Keresés
Keresési eredmények
-
SZUBJEKTÍV EGÉSZSÉGÉRZET ÉS A FIZIKAI AKTIVITÁS KAPCSOLATÁNAK VIZSGÁLATA KÖZÉPISKOLÁSOK KÖRÉBEN
51-64Megtekintések száma:509Egészségi állapotunk megítélésének számos módszere alakult ki a tudományos ismeretek bővülésével párhuzamosan. Az orvostudomány objektív módszerekkel, mérhető változókkal írja le egészségi állapotunkat. Természetesen nekünk is van képünk a saját egészségi állapotunkról, mely minden szubjektivitása ellenére jó indikátora a testi-lelki folyamatainknak. Az egészségérzetünk hiteles tükre lehet az egészségi állapotunknak, mely közvetlenül és közvetetten is kihat a munkahelyi/iskolai teljesítményünkre. A fizikai aktivitás növekedésének az egészségre gyakorolt jótékony hatásairól folyamatosan bővülő ismeretekkel rendelkezünk, hatásmechanizmusát számtalan aspektusból értelmezhetjük. A középiskolás korosztály egészségi állapotának és fizikai aktivitásának vizsgálata hasznos információkat hordoz az egyén, a szülők és az oktatás területén (oktatáspolitikusok és pedagógusok) dolgozók számára. Jelen kutatás során a fizikai aktivitás (WHO ajánláshoz viszonyított) szintje és a középiskolások egészségérzete, iskolai teljesítménye, valamint a különböző emocionális tényezők megjelenése közti kapcsolatot vizsgálatára került sor, kiegészítve a 14-18 éves korosztály mozgással kapcsolatos motivációs hátterének tanulmányozásával. Az elemzés során szignifikáns kapcsolat jelent meg a fizikai aktivitás magas szintje és az egészségérzethez tartozó számszerűsített érték magas értéke között. Az iskolai teljesítmény és a fizikai aktivitás szintje között nem találtunk szignifikáns összefüggést. Az emocionális tényezők között szignifikáns kapcsolatot tapasztaltunk a boldogság, életkedv, energikusság, valamint a szomorúság és a fáradtság kategóriák fizikai aktivitással történő összehasonlítása során. A mozgásos motívumok között kiemelkedő helyet foglal el a fizikai állapot javítása, és egyértelműen elutasító ez a korosztály a másoknak való megfeleléssel szemben. Szintén tanulságos a testi nevelés területén dolgozók számára, hogy a mozgás élményszerűsége meg-határozó a korosztály tagjai számára.
-
RECENZIÓ GIGI FORTE (2021) „EMBERSÉG” CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
107-110Megtekintések száma:84Jelen könyvismertető Gigi Forte önéletrajzi ihletésű Emberség című 458 oldalas könyvét mutatja be. A történet hősnője Erős Emma, aki cerebrális parézissel született. A könyv ismertető szerzője Dr. Oravecz Adrienn, aki szintén cerebrális parézissal született, így tudatosan választotta ki a recenzióban szereplő idézeteket, bízva abban, hogy elgondolkodtatásra készteti az olvasókat. A könyv egyrészt fejlődésregényként is olvasható, mert az olvasó Emma születése pillanatától kapcsolódik be a történetbe egészen az egyetemi tanulmányok végéig. Másrészt jellemrajzként is kiváló, hiszen az írásműben megismerhetünk számos pedagóguskaraktert és az ő hozzáállásukat Emma fogyatékosságához. Az írásmű legfőbb üzenete az írónő szavait idézve: „Remélem, fiatal sorstársaim számára Emma karaktere példaként szolgálhat arra, hogy még az árral szemben is elérhetik céljaikat, ha elhiszik, hogy képesek rá.” (Gigi Forte, 2021, 458.)
-
KÜLÖN? EGYÜTT? MERRE TOVÁBB?
