Search

Search Results

• Időskori életminőség, jóllét és idősödéssel kapcsolatos attitűdök vizsgálata

  74-77

  Anna Ferwagner

  Views:

  1367

  Az idősödés folyamatának megélése számos tényezőtől függ, ilyen például az egészségi állapot, a társas kapcsolatok, az életünk során kitűzött célok teljesítése, életünk értelmének beteljesítése, az élettel való elégedettség, a jóllét vagy az életminőség. Az idősödés veszteség modellje szerint az idősödés negatív folyamatként, veszteségek sorozataként értelmezhető. (Lampek és Rétsági, 2015) Ezzel szemben a sikeres idősödés pedig új erőforrások kialakítására képes viselkedésmintázatnak tekinthető, magában hordozza a rugalmasságot, pozitív életszemléletet és a személyes fejlődés lehetőségét egyaránt (Baltes, Smith és Staudinger, 2000; Kerekes, 2013). A jóllét konstruktuma számos tényezőt foglal magában, úgy az általános jóllétet (fizikai, lelki, szociális jólléthez szükséges feltételek megléte), mint a szubjektív jóllétet (egyén érzése, hogy a feltételek mennyire elégítik ki saját belső igényeit) vagy az érzelmeket. Az életminőség magában foglalja a fizikális állapotot, testi jóllétet, a pszichés állapotot, a szubjektív jóllétet, valamint a szociális tevékenységet a társadalomban. Az életminőség és a jóllét fogalmakat gyakran azonos értelemben is használják. (Koós, 2018; Kopp és Martos, 2011; Szántó és mts., 2016)

  Számos kérdőíves lehetőség van a jóllét és az életminőség felmérésére. Kérdéses, hogy az idősekkel kapcsolatos kutatások során mely kérdőíveket célszerű használni, melyek szolgálhatnak többletinformációval vagy épp melyek mérnek nagyon hasonló konstrutumokat. Két kutatásban többek között az idősödéssel kapcsolatos attitűdök, valamint a jóllét és az
  időskori életminőség kapcsolatát vizsgáltuk, illetve azt, hogy a jóllétet mérő kérdőívek közül melyik alkalmazása lehet a legcélravezetőbb.

  1. Kutatás
  Az 1. kutatásban (N=110; 24 férfi és 86 nő; életkor: 65-97 év; önellátók és idősotthonban élők; papír alapú kérdőív) többek között az idősödéssel kapcsolatos attitűdök (AAQ – Attitudes to Agening Questionnaire, magyar nyelvű validáció: Tróznai és Kullmann, 2007), az élettel való elégedettség (SWLS – Satisfaction With Life Scale, magyar nyelvű validáció: Martos és mts., 2014) és az életstílus elégedettség (LSS – Lifestyle Satisfaction Scale, Cambell A, Converse PE. és Rodgers WL, 1976) mérésére szolgáló kérdőíveket használtuk. Az élettel való elégedettség és az életstílus elégedettség egy adott személy életminőségének szubjektív kognitív értékelése, a pozitív életminőség, a lelki egészség, szubjektív jóllét összetevője. Az idősödéssel kapcsolatos attitűdök mérésére kidolgozott kérdőív három alskálát mér: a pszichológiai növekedés alskála az egész életen át tartó fejlődés lehetőségét fogalmazza meg, az élet pozitívumaira kérdez rá, a fizikai változás alskála az időskorban bekövetkező testi működésre, annak változásaira kérdez rá, míg a pszichoszociális veszteség alskála a pszichés és szociális veszteségeket foglalja magában, az idősödésre, mint negatív élményre kérdez rá.

  Eredmények
  Az eredmények alapján megállapítható, hogy mind az élettel való elégedettség, mind pedig az életstílus elégedettség esetében hasonló mértékű és irányú kapcsolat van az idősödéssel kapcsolatos attitűdök alskáláival, magasabb fokú elégedettség és jóllét esetén inkább növekedésként élik meg az idősödést. Az életstílus elégedettség skála túlzottan magas belső konzisztenciája arra utal, hogy az idős válaszadóknál nem különültek el az egyes dimenziók, a kérdéseket nagyon hasonlónak ítélték meg a válaszadók, így az egyes dimenziók nem szolgálnak többletinformációval idős válaszadók esetében. Ezen kívül az élettel való elégedettség skálával magas korrelációja miatt nem érdemes mindkét kérdőívet használni egy vizsgálaton belül.

  2. Kutatás
  A 2. kutatásban (N=450 fő; 174 férfi és 276 nő; életkor: 60-91 év; önellátók; papír alapú és online kérdőív) az idősödéssel kapcsolatos attitűdök (AAQ) és az élettel való elégedettség (SWLS) mellett a jóllét (WHO-WBI – Well-Being Index, magyar nyelvű validáció: Susánszky és mts., 2006) és az időskori életminőség (WHOQOL-OLD – Quality of Life, Tróznai és Kullmann, 2007; The WHOQOL-OLD module – manual, 2006) mérésére szolgáló kérdőíveket használtuk. Az időskori életminőséget mérő kérdőív hat alskála, témakör mentén méri fel a jóllétet időskorban: az érzékelési képesség, az autonómia, a múltbeli-jelenbeli-jövőben tervezett tevékenységek, a közösségben való részvétel, a halál és haldoklás továbbá az intimitás megélése.

  Eredmények
  Az eredmények alapján megállapítható, hogy mind az élettel való elégedettség, mind pedig a jóllét esetében hasonló erősségű és irányú kapcsolat van az idősödéssel kapcsolatos attitűdök kérdőív alskáláival, valamint az időskori életminőség kérdőív alskáláival. Magasabb fokú elégedettség, jóllét, autonómia, a közösségben való nagyobb mértékű részvétel esetén inkább növekedésként élik meg az idősödést, míg az egyre nagyobb mértékű érzékszervi hanyatlás és a haláltól-haldoklástól való nagyobb mértékű félelem esetén inkább veszteségként élik meg az idősödést. Ezen kívül a magasabb fokú autonómia, elfoglaltság, a közösségben való nagyobb mértékű részvétel magasabb fokú jólléttel és elégedettséggel jár együtt, illetve a haláltól-haldoklástól való nagyobb mértékű félelem esetében a legkisebb a jóllét és elégedettség érzése. A jóllét skálának az élettel való elégedettség skálával való magas korrelációja miatt ugyanakkor nem érdemes mindkét kérdőívet használni egy vizsgálaton belül.
  A két kutatás eredménye alapján a felhasznált három, szubjektív jóllétet mérő kérdőív közül elegendő egy használata az idősödés megélésének vizsgálatakor, míg az időskori életminőséget mérő kérdőív további szempontokkal tudja gazdagítani a vizsgálatokat az idősödéssel kapcsolatos attitűdöket mérő kérdőív mellett.

  Irodalom
  Baltes P.B., Smith J., Staudinger U.M. (2000): Bölcsesség és a sikeres öregedés. In: Czigler I. (szerk.): Túl a fiatalságon: megismerési folyamatok időskorban. Akadémiai Kiadó.
  Campbell, A., Converse P. E., Rodgers W. L. (1976). The Quality of American Life. New York: Russel Sage Foundation.
  Kerekes Zs. (2013): Idősödő személyiség és fejlődés. In: Kállai J., Kaszás B, Tiringer I. (szerk.): Az időskorúak egészségpszichológiája. Medicina Kiadó, Budapest. 105-118.
  Koós T. (2018): A jóllét mérésének lehetőségei és az egészséggel kapcsolatos populációs mérések. Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államkutatási és Fejlesztési Intézet, Államreform Központ
  Kopp M., Martos T. (2011): A társadalmi összjóllét jelentősége és vizsgálatának lehetőségei a mai magyar társadalomban I. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 12 (2011) 3, 241-259.
  Lampek K., Rétsági E. (2015): Egészséges idősödés – az egészségfejlesztés lehetőségei időskorban. Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar
  Martos T., Désfalvi J., Ittzés A., Sallay V., Szabó T. (2014): Az Élettel való Elégedettség Skála magyar változatának (SWLS-H) pszichometriai jellemzői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 15 (2014) 3, 289-303.
  Susánszky É., Konkoly-Thege B., Stauder A., Kopp M. (2006): A WHO Jól-lét Kérdőív rövidített (WBI-5) Magyar változatának validálása a HUNGAROSTUDY 2002 országos lakossági egészségfelmérés alapján. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 7 (2006) 3, 247-255
  Szántó Zs., Susánszky É., Berényi Z., Sipos Flórián, Murányi I. (2016): A jól-lét fogalmának értelmezése az európai szakirodalomban (2009–2014). Metszetek Vol. 5 (2016) No. 1, 16-46.
  The WHOQOL-OLD module – manual. WORLD HEALTH ORGANIZATION, EUROPEAN OFFICE (COPENHAGEN), 2006.
  Tróznai T., Kullmann L. (2007): Az idős emberek életminőségének és idősödéssel kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata. LAM 2007;17(2):137–143.

• Hírös Szabadegyetem - idősödő generáció az iskolapadban

  78-80

  Tamás Fülöp

  Norberta Sági

  Views:

  99

  A Neumann János Egyetem – Kecskemét város, a helyi média, a közgyűjtemények, valamint az egyetemi karok bevonásával – 2018-ban indította útjára szabadegyetemi előadássorozatát a Kecskeméten és a megyeszékhely környékén élő idősebb és fiatalabb generációk számára.

