály képviselve van.
-
Adatok a Szuha-vízgyűjtő és környéke flórájához II.
41–52Megtekintések száma:481Cikkünkben a Putnoki-dombság flórájához szolgáltatunk adatokat, melyeket nagyrészt 2022 és 2024 között gyűjtöttünk. Számos Magyarországon védett taxon, őshonos vagy archeofiton gyom, özöngyom, illetve kultúrszökevény faj új lelőhelyére bukkantunk. A cikkben szereplő 144 taxon közül 8 új a Tornensére (Phytolacca americana, Mespilus germanica, Rhinanthus ×hungaricus, Orobanche alba subsp. major, Dipsacus ×fallax, Filago vulgaris s. str., Rudbeckia hirta, Bolboschoenus laticarpus), további 8 pedig a Putnoki-dombságra (Polystichum aculeatum, Ranunculus trichophyllus, Diplotaxis muralis, Lathyrus palustris, Lonicera caprifolium, Crepis pulchra, Allium rotundum, Lolium multiflorum).
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához II.
227-252Megtekintések száma:945Jelen közleményünk annak a sorozatnak a második része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 612 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 283 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (e.g. Antennaria dioica, Bupleurum pachnospermum, Carex rostrata, Ceratocephala testiculata, Cicuta virosa, Cirsium boujartii, Epipactis moravica, Lycopsis arvensis, Parnassia palustris, Pyrus nivalis, Rumex kerneri, Rumex pulcher, Silene nemoralis, Stellaria alsine, Teucrium botrys, Vicia lutea), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Nonea lutea, Panicum dichotomiflorum, Silybum marianum) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Eragrostis minor, Heliotropium europaeum, Saxifraga tridactylites) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. Közleményünk számottevően hozzájárul a Ranunculus illyricus és a Spergula pentandra nyírségi, valamint a Senecio vernalis hazai elterjedésének ismeretéhez.
-
Észrevétlen özönfaj a magyar flórában, az örmény szeder (Rubus armeniacus Focke)
220-228Megtekintések száma:269A dolgozat a kaukázusi eredetű Rubus armeniacus magyarországi megjelenéséről, aktuális elterjedéséről és potenciális inváziós szerepéről tudósít. A faj első igazolt előfordulásai az 1990-es évekből származnak, mára elsősorban Budapest és egyes városok térségében, ruderális társulásokban rendelkezik erős állományokkal, míg a hegy- és dombvidéki zárt erdőkben nem versenyképes az őshonos szederfajokkal szemben. Természetvédelmi szempontból az alföldi homoki vegetációt érintő terjedése tűnik a legveszélyesebbnek. Tágabb kitekintésben az eredmények felhívják a figyelmet a „nem őshonos rejtett fajok” kutatásának ökológiai és konzervációbiológiai szerepére.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához IX.
253–256Megtekintések száma:803Jelen közleményünk annak a sorozatnak a kilencedik része, melynek célja Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 734 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 222 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből és a Duna–Tisza-köze északi részéből, valamint a Hanság déli pereméről, a Maros-mentéről és a Hortobágyról. Összesen 1632 új adattal járulunk hozzá az Atlaszhoz. Az adatok között számos ritkább, vagy lokálisan jelentős őshonos, esetleg bizonytalan őshonosságú taxont találunk, sok esetben számolunk be terjedő idegenhonos fajok új lelőhelyeiről, egyes esetekben pedig túlélő idegenhonosokról. Emellett országosan elterjedt fajok esetében is közöljük az Atlasz térképein korábban nem jelölt lelőhelyeket.
-
Az Euphorbia myrsinites elvadulása Egerben
253–256Megtekintések száma:316Az Euphorbia myrsinites L. (Euphorbiaceae) közismert dísznövényünk. A Földközi-tenger medencéjében, a Fekete-tenger körül, a Kaukázusban és Kis-Ázsiában őshonos. Elvadulásának számos esete ismert Nyugat- és Közép-Európából, illetve Észak-Amerikából. Magyarországon mintegy fél évszázada ismertek alkalmi kivadulásai. Újabban az ország több pontjáról jelezték a jelenlétét. Jelen közleményben a faj kivadulásának újabb esetét mutatom be, Egerből. A rendelkezésre álló adatok alapján az E. myrsinites-t Magyarországon lokálisan meghonosodottnak tekinthető, de a formális kritériumok alapján lokálisan inváziós képessége is lehet. A faj pontos magyarországi státuszának megállapításához további megfigyelések szükségesek.
-
Florisztikai adatok Észak-Pest és Nyugat-Nógrád vármegyék térségéből
193–202Megtekintések száma:338Ebben a cikkben az utóbbi években Pest vármegye északi és Nógrád vármegye nyugati részén talált, jelentősebb florisztikai adataimat adom közre. A 100 előfordulás 54 fajt reprezentál, melyek közül három haraszt, 51 virágos növény. Az előfordulások legalább kistáji szinten újak, illetve egyes esetekben régi vagy bizonytalan adatok megerősítései. Az Északi-középhegység szintjén új vagy jelentős adattal bővült fajok száma 14. A fajok többsége idegenhonos, vagy utak mentén másodlagos terjedést mutató őshonos növény. Közülük több faj hazai elterjedésének északi irányú bővülését sikerült kimutatni.