147-156Megtekintések száma:97Hazánkban a gyógypedagógia története során a nagy múltra visszatekintő szegregált gyógypedagógiai intézmények létrejötte és több szempontból sikeres működése után jutott el a köznevelés az együttnevelés sokféle formájához, melynek útjai a mai napig sem akadálymentesek. Ezen problémák ráirányítják a figyelmet arra, hogy az nevelési-oktatási rendszer működésében sok-sok változtatásra lenne szükség. A pedagógusok állandó és permanens fejlesztése, a tanulási módszerek innovatív megújítása nélkül, aligha várhatók el sikerek. Ennek kapcsán azonban további fontos kérdések is felmerülnek. Jelen tanulmány elsősorban arra fókuszál, hogy a múlt tükrében jelenleg merre, milyen irányba vezető folyamatokkal lehet találkozni. Az aktuális kérdések boncolgatása közben két, az elmúlt időszakban lezáruló kutatás (Szabóné, 2022; Trembulyák, 2022) néhány eredményének kiemelése, összekapcsolása, a tanulmány témájának kontextusába helyezése által szeretnénk újabb értelmezési keretekkel szolgálni. A tanulmány célja továbbá, hogy ráirányítsa a figyelmet arra a napjainkban megfigyelhető tendenciára is, hogy az együttnevelésben alapfokon részt vett sajátos nevelési igényű tanulók iskolai életútja a középszintű oktatásba ívelve hatványozottan nehezítetté válik. Ezáltal pedig nem csupán a pályaválasztási, hanem a sikeres társadalmi beilleszkedési lehetőségek is jelentősen szűkülhetnek.
-
TANÍTÁSI STÍLUSOK ALKALMAZÁSA ÉS BEMUTATÁSA AZ IPOO MODELLEN KERESZTÜL A TESTNEVELÉSBEN
39-47Megtekintések száma:238A minőségi testnevelés oktatás igényli az indirekt és direkt tanítási stílusok széles spektrumának alkalmazását. A kutatásunk célja a tanárközpontú (DM) és a tanulóközpontú (IM) stílus módszereinek hatékonyságvizsgálata az IPOO modellen (Mező, 2011) keresztül a testkulturális tanulás minden doménterületén. Akciókutatásunkat két 5. évfolyamos osztályban (n=46) végeztük: a kerettantervben előírt kézilabdára vonatkozó fejlesztési célok álltak a középpontban. 4 héten keresztül, heti 2 órában zajlottak a foglalkozások a DM (mintaosztály) és IM (kontrollosztály) osztályokban az IPOO modell alkalmazásával. Az akciókutatás utolsó óráján felmértük a tanulók testnevelés iránti motivációjukat a H-PMCSQ-2 kérdőív segítségével, a kézilabda alaptechnikai elemeinek végrehajtási szintjét elő- és utó-méréssel állapítottuk meg. Az eredményekből kiderült, hogy az indirekt oktatási stílus módszereinek alkalmazásával komplexebb oktatási-nevelési hatást értünk el, fontos kognitív és affektív fejlesztési területet is érintett.
-
A JÁTÉK JELENTŐSÉGE – A TANULÁSBAN AKADÁLYOZOTTAKKAL FOGLALKOZÓ GYÓGYPEDAGÓGUSOK ÉS TÖBBSÉGI PEDAGÓGUSOK JÁTÉKHASZNÁLATA A TANÍTÁSI ÓRÁKON
7-26Megtekintések száma:906Napjainkban a pedagógia kiemelt feladata a képességek fejlesztése és az alapvető kompetenciák kialakítása, mert ezek szükségesek a sikeres tanítási-tanulási folyamathoz. Az eddigi hagyományos, a tanulót passzív befogadóként kezelő frontális oktatással szemben, a jelenlegi oktatás egyre nagyobb hangsúlyt fektet a felfedező, saját tapasztalaton, élményen alapuló, cselekvéses tanulásra, ismeretszerzésre, melynek alapja lehet a játék, a játékos tevékenység. A játéknak kiemelt szerepe van a képességek és a személyiség fejlesztésében, ezért kutatásunkban a játék szerepét vizsgáljuk a tipikus és a tanulásban akadályozott gyermekek tanítása folyamán. A vizsgálat során online kérdőívet használtunk, amit Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, iskolában dolgozó gyógypedagógusokhoz és többségi pedagógusokhoz juttatunk el célirányos megkereséssel (N=102 fő). A válaszok eloszlása egyenletes tagozatra és iskolatípusra vonatkozóan, így 25 és 26 fős csoportokat tudtunk kialakítani. Eredményeinkben visszatükröződik a pedagógusok által használt eltérő oktatási módszer, ugyanis a gyógypedagógusok sokkal gyakrabban alkalmaznak játékokat munkájuk során és sokkal több időt is szánnak rá, mint a többségi pedagógusok. A gyógypedagógusok sokkal több fejlesztő hatást tulajdonítanak a játéknak, ezért felső tagozatos gyerekek körében is gyakrabban használják. A többségi pedagógusoknál inkább dominálnak az infokommunikációs eszközök, míg a gyógypedagógusok több saját készítésű eszközt használnak. A módszerek tekintetében a pedagógusok a differenciálást tartják a legfontosabbnak, amit a szemléltetés és kooperatív tanulás követ, míg a játék a negyedik helyre került.
