Keresés

Keresési eredmények

• Florisztikai adatok a Tiszántúl északi pereméről II.: Borsodi-ártér és Sajó–Hernád-sík

  169–186

  Süveges Kristóf

  Takács Attila

  Nagy Timea

  Schmotzer András

  Koscsó János

  Megtekintések száma:

  1034

  Jelen dolgozatban 2006 és 2019 közötti időszakból, a Borsodi-ártér és a Sajó–Hernád-sík területéről gyűjtött florisztikai megfigyeléseinket tesszük közzé, összesen 126 fajról, és egy hibridről. Különös figyelmet fordítottunk a térségben jellemző kavicsbányákra, ezért az adataink egy jelentős része valamilyen módon összefüggésbe hozható a kavicsbányászati tevékenységek során létrejött élőhelyekkel. A dolgozatban bemutatjuk néhány országszerte ritka vagy szórványos őshonos faj (például Chenopodium murale, Ch. rubrum, Lycopsis arvensis, Chamaenerion dodonaei, Reseda luteola, Senecio viscosus, Gnaphalium luteoalbum, Cyperus glomeratus), ill. újjövevény (Lepidium densiflorum, L. virginicum) újabb előfordulásait. Védett, de nem feltétlenül ritka fajok lokális elterjedéséhez is kiegészítésekkel szolgálunk (például Pseudolysimachion longifolium, Nymphoides peltata, Epipactis tallosii, Leucanthemella serotina). Néhány faj előfordulását tiszántúli (Sherardia arvensis, Thymelaea passerina, Silene conica) vagy alföldi (Monotropa hypopitys) kitekintésben is jelentősnek tartjuk.

• Lengyel és Hőgyész környéki Natura 2000 erdőterületek florisztikai adatai

  31–38

  Vas István

  Tóth István Zsolt

  Megtekintések száma:

  317

  Munkánkban 169 faj előfordulási adatait közöljük az eddig még egységesen nem vizsgált Lengyel–Hőgyészi-erdők (HUDD20026) Natura 2000 területéről, amely a szintén keveset vizsgált Tolnai-hegyhát déli részén terül el. A flóratérképezési munkában a terület három egymást követő évben (2015, 2016, 2017), különböző egységekben lett felmérve. A vizsgálat adatai kiegészítik Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeit is. Kiemelhetők az országban vagy a Dél-Dunántúlon ritka, többségükben védett taxonok (pl. Asplenium scolopendrium, Asplenium trichomanes, Polystichum setiferum, Doronicum hungaricum, Paris quadrifolia, Scilla vindobonensis) mellett a területen korábban nem regisztrált Epipactis leptochila subsp. neglecta, a Platanthera chlorantha és a Carex divulsa országosan nem tisztázott elterjedésű alfajainak (subsp. divulsa és a subsp. leersii) előfordulása is.

• Adatok Magyarország lichenizált és lichenikol fungájához

  60–94

  Németh Csaba

  Megtekintések száma:

  126

  A cikk a szerző által az elmúlt években Magyarország területén gyűjtött legérdekesebb zuzmó- és zuzmólakó mikrogomba adatokat közli 12 zuzmófaj és 62 lichenikol gombafaj vonatkozásá­ban. A zuzmók közül az Absconditella trivialis és a Vezdaea acicularis, a zuzmólakók közül pedig a Dacampia cladoniicola, Libertiella malmedyensis, Lichenohendersonia varians, Microcera physciae, Poly­coccum peltigerae, Pronectria dealbans, Pyrenidium actinellum, Stigmidium fuscatae, S. mycobilimbiae, S. squamarinicola, Trichonectria hirta, Xenonectriella physciacearum és a Zyzygomyces physconiae újak Magyarország fungájára. Kiemelkedő jelentőséggel bír a Közép-Európából eddig csak egyetlen lelőhely­ről ismert bazídiumos zuzmófaj, a Lichenomphalia meridionalis 4 új előfordulási adata a Dunántúli-középhegység területéről. Szintén figyelemre méltó a nyílt löszfelszínekhez, löszfalakhoz kötődő sztyeppei zuzmófaj, a Gyalidea asteriscus új előfordulása a Gerecsében, valamint a montán karakterű Lecidea berengeriana előkerülése a Bükk két pontjáról.