  Az Egyetem – társadalmi felelősségvállalási koncepciójában foglaltaknak megfelelően – hivatásának tekinti, hogy a legújabb tudományos, kutatási eredményeit minél szélesebb társadalmi rétegekkel, közérthető formában megossza, és az egyetemnek otthont adó településen, a tudásredisztribúció jegyében a tudománynépszerűsítés és tudományos ismeretterjesztés terén is hangsúlyosabb szerepet vállaljon.

  Kiemelt feladatunknak tekintettük a legújabb tudományos eredmények „társadalmasítását”, az egyetemen folytatott sokszínű kutatási területek bemutatását, valamint a közvélemény formálását, hiszen valamennyi tudományág és valamennyi tudós, kutató közös felelőssége, hogy céljainak kialakítása, értékrendjének megfogalmazása során egy jobb, élhetőbb, egészségesebb, igazságosabb, biztonságosabb, fenntarthatóbb jövő megformálásán munkálkodjon. Ezért a tudomány képviselőinek tudományos ismereteikkel, kutatási eredményeikkel – hol közvetve, hol közvetlenül – olyan maradandó értékeket kell teremteniük, olyan különleges módszereket, eszközöket kell alkalmazniuk, amelyek közösen szolgálják az egyetemes emberiség javát.

  Fontosnak tartjuk, hogy rámutassunk, hogy a tudomány művelői – tudományterülettől függetlenül – társadalmi támogatás és közösségi elismerés nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak dolgozni, kutatni. A társadalom egyöntetű támogatása azonban csak akkor várható el, ha az emberek értik és megértik, miért van szükség a tudományokra és a tudósokra, és elfogadják, felismerik a tudományos gondolkodás alapvetéseit. Ehhez az ismeretek egymásra épülését segítő, a megismerés sokszínűségét hirdető, a generációk igényeihez igazított minőségi oktatásra van szükség. Így segíthető elő, hogy mindenki felismerje a kísérleteken, kutatásokon, bizonyítékokon alapuló tudományos ismereteket, és megkülönböztesse őket az áltudományos hamisságtól. Kezdeményezésünk hátterében az a meggyőződés állt, hogy a tudományokat nem csupán művelni kell, de közvetíteni is szükséges. Mégpedig a különböző generációk, a különböző társadalmi rétegek igényeinek, felkészültségének megfelelő formában és módszerekkel.

  A tudományok módszertani sokfélesége, a tudományos megismerés és a tudományos eredmények komplexitása azt üzeni számunkra, hogy a tudományos és innovációs eredmények széleskörű hasznosulásával, kollektív tudásunk gyarapításával, szemléletünk formálásával pozitív módon befolyásolhatjuk jelenünket, és formálhatjuk, alakíthatjuk közös jövőnket is. A Hírös Szabadegyetem előadássorozat szerves részét képezi a kecskeméti Neumann János Egyetem küldetésének, amely szerint tudásszolgáltató platformként kíván hozzájárulni a térség gazdasági-társadalmi fejlődéséhez, a jövő formálásához.

  A társadalmi folyamatok azt mutatják, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik az idősebb generációk körében is a szabadidő aktív és hasznos eltöltésére. A Neumann János Egyetem számos általa gondozott tudományterületen rendelkezik olyan felkészültséggel, amely révén képes a társadalom különböző érdeklődési körű generációit megszólítani, segítve ezzel a nemzedékek közötti kapcsolatok ápolását is. Az Egyetem elkötelezett a kultúraközvetítés és a helyi intézményekkel való együttműködés iránt. Egyetemünk ezért 2019-ben sokszínű (műszaki, informatikai, gazdaságtudományi, társadalomtudományi, neveléstudományi, agrártudományi) szakmai- és tudományterületekre alapozva, Kecskemét Megyei Jogú Város támogatásával generációkon átívelő „szabadegyetem” sorozatot indított útjára a Kecskeméten és a megyeszékhely környékén élők számára.

  Az elmúlt 4 év során számos tudományterületet érintve 36 jelenléti vagy online előadáson vagyunk túl, melyeket több mint 2000 fő hallgatott meg. Az előadásaink modern, naprakész tudást, szórakoztató tudományt, érdekes ismereteket igyekeznek közvetíteni, és a programmal közművelődési célokat is szolgálunk.

  2021-ben a programok és előadások szervezésébe bekapcsolódott Kecskemét város országosan is egyedülálló, az 50+ éves korosztály társadalmi idősödését támogató innovációs programja, a CédrusNet is, új lendületet hozva a programsorozatnak. A CédrusNet Kecskemét program stratégiai célja – összhangban a Neumann János Egyetem célkitűzéseivel és társadalmi felelősségvállalás koncepciójával –, hogy a jelzett korosztályon belül érdemi változásokat generáljon a foglalkoztatás (foglalkoztathatóság), a társadalmi részvétel, a független, egészséges és biztonságos élet, valamint az aktív életvitel területein annak érdekében, hogy az egészségben töltött évek száma érdemben növekedjen az 50+ évesek körében. Az idősödő népesség érdeklődésének és oktatási igényeinek való megfelelés új lehetőségeket jelent az oktatás, a kutatás és a közösségi szerepvállalás terén a kecskeméti egyetem számára.

• A magyar lakosok egészségi állapota, egészségmagatartása 2020-as SHARE Corona Survey (Covid-19) adatainak tükrében – Hagyományos statisztikai és rough set alapú elemzés

  126-129

  Péter Takács

  Magdolna Láczay

  Zoltán Szakál

  Levente Varga

  Kristóf Zsolt Nádasdi

  Barbara Paulikné Varga

  Kitti Tóth

  Gabriella Helmeczi

  Views:

  188

  Pályázati támogatás:
  HEAlthy Life ALLiance for Health Tourism Education Development and Reorganisation – HEAL-ALL. Erasmus+ pályázat száma: 2020-1-HU01-KA203-078799

  Bevezetés
  A SHARE (Survey of Health, Aging and Retirement in Europe) felmérés egy olyan európai szintű projekt, amely egy panel-adatbázist fejleszt és gondoz az ötvenéves vagy annál idősebb egyének egészségére, társadalmi-gazdasági helyzetére, valamint szociális és családi hálózataira vonatkozó adatok vonatkozásában. A SHARE adatbázis kialakítása 2004-ben indult, tizenegy ország bevonásával. A kezdeményezés a népesség elöregedésével járó növekvő kihívásokra keresi a megalapozott válaszokat. A felmérések során a szervezők eddig nyolc adatgyűjtési hullámot hajtottak végre, amelyek lefedik az Unió összes kontinentális országát, valamint Svájcot és Izraelt. A 8. adatgyűjtési hullám végrehajtásának közepén kezdődött a COVID-19 járvány - a várható interjúk körülbelül 70 százaléka készült el 2020 márciusára - a terepmunkát ekkor az összes résztvevő országban fel kellett függeszteni. A szervezők elhatározták a felmérések folytatását; telefonos interjúk (CATI) elkészítésével. Jelentősen lerövidítették az eredeti kérdőívet és kiegészítették a kérdéslistát a COVID-19 élethelyzetre vonatkozó kérdésekkel.

  Az előadás célja a SHARE COVID-19 adatbázisának feldolgozásával kapott eredmények bemutatása – fókuszálva a magyar válaszadók egészségi állapotának helyzetére, egészségmagatartására a felmért országok polgáraihoz viszonyítva.

  Anyag és módszer
  A 2020-as nyolcadik SHARE felmérésben 28 ország vett részt. A válaszadók és kérdezőbiztosok egészségvédelmének okán a telefonos interjúk (CATI) alkalmazása volt az elsődleges ajánlott mintavételi alternatíva a korábbi személyes interjúkkal szemben. A válaszadók száma a módosított kérdőívre 54.567 fő volt. A magyar válaszadók 1053-an voltan – a teljes minta 1,9%-a. A kérdések csoportjai a következő öt fő területet érintettek:

  Egészség és egészségmagatartás. Általános egészségi állapot a COVID-19 járvány kitörése előtt és után, biztonsági intézkedések betartása (pl. szociális távolságtartás, maszk viselése, higiénés „viselkedés”).

  Mentális egészség. Szorongás, depresszió, alvási problémák és magány a COVID-19 járvány előtt és után.

  Fertőzések és egészségügyi ellátás. A COVID-19-hez kapcsolódó tünetek előfordulása, a tesztelés és kórházi kezelés tapasztalatai, orvosi kezelés elmaradása, a kezelésekkel való elégedettség.

  A munka és a gazdasági helyzet változásai. Munkanélküliség, üzletek bezárása, otthoni munkavégzés, munkaidő- és jövedelemváltozások, anyagi támogatás viszonyai a megkérdezettek között.

  Közösségi hálózatok. A családdal és a barátokkal való személyes kapcsolattartás változásai a járvány hatására; segítségnyújtás, személyes gondoskodás – az adott és kapott segítségek.

  Az elemzések során hagyományos statisztikai leíró és elemző módszerek, valamint a rough set analízis egyes elemzési módszerei kerültek alkalmazásra. A minta súlyozására a számítások során nem került sor. Alkalmazott programcsomagok: SPSS V22, Excel 2007.

