Keresés

Keresési eredmények

• Botanikai adatok Tolnából és Baranyából III.

  39-50

  Tóth István Zsolt

  Megtekintések száma:

  128

  A legutóbbi publikációm óta eltelt 4 év alatt (2014–2017) a Duna–Dráva Nemzeti Park számára összegyűjtött 25 000 adatomból válogatva közlök értékes és érdekes botanikai adatokat 116 taxonról, például a fokozottan védett Digitalis ferruginea és Paeonia banatica, a védett Polystichum lonchitis, Dryopteris affinis, Doronicum orientale, Helleborus dumetorum, Corydalis intermedia, Spiraea media és Veratrum nigrum, valamint a nem védett, de ritka Lycopsis arvensis, Silene dichotoma, Teucrium botrys, Thladiantha dubia, Vicia lutea és Hypochoeris radicata új előfordulásairól. Pár érdekességet is megemlítek, pl. a legnagyobb (és föltételezhetően legidősebb) Crataegus monogyna, Hedera helix, Ruscus hypoglossum és R. aculeatus egyedek méretét, amelyekkel a több ezer hektár bejárása során találkoztam. 

• A Crepis mollis (Jacq.) Asch. subsp. hieracioides (Waldst. & Kit.) Domin újrafelfedezése Magyarországon

  150-156

  Bauer Norbert

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  108

  A Crepis hieracioides-t (= C. mollis subsp. hieracioides) Kitaibel Pál írta le a Bakonyból több mint 200 évvel ezelőtt. A mai napig ez a taxon egyetlen adata Magyarország jelenlegi területéről. A második világháború utáni flóraművek a magyar flórából kihaltként említik, illetve több összefoglaló műben már nem is szerepel. Jelen közlemény a növény magyarországi (Bakonyalja, Devecser: Széki-erdő) újrafelfedezéséről számol be, jellemzi a termőhelyét, és hangsúlyozza a taxon növényföldrajzi jelentőségét.

• Újabb adat a hazai adventív flóra ismeretéhez: a Lactuca tatarica (L.) C.A. Mey. 1831 Magyarországon

  170-178

  Korda Márton

  Kergyik Éva

  Tóth Anna

  Csiszár Ágnes

  Megtekintések száma:

  133

  A szerzők beszámolnak az eurázsiai és észak-amerikai elterjedésű tatár saláta (Lactuca tatarica (L.) C.A. Mey.) első magyarországi előfordulásáról. Ismertetik a faj fontosabb taxonómiai, morfológiai, chorológiai, élőhelyi sajátosságait, illetve a természetvédelmi vonatkozásait. Őshonos elterjedési területén kívüli európai terjedése az 1800-as évek végén vette kezdetét. Az első jelentősebb ada­tok a Balti-, illetve az Északi-tenger partvidékéről származnak. Az 1920-as évektől Európa számos, a tengerektől távol eső pontján is megfigyelték jövevény fajként. Mivel előfordulása Szlovákia és Auszt­ria Magyarországhoz közeli területein évtizedek óta ismert, hazai előkerülése nem váratlan. Meglepő mó­don azonban nem az említett országokhoz közel, hanem Csongrád megye déli részén került elő 2018 augusztusában. A szomszédos országokhoz hasonlóan hazánkban is jellegtelen, bolygatott élőhelyen telepedett meg. A faj ökológiai igényeit, agresszív vegetatív terjedőképességét, illetve a külföldi tapasz­talatokat figyelembe véve további terjedése várható.