• A Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. Magyarországon

  71–76

  Nagy János György

  Zsinka Bernadett

  Verebélyi Viktória

  Zorkóczy Orsolya Krisztina

  Tyler Teadora

  Megtekintések száma:

  275

  A növényt, amelyet 1994-ben Vaccinium oxycoccos L. néven közöltek a Siroki Nyírjes-tóról, e cikk első szerzője 1999-ben Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. fajként azonosította. A határozás helyességét bizonyító morfometriai tulajdonságok gyűjtésére 2016. augusztus 24-én került sor a siroki Nyírjes-tó tőzegmohalápján és szeptember 2-án és 3-án a beregi Báb-tava és a Nyíres-tó tőzegmohalápján. A vizsgálatokhoz felhasználtuk a Beregi-lápokon készített korábbi saját fényképfelvételeinket is. A siroki állomány növényeinek apró, háromszög-tojásdad alakú levelei a levélvállnál a legszélesebbek, a tojásdad-elliptikus murvák a csupasz virágkocsányok alsó harmadában fejlődnek, sötét rózsaszín virágaik magánosak, a porzószálak abaxiális felülete mindenütt szőrős, és a termés körte alakú. A beregi állomány növényeinek ezzel szemben elliptikus-tojásdad levelei szélességében és hosszúságában is jóval nagyobbak. Szőrös virágkocsányaik középső harmadában fejlődnek a szálas-lándzsás murvák, fehér virágaik (2)–3–4–(5) virágú virágzatot alkottak, a porzószálaknak csak a szélei szőrösek, a termés gömb alakú. A. A gyűjtött adatok statisztikai elemzése alátámasztotta, hogy a Sirokon található növények V. microcarpum fajhoz, míg a beregiek V. oxycoccos fajhoz tartoznak.

• A Callitriche brutia komplex tagjai (C. hamulata, C. brutia subsp. brutia és subsp. naftolskyi) Magyarországon

  77–88

  Mesterházy Attila

  Takács Attila

  Lukács Balázs András

  Süveges Kristóf

  Megtekintések száma:

  720

  A cikk összefoglalja a C. brutia komplex közelmúltban előkerült taxonjainak hazai előfordulásait. A C. hamulata korábban Magyarországról egy bizonytalan eredetű vas megyei példány alapján volt ismert. A faj első biztos észlelése 2014-ben történt, azóta a Nyugat-Dunántúl patakjaiból és a Duna folyam szegélyéből összesen 4 helyről került elő. A C. brutia subsp. brutia első megfigyelése a Hortobágyon 2016-ban volt a Kunkápolnási-mocsárban, azóta az alfaj a térségben terjedőben van. A subsp. naftolsky 2024-ben került elő a Dél-Tiszántúl egyik szikes mocsarából szárazföldi alakban. Míg a C. hamulata valószínűleg őshonos tagja a magyar flórának, addig a C. brutia két alfaja a közelmúltban telepedhetett meg, feltehetően madarak által behurcolva. Betelepülésük összefügghet azzal a jelenleg zajló folyamattal, hogy a klímaváltozás során a Mediterrán régióból – gyakran természetes úton – nö­vények jelennek meg és terjednek a Tiszántúlon.

• A ciklámenlila nőszőfű jelentős állománya Parádsasváron

  247–248

  Tóth György

  Magos Gábor

  Molnár Miklós

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  544

  A közlemény bemutatja a fokozottan védett Epipactis placentina Bongiorni & Grünanger hazai előfordulásait. Beszámolunk egy jelentős (2019-ben mintegy 40 virágzó példányt számláló) állományának megtalálá­sáról, amely a faj egyetlen napjainkban ismert hazai állománya.

• A Calamagrostis stricta (Timm) Koeler elterjedése a Dél-Nyírségben

  188-196

  Demeter László

  Megtekintések száma:

  417

  A közlemény a lápi nádtippan elterjedésének feltérképezésében a Dél-Nyírség területén az utóbbi évek során elért eredményeket mutatja be. A korábbról ismert előfordulási helyek ellenőrzé­sén túl számos potenciális élőhely átvizsgálására is sor került. A felmérések nagyobb részben késő ősz­től kora tavaszig történtek, kihasználva a faj száraz levélzetének könnyebb észlelhetőségét. Össze­sen 15 település határában, 19 flóratérképezési négyzetben, 43 lelőhelyen sikerült kimutatni a lápi nádtip­pan előfordulását a vizsgált területen. A vártnál jóval több lelőhelyen került elő, azonban a régi adatok egy részét nem sikerült megerősíteni. Az állományok túlnyomó része igen kicsi, bár néhány esetben az 1000 m²-t elérő összefüggő gyepjei is előkerültek. A termőhelyek legnagyobb sűrűségét, s egyben a legnagyobb kiterjedésű állományokat Penészlek, Fülöp és Nyírábrány határában találjuk. A tapasztalt élőhelyi viszonyok az irodalmi adatoknak megfelelően alakultak. Az eredmények alapján a faj veszé­lyeztetett helyzetét leginkább a vízviszonyok megváltozása okozza. Legalább részben ez eredmé­nyezte, hogy a korábban leírt előfordulások egy részét nem sikerült megerősíteni. A szárazság az élőhe­lyek át­alakulását okozza, és az antropogén zavarásoknak is utat nyithat.

• Florisztikai adatok Észak-Magyarországról II. Északi-Cserehát és Felső-Bódva-völgy

  31–48

  Vojtkó András

  Farkas Tünde

  Megtekintések száma:

  453

  Összeállításunkban az Északi-Cserehát és a Felső-Bódva-völgy területéről 1995 és 2020 között gyűjtött, korábbi publikációinkból kimaradt adatainkat közöljük, 123 fajra vonatkozóan. Publikáljuk néhány, a területről eddig nem közölt, vagy ritka faj adatát (pl. Artemisia annua, Genista pilosa, Ranunculus flammula, Scorzonera purpurea, Silene noctiflora), illetve kitérünk olyan adathiányos, de gyakoribb fajra is, mint a Carex remota, Cirsium pannonicum, Cyperus fuscus, Melampyrum cristatum. Néhány védett faj (Dactylorhiza incarnata, Eriophorum angustifolium, Lycopodium clavatum) új lelőhelyére is rábukkantunk.

• Florisztikai adatok a Tiszántúl középső részéről

  317–357

  Lukács Balázs András

  Gulyás Gergely

  Horváth Dénes

  Hődör István

  Schmotzer András

  Sramkó Gábor

  Takács Attila

  Molnár Attila

  Megtekintések száma:

  720

  Cikkünkben összesen 207 taxon 2005 és 2015 között gyűjtött adatát összegezzük, amelyeket a Tiszántúli flórajárás (Crisicum) középső részén gyűjtöttünk. Az adatsorban a flórajárásra nézve számos ritka és veszélyeztetett faj is szerepel (pl. Asplenium trichomanes, Marsilea quadrifolia, Sisymbrium polymorphum, Viola stagnina, Gentiana pneumonanthe, Elymus elongatus, Montia fontana subsp. chondrosperma, Ranunculus rionii, Ranunculus illyricus, Myagrum perfoliatum, Sedum caespitosum, Vicia biennis, Dorycnium herbaceum, Oenanthe banatica, Peucedanum cervaria, Echium italicum, Digitalis lanata, Valerianella rimosa, Carex buekii, Cephalaria transsylvanica, Cyperus pannonicus).

• Új montán fajok a magyar mohaflórában

  16-26

  Németh Csaba

  Schmotzer András

  Megtekintések száma:

  949

  A szerzők a Központi-Bükk mohaflorisztikai kutatása során három, Magyarország területéről eddig nem ismert mohafaj előfordulását mutatták ki az ómassai Vörös-kő (Encalypta spathulata Müll.Hal.) és a Jávor-hegy (Hydrogonium croceum (Brid.) Jan Kučera, Orthothecium rufescens (Dicks. ex Brid.) Schimp.) mészkő-, illetve dolomit szikláiról. Mindhárom faj montán, alpin-boreális flóraelem, és jelenlétük a Bükk ezen részének erőteljes montán karakterét hangsúlyozza. Míg a H. croce­um és az O. rufescens Európa hegyvidéki területein gyakori és elterjedt faj, addig az E. spathulata IUCN vörös listás növény (VU, sebezhető besorolással), így a Bükkben felfedezett populációja kontinens-léptékben is jelentőséggel bír.