  Eredmények
  A mintanagyság szerint Magyarország a 20. helyet foglalja el (1053 fő 1,9%). A legnagyobb minta Észtországban került felmérésre (4670 fő, 8,6%); a legkisebb elemszámú részminta a holland minta volt (803 fő, 1,5%). A teljes mintában az átlagéletkor 70,42 év volt (95% CI: 70,34-70,50; medián: 70,00; SD: 9,3977; min: 31, max: 104). A magyar részmintában 70,69 év (95% CI: 70,22-71,15; medián: 70,00; SD: 7,6825; min: 38, max: 95). A férfiak aránya a teljes mintában 42,29%; a nők aránya 57,71%; a magyar minta arányai: 39,98% és 60,02%.

  Az elemzések statisztikailag szignifikáns különbségeket mutattak ki számos elemzett változó esetében, a különböző országok polgárai között:
  a) a járvány előtti egészségi állapot (ön)megítélése;
  b) egészségváltozás megítélése a járvány előtti állapothoz képest;
  c) jelenlegi megbetegedések (akut, krónikus);
  d) gyógyszerszedés;
  e) védekező intézkedések betartása a gyakorlatban: maszkviselés; szociális távolságtartás kézmosás; fertőtlenítési lehetőségek alkalmazása.

  Megbeszélés
  Az országok összehasonlítása számos változó esetében statisztikailag kimutatható különbséget mutatott. A nagy elemszám okán igen kis eltéréseket is lényegesként jeleznek a statisztikai elemző módszerek. A különbségek tényleges elfogadását a szakmai validálás folyamata teszi érvényessé. Ennek a kutatási szakasznak a teljes lezárása még nem történt meg – az előadás az aktuális eredmények bemutatásával és értékelésével zárul.

  Irodalom
  Börsch-Supan, A. (2021). Survey of Health, Ageing and Retirement in Europe (SHARE) Wave 8. COVID-19 Survey 1. Release version: 1.0.0. SHARE-ERIC. Data set. DOI: 10.6103/SHARE.w8ca.100

• Idősödő rendvédelem

  55-56

  Alíz Ambrusz

  Zsuzsanna Borbély

  Erika Malét-Szabó

  Views:

  110

  A 2011.évi CLXVII. törvény alapján a rendvédelemben megszűnt a korkedvezményes nyugdíj, mely azzal járt, hogy azóta az állomány idősödik. Egy 2020-ban induló kutatás azt a célt tűzte ki, hogy felmérje a rendvédelem hivatásos állományú tagjainak az egészségmagatartását, egészségtudatosságát, mivel szeretnénk látni azokat a területeket, amelyek megfelelő egészségfejlesztési stratégiával biztosítják a „jóllét” állapotát, az idősödő korosztály számára pedig hozzájárulnak a sikeres öregedés folyamatához. Jelen előadás az áthajlás korúak (50-60 év) egészségmagatartásáról szól.

  Módszer:
  A vizsgálati mintába a 2020-ban Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság aktívan dolgozó állományának azon tagjai kerültek be, akiknek ez évben volt esedékes kötelező időszakos alkalmasságvizsgálata. E vizsgálat során vettük fel a kérdőívet, amely időben lefedte a COVID-19 járvány első évét. A vizsgálat 2020 márciusától tartott, addig, amíg a járványügyi helyzet lehetővé tette a személyes megjelenéssel együtt járó alkalmasságvizsgálatokat. A vizsgálat során a kiosztásra került 892 kérdőívből 783 bizonyult legalább részben hasznosíthatónak. A kérdőív kitöltése körülbelül 20 percet vett igénybe. A kérdőív csomag főbb elemei a demográfiai adatokon túl, az egészségkockázati és az egészségvédő magatartásformák felmérése, az egészségi állapot szubjektív értékelése, az élettel való elégedettség és a boldogság megítélése.

  Eredmények:
  A minta közel 7%-a 50 év feletti korosztályba tartozik. Ezen korosztály körében az egyik kiemelendő egészségkárosító magatartás a dohányzás, mely a minta 28%-ban jelentkezett aktív dohányzásként, míg 25% korábban dohányzott, de azóta már leszokott. A rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétel 92%-os. Az eredmények alapján alapvetően elmondható, hogy életmódjuk nem mozgásszegény, viszonylag kevés testi tünet jelentkezik e korosztályban. Az élettel való elégedettségük jó, boldognak mondják magukat.
  Az eredmények arra a következtetésre vezetnek, hogy az áthajlás korúak korosztályába tartozók megfelelő egészségi állapotnak örvendenek. Egészségmagatartási szokásaik tendenciája jó, de például az étkezés területén fontos lenne az egészségtudatosságuk fejlesztése. A jó életminőség megőrzése, a testi-lelki jóllét állapotának megtartása jó irány a sikeres öregedés eléréséhez.

• Társadalmi innováció a DEAC-ban, az idősek fizikai aktivitásának fokozása érdekében

  96-97

  Andrea Lenténé Puskás

  Views:

  79

  A Debreceni Egyetemi Atlétikai Clubnál (DEAC) egy Pilot program keretében azt modelleztük, hogy egy alapvetően versenysport szakosztályokat működtető sportegyesület hogyan válhat képessé egészségfókuszú szolgáltatások nyújtására, azaz hogyan tud képzett szakemberek által felügyelt rendszeres testmozgási és sportolási lehetőséget biztosítani a lakosság szélesebb rétegei számára.

  Módszer:
  A program résztvevői egy éven keresztül 10 féle egészségfókuszú mozgásprogramon vehettek részt. Ezen időszak alatt azt vizsgáltuk, hogy milyen hatások figyelhetők meg a sportoláshoz, egészséges életmódhoz kapcsolódó attitűd, valamint az egyéni szubjektív egészségi állapot vonatkozásában. A kutatásban 101 önkéntes személy (8 férfi és 93 nő; átl. életkor: 49,9901 ± 10,8816 év) vett részt 12 hónapon keresztül, heti minimum 2 alkalommal. A célcsoport tagjaiból 3 alcsoport lett kialakítva: (a) 60 évnél idősebb életkorúak (22 fő, ebből 1 férfi és 21 nő; átl. életkor: 65,0263 ± 4,4933 év); (b) túlsúlyos személyek (41 fő, ebből 7 férfi és 34 nő; átl. életkor: 48,0976 ± 7,0527 év) és (c) gerinc- vagy ízületi probléma kockázatának kitett felnőttek (38 fő, ebből 38 nő; átl. életkor: 43,3421 ± 8,4543 év). A kontroll csoport létszáma 105 fő volt (14 férfi és 91 nő; átl. életkor: 47,6571 ± 13,7588 év), akik a célszemélyek alcsoportjaihoz korban és nemben megfelelően 3 alcsoportba lettek sorolva.
  Az adatfelvétel során kérdőíves felmérést és fizikai vizsgálatot végeztünk a cél és a kontroll csoportnál egyaránt. Kérdőíves vizsgálattal a megkérdezettek szubjektív egészségi állapotában, egészséges életmód iránti attitűdjében, illetve motivációiban és akadályaiban bekövetkező változásokat kívántuk feltárni. A megkérdezések a 12 hónapos program indításának kezdetekor, majd annak végeztével történtek. A fizikai vizsgálatok során szisztolés és diasztolés vérnyomásmérés, testösszetétel vizsgálat és az edzettségi szint megállapítása történt. A fizikai paraméterekben bekövetkező változások feltárására a COVID-19 járványhelyzet miatt nem kerülhetett sor, mivel a kimeneti adatfelvételt annak kontakt jellege, valamint a célcsoport veszélyeztetettsége miatt (idősek, túlsúlyos személyek) nem tudtuk elvégezni.

  Eredmények:
  A kutatás során kapott eredmények megerősítették, hogy rendszeres testedzés hatására jelentős javulás érhető el a szubjektív egészségi állapotban, valamint az egészségtudatos viselkedéssel és az egészséges életmóddal kapcsolatos attitűdökben. Emellett jelentősen csökkenthető az egészséges életmódbeli viselkedés motivációit és gátjait tekintve az egyedüllétből és támogatottság hiányából fakadó akadály mértéke, az időhiány miatti akadály, illetve a rossz alap egészségi állapot okozta hátráltatás mértéke is. Az időskorúak esetében a gyógytornászok által vezetett funkcionális edzések - amelyek figyelembe vették az életkori sajátosságokat, alapbetegségeket és a fizikai állapotot - bizonyultak hatékonynak. A kontroll és célcsoportban a számítógép használattal kapcsolatos szokások változtak az attitűdváltozás vizsgált paraméterei közül, melynek hátterében a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott világjárvány miatti online oktatás és a home office bevezetése állhat. Összességében elmondható, hogy a résztvevőknek sikerült az életmódjukban olyan változtatásokat beépíteni, amelyek eredményeképpen egészségi állapotuk, fizikai és mentális állapotuk javult.

• Idősügyi referens képzés

  62-63

  Róbert Wernigg

  Réka Kisdi

  Anett Mária Tróbert

  László Patyán

  Views:

  391

  Bevezetés: Az idősödő társadalom egyik fontos kihívása az idősek társadalmi integrációja, testi-lelki egészségvédelme, az aktív idősödés kultúrájának kiépítése. Ehhez szükség van olyan szakemberekre, akik a helyi önkormányzatok munkájához és a helyi idősellátás szolgáltatásaihoz kapcsolódva képesek az idősek igényeinek és szükségleteinek megfelelő programok szervezésére. Ezt a célt szolgálja a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. megvalósításában zajló Idősügyi referensképzés.