-
A MÚZEUMPEDAGÓGIA ÉS A TEHETSÉGGONDOZÁS LEHETŐSÉGEI EGY VIRTUÁLIS MÚZEUMBAN
89-99Megtekintések száma:377Jelen tanulmány az alapítás és fenntartás, a látogatói élmények, a biztonság és a múzeumi élmények szempontjából hasonlítja össze a valódi és a virtuális múzeumokat. A tanulmány végén egy virtuális múzeum pedagógiai (például: tehetséggondozásbeli) lehetőségeit körvonalazó példák találhatók az oktatás, a képesség-, személyiség és módszertani fejlesztés, illetve a teljesítményre ösztönzés aspektusából.
-
AZ ASCEND PROJEKT: EGY NEMZETKÖZI VIZSGÁLAT MAGYARORSZÁGI FELMÉRÉSÉNEK EREDMÉNYEI
43-52Megtekintések száma:105Tapasztalataink alapján alacsony a fogyatékossággal élő fiatalok aktív társadalmi részvétele. Nehéz bevonni az érintetteket az érdekvédelmi munkába nemzeti és európai szinten egyaránt. Ennek egyik oka, hogy sokszor a fogyatékossággal élő fiatalok nem észlelik az őket érő diszkriminációt, másrészt vélhető, hogy nincsenek kellőképpen tudatában az őket védő anti-diszkriminációs rendszerekkel, rendelkezésekkel. Sok esetben nagyon szkeptikusak az anti-diszkriminációs rendszerek hatékonyságát illetően. A nemzetközi kutatás elsődleges célja, az érintettek erre vonatkozó ismereteinek feltérképezése és tudásuk bővítése a témával kapcsolatban. További célként fogalmazódott meg, hogy a kutatás segítségével nőveljük a kutatásba bevont személyek bizalmát a Magyarországon működő anti-diszkriminációs rendelkezésekkel kapcsolatban. Az egy éves időtartalmú Ascend projekt magyarországi részét a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége koordinálta és valósította meg. Magyarországon a diszkrimináció és anti-diszkrimináció jelenségét főleg az oktatásban vizsgáltuk. A kutatásban kvalitatív módszereket, fókuszcsoportos kikérdezést és fogalmi térképet alkalmaztunk.
-
TANÁROK HÁTRÁNYOS HELYZETBEN
39-50Megtekintések száma:113Ebben a tanulmányban a szerzők tágan értelmezik a hátrányos helyzetet. A tanulmány első része olyan tanárokkal és tanárjelöltekkel foglalkozik akik fogyatékosságuk miatt hátrányos helyzetűek. A kutatás során 8 strukturális interjú készült. Az interjúk kulcskérdése az volt, hogy az alanyok részesültek-e negatív diszkriminációban az oktatás és a munka világában. A tanulmány második része a szakiskolai tanárokkal foglalkozik. A pedagógiai siker értelmezése új nézőpontból lesz bemutatva, továbbá annak okait tárgyalja a szerző, hogy a hagyományos siker értelmezés miért nem illik a szakiskolai környezetbe. Végül néhány a szakiskolában használt jó gyakorlat kerül bemutatásra.
-
DIDAKTIKAI JÁTÉKOK A MATEMATIKAI FOGALMAK FEJLESZTÉSÉRE AZ ÓVODÁSKORÚ, SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ GYERMEKEK SZÁMÁRA
83-93Megtekintések száma:276A fejlődési rendellenességekkel élő gyermekek nem ugyanazt az utat járják, mint az életkoruknak megfelelő intellektuális szintű gyermekek, ezért gondosan meg kell választani, hogy milyen módszerekkel és milyen módon tanítják őket. Az óvodáskorú gyermekek számára a matematika tanításának leghatékonyabb és legegyszerűbb módszere a játékos megközelítésű tanulási tevékenység. E munka célja egy anyagkészlet létrehozása, amely elősegíti az óvodáskorú, sajátos nevelési igényű gyermekek számára a matematikai fogalmak tanítását és tanulását. Olyan tananyagokat készítettek, mint például a vonat, a polcok, a hosszú és a rövid, a pillangók és az autók, a széles és keskeny út - és a Baglyok társasjáték. Az összes tananyag (beleértve a társasjátékot is), laminált és a legtöbb tépőzáras szalaggal van ellátva a különböző részek ragasztásához. Az összes tananyagot óvodáskorú gyermekeken tesztelték és sajátos nevelési igényű gyermekekkel dolgozó szakembereket és tanárokat kértek fel a tananyag szakértői értékelésére. A tananyagok támogatják a matematikai fogalmak tanítását az óvodáskorú, sajátos igényű gyermekek számára.
