Keresés
Keresési eredmények
-
Ceratocephala testiculata (Crantz) Roth és további adatok a Bükkalja flórájához
81-142Megtekintések száma:238A cikkben a Bükkalja területéről 367 taxonról (365 fajról és két hibridről) közlök elterjedési adatot az 1997–2014 időszakból, mely dűlőszinten (lokalitás) összesen 5 470 botanikai adatnak felel meg. A felmérés keretében herbáriumi adatgyűjtést is folytattam (összesen 344 herbáriumi lap). A fajok értékékelésekor Vojtkó András flóraművéből indultam ki, de az azóta megjelent publikációk adatait is felhasználtam. 45 olyan fajt regisztráltam, mely a flóraműben nem szerepel, igaz ezek közül 3 fajnak ismertek voltak korábbi adatai (Acer negundo, Elaeagnus angustifolia, Xanthium strumarium). Az új fajok közül természetes előfordulású, honosnak tekinthető 6 faj (Carex flacca, Ceratocephala testiculata, Glycerrhiza echinata, Gypsophila paniculata, Kochia laniflora, Marrubium vulgare), míg 5 faj a gyomflóra részét képezi (Anthemis ruthenica, Chenopodium ficifolium, Eragrostis pilosa, Senecio vernalis, Xanthium strumarium). Az új fajok jelentős része adventív előfordulású, melyekhez soroltam azon fajokat is, melyek honosak a hazai flórában, de a bükkaljai előfordulásaik egyértelműen szünantróp élőhelyekhez köthetőek (összesen 5 faj: Crypsis alopecuroides, Limonium gmelini subsp. hungaricum, Salsola kali, Scirpoides holoschoenus, Trifolium angulatum). A változó, leromló flóra képviselői az újonnan kimutatott inváziós fajok (összesen 11 faj), melyek megtelepedése és tömeges térhódítása az elmúlt évtizedekben gyorsult fel (lásd Bidens frondosa, Impatiens glandulifera, Phytolacca esculenta, Xanthium italicum). A flóra kritikai feldolgozásakor az újonnan kimutatott fajok mellett 43 olyan fajt is regisztráltam, melynek nem volt ismert recens publikált adata a Bükkből. Az újonnan kimutatott fajokkal ellentétben itt e fajok jelentős része honosnak tekinthető (összesen 38 faj), melyek változatos élőhelypreferenciával jellemezhető csoportokra oszthatók (száraz gyepi, mocsári, erdei és gyom). Az enumerációban 65 fajnál jeleztem, hogy a felmért lokalitások alapján jelentős adatbővülés valósult meg, melynek révén az adott faj elterjedési mintázata pontosítható volt. 24 – változatos élőhelypreferenciával rendelkező – faj esetében az adatbővülés ütemét is részletesen elemeztem a felmért lokalitások (dűlő) és az általuk lefedett KEF negyed-kvadátok alapján. Megállapítást nyert, hogy a rendelkezésre álló adatsorok a flóra évtizedes léptékű változásának nyomonkövetésére nem alkalmasak, viszont a magasabb régiók és az érintkező síksági területek jobb feldolgozottsága révén flóragrádiensek megrajzolásához jól felhasználhatók.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához X.
101–106Megtekintések száma:392Jelen közleményünk annak a sorozatnak a tizedik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 194 kvadrátban 686 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja, amelyeket egy elektronikus appendixben listázunk részletesen. Egy kvadrát néhány pontszerű felmérésnek köszönhetően 100-nál is több fajjal egészült ki. Az országos kéktúra útvonal néhány szakaszának bejárása 10 flóratérképezési kvadrátban összesen 142 új faj kimutatását eredményezte. Ezek közül legérdekesebb-ként a bakonyi Carex strigosa előfordulásokat emelnénk ki. A korábbi és újonnan kimutatott előfordulási adataira támaszkodva megállapítható, hogy e védett sásfaj a Dunántúli-középhegységen belül DNy-i irányból ÉK-i irányba terjeszkedik. Ezek a megfigyelések felhívják a figyelmünket arra, hogy az olyan szinantróp élőhelyek, mint a nagyobb forgalmú turistautak tanulmányozása, komoly szerepet játszhat a flóra térbeli mintázatának KEF léptékű feltárásában. Másrészt, az így regisztrált adatok hozzájárulhatnak olyan “őshonos” növények eredetének és terjedésének jobb megismeréséhez is, mint az ún. illír-dacikus harapófogó fajai.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VIII.