  Módszer: Célunk, hogy az idősügyi referens képes legyen aktívan és jogkövető módon hozzájárulni az aktív idősödést segítő helyi programok előkészítéséhez, szervezéséhez és lebonyolításához, felismerje az időskori életkori sajátosságokból adódó speciális szükségleteket, eligazodjék a programok jogi környezetében. Képes legyen hatékonyan együttműködni a települési önkormányzat illetékes szakembereivel, valamint az aktív idősödést támogató civil szerveződésekkel.

  Témák: 1. Aktív idősödés és mentálhigiéné, 2. Közösségfejlesztés, hálózatépítés, önkéntesség, 3. Az aktív időskor környezete, 4. Idősbarát programok tervezése, megvalósítása.

  A képzési tevékenységek monitorozásán túl kérdőívvel vizsgáljuk az attitűdváltozást a résztvevők körében, valamint az idősügyi referensek további tevékenységét. A hatékonysági vizsgálatok folyamatban vannak.

  Eredmények: 2019. év májusától 16 csoport indult el, amelyből 12 csoport képzése zárult le. Az induló csoportokba eddig 238 főt vontunk be, a lezárt csoportokban 144 fő kapott tanúsítványt. 5 csoport képzése Budapesten, 11 csoport képzése országosan valósul meg.

  2021-ben további 23 csoport képzését tervezzük, a tervezett 1000 fős keretszám teljesítése érdekében.

  Megbeszélés: Az eredmények függvényében lesz majd pontosítható a képzés továbbfejlesztésének sorsa.

   

  Támogatás: EFOP-1.2.6-VEKOP-17-2017-00001 kódszámú, Családbarát ország megnevezésű kiemelt projekt.

   

  Irodalomjegyzék:

  Patyán László, Toldi tamás, Tróbert Anett Mária: Idősügyi referens képzés. Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft., 2018.

  Patyán László, Tóth János Imre, Tróbert Anett Mária, Wernigg Róbert: Idősebb generációk közösségi részvételének és személyközpontú gondozásának elősegítését célzó módszertan. Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft., 2019.

• A városi zöldterületek pozitív hatása a demenciával élők és gondozóik jóllétére

  72-73

  Márta Fekete

  Luca Frankó

  György Pataki

  Veronika Kiss

  Views:

  113

  2021 tavaszán az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontja és a Budapesti Corvinus Egyetem közötti hároméves pályázati együttműködés tette lehetővé interdiszciplináris kutatásunk megvalósulását. Empirikus kutatásunk célja annak feltérképezése volt, hogy a városi zöldterületeken tett séta hogyan járul hozzá a demenciával élő betegek és az őket gondozó családtagjaik jóllétének megőrzéséhez.

  Módszer
  A kutatás során többféle módszertant alkalmaztunk a téma vizsgálatára. Először egy sétainterjút végeztünk a gondozó-gondozott diádokkal, majd a gondozó hozzátartozók 1 hónapon keresztül naplót vezettek a sétáik alatti történésekről, élményeikről. A naplózás kvalitatív módszertanát egy rövid kérdőív formájában kvantitatív mérési módszerrel is kiegészítettük.

  Előadásunkban elsődlegesen a kvantitatív eredményeket mutatjuk be, illetve az ezeket alátámasztó napló bejegyzésekből szemezgetünk. A kutatótársnak tekintetett gondozó hozzátartozókkal legvégül egy fókuszcsoportos beszélgetést folytattunk, ahol prezentáltuk a kérdőív eredményeit, és ezekről kértük véleményüket, mintegy megerősítés vagy elvetés céljából.

  A vizsgálatban való részvételt vállaló 3 gondozó-gondozott diád 2021 április-májusban folytatta a kutatás keretében a sétákat, 4 héten keresztül, heti 3 alkalommal. Összesen 39 séta adatait dolgoztuk fel.

  Eredmények
  Az eredmények azt igazolták, hogy a séta mind a gondozottak, mind a gondozók esetében szignifikáns javulást eredményezett a mentális állapot és hangulat tekintetében, illetve a kettejük együttműködésének alakulásában. A kvantitatív eszközzel detektált változást pedig a naplóbejegyzések szöveges tartalmai is alátámasztották, illetve magyarázták.

  Kutatásunk egyediségét a módszertanok vegyítése, jelentőségét pedig az adja, hogy hazai mintán támasztja alá a városi zöldterületek egészségmegőrzésben betöltött szerepét krónikus betegek és családtagjaik körében. Fő üzenetünk, hogy a természetben eltöltött idő, séta egy alacsony költségű, általánosan pozitív hatású, relatíve könnyen és sokak számára elérhető, mégis nagy hatású jóllét növelő intervenció.

• A Review of the AGE Barometer 2023: EU Good Practices and Barriers in the Empowerment of Elderly in the Labour Market - The Case of Hungary

  15-24

  Climson L. Balangue

  Ágnes Bene

  Views:

  162

  The 2023 edition of the AGE Barometer was released by the Age Platform Europe, aimed at consolidating data from European statistics and national-level sources and enriched by feedback from 19 European countries, including Hungary. The publication aimed at empowering older people in the labour market and promoting sustainable and high-quality working lives for them. The Barometer revealed that the European Union (EU) is far from reaching its 78% employment target for adults aged 20 to 64 with its current state of just 62.3%. This could be due to various barriers to the integration of older people in the labour market, which include inadequate supportive policies, ageism, and unfavourable workplace conditions. Conversely, these are broadly stated in the context of the EU; hence, a deeper analysis of these results, with a special focus on the case of a single country, such as Hungary, is relevant to establish a clearer understanding of the national and local framework of these findings and in determining facilitating policies and programmes as well as gaps in promoting elderly inclusion in the labour sector. Using various methods such as critical analysis, desk and literature review, and thematic analysis, this article examined the Barometer report and other relevant publications. The Barometer 2023 effectively provided general issues and actionable areas in supporting older people in the labour market, combating ageism, and ensuring an age-friendly work environment in the EU landscape. Moreover, it revealed that Hungary performed better in employing older persons compared to the EU average, likely associated with a favourable environment for older workers through its legal protection systems, financial incentives, equal treatment policy, and initiatives such as pensioner cooperatives and information technology education. However, this still falls below the target, and based on the analysis and review of existing relevant publications, this could be associated with some unfavourable policies, gender disparities, a continuous rise in the ageing population, an increased number of migrant workers, technology challenges, ageism, political mayhems, cultural and traditional constraints, and other challenges that continue to threaten the marketability of older people, thereby resulting in consequences for their financial, physical, social, psychological, and environmental wellbeing. Moreover, the report also stated few good practices in promoting elderly employment in the county, contrary to numerous efforts implemented by both the Hungarian government, non-government organisations, and other institutions, which remained unrecognised, perhaps due to limited data availability and gaps in the reporting schemes. Finally, the Barometer 2023 report was realized to be included and used as a part of the technical working papers of the European Economic and Social Committee, being the EU advisory body that deals on the issues and opinions regarding this matter. The latest edition of the Barometer has the potential to spark positive changes among policymakers and decision-makers in acknowledging the economic potential of the elderly and in eliminating barriers that hinder elderly integration in the labour market. In the case of Hungary, substantial policies, programmes, and welfare services exist that facilitate elderly employment; however, challenges were also identified, hence the precise recommendations provided in the Barometer report must transform into reality, taking into consideration the unique national, local, and cultural peculiarities of Hungary and its local communities. It is also suggested that systematic data collection and good practice documentation must be facilitated in Hungary, and feedback from the other 18 countries in the Barometer report must be thoroughly reviewed or benchmarked for possible inspiration and replication. Lastly, the potentials of the Barometer 2023 to be used at all levels of decision-making must be maximized.

• A hazai idősek online fogyasztói potenciálja

  119-121

  Ivett Stumpf-Tamás

  Ágnes Bene

  Views:

  319

  A COVID-19 járvány és az ezzel összefüggésben foganatosított szabályok, főleg a karantén szabályok jelentős mértékben érintették az időseket, átírva a korábbi jól megszokott mindennapjaikat. Általánosan leszögezhető, hogy lecsökkentették a személyes kapcsolataikat, viszont aki tehette (technikai és személyes feltételeik biztosították) online tartotta a szeretteikkel és egymással a kapcsolatot.

  A pandémia és korlátozó intézkedései a fogyasztási szokásokban is változásokat generáltak minden korcsoportban. Változott az, hogy mit, az is hogy mikor, az is, hogy hol, milyen körülmények között, és időszakosan az is, hogy mennyit fogyasztunk. Az online fogyasztás térnyerése évek óta tapasztalható, - ezt a tendenciát a pandémia felgyorsította.
  Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy hogyan változtak az idősebb korosztályok fogyasztási szokásai a pandémia hatására, különösen az online vásárlás területén.

  Módszer
  A kutatás alapjául a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, a Gerontológiai Tanszéken zajló longitudinális kutatás szolgált. A kutatás célja az aktív idősek, a nyugdíjas klubokba járók életkörülményeinek, társas életének és fogyasztói szokásainak feltárása a COVID-19 járvány és az azzal kapcsolatos korlátozó intézkedések tükrében.

  Két régió: Tiszántúl és Dunántúl idős szervezetinek vezetőivel készült interjúit (2020-as és 2021-es interjúk) dolgoztuk fel. Vizsgáltuk a fogyasztási szokásokat, a digitális eszközök használatát és az online vásárlással kapcsolatos attitűdöket, tapasztalatokat.

