Keresés
Keresési eredmények
-
Az év vadvirága 2013-ban: A nyári tőzike (Leucojum aestivum L.)
354-364Megtekintések száma:135Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a nyári tőzikéről rendszertani, nevezéktani, alaktani, elterjedési, termőhely-választási, fenológiai, szaporodásbiológiai, interakciós, farmakognóziai, természetvédelmi és veszélyeztetettségi szempontból.
-
A martonvásári kastélypark mohaflórája
198–206Megtekintések száma:171A martonvásári kastélypark mohaflorisztikai felmérését 2015-ben végeztük el, korábban nem történtek ilyen átfogó vizsgálatok a park területén. Munkánk során 56 fajt találtunk (6 májmoha és 50 lombosmoha). A fajok többsége közönséges, de találtunk természetvédelmi szempontból figyelmet érdemlő fajokat is. Az Eurhynchium speciosum veszélyeztetett magyarországi vörös listás besorolású faj. Ezen kívül előkerült még egy sérülékeny státuszú faj (Orthotrichum patens) és öt veszélyeztetettséghez közel álló (Aphanorrhegma patens, Orthotrichum obtusifolium, Orthotrichum pumilum, Pseudocrossidium revolutum, Riccia cavernosa). Ezek az eredmények is megerősítik a park természetvédelmi értékét.
-
Botrychium lunaria a Mecsekben
91-92Megtekintések száma:2602020. június 1-én a Botrychium lunaria (L.) Sw. egyetlen töve került elő a Mecsek hegység egyik Pécs feletti, árnyas dolomitsziklagyep foltjában. A Mecsek flórájára új faj élőhelyi körülményeit egy cönológiai felvétel szemlélteti.
-
A közép-tiszavidéki halmok flórakutatásának új eredményei
94–105Megtekintések száma:552Az ősi temetkezési halmokon fennmaradt szárazgyepi élőhelyszigetek számos esetben szolgálnak menedékül ritka és veszélyeztetett gyepi fajok számára. Cikkünkben 82, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található halomról közlünk előfordulási adatokat. Az adatok 64 flóratérképezési alapmezőből, 45 település közigazgatási határából származnak. Összesen 39 olyan taxon előfordulási adatait ismertetjük, amelyek védettek (pl. Anchusa barrelieri, Centaurea solstitialis, Ranunculus illyricus és Phlomis tuberosa), vagy nem védettek, de a régióból kevés előfordulási adattal rendelkeznek (pl. Aegilops cylindrica, Astragalus austriacus, Glaucium corniculatum és Trifolium diffusum). Eredményeink rámutatnak, hogy a halmoknak fontos szerepe van a régió gyepi biodiverzitásának fenntartásában.
-
Kisléptékű habitat-variabilitás közösségformáló szerepe kiszáradó kisvízfolyásokban – bentikus kovaalgák célkeresztben
211-228Megtekintések száma:235Napjainkban az éghajlatváltozást tekintik, más antropogén hatásokkal együtt, a vízi ökoszisztémákat érintő legfőbb veszélynek. A szárazodás folyamatának (álló és áramló fázisok) és az ember által okozott élőhely-változás (természetes és mesterséges szakaszok) hatásait vizsgáltuk egy magyarországi alföldi kisvízfolyás (Létai-ér) bentikus kovaalga-közösségének összetételére. A fázisok és a szakaszok között jelentős különbségeket feltételeztünk. Vélhetően ezek a különbségek a kiszáradással csökkennek. Továbbá, alacsonyabb diverzitást feltételeztünk mind a mesterséges szakasz, mind az áramló fázis állományaiban. Eredményeink szerint a taxonómiai összetétel nem mutatott jelentős különbségeket a szakaszok között, viszont a fázisok között jól kifejezett változásokat találtunk a közösség összetételében. A szárazodás során nem tapasztaltunk szignifikáns diverzitásváltozást. A természetes szakaszhoz képest azonban a mesterséges szakaszon változatosabb kovaalga közösséget találtunk. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás által kiváltott szélsőséges hidrológiai változások hatásai rövid időskálán is jelentős változásokhoz vezethetnek a bentikus algaközösségekben, amelyekre mind a vízgazdálkodási, mind a természetvédelmi stratégiák kidolgozásánál és alkalmazásánál figyelni kell.