238-261Megtekintések száma:258Jelen közleményünk annak a sorozatnak a nyolcadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 157 kvadrátban 539 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az érintett kvadrátok többsége a Dunántúlon található. Egy kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 190-nél is több fajjal egészült ki. Néhány aszfaltút célirányos átvizsgálásának köszönhetően a Puccinellia distans 68 kvadrátból került elő új fajként. Mindkét adat arra utal, hogy a hiányok miatt az adatpótló közleményekre továbbra is nagy szükség van. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sokszor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban szórványos vagy ritka (pl. Nigella arvensis, Vaccaria hispanica, Rumex pulcher, Urtica urens), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Dryopteris affinis, Gymnocarpium dryopteris, Huperzia selago). Néhány, olyan alkalmi kivaduló és meghonosodóban lévő növényt is megemlítünk, amelyek nem szerepelnek a legutóbbi magyarországi újjövevény növények listájában (pl. Acer cissifolium, Cyperus alternifolius, Gaillardia aristata, Galanthus elwesii). A kitekintésben felhívjuk a figyelmet néhány olyan magyarországi szinantróp élőhely flórafeltártságának hiányára (pl. útszegélyek, kertek, virágágyások), melyek igen komoly szerepet játszhatnak a meghonosodó, majd özönfajjá váló gyomok terjedésében.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III.
122-146Megtekintések száma:519Jelen közleményünk annak a sorozatnak a harmadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 558 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 186 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (például Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához V.
383–403Megtekintések száma:203Jelen közleményünk annak a sorozatnak az ötödik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 66 kvadrátban 360 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az adatok többsége a Dél-Dunántúlról származik, ahol 6 kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 30-nál is több fajjal egészült ki. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sokszor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban ritka (pl. Anchusa azurea, Centunculus minimus, Euphorbia stricta, Hypericum humifusum, Sagina apetala), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Dryopteris affinis, Festuca dalmatica, Gymnocarpium dryopteris, Urtica kioviensis).
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához II.
227-252Megtekintések száma:344Jelen közleményünk annak a sorozatnak a második része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 612 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 283 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (e.g. Antennaria dioica, Bupleurum pachnospermum, Carex rostrata, Ceratocephala testiculata, Cicuta virosa, Cirsium boujartii, Epipactis moravica, Lycopsis arvensis, Parnassia palustris, Pyrus nivalis, Rumex kerneri, Rumex pulcher, Silene nemoralis, Stellaria alsine, Teucrium botrys, Vicia lutea), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Nonea lutea, Panicum dichotomiflorum, Silybum marianum) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Eragrostis minor, Heliotropium europaeum, Saxifraga tridactylites) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. Közleményünk számottevően hozzájárul a Ranunculus illyricus és a Spergula pentandra nyírségi, valamint a Senecio vernalis hazai elterjedésének ismeretéhez.
-
Pótlások a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához I.
101–115Megtekintések száma:262Közleményünk célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Összesen 297 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország egész területéről, mintegy 247 flóratérképezési negyed-kvadrátból. Az adatok között a ritkább taxonok (például Armoracia macrocarpa (Waldst. et Kit.) Kit. ex Baumg., Samolus valerandi L., Epipactis voethii Robatsch) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé adathiányos fajok (például Ranunculus ficaria L., Viola kitaibeliana Roem. et Schult., Gagea villosa (M. Bieb.) Duby), illetve adventív fajok (például Cymbalaria muralis G. Gaertn., B. Mey. et Scherb., Potentilla indica (Andrews) Focke, Tragus racemosus (L.) All.) esetében is közöljük az atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket.
-
Újabb adat a magyarországi adventív flóra ismeretéhez: Polypogon viridis (Gouan) Breistr.