  Az interjúkat telefonon és online készítettük el. A megkérdezettek között 13 nő és 6 férfi volt. Az interjú egyeztetés nehézkes volt, mert a 2021-es interjúk elkészítése a nyári időszakra esett, amikor a kormány feloldotta a korlátozásokat, ezért a nyugdíjas szervezetek igyekeztek bepótolni az elmaradt rendezvényeket és eseményeket, ezért az interjú alanyok nagyon elfoglaltak voltak.

  Eredmények
  Az eredmények alapján elmondható, hogy a pandémia ideje alatt míg 2020-ban a klubvezetők többnyire telefonon tartották a klubtagokkal a kapcsolatot, addig 2021-ben a telefonos és az online kapcsolattartás közel azonos mértékben volt jellemző. A megkérdezettek arról számoltak be, hogy általánosságban is elterjedtebb lett az internethasználat az idősek körében a 2021-es évben. Feltehetőleg ez azért történt, mert a járvány hatására az idősek nyitottabbak lettek az internet felé, látták, belátták az online kapcsolattartás előnyeit, igyekeztek elsajátítani az okos eszközök használatát. Egyetlen vezető nyilatkozott úgy, 2020-ban és 2021-ben is, hogy elzárkózik az internethasználattól.

  A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az online vásárlás felé nem lettek nyitottabbak az idősek ezen időszak alatt. Ennek oka részben a bizalmatlanság, az internetes átverésektől való félelem és az ezzel összefüggésbe hozható elégtelen énhatékonyság lehet, illetve azt is elmondták a megkérdezettek, hogy fiatalabb családtagok intézik nekik az online vásárlást. Utóbbihoz több haszon is kapcsolódhat. Egyrészt hozzájutnak a kívánt termékhez online vásárlással, másrészt a fiatalabb családtaggal (esetenként baráttal, gondozóval) fenntartható a kapcsolat egy új területen. Amellett, hogy ilyenkor az idős személy a társas támasz előnyeit tapasztalja meg, generációk közötti együttműködés is megvalósul, erősítve a családi kapcsolatokat.

  Összességében elmondható, hogy a digitalizációnak vannak előnyei az idősek számára a tanulást és a generációk közötti együttműködést tekintve. Az idősek is szeretnének fejlődni és felzárkózni napjaink digitális világához, amely megerősítette a generációk közötti együttműködést is, mert az idősek többsége gyermeküktől, illetve unokájuktól tanulta meg az IKT eszközök és az internet használatát. A digitalizációnak korlátjai is vannak az idősek számára, mert nem minden idős engedheti meg magának anyagilag, hogy számítógépet vásároljon, illetve internet előfizetéssel rendelkezzen, a digitális kompetenciáik fejlesztése is folyamatos kihívást jelent.

  Az online fogyasztás az idősekre kevésbé jellemző, és a növekedésnek a technikai akadályokon túl egyéb pszichés akadályai is lehetnek. Az online fogyasztói potenciál az idősek körében jelentős, kiaknázása még várat magára.

• Az időskori depresszió

  90-91

  Lívia Kollárová

  Ľubica Libová

  Ľubica Vanková

  Michal Vavro

  Zuzana Nagy Gažová

  Views:

  512

  Cél:
  Kutatásunk célja volt felmérni a depresszió előfordulásának arányát az otthoni környezetben élő időseknél, továbbá ellenőrizni, hogy bizonyos kockázati tényezők (életkor, nem, krónikus betegség és fájdalom, alkohol fogyasztása, gyógyszer használata, társadalmi elszigeteltség és neuroendokrin változások) milyen hatással vannak a betegség előfordulására és végül feltérképezni, hogy a járóbeteg-ellátásban lévő idősek találkoztak-e depresszió szűréssel.

  Módszertan:
  A felméréshez egy anonim kérdőíves módszert választottunk, amely magában foglalta a Geriátriai depresszió skálát (GDS) és nem standardizált kérdéseket is tartalmazott. A hipotézisek ellenőrzésére a Chi-négyzet függetlenségi tesztet (p-érték) használtuk Minitab statisztikai programban, a kiválasztott szignifikanciaszint 0,05 volt.
  Minta: A felmérést egy magán fogászati klinikán végeztük és 112 otthoni környezetben élő idős ember vett részt benne.

  Eredmények:
  A megkérdezett szeniorok 19,60%-nál volt jelen a depresszió, illetve annak valamilyen tünete. Az eredmények statisztikailag szignifikáns különbséget mutattak a depresszió előfordulásának gyakoriságában a válaszadók életkorával (p = 0,0001) és nemével (p = 0,0002) kapcsolatban. A vizsgált csoportnál nem tudtuk statisztikailag szignifikánsan bizonyítani a többi kockázati tényező hatását a betegség előfordulására (pl. társadalmi elszigeteltség: p = 0,911; krónikus betegség: p = 0,161), bár ezek a tényezők is minden bizonnyal fontos szerepet játszanak az idősek mentális állapotában. A felmérésben azt is megvizsgáltuk, hogy az idősek találkoztak-e szűrővizsgálattal az időskori depresszió előfordulásával kapcsolatban. A 112 megkérdezett közül csak 10 (8,90%) válaszolt pozitívan, ez a csoport kizárólag nőkből állt, minden férfi válasza negatív volt.

  Következtetés:
  Amint az vizsgálatunk eredményéből is kiderült, a depresszió az idős emberek viszonylag gyakori mentális betegsége (a kérdezettek 19,60% számolt be depresszió illetve annak valamilyen tünete jelenlétéről), amelyik gyakrabban fordul elő nőknél (11,60%), mint férfiaknál (8,00%). Ami az életkort illeti, leggyakrabban a 85 év feletti korosztálynál volt bizonyítható depresszió (11,60%), míg a 65-74 éveseknél ez 4,40% volt és a 75-84 éves megkérdezettek 3,60%-nál volt kimutatható a depresszió jelenléte. A válaszadók 51,80% fejezte ki elégedetlenségét életének minőségével kapcsolatban. A depresszió szűrés az időseknél a GDS eszköz segítségével segíthet a klinikai gyakorlatban a nővéreknek, hogy könnyebben felismerjék a betegséget.

  Kapcsolat a levelező szerzővel:
  PhDr. Mgr. Lívia Kollárová, PhD.
  Vysoká škola zdravotníctva a sociálnej práce sv. Alžbety, n.o. Bratislava; FZaSP sv. Ladislava, ul. Slovenská 11, 940 34 Nové Zámky, Slovenská republika
  +421 905 237976
  livia.kollar@gmail.com

• COVID -19 pandémia Magyar oltatlan idősek oltási attitűdjei, pszichológiai és demográfiai jellemzői

  109-110

  Győző Pék

  Adrienn Kaszás

  Balázs Őrsi

  Views:

  133

  Módszer:
  A pandémia kapcsán az oltatlanok magyar mintájának kérdőíves felmérésének összehasonlító elemzését végeztük el pszichológiai és demográfiai szempontok alapján. A vizsgálati adat felvétel 2021 augusztus 27.-től október 13.ig tartott. A résztvevők 18 éven felüliek, akik még nem kaptak semmilyen oltást a COVID-19 vírus ellen.
  Az alkalmazott módszer: on-line kérdőíves felmérés.
  A felmérés nem politikai, hanem tudományos célú, és eredményei reményeink szerint hozzájárulnak a COVID- 19 járvány szakszerűbb kezeléséhez. A felmérés a magyar team mellett lengyel, szlovén és román egyetemi kutatókkal való együttműködésben valósult meg.

  A vizsgálati dimenziók a következők:
  Jóllét a járvány idején
  Depresszió, szorongás és stressz (DASS21)
  Oltási attitűdök (VAX)
  Oltási információ források
  Vallásosság
  Demográfiai mutatók

  Eredmények:
  Az előadás a magyar eredmények első feldolgozásának leglényegesebb szempontjainak bemutatására koncentrál. A vizsgálatban 478 személy, 113 férfi, 363 nő, 2 „egyéb”-ként azonosított személy vett részt. Az adatok első feldolgozásából is szembeötlő, hogy az oltatlanok mintájában láthatóan nagyon sokan nem hiszik, hogy fennállna annak a veszélye, hogy megbetegednek a COVID-19 vírus miatt. A vizsgált oltatlanok 42 %-a nagyon biztos abban, hogy a vakcina nem fog működni, 30.6% fél, hogy a vakcina miatt meg fog fertőződni. Általában nem érzik magukat biztonságban az oltások után, továbbá félnek annak még fel nem fedezett következményeitől, illetve a természetes immunitásban jobban bíznak. 61.8% kifejezetten nem akar vakcinát saját maga számára, a jövőben sem. 67.3% szeretné megvárni, hogyan működnek az oltások más embereknél. Az feldolgozás folyamán azonosítani lehetett a kifejezetten oltáselleneseket. Őket politikai hovatartozásuk alapján, vallásosságuk szerint és lakóhelyüket tekintve is elemeztük. Az elemzések segítenek fontos szempontokat azonosítani az oltatlan idősekkel kapcsolatos kommunikációs stratégiák kialakításánál.
  Eredményeinknek a párhuzamosan lezajlott nemzetközi vizsgálatokkal összefüggésben való értelmezése is része a célkitűzéseinknek.