-
Dactylorhiza traunsteineri (Saut. ex Reichenb.) Soó Románia flórájában
15-24Megtekintések száma:103A Dactylorhiza Necker ex Nevski bonyolult taxonómiájú génusz, fajaik formagazdagsága, a különböző alakok közötti átmenetek sokasága, valamint a fajok között fellépő gyakori hibridizáció miatt rendszerezésük problematikus. A Valea Morii (Malom-völgy) Természetvédelmi Terület (Kolozs megye, ÉNy Románia) florisztikai kutatása során, 2017 júniusában a Románia flórájára tekintve eddig bizonytalan előfordulású ujjaskosbor, a Dactylorhiza traunsteineri (Saut. ex. Rchb.) Soó populációja került elő. A vizsgált helyen a D. traunsteineri üde láprétfoltokban, az Orchido-Schoenetum nigricantis Oberd. 1957 társulásban fordul elő. A terület igen hűvös és nedves mikroklimájának köszönhetően jégkori reliktumfajok és egyéb növényritkaságok (például: Tofieldia calyculata (L.) Wahlenb., Swertia perennis L., Liparis loeselii (L.) Rich., Ophioglossum vulgatum L., Schoenus nigricans L.) voltak képesek fennmaradni a láprétfoltok gyengén bázikus kémhatású, tápanyagban és mészben gazdag talajain. A dolgozat bizonyítja a Traunsteiner ujjaskosbor jelenlétét Románia flórájában, ami a korábbi, ehhez a témához kötődő tudományos viták sorozatát zárja le, továbbá bemutatja a faj morfológiai jellemzőit, határozóbélyegeit, élőhelyét és veszélyeztetettségi státuszát.
-
Kiegészítő adatok a Soproni-hegység és előtere flórájához
239-242Megtekintések száma:119Közleményünkben a Soproni-hegységben és annak keleti előterében (Sopronimedence) 2010 és 2014 között összegyűlt érdekesebb floriszikai adatokat adjuk közre. A taxonok közül 2 a Soproni-hegység (Amaranthus blitoides, Orobanche teucrii), 2 a Soproni-medence (Euphorbia segueriana, Saxifraga tridactylites) flórájára nézve új. Több taxon meglétét 60–110 év után sikerült újra bizonyítani (pl. Dianthus superbus, Myosotis sparsiflora, Orobanche lutea, Orobanche purpurea).
-
Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) magyarországi állományai és lelőhelyeik tájhasználatának története
84–94Megtekintések száma:185Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum H. Baumann) Magyarországon fokozottan védett, közösségi jelentőségű növényfaj. Hazai állományait 1992 óta vizsgálva, a területek egyes sajátosságainak hasonlóságait észleve, fordult érdeklődésem a lelőhelyek tájhasználat története irányába. Az általam legrégebb óta nyomon követett populáció a Keszthelyi-hegységben található, ahol 1992 és 2016 között 7 és 78 között változott a virágzó egyedek száma. Újabban két kisebb állománya is előkerült a fajnak a hegységből. Az állományok egykori legelő szegélyében, földút mentén, illetve szőlők közelében vannak. A legnagyobb populáció a Sümeg–Tapolcai-háton található, nagyobbrészt a közút szélén. A megfigyelt években mintegy 1000–2000 egyedből a virágzó példányok száma 10 (2012) és 214 (2014) között váltakozott. Kőszegen, a város szőlőhegyén magánkertekben, extenzíven kaszált parlagokon és gyümölcsösökben találhatóak, ahol összesen akár 165 (2016) virágzó tő is lehet. A Bakonyban kb. 50 éve felhagyott szőlők és gyümölcsösök helyén találhatók, az állomány nagysága kb. a Keszthelyi-hegységivel azonos. A hazai öt állományból négy helyen van, ahol (vagy a közelében) már az I. Katonai Felmérés idején (1783–84) szőlő- vagy gyümölcsöskert volt. Ez alól csak a Sümeg–Tapolcai-háton lévő populáció kivétel. A sallangvirágok számára a legjelentősebb veszélyeztető tényező a becserjésedés, de a faj képes új helyeken megjelenni, bízhatunk állományainak fennmaradásában.