-
„HOGY EGYÜTT TISZTÁBBAN LÁSSUNK…!” VAK FIATALOK ÉS FELNŐTTEK TÖBBSZEMPONTÚ PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATA
21-45Megtekintések száma:155A jelen tanulmány a látássérültek kötődési mintázatára és szorongására fókuszál a iskolák szegregált vagy integrált jellege, illetve a látás elvesztését jellemző életkor és a mód aspektusából. Minta: 86 vak személy (48 nő és 38 férfi, átlag életkor: 37,4 év; SD = 15,4 év), akiknek 50%-a szegregált, 50%-a integrált oktatásban vett részt iskolás évei alatt. Módszer: RSQ Kapcsolati kérdőív, Beck-féle Szorongás Leltár, iskolákkal és a látás vesztés idejére és módjára vonatkozó kérdések. Eredmény: a vakok között magas az elkerülő kötődésű személy, a szegregált vagy integrált képzésnek azonban nincs szignifikáns hatása sem a kötődési mintázatra, sem a szorongásra. A látás elvesztés életkorának és módjának sincs szignifikáns hatása e változókra.
-
OKTATÓK A POSZTAKADÉMIAI VILÁGBAN – EGY KVALITATÍV KUTATÁS TANULSÁGAI
7-18Megtekintések száma:107A felsőoktatás kutatásának szakirodalmában már kilencvenes évek elején megjelenik az oktatói szakma fragmentációjának a narratívája, illetve az oktatói lét deprofesszionalizációjának a témája is felbukkan. A Ziman (2002) által leírt posztakadémiai keretrendszer, amelynek jegyei Magyarországon is egyre jellemzőbbek, alapvetően eltávolítja az oktatókat a kutatás „kézműves” jegyeitől, kvantifikálja tevékenységüket, és kutatócsoportokba kapcsolja be őket. Scott (2009) arra hívja fel a figyelmet, hogy mindezen változások a technológiai átalakulással karöltve egy elidegenedéssel leírható szervezeti környezetet hozhatnak létre. A tanulmány célja, hogy 31 félig strukturált interjú segítségével megpróbálja feltárni, hogyan reflektálnak az oktatók saját pályájukra és munkakörülményeikre. Az interjúk tíz helyszínen zajlottak és 12 tudomány-területet fedtek le. Az oktatói munka részterületeit az interjúkban azonosítottuk (kutatás, oktatás, adminisztráció és pályázatokban való részvétel), ugyanakkor arra kevés példát láttunk, hogy azokat az interjú-alanyok sikeresen tudták összeilleszteni, valamint hasonlóan magas szinten meg is tudták valósítani. A felsőoktatás differenciált rendszerében az oktatói munka részterületeinek fontossága eltérően alakul, s változatosak az egyes intézményekben megfogalmazódó elvárások is. Az interjúk alapján a kutatói aktivitást gátló tényezők is azonosíthatókká válnak, amely a posztakadémiai keretek között különös fontossággal bírnak.
-
JOBBAN FEJLESZTHETŐK A KOGNITÍV KÉPESSÉGEK AZ ELEVE JOBB KÉPESSÉGŰ TANULÓK ESETÉBEN?
55-66Megtekintések száma:129Háttér és célkitűzések: Az oktatás, a tanulás folyamatának egyik fontos eleme a tanulók kognitív képességeinek a megismerése és fejlesztése. A vizsgálat célja a felső tagozatos tanulók figyelmének, emlékezetének, gondolkodásának 5. osztályban és 8. osztályban mért képességszintek közötti korreláció vizsgálata. Feltételezés: a kísérleti csoportban, az elővizsgálatban mutatott képességszint és az utóvizsgálatban mért képességszint között korreláció van. A jobb képességű tanulók jobban fejlődtek a vizsgálat alatt, mint a gyengébb képességűek. Módszer: A vizsgálat keretében olyan felső tagozatos tanulók (n=174 fő) vettek részt, akik számára négy tanéven keresztül longitudinális képességfejlesztés történt. A résztvevők emlékezetének, figyelmének, gondolkodásának fejlődésének nyomon követése a tehetséggondozásban ismert tesztek segítségével történt. Eredmények: A figyelemnél, a gondolkodásnál és az emlékezetnél erős pozitív korreláció tapasztalható. Következtetések: Az erős, pozitív korreláció arra utal, hogy a kezdeti előnyök megjelennek a fejleszthetőség során, a jobb képességű tanulók nagyobb fejlődést mutatnak.