Keresés
Keresési eredmények
-
Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához II.
104–113Megtekintések száma:36745 taxon előfordulási adatait közöljük, melyeket nagyrészt a 2013–2016 közötti florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során találtunk. Adataink a Duna–Tisza köze, a Tiszántúl és a Dél-Dunántúl különböző élőhelyeiről származnak; a felsorolt fajok között számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Astragalus dasyanthus, Erodium ciconium és Lotus angustissimus). Munkánkban törekedtünk a ritka (pl. Apium repens, Epipactis bugacensis és Trifolium strictum), a váratlan helyen megjelenő (pl. Medicago arabica, Polypodium vulgare és Polystichum setiferum), valamint a növényföldrajzi szempontból érdekesebb (pl. Piptatherum virescens, Ranunculus psilostachys és Tamus communis) taxonok adatainak közlésére.
-
A Callitriche brutia komplex tagjai (C. hamulata, C. brutia subsp. brutia és subsp. naftolskyi) Magyarországon
77–88Megtekintések száma:558A cikk összefoglalja a C. brutia komplex közelmúltban előkerült taxonjainak hazai előfordulásait. A C. hamulata korábban Magyarországról egy bizonytalan eredetű vas megyei példány alapján volt ismert. A faj első biztos észlelése 2014-ben történt, azóta a Nyugat-Dunántúl patakjaiból és a Duna folyam szegélyéből összesen 4 helyről került elő. A C. brutia subsp. brutia első megfigyelése a Hortobágyon 2016-ban volt a Kunkápolnási-mocsárban, azóta az alfaj a térségben terjedőben van. A subsp. naftolsky 2024-ben került elő a Dél-Tiszántúl egyik szikes mocsarából szárazföldi alakban. Míg a C. hamulata valószínűleg őshonos tagja a magyar flórának, addig a C. brutia két alfaja a közelmúltban telepedhetett meg, feltehetően madarak által behurcolva. Betelepülésük összefügghet azzal a jelenleg zajló folyamattal, hogy a klímaváltozás során a Mediterrán régióból – gyakran természetes úton – növények jelennek meg és terjednek a Tiszántúlon.
-
A törpe mandula (Prunus tenella) tömeges előfordulása szántásból felhagyott kunhalmon
32-38Megtekintések száma:555A kunhalmok ex lege védett természeti területekként jelentős biodiverzitás őrzői, mivel még az intenzíven használt mezőgazdasági tájakban is számos löszgyepi növényfaj előfordulása kötődik ezekhez a kis élőhelyszigetekhez. Természeti és kulturális jelentőségük ellenére az elmúlt évszázadokban számos halmot beszántottak. A közelmúltban azonban a halmok bekerültek az agrártámogatások rendszerébe, így az Alföld számos régiójában elindult a kurgánok szántóföldi művelésének felhagyása. Országos felmérésünkben a szántásból felhagyott halmok növényzetének regenerációját vizsgáljuk, jelen közleményben e felmérő munka során tapasztalt egyik érdekes botanikai jelenségről számolunk be. A tiszainokai Fekete-halmon – melyet egészen 2014-ig intenzív szántóként használtak – a törpe mandula (Prunus tenella Batsch; syn.: Amygdalus nana L.) közel 15.000 hajtásból álló állományát találtuk hat évvel a szántóföldi művelés felhagyása után. Az állomány valószínűleg a halom tetején a háromszögelési pont védelmében tudott fennmaradni, ahonnan a felhagyást követően hatékonyan ki tudott terjedni. Ez a megfigyelés egy érdekes adattal gazdagítja a Tiszántúl flórájának ismeretét, valamint rámutat arra is, hogy a szántóföldi művelésből felhagyott halmok természetvédelmi szempontból értékes fajoknak is élőhelyet nyújthatnak, valamint hogy a természetes úton történő, spontán visszagyepesedés is hatékony természetvédelmi módszer lehet egyes halmok esetében.
