Keresés
Keresési eredmények
-
Taxiphyllum densifolium (Taxiphyllaceae) és a mecseki völgyek moharitkaságai
3-16Megtekintések száma:506A dolgozatban a Mecsek hegység árnyas, erdős völgyeinek bejárása során talált, országos és/vagy lokális viszonylatban ritkának számító, veszélyeztetett és/vagy védett mohákkal foglalkozunk. A hegységből korábban eltűntnek hitt, Európa-szerte ritka, nálunk védett és sérülékeny (VU) Taxiphyllum densifolium két völgyben is stabilnak tűnő, sporofitonos telepekkel rendelkezik. A dolgozatban elsőként számolunk be a faj spóráinak jellemzőiről. Vizsgálataink alapján, a korábban unikálisnak tartott, védett Rhynchostegiella teneriffae napjainkban a Mecsekben annyira elterjedt és tömeges, hogy már hazai viszonylatban sem tekinthető sérülékeny (VU) fajnak. Bemutatjuk a veszélyeztetett (EN) és védett Neckera pennata első Tolna vármegyei és Kelet-mecseki állományát, valamint tudósítunk a hazánkban adathiányos (DD) Fossombronia wondraczekii újabb, szokatlan előfordulásáról is. Listázzuk további három veszélyeztetett (EN) faj, a Blindiadelphus recurvatus, a Palustriella commutata, a Porella arboris-vitae, illetve több sérülékeny (VU) taxon, mint a Blepharostoma trichophyllum, Porella cordaeana, Sciuro-hypnum flotowianum, Seligeria pusilla, valamint veszélyeztetettség közeli (NT) moha, mint a Microeurhynchium pumilum (sporofitonos), Phaeoceros carolinianus újabb adatait. Mindezeken kívül megerősítjük a több mint 50 éve nem észlelt jakab-hegyi Rhynchostegium rotundifolium adatot. Röviden kitérünk a Hygroamblystegium fajok elkülönítési nehézségeire is.
-
A veszélyeztetett Anacamptodon splachnoides (Froel. ex Brid.) Brid. új adata a Bükk-hegységből
202-205Megtekintések száma:411A szerzők a veszélyeztetett Anacamptodon splachnoides (Froel. ex Brid.) Brid. mohafaj új adatát közlik a Bükk-hegységből, egy Varbó község melletti cseres–kocsánytalan tölgyesből. E veszélyeztetett lombosmohafaj kis populációját egy élő Quercus cerris fa gyökfőjének üregében azonosították.
-
A szagtalan rezeda (Reseda inodora Rchb.) előfordulása a Tiszántúlon
48-54Megtekintések száma:3882012. augusztus 14-én a Mindszent (Csongrád megye) közigazgatási határában lévő Hegyes-halmon (KEF: 9487.3) a szagtalan rezeda (Reseda inodora) kisebb állománya került elő. A kb. 50–100 tőre tehető állomány a kunhalom (kurgán) szélén, a gyér növényzetű, gyomos szántásszegélyen élt. 2014. július 19-én a faj ismét előkerült a területen, a legnagyobb, több száz töves egyedszámban ekkor a halom szélén, a szomszédos kukoricás erősen felnyíló, gyomos szegélyében fordult elő. A védett Reseda inodora-nak nem volt ismert élő állománya a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. A fajt a „CR” (Kipusztulással veszélyeztetett) kategóriában javasoljuk felvenni a regionális vöröslistára. A halmon több más ritka, jellemzően gyom, illetve pionír jellegű faj (Caucalis platycarpos subsp. muricata és subsp. platycarpos, Erodium ciconium, Lappula squarrosa, Melica transsilvanica, Papaver hybridum) előfordulása is ismertté vált az elmúlt években. Az eredmények egyúttal arra is rámutatnak, hogy a természetes sztyepp-, löszfalnövényzet-, illetve sztyeppcserjés-fajok fenntartása mellett a halmok fontos szerepet kaphatnak egyes, mára erősen visszaszorult, veszélyeztetetté vált gyomfajok (köztük ójövevény-fajok) megőrzésében is.