-
Adatok a Heves–Borsodi-sík flórájához I. Erdei, erdőssztyepp- és sztyeppfajok elterjedése
16-65Megtekintések száma:228A cikkben a Heves–Borsodi-sík 5 kistájának területéről 159 taxon (158 faj és egy hibrid) 1999 és 2018 között feltérképezett elterjedési adatait közlöm. A tanulmány egy tematikus sorozat első része, mely az erdei, erdőssztyepp- és száraz gyepekhez köthető sztyeppfajok elterjedési mintázatát elemzi, a florisztikai adatközlésen túl. A kiválasztott, magas indikációs tulajdonsággal bíró, növényföldrajzi szempontból is jelentős fajok esetében lehetséges észak-déli flóragradiensek értékelését is elvégeztem, kiemelten a Csörsz-árok és a 100 méteres izohipsza vonal tekintetében.
-
Bruchia flexuosa (Schwägr.) Müll. Hal.: egy igazi különlegesség a magyar mohaflórában
193-201Megtekintések száma:141A Bruchia flexuosa egy holarktikus faj észak-amerikai elterjedési centrummal. Az amerikai kontinensen kívül ez idáig csak Japánból jelezték kettő, valamint Európából négy előfordulását (Olaszország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország). A recens japán előfordulások mellett az európai adatok – az 1987-ben talált horvátot leszámítva – mind a 19. századból származnak. Az újonnan felfedezett Barcs környéki populáció a faj ötödik észlelése Európában és a hetedik az észak-amerikai térségen kívül.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VIII.
238-261Megtekintések száma:259Jelen közleményünk annak a sorozatnak a nyolcadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 157 kvadrátban 539 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az érintett kvadrátok többsége a Dunántúlon található. Egy kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 190-nél is több fajjal egészült ki. Néhány aszfaltút célirányos átvizsgálásának köszönhetően a Puccinellia distans 68 kvadrátból került elő új fajként. Mindkét adat arra utal, hogy a hiányok miatt az adatpótló közleményekre továbbra is nagy szükség van. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sokszor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban szórványos vagy ritka (pl. Nigella arvensis, Vaccaria hispanica, Rumex pulcher, Urtica urens), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Dryopteris affinis, Gymnocarpium dryopteris, Huperzia selago). Néhány, olyan alkalmi kivaduló és meghonosodóban lévő növényt is megemlítünk, amelyek nem szerepelnek a legutóbbi magyarországi újjövevény növények listájában (pl. Acer cissifolium, Cyperus alternifolius, Gaillardia aristata, Galanthus elwesii). A kitekintésben felhívjuk a figyelmet néhány olyan magyarországi szinantróp élőhely flórafeltártságának hiányára (pl. útszegélyek, kertek, virágágyások), melyek igen komoly szerepet játszhatnak a meghonosodó, majd özönfajjá váló gyomok terjedésében.