-
Corydalis pumila a Dél-Tiszántúlon és további adatok a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdei flórájához
120–128Megtekintések száma:306A cikk a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdeiben végzett kutatások néhány érdekesebb florisztikai adatát közli a 2016 és 2024 közötti időszakból. A cikk fókuszában kifejezetten az üde lomberdőkhöz kötődő fajok állnak. A közölt adatok a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdeiből származnak, köztük néhány meglepő, a Dél-Tiszántúlra új fajjal. Ilyen a bélmegyeri Corydalis pumila, illetve a körösnagyharsányi Salvia glutinosa előfordulás. E két tájról több üde lomberdei faj is előkerült, melyek a Dél-Tiszántúlon kifejezetten ritkák, csak egy-két aktuális előfordulásuk ismert (ilyen pl. az Allium oleraceum, a Carex remota, a Hesperis sylvestris és az Orchis purpurea). Az érdekesebb adatok mellett – néhány közönségestől eltekintve – közlöm minden olyan üde lomberdőhöz kötődő faj előfordulását, melyek a Magyarország edényes növényfajainak online adatbázisának térképein nem szerepelnek. A tárgyalt 42 faj tárgyalásának mélyége a jelentőségüknek megfelelően változik. Az érdekesebb fajok előfordulási körülményeit részletesebben ismertetem, míg a gyakoribb fajok esetében csak röviden, adatszerűen – szükség esetén néhány megjegyzéssel – közlöm az előfordulási adatokat.
-
Alföldi páfrány-előfordulások másodlagos élőhelyekről
3–14Megtekintések száma:690Ebben a közleményben 14 páfrányfaj új előfordulási adatát közöljük a Nagyalföld magyarországi részéről, a Tiszántúl és a Duna–Tisza köze tájegységek területéről. Az újonnan közölt előfordulások mindegyike valamilyen másodlagos élőhelyről származik: épületekről és építményekről, telepített fenyvesekből vagy csatornákból. A cikkben hét védett, illetve egy idegenhonos páfrányfaj (Azolla filiculoides) újabb adatai is bemutatásra kerülnek. Az ismertetett lelőhelyek közül a bácsalmási és a bajai vasútállomások mellett lévő régi épületek téglafalán észleltük a legtöbb páfrányfaj együttes előfordulását (hét, illetve hat faj). Florisztikai értelemben kiemelt jelentőségű a Gymnocarpium robertianum két új előfordulása, a Pteridium aquilinum Duna–Tisza közi előfordulásai, valamint az Asplenium adiantum-nigrum és a Polypodium vulgare újabb lelőhelyeken való megtalálása; utóbbi két faj egyaránt előkerült telepített fenyvesekből és téglafalakról is.
-
Florisztikai adatok a Tiszántúl északi pereméről
275-294Megtekintések száma:434Cikkünkben összesen 161 taxon, többségében 2011 és 2013 között gyűjtött előfordulási adatait ismertetjük hazánk egy olyan vidékéről, ahonnan az utóbbi időben csak nagyon kevés florisztikai adat közlésére volt példa. Az adatok mintegy 43 flóratérképezési negyed-kvadrátból, 35 település közigazgatási területéről származnak. Az adatsorban számos védett (pl.: Ophioglossum vulgatum, Stellaria palustris, Ranunculus polyphyllus, Thlaspi jankae, Lathyrus palustris, Elatine spp., Lycopsis arvensis, Lindernia procumbens, Cirsium brachycephalum, Cyperus pannonicus) és fokozottan védett (Armoracia macrocarpa, Vicia biennis) faj adatai mellett néhány nem védett, de kevés ismert előfordulási adattal rendelkező taxon (pl.: Cardamine parviflora, Reseda luteola, Melilotus dentatus, Veronica catenata) új előfordulási adatait találjuk. Adatokat közlünk továbbá a térségben terjedő adventív fajok (pl.: Lepidium densiflorum, Euphorbia maculata, Sicyos angulatus, Erechtites hieracifolia, Elodea nuttallii, Elymus elongatus, Eleusine indica, Sorghum halepense, Eriochloa villosa) előfordulásairól is. A fontosabb adatok bizonyító példányai a Debreceni Egyetem herbáriumában (DE) kerültek elhelyezésre.