• A megküzdés és életkori sajátosságai – A COVID-19 hatása az időskori megküzdésre

  46-47

  Luca Zsuzsa Nagy

  Views:

  335

  Empirikus kutatások eredményei alapján összefoglalásra kerülnek az idős felnőtt korosztály COVID-19 pandémia alatt mutatott megküzdési viselkedését jellemző sajátosságok és karakterisztikumok. A kutatás gyakorlati jelentősége, hogy a korcsoportot érintő prevenciós, és intervenciós programok, és kommunikációs üzenetek kialakításának kiindulópontjául szolgálhat.

  A COVID-19 vírus komoly légzőszervi szindróma, melyet pandémiaként neveztek meg egész világra vonatkozó elterjedése okán. A járvány mind a fiatalok, mind az idősek számára magas kockázattal járó, fokozott szorongást okozó fenyegetés (Pearman, Hughes, Smith és Neupert, 2020), ilyen értelemben az egyén stabilitását megrendítő tényező, stresszor. A járvány hatása a pszichés egészségre és jóllétre nézve aktuális kutatási kérdéseket vetnek fel. A megküzdés, avagy coping olyan helyzetekben megjelenő szándékos és erőfeszítést igénylő viselkedések, gondolatok és érzelmek összessége, mely az egyén stabilitását fenyegető, megterhelő eseménnyel való találkozás nyomán alakul ki (Tiringer, 2014).

  A megküzdéssel kapcsolatos kutatási eredmények értelmezésekor fontos figyelembe venni a megküzdés típusát (pl. vonás-megküzdés és állapot-megküzdés, pl. Tiringer, 2014), és különböző módozatait (pl. feladat-, érzelem- és elkerülés-orientált megküzdés, pl. Endler és Parker, 1994); valamint kor-specifikus vonatkozásait. A legújabb empirikus kutatási eredmények mentén összegzésre kerülnek az idősödő korosztály a vírussal kapcsolatos megküzdése szempontjából releváns viselkedései. Például, az óvintézkedések betartása és az ezekhez fűződő információkeresés (pl. maszkviselés, pl. Pearman, Hughes, Smith és Neupert, 2020), a szociális távolság betartása és ennek kapcsán a társas támasz keresése, valamint a családi kapcsolatok mint megküzdést segítő erőforrások keresése és fenntartása (pl. Losada-Baltar és mtsai, 2020).

  Jelen összefoglaló gyakorlati jelentősége, hogy az idős korosztály - mint a járvány által kiemelten veszélyeztetett korcsoport - megküzdési viselkedésében potenciálisan fellelhető mintázatok alapján olyan ajánlásokat tegyen, melyek mentén a megelőzéssel kapcsolatos, egészségviselkedést szorgalmazó meggyőző üzeneteket átalakítva azok hatékonysága növelhető.

• Különböző közegben végzett progresszív balance tréning hatékonyságának vizsgálata nyugdíjasok körében

  98-100

  Erika Viktória Miszory

  Melinda Járomi

  Annamária Pakai

  Views:

  198

  Bevezetés:
  Az egészségügyi ellátás javulása az egész világon a várható élettartam növekedését vonta maga után, amely a születési szám csökkenésével párhuzamosan az idős korosztály arányának a növekedését eredményezte. Az öregedés számos anatómiai és fiziológiai változással jár, mint például az izomerő gyengülése, az elesések számának emelkedése, vagy a csontsűrűség csökkenése. A 65 év felettiek 30%-a évente egyszer legalább elesik, amely után 20%-uk orvosi ellátásra szorul. A magas mortalitási arány mellett egyéb káros hatása is van az elesésnek, mint például a mobilitás korlátozottsága, a fogyatékosság, a társadalmi elszigeteltség, a bizonytalanság és a félelem, ezért a prioritás az esések gyakoriságának csökkentése lenne, aminek hatásai megmutatkoznának az egészségügyi költségeken, és a betegek életminőségén is.

  Célkitűzés:
  Célunk volt megvizsgálni és összehasonlítani egy progresszív, vízben és talajon végzett egyensúlyfejlesztő mozgásprogram hatékonyságát nyugdíjasok körében.

  Módszer:
  A kvantitatív, prospektív kutatásunkat Zalaegerszegen végeztük el 2018-ban. A betegtoborzás internetes toborzás útján történt. Beválasztási kritérium: 60 év feletti nyugdíjas, megfelelő kooperációs készség, legalább 1 elesés, vagy eleséstől való félelem az elmúlt egy év során. Kizárási kritérium volt a súlyos vesztibuláris, auditív és vizuális zavarok, önálló járástávolság <10m, instabil cardiopulmonális betegség, vizelet és széklet inkontinencia, lázas állapot, kifejezett varicositas, fertőző megbetegedések, csonttörés az elmúlt 1 évben, operatív beavatkozás az elmúlt fél év során. A kutatásban résztvevő betegeket (n=20) véletlenszerű módon, mechanikai mintavétellel, 1:1 arányban 2 csoportba osztottuk: vízi tornát (9 nő, 1 férfi, átlagéletkor: 64,7±6,15 év) és talajtornát (10 nő, átlagéletkor:64,7±3,02 év) végző csoportba. A vízi torna indifferens hőfokú vízben és 140 cm vízmélységben történt. Mindkét csoport tagjai 3 hónapon keresztül, heti három alkalommal, 60 percen át végeztek gyógytornász irányítása mellett multi komponensű, progresszív balance tréninget. Mindkét csoport 5 perces általános bemelegítő részt követően 15 perc időtartamban a törzs,- a felső és alsó végtagi izomzat erősítését célzó gyakorlatsort végzett, majd 30 perc egyensúly tréning következet - különböző balance eszközök felhasználásával és testhelyzetek változtatásával. Levezetésként 10 perces streching és levezető gyakorlatsorral zárult a mozgásprogram. A progressziót az ismétlésszám emelése és az alkalmazott eszközök (instabil alátámasztási felszín, stb.) jelentették. A torna során a gyógytornász Borg skála alapján ellenőrizte a résztvevők megterhelésének mértékét – mely 12-14-es értékig volt megfelelő a 20-as skálán. A program kezdetén és végén felmértük az antropometriai adatokat, a Berg Balance skála (BBS), Timed Up and Go (TUG), Standing Balance (SB) teszteket. Adatelemzéshez leíró statisztikát (átlag, szórás, relatív gyakoriság) és kétmintás páros t-próbát alkalmaztunk. A statisztikai adatok elemzését az IBM SPSS Statistics Version 22 programmal végeztük el. Az eredményeket p <0,05 mellett tekintettük szignifikánsnak.

  Eredmények:
  A vízi csoport átlagos BMI értéke a program végére szignifikánsan csökkent (p=0,0229). A BBS pontszámok alapján a vízi és a szárazföldi csoporton belül egyaránt jelentős javulás volt mérhető a tornák hatására (p<0,001), de a két csoport között szignifikáns eltérés nem mutatkozott (p=0,29). A vízi csoportban a TUG teszt eredménye szignifikáns (p=0,0015) fejlődést mutatott, 31,19%-kal gyorsabban hajtották végre a feladatot. A talajtornát végző csoport körében egyaránt erős szignifikancia mutatkozott (p=0,0011), 22,66%-kal csökkent a teszt elvégzéséhez szükséges idő. A két csoport között nem mutatkozott szignifikáns különbség (p=0,41). A statikus egyensúlyt mérő SB tesztnél a két csoportot összehasonlítva a talajtornát végző csoportban volt megfigyelhető nagyobb arányú javulás a két végtag esetében (p>0,05), de számottevő különbség nem mutatkozott a csoportokon belül (p>0,05), és a csoportok között sem (p>0,05).

  Következtetés:
  A vízi környezet egy biztonságos és hatékony közeg az idősek fizikai állapotának javításához, mert számos krónikus mozgásszervi rendellenesség esetén is nemcsak, hogy könnyedebb mozgást tesz lehetővé, de ajánlott is. Ezzel szemben a talajon végzett torna előnye, hogy jobban hasonlít a mindennapi élet körülményeihez Az eredmények alapján elmondható, hogy a különböző közegben végzett mozgásprogramok hatékonyak az egyensúlyfejlesztés szempontjából, függetlenül az alkalmazott közegtől.

• Activity in old age, active and successfull aging

  73-96

  Anna Ferwagner

  Views:

  659

  Background and aims: The aim of our research was to qualitatively examine the attitudes of older people towards aging, the activity available and implemented from it, their community involvement, and their lay perceptions and opinions of successful aging.
  Methods: Semi-structured interviews were conducted during the research, and the interviews were evaluated by content analysis.
  Results an discussion: According to the elderly, successful aging mainly requires physical or mental health, maintaining activity, an active lifestyle, a positive outlook on life, a good family environment, social relationships, financial security, goals, motivation, successful life, advance planning, and social support.

• Az életminőség és az életkor kapcsolata vesebetegek körében

  22

  Tímea Barcsa

  Viktória Balogh Szabó

  Views:

  129

  Bevezetés: Vesepótló kezelést igénylő veseelégtelenségnek mind az incidenciája, mind a prevalenciája az életkor előrehaladtával fokozatosan emelkedik. Több hazai és nemzetközi vizsgálat alátámasztotta, hogy a betegség az érintett betegek életminőségére negatív hatást gyakorol.

  Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja átfogó képet kapni a vesebetegek életminőségéről a téma mélyebb megismeréséhez, a saját kutatómunka megalapozásához.

  Anyag és módszer: Hazai és nemzetközi vizsgálatok részletes áttekintése a vesebetegek életminőségének megismeréséhez, különös tekintettel az elmúlt 10 évben végzett kutatásokra.