-
A csermelyciprus (Myricaria germanica) új hazai előfordulása
60–63Megtekintések száma:233A közlemény a Magyarországon igen ritka Myricaria germanica második olyan előfordulásáról számol be, amely ember által létrehozott termőhelyről ismert. A faj Hejőpapi mellől (Sajó–Hernád-sík), egy kavicsbányából került elő. A faj legközelebbi lelőhelye mintegy 60 kilométerre található, így az előfordulás a szél általi terjedés (anemochoria) hatékonyságát jelzi. Úgy tűnik a kavicsbányák megfelelő termőhelyet jelenthetnek e hazánkban veszélyeztetett cserjefajnak.
-
Kiegészítések a Soproni-hegység és előtere flórájának ismeretéhez II.
187–194Megtekintések száma:340Közleményünkben a Soproni-hegység és Soproni-medence területén 2014 és 2020 között gyűjtött érdekesebb floriszikai adatokat adjuk közre. Felsorolásunkban összesen 26 taxon szerepel, 15 a Soproni-hegység, 10 a Soproni-medence területéről, egy további faj pedig mindkét területetről. Adataink közül kiemeljük a Soproni-hegységre nézve új Tetragonolobus maritimus előfordulását, a terület hazai felére nézve új Ajuga chamaepithys, Lycopsis arvensis előkerülését. Fontos eredmény az egyaránt védett, aktuális előfordulásokkal eddig nem rendelkező Agrostemma githago, Gentianopsis ciliata, valamint a Sesleria uliginosa egy újabb kis állományainak felfedezése. A Soproni-medence területéről nem közölték korábban a gyomjellegű Aegilops cylindrica, Galium parisiense, Geranium rotundifolium, Kochia scoparia, Lepidium virginicum, Oenothera salicifolia, Sagina apetala subsp. apetala, Verbascum lychnitis előfordulását, amelyek közleményünkben jelennek meg első ízben.
-
Az Apium repens császártöltési állományának monitorozása (2006–2015)
1–8Megtekintések száma:186A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság felkérésére részletes állomány-felmérésekkel követtük nyomon az Apium repens populációméretének változásait a császártöltési Vörös-mocsár TT területén. Egyértelmű összefüggést tapasztaltunk a terület vízállapota, illetve a tájhasználat- és kezelés, valamint a növény állományának mérete között. Az A. repens iszaplakó faj, mely egyszerre igényli a nedves és nyílt felszíneket. Élőhelyének kiszáradása és átalakulása, a növényzet záródása, a tőzegfelszínek befüvesedése nyomán visszahúzódik, lappang, majd eltűnik. A megfelelő kezelésekre (vízvisszatartás, extenzív legeltetés, kaszálás, szabad tőzegfelszín nyitása) rövid idő alatt, egy tenyészidőszakon belül is pozitívan reagál.
-
A Dél-Nyírség páfrányflórája (Pteridopsida)
162–182Megtekintések száma:381A közlemény számos új adatot mutat be a Dél-Nyírség páfrányflórájához, valamint áttekinti a területről rendelkezésre álló irodalmi és herbáriumi adatokat. A vizsgált területről 19 Pteridopsida fajt sikerült kimutatni. A gímpáfrány (Asplenium scolopendrium) és a díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum) eddig a teljes Nyírségense területéről ismeretlen volt. A Dél-Nyírségre nézve számít újnak a széles pajzsika (Dryopteris dilatata), a pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis), és a rucaöröm (Salvinia natans) előfordulása. A széles pajzsika (Dryopteris dilatata) meglepően sok helyen került elő. A cikk kitér e faj határozásával kapcsolatos morfológiai megfigyelésekre is. A terület fenyőültetvényei alföldi viszonylatban jelentős páfrányélőhelyek, csakúgy, mint a lápok és nedvesebb lomberdők. A fajgazdag élőhelyi foltokon 5-6 faj is előkerült. A páfrányok számára nagy veszélyt jelent a térség utóbbi évtizedben megfigyelt szárazodása.