• A csókalábú útifű (Plantago coronopus) folytatódó térhódítása Magyarországon

  19–26

  Schmidt Dávid

  Bauer Norbert

  Fekete Réka

  Haszonits Győző

  Süveges Kristóf

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  520

  Magyarországi úthálózat vizsgálata során az atlanti-mediterrán elterjedésű Plantago coronopus L. intenzív terjedését tapasztaltuk. 2017–2019 között a fajt újabb 47 flóratérképezési kvadrát-ból mutattuk ki, amellyel 81-re nőtt előfordulásainak száma. Kimutattuk, hogy a gyorsforgalmi utak mellett a faj erős terjedése a főközlekedési utakat is elérte, ezen kívüli megjelenései egyelőre ritkák. Legnagyobb kiterjedésű és egyedsűrűségű állományai az útpadkák mechanikus és ozmotikus stressztől erősebben érintett (gyakran növényzetmentes) sávja mögötti részén találhatók, de néhány előfordulás ilyen helyeken kívül is ismert. 2013-tól ismert állományai közül több helyen ma is összefüggő tömegben van jelen, így a faj egyértelműen meghonosodott (de nem átalakító) neofitonnak tekinthető.

• A Torilis nodosa új behurcolásai és terjedése Magyarországon

  26-31

  Kun András

  Exner Tamás

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  655

  A Torilis nodosa (L.) Gaertn. atlanti-mediterrán gyomnövény. Régi megfigyelései ismer­tek Budapest térségéből, de ezek alkalmi megjelenések lehettek, a faj előfordulását több mint száz éve nem erősítették meg hazánkban. Az elmúlt néhány évben a faj hat új, spontán előfordulását talál­tuk Magyarországon, egy állományt Budapesten, további ötöt a Balaton északi partmellékének települé­sein. Minden esetben belterületek ruderális vagy intenzíven nyírt élőhelyein észleltük. Megjelenésében az intenzív turizmus szerepe biztosra vehető, de önfenntartó populációinak létrejöttében és már érzé­kelhető regionális terjedésében az éghajlati adottságok kedvezőbbé válása, az egyre enyhébb telek, a fagyos napok számának csökkenése is kulcsfontosságú lehet. A magyarországi adatok csatlakoznak a faj más közép-európai adventív előfordulásaihoz.

• A Sárvíz mente (Mezőföld) növényföldrajzi kutatásának eredményei I. Florisztikai adatok

  207–226

  Lendvai Gábor

  Megtekintések száma:

  311

  A dolgozat a Sárvíz mente (Mezőföld), területén 2004 óta folytatott terep­felmérések során összegyűlt elterjedési adatokat közli. A felmérések során 50, a területen eddig nem ismert faj került elő, és további 20 ritka vagy veszélyeztetett fajnak kerültek elő új lelőhelyei. Ezek mellett a szá­raz sztyeprétek, erdők, szikesek és sós tavak, továbbá mocsarak jellegzetes fajainak adatai is szerepel­nek a felsorolásban. A fajneveket a közigazgatási hatá­rok szerinti település neve és a legközelebbi föld­rajzi hely neve, majd a Közép-európai Fló­ratérképezés (KEF) és az Európai Flóratérképezés négyzethá­lóbeosztásának (UTM) kódjai követik. A 2004 után megfigyelt vagy gyűjtött fajok lelőhelyeinek nevei félkövéren szedettek. A területre nézve új fajok neve aláhúzással jelölt.

• Botanikai adatok Tolnából és Baranyából IV.

  17-33

  Tóth István Zsolt

  Teleki Balázs

  Megtekintések száma:

  131

  A szerzők itt közlik az elmúlt 15 évben együtt vagy külön-külön gyűjtött, esetleg más adatközlők által megfigyelt fontosabb florisztikai adatokat Tolna és Baranya vármegyék területéről. Összesen 140, Magyarországon többségében védett taxon adatait közöljük, de a felsorolásban akadnak ritkább gyomok (Adonis flammea, Althaea cannabina, Aphanes arvensis, Bunias orientalis, Legousia speculum-veneris, Vicia lutea) és adventív (Helminthia echioides, Oxybaphus nyctagineus, Rubia tincto­rum) fajok is. Több, növényföldrajzi szempontból is fontos faj került elő a vizsgált löszterületek erdős­sztyepp vegetációjából. Külön kiemelendő a Linaria biebersteinii, mint a Dunántúlon igen ritka faj, amely e tájegységtől nyugatra már nem fordul elő Európában! A Himantoglossum adriaticum előfordu­lása új adat a Dunántúl déli részére.