  Eredmények: A hazai mutatók a nemzetközi mutatókhoz viszonyítva rosszabbak. Nőtt az idősebbek aránya az elmúlt években, s ezzel együtt a vesebetegek aránya is növekedett. Esetükben a vesebetegséghez gyakran különböző társbetegségek kapcsolódnak, ezzel és egyéb tényezőkkel együtt rontva a betegek életminőségét. Az életminőséget befolyásoló tényezők közül kiemelendő az életkor. Annak ellenére, hogy az életminőség romlik az életkor előrehaladtával, mégis azt tapasztalják, hogy az idősebb személyek élik meg kevésbé megterhelőnek a krónikus vesebetegséget.

  Következtetés: A vesebetegek arányának növekedése egyrészt a szűrővizsgálatok fontosságára hívja fel a figyelmet, másrészt a már kialakult betegség esetén az életminőség javítására.

• Active, Creative Aging I. - Coping

  14-28

  Anna Ferwagner

  Győző Pék

  Views:

  517

  Background and aims: In our research, we examined how the last stage of their lives is experienced by older people who engage in creative activity (handicraft, fine arts, textile art) aimed at creating a lasting work at this stage of their life.
  Methods: In our study, we used questionnaires examining proactive coping, life satisfaction, geriatric depression, and the meaning of life.
  Results and discussion: The higher level of search for meaning measured by creators may be related to the complex nature of the search, which may involve the mental stress associated with life cycle change and the ability to cope with it and the possibility of development, so that creative activity can be interpreted as a kind of protective factor. In the group of creators, reflective coping (exploring and analyzing several solution options and the resources needed for the solution) showed the highest value, which may result from the creativity and divergent thinking of those engaged in creative activity.

• Molekuláris gerontológia napjainkban

  116-126

  Zsuzsanna Pályiné Krekk

  Views:

  123

  Recognizing and nderstanding the complex processes of aging at the molecular level is essential today. The mechanisms at the molecular level of aging interpret classical gerontological knowledge, on the other hand, they can form the basis of prevention possibilities. Following the summation of some basic concepts of molecular gerontology, a summary based on this literary data aims to present some of the latest results in the field of neurosciential aging.

• Okostelefon-használat időseknél

  24-29

  Anett Kassai

  Győző Pék

  Views:

  159

  Smartphone usage is a necessary part of out life. The permanent internet access provided by smartphones, and the huge number of downloadable applications give opportunity to keeping contact, entertain and administration for all ages. In our publication we review the results of researches regarding smartphone usage among elderly. After introduce the problematic smartphone use we focus on the differences of young and older users. Problematic usage is a characteristic of youth users. There is a significant differences among young and older users in the field of the motivation basis of smartphone usage, and the used applications. According to the results seniors are often motivated to smartphone use but excessive usage is inhibited by physical problems, financial difficulties and the lack of knowledge relation to gadgets.

• Idős hozzátartozót gondozó családtagok erőforrásai a COVID-19 idején

  94-95

  Anett Mária Leleszi-Tróbert

  Márton Bagyura

  Zsuzsa Széman

  Views:

  145

  Elöregedő társadalmunkban a gondozási igények növekedésével egyre nagyobb kihívás az idősellátás biztosítása. Az ellátórendszerek túlterhelődése miatt a családi gondozók szerepe növekszik. A COVID-19 első hulláma alatt, az idős hozzátartozót gondozó családtagok körében végzett kutatásunk elsődleges célja a családi gondozók megterheltségének vizsgálata volt. A kutatás másik fő területe a gondozási terhek hatása a munkahelyi, professzionális munkavégzésre, ezért elemeztük a gondozás és a munkahelyi kiégés kapcsolatát. Kutatásunk harmadik dimenziója a járványhelyzet hatása a gondozási folyamatra: felmértük a családi gondozók járványhelyzethez kötődő plusz terheit, a rendelkezésre álló erőforrásaikat, valamint szükségleteiket. Előadásunkban bemutatjuk a kutatás harmadik dimenziójához kapcsolódó eredményeket: melyek a családi gondozók COVID-19 első hulláma idején tapasztalt plusz terhei, mire lett volna szükségük a nehézségekkel való megküzdésben, valamint miből merítettek erőt a gondozást végző családtagok a megnövekedett terhek hordozásához.

  Módszer, minta
  Az adatgyűjtéshez online kérdőívet alkalmaztunk, melyet facebook-on, levelezőlistákon, weboldalakon tettünk elérhetővé. A kérdőívet 2020.04.30 – 2020.07.09 között összesen 1004-en töltötték ki, az adatok feldolgozása kvantitatív és kvalitatív módszerrel zajlott. A válaszadók közül 491-en végeztek gondozási tevékenységet a járványhelyzet idején is, előadásunkban a rájuk vonatkozó adatokról számolunk be.

  Eredmények
  A válaszadók a járványhelyzethez kötődően meglévő terheik fokozódásáról számoltak be, és számos új kihívással szembesültek. A gondozási terhek növekedése negatívan hatott a gondozói szerep szubjektív megélésére is.
  A járvány idején idős hozzátartozót gondozók számos nehézséget említettek, amelyeket öt kategóriába soroltunk. A plusz terhet jelentő tényezők legnagyobb kategóriái a korlátozások, az ellátási nehézségek, valamint a mentális és pszichés megterhelődés. Ezek mellett megjelentek az objektív gondozási terhek növekedésére és az erőforrások csökkenésére vonatkozó válaszok is. A gondozási feladatok ellátásához is különféle segítségre lett volna szükségük a válaszadóknak, amelyek szintén besorolhatók voltak az előbbi öt kategóriába. Segítségre leginkább az ellátási nehézségekben, az objektív terhek csökkentésében és az erőforrások növelésében lett volna szükségük. Erőforrásként leggyakrabban a belső erőforrások, a kapcsolatok/ társas támogatás, valamint az életvitel egyensúlyát biztosító tényezőket nevezték meg.

• Activity in old age, active and successfull aging

  38-61

  Anna Ferwagner

  Views:

  126

  Background and aims: The aim of our research was a qualitative and quantitative examination of happiness and the meaning of life in old age.
  Methods: Questionnaires measuring attitudes to ageing, happiness and the meaning of life, and semi-structured interviews were recorded. In the course of the research, aging-related attitudes, happiness and the meaning of life, as well as semi-structured interviews, were recorded. The interviews were evaluated with content analysis, while the questionnaires were evaluated with statistical analysis.
  Results and discussions: The qualitative and quantitative studies complemented each other well and enriched the results of the study. In old age, the same factors that give the most meaning in life are the ones that give the most joy: the existence of family and the relationship with them, activity, leisure activities, and positive human relationships. Based on the questionnaire survey, it appears that those who are characterized by a higher level of the search for meaning prefer to experience their aging as development. Those who are characterized by a higher level of meaning experience tend to experience their aging more as a growth and, at the same time, less as a loss. In old age, activities that are full of meaning and cause a sense of flow are more pleasurable than pleasures and experiences.

• A 60 év feletti korosztály Tokaji borfogyasztási szokásai, jövedelem és borértés alapján szegmentálva

  124-125

  Zoltán Szakál

  Views:

  113

  Az 1961 előtt született magyar lakosság több történelmi eseményt és gazdasági helyzetet, számos kihívást élt meg, ezért többször változtak fogyasztási szokásai, és fogyasztói kosaruk. Az értékpreferenciáit is több tényező változtatta az évtizedek alatt. A magyar társadalom borfogyasztásának egyes korszakai is érintették ezt a nemzedéket. A rendszerváltás előtt a magyar borpiacot a mennyiségi bortermelés és a szűk kínálat jellemezte. Ezt követően egy lassú változás következett be, elkezdték a modernizációt a pincészetek, de ennek eredményei csak évekkel később realizálódtak. A fogyasztók is lassan értették meg, hogy a rosszabb minőségű borok helyett érdemes drágább, de jobb bort fogyasztani. A borkultúrához a gasztronómiai kultúrának is kellett változnia. Ez a korosztály borfogyasztását és vásárlási magatartását több minden befolyásolta, egyrészt a társadalmi, gazdasági helyzet, másrészt a jövedelmi viszonyok javulása, harmadrészt a kínálati piac nemzetközi szintű választék bővülése.

  A kutatás módszere:
  A mai szép korúak jövedelem szerinti három kategóriáját vettem figyelembe a kutatás során. Korábbi kutatások és a kutatóbázis partnereinek igényei alapján rögzítet ismérvek alapján meghívott fókuszcsoportokat vizsgáltam. A kutatás 2020. október és 2021. október hónapokban zajlottak, megadott időpontokban, „hólabda” módszerrel, Skype felületen. Az egyes fókuszcsoportok esetén a megbízhatósági próbát elvégeztem, a fókuszcsoportok azonos életkori eloszlásúak voltak. A változókat külön is vizsgálva megállapítható volt, hogy a hibaszázalék alatt voltak, így ezek összevonhatósága megalapozott. 18-25 évesek, 26-35 évesek, 36-45 évesek, 46-60 évesek és a 60 év felettieket vizsgáltam több mint 20 fókuszcsoportban. A csoportban átlagosan 7 fő vett részt, hangfelvétel készült a vizsgálatról.