• Néhány florisztikai adat Kötcse környékéről (Dél-Dunántúl, Nyugat-Külső-Somogy)

  74-80

  Nagy Timea

  Megtekintések száma:

  380

  Írásomban Külső-Somogy egy kis szegletéből gyűjtött florisztikai adataimat közlöm. Az adatok többsége 2014-ből származik.  Összesen 31 ritka, szórványosan előforduló vagy védett faj lelőhelyeit jegyeztem fel hat falu területéről [Karád, Kereki, Kötcse, Nagycsepely, Szólád (Nezde), Teleki]. A Dél-Dunántúl flórájára nézve új adat a Neotinea ustulata subsp. aestivalis előfordulása. Az Epipactis microphylla-nak és az E. tallosii-nak nem ismert korábbi adata Külső-Somogyból. A dolgozat a Cirsium boujartii új lelőhelyeit közli a faj elterjedésének északnyugati pereméről.

• A martonvásári kastélypark mohaflórája

  198–206

  Nagy Zoltán

  Majláth Imre

  Molnár Marcell

  Erzberger Péter

  Megtekintések száma:

  345

  A martonvásári kastélypark mohaflorisztikai felmérését 2015-ben végeztük el, korábban nem történtek ilyen átfogó vizsgálatok a park területén. Munkánk során 56 fajt találtunk (6 májmoha és 50 lombosmoha). A fajok többsége közönséges, de találtunk természetvédelmi szempontból figyelmet érdemlő fajokat is. Az Eurhynchium speciosum veszélyeztetett magyarországi vörös listás besorolású faj. Ezen kívül előkerült még egy sérülékeny státuszú faj (Orthotrichum patens) és öt veszélyeztetettséghez közel álló (Aphanorrhegma patens, Orthotrichum obtusifolium, Orthotrichum pumilum, Pseudocrossidium revolutum, Riccia cavernosa). Ezek az eredmények is megerősítik a park természetvédelmi értékét.

• Adatok a Dunántúl gyomflórájának ismeretéhez

  45–59

  Pinke Gyula

  Megtekintések száma:

  167

  A cikk 45 gyomnövényről (melyek közül 13 Vörös Listás) közöl 2013 és 2025 között gyűjtött florisztikai adatokat a Dunántúl területéről. A legtöbb adat facélia- és egyéves pillangós veté­sekből származik. Elsősorban ritka és szórványos szegetális fajok (pl. Adonis flammea, Agrostemma githago, Bifora radians, Galium tricornutum, Herniaria hirsuta, Misopates orontium, Neslia paniculata, Nicandra physalodes, Papaver argemone, Scandix pecten-veneris, Thesium dollineri) előfordulásai kerül­nek dokumentálásra, de a cikk néhány terjeszkedő növény (pl. Erigeron bonariensis, Lepidium densiflo­rum, Plantago coronopus, Torilis nodosa) aktuális adatával is kiegészül. Kiemelendő a Medicago poly­morpha felbukkanása 15 kisalföldi perzsa here vetésben.

• A csókalábú útifű (Plantago coronopus) 2020-ban felfedezett újabb lelőhelyei

  99-101

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  641

  A folytatódó adatgyűjtés eredményeként 2020-ban a csókalábú útifű (Plantago coronopus L.) újabb lelőhelyei kerültek elő. Számos új előfordulása található az eddig ismert lelőhelyek­től távol, amely bizonyítja, hogy a faj továbbra is intenzív terjedési szakaszban van. KEF-alapú előfordu­lásainak száma aktuálisan 90. Minden új megfigyelése az útpadkát kísérő keskeny növényzeti sávból származik, kivétel ez alól a szombathelyi, ahol egy forgalmas bevásárlóközpont parkolójában a dísz­kövezet résében jelent meg.

• Új faj Magyarország mohaflórájában: Campylopus flexuosus (Hedw.) Brid.

  22-28

  Erzberger Péter

  Németh Csaba

  Megtekintések száma:

  295

  A szerzők a Magyarországról eddig nem ismert Campylopus flexuosus két lelőhelyét találták Uzsa közelében. A közlemény térképpel és fényképekkel illusztrálja a lelőhelyeket és bemutatja az előfordulás körülményeit, valamint röviden jellemzi a fajt és fényképeken mutatja be diagnosztikus ismertető jegyeit.

• A Pterygoneurum squamosum Segarra et Kürschner előfordulása egy Győr melletti rekultivált hulladéklerakón

  23-27

  Szűcs Péter

  Megtekintések száma:

  262

  A közlemény ismerteti a Pterygoneurum squamosum újabb hazai előfordulását, valamint a moha aktuális elterjedését és élőhelyének leírását. Eddig ismert lelőhelyeitől eltérően antropogén jellegű élőhelyen, erodált, agyagos talajfelszínről került elő ez a hazánkban ritka, mediterrán elterjedésű lombosmoha. Élőhelyének klimatikus és termőhelyi adottságait figyelembe véve valószínűsíthető, hogy a faj nagyobb ökológiai toleranciával rendelkezik, és a löszfalakon kívül egyéb mesterséges nyílt élőhelyeken is számítanunk kell megjelenésére.