-
Adatok a vasútmenti pionír élőhelyek flórájához a Tiszántúlon
86–101Megtekintések száma:601A vasúti pályaszakaszok (vonalas létesítmények) mentén létrejövő pionír élőhelyek kiváló terjedési lehetőséget biztosítanak egyes fajok számára. A dolgozatban olyan, a vasúti töltéseken fellelt fajok új előfordulásait mutatom be, mint az Equisetum ×moorei, Equisetum ramosissimum, Lycopsis arvensis, Euphorbia maculata, Lepidium densiflorum, Tragus racemosus és a Vulpia myuros. Kiemelendő adat a Galium humifusum újrafelfedezése az országban. A dolgozatban összegyűjtött adatok alapján elmondható, hogy egyes adventív, illetve nem tájhonos (homokgyepi) fajok ezen vasúti töltések homokalapzatait képesek kolonizálni, így azokat ökológiai folyosóként használni. Ezáltal a vasútmenti pionír élőhelyek jelentős szerepet játszanak az adventív fajok terjeszkedésében, ugyanakkor az országosan ritka, őshonos pionír fajok megtelepedésére is lehetőséget adnak.
-
Aphanes arvensis L. a Crisicumban és más adatok Magyarország flórájának ismeretéhez
253-256Megtekintések száma:294A közleményben 4 ritka növényfaj kelet-magyarországi előfordulásairól számolunk be. A fajok egyes flórajárásokra vagy flóravidékekre újnak számítanak: Alföld (Eupannonicum): Polystichum braunii; Tiszántúl (Crisicum): Aphanes arvensis; Észak-Alföld (Samicum) és Nyírség (Nyírségense): Agrimonia procera. A jövevény Montia linearis előfordulásához három új adatot közlünk Magyarországról. Ez a faj még mindig nagyon ritka Európában: csak Lengyelországból, Dániából és Magyarországról jelezték.
-
A Gagea minima és a Dictamnus albus újrafelfedezése a Dél-Tiszántúlon, valamint további florisztikai adatok az Alföldről
304–316Megtekintések száma:555A szerzők a 2011 és 2017 közötti időszakban az Alföldről gyűjtött florisztikai adataik közül az érdekesebbeket adják közre. A cikkben 49 faj, illetve hibridfaj előfordulását, élőhelyi körülményeit, esetenként a térségből ismert történetét mutatjuk be. További 13 faj esetében – azok természetvédelmi jelentősége miatt – a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához (Bartha et al. 2015, a továbbiakban: „Flóraatlasz”) megjegyzések nélküli kiegészítéseket is közlünk. A tárgyalt adatok többsége a Gyula, Békéscsaba és Doboz térségében elterülő keményfás ligeterdőkből származik, emellett további szórványadatokat közlünk az Alföld számos pontjáról. Eredményeink közül legjelentősebbek a Dél-Tiszántúlról kipusztultnak vélt Dictamnus albus, illetve az „elfeledett” Gagea minima újrafelfedezése. Emellett több, az Alföld, illetve az adott közép- vagy kistáj flórájára új (például Draba muralis, Nicandra physalodes, Cystopteris fragilis), illetve regionálisan veszélyeztetett faj adatát (például Inula helenium, Ophioglossum vulgatum) ismertetjük. Bemutatunk továbbá ritka gyomnövényeket (például Calepina irregularis, Cardamine impatiens), terjedőben lévő adventív fajokat (Chorispora tenella, Euphorbia maculata, Phytolacca americana, Ph. esculenta, Sicyos angulata), illetve az adott térségben feltűnően alultérképezett fajokat (pl.: Loranthus europaeus, Arabis hirsuta, Rumex confertus).
-
A szagtalan rezeda (Reseda inodora Rchb.) előfordulása a Tiszántúlon
48-54Megtekintések száma:2932012. augusztus 14-én a Mindszent (Csongrád megye) közigazgatási határában lévő Hegyes-halmon (KEF: 9487.3) a szagtalan rezeda (Reseda inodora) kisebb állománya került elő. A kb. 50–100 tőre tehető állomány a kunhalom (kurgán) szélén, a gyér növényzetű, gyomos szántásszegélyen élt. 2014. július 19-én a faj ismét előkerült a területen, a legnagyobb, több száz töves egyedszámban ekkor a halom szélén, a szomszédos kukoricás erősen felnyíló, gyomos szegélyében fordult elő. A védett Reseda inodora-nak nem volt ismert élő állománya a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. A fajt a „CR” (Kipusztulással veszélyeztetett) kategóriában javasoljuk felvenni a regionális vöröslistára. A halmon több más ritka, jellemzően gyom, illetve pionír jellegű faj (Caucalis platycarpos subsp. muricata és subsp. platycarpos, Erodium ciconium, Lappula squarrosa, Melica transsilvanica, Papaver hybridum) előfordulása is ismertté vált az elmúlt években. Az eredmények egyúttal arra is rámutatnak, hogy a természetes sztyepp-, löszfalnövényzet-, illetve sztyeppcserjés-fajok fenntartása mellett a halmok fontos szerepet kaphatnak egyes, mára erősen visszaszorult, veszélyeztetetté vált gyomfajok (köztük ójövevény-fajok) megőrzésében is.
