dEjournals Nyitóoldal
Kitaibelia
Bemutatkozás Szerkesztőbizottság Szerzői útmutató Aktuális Archívum Keresés Kapcsolat
Regisztráció Bejelentkezés

Kitaibelia

Évf. 22 szám 1 (2017): Felföldy Lajos emlékszám

Megjelent January 1, 2017

issue.tableOfContents673f83f8513c4

  • Felföldy Lajos (1920–2016)
    3–25
    Molnár V. Attila
    Csányi Béla
    Vidéki Róbert
    Bauer Norbert
    Dolánszky Ferenc
    Papp Viktor Gábor
    Nótári Krisztina
    Buczkó Krisztina
    Gulyás Pál
    Virók Viktor
    Megtekintések száma:
    213

    Felföldy Lajos (1920–2016) magyar botanika és hidrobiológia egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége volt. Pályáját Soó Rezső irányításával kezdte, 1938 és 1946 között aktívan részt vett a debreceni és 1941–1942 között a kolozsvári Tudományegyetem Növénytani Tanszékén folyó geobotanikai kutatásokban. Számos tudományterületen maradandót alkotott. A légszennyezésnek az epifiton zuzmókra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásai (1942) világviszonylatban is az elsők közé tartoznak. A Raunkiaer-féle növényi életforma-rendszeren belül elkülönítette a kétévesek (Hemitherophyta) életforma-típusát az egyévesekétől (1942). Úttörő szerepet játszott Magyarországon a vadon élő növényfajok citológiai (kariológiai) vizsgálatában (1947–1949). Foglalkozott növényélettannal (1951–1959), vizekben folyó primer produkcióval és algatenyésztéssel (1958–1960). 1972-ban életre hívta és 1990-ig szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot. Megalapozta a magyarországi vízminőség-védelmet, amely a mai napig meghatározza a magyar hidrobiológusok szemléletét. 14 és 89 éves kora között legalább tízezer herbáriumi lapot gyűjtött. Nyugdíjba vonulása után a MTM Növénytár és az ELTE Füvészkert herbáriumi anyagának rendezésével, revíziójával foglalkozott, aktívan részt vett az Új Magyar Füvészkönyv elkészítésének munkálataiban. Munkáira egyszerre jellemző a természet iránti mély tisztelet, az elméleti megalapozottság és a gyakorlatiasság.

    PDF
    85
  • Emlékezés Felföldy Lajosra
    26–34
    Somlyay Lajos
    Megtekintések száma:
    92

    A Lajos bácsi mellett töltött tíz növénytári esztendő (1993–2003), különösen az ezredforduló előtti évek, szakmai pályafutásom talán legszebb, legfelhőtlenebb szakaszát jelentette. Hozzájárult ehhez a „rendszerváltozás” időszakának reményekkel teli atmoszférája, a „most majd minden jobb lesz” szinte gyermeki (és meglehetősen naiv) lelkesedése. Az 1960-as évek óta Csipkerózsika-álmát alvó magyar flóra- és vegetációkutatás hatalmas fejlődésnek indult, köszönhetően annak a váratlan jelenségnek, amely a hazai szakintézmények elhivatott „fiataljai” (és kevésbé fiataljai), valamint az amatőr botanikusok nagymértékű és szinte egyidejű színre lépésében testesült meg. Rohamosan követték egymást a nagy jelentőségű, néha szenzációszámba menő florisztikai, vegetációtani és taxonómiai felfedezések, új flóra- és vegetációművek láttak napvilágot. Döbbenetes erővel ébredtünk rá, mennyi ismeretlent, mennyi kutatnivalót rejt hazánk növényvilága. A „fiatalok” között akkoriban még nemigen mutatkoztak a mások kárára történő egyéni érdekérvényesítés alattomos, vagy leplezetlen jelei, sokkal inkább az együttműködésen volt a hangsúly, és ezt a mozgalmat néhány „nagy öreg”, köztük Felföldy Lajos is melegen pártolta...

    PDF
    53
  • Felföldy Lajos és a vízminőség-védelemben vele töltött néhány év
    35–46
    Csányi Béla
    Megtekintések száma:
    93

    Munkakapcsolatunk látszólag igen rövid ideig tartott. Az ő 15 éves, vízügynél befutott pályája és az én vele egy munkahelyen töltött három évem (csak 1977 októbere és 1980 szeptembere között dolgoztunk együtt) nevetségesen csekély idő-átfedés. Ennek ellenére – pláne mai szemmel nézve – ez igen-igen speciális időszak volt, amikor még kézzel írtuk a jelentéseinket, valamint írógéppel, megfelelő határozókönyvek híján, számítógép nélkül dolgoztunk, nekem tereptapasztalataim még egyáltalán nem voltak, vizeink élővilágát csekély módon ismertem csak, s a környezetszennyezés durvábbnál durvább eseteivel sem igen találkoztam. Egy mérnöki szemlélet által uralt kutatóintézeti közegben kezdtem a munkát, a hazai vizek átfogó feltárásáról  még nem esett sok szó, és meg lehet említeni – az akkori KGST-kapcsolatok ellenére – a bizonyos fokú nemzetközi elszigeteltségünket is. Felföldy Lajossal ekkor találkozhattam és dolgozhattam együtt. Ő volt az a kutató, akitől kollegáimmal elsajátíthattuk a hidrobiológiai szemléletmódot, a környezet- és természetvédelem szeretetét és ápolását, a magas fokú szakmaiságot...

    PDF
    56
  • A herbáriumról (gondolatok és jótanácsok)
    47–54
    Felföldy Lajos
    Megtekintések száma:
    113

    A növénygyűjtemény (herbárium) készítés – gyűjtés, preparálás, cédulázás – múzeumok, tudományos intézetek, esetleg iskolák és gyűjtőszenvedélytől fűtött magánosok számára válhat céllá. Ez részint – a fenti mottó szellemében – a gyűjtemény-készítésért magáért tör­ténik. Másrészt azonban azért, mert a szentencia, hogy „növényismeret nélkül nincs botanika” ma is érvényes, és kétségtelen, hogy a növények megismerésének legbiztosabb és legegysze­rűbb módja herbárium készítése és tanulmányozása. Emellett a terepen dolgozó botanikus – bármilyen jó növényismerőnek is tartja magát – mindig találkozik olyan növényekkel, me­lyeket csak alapos vizsgálat után tud azonosítani, kénytelen is „gyűjteni” későbbi vizsgálat céljára.

    PDF
    119
  • Az ELTE Füvészkert herbáriuma (BPU)
    55–59
    Nótári Krisztina
    Nagy Timea
    Löki Viktor
    Ljubka Tibor
    Molnár V. Attila
    Takács Attila
    Megtekintések száma:
    258

    Dolgozatunk az ELTE Füvészkert herbáriumát (BPU) mutatja be annak 2013-as állapota alapján. A herbárium kb. 16 000 példányáról készült fényképekről a cédulákon szereplő adatokat OpenOffice Calc táblázatba rögzítettük. Összesen 16 európai országból származnak a lapok. Ezek közel 80%-a magyarországi, 12%-a romániai, 5%-a szlovákiai. A hazai példányok közel 70%-a Pest, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik. Az 1850 és 2007 között keletkezett példányok több mint 70%-át 1931 és 1960 között gyűjtötték. A példányok harmadát Soó Rezső gyűjtötte, de kiemelkedő Felföldy Lajos, Simon Tibor és Priszter Szaniszló hozzájárulása is. Felföldy Lajos és Simon Tibor több mint 60 éven át gyarapították a gyűjteményt. Az adatbázis magyarországi, nem kultivációból származó példányainak főbb adatait elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk, igény szerint részletesebb adatokat is közlünk.

    PDF
    155
  • A csermelyciprus (Myricaria germanica) új hazai előfordulása
    60–63
    Süveges Kristóf
    Molnár V. Attila
    Koscsó János
    Megtekintések száma:
    232

    A közlemény a Magyarországon igen ritka Myricaria germanica második olyan előfor­dulásáról számol be, amely ember által létrehozott termőhelyről ismert. A faj Hejőpapi mellől (Sajó–Hernád-sík), egy kavicsbányából került elő. A faj legközelebbi lelőhelye mintegy 60 kilométerre találha­tó, így az előfordulás a szél általi terjedés (anemochoria) hatékonyságát jelzi. Úgy tűnik a kavicsbányák megfelelő termőhelyet jelenthetnek e hazánkban veszélyeztetett cserjefajnak.

    PDF
    66
  • Egyéves füzények (Lythrum) Magyarországon: a Hyssopifolia alnemzetség hazai adatainak revíziója
    64–70
    Mesterházy Attila
    Megtekintések száma:
    127

    Magyarország területéről eddig az apró termetű, egyéves füzények 4 fajának előfordu­lását közölték. A Lythrum hyssopifolia az ország nagy részén elterjedt. A L. tribracteatum jóval ritkább, előfordulásai főként a Tiszántúl déli részére és a Duna mentére korlátozódnak. A belső-ázsiai elterjedé­sű lenlevelű füzény (L. linifolium) egyetlen európai adata hazánkból származik. Az 1954-ben Tiszaug mellett gyűjtött példány azonban több jellegében is eltér a lenlevelű füzénytől, viszont nagyfo­kú egyezést mutat a Mediterráneumban és a kelet-európai sztyeprégióban élő L. borysthenicum-mal. Ez alapján javasoljuk a L. linfolium törlését a hazai és az európai flórából egyaránt. A negyedik hazai taxon (L. thesioides) egykori magyarországi előfordulását (Nagytétény) herbáriumi példányok bizonyítják, de a faj jelenlegi előfordulása bizonytalan.

    PDF
    61
  • A Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. Magyarországon
    71–76
    Nagy János György
    Zsinka Bernadett
    Verebélyi Viktória
    Zorkóczy Orsolya Krisztina
    Tyler Teadora
    Megtekintések száma:
    117

    A növényt, amelyet 1994-ben Vaccinium oxycoccos L. néven közöltek a Siroki Nyírjes-tóról, e cikk első szerzője 1999-ben Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. fajként azonosította. A határozás helyességét bizonyító morfometriai tulajdonságok gyűjtésére 2016. augusztus 24-én került sor a siroki Nyírjes-tó tőzegmohalápján és szeptember 2-án és 3-án a beregi Báb-tava és a Nyíres-tó tőzegmohalápján. A vizsgálatokhoz felhasználtuk a Beregi-lápokon készített korábbi saját fényképfelvételeinket is. A siroki állomány növényeinek apró, háromszög-tojásdad alakú levelei a levélvállnál a legszélesebbek, a tojásdad-elliptikus murvák a csupasz virágkocsányok alsó harmadában fejlődnek, sötét rózsaszín virágaik magánosak, a porzószálak abaxiális felülete mindenütt szőrős, és a termés körte alakú. A beregi állomány növényeinek ezzel szemben elliptikus-tojásdad levelei szélességében és hosszúságában is jóval nagyobbak. Szőrös virágkocsányaik középső harmadában fejlődnek a szálas-lándzsás murvák, fehér virágaik (2)–3–4–(5) virágú virágzatot alkottak, a porzószálaknak csak a szélei szőrösek, a termés gömb alakú. A. A gyűjtött adatok statisztikai elemzése alátámasztotta, hogy a Sirokon található növények V. microcarpum fajhoz, míg a beregiek V. oxycoccos fajhoz tartoznak.

    PDF
    58
  • Adatok a színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) hazai előfordulásához
    77–83
    Mesterházy Attila
    Vidéki Róbert
    Lukács Balázs András
    Mészáros András
    Molnár V. Attila
    Megtekintések száma:
    211

    Az európai elterjedésű színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) a földrész egyik ritka és veszélyeztetett faja. Hazánkban korábbi adatai főként termálvizes és karsztvizes források kifolyóiból származnak. A bauxitbányászat következtében ezek a Dunántúli-középhegység peremén lévő források elapadtak, a faj a 20. század utolsó évtizedeire eltűnt Magyarországról. A bányászat felhagyását követően a karsztvizek a legtöbb helyen újra felszínre törtek és a faj a korábbi élőhelyein ismét megjelent. A növényt1999 és 2016 között 18 lelőhelyről sikerült újra kimutatni, ezek jelentős részén már az 1900-as évek elején és közepén is gyűjtötték. A színes békaszőlő legtöbb előfordulása a karsztforrásokból került elő, de ezek környékén mesterséges és természetes tavakban is megtalálható.

    PDF
    95
  • Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) magyarországi állományai és lelőhelyeik tájhasználatának története
    84–94
    Bódis Judit
    Megtekintések száma:
    185

    Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum H. Baumann) Magyarországon foko­zottan védett, közösségi jelentőségű növényfaj. Hazai állományait 1992 óta vizsgálva, a területek egyes sajátosságainak hasonlóságait észleve, fordult érdeklődésem a lelőhelyek tájhasználat története irá­nyába. Az általam legrégebb óta nyomon követett populáció a Keszthelyi-hegységben található, ahol 1992 és 2016 között 7 és 78 között változott a virágzó egyedek száma. Újabban két kisebb állománya is előkerült a fajnak a hegységből. Az állományok egykori legelő szegélyében, földút mentén, illetve szőlők közelében vannak. A legnagyobb populáció a Sümeg–Tapolcai-háton található, nagyobbrészt a közút szélén. A megfigyelt években mintegy 1000–2000 egyedből a virágzó példányok száma 10 (2012) és 214 (2014) között váltakozott. Kőszegen, a város szőlőhegyén magánkertekben, extenzíven kaszált parlagokon és gyümölcsösökben találhatóak, ahol összesen akár 165 (2016) virágzó tő is lehet. A Ba­konyban kb. 50 éve felhagyott szőlők és gyümölcsösök helyén találhatók, az állomány nagysága kb. a Keszthelyi-hegységivel azonos. A hazai öt állományból négy helyen van, ahol (vagy a közelében) már az I. Katonai Felmérés idején (1783–84) szőlő- vagy gyümölcsöskert volt. Ez alól csak a Sümeg–Tapolcai-háton lévő populáció kivétel. A sallangvirágok számára a legjelentősebb veszélyeztető tényező a be­cserjésedés, de a faj képes új helyeken megjelenni, bízhatunk állományainak fennmaradásában.

    PDF
    132
  • Zalaegerszeg-Botfa ritka növényei és védett gombái
    95-103
    Illyés Zoltán
    Zalai Béla
    Óvári Miklós
    Megtekintések száma:
    205

    Tanulmányunkban 3 nagygomba és 47 hajtásos növény taxon előfordulási adatait közöljük, amelyek Zalaegerszeg Botfa településrészének bel- és külterületén találtunk 2006 és 2017 között, kiegészítve a vizsgált taxonok korábbi országos elterjedési adatait. A védett és egyéb, Zala megyében ritka fajok részletes előfordulási adatai lehetőséget teremtenek a későbbiekben az élőhelyek természetes átalakulásának vagy ember általi átalakító tevékenységnek a monitorozásra.

    PDF
    66
  • Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához II.
    104–113
    Aradi Eszter
    Erdős László
    Cseh Viktória
    Tölgyesi Csaba
    Bátori Zoltán
    Megtekintések száma:
    188

    45 taxon előfordulási adatait közöljük, melyeket nagyrészt a 2013–2016 közötti florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során találtunk. Adataink a  Duna–Tisza köze, a Tiszántúl és a Dél-Dunántúl különböző élőhelyeiről származnak; a felsorolt fajok között  számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Astragalus dasyanthus, Erodium ciconium és Lotus angustissimus). Munkánkban törekedtünk a ritka (pl. Apium repens, Epipactis bugacensis és Trifolium strictum), a váratlan helyen megjelenő (pl. Medicago arabica, Polypodium vulgare és Polystichum setiferum), valamint a növényföldrajzi szempontból érdekesebb (pl. Piptatherum virescens, Ranunculus psilostachys és Tamus communis) taxonok adatainak közlésére.

    PDF
    85
  • Néhány florisztikai adat Kötcse környékéről II. (Dél-Dunántúl, Nyugat-Külső-Somogy)
    114-121
    Nagy Timea
    Megtekintések száma:
    113

    Munkámban 73 faj, nagyrészt 2016-ban gyűjtött előfordulási adatát közlöm Nyugat-Külső-Somogy északkeleti szegletéből. A kézirat Külső-Somogyból eddig nem ismert fajok (például Peucedanum arenarium) előfordulási adatait, a Dél-Dunántúlon vagy az egész országban ritkának vagy szórványosnak tekinthető fajok (például Menyanthes trifoliata, Veronica scardica) újabb lelőhelyeit, valamint néhány kultúrszökevény (például Narcissus poëticus, Helleborus purpurascens) előfordulási adatait tartalmazza.

    PDF
    60
  • Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III.
    122-146
    Molnár Csaba
    Haszonits Győző
    Malatinszky Ákos
    Kovács Gergely Károly
    Kovács Gábor
    Nagy Timea
    Molnár V. Attila
    Takács Attila
    Megtekintések száma:
    518

    Jelen közleményünk annak a sorozatnak a harmadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 558 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 186 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (például Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

    PDF
    83
  • A Szentendrei-sziget zárt ártéri tölgyesei (Melico nutantis-Quercetum roboris KEVEY 2008)
    147-178
    Kevey Balázs
    Bőhm Éva Irén
    Megtekintések száma:
    162

    Jelen tanulmány a Szentendrei-sziget zárt száraz tölgyeseinek társulási viszonyait mu­tatja be tíz cönológiai felvétel alapján. A felmért állományok az egyéb alföldi tájak erdei közül a Sziget­köz zárt ártéri tölgyeseivel (Melico nutantis-Quercetum roboris) mutatják a legközelebbi rokonságot. Az elemzési eredmények szerint ezen erdőkben az elmúlt 70 év alatt megnövekedett a természetes gyo­mok (W), a meghonosodott idegen fajok (I) és az agresszív tájidegen inváziós fajok (AC) aránya.

    PDF
    61
  • A Nyírség tölgy-kőris-szil ligetei (Fraxino pannonicae-Ulmetum Soó in Aszód 1935 corr. Soó 1963)
    179-220
    Kevey Balázs
    Papp László
    Lendvai Gábor
    Megtekintések száma:
    155

    Jelen tanulmány Magyarország keleti részén, a Nyírség tölgy-kőris-szil ligeterde­inek társulási viszonyait mutatja be 75 cönológiai felvétel alapján. Mérsékelten talajvíz által befo­lyásolt, azonális asszociációval állunk szemben. Állományaikban feltűnőek egyes szubmontán elemek, amelyek az Alföldön általában ritkák. Különösen a Fagetalia elemek gyakorisága jellem­ző: Actaea spicata, Allium ursinum, Anemone ranunculoides, Asarum europaeum, Athyrium filix-femina, Cardamine bulbifera, Carex pilosa, Cerastium sylvaticum, Chaerophyllum aromaticum, Corydalis cava, Corydalis solida, Dryopteris filix-mas, Epipactis helleborine agg., Euphorbia amygdaloides, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Hedera helix, Isopyrum thalictroides, Lathraea squamaria, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Maianthemum bifolium, Mercurialis perennis, Milium effusum, Polygonatum multiflorum, Pulmonaria officinalis, Ranunculus cassubicus, Salvia glutinosa, Sanicula europaea, Scilla vindobonensis, Stachys sylvatica, Stellaria holostea stb. E növények főleg a Nyírség keleti részén fordulnak elő, s valószínűleg az egykori hűvösebb, csapa­dékosabb és kiegyenlítettebb klímájú „Bükk I. kor” (i.e. 2500-tól i.e. 800-ig) maradványfajai.

    PDF
    85

Rövid közlemények

Az összes folyóiratszám megtekintése