-
A Crepis mollis (Jacq.) Asch. subsp. hieracioides (Waldst. & Kit.) Domin újrafelfedezése Magyarországon
150-156Megtekintések száma:136A Crepis hieracioides-t (= C. mollis subsp. hieracioides) Kitaibel Pál írta le a Bakonyból több mint 200 évvel ezelőtt. A mai napig ez a taxon egyetlen adata Magyarország jelenlegi területéről. A második világháború utáni flóraművek a magyar flórából kihaltként említik, illetve több összefoglaló műben már nem is szerepel. Jelen közlemény a növény magyarországi (Bakonyalja, Devecser: Széki-erdő) újrafelfedezéséről számol be, jellemzi a termőhelyét, és hangsúlyozza a taxon növényföldrajzi jelentőségét.
-
Adatok a Velencei-tó medrének pionír növényzetéhez
203–208Megtekintések száma:236A Velencei-tó természetes dinamikájához hozzátartozik, hogy bizonyos részei rendszeresen szárazra kerülnek, lehetőséget nyújtva így az iszaplakó illetve a kiszáradó (szikes) tómedrekre jellemző növényfajok megjelenésére. A különösen száraz 2022-es év során a tó vize tartósan, jelentősen leapadt, így lehetőséget nyújtott a kiszáradt meder növényzetének a tanulmányozására. Korábban, például a múlt század első felében már vizsgálták a tópart, és különösen az azzal szomszédos szikes puszták növényzetét, de a meder pionír fajairól alig találunk adatokat. Mára a tó körüli gyepek lényegében eltűntek, de az alacsony vízállásnak köszönhetően néhány jellemző fajuk (jellemzően igen kis egyedszámban, de) most is megjelent a mederben. Ilyen például a Crypsis aculeata, Cyperus pannonicus, Suaeda pannonica, az egykor tömeges Suaeda prostrata, vagy a korábban is ritka Crypsis schoenoides és Spergularia salina. Az egykor elterjedt Spergularia maritima-t a mederben nem sikerült megtalálni. Bár nem az iszapnövényzet tagja, de a Velencei-tó parti zónájának jellemző növénye a Schoenoplectus litoralis, mely vélhetően csak a múlt század közepén jelent meg, jelenleg pedig terjedőben van.
-
Florisztikai adatok a Tiszántúl középső részéről
317–357Megtekintések száma:295Cikkünkben összesen 207 taxon 2005 és 2015 között gyűjtött adatát összegezzük, amelyeket a Tiszántúli flórajárás (Crisicum) középső részén gyűjtöttünk. Az adatsorban a flórajárásra nézve számos ritka és veszélyeztetett faj is szerepel (pl. Asplenium trichomanes, Marsilea quadrifolia, Sisymbrium polymorphum, Viola stagnina, Gentiana pneumonanthe, Elymus elongatus, Montia fontana subsp. chondrosperma, Ranunculus rionii, Ranunculus illyricus, Myagrum perfoliatum, Sedum caespitosum, Vicia biennis, Dorycnium herbaceum, Oenanthe banatica, Peucedanum cervaria, Echium italicum, Digitalis lanata, Valerianella rimosa, Carex buekii, Cephalaria transsylvanica, Cyperus pannonicus).
-
Az év vadvirága 2016-ban: a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris)
79–100Megtekintések száma:1059Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) nevezéktanáról, rendszertanáról, alak- és szövettanáról, életciklusáról, fenológiájáról, szaporodás-biológiájáról, élőhelyválasztásáról, biotikus interakcióiról, hatóanyagairól, mikroszaporításáról, felhasználási lehetőségeiről és veszélyeztetettségéről. Pontosítottuk a faj európai elterjedési térképét és kiegészítéseket teszünk a hazai előfordulásaihoz. Saját adatokat közlünk a növény magképzési sikeréről, ezermagtömegéről, hazai állományainak demográfiai jellemzőiről, valamint termőhelyeinek talaj-adottságairól.