-
A csermelyciprus (Myricaria germanica) új hazai előfordulása
60–63Megtekintések száma:756A közlemény a Magyarországon igen ritka Myricaria germanica második olyan előfordulásáról számol be, amely ember által létrehozott termőhelyről ismert. A faj Hejőpapi mellől (Sajó–Hernád-sík), egy kavicsbányából került elő. A faj legközelebbi lelőhelye mintegy 60 kilométerre található, így az előfordulás a szél általi terjedés (anemochoria) hatékonyságát jelzi. Úgy tűnik a kavicsbányák megfelelő termőhelyet jelenthetnek e hazánkban veszélyeztetett cserjefajnak.
-
A Grimmia plagiopodia Hedw. természetvédelmi helyzete Magyarországon
133-140Megtekintések száma:250A szerzők a Grimmia plagiopodia Hedw. védett és veszélyeztetett lombosmoha faj három új, 2017-ben megtalált előfordulási adatát közlik Nagymaros és Kismaros községek határából, a Börzsöny hegységből. Az IUCN új kritériumainak felhasználásával elvégezték a faj veszélyeztetettségi státuszának újbóli értékelését Magyarországon. Ennek alapján a G. plagiopodia továbbra is veszélyeztetett státuszra jogosult hazánkban.
-
Florisztikai adatok a Tiszántúl középső részéről
317–357Megtekintések száma:732Cikkünkben összesen 207 taxon 2005 és 2015 között gyűjtött adatát összegezzük, amelyeket a Tiszántúli flórajárás (Crisicum) középső részén gyűjtöttünk. Az adatsorban a flórajárásra nézve számos ritka és veszélyeztetett faj is szerepel (pl. Asplenium trichomanes, Marsilea quadrifolia, Sisymbrium polymorphum, Viola stagnina, Gentiana pneumonanthe, Elymus elongatus, Montia fontana subsp. chondrosperma, Ranunculus rionii, Ranunculus illyricus, Myagrum perfoliatum, Sedum caespitosum, Vicia biennis, Dorycnium herbaceum, Oenanthe banatica, Peucedanum cervaria, Echium italicum, Digitalis lanata, Valerianella rimosa, Carex buekii, Cephalaria transsylvanica, Cyperus pannonicus).
-
A kis lilik (Anser erythropus L.) és közel rokon nagytestű lúdfajok magterjesztésben betöltött szerepe és élőhelyi preferenciája a Hortobágyi Nemzeti Parkban
136-147Megtekintések száma:413Az állatok általi magterjesztésnek igen jelentős szerepe van a növényi elterjedési mintázatok kialakításában. Újabb kutatások kimutatták, hogy a vízimadarak is igen jelentős szerepet tölthetnek be a növényi magterjesztésben. A zoochor magterjesztés vizsgálatával egyrészt megérthetjük az állati terjesztő vektorok szerepét a növényi terjedésben, másrészt fontos információkat nyerhetünk az állatok táplálék-összetételéről. Vizsgálatunk célja a fokozottan védett és globálisan veszélyeztetett kis lilik (Anser erythropus L.) illetve a hasonló élőhelyeket használó nagyobb testű ludak (nyári lúd – Anser anser L. és nagy lilik – Anser albifrons Scop.) endozoochor magterjesztésének és élőhely-preferenciájának vizsgálata volt. A vizsgálatot a LIFE10-NAT/GR/000638 projekt támogatta. Az ürülékmintákat a Hortobágyi Nemzeti Park területén gyűjtöttük, ahol a kis lilikek és a nagyobb testű ludak tavaszi és őszi vonulásuk során táplálkoznak. A vizsgálatban azonosítottuk a ludak főbb táplálkozó-területeit, ahonnan összesen 720 ürülék-mintát gyűjtöttünk mind a kis lilik mind a nagyobb testű ludak ürülékéből 2012 tavaszán és őszén. A mintákat mosással koncentráltuk, majd sterilizált virágföldet tartalmazó csíráztató ládákban, üvegházban csíráztattuk. Összesen 21 faj egyedeit