Évf. 22 szám 1 (2017): Felföldy Lajos emlékszám
Cikkek

Felföldy Lajos (1920–2016)

Megjelent január 1, 2017
Attila Molnár V.
Debreceni Egyetem
Béla Csányi
MTA Ökológiai Kutatóközpont
Róbert Vidéki
Doronicum Kft.
Norbert Bauer
Magyar Természettudományi Múzeum
Ferenc Dolánszky
Budapest
Viktor Gábor Papp
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Krisztina Nótári
Debreceni Egyetem
Krisztina Buczkó
Magyar Természettudományi Múzeum
Pál Gulyás
Budapest
Viktor Virók
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság
PDF

APA

Molnár V., A., Csányi, B., Vidéki, R., Bauer, N., Dolánszky, F., Papp, V. G., Nótári, K., Buczkó, K., Gulyás, P., & Virók, V. (2017). Felföldy Lajos (1920–2016). Kitaibelia, 22(1), 3–25. https://doi.org/10.17542/kit.22.3

Felföldy Lajos (1920–2016) magyar botanika és hidrobiológia egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége volt. Pályáját Soó Rezső irányításával kezdte, 1938 és 1946 között aktívan részt vett a debreceni és 1941–1942 között a kolozsvári Tudományegyetem Növénytani Tanszékén folyó geobotanikai kutatásokban. Számos tudományterületen maradandót alkotott. A légszennyezésnek az epifiton zuzmókra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásai (1942) világviszonylatban is az elsők közé tartoznak. A Raunkiaer-féle növényi életforma-rendszeren belül elkülönítette a kétévesek (Hemitherophyta) életforma-típusát az egyévesekétől (1942). Úttörő szerepet játszott Magyarországon a vadon élő növényfajok citológiai (kariológiai) vizsgálatában (1947–1949). Foglalkozott növényélettannal (1951–1959), vizekben folyó primer produkcióval és algatenyésztéssel (1958–1960). 1972-ban életre hívta és 1990-ig szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot. Megalapozta a magyarországi vízminőség-védelmet, amely a mai napig meghatározza a magyar hidrobiológusok szemléletét. 14 és 89 éves kora között legalább tízezer herbáriumi lapot gyűjtött. Nyugdíjba vonulása után a MTM Növénytár és az ELTE Füvészkert herbáriumi anyagának rendezésével, revíziójával foglalkozott, aktívan részt vett az Új Magyar Füvészkönyv elkészítésének munkálataiban. Munkáira egyszerre jellemző a természet iránti mély tisztelet, az elméleti megalapozottság és a gyakorlatiasság.