Keresés

Keresési eredmények

• A Crepis mollis (Jacq.) Asch. subsp. hieracioides (Waldst. & Kit.) Domin újrafelfedezése Magyarországon

  150-156

  Bauer Norbert

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  403

  A Crepis hieracioides-t (= C. mollis subsp. hieracioides) Kitaibel Pál írta le a Bakonyból több mint 200 évvel ezelőtt. A mai napig ez a taxon egyetlen adata Magyarország jelenlegi területéről. A második világháború utáni flóraművek a magyar flórából kihaltként említik, illetve több összefoglaló műben már nem is szerepel. Jelen közlemény a növény magyarországi (Bakonyalja, Devecser: Széki-erdő) újrafelfedezéséről számol be, jellemzi a termőhelyét, és hangsúlyozza a taxon növényföldrajzi jelentőségét.

• Florisztikai adatok Észak-Magyarországról III. Zempléni-hegység

  109–172

  Vojtkó András

  Farkas Tünde

  Megtekintések száma:

  713

  Összeállításunkban a Zempléni-hegység területéről 2004 és 2022 között gyűjtött, korábbi publikációinkból kimaradt adatainkat közöljük. Összesen 133 faj mintegy 1215 adatát gyűjtöttük össze, 33 flóratérképezési kvadrátból. Publikáljuk néhány a területről eddig nem közölt, vagy ritka faj előfordulását pl. Carex appropinquata, C. cespitosa, C. disticha, Centaurea stenolepis, Scabiosa columbaria, Tephroseris aurantiaca. Kiemelten fontosnak tartjuk azon növények adatait, melyek növényföldrajzi jelentőséggel bírnak, mint az Anthriscus nitidus, Echium maculatum, Lunaria rediviva, Nepeta pannonica, Oreopteris limbosperma, Petasites albus, Primula elatior, Thlaspi jankae, Veronica montana, illetve bizonyos csak archív adattal rendelkező fajok újbóli megtalálását pl. Cirsium rivulare, Parnassia palustris. Kitérünk olyan adathiányos, de gyakoribb növényekre is, mint az Adoxa moschatellina, Allium flavum, Cardamine amara, Dipsacus fullonum, Galanthus nivalis. Ugyanakkor nem feledkezünk meg néhány a hegységben jellegzetes taxon számos új lelőhelyének közreadásáról sem, mint az Aruncus dioicus, Huperzia selago, Lycopodium annotinum, Securigera elegans stb. Felsorolásunkat a fajok herbáriumi és szakirodalmi adataival is teljesebbé tesszük.

• Florisztikai adatok a Tiszántúl északi pereméről II.: Borsodi-ártér és Sajó–Hernád-sík

  169–186

  Süveges Kristóf

  Takács Attila

  Nagy Timea

  Schmotzer András

  Koscsó János

  Megtekintések száma:

  901

  Jelen dolgozatban 2006 és 2019 közötti időszakból, a Borsodi-ártér és a Sajó–Hernád-sík területéről gyűjtött florisztikai megfigyeléseinket tesszük közzé, összesen 126 fajról, és egy hibridről. Különös figyelmet fordítottunk a térségben jellemző kavicsbányákra, ezért az adataink egy jelentős része valamilyen módon összefüggésbe hozható a kavicsbányászati tevékenységek során létrejött élőhelyekkel. A dolgozatban bemutatjuk néhány országszerte ritka vagy szórványos őshonos faj (például Chenopodium murale, Ch. rubrum, Lycopsis arvensis, Chamaenerion dodonaei, Reseda luteola, Senecio viscosus, Gnaphalium luteoalbum, Cyperus glomeratus), ill. újjövevény (Lepidium densiflorum, L. virginicum) újabb előfordulásait. Védett, de nem feltétlenül ritka fajok lokális elterjedéséhez is kiegészítésekkel szolgálunk (például Pseudolysimachion longifolium, Nymphoides peltata, Epipactis tallosii, Leucanthemella serotina). Néhány faj előfordulását tiszántúli (Sherardia arvensis, Thymelaea passerina, Silene conica) vagy alföldi (Monotropa hypopitys) kitekintésben is jelentősnek tartjuk.