sikerült kicsíráztatni a ludak ürülékéből. Vizsgálatunkban jelentős évszakos különbségeket találtunk mind a kis lilik mind a nagyobb testű ludak ürülékéből csírázó magok mennyiségében és fajszámában: az őszi mintákból több fajt és több csíranövényt mutattunk ki. Vizsgálatunkban kimutattuk, hogy még közel rokon, hasonló élőhelyeken táplálkozó lúdfajok esetében is jelentős különbségek lehetnek a fajok magterjesztő képességében. Eredményeink alapján a kis lilik erősen kötődik a természetes, jó állapotú szikes gyepekhez és szikes rétekhez, mivel ilyen élőhelyeken voltak a főbb táplálkozó-területek. A kis lilik ürülékéből nagyobb egyedszámban és fajszámban csíráztak a szikes élőhelyekre jellemző fajok magjai, ugyanakkor kisebb egyedszámban és fajszámban csíráztak a gyomfajok. Összesen 21 faj csíraképes magját sikerült kimutatnunk az ürülékmintákból, ami arra utal, hogy a ludak jelentős szerepet tölthetnek be mind a gyepi mind a vizes élőhelyekre jellemző fajok magjainak terjesztésében.
-
A Crataegus nigra elterjedési területe és állománya
129–144Megtekintések száma:138A bennszülött fekete galagonya (Crataegus nigra Waldst. et Kit.) elterjedésével kapcsolatban több téves, illetve bizonytalan lelőhely került a szakirodalomba. Ennek oka, hogy régebbi publikációkban előfordulásai keverednek a hasonló Crataegus pentagyna, illetve a jóval később leírt C. ×degenii adataival. Munkánk során áttekintettük a korábbi szakirodalmat, a fellelhető herbáriumi példányokat, elemeztük, értelmeztük az ezekben fellelhető adatokat, számos esetben próbáltuk megfejteni a szöveges megjegyzéseket, valamint terepi bejárások során térképeztük a faj recens előfordulásait és felmértük állományait. Tanulmányunkban a téves és bizonytalan adatok kiszűrésével felvázoljuk a faj jelenleg ismert elterjedési területét, mely a Duna árterének Budapest és a Vaskapu közötti szakaszára, valamint két nagyobb mellékfolyó, a Dráva és a Száva Dunához közeli részeire korlátozódik. Eredményeink alapján feltételezhető, hogy a fekete galagonya a Duna szabályozása előtt jóval gyakoribb lehetett, különösen a hazai szakaszon. Jelenleg Gemenctől északra, valamint a Tisza torkolatától délre ritka, a Száva mellől és Belgrád környékéről valószínűleg kipusztult. Jelentős állománya található ugyanakkor Gemenc, Kopácsi-rét/Apatin (Cr/Srb), valamint Kabol-Dunagárdony (Srb) térségében. Elterjedési területének északi részén erőteljes visszaszorulása figyelhető meg, melynek oka elsősorban termőhelyeinek szárazodása, a Crataegus monogyna fajjal történő hibridizálódása és az özönnövények terjedése. Természetvédelmi helyzete itt a kipusztulással veszélyeztetett (critically endangered) kategóriába sorolható, míg másutt többnyire veszélyeztetettnek (endangered) tekinthető.
-
Az Orchis mascula subsp. signifera (Vest) Soó újrafelfedezése a Keszthelyi-hegységben
51–54Megtekintések száma:327A hazai orchideaflóra egyik ritka, védett és veszélyeztetett képviselője az Orchis mascula subsp. signifera, amelynek 2015-ben egy négy évtizeddel korábbi, példánnyal dokumentált (Gotthárd Dénes, 1976) előfordulását sikerült újra megerősíteni a Keszthelyi-hegységben. A tárgyalt lelőhely a taxon magyarországi elterjedésének szélén helyezkedik el. A közlemény bemutatja a lelőhely aktuális termőhelyi viszonyait és veszélyeztető tényezőit.