• Florisztikai adatok Észak-Magyarországról II. Északi-Cserehát és Felső-Bódva-völgy

  31–48

  Vojtkó András

  Farkas Tünde

  Megtekintések száma:

  291

  Összeállításunkban az Északi-Cserehát és a Felső-Bódva-völgy területéről 1995 és 2020 között gyűjtött, korábbi publikációinkból kimaradt adatainkat közöljük, 123 fajra vonatkozóan. Publikáljuk néhány, a területről eddig nem közölt, vagy ritka faj adatát (pl. Artemisia annua, Genista pilosa, Ranunculus flammula, Scorzonera purpurea, Silene noctiflora), illetve kitérünk olyan adathiányos, de gyakoribb fajra is, mint a Carex remota, Cirsium pannonicum, Cyperus fuscus, Melampyrum cristatum. Néhány védett faj (Dactylorhiza incarnata, Eriophorum angustifolium, Lycopodium clavatum) új lelőhelyére is rábukkantunk.

• A Szarvasi Arborétum mohaflórája

  140–152

  Nagy Zoltán

  Jakab Gusztáv

  Megtekintések száma:

  385

  Ebben a munkában a szarvasi Arborétum mohaflóráját mutatjuk be. A terület bejárása 2017-ben, 2019-ben, 2020-ben és 2021-ben történt meg. Az arborétumban leírt viszonylag nagy fajszám (7 májmoha faj és 88 lombosmoha faj) kiemelkedő az Alföld és a Tiszántúl területén. A fajok többsége közönséges Magyarországon, de néhány moha nagyon ritka a Tiszántúlon: Lophocolea coadunata, Climacium dendroides, Hylocomiadelphus triquetrus, Pleurozium schreberi, Polytrichum formosum, Rhytidiadelphus squarrosus, Ulota crispula, Zygodon rupestris. Ezek az eredmények megerősítik az arborétum természetvédelmi és tudományos értékét is.

• Sztána és Zsobok (Kalotaszeg) flórája

  114-132

  Molnár Csaba

  Bódis Judit

  Óvári Miklós

  Raksányi Zsolt

  Biró Éva

  Gerner Gerda

  Nagy Timea

  Molnár Krisztina

  Molnár Zsolt

  Megtekintések száma:

  95

  Hozzávetőleg 30 év elteltével megismételtük PÉNTEK & SZABÓ (1985) kalotaszegi botanikai és etnobotanikai kutatásait, intenzívebb módon, de rövidebb idő alatt, és mindössze 2 település határában (Sztána és Zsobok). A tanulmány a két falu aktuális flóralistáját mutatja be, kiegészítve az egyes taxonok gyakorisági értékével (1–5-ös skálán). Összesen 747 taxont jegyeztünk fel, ezek közül kettőt (Cypripedium calceolus, Eriophorum latifolium) mi nem láttuk, de a helybéliek szerint előfordulnak a területen. A két falu valamelyikéből korábban jelzett taxonok közül 74 előfordulását nem tudtuk megerősíteni, viszont 51 új, korábban nem jelzett taxont találtunk. Néhány faj (pl. Crepis praemorsa) eltűnését a tájhasználat megváltozása okozhatta. Új gyom- és özönnövények jelentek meg (pl. Ambrosia artemisiifolia, Galinsoga ciliata, Senecio vernalis), mások eltűntek (pl. Conringia orientalis, Lolium temulentum). Sikerült kimutatnunk néhány érdekesebb fajt is (pl. Centaurium pulchellum, Carex otrubae, C. serotina, Lathyrus pannonicus subsp. collinus, Leucanthemum irrcutianum, Minuartia viscosa, Peucedanum rochelianum, Quercus pubescens, Trifolium diffusum, T. micranthum).

• A kúszó csalán (Urtica kioviensis) előfordulásai a Dél-Nyírségben

  126–131

  Demeter László

  Szél László

  Megtekintések száma:

  247

  A kúszó csalánnak (Urtica kioviensis Rogow.) eddig egyetlen herbáriumi és egy fló­ratér­képezési adata volt ismert a Dél-Nyírségből. 2004 óta 14 flóratérképezési kvadrátból mutattuk ki a fajt. Adatait télen is gyűjtöttük, mert élőhelyei jégen könnyebben járhatók, áttelelő hajtásai jobban ész­lelhe­tők, és feltűnően különböznek morfológiailag a nagy csalántól (Urtica dioica L.). Jellemző élőhelyei vol­tak a rekettyés fűzlápok (Calamagrosti-Salicetum cinereae Soó et Zólyomi in Soó 1955), nádasok (Phragmitetum communis Soó 1927 em. Schmale 1939), gyékényesek (Typhetum latifoliae G. Lang 1973, Typhetum angustifoliae (Soó 1927) Pignatti 1953) zsombéksásosok (Caricetum elatae Koch 1926) és magassásosok (leginkább Caricetum acutiformis Eggler 1933). A legnagyobb állományok másodlagos élőhelyeken, lápok helyén kialakított víztározókban élnek. Az állományok jelentős része a térség főbb vízfolyásainak széles völgyeiben található.

• A talaj-magbank szerepe a magyarországi növényközösségek dinamikájában és helyreállításában

  116-135

  Kiss Réka

  Megtekintések száma:

  118

  A magbank hozzájárul a növényfajok populációinak és közösségeinek fenntartásához, az élőhelyek helyreállításához, vizsgálata rávilágít a területek előtörténetére, tájhasználati múltjára, a biotikus és abiotikus tényezők változására, valamint a terület aktuális degradáltságának mértékére. Magyarországon számos vizsgálat kapcsolódik a magbankokhoz, viszont az utóbbi időben nem született a magyarországi magbank-kutatások eredményeit összegző, átfogó cikk. Célom tehát az volt, hogy összegezzem a magyarországi magbank‑kutatás eddigi eredményeit valamint rávilágítsak a téma hiányosságaira és a további kutatási lehetőségekre. Az áttekintést 49 publikáció alapján végeztem el; a legrégebbi adat 1922-ből származik, míg a legfrissebb 2015-ből. Az életképesség megállapítására alkalmazott vizsgálati módszerek közül leginkább az üvegházi és laboratóriumi csíráztatást érdemes kiemelni. A legkorábbi mezőgazdasági területek gyommagbankját vizsgáló kutatások jelentősen nagyobb magbank-sűrűséget állapítottak meg, mint a későbbiekben kutatott természetközeli gyepek teljes magbank-sűrűsége. A vizsgálatok erdőkben találták a legkisebb sűrűségű magbankot. A mezőgazdasági művelésnek vagy emberi zavarásnak kitett területeken nagyobb volt a magbank-sűrűség, mint a mezőgazdaságban nem használt területeken. A magbank legnagyobb része a felső talajrétegben helyezkedett el. A vizsgálatok során általában alacsony hasonlóságot állapítottak meg a magbank és vegetáció összetétele között, ez alapján a magbanknak elenyésző szerepe van az élőhely-restaurációban. Magbank-típus adatot nem ismerünk a magyar flóra fajainak háromnegyedénél, pedig ennek ismerete elengedhetetlen a közösségek és fajok védelme, az inváziós és adventív fajok elleni megfelelő védelem kidolgozása érdekében.