• Néhány florisztikai adat Kötcse környékéről II. (Dél-Dunántúl, Nyugat-Külső-Somogy)

  114-121

  Nagy Timea

  Megtekintések száma:

  334

  Munkámban 73 faj, nagyrészt 2016-ban gyűjtött előfordulási adatát közlöm Nyugat-Külső-Somogy északkeleti szegletéből. A kézirat Külső-Somogyból eddig nem ismert fajok (például Peucedanum arenarium) előfordulási adatait, a Dél-Dunántúlon vagy az egész országban ritkának vagy szórványosnak tekinthető fajok (például Menyanthes trifoliata, Veronica scardica) újabb lelőhelyeit, valamint néhány kultúrszökevény (például Narcissus poëticus, Helleborus purpurascens) előfordulási adatait tartalmazza.

• A potenciálisan inváziós vesszős aggófű (Senecio inaequidens DC.) aktuális elterjedése

  179-187

  Haszonits Győző

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  693

  Munkánkban a dél-afrikai eredetű, hazánkban potenciális özönnövénynek számító Senecio inaequidens magyarországi előfordulási adatait foglaljuk össze, valamint beszámolunk néhány újabb hazai megtelepedéséről. Irodalmi, herbáriumi, illetve saját adatokat összegeztünk, valamint ak­tu­a­li­záltuk a faj elterjedési térképét.  Szemléltetjük a faj inváziójának aktuális stádiumát és a termé­szet­kö­zeli élőhelyekre jelentett lehetséges veszélyeit.

• Néhány kiegészítés a Jászság flórájához

  21–30

  Molnár Csaba

  Megtekintések száma:

  612

  Magyarország Flóratérképezési Programja során 2012-ben 9 kvadrát felmérését vé­geztem el a Jászságban. Az adatgyűjtést 2020-ban kiegészítettem. Cikkemben az érdekesebb, regionáli­san fontos florisztikai adatokat közlöm 68 edényes növényfajra vonatkozóan. Közöttük vannak idegen­honos taxonok (pl. Alopecurus myosuroides, Amaranthus deflexus, Juncus tenuis, Phytolacca esculenta) országosan (Silene bupleuroides), vagy regionálisan ritka fajok (pl. Coronopus squamatus, Linaria biebersteinii), a térség egykori erdeinek túlélői (pl. Clematis recta, Elymus caninus, Melica altissima, Sisymbrium strictissimum) és ritka gyomok (pl. Aegilops cylindrica, Bupleurum affine, Myagrum perfolia­tum). Bemutatok egy szikes fajokban gazdag műút menti padkát is (Artemisia santonicum, Chenopodium chenopo­dioides, Hordeum hystrix, Plantago maritima).

• A talaj-magbank szerepe a magyarországi növényközösségek dinamikájában és helyreállításában

  116-135

  Kiss Réka

  Megtekintések száma:

  340

  A magbank hozzájárul a növényfajok populációinak és közösségeinek fenntartásához, az élőhelyek helyreállításához, vizsgálata rávilágít a területek előtörténetére, tájhasználati múltjára, a biotikus és abiotikus tényezők változására, valamint a terület aktuális degradáltságának mértékére. Magyarországon számos vizsgálat kapcsolódik a magbankokhoz, viszont az utóbbi időben nem született a magyarországi magbank-kutatások eredményeit összegző, átfogó cikk. Célom tehát az volt, hogy összegezzem a magyarországi magbank‑kutatás eddigi eredményeit valamint rávilágítsak a téma hiányosságaira és a további kutatási lehetőségekre. Az áttekintést 49 publikáció alapján végeztem el; a legrégebbi adat 1922-ből származik, míg a legfrissebb 2015-ből. Az életképesség megállapítására alkalmazott vizsgálati módszerek közül leginkább az üvegházi és laboratóriumi csíráztatást érdemes kiemelni. A legkorábbi mezőgazdasági területek gyommagbankját vizsgáló kutatások jelentősen nagyobb magbank-sűrűséget állapítottak meg, mint a későbbiekben kutatott természetközeli gyepek teljes magbank-sűrűsége. A vizsgálatok erdőkben találták a legkisebb sűrűségű magbankot. A mezőgazdasági művelésnek vagy emberi zavarásnak kitett területeken nagyobb volt a magbank-sűrűség, mint a mezőgazdaságban nem használt területeken. A magbank legnagyobb része a felső talajrétegben helyezkedett el. A vizsgálatok során általában alacsony hasonlóságot állapítottak meg a magbank és vegetáció összetétele között, ez alapján a magbanknak elenyésző szerepe van az élőhely-restaurációban. Magbank-típus adatot nem ismerünk a magyar flóra fajainak háromnegyedénél, pedig ennek ismerete elengedhetetlen a közösségek és fajok védelme, az inváziós és adventív fajok elleni megfelelő védelem kidolgozása érdekében.