  Eredmények:
  Fókuszcsoportos és kérdőíves kutatásokkal alátámasztva kijelenthető, hogy a minta a Tokaji borokat (Tokaji aszú, Tokaji Szamorodni, Tokaji Furmint, Tokaji Hárslevelű) jól ismeri, mind a reduktív, fémtartályban érlelt, mind a hagyományos, hordós érlelésű bortípusokat kedveli. Jövedelemtől függően a drágább borok (2000 Ft/palack ár felett), illetve az évente vásárolt mennyiség is nő (évente 15 palack felett).

  Megállapítható, hogy a magasabb nyugdíjjal és vagyonnal rendelkező borhoz értő 60 év feletti korosztály rendszeresen a jobb minőségű borokat vásárolja és fogyasztja is. A fogyasztás mértékét és rendszerességét a háziorvosukkal is egyeztetik, azaz tudatosan egészség megőrzési céllal fogyasztják azokat. Az alacsonyabb nyugdíjú, szerényebb életminőségben élő szépkorúak viszont a legolcsóbb borokat is ritkán veszik és a „borhoz értés” is eltérő. A magasabb jövedelmű vizsgált borértő minta a gasztronómiához és az alkalmakhoz nagyon erősen kötik a borfogyasztást. Igényesek mind a gasztronómia, mind a borfogyasztás területén. Gyakran járnak borvidékre, borvacsorára házastársukkal vagy özvegység esetén a hasonló korú baráti társasággal. A férfiak ebben a mintában jellemzően nagyobb figyelmet fordítanak erre az időtöltési formára.

  A borfogyasztás a vizsgált mintában tehát nem egyéni, sokkal inkább barátokkal együtt töltött, kultúrát borivás, gasztronómiával egybekötve. A fókuszcsoportos vizsgálatból kiderült, hogy a résztvevőkre életük nagy részében is jellemző volt, hogy a minőségi bornak fontos szerepet tulajdonítottak. A Tokaji borokkal kapcsolatban óriási tisztelet, büszkeség és elismertség fogalmazódott meg. A borászok iránti tekintély erős, ezért is lehet fontos a megkérdezetteknek, hogy közvetlenül a borásztól vegyék a bort. Előfordul borboltban vagy hipermarketben való vásárlás is, de jellemző inkább a helyben vétel volt.

• Perceived social support in old age

  78-102

  Anna Ferwagner

  Győző Pék

  Views:

  582

  Background and aims: In our research, we examined how the degree of perceived social support depends on factors (gender, age, marital status, health, giving up independent living) and how it is related to experiencing aging.

  Methods: In our study, we used questionnaires examining social support, attitudes to ageing, life satisfaction, and depression in old age.

  Results and discussion: Perceived social support shows a decreasing trend with age, and is lower in the case of singles, those in poor health, and those living in nursing homes. It can be said that all three types of support decreases with age at those living independent, but those living in nursing homes the social support is the lowest in the case of the youngest (65-74 years) and the highest at the of 75-89 years, and the instrumental support over 90 years old. Higher perceived social support results in higher levels of life satisfaction, lower level of depression and more positive experiences of ageing. It is important to note, however, that the support actually provided and the perceived support are not the same.

• Az időskori szerencsejáték zavar

  11-22

  Győző Pék

  Views:

  149

  The aim of our study is to summarize and analyze the researches about elderly gambling. There are extensive studies about adolescents and adult gambling, we know demographic factors, motivation base and personality traits which contribute to the initiation and maintenance of problem. There are only a few studies dealing with elderly gambling and there is no study focusing gamblers above 65 in Hungary. Therefore in our study we can use articles from abroad. According to the results elderly gambling differs from adolescents and adult gambling regarding many aspects.

• Kognitív hanyatlás vagy integráció? – módszertani megközelítésben

  92-93

  Zoltán Kondé

  Views:

  142

  Az időskori kognitív változásokat egyes fejlődési modellek hanyatlásként tekintik. Az intellektuális teljesítmény, a hagyományos tesztalapú (pszichometrikus) elemzések adatain keresztül hanyatlónak mutatkozik, a fluid képességek (az új helyzetekhez történő adaptációt segítő összetevők, pl.: absztrakt, induktív gondolkodás; téri képességek; mentális sebesség) vonatkozásában markánsan, a kristályos képességek (tanulással elsajátított problémamegoldó készségek, pl.: nyelvi képességek; szókincs) vonatkozásában kis, vagy elhanyagolható mértékben. Más modellek a fejlődést integrációnak láttatják, mely a kognitív, interperszonális és emocionális készségek összehangolódásában, hatékony szerveződésében mutatkozik meg. Ez a megközelítés, éles megfogalmazásban, a kognitív hanyatlás empirikus igazolását műterméknek tekinti, ami abból származik, hogy a tesztelés, nincs tekintettel a fejlődés és teljesítmény társas, kulturális kontextusára. Mivel a tesztelési gyakorlat elsősorban az iskolai teljesítmény és előrehaladás predikciójának szándékával alakult ki és szükségszerűen dekontextualizált feladathelyzetekre hagyatkozik, a mérési kimenetek nem relevánsak az iskolai világon kívüli és a valóságos, kontextusa szerint változatos élethelyzetekben várható alkalmazkodásra nézve. Valósághű helyzetekben érhetők tetten azok az optimalizáló, kompenzációs, önszabályozó stratégiák, melyek segítségével a személy képes (akár a hanyatló kognitív képességek ellenében is) a változó környezeti kihívások közepette megválasztani és szükségletei szerint alkalmazni a megfelelő kognitív műveleteket. A prezentációban két vizsgálat eredményein keresztül szemléltetjük a fentebbi dilemmát. A mentális rugalmasság életkori változásait tanulmányoztuk az önszabályozás mechanizmusainak (végrehajtói kontrollfolyamatok) tesztelésével. Az eredmények a kognitív hanyatlás nézettel összhangban azt mutatták, hogy az idős személyek lényegesen rosszabb teljesítményt nyújtanak fiatalabb társaikhoz képest szabályozást igénylő (feladatok közötti váltásokat kívánó) helyzetekben, függetlenül attól, hogy a szabályozás támpontjai (váltások kiszámíthatósága, segítő jelzések, megválasztható váltások lehetősége) mennyire voltak hozzáférhetőek. A különbség annak ellenére is megmutatkozott, hogy a feladatjellemzők (ingerek, válaszlehetőségek) az idős személyekre lettek optimalizálva. Ugyanakkor megfigyeléseink az integrációs megközelítés kritikájával összhangban, arra utalnak, hogy a tesztelési körülmények kontextusa is jelentős tényező lehet az életkori különbségek megjelenésében.

  A prezentáció végén az időskori kognitív változások tanulmányozásában is alkalmazható eszközt mutatunk be, amely a feladathelyzet kialakításában éppúgy, mint a feladatjellemzőkben hangsúlyt helyez a kontextus életszerűségének megőrzésére.

• Az ápolási készségek újradefiniálása a robotizáció és az AI területén az ápolásban

  57-58

  Adrienn Ujváriné Siket

  Edit Fehér

  Ádám Keszler

  Miklós Zrínyi

  Views:

  237

  Célkitűzés: A projekt célja, hogy olyan eredmény és eszköz szülessen, mely lehetőséget ad az ápolók számára a jövőben szükséges kompetenciák megnevezésére, melyek segítik az alkalmazkodást a korszerű technológiai megoldások és a mesterséges intelligencia a szakmába kerüléshez illetve beépüléséhez való alkalmazkodáshoz, kiemelten az idős ellátásra, továbbá  mind a  képző intézmények, mind egészségügyi intézmények használni tudják majd a képzéseik fejlesztéséhez.

  Anyag és módszer: A DEEK-n jelenleg zajlik egy nyertes egy Erasmus+ projekt is, amelyben Karunk Ápolástudományi Tanszéke 2018 és 2020 között konzorciumi tagként vesz részt. A többi intézményi partner: University of Heidelberg, University of Amsterdam, Technische Informationsbibliothek (TIB) Hannover, Frenetti B.V. Közös kutatómunka keretében vizsgáljuk a gyorsan változó egészségügyi rendszereket, a digitalizációt, az e-health és a robotizáció hatását az ápolói munkát érintő területeken. A kutatócsoport elemzi a jövőben szükséges készségeket, képességeket és kompetenciákat, melyekre az egészségügyi dolgozóknak, első sorban az ápolóknak szüksége lesz. A kutatás keresztmetszeti adatfelvételre, kérdőíves megkérdezésre, prediktív vizsgálati módszerre épít. A vizsgálatban megkeresett ápolók és ápoló hallgatók köre 700 fő, amely három intézményből került kiválasztásra (Debreceni Egyetem Klinikai Központ - Debrecen, Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar – Nyíregyháza és Felső-Szabolcsi Kórház - Kisvárda). A végleges minta vezető és több műszakos rendben dolgozó ápolók és ápoló hallgatók válaszait is tartalmazta. A kérdőívekre névtelenül, papír alapon kellett választ adni. Az adatgyűjtés 2018 őszén és 2019 tavaszán zajlott.

  Eredmények: Az idősellátásban is kulcsfontosságú kórházi elektronikus ápolási dokumentáció és az otthoni szakápolás telemedicinális, digitális fejlesztése, a kórház informatikai rendszerek továbbépítéset az egységes ápolási dokumentáció kiterjesztése, a távmonitoring és ápolási applikációk bevezetése. Ez a lehetőség is erősíti az ápolás informatikus képzés/továbbképzés curriculumának kidolgozását, illetve további együttműködéseket is egy adott technológai fejlesztés kidolgozására.