-
A Nyárjas-tó fitocönózisainak átalakulása
63–77Megtekintések száma:131A kállósemjéni Nyárjas-tó az 1980-as évek elején még tipikus nyírségi buckaközi láp volt. Területének nagy részét eltérő tömegességi viszonyokkal jellemezhető Carici-Menyanthetum társulás borította. A karakterfajok száma magas volt. A szárazabbá, melegebbé és szélsőségesebbé váló klíma miatt az addig állandó vízborítás eleinte hónapokra, majd évekre is időszakossá vált.. Az eutrofizáció felgyorsult. Az ingadozó vízhozamú, láp mellett húzódó csatorna és a Mohos-tó számára fúrt kút vizének alkalmazása a kiszáradást csak fékezni tudta. 2000-re a Menyanthes trifoliata kipusztult. 2009-től Lemno-Potametalia fajok már nem fordultak elő. Aszályos években, különösen a korábbi Carici-Menyanthetum helyén rohamosan terjedtek a Bidentetalia, Calystegietalia, Chenopodietea és Secalietea fajok. Ezek közül az 1990-es évek közepén a Cirsium arvense, a 2010-es évek közepén az Urtica dioica tömegesen jelentkezett. A természetes állapotokra utaló fajok száma csökkent, a degradációra utalóké jelentősen nőtt. A kaszálók az Arrhenatheretea társulások irányában változnak. Az agresszív özöngyomok mellett megjelent a Pruno spinosae-Crataegetum társulás. A csapadékos években a vizes élőhelyekre jellemző cönózisok, ha kisebb mértékben, de még regenerálódtak.
-
Nyárfaültetvények orchideái – irodalmi áttekintés
102–117Megtekintések száma:726180A fatermesztési célú nyárfaültetvényekben 26 orchideafaj és 2 hibrid előfordulásáról 13 európai országból állnak rendelkezésre irodalmi adatok. További 4 faj előfordulását 3 országban a világhálón található források igazolják. Az ültetett nyárasok leggyakoribb kosborféléi a rizómás, részleges mikoheterotróf Cephalanthera- és Epipactis-fajok közül kerülnek ki. Jelentőségüket fokozza, hogy egyes szűk elterjedésű fajok (E. bugacensis, E. campeadorii, E. fibri, E. tallosii, E. zaupolensis) állományainak nagy része nyárültetvényekben él. Az eddigi tanulmányok legtöbbször egyetlen vagy csupán néhány ültetvényből történő florisztikai adatközlésre szorítkoznak. Lengyelországi hosszabb távú megfigyelések alapján az állományok évtizedekig fennmaradhatnak, sőt dinamikusan növekedhetnek. Az állományok egyedszáma egyes esetekben akár százezer példánynál is több lehet. Az orchideák legkorábban (4–)7–8 éves ültetvényekben jelennek meg. Az eddigi vizsgálatok alapján alig ismert, hogy a nyárfaültetvények művelése, szerkezete, talajviszonyai, illetve az ültetett nyárfa fajták hogyan befolyásolják az orchideák megjelenését. A nyárak és az orchideák mikorrhiza-kapcsolatai kulcsszerepet játszhatnak a folyamatban. Alig ismert, hogy az ültetvények gazdasági hasznosítása és az orchidea állományok hosszabb távú fenntartása miként egyeztethető össze.
-
A potenciálisan inváziós vesszős aggófű (Senecio inaequidens DC.) aktuális elterjedése
179-187Megtekintések száma:286Munkánkban a dél-afrikai eredetű, hazánkban potenciális özönnövénynek számító Senecio inaequidens magyarországi előfordulási adatait foglaljuk össze, valamint beszámolunk néhány újabb hazai megtelepedéséről. Irodalmi, herbáriumi, illetve saját adatokat összegeztünk, valamint aktualizáltuk a faj elterjedési térképét. Szemléltetjük a faj inváziójának aktuális stádiumát és a természetközeli élőhelyekre jelentett lehetséges veszélyeit.