• A Spiraea media Fr. Schm. Balaton-felvidéki előfordulásáról

  151-154

  Varga Szabolcs

  Sinigla Mónika

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  285

  A Spiraea media Balaton-felvidéki előfordulása növényföldrajzi szempontból nagy jelentőségű adat, de a populáció pontos helye, mérete és élőhelye a közelmúltig ismeretlen volt. A fel­sőörsi Kopasz-hegyen a közelmúltban megtalált Spiraea media populáció atipikus élőhelyen, egy vi­szonylag zárt cseres-tölgyes erdőben (~Fraxino orni-Quercetum cerridis) található. Egyedeinek virágzá­sa – és a faj megtalálása – feltehetően a szomszédos erdőrészlet letermelése következtében kialakult fénytöbbletnek köszönhető. A 19. századi katonai térképek alapján feltételezhető, hogy a terület koráb­bi vegetációjában jelen lehettek a faj számára kedvezőbb, fényben gazdag sziklás gyep-cserjés-erdő mozaikok, akár sziklai cserjések is.

• Az „Év vadvirága” mozgalom Magyarországon

  349-353

  Farkas Sándor

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  102

  A közlemény összefoglalja a 2011-ben indult „Év vadvirága” mozgalom történetét és céljait. A civil kezdeményezés célja a botanikai értékek népszerűsítése, társadalommal történő megismertetése, látványos vadon élő virágos növényfajok reflektorfénybe állításával. Az „Év vadvirága” megválasztása három lépcsős folyamatban zajlik, a végső, nyílt szavazás a www.evvadviraga.hu honlapon történik. A Kitaibelia folyóirat a 2014-es évtől kezdődően minden évben kismonográfia formájában igyekszik bemutatni az előző „Év vadvirágát”.

• Adatok a Tarnavidék, az Upponyi-hegység és környéke flórájához

  173–226

  Sulyok József

  Beránek Ábel

  Megtekintések száma:

  147

  Cikkünkben a Tarna-vidék és a Bükk északi előtere közel két évtizedes florisztikai ku­ta­tá­sá­nak eredményeit foglaljuk össze, 4421 előfordulási adat közlésével (BÁ: 1665; SJ: 2752). Számos régi iro­dalmi, illetve herbáriumi adat megerősítést nyert: kiemelendő a Hypericum elegans és a Lappula he­ter­a­cantha az Upponyi-szorosból, a Cephalaria transsylvanica, Cypripedium calceolus, Diplotaxis erucoides és a Plantago indica a Tarna-vidék és a Bükk-hát területéről. Néhány korábbi (részben saját) adatot re­vi­de­ál­tunk, főleg az újabb határozókulcsok felfogásához igazodva (Carex, Chamaecytisus, Epipactis, Molinia, Sor­bus sp.). További irodalmi és herbáriumi adatok is javításra kerültek (Onosma visanii, Scutellaria co­lum­nae, Sorbus sp., Utricularia bremii/minor). A szerzők megemlítik a Ferula sadleriana felfedezését az Up­po­nyi-szorosban, ez az előfordulás valószínűleg magszórás eredménye. A szerzők cönológiai felvételeket kö­zöl­nek a Myosotis caespitosa és a Spiraea media élőhelyeiről, továbbá néhány montán- és erdőssztyep faj je­len­leg ismert lokális elterjedését is tárgyalják.

• Egy ritka iszapnövény, a Spergularia echinosperma egykori előfordulása Magyarországon

  3–9

  Mesterházy Attila

  Kúr Pavel

  Megtekintések száma:

  278

  Magyarország területéről eddig 3 budavirág faj előfordulása volt ismert. A fiatal parla­gokon, nyílt felszíneken élő Spergularia rubra (L.) J. Presl et C. Presl elterjedt faj, míg a szikeseken szór­ványosan előforduló S. marina (L.) Bess. és S. media (L.) C. Presl az utóbbi években magasabbrendű útjaink mellett terjedőben van. A budavirágfajok herbáriumi revíziója során a közép-európai elterjedé­sű S. echinosperma példányait találtuk meg a MTM Növénytára Carpato-Pannonicum gyűjteményében. A faj két lapját Tauscher Gyula gyűjtötte Ercsi mellett 1903-ban. További gyűjtés került elő a határ közvetlen közelében lévő szlovákiai Somorján. A gyűjtési helyek terepi ellenőrzése során a faj nem került elő, ezért jelenleg hazánkból kipusztultnak kell tekintenünk. Korábban a Kárpát-medencében Ausztriában és Szlovákiában is gyűjtötték, de ezeket az adatokat napjainkban szintén nem erősítették meg. A S. echinosperma hasonlít a S. rubra-hoz, de attól sűrűn bibircses magja és rövidebb pálhái alap­ján biztosan elkülöníthető. A hazai példányok a sötétbarna magvú subsp. albensis-hez tartoznak.

• KURTTO A., SENNIKOV A.N. & LAMPINEN R. (eds) (2018): Atlas Florae Europaeae 17. Distribution of vascular plants in Europe = Rosaceae (Sorbus s. lato). – The Committee for Mapping the Flora of Europe & Societas Biologica Fennica Vanamo, Helsinki, 132 pp.

  106

  Takács Attila

  Megtekintések száma:

  96

  Sokéves előkészületek után megjelent az európai hajtásos növények elterjedési térképeit bemutató sorozat 17. része. A puszta chorológiai adatok egybegyűjtésén túl a kötet páratlanul alapos taxonómiai és nevezéktani háttérmunkát tükröz...

• Adatok a Dél-Nyírség és peremterületei flórájához

  68–85

  Lovas-Kiss Ádám

  Süveges Kristóf

  Megtekintések száma:

  1699

  Dolgozatunkban a Dél-Nyírség és a Berettyó–Kálló köze egy florisztikai értelemben jellemzően alulreprezentált településének, Monostorpályinak a flórájához szolgáltatunk adatokat, más­részt közzéteszünk néhány érdekesebb florisztikai megfigyelést Debrecen környékéről. Összeállítá­sunkban 58 növényfajról szolgáltatunk adatokat. Az enumerációban felsorolt fajok között találunk a térségből korábban egyáltalán nem jelzett taxonokat (Lathyrus nissolia, Gagea villosa, Catabrosa aquati­ca, Potamogeton lucens, P. pusillus). Összesen 16 védett növényfaj újabb előfordulási adatait tesszük közzé, melyek általában jellemzőek a nyírségi természetes élőhelyekre, ugyanakkor véleményünk sze­rint összességében visszaszorulófélben vannak (pl. Hottonia palustris, Dianthus superbus, Cirsium rivu­lare, Lychnis coronaria). Adatot szolgáltatunk néhány országszerte ritka vagy ritkulóban lévő gyomfaj elterjedéséhez (Anthemis cotula, Myagrum perfoliatum, Agrostemma githago), emellett megerősítjük néhány kevéssé ismert növényfaj korábbról ismert előfordulását (Luzula pallidula, Carex hordeistichos); továbbá felhívjuk a figyelmet néhány idegenhonos faj terjedésére is (Broussonetia papyrifera, Phyllostachys sp.).

• Florisztikai adatok a Tokaj–Zempléni-hegyvidékről és környékéről

  33–56

  Türke Ildikó Judit

  Lontay László

  Serfőző József

  Zsólyomi Tamás

  Drozd Attila

  Pelles Gábor

  Megtekintések száma:

  410

  Cikkünkben a Tokaj–Zempléni-hegyvidék területéről és környékéről (a Szerencsközből, a Hernád-mentéről, a Bodrogközből, a Taktaközből és a Harangodból) az elmúlt évtized legfontosabb és legérdekesebb florisztikai eredményeiről számolunk be.  A Zempléni-hegységből két új védett fajt (As­plenium javorkaeanum, Epipactis nordeniorum), a Bodrogköz magyarországi részéről pedig hét új védett fajt mutattunk ki (Cephalanthera damasonium, Cirsium brachycephalum, Epilobium palustre, Epipactis palustris, Lycopodium clavatum, Pyrola rotundifolia, Polystichum aculeatum). Számos ritka faj új lelőhe­lyére bukkantunk (Epipactis exilis, Dryopteris expansa, Blechnum spicant, Androsace maxima, Orchis cori­ophora, Orchis purpurea, Dactylorhiza sambucina, Sonchus palustris, Cicuta virosa). Továbbá sikerült megerősítenünk több olyan faj adatát, amelyek már évtizedek óta nem kerültek elő (Sedum hispanicum, Erysimum wittmannii subsp. pallidiflorum, Pseudolysimachion spurium, Botrychium lunaria).