-
Egyéves füzények (Lythrum) Magyarországon: a Hyssopifolia alnemzetség hazai adatainak revíziója
64–70Megtekintések száma:298Magyarország területéről eddig az apró termetű, egyéves füzények 4 fajának előfordulását közölték. A Lythrum hyssopifolia az ország nagy részén elterjedt. A L. tribracteatum jóval ritkább, előfordulásai főként a Tiszántúl déli részére és a Duna mentére korlátozódnak. A belső-ázsiai elterjedésű lenlevelű füzény (L. linifolium) egyetlen európai adata hazánkból származik. Az 1954-ben Tiszaug mellett gyűjtött példány azonban több jellegében is eltér a lenlevelű füzénytől, viszont nagyfokú egyezést mutat a Mediterráneumban és a kelet-európai sztyeprégióban élő L. borysthenicum-mal. Ez alapján javasoljuk a L. linfolium törlését a hazai és az európai flórából egyaránt. A negyedik hazai taxon (L. thesioides) egykori magyarországi előfordulását (Nagytétény) herbáriumi példányok bizonyítják, de a faj jelenlegi előfordulása bizonytalan.
-
Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához I.
89-104Megtekintések száma:204Jelen tanulmányban 54 taxon előfordulási adatait közöljük, amelyeket Magyarország különböző pontjain találtunk, 2000–2013 között végzett florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során. Néhány esetben a fajok előfordulási viszonyait cönológiai felvétel segítségével is jellemeztük. A fajok közül számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Carthamus lanatus, Sedum caespitosum, Spiranthes spiralis, Trifolium micranthum). Néhány faj országos viszonylatban is ritkaságnak számít (pl. Apium repens, Dianthus diutinus, Epipactis bugacensis, Ranunculus psilostachys). Eredményeink felhívják a figyelmet nem csak a természetközeli élőhelyek, hanem a másodlagos, sokszor degradált élőhelyek (pl. belvizes szántók, töltésoldalak) kutatásának szükségességére is.
-
Apró közlemények
221-224Megtekintések száma:3261. A Schoenoplectus mucronatus (L.) Palla újabb előfordulásai az Észak-Alföldön
2. Királyharaszt (Osmunda regalis L.) újabb állományának megkerülése Belső-Somogyban
3. Új védett növényfaj, a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora L.) a Dél-Tiszántúlon
4. Karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum subsp. gracile (Rchb.) Gáyer) előfordulása Göcsejben
5. A Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce újabb előfordulása a Nyugat-Dráva síkon
-
Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez II. (6–22)
233–252Megtekintések száma:721A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat második részében a Cephaloziaceae, Athyriaceae, Dryopteridaceae, Cystopteridaceae, Thelypteridaceae, Brassicaceae, Rosaceae, Elatinaceae, Apiaceae, Orobanchaceae, Liliaceae és Orchidaceae családokba tartozó ritks, Magyarországon többségében védett fajokkal foglalkozunk. Beszámolunk a Nowellia curvifolia aktuális előfordulásáról Szlovénia Szubpannon régiójában. Bemutatunk egy páfrányfajokban (Athyrium filix-femina, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. filix-mas, Gymnocarpium dryopteris, Polystichum aculeatum) kivételesen gazdag élőhelyet a Borsodi ártérről. Közöljük a Thelypteris palustris-nak a Nagykunsági-öntöző-főcsatorna és a Keleti-főcsatorna mentén megfigyelt állományait. Új előfordulási adatokat közlünk az Aethionema saxatile, a Crataegus nigra, az Elatine hungarica, a Sium sisarum, az Orobanche hederae, Himantoglossum adriaticum, Epipactis placentina, E. exilis, E. pseudopurpurata, E. microphylla hazai elterjedéséhez, valamint a Helosciadium repens megjelenéséhez urbanizált környezetben. A Gagea spathacea és G. bohemica új a Zempléni-hegységben, az Epipactis nordeniorum és Epipogium aphyllum új a Mátra flórájában, a Himantoglossum calcaratum új Magyarországon. Bemutatjuk néhány orchidea faj spontán megtelepedését egy veszprémi középiskola udvarán. Emellett beszámolunk a Sternbergia colchiciflora virágain megfigyelt megporzó rovarokról. Két, korábban tévesen közölt adat korrigálásának is helyet adunk.