• Az alacsony libatop (Chenopodium pumilio R.Br.) Zuglóban és új adatok Északkelet-Magyarország idegenhonos fajainak elterjedéséhez

  221-226

  Molnár Csaba

  Juhász Melinda

  Megtekintések száma:

  394

  A közlemény beszámol néhány Magyarországon ritkább előfordulású behurcolt gyomnövény előfordulásáról. Az ausztráliai eredetű Chenopodium pumilio második jelenleg ismert hazai állománya Budapesten (Zuglóban) került elő 2016 szeptemberében. További 8 faj (Amaranthus deflexus, Echium maculatum, Lepidium densiflorum, Oxybaphus nyctagineus, Panicum dichotomiflorum, Portulaca grandiflora, Sarothamus scoparius, Tragus racemosus) összesen 27 előfordulási adatát az Északi-középhegység területéről, különösen települések belterületéről, bolygatott élőhelyekről (útpadka, járdarepedés, vasútállomások) tesszük közzé. A bizonyítópéldányok a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) kerültek elhelyezésre.

• Florisztikai adatok Észak-Magyarországról IV. Helleborus dumetorum a Cserhátban és egyéb növény előfordulások

  209–210

  Vojtkó András

  Megtekintések száma:

  391

  A rövid közleményben a 2023 tavaszán az Északi-középhegység különböző tájegysége­iben talált új és érdekes növény előfordulásokat foglaltam össze. Új adat a Helleborus dumetorum a Dunától keletre, a Cserhát-dombvidékéről, a Lunaria annua a Mátrából, a Dryopteris affinis a Bükk hegységből. Szintén itt sikerült megtalálni, a több, mint 100 éve gyűjtött Ranunculus aquatilis-t is újra ez év tavaszán. A Zempléni-hegységből még a Rubus saxatilis került elő, amely a negyedik ismert adata a hegységben.

• Új montán fajok a magyar mohaflórában

  16-26

  Németh Csaba

  Schmotzer András

  Megtekintések száma:

  901

  A szerzők a Központi-Bükk mohaflorisztikai kutatása során három, Magyarország területéről eddig nem ismert mohafaj előfordulását mutatták ki az ómassai Vörös-kő (Encalypta spathulata Müll.Hal.) és a Jávor-hegy (Hydrogonium croceum (Brid.) Jan Kučera, Orthothecium rufescens (Dicks. ex Brid.) Schimp.) mészkő-, illetve dolomit szikláiról. Mindhárom faj montán, alpin-boreális flóraelem, és jelenlétük a Bükk ezen részének erőteljes montán karakterét hangsúlyozza. Míg a H. croce­um és az O. rufescens Európa hegyvidéki területein gyakori és elterjedt faj, addig az E. spathulata IUCN vörös listás növény (VU, sebezhető besorolással), így a Bükkben felfedezett populációja kontinens-léptékben is jelentőséggel bír.

• Új faj Magyarország mohaflórájában: Campylopus flexuosus (Hedw.) Brid.

  22-28

  Erzberger Péter

  Németh Csaba

  Megtekintések száma:

  244

  A szerzők a Magyarországról eddig nem ismert Campylopus flexuosus két lelőhelyét találták Uzsa közelében. A közlemény térképpel és fényképekkel illusztrálja a lelőhelyeket és bemutatja az előfordulás körülményeit, valamint röviden jellemzi a fajt és fényképeken mutatja be diagnosztikus ismertető jegyeit.

• A Calla palustris egykori magyarországi előfordulásáról

  200-210

  Csiky János

  Megtekintések száma:

  1987

  Habár a Calla palustris L.-nak egy több mint 150 éve gyűjