Keresés

Keresési eredmények

• Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez III.

  227–237

  Somlyay Lajos

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  544

  Cikkünk 40 ritka taxon (köztük 7 páfrány) új vagy megerősített adatait tartalmazza Budapest környékéről. Közülük egy faj (Geranium sibiricum) a Budai-hegység, ill. Budapest flórájára, egy (Polystichum setiferum) a Pilis flórájára, kettő (Onosma pseudarenaria, Sorbus aria s. str.) pedig a Visegrádi-hegység flórájára új. További adataink közül kiemeljük az Agrimonia procera, Botrychium lunaria, Epipactis tallosii, Gymnadenia odoratissima és Sorbus ujhelyii új előfordulásait.

• Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez IV.

  27–40

  Somlyay Lajos

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  830

  Közleményünk több mint 50 ritka vagy kevéssé ismert taxon (köztük 10 páfrány) új vagy megerősített adatait tartalmazza Budapestről és tágabb környékéről. Közülük egy faj (Cerastium lucorum) a Budai-hegység, négy (Cerastium lucorum, Epipactis futakii, E. moravica, Myosotis discolor) a Börzsöny, egy (Epipactis albensis) a Pilis, kettő (Anthericum liliago, Hippophae rhamnoides) a Szentend­rei-sziget, egy (Artemisia alba) a Tétényi-fennsík, egy (Epipactis moravica) pedig a Visegrádi-hegység spontán flórájára új. További adataink közül kiemeljük az Cnidium dubium, Platanthera chlorantha, Spiranthes spiralis, Sternbergia colchiciflora, Veronica jacquinii és a Viola stagnina új előfordulásait. Néhány fajt, a hazai szakirodalmi adataik tükrében, részletesebben is tárgyalunk.

• Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez II.

  33–50

  Somlyay Lajos

  Makádi Sándor

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  584

  Cikkünk 52 ritka taxon (köztük 26 orchidea) új vagy megerősített florisztikai adatait tartalmazza Budapest környékéről. Közülük egy faj (Epipactis peitzii) új Magyarország flórájára, a Budai-hegységből és a Pilisből került elő. Röviden jellemezzük, összehasonlítva a legközelebbi rokon fajokkal (E. leptochila csoport). További három faj (Corydalis intermedia, Epipactis leptochila, Epipactis muelleri) a Budai-hegység flórájára, négy (Anacamptis coriophora, Epipactis neglecta, E. tallosii, Valerianella pumila) a Pilis flórájára, hat (Epipactis futakii, E. leptochila, E. muelleri, E. neglecta, Ophrys apifera, O. holubyana) pedig a Visegrádi-hegység flórájára új.

• Erdei növényfajok elterjedése és természetvédelmi helyzete a Duna–Tisza köze homoki tölgyeseiben

  129–140

  Rédei Tamás

  Árvai Ágnes

  Barabás Sándor

  Kabai Melinda

  Kun András

  Lhotsky Barbara

  Lukács Attila Nándor

  Mártonffy András

  Nagyné Harcsás Anita

  Rigó Attila

  Szabadi Kriszta Lilla

  Viszus Virág

  Csecserits Anikó

  Megtekintések száma:

  602

  Cikkünkben az 1998 óta az Észak-Kiskunság tölgyerdeiben végzett kutatásaink során előkerült florisztikai adatokat összegezzük. Az adatgyűjtés során 2020 és 2024 között szisztematikusan jártuk be és térképeztük fel a régióban az Első Katonai Felmérés óta folyamatos erdőállományokat. Összesen 100 erdőfoltot sikerült természetközeli kocsányos tölgyesként azonosítani, összesen 865 hektár kiterjedéssel, és ebből 94-ben tudtunk florisztikai adatokat gyűjteni. Az adatokat kiegészítettük a bejárás során előkerült szórvány előfordulásokkal. Az állományokban 96 erdei és erdőszegélyi faj összesen 1207 előfordulását rögzítettük. Ebből 81 faj 214 előfordulása új a flóratérképezési adatbázis­hoz képest. A fajokat élőhelypreferenciájuk és regionális veszélyeztetettségük alapján csoportosítottuk, 23 fajt veszélyeztetettnek, 37-et kritikusan veszélyeztetettnek minősítettünk. Ezen fajok aktív természet­védelmi beavatkozás nélkül néhány évtizeden belül kipusztulhatnak a Kiskunságból.

• Az alacsony libatop (Chenopodium pumilio R.Br.) Zuglóban és új adatok Északkelet-Magyarország idegenhonos fajainak elterjedéséhez

  221-226

  Molnár Csaba

  Juhász Melinda

  Megtekintések száma:

  468

  A közlemény beszámol néhány Magyarországon ritkább előfordulású behurcolt gyomnövény előfordulásáról. Az ausztráliai eredetű Chenopodium pumilio második jelenleg ismert hazai állománya Budapesten (Zuglóban) került elő 2016 szeptemberében. További 8 faj (Amaranthus deflexus, Echium maculatum, Lepidium densiflorum, Oxybaphus nyctagineus, Panicum dichotomiflorum, Portulaca grandiflora, Sarothamus scoparius, Tragus racemosus) összesen 27 előfordulási adatát az Északi-középhegység területéről, különösen települések belterületéről, bolygatott élőhelyekről (útpadka, járdarepedés, vasútállomások) tesszük közzé. A bizonyítópéldányok a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) kerültek elhelyezésre.

• Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez II. (6–22)

  233–252

  Kacsinecz Gábor

  Bartha Dénes

  Bubán Réka Zsófia

  Demeter László

  Etter Dénes

  Halász Alexandra

  Harmos Krisztián

  Hegedüs Ivett

  Hornung Erzsébet

  Jordán Sándor

  Józan Zsolt

  Kiss Tamás

  Kóródi Blanka

  Lengyel Attila

  Lukács Róbert

  Mészáros András

  Molnár V. Attila

  Pintér Balázs

  Ruisch Anikó

  Segesdi Edina

  Süveges Kristóf

  Szűcs Péter

  Szakács Éva

  Szász Anna

  Takács Attila

  Tompos Attila

  Türke Ildikó Judit

  Kis Szabolcs

  Megtekintések száma:

  1004

  A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikkso­ro­zat második részében a Cephaloziaceae, Athyriaceae, Dryopteridaceae, Cystopteridaceae, Thelypteridaceae, Brassicaceae, Rosaceae, Elatinaceae, Apiaceae, Orobanchaceae, Liliaceae és Orchi­daceae családokba tartozó ritks, Magyarországon többségében védett fajokkal foglalkozunk. Beszámo­lunk a Nowellia curvifolia aktuális előfordulásáról Szlovénia Szubpannon régiójában. Bemutatunk egy páfrányfajokban (Athyrium filix-femina, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. filix-mas, Gymnocarpium dryopteris, Polystichum aculeatum) kivételesen gazdag élőhelyet a Borsodi ártérről. Közöljük a Thelypteris palustris-nak a Nagykunsági-öntöző-főcsatorna és a Keleti-főcsatorna mentén megfigyelt ál­lományait. Új előfordulási adatokat közlünk az Aethionema saxatile, a Crataegus nigra, az Elatine hunga­rica, a Sium sisarum, az Orobanche hederae, Himantoglossum adriaticum, Epipactis placentina, E. exilis, E. pseudopurpurata, E. microphylla hazai elterjedéséhez, valamint a Helosciadium repens megjelenéséhez urbanizált környezetben. A Gagea spathacea és G. bohemica új a Zempléni-hegységben, az Epipactis nor­deniorum és Epipogium aphyllum új a Mátra flórájában, a Himantoglossum calcaratum új Magyarorszá­gon. Bemutatjuk néhány orchidea faj spontán megtelepedését egy veszprémi középiskola udvarán. Emel­lett beszámolunk a Sternbergia colchiciflora virágain megfigyelt megporzó rovarokról. Két, koráb­ban té­vesen közölt adat korrigálásának is helyet adunk.

  A közleményt a Magyar Tudományos Akadémia alapításának bicentenáriuma alkalmából Hazslinszky Frigyes, Frivaldszky Imre, Láng Adolf Ferenc, Richter Aladár, Jurányi Lajos, Kanitz Ágoston, Fekete Lajos, Mágócsy-Dietz Sándor, Hollós László, Tuzson János, Gombocz Endre, Moesz Gusztáv, Lengyel Géza, Győrffy István, Jávorka Sándor, Andreánszky Gábor, Szabó Zoltán, Rapaics Raymund, Soó Rezső, Zólyomi Bálint, Máthé Imre, Ubrizsy Gábor, Jakucs Pál és Fekete Gábor botanikus-akadémikusok emlékének ajánljuk.

• A Torilis nodosa új behurcolásai és terjedése Magyarországon

  26-31

  Kun András

  Exner Tamás

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  1335

  A Torilis nodosa (L.) Gaertn. atlanti-mediterrán gyomnövény. Régi megfigyelései ismer­tek Budapest térségéből, de ezek alkalmi megjelenések lehettek, a faj előfordulását több mint száz éve nem erősítették meg hazánkban. Az elmúlt néhány évben a faj hat új, spontán előfordulását talál­tuk Magyarországon, egy állományt Budapesten, további ötöt a Balaton északi partmellékének települé­sein. Minden esetben belterületek ruderális vagy intenzíven nyírt élőhelyein észleltük. Megjelenésében az intenzív turizmus szerepe biztosra vehető, de önfenntartó populációinak létrejöttében és már érzé­kelhető regionális terjedésében az éghajlati adottságok kedvezőbbé válása, az egyre enyhébb telek, a fagyos napok számának csökkenése is kulcsfontosságú lehet. A magyarországi adatok csatlakoznak a faj más közép-európai adventív előfordulásaihoz.

• Felföldy Lajos (1920–2016)

  3–25

  Molnár V. Attila

  Csányi Béla

  Vidéki Róbert

  Bauer Norbert

  Dolánszky Ferenc

  Papp Viktor Gábor

  Nótári Krisztina

  Buczkó Krisztina

  Gulyás Pál

  Virók Viktor

  Megtekintések száma:

  776

  Felföldy Lajos (1920–2016) magyar botanika és hidrobiológia egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége volt. Pályáját Soó Rezső irányításával kezdte, 1938 és 1946 között aktívan részt vett a debreceni és 1941–1942 között a kolozsvári Tudományegyetem Növénytani Tanszékén folyó geobotanikai kutatásokban. Számos tudományterületen maradandót alkotott. A légszennyezésnek az epifiton zuzmókra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásai (1942) világviszonylatban is az elsők közé tartoznak. A Raunkiaer-féle növényi életforma-rendszeren belül elkülönítette a kétévesek (Hemitherophyta) életforma-típusát az egyévesekétől (1942). Úttörő szerepet játszott Magyarországon a vadon élő növényfajok citológiai (kariológiai) vizsgálatában (1947–1949). Foglalkozott növényélettannal (1951–1959), vizekben folyó primer produkcióval és algatenyésztéssel (1958–1960). 1972-ban életre hívta és 1990-ig szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot. Megalapozta a magyarországi vízminőség-védelmet, amely a mai napig meghatározza a magyar hidrobiológusok szemléletét. 14 és 89 éves kora között legalább tízezer herbáriumi lapot gyűjtött. Nyugdíjba vonulása után a MTM Növénytár és az ELTE Füvészkert herbáriumi anyagának rendezésével, revíziójával foglalkozott, aktívan részt vett az Új Magyar Füvészkönyv elkészítésének munkálataiban. Munkáira egyszerre jellemző a természet iránti mély tisztelet, az elméleti megalapozottság és a gyakorlatiasság.

• Apró közlemények

  173-176

  Molnár Csaba

  Virók Viktor

  Nagy Nikoletta

  Exner Tamás

  Nagy Timea

  Takács Attila

  Riezing Norbert

  Juhász-Gőz Szilvia

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  603

  1. Centunculus minimus L. Aggtelek és Szögliget határában
  2. A Daphne laureola L. érdekes előfordulása a Budai-hegységben
  3. A Cardaminopsis petraea (L.) Hiit. különös termőhelyi előfordulása Gyenesdiáson
  4. Petasites hybridus (L.) G.Gaertn., B.Mey. & Scherb. a Kisalföldön
  5. Két orchidea faj [Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce és Epipactis microphylla (Ehrh.) Sw.] aktuális előfordulása Szegeden
  6. Három szórványos előfordulású, behurcolt pázsitfűfaj [Dasypyrum villosum (L.) Borbás, Eleusine indica (L.) Gaertn. és Eriochloa villosa (Thunb.) Kunth] új adatai a Dél-Dunántúlról

• Irodalmi figyelő

  165-166

  - Anon.

  Megtekintések száma:

  233

  Erdős László (2015): Zöld hősök. A környezeti mozgalmak kiemelkedő alakjai Assisi Szent Ferenctől Arnold Schwarzeneggerig. – CSER Kiadó, Budapest, 263 pp.

  Bartha Dénes et al. (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. – Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 330 pp.

• Apró közlemények

  103-105

  Ferenczi Balázs

  Nagy József

  Lisztes-Szabó Zsuzsa

  Megtekintések száma:

  244

  1. Thelypteris palustris Schott a Börzsöny hegységben

  2. Potenciális neofitonok a kivadulás küszöbén a debreceni Tócó patak mentén

• Irodalmi figyelő

  211

  Tölgyesi Csaba

  Megtekintések száma:

  326

  Erdős L. (2023): Hogyan mentsünk bolygót – A természetvédelem története. Libri Könyvkiadó, Budapest, 185 pp. ISBN: 978-963-604-256-1

• Újabb adat a magyar adventív flóra ismeretéhez: az Acer opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Willd.) Gams 1925 Magyarországon

  229-238

  Korda Márton

  Megtekintések száma:

  205

  A bonyolult rendszertani helyzetű Acer opalus Miller 1768 taxonómiailag gyűjtőfajként fogható fel, mely a különböző értelmezések függvényében számos kisfajt, illetve alfajt foglal magába. Hazánk jelenlegi határain belül 2009 júliusában, a Tétényi-fennsíkhoz tartozó Kamaraerdőből (Budapest XI. kerület) vált ismerté egy, a gyűjtőfajhoz tartozó taxon jelentősebb adventív előfordulása, mely az alaposabb vizsgálatok szerint A. opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Wild.) Gams-nak bizonyult. Az alfaj természetes elterjedési területe a Földközi-tenger középső részének keleti felét, valamint a Balkán-félsziget nyugati területeit öleli fel. A taxon szubmediterrán-mediterrán elterjedésű, melegkedvelő, az árnyalást jól tűri, de gyakran fényigényes fajokkal elegyedve jelenik meg. Őshonos elterjedési területén bükkösökben, fenyvesekben, kocsánytalan tölgy uralta erdőtársulásokban, és száraz tölgyesekben is előfordul mint elegyfa. Az alfaj Magyarországon egy cseres-kocsánytalan tölgyes származékerdőből került elő. Itt több idős, magtermő egyed él, melyek termőre fordulásuk óta állandóan és nagy mennyiségben teremnek. Mindezt az is bizonyítja, hogy mára az idős egyedek és a tömegesen megjelenő magoncok közötti számos korosztály képviselve van.

• Magyar botanikusok határozója a dualizmus utolsó éveiből

  117-132

  Pifkó Dániel

  Megtekintések száma:

  285

  Jávorka Sándornak a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött hagyatékából került elő egy 12 oldalas gépelt kézirat, amelynek címe „Határozókulcs a magyar flóra területén működő ama botanikusok felismerésére, akik az Album Kleinianumban ábrázoltattak. Budapest 1912. szeptember hó 25.-én”. A munka ötven botanikus frappáns leírását tartalmazza határozókulcsba szerkesztve. Szöve­ge humoros, a személyek legjellemzőbb tulajdonságait gyakran élcelődő, ironikus hangnemben mutatja be. Szerzője Szabó Zoltán, korának elismert botanikusa volt. A kézirat a Királyi Magyar Természet­tudományi Társulat Növénytani Szakosztályának 178. ülésén tartott ünnepségre készült, amelynek egyetlen napirendi pontja Klein Gyula üdvözlése volt, tanári működésének 40-edik, szakosztályi tagsá­gának pedig 20-adik évfordulója alkalmából. Az ünnepségen szinte minden jelentős hazai botanikus részt vett, A cikk végén közöljük Szabó Zoltán Határozójának szövegét, magyarázó jegyzetekkel és fo­tók­kal kiegészítve.

• Észrevétlen özönfaj a magyar flórában, az örmény szeder (Rubus armeniacus Focke)

  220-228

  Király Gergely

  Trávnícek Bohumil

  Žíla Vojtěch

  Megtekintések száma:

  280

  A dolgozat a kaukázusi eredetű Rubus armeniacus magyarországi megjelenéséről, aktuális elterjedéséről és potenciális inváziós szerepéről tudósít. A faj első igazolt előfordulásai az 1990-es évekből származnak, mára elsősorban Budapest és egyes városok térségében, ruderális társulásokban rendelkezik erős állományokkal, míg a hegy- és dombvidéki zárt erdőkben nem versenyképes az őshonos szederfajokkal szemben. Természetvédelmi szempontból az alföldi homoki vegetációt érintő terjedése tűnik a legveszélyesebbnek. Tágabb kitekintésben az eredmények felhívják a figyelmet a „nem őshonos rejtett fajok” kutatásának ökológiai és konzervációbiológiai szerepére.

• A Vulpia ciliata morfológiája és magyarországi terjedésének sikere a vasúthálózat mentén

  145–156

  Mesterházy Attila

  Wirth Tamás

  Schmidt Dávid

  Csiky János

  Megtekintések száma:

  1179

  A Mediterráneumban elterjedt Vulpia ciliata Dumort Európa több országában, jellem­zően vasutak mentén jelent meg az elmúlt évtizedekben. A fajt 2016 tavaszán észleltük először Ma­gyarországon, a szolnoki vasútállomáson, majd néhány nappal később Budapest-Keleti pályaudvaron. A faj 2020-ban számos más dunántúli vasútállomáson is megtaláltuk, és úgy tűnik, hogy napjainkra az ország jelentős részén megtelepedett. A V. ciliata ezidáig csak a rendszeresen használt vágányok köze­léből (max. 20 m-es távolságon belül) került elő, feltehetően a vasúti áruszállítással jutott be az ország­ba, és terjedt el. A faj nálunk már meghonosodottnak tekinthető, özönfajként egyelőre még csak a vasút menti ruderális vegetációban lép fel, ahol az őshonos Vulpia myuros-t ki is szoríthatja. A faj a szőrös toklászai alapján a hasonló termőhelyen gyakori V. myuros-tól egyértelműen megkülönböztethető. Virágzása a két másik fajnál korábban, gyakran már áprilisban elkezdődik. A vizsgált morfológiai jelle­gek alapján (padkák száma a buga csúcsának 2 cm-es szakaszán, termések száma/füzérke, fertilis virá­gok aránya/füzérke, alsó és felső pelyvahossz, toklász- és szálkahossz, buga főtengelyének vastagsága a csúcsi 2 cm-es szakaszon) megállapítható, hogy a V. bromoides és V. myuros kevésbé különbözik egy­mástól, mint a V. ciliata e két fajtól. Feltételezhető továbbá, hogy a füzérkén belüli alacsony fertilitási arány, a toklászok pillássága összefüggésbe hozható a faj terjedési sikerével (csoportos terjedés, anemochória, zoochória, antropochória). Korai (májusi) termésérése is kedvez a vasút menti terjedés­nek, ui. így a többi hasonló fajjal szemben már terméses állapotban vészelheti át a késő tavasszal kez­dődő gyomirtást. A vasúthálózaton kívüli magyarországi terjedését egyelőre akadályozhatják a klimati­kus viszonyok, illetve a pályatesteken kívüli, relatív előnyt kínáló szezonális gyomirtások hiánya.

• Új jövevényfaj Magyarországon: a Sabulina tenuifolia előfordulása Budapesten

  15–26

  Rigó Attila

  Megtekintések száma:

  527

  A vasutak fontos behurcolási és terjedési folyosóként funkcionálnak a növényfajok számára, hazánkban is számos idegenhonos növény első megtelepedése és terjedése köthető vasutakhoz. A Sabulina tenuifolia (L.) Rchb. szubatlanti-szubmediterrán-előázsiai növény, mely hazánk flórájából ezidáig ismeretlen volt, azonban előkerült egy kisebb populációja Budapesten, a Rákospalota-Újpest vasútállomáson. A növény minden bizonnyal a vasúti szállítmányozás potyautasaként kerülhetett be az országba és további terjedése várható vasutak mentén. Közlésre került a cikkben a faj beillesztése a hazai határozókulcsba.

• Apró közlemények

  257-260

  Molnár Csaba

  Csábi Miklós

  Tóth György

  V. Varga Zoltán

  Csecserits Anikó

  Rédei Tamás

  Megtekintések száma:

  512

  1. Rózsaképű galagonya (Crataegus rosaeformis Janka subsp. rosaeformis) a Cserehátban

  2. Epipactis pseudopurpurata Mered’a a Gödöllői-dombvidéken

  3. Sziki varjúháj (Sedum caespitosum (Cac.) DC.) előfordulása Vésztő mellett

  4. Vetési csillagfű (Sherardia arvensis L.) és gímpáfrány (Asplenium scolopendrium L.) újabb előfordulásai

• 180 éve született dr. Waisbecker Antal

  179–192

  Balogh Lajos

  Keszei Balázs

  Megtekintések száma:

  304

  Dr. Waisbecker Antal Vas vármegye tisztifőorvosa és a XIX–XX. század fordulóján a megye legjelentősebb botanikusa volt. A megye botanikai monográfiáját jegyző Borbás Vincét is jelentős florisztikai adatokkal segítette. Tanulmányaiban többek között feldolgozta Vas megye harasztjait és Kőszeg vidékének edényes növényeit. Érdemeket szerzett a sások ismerete terén, különösen a Carex fritschii leírásával. Adományozott növénygyűjteményével a Vasvármegyei, ma Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának egyik alapítója (SAMU). Gyűjteményének másik része a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) található.

• Két új adventív faj előfordulása Magyarországon a buzérfélék (Rubiaceae) családjából

  286–296

  Balogh Lajos

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  495

  A szerzők két, korábban Magyarországról nem ismert, a Rubiaceae családhoz tartozó faj első adatát közlik. A Délnyugat-Ázsiából származó, dísznövényként Európában szórványosan ülte­tett piros szálkanyak (Phuopsis stylosa) a Vas megyei Csákánydoroszló község közúti árkának degradált mezofil gyepjében telepedett meg. A Mediterráneumban őshonos kőfali galaj (Galium murale) kis állo­mánya a budapesti Keleti pályaudvar egyik használaton kívülimellékvágánya mentén került elő. Előbbi faj feltételezhetően ültetésből vadulhatott ki, míg utóbbi jelenléte a vasúti forgalomnak köszönhető. Mindkét faj egyelőre csak kis egyedszámban van jelen élőhelyén, így inváziós képességük csak több éves megfigyelést követően értékelhető. A fajok beillesztésre kerültek a hazai határozókulcsba.

• Sztána és Zsobok (Kalotaszeg) flórája

  114-132

  Molnár Csaba

  Bódis Judit

  Óvári Miklós

  Raksányi Zsolt

  Biró Éva

  Gerner Gerda

  Nagy Timea

  Molnár Krisztina

  Molnár Zsolt

  Megtekintések száma:

  455

  Hozzávetőleg 30 év elteltével megismételtük PÉNTEK & SZABÓ (1985) kalotaszegi botanikai és etnobotanikai kutatásait, intenzívebb módon, de rövidebb idő alatt, és mindössze 2 település határában (Sztána és Zsobok). A tanulmány a két falu aktuális flóralistáját mutatja be, kiegészítve az egyes taxonok gyakorisági értékével (1–5-ös skálán). Összesen 747 taxont jegyeztünk fel, ezek közül kettőt (Cypripedium calceolus, Eriophorum latifolium) mi nem láttuk, de a helybéliek szerint előfordulnak a területen. A két falu valamelyikéből korábban jelzett taxonok közül 74 előfordulását nem tudtuk megerősíteni, viszont 51 új, korábban nem jelzett taxont találtunk. Néhány faj (pl. Crepis praemorsa) eltűnését a tájhasználat megváltozása okozhatta. Új gyom- és özönnövények jelentek meg (pl. Ambrosia artemisiifolia, Galinsoga ciliata, Senecio vernalis), mások eltűntek (pl. Conringia orientalis, Lolium temulentum). Sikerült kimutatnunk néhány érdekesebb fajt is (pl. Centaurium pulchellum, Carex otrubae, C. serotina, Lathyrus pannonicus subsp. collinus, Leucanthemum irrcutianum, Minuartia viscosa, Peucedanum rochelianum, Quercus pubescens, Trifolium diffusum, T. micranthum).

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához II.

  227-252

  Molnár Csaba

  Lengyel Attila

  Molnár V. Attila

  Nagy Timea

  Csábi Miklós

  Süveges Kristóf

  Lengyel-Vaskor Dóra

  Tóth György

  Takács Attila

  Megtekintések száma:

  959

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a második része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 612 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 283 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (e.g. Antennaria dioica, Bupleurum pachnospermum, Carex rostrata, Ceratocephala testiculata, Cicuta virosa, Cirsium boujartii, Epipactis moravica, Lycopsis arvensis, Parnassia palustris, Pyrus nivalis, Rumex kerneri, Rumex pulcher, Silene nemoralis, Stellaria alsine, Teucrium botrys, Vicia lutea), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Nonea lutea, Panicum dichotomiflorum, Silybum marianum) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Eragrostis minor, Heliotropium europaeum, Saxifraga tridactylites) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. Közleményünk számottevően hozzájárul a Ranunculus illyricus és a Spergula pentandra nyírségi, valamint a Senecio vernalis hazai elterjedésének ismeretéhez.

• Adatok a Malva moschata (Malvaceae) magyarországi szubspontán előfordulásaihoz

  200–202

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  450

  Jelen közlemény a Malva moschata hazai szubspontán előfordulásait tekinti át az MTM Növénytár Malva-anyaga alapján. A szerző által ellenőrzött, ill. revideált példányokat a településnevek abc-rendjében sorolja fel, s tárgyalja a szakirodalmi kapcsolatokat is.

• A Parmelia submontana (Parmeliaceae, lichenizált Ascomycota) új előfordulásai a Mátrából

  95–100

  Matus Gábor

  Lőkös László

  Megtekintések száma:

  93

  A mediterrán párás hegyvidéki erdők zuzmófajának tartott Parmelia submontana Hale eddig mindössze négy példányban került begyűjtésre hazánkból. Egy 1974-ben gyűjtött, tévesen azo­nosított példány nemrégiben történt revíziója bizonyította, majd további négy, 2024-ben és 2025-ben gyűjtött példány pedig megerősítette a faj jelenlétét a Mátra hegységben. Eredményeink összhangban vannak a faj utóbbi évtizedekben tapasztalt európai terjedésével, valamint azzal, hogy az elmúlt évek­ben több magyarországi tájról is kimutatták.

• Apró közlemények

  365-370

  Pintér Balázs

  Barina Zoltán

  Szűcs Péter

  Börcsök Zoltán

  Kámán Orsolya

  Vojtkó András

  Juhász Tamás

  E. Vojtkó Anna

  Bátori Zoltán

  Csiky János

  Erzberger Péter

  Kovács Dániel

  Deme Judit

  Bőhm Éva Irén

  Sramkó Gábor

  Megtekintések száma:

  642

  1. Az Apium repens (Jacq.) Lagasca Budapesten

  2. A Riccia glauca L. és a Riccia sorocarpa Bisch. előfordulása Barcs belterületén

  3. Allium victorialis L. a Vargyas-szorosban (Erdély, Székelyföld)

  4. Huperzia selago (L.) Bernh. a Bükk-fennsíkon és más adatok

  5. Campylopus pyriformis (Schultz) Brid. Nyugat-Mecsekben

  6. Az Echinops ruthenicus (Fisch.) M.Bieb. aktuális előfordulása Sződligeten

  7. Artemisia alba Turra és egyéb adatok Kalotaszegen, valamint megjegyzések
  Molnár et al. (2014) cikkéhez