A közleményt a Magyar Tudományos Akadémia alapításának bicentenáriuma alkalmából Hazslinszky Frigyes, Frivaldszky Imre, Láng Adolf Ferenc, Richter Aladár, Jurányi Lajos, Kanitz Ágoston, Fekete Lajos, Mágócsy-Dietz Sándor, Hollós László, Tuzson János, Gombocz Endre, Moesz Gusztáv, Lengyel Géza, Győrffy István, Jávorka Sándor, Andreánszky Gábor, Szabó Zoltán, Rapaics Raymund, Soó Rezső, Zólyomi Bálint, Máthé Imre, Ubrizsy Gábor, Jakucs Pál és Fekete Gábor botanikus-akadémikusok emlékének ajánljuk.
-
Az egyvirágú here (Trifolium ornithopodioides (L.) Sm.) „újrafelfedezése” a Hortobágyon
207–212Megtekintések száma:530Az első szerző 2009 nyarán a Hortobágyon található Ágota-puszta délkeleti részén megtalálta az egyvirágú here (Trifolium ornithopodioides) vegetatív állapotú egyedeit. A növény a megtalálás helyén egy ősmedervonulat szikfok-zónájában él. A faj másik állományát 2016-ban a második szerző találta a karcagi Ecse-zugban, kiszáradt, legelt ecsetpázsitosban. Az egyvirágú herének a Hortobágyról csak egy adata volt ismert ezidáig, melyet Szujkó-Lacza et al. (1982) publikált egy 1974-es gyűjtés alapján. A gyűjtés bizonyító példánya, amely a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) található, rosszul határozható, hiányos példány, de a pálhalevelek vizsgálata alapján feltételezhető, hogy nem Trifolium ornithopodioides egyede van a lapon. Így tehát a 2009-es észlelés az egyvirágú here első hiteles adata a Hortobágyról.
-
Őshonos növényfajok elterjedése és áramlással történő sodródása tiszántúli öntözőcsatornák mentén
17–30Megtekintések száma:174A tanulmány célja hat őshonos, vízi élőhelyekhez kötődő növényfaj – csemegesulyom, éles kolokán, fehér tündérrózsa, villás sás, vízi rucaöröm és vízi tündérfátyol – elterjedésének vizsgálata három kelet-magyarországi öntözőcsatorna (Keleti-, Nyugati- és Nagykunsági-főcsatorna) és kapcsolódó kisebb mellékcsatornák mentén. A vizsgálat 2022 nyarán történt, 50 méteres szakaszokon, összesen 470 mintavételi ponton. Emellett a növények áramló víz általi terjedését sodródó egyedek számlálásával (26 ponton) és uszadéksebesség méréssel (24 ponton) is vizsgáltuk. A vizsgált fajok közül a Salvinia natans volt a legelterjedtebb és legtömegesebb, míg a legritkább a Nymphaea alba volt, melyet mindössze 11 mintaponton sikerült kimutatni. A 6 vizsgált fajt összesen 75 új flóratérképezési négyzetből mutattuk ki. Eredményeink szerint a vízáramlás jelentős szerepet játszik a célfajok, főként a lebegő életmódúak (például Salvinia natans, Trapa natans) terjedésében. Bár a korábbi időszakok folyószabályozási és vízrendezési munkálatai drasztikusan átalakították az Alföld vízhálózatát és vegetációját, az olyan másodlagos vizes élőhelyek, mint a mesterséges csatornák napjainkban menedéket nyújthatnak egyes ritka fajoknak a mezőgazdasági területek által dominált tájban.