-
Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához I.
89-104Megtekintések száma:244Jelen tanulmányban 54 taxon előfordulási adatait közöljük, amelyeket Magyarország különböző pontjain találtunk, 2000–2013 között végzett florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során. Néhány esetben a fajok előfordulási viszonyait cönológiai felvétel segítségével is jellemeztük. A fajok közül számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Carthamus lanatus, Sedum caespitosum, Spiranthes spiralis, Trifolium micranthum). Néhány faj országos viszonylatban is ritkaságnak számít (pl. Apium repens, Dianthus diutinus, Epipactis bugacensis, Ranunculus psilostachys). Eredményeink felhívják a figyelmet nem csak a természetközeli élőhelyek, hanem a másodlagos, sokszor degradált élőhelyek (pl. belvizes szántók, töltésoldalak) kutatásának szükségességére is.
-
A martonvásári kastélypark mohaflórája
198–206Megtekintések száma:349A martonvásári kastélypark mohaflorisztikai felmérését 2015-ben végeztük el, korábban nem történtek ilyen átfogó vizsgálatok a park területén. Munkánk során 56 fajt találtunk (6 májmoha és 50 lombosmoha). A fajok többsége közönséges, de találtunk természetvédelmi szempontból figyelmet érdemlő fajokat is. Az Eurhynchium speciosum veszélyeztetett magyarországi vörös listás besorolású faj. Ezen kívül előkerült még egy sérülékeny státuszú faj (Orthotrichum patens) és öt veszélyeztetettséghez közel álló (Aphanorrhegma patens, Orthotrichum obtusifolium, Orthotrichum pumilum, Pseudocrossidium revolutum, Riccia cavernosa). Ezek az eredmények is megerősítik a park természetvédelmi értékét.
-
Adatok a Sorbus bakonyensis elterjedéséhez és megőrzéséhez
229-233Megtekintések száma:1634A Sorbus bakonyensis (Jáv.) Jáv. (syn. S. majeri Barabits) a Bakony egy igen szűk elterjedésű apomiktikus kisfaja. Korábbi adatait kizárólag a Márkó feletti Kopasz-hegyről (~Kápolnadomb, Csordás-árok) közölték. Részletes térképezéssel sikerült kissé bővíteni a faj areáját a Kopasz-hegytől nyugatra (Kis-Bükk hegy) és keletre is. A faj egyedszáma (hat fatermetű egyed és változó számú magonc) és kis kiterjedésű (~2 km2) areája miatt természetvédelmi státusza kritikusan veszélyeztetett. Állományára nézve a magas nagyvadlétszám (vaddisznó, gímszarvas) és az egyre gyakoribb aszályos időszakok egyaránt jelentős veszélyeztető tényezők. A faj in situ megőrzése még reális cél, de ex situ, faiskolában történő felszaporítása és a feltérképezett area megfelelő élőhelyeire (nyiladékok, erdőszegélyek) történő visszatelepítése is indokolt.