• Florisztikai adatok a Tiszántúl északi pereméről II.: Borsodi-ártér és Sajó–Hernád-sík

  169–186

  Süveges Kristóf

  Takács Attila

  Nagy Timea

  Schmotzer András

  Koscsó János

  Megtekintések száma:

  378

  Jelen dolgozatban 2006 és 2019 közötti időszakból, a Borsodi-ártér és a Sajó–Hernád-sík területéről gyűjtött florisztikai megfigyeléseinket tesszük közzé, összesen 126 fajról, és egy hibridről. Különös figyelmet fordítottunk a térségben jellemző kavicsbányákra, ezért az adataink egy jelentős része valamilyen módon összefüggésbe hozható a kavicsbányászati tevékenységek során létrejött élőhelyekkel. A dolgozatban bemutatjuk néhány országszerte ritka vagy szórványos őshonos faj (például Chenopodium murale, Ch. rubrum, Lycopsis arvensis, Chamaenerion dodonaei, Reseda luteola, Senecio viscosus, Gnaphalium luteoalbum, Cyperus glomeratus), ill. újjövevény (Lepidium densiflorum, L. virginicum) újabb előfordulásait. Védett, de nem feltétlenül ritka fajok lokális elterjedéséhez is kiegészítésekkel szolgálunk (például Pseudolysimachion longifolium, Nymphoides peltata, Epipactis tallosii, Leucanthemella serotina). Néhány faj előfordulását tiszántúli (Sherardia arvensis, Thymelaea passerina, Silene conica) vagy alföldi (Monotropa hypopitys) kitekintésben is jelentősnek tartjuk.

• A Vulpia ciliata morfológiája és magyarországi terjedésének sikere a vasúthálózat mentén

  145–156

  Mesterházy Attila

  Wirth Tamás

  Schmidt Dávid

  Csiky János

  Megtekintések száma:

  469

  A Mediterráneumban elterjedt Vulpia ciliata Dumort Európa több országában, jellem­zően vasutak mentén jelent meg az elmúlt évtizedekben. A fajt 2016 tavaszán észleltük először Ma­gyarországon, a szolnoki vasútállomáson, majd néhány nappal később Budapest-Keleti pályaudvaron. A faj 2020-ban számos más dunántúli vasútállomáson is megtaláltuk, és úgy tűnik, hogy napjainkra az ország jelentős részén megtelepedett. A V. ciliata ezidáig csak a rendszeresen használt vágányok köze­léből (max. 20 m-es távolságon belül) került elő, feltehetően a vasúti áruszállítással jutott be az ország­ba, és terjedt el. A faj nálunk már meghonosodottnak tekinthető, özönfajként egyelőre még csak a vasút menti ruderális vegetációban lép fel, ahol az őshonos Vulpia myuros-t ki is szoríthatja. A faj a szőrös toklászai alapján a hasonló termőhelyen gyakori V. myuros-tól egyértelműen megkülönböztethető. Virágzása a két másik fajnál korábban, gyakran már áprilisban elkezdődik. A vizsgált morfológiai jelle­gek alapján (padkák száma a buga csúcsának 2 cm-es szakaszán, termések száma/füzérke, fertilis virá­gok aránya/füzérke, alsó és felső pelyvahossz, toklász- és szálkahossz, buga főtengelyének vastagsága a csúcsi 2 cm-es szakaszon) megállapítható, hogy a V. bromoides és V. myuros kevésbé különbözik egy­mástól, mint a V. ciliata e két fajtól. Feltételezhető továbbá, hogy a füzérkén belüli alacsony fertilitási arány, a toklászok pillássága összefüggésbe hozható a faj terjedési sikerével (csoportos terjedés, anemochória, zoochória, antropochória). Korai (májusi) termésérése is kedvez a vasút menti terjedés­nek, ui. így a többi hasonló fajjal szemben már terméses állapotban vészelheti át a késő tavasszal kez­dődő gyomirtást. A vasúthálózaton kívüli magyarországi terjedését egyelőre akadályozhatják a klimati­kus viszonyok, illetve a pályatesteken kívüli, relatív előnyt kínáló szezonális gyomirtások hiánya.