-
Florisztikai adatok a Tiszántúl északi pereméről II.: Borsodi-ártér és Sajó–Hernád-sík
169–186Megtekintések száma:886Jelen dolgozatban 2006 és 2019 közötti időszakból, a Borsodi-ártér és a Sajó–Hernád-sík területéről gyűjtött florisztikai megfigyeléseinket tesszük közzé, összesen 126 fajról, és egy hibridről. Különös figyelmet fordítottunk a térségben jellemző kavicsbányákra, ezért az adataink egy jelentős része valamilyen módon összefüggésbe hozható a kavicsbányászati tevékenységek során létrejött élőhelyekkel. A dolgozatban bemutatjuk néhány országszerte ritka vagy szórványos őshonos faj (például Chenopodium murale, Ch. rubrum, Lycopsis arvensis, Chamaenerion dodonaei, Reseda luteola, Senecio viscosus, Gnaphalium luteoalbum, Cyperus glomeratus), ill. újjövevény (Lepidium densiflorum, L. virginicum) újabb előfordulásait. Védett, de nem feltétlenül ritka fajok lokális elterjedéséhez is kiegészítésekkel szolgálunk (például Pseudolysimachion longifolium, Nymphoides peltata, Epipactis tallosii, Leucanthemella serotina). Néhány faj előfordulását tiszántúli (Sherardia arvensis, Thymelaea passerina, Silene conica) vagy alföldi (Monotropa hypopitys) kitekintésben is jelentősnek tartjuk.
-
A Szarvasi Arborétum mohaflórája
140–152Megtekintések száma:516Ebben a munkában a szarvasi Arborétum mohaflóráját mutatjuk be. A terület bejárása 2017-ben, 2019-ben, 2020-ben és 2021-ben történt meg. Az arborétumban leírt viszonylag nagy fajszám (7 májmoha faj és 88 lombosmoha faj) kiemelkedő az Alföld és a Tiszántúl területén. A fajok többsége közönséges Magyarországon, de néhány moha nagyon ritka a Tiszántúlon: Lophocolea coadunata, Climacium dendroides, Hylocomiadelphus triquetrus, Pleurozium schreberi, Polytrichum formosum, Rhytidiadelphus squarrosus, Ulota crispula, Zygodon rupestris. Ezek az eredmények megerősítik az arborétum természetvédelmi és tudományos értékét is.
-
Siroki Zoltán (1906–1987) emlékezete
3-14Megtekintések száma:281Siroki Zoltán (1906–1987) agrármérnök és tanár aktív szakmai tevékenysége javarészt Debrecenhez kötődik. Madártani munkássága és közleményei széles körben ismertek, ugyanakkor figyelemreméltóak a zömmel az Északi-középhegységre, a Tiszántúlra és a Nyírségre vonatkozó florisztikai és cönológiai vizsgálatai is. A mintegy 20 000 lapot számláló növénygyűjteménye (Siroki Zoltán Herbárium) a Debreceni Egyetem Herbárumának (DE) értékes része.
-
Florisztikai adatok a Tiszántúl középső részéről
317–357Megtekintések száma:604Cikkünkben összesen 207 taxon 2005 és 2015 között gyűjtött adatát összegezzük, amelyeket a Tiszántúli flórajárás (Crisicum) középső részén gyűjtöttünk. Az adatsorban a flórajárásra nézve számos ritka és veszélyeztetett faj is szerepel (pl. Asplenium trichomanes, Marsilea quadrifolia, Sisymbrium polymorphum, Viola stagnina, Gentiana pneumonanthe, Elymus elongatus, Montia fontana subsp. chondrosperma, Ranunculus rionii, Ranunculus illyricus, Myagrum perfoliatum, Sedum caespitosum, Vicia biennis, Dorycnium herbaceum, Oenanthe banatica, Peucedanum cervaria, Echium italicum, Digitalis lanata, Valerianella rimosa, Carex buekii, Cephalaria transsylvanica, Cyperus pannonicus).