165–172Megtekintések száma:167Jelen dolgozat a Magyarországon korábban elő nem forduló Polypogon viridis (Gouan) Breistr. első hazai adatait közli. A Mediterráneumból származó faj a Dunántúl több pontján került elő kertészetek és faiskolák telephelyeiről, illetve kültéri virágcserépből. Jelen megfigyelések egybeesnek a külföldi tapasztalatokkal, miszerint a faj terjedésében a dísznövény kereskedelem fontos szerepet játszik. A továbbiakban megtörtént a faj morfológiai jellemzése és a hazai határozókulcsba történő beillesztése. Mivel a P. viridis néhány lelőhelyen nagyobb egyedszámban került elő, az inváziós képességének meghatározása szempontjából a jövőben fontos lehet a faj terjedésének monitorozása.
-
Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez II.
33–50Megtekintések száma:230Cikkünk 52 ritka taxon (köztük 26 orchidea) új vagy megerősített florisztikai adatait tartalmazza Budapest környékéről. Közülük egy faj (Epipactis peitzii) új Magyarország flórájára, a Budai-hegységből és a Pilisből került elő. Röviden jellemezzük, összehasonlítva a legközelebbi rokon fajokkal (E. leptochila csoport). További három faj (Corydalis intermedia, Epipactis leptochila, Epipactis muelleri) a Budai-hegység flórájára, négy (Anacamptis coriophora, Epipactis neglecta, E. tallosii, Valerianella pumila) a Pilis flórájára, hat (Epipactis futakii, E. leptochila, E. muelleri, E. neglecta, Ophrys apifera, O. holubyana) pedig a Visegrádi-hegység flórájára új.
-
Adatok és kiegészítések a magyarországi adventív flóra kivadult, meghonosodott és potenciális inváziós fajainak ismeretéhez
111-156Megtekintések száma:60947 dunántúli és alföldi település flórájának felmérése kapcsán, 52 magyarországi flóratérképezési kvadrátból, összesen 157 hazánkban adventív növényfaj adatait közöljük. Az itt sorolt ritka, érdekes vagy a legutóbbi hazai neofiton fajokat összegző listán nem szereplő növényeken belül 65 az ország flórájára új taxonnak számít. A listázott fajok egy része ritka, alkalmilag elvaduló (pl. Lagurus ovatus, Salvia coccinea), az ország jelenlegi klimatikus viszonyai között szaporodni nem képes (pl. Cupressus sempervirens, Punica granatum) faj, de akadnak közöttük potenciális özönnövények is (pl. Celtis sinensis, Lonicera japonica). A kitekintésben felhívjuk a figyelmet az urbánus területek idegenhonos növényfajainak megjelenését és terjeszkedését előidéző gyakorlatokra (pl. zöldterület fenntartás), az e tekintetben speciális urbánus élőhelyekre (pl. magán és botanikus kertek), továbbá a jövőben a klímaváltozás hatására egyre gyakrabban fellépő folyamatok jelentőségére (pl. laurifillizáció, termofil taxonok terjeszkedése).
-
Szikes területek elterjedése és flórája a Mezőföldön
39-61Megtekintések száma:237Szikes területek számottevő területeket foglalnak el az Alföld dunántúli részén, a Mezőföldön. A Velencei-tó és a Sárvíz mente térsége kivételével e területek flórája és vegetációja elkerülte a botanikusok és biogeográfusok figyelmét. E közleményben e szikes területek rövid leírását és az elmúlt 17 év során folytatott botanikai felmérésük eredményeit adom közre. A felsorolásban a növények neveit az érintett település neve és, ha van ilyen, a földrajzi elnevezés, majd a Közép-európai Flóratérképezés négyzethálóján belül annak a négyzetnek a kódja, amelybe a lelőhely esik, valamint néhány faj esetében az első észlelés évszáma követi. A fajok felsorolása betűrendben történik. Az adatok azt mutatják, hogy az egyes szikes talajú területek flórája csupán egy-egy részhalmazát képezi a Sárvíz menti szikesek flórájának, ami feltehetőleg részben a területek fragmentáltságának és a részleges élőhelyvesztésnek tulajdonítható.
-
Új orchideafaj a magyar flórában: Epipactis pseudopurpurata Mered’a
27–32Megtekintések száma:113A Budai-hegységben, Telki határában a magyar flórára új fajként megtaláltuk az Epipactis pseudopurpurata kis állományát. Ismertetjük a faj főbb jellemzőit és összehasonlítjuk a rokon E. purpurata-val.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához IX.