• Irodalmi figyelő

  259-260

  Anon.

  Megtekintések száma:

  91

  Kovács J. A. (2019): Székelykeresztúr vidékének növényzeti öröksége. – Tortoma Könyvkiadó, Barót, 780 pp.

  Király G. & Takács G. (2020): A magyar Fertő edényes flórája. – Rence 3., Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Sarród, 430 pp.

• Az Orchis mascula subsp. signifera (Vest) Soó újrafelfedezése a Keszthelyi-hegységben

  51–54

  Óvári Miklós

  Megtekintések száma:

  143

  A hazai orchideaflóra egyik ritka, védett és veszélyeztetett képviselője az Orchis mascula subsp. signifera, amelynek 2015-ben egy négy évtizeddel korábbi, példánnyal dokumentált (Gotthárd Dénes, 1976) előfordulását sikerült újra megerősíteni a Keszthelyi-hegységben. A tárgyalt lelőhely a taxon magyarországi elterjedésének szélén helyezkedik el. A közlemény bemutatja a lelőhely aktuális termőhelyi viszonyait és veszélyeztető tényezőit.

• A Viola collina Besser előfordulása a Bükkben és az Upponyi-hegységben

  254-258

  Sulyok József

  Vojtkó András

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  137

  Herbáriumi revízió és terepi megfigyelések alapján a Viola collina Besser új bükki és upponyi-hegységi előfordulásairól adunk hírt, amelyek egyúttal a faj első publikált adatai az Északi-középhegység területéről. A 94 előfordulási adatot 2007 és 2014 között gyűjtöttük. Mindezek alapján közöljük a faj regionális elterjedési térképét, valamint röviden jellemezzük a növény élőhelyi és társulástani preferenciáját.

• Adatok a kőszegi Alsó-erdő egy fiatal tőzegmohás lápfoltjának algaflórájához

  113–130

  Bancsó Sándor

  Megtekintések száma:

  367

  A kőszegi Alsó-erdő tőzegmohás lápja első említése óta jelentős átalakuláson ment keresztül, az eredendően összefüggő egyetlen folt mellett néhány évtizeddel később megjelent egy újabb, kisebb kiterjedésű is. A folyamat nem állt le, ennek eredménye az itt tárgyalt harmadik egység kialakulása, ahol a jobb, kiegyensúlyozottabb vízgazdálkodásának, és az egyéb optimális környezeti adottságoknak köszönhetően lassan, de biztosan elindult a makrovegetáció szukcessziója a tipikus tőzegmohás láp társulás irányába. Ugyanez a folyamat a terület algavegetációjában lényegesen előbbre tart, mondhatni, az algaflóra összetételében már a tőzegmohás lápok jellemzői mutatkoznak meg. A tapasztalt relatíve magas diverzitás az élőhely értékét már önmagában is jelentőssé teszi, és ugyan különleges, unikális algafaj az eddigi vizsgálatok során sem került elő, a veszélyeztetettként nyilvántar­tottak közül mintegy 27 faj képviselőinek (vala­mennyi a Desmidiales rendből) esetenként egészen nagy egyedszámú előfordulása ezt csak növeli. Mindezek alapján a terület megérdemli a fokozott figyelmet mind élőhelymegőrzési, mind kutatási szempontból, egyúttal további monitorozása hasznos informáci­óval szolgálhat a hasonló élőhelyek szukcessziós folyamatainak feltárásához, megértéséhez, és ezen keresztül hatékonyabb védelmükhöz.