• Kiegészítések a Soproni-hegység mohaflórájához II.

  59-66

  Szűcs Péter

  Schmidt Dávid

  Csiszár Ágnes

  Megtekintések száma:

  512

  Jelen közlemény a szerzők 2009–2014 között, a Soproni-hegység hazai oldalán végzett bryoflorisztikai vizsgálatainak eredményeit adja közre. A szerzők a tájegységre összesen 22 új taxont azonosítottak: Diplophyllum albicans, Scapania lingulata, Scapania scandica, Bryoerythrophyllum recurvirostrum, Ctenidium molluscum, Didymodon vinealis, Ditrichum cylindricum, Ditrichum pusillum, Fissidens dubius, Fissidens exilis, Homalothecium sericeum, Leucobryum juniperoideum, Neckera crispa, Orthotrichum lyellii, Orthotrichum obtusifolium, Orthotrichum pallens, Orthotrichum patens, Orthotrichum stramineum, Orthotrichum striatum, Rhodobryum ontariense, Thamnobryum alopecurum, Tortella tortuosa, Tortula virescens. A Diplophyllum albicans és a Mnium thomsonii hazai viszonylatban aktuálisan csak a Soproni-hegységből ismert.

• A Szarvasi Arborétum mohaflórája

  140–152

  Nagy Zoltán

  Jakab Gusztáv

  Megtekintések száma:

  572

  Ebben a munkában a szarvasi Arborétum mohaflóráját mutatjuk be. A terület bejárása 2017-ben, 2019-ben, 2020-ben és 2021-ben történt meg. Az arborétumban leírt viszonylag nagy fajszám (7 májmoha faj és 88 lombosmoha faj) kiemelkedő az Alföld és a Tiszántúl területén. A fajok többsége közönséges Magyarországon, de néhány moha nagyon ritka a Tiszántúlon: Lophocolea coadunata, Climacium dendroides, Hylocomiadelphus triquetrus, Pleurozium schreberi, Polytrichum formosum, Rhytidiadelphus squarrosus, Ulota crispula, Zygodon rupestris. Ezek az eredmények megerősítik az arborétum természetvédelmi és tudományos értékét is.

• A ruházat szerepe az ember általi magterjesztésben

  77-86

  Lukács Katalin

  Valkó Orsolya

  Megtekintések száma:

  349

  A növények terjedésében egyre nagyobb szerepet játszik az ember. Emberi segítséggel olyan távolságokra is képesek eljutni a magvak, ami másképp nem volna lehetséges. A legfontosabb ember általi terjesztés típusok: a ruha, a cipő és a járművek közvetítésével történő terjedés. Ezen típusok hatása sok esetben együttesen is érvényesülhet. A ruházattal történő terjesztés során a diaspórák a ruházatra tapadnak, viszont ez főként akkor valósulhat meg, ha a magok vagy a növény egyéb részei rendelkeznek a tapadáshoz szükséges morfológiai jellegekkel (pl. horgok, szőrök, pappuszok) és a ruházat anyaga is lehetővé teszi a tapadást (pamut/nylon, vászon/pamut). Ebből kifolyólag az ember is képes lehet az állatokhoz hasonlóan magokat terjeszteni a tájban. Mindezidáig kevés vizsgálatot végeztek ebben a témakörben, ezért tanulmányunkban összegyűjtöttük azokat a kutatásokat, amelyek az emberi ruházaton történő magterjedéssel foglalkoztak. Összesen tizenkét kísérletes és terepi kutatást találtunk, melyek módszereit és eredményeit részletesen megvizsgáltuk. Az eddigi vizsgálatok alapján összesen 449 faj esetében mutatták ki a ruházaton való terjedés képességét, ezek közül 262 Magyarországon is előfordul. A magok átlagos terjedési távolsága 150 és 5000 m közötti volt, de a távolság jelentősen nőhet, ha a terjesztés során közlekedési eszközt is használunk. Az eredmények alapján a ruházattal többnyire a gyom- és inváziós növények propagulumai terjednek (az összes faj 87%-a, a Magyarországon is előforduló fajok 26%-a), amelyek súlyos károkat okoznak világszerte. Erre a problémára megoldás lehetne, ha a kiemelten értékes természetvédelmi területek látogatásakor az emberek odafigyelnének a kiválasztott ruházat típusára, ugyanis a vízlepergető lábszárvédők használata lényegesen csökkenteni tudja a magok tapadását és megelőzné a természetvédelmi szempontból nem kívánatos fajok terjesztését. További kutatásokra van szükség, hogy megoldásokat találjunk ezekre a problémákra, különösen azokban a régiókban, ahol korlátozott a kutatások száma ebben a témakörben, mint Európa, Dél-Amerika, Ázsia és Afrika.