253–256Megtekintések száma:332Jelen közleményünk annak a sorozatnak a kilencedik része, melynek célja Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 734 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 222 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből és a Duna–Tisza-köze északi részéből, valamint a Hanság déli pereméről, a Maros-mentéről és a Hortobágyról. Összesen 1632 új adattal járulunk hozzá az Atlaszhoz. Az adatok között számos ritkább, vagy lokálisan jelentős őshonos, esetleg bizonytalan őshonosságú taxont találunk, sok esetben számolunk be terjedő idegenhonos fajok új lelőhelyeiről, egyes esetekben pedig túlélő idegenhonosokról. Emellett országosan elterjedt fajok esetében is közöljük az Atlasz térképein korábban nem jelölt lelőhelyeket.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XII.
77-84Megtekintések száma:516Jelen dolgozatunk a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeihez tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban az Alföld és a Dunántúl területéről. A részletes adatokat elektronikus mellékletben közöljük. E florisztikai adatok a közép-európai flóratérképezés raszterhálózatának 149 kvadrátját érintik. 460 fajról közlünk összesen 1325 elterjedési adatot. Közülük kiemelkedő jelentőségű a Phegopteris connectilis megjelenése a Vértesalján, a Sternbergia colchiciflora és a Corydalis solida Duna–Tisza közi előfordulása, valamint az Euphorbia angulata és a Potentilla alba előkerülése a Nyírségben. Mindezeken kívül közleményünkben számos ritkább taxon új előfordulása található.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XI.: Adatok a Tokaj–Zempléni-hegyvidékről és környékéről
239–241Megtekintések száma:228Jelen közlemény a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítésére indított sorozat tizenegyedik része. Cikkünkben a Tokaj-Zempléni-hegyvidékre koncentrálunk, de közlünk adatokat a szomszédos Bodrogközből és a Hernád-völgyből is. Közleményünkben összesen 53 KEF kvadrátból, 75 (többségében védett) faj 325 adatával egészítjük ki a flóraatlasz elterjedési térképeit. Ezek közül a fontosabbak: Aconitum variegatum, Alchemilla subcrenata, Aster amellus, Cardamine glanduligera, Centaurea triumfettii, Cephalanthera damasonium, Dianthus deltoides, Epipactis pontica, Gentianopsis ciliata, Orchis morio, Orthilia secunda, Petasites albus, Platanthera bifolia, Polygala major, Prunella grandiflora, Pulsatilla grandis, Rosa pendulina, Salix aurita, Scilla kladnii, Stipa dasyphylla.
-
Magyarország edényes flórájának online elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae): A honlap felépítése és az adatbázis-építés kilátásai
238–252Megtekintések száma:5142018 decemberében publikálásra került az interneten Magyarország edényes növényfajainak online elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae). A több mint 1 millió adatrekord felhasználásával felépült adatbázis gerincét a Magyar Flóratérképezési Program során gyűjtött adatok képezik, emellett feldolgozott szakirodalmi és herbáriumi adatok is elérhetők innen, illetve megjeleníthetők a térképeken. A kvadrátok fajszám szerinti megoszlását bemutató térkép az egyes területek fajdiverzitását és a flóratérképezési alapfelmérés minőségi különbözőségét mutatja. Az adatbázis bővítése 2016 és 2019 között elsősorban szakirodalmi adatfeldolgozással folytatódott. Az így bekerült új adatok 25%-át a Kitaibelia „Pótlások” sorozata szolgáltatta, amely egyes taxonok adatainak jelentős bővülését hozta. Az adatközlések révén legnagyobb mértékben az üde erdei fajok (pl. Allium ursinum, Dryopteris dilatata) adatai gyarapodtak, emellett egyes gyomnövények adatai (pl. Euphorbia maculata, Senecio vernalis) is jelentősen bővültek, amely összefüggésben áll terjedésükkel. A honlap tervezett fejlesztése során egy bővített és revideált, egységes koncepciót követő Taxonlista megalkotása tekinthető az egyik legfontosabb feladatnak, emellett bővíteni kívánjuk a térképek jelenleg alkalmazott jelkulcsrendszerét, az adatrekordokhoz kapcsolódó információkat.