-
Adatok a kőszegi Téglagyári-tó algaflórájához, különös tekintettel néhány Desmidiales képviselőre
141–156Megtekintések száma:256A nyugati határvidék, ezen belül Kőszeg és környéke algológiai szempontból meglehetősen keveset tanulmányozott régió. Az okokat keresve elsőként kiemelendő, hogy az itt fellelhető jelentősebb állóvizes víztestek mindegyike mesterséges, és korát tekintve is viszonylag fiatal. Ugyanakkor természetes egyéb vízfelületek hiányában potenciális vizes élőhelyként jelentősek, ahogy a megőrzésükhöz szükséges információk is. Jelen dolgozat a környékbeli tavak, tározók tervezett ilyen irányú feldolgozási folyamatában elsőként a kőszegi Téglagyári-tó algaflóráját mutatja be. Kis mérete és a rekreációs célú hasznosításából fakadó zavarás ellenére algaközösségét tekintve a Téglagyári-tó fajgazdag, magas diverzitású élőhely. A jegyzett fajok nagyobb hányadát a Chlorophyta divízió adja, de jelentős a Charopyta, az Euglenophyta és Heterokontophyta divíziók részesedése is. Értékét külön emelik a ritka fajok (pl. Stauridium privum, Cosmarium sinostegos var. obtusius), nem beszélve a vörös listás veszélyeztetett fajokról (Cosmarium anceps, Cylindrocystis brebissonii, Euastrum bidentatum, Euastrum denticulatum, Penium spirostriolatum, Staurastrum oxyacanthum, Staurastrum tetracerum). Különlegessé a tó enyhén alkalikus, mezotróf közegében megtelepedett, egyébként inkább savas, eutrofikus környezetből ismert, a régióban még nem jegyzett Desmidiales képviselők (Euastrum biverrucosum, Euastrum minimum, Staurastrum levanderi var. hollandicum) teszik. Mint kuriózum, megemlítendő az Entomoneis ornata előfordulása, amely magasabb sótartalmú vizekhez kapcsolt, itt szervetlen tápanyagokkal csak mérsékelten terhelt környezetben sikerült azonosítani.
-
Dactylorhiza traunsteineri (Saut. ex Reichenb.) Soó Románia flórájában
15-24Megtekintések száma:277A Dactylorhiza Necker ex Nevski bonyolult taxonómiájú génusz, fajaik formagazdagsága, a különböző alakok közötti átmenetek sokasága, valamint a fajok között fellépő gyakori hibridizáció miatt rendszerezésük problematikus. A Valea Morii (Malom-völgy) Természetvédelmi Terület (Kolozs megye, ÉNy Románia) florisztikai kutatása során, 2017 júniusában a Románia flórájára tekintve eddig bizonytalan előfordulású ujjaskosbor, a Dactylorhiza traunsteineri (Saut. ex. Rchb.) Soó populációja került elő. A vizsgált helyen a D. traunsteineri üde láprétfoltokban, az Orchido-Schoenetum nigricantis Oberd. 1957 társulásban fordul elő. A terület igen hűvös és nedves mikroklimájának köszönhetően jégkori reliktumfajok és egyéb növényritkaságok (például: Tofieldia calyculata (L.) Wahlenb., Swertia perennis L., Liparis loeselii (L.) Rich., Ophioglossum vulgatum L., Schoenus nigricans L.) voltak képesek fennmaradni a láprétfoltok gyengén bázikus kémhatású, tápanyagban és mészben gazdag talajain. A dolgozat bizonyítja a Traunsteiner ujjaskosbor jelenlétét Románia flórájában, ami a korábbi, ehhez a témához kötődő tudományos viták sorozatát zárja le, továbbá bemutatja a faj morfológiai jellemzőit, határozóbélyegeit, élőhelyét és veszélyeztetettségi státuszát.
-
A Cuha-völgy aktuális botanikai felmérése: élőhelytérképezése és védett fajai
80-88Megtekintések száma:192A közlemény a Cuha-völgyben 2009 és 2011 között gyűjtött fontosabb florisztikai adatokat és a terület aktuális élőhelytérképét adja közre. A völgy természetföldrajzi tényezői sokszínű erdei ökoszisztéma kialakulását tették lehetővé, mely az évszázadok során – a sorozatos erdőkiélések ellenére is – többé-kevésbé megőrizte természetközeli jellegét. A terület domináns vegetációtípusát a bükkösök alkotják. Sajátos, kiemelendő élőhelyei a szurdokerdők, törmeléklejtő erdők és bükkös sziklaerdők. A szurdokerdők feletti dombtetőkön, teraszokon és déli kitettségű, magasan fekvő lejtőkön mészkedvelő tölgyes jellegű sziklaerdő található. A területen jelenleg összesen 423 hajtásos növényfaj (köztük 31 védett taxon) előfordulása ismert. A Zirc irányába kiszélesedő völgyben a szurdokerdőkre, égerligetekre jellemző növényzetet – mindvégig a Cuha-patak partján maradva – özönnövények (Impatiens glandulifera, Fallopia spp., Heracleum mantegazzianum) váltják fel, kiszorítva ezzel az őshonos patakparti növényfajokat.
-
Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához II.
104–113Megtekintések száma:42545 taxon előfordulási adatait közöljük, melyeket nagyrészt a 2013–2016 közötti florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során találtunk. Adataink a Duna–Tisza köze, a Tiszántúl és a Dél-Dunántúl különböző élőhelyeiről származnak; a felsorolt fajok között számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Astragalus dasyanthus, Erodium ciconium és Lotus angustissimus). Munkánkban törekedtünk a ritka (pl. Apium repens, Epipactis bugacensis és Trifolium strictum), a váratlan helyen megjelenő (pl. Medicago arabica, Polypodium vulgare és Polystichum setiferum), valamint a növényföldrajzi szempontból érdekesebb (pl. Piptatherum virescens, Ranunculus psilostachys és Tamus communis) taxonok adatainak közlésére.
-
A Myricaria germanica újabb előfordulása másodlagos élőhelyen
118–122Megtekintések száma:23019Közleményünkben a Myricaria germanica (L.) Desf egy újabb, másodlagos élőhelyhez kötődő előfordulását ismertetjük Észak-Kelet Magyarországról, a Bükk hegység pereméről, egy miskolci salaklerakó területéről. A növény a salak kitermelése során kialakult meredek falon telepedett meg. A fal eróziója miatt időnként egy-egy tő onnan leszakad. Az elpusztult egyedek életkora az évgyűrűik alapján 5–13 év közötti. A körülbelül 50 töves populáció ma a legnagyobb (de talán az egyetlen) hazai állománya a fajnak. A salaklerakó területén további ritka és védett fajok is előkerültek (Epilobium dodonaei Vill., Dysphania botrys (L.) Mosyakin & Clemants, Dryopteris carthusiana (Vill.) H.P. Fuchs, Polystichum aculeatum (L.) Roth ex Mert.).
-
Az év vadvirága 2014-ben: a szibériai nőszirom (Iris sibirica L.)
268-285Megtekintések száma:728Jelen közlemény áttekintést nyújt a szibériai nőszirom (Iris sibirica L.) nevezéktanáról, rendszertanáról, alak- és szövettanáról, életciklusáról, fenológiájáról, szaporodásbiológiájáról, élőhelyválasztásáról, biotikus interakcióiról, hatóanyagairól, mikroszaporításáról, felhasználási lehetőségeiről és veszélyeztetettségéről. Saját megfigyelések és mérési eredmények alapján közlünk adatokat a növény levéltulajdonságairól, fenológiájáról, magképzési sikeréről, ezermagtömegéről, csirázási és növekedési erélyéről valamint termőhelyeinek talajadottságairól.
-
Corydalis pumila a Dél-Tiszántúlon és további adatok a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdei flórájához
120–128Megtekintések száma:358A cikk a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdeiben végzett kutatások néhány érdekesebb florisztikai adatát közli a 2016 és 2024 közötti időszakból. A cikk fókuszában kifejezetten az üde lomberdőkhöz kötődő fajok állnak. A közölt adatok a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdeiből származnak, köztük néhány meglepő, a Dél-Tiszántúlra új fajjal. Ilyen a bélmegyeri Corydalis pumila, illetve a körösnagyharsányi Salvia glutinosa előfordulás. E két tájról több üde lomberdei faj is előkerült, melyek a Dél-Tiszántúlon kifejezetten ritkák, csak egy-két aktuális előfordulásuk ismert (ilyen pl. az Allium oleraceum, a Carex remota, a Hesperis sylvestris és az Orchis purpurea). Az érdekesebb adatok mellett – néhány közönségestől eltekintve – közlöm minden olyan üde lomberdőhöz kötődő faj előfordulását, melyek a Magyarország edényes növényfajainak online adatbázisának térképein nem szerepelnek. A tárgyalt 42 faj tárgyalásának mélyége a jelentőségüknek megfelelően változik. Az érdekesebb fajok előfordulási körülményeit részletesebben ismertetem, míg a gyakoribb fajok esetében csak röviden, adatszerűen – szükség esetén néhány megjegyzéssel – közlöm az előfordulási adatokat.
-
Florisztikai felmérések hibaforrásai I. „Jószándékú” flórahamisítások: „kakukk” a Medvesen
207-217Megtekintések száma:446A tervezett cikksorozat a florisztikai térképezések, illetve az így keletkezett adatbázisok hibaforrásaira szeretné felhívni a figyelmet. E dolgozatban elsőként a „jószándékú” flórahamisítás esetét mutatjuk be egy kistáj, a Medves vidék példáján. Az adatok forrását azok a 2005-ben postázott levelek képezik, amelyeket Varga Ferenc az elsőszerző kérésére fogalmazott meg. A dolgozatban 10, a tájegység és/vagy a Pannonicum szempontjából növényföldrajzilag is jelentős faj (Adonis vernalis, Arum orientale, Asarum europaeum, Genista germanica, Phragmites australis, Pulsatilla grandis, P. nigricans, Salvia aethiopis, Viola alba, Xeranthemum annuum) átültetésének körülményeit listázzuk. A levelezésekből kiderül, hogy amatőr botanikusként milyen módon szólhatunk bele egy terület flórájának alakulásába. A fajok döntő részét Varga Ferenc déli irányból észak felé mozdította el, átlagosan mintegy 10 km-nyire az eredeti termőhelyüktől. Az Adonis vernalis és a Genista germanica kivételével legalább egy áttelepítés sikeresen, meghonosodással végződött. A Salvia aethiopis esetében az új állomány csupán 1,25 km-nyire található Szlovákiától, ahol a faj már kifejezetten ritka, veszélyeztetett (EN) taxon.
-
Az év vadvirága 2013-ban: A nyári tőzike (Leucojum aestivum L.)
354-364Megtekintések száma:533Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a nyári tőzikéről rendszertani, nevezéktani, alaktani, elterjedési, termőhely-választási, fenológiai, szaporodásbiológiai, interakciós, farmakognóziai, természetvédelmi és veszélyeztetettségi szempontból.
-
Adatok a színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) hazai előfordulásához
77–83Megtekintések száma:669Az európai elterjedésű színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) a földrész egyik ritka és veszélyeztetett faja. Hazánkban korábbi adatai főként termálvizes és karsztvizes források kifolyóiból származnak. A bauxitbányászat következtében ezek a Dunántúli-középhegység peremén lévő források elapadtak, a faj a 20. század utolsó évtizedeire eltűnt Magyarországról. A bányászat felhagyását követően a karsztvizek a legtöbb helyen újra felszínre törtek és a faj a korábbi élőhelyein ismét megjelent. A növényt1999 és 2016 között 18 lelőhelyről sikerült újra kimutatni, ezek jelentős részén már az 1900-as évek elején és közepén is gyűjtötték. A színes békaszőlő legtöbb előfordulása a karsztforrásokból került elő, de ezek környékén mesterséges és természetes tavakban is megtalálható.
-
A Sárvíz mente (Mezőföld) növényföldrajzi kutatásának eredményei I. Florisztikai adatok
207–226Megtekintések száma:527A dolgozat a Sárvíz mente (Mezőföld), területén 2004 óta folytatott terepfelmérések során összegyűlt elterjedési adatokat közli. A felmérések során 50, a területen eddig nem ismert faj került elő, és további 20 ritka vagy veszélyeztetett fajnak kerültek elő új lelőhelyei. Ezek mellett a száraz sztyeprétek, erdők, szikesek és sós tavak, továbbá mocsarak jellegzetes fajainak adatai is szerepelnek a felsorolásban. A fajneveket a közigazgatási határok szerinti település neve és a legközelebbi földrajzi hely neve, majd a Közép-európai Flóratérképezés (KEF) és az Európai Flóratérképezés négyzethálóbeosztásának (UTM) kódjai követik. A 2004 után megfigyelt vagy gyűjtött fajok lelőhelyeinek nevei félkövéren szedettek. A területre nézve új fajok neve aláhúzással jelölt.
-
Adatok a Kisalföld flórájához és növényföldrajzához
235-253Megtekintések száma:332A Kisalföld flórája számos kistáj és növénycsoport tekintetében kifejezetten jól feltárt, de akadnak nagyon hiányosan ismert területei is, elsősorban a régió nyugati részén. A szerzők 2001–2014 közötti terepkutatásaik legfontosabb kisalföldi eredményeit adják közre a dolgozatban, amely 57 taxon adatait tartalmazza. A Kisalföld magyarországi oldalára új 5 faj (Brachypodium rupestre, Bromus ramosus, Hypericum dubium, Lathyrus sphaericus, Tordylium maximum) felfedezése. Számos faj egyes kistájakra nézve jelent újdonságot, a legtöbb ilyen adat azokról a kistájakról származik, amelyeket korábban alig vizsgáltak (Fertő-medence, Kapuvári-sík, Mosoni-sík). Nagy jelentőségűek a Fertő-medence egyes sziki fajaival kapcsolatos megfigyelések (Carex divisa, Crypsis schoenoides, Juncus maritimus, Suaeda pannonica, S. prostrata), mivel előfordulások a Fertő magyar oldalán tisztázatlan volt. A szerzők elemezték egyes fafajok (Acer tataricum, Fraxinus ornus, Quercus petraea) őshonosságának kérdéskörét a térségben, továbbá értékelést adtak egyes védett vagy veszélyeztetett fajok (pl. Allium carinatum, Allium suaveolens, Betula pubescens, Carex strigosa, Potamogeton coloratus, Stellaria palustris) aktuális természetvédelmi helyzetéről is.
-
A Calamagrostis stricta (Timm) Koeler elterjedése a Dél-Nyírségben
188-196Megtekintések száma:419A közlemény a lápi nádtippan elterjedésének feltérképezésében a Dél-Nyírség területén az utóbbi évek során elért eredményeket mutatja be. A korábbról ismert előfordulási helyek ellenőrzésén túl számos potenciális élőhely átvizsgálására is sor került. A felmérések nagyobb részben késő ősztől kora tavaszig történtek, kihasználva a faj száraz levélzetének könnyebb észlelhetőségét. Összesen 15 település határában, 19 flóratérképezési négyzetben, 43 lelőhelyen sikerült kimutatni a lápi nádtippan előfordulását a vizsgált területen. A vártnál jóval több lelőhelyen került elő, azonban a régi adatok egy részét nem sikerült megerősíteni. Az állományok túlnyomó része igen kicsi, bár néhány esetben az 1000 m²-t elérő összefüggő gyepjei is előkerültek. A termőhelyek legnagyobb sűrűségét, s egyben a legnagyobb kiterjedésű állományokat Penészlek, Fülöp és Nyírábrány határában találjuk. A tapasztalt élőhelyi viszonyok az irodalmi adatoknak megfelelően alakultak. Az eredmények alapján a faj veszélyeztetett helyzetét leginkább a vízviszonyok megváltozása okozza. Legalább részben ez eredményezte, hogy a korábban leírt előfordulások egy részét nem sikerült megerősíteni. A szárazság az élőhelyek átalakulását okozza, és az antropogén zavarásoknak is utat nyithat.