Noha a bukusu társadalmon belül is léteztek endogén hatóerők, a nők helyzete alapvetően stabil maradt, és nagyrészt a rögzült kulturális normákhoz való alkalmazkodás jellemezte. Mindazonáltal a külső beavatkozásoknak – különösen a keresztény misszionáriusi tevékenységnek – való kitettség új nemi szerepdinamikák kialakulását indította el. Jelen tanulmány a keresztény misszió hatását vizsgálja a bukusu nők társadalmi szerepeire Nyugat-Kenyában, Bungoma megyében, a 19. század végétől a 20. század közepéig terjedő időszakban. Elemzésünk kiindulópontja az a megfigyelés, hogy számos belső társadalmi átalakulás a misszionáriusi találkozás kontextusában vált különösen érzékelhetővé és artikulálhatóvá. A kutatás orális narratívákra, levéltári forrásokra, szekunder szakirodalomra, valamint etnográfiai interpretációra támaszkodva amellett érvel, hogy a misszionáriusi jelenlét nem eredményezett sem totális kulturális diszkontinuitást, sem pedig lineáris kontinuitást. Ehelyett a bukusu nők szelektív módon sajátították el és internalizálták a misszionáriusi oktatás, vallásgyakorlat és egészségügyi intervenciók elemeit, hogy újratárgyalják a háztartáson belüli autoritást, a morális legitimációt és a társadalmi láthatóság kereteit.A női perspektívák előtérbe állításával a tanulmány rámutat arra, hogy a misszionáriusi hatás közvetítése lokálisan beágyazott nemi logikákon, rokonsági kötelezettségeken és morális gazdaságokon keresztül valósult meg, feltárva egy olyan kulturális tárgyalási folyamatot, amely aktív újraértelmezést, nem pedig passzív befogadást implikál.