-
Aphanes arvensis L. a Crisicumban és más adatok Magyarország flórájának ismeretéhez
253-256Megtekintések száma:125A közleményben 4 ritka növényfaj kelet-magyarországi előfordulásairól számolunk be. A fajok egyes flórajárásokra vagy flóravidékekre újnak számítanak: Alföld (Eupannonicum): Polystichum braunii; Tiszántúl (Crisicum): Aphanes arvensis; Észak-Alföld (Samicum) és Nyírség (Nyírségense): Agrimonia procera. A jövevény Montia linearis előfordulásához három új adatot közlünk Magyarországról. Ez a faj még mindig nagyon ritka Európában: csak Lengyelországból, Dániából és Magyarországról jelezték.
-
Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez III.
227–237Megtekintések száma:223Cikkünk 40 ritka taxon (köztük 7 páfrány) új vagy megerősített adatait tartalmazza Budapest környékéről. Közülük egy faj (Geranium sibiricum) a Budai-hegység, ill. Budapest flórájára, egy (Polystichum setiferum) a Pilis flórájára, kettő (Onosma pseudarenaria, Sorbus aria s. str.) pedig a Visegrádi-hegység flórájára új. További adataink közül kiemeljük az Agrimonia procera, Botrychium lunaria, Epipactis tallosii, Gymnadenia odoratissima és Sorbus ujhelyii új előfordulásait.
-
Néhány kiegészítés a Jászság flórájához
21–30Megtekintések száma:327Magyarország Flóratérképezési Programja során 2012-ben 9 kvadrát felmérését végeztem el a Jászságban. Az adatgyűjtést 2020-ban kiegészítettem. Cikkemben az érdekesebb, regionálisan fontos florisztikai adatokat közlöm 68 edényes növényfajra vonatkozóan. Közöttük vannak idegenhonos taxonok (pl. Alopecurus myosuroides, Amaranthus deflexus, Juncus tenuis, Phytolacca esculenta) országosan (Silene bupleuroides), vagy regionálisan ritka fajok (pl. Coronopus squamatus, Linaria biebersteinii), a térség egykori erdeinek túlélői (pl. Clematis recta, Elymus caninus, Melica altissima, Sisymbrium strictissimum) és ritka gyomok (pl. Aegilops cylindrica, Bupleurum affine, Myagrum perfoliatum). Bemutatok egy szikes fajokban gazdag műút menti padkát is (Artemisia santonicum, Chenopodium chenopodioides, Hordeum hystrix, Plantago maritima).
-
Újabb adat a magyar adventív flóra ismeretéhez: az Acer opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Willd.) Gams 1925 Magyarországon
229-238Megtekintések száma:73A bonyolult rendszertani helyzetű Acer opalus Miller 1768 taxonómiailag gyűjtőfajként fogható fel, mely a különböző értelmezések függvényében számos kisfajt, illetve alfajt foglal magába. Hazánk jelenlegi határain belül 2009 júliusában, a Tétényi-fennsíkhoz tartozó Kamaraerdőből (Budapest XI. kerület) vált ismerté egy, a gyűjtőfajhoz tartozó taxon jelentősebb adventív előfordulása, mely az alaposabb vizsgálatok szerint A. opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Wild.) Gams-nak bizonyult. Az alfaj természetes elterjedési területe a Földközi-tenger középső részének keleti felét, valamint a Balkán-félsziget nyugati területeit öleli fel. A taxon szubmediterrán-mediterrán elterjedésű, melegkedvelő, az árnyalást jól tűri, de gyakran fényigényes fajokkal elegyedve jelenik meg. Őshonos elterjedési területén bükkösökben, fenyvesekben, kocsánytalan tölgy uralta erdőtársulásokban, és száraz tölgyesekben is előfordul mint elegyfa. Az alfaj Magyarországon egy cseres-kocsánytalan tölgyes származékerdőből került elő. Itt több idős, magtermő egyed él, melyek termőre fordulásuk óta állandóan és nagy mennyiségben teremnek. Mindezt az is bizonyítja, hogy mára az idős egyedek és a tömegesen megjelenő magoncok közötti számos korosztály képviselve van.
-
Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához I.