• A Crataegus nigra elterjedési területe és állománya

  129–144

  Riezing Norbert

  Csáky Péter

  Kun András

  Mórocz Attila

  Perić Ranko

  Megtekintések száma:

  125

  A bennszülött fekete galagonya (Crataegus nigra Waldst. et Kit.) elterjedésével kapcso­latban több téves, illetve bizonytalan lelőhely került a szakirodalomba. Ennek oka, hogy régebbi publi­kációkban előfordulásai keverednek a hasonló Crataegus pentagyna, illetve a jóval később leírt C. ×degenii adataival. Munkánk során áttekintettük a korábbi szakirodalmat, a fellelhető herbáriumi pél­dányokat, elemeztük, értelmeztük az ezekben fellelhető adatokat, számos esetben próbáltuk megfejteni a szöveges megjegyzéseket, valamint terepi bejárások során térképeztük a faj recens előfordulásait és felmértük állományait. Tanulmányunkban a téves és bizonytalan adatok kiszűrésével felvázoljuk a faj jelenleg ismert elterjedési területét, mely a Duna árterének Budapest és a Vaskapu közötti szakaszára, valamint két nagyobb mellékfolyó, a Dráva és a Száva Dunához közeli részeire korlátozódik. Eredmé­nyeink alapján feltételezhető, hogy a fekete galagonya a Duna szabályozása előtt jóval gyakoribb lehe­tett, különösen a hazai szakaszon. Jelenleg Gemenctől északra, valamint a Tisza torkolatától délre ritka, a Száva mellől és Belgrád környékéről valószínűleg kipusztult. Jelentős állománya található ugyanakkor Gemenc, Kopácsi-rét/Apatin (Cr/Srb), valamint Kabol-Dunagárdony (Srb) térségében. Elterjedési terü­letének északi részén erőteljes visszaszorulása figyelhető meg, melynek oka elsősorban termőhelyei­nek szárazodása, a Crataegus monogyna fajjal történő hibridizálódása és az özönnövények terjedése. Természetvédelmi helyzete itt a kipusztulással veszélyeztetett (critically endangered) kategóriába sorolható, míg másutt többnyire veszélyeztetettnek (endangered) tekinthető.

• Az Equisetum × moorei és E. hyemale nyírségi elterjedésének kritikai áttekintése

  131–144

  Demeter László

  Lesku Balázs

  Megtekintések száma:

  763

  A hibrid eredetű Moore-zsurló (Equisetum × moorei Newman) összetévesztése a téli zsurlóval (Equisetum hyemale L.) számos országban ismert probléma. Közleményünkben áttekintjük a határozáshoz alkalmazott bélyegek egy részét, kiemelve azok tényleges használhatóságát. Megvizsgál­tuk a téli zsurló régebbi irodalmakban megadott nyírségi állományait és a Debreceni Egyetem Herbári­umában található nyírségi példányokat. Megállapítottuk, hogy többségük valójában Moore-zsurló. A téli zsurló előfordulását csak Bátorligeten tudtuk megerősíteni. Számos új adatot közlünk a Moore-zsurló nyírségi előfordulásáról is. A két taxon jobb elkülönítéséhez javasoljuk a hajtások felszínének terepen is elvégezhető mikromorfológiai vizsgálatát, valamint a levélhüvely magasságának megfigyelését.