89-104Megtekintések száma:95Jelen tanulmányban 54 taxon előfordulási adatait közöljük, amelyeket Magyarország különböző pontjain találtunk, 2000–2013 között végzett florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során. Néhány esetben a fajok előfordulási viszonyait cönológiai felvétel segítségével is jellemeztük. A fajok közül számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Carthamus lanatus, Sedum caespitosum, Spiranthes spiralis, Trifolium micranthum). Néhány faj országos viszonylatban is ritkaságnak számít (pl. Apium repens, Dianthus diutinus, Epipactis bugacensis, Ranunculus psilostachys). Eredményeink felhívják a figyelmet nem csak a természetközeli élőhelyek, hanem a másodlagos, sokszor degradált élőhelyek (pl. belvizes szántók, töltésoldalak) kutatásának szükségességére is.
-
Astragalus vesicarius és más új elemek a Vértes flórájához
195–199Megtekintések száma:270Egy sztyepp- és erdőssztyeppélőhelyek állapotára irányuló természetmegőrzési kutatás során több, a Vértes edényes flórájából eddig nem közölt faj került elő. Növényföldrajzi szempontból legjelentősebb az Astragalus vesicarius, amelynek kis vértesi populációja nagyon szépen illeszkedik a faj hazai elterjedési mintázatába. Ugyancsak jelentős sztyeppnövény a Vértes több pontján is megtalált Stipa dasyphylla. További természetvédelmi szempontból figyelemre érdemes taxonok (Orobanche teucrii, Phelipanche purpurea, Rosa hungarica) mellett, néhány alultérképezett, adathiányos (Cerastium tenoreanum, Stellaria pallida), ill. terjedőben lévő, gyom jellegű faj (Elymus elongatus, Euphorbia lathyris) is gazdagítja a terület flórájáról alkotott ismereteinket.
-
Újabb adatok a Pannonhalmi-dombság flórájához
67-73Megtekintések száma:141A dolgozat a Pannonhalmi-dombság területéről 26 taxonra vonatkozóan közöl új adatokat, melyek közül 15 új a tájegység flórájára. Kiemelendő a védett Epipactis palustris, Ophioglossum vulgatum és Ornithogalum sphaerocarpum, valamint a Magyarországon kevéssé ismert és ritka Ornithogalum × degenianum. Több mint másfél évszázad után sikerült megerősíteni a Phlomis tuberosa jelenlétét. Ismertetésre kerül a fokozottan védett Ophrys sphegodes és Ophrys apifera több új lelőhelye. Egyes taxonok esetében tágabb chorológiai-növényföldrajzi kitekintések, valamint állománydinamikai megfigyelések is közlésre kerülnek. A dolgozatban Rómer Flóris és Ballay Valér pannonhalmi tudós bencések 19. századi botanikai tevékenysége is ismertetésre kerül.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VI.
87-102Megtekintések száma:266Jelen közleményünk annak a sorozatnak a hatodik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 389 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 117 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből, Szolnok környékéről és Nyugat-Magyarországról. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (pl. Equisetum fluviatile, Galium rivale, Gladiolus imbricatus, Hypericum maculatum, Persicaria bistorta, Potentilla inclinata, Ranunculus lingua, Rhinanthus rumelicus, Trifolium fragiferum subsp. bonannii, Viola pumila), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (pl. Amaranthus blitum subsp. blitum, Cymbalaria muralis, Elymus elongatus, Euphorbia peplus, Heracleum sosnowskyi, Impatiens balfourii, Lepidium densiflorum, Rhus typhina, Telekia speciosa) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (pl. Carex otrubae, Chenopodium polyspermum, Crepis tectorum, Filipendula vulgaris, Petrorhagia prolifera, Poa palustris) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.
-
Adatok a Heves–Borsodi-sík flórájához I. Erdei, erdőssztyepp- és sztyeppfajok elterjedése
16-65Megtekintések száma:228A cikkben a Heves–Borsodi-sík 5 kistájának területéről 159 taxon (158 faj és egy hibrid) 1999 és 2018 között feltérképezett elterjedési adatait közlöm. A tanulmány egy tematikus sorozat első része, mely az erdei, erdőssztyepp- és száraz gyepekhez köthető sztyeppfajok elterjedési mintázatát elemzi, a florisztikai adatközlésen túl. A kiválasztott, magas indikációs tulajdonsággal bíró, növényföldrajzi szempontból is jelentős fajok esetében lehetséges észak-déli flóragradiensek értékelését is elvégeztem, kiemelten a Csörsz-árok és a 100 méteres izohipsza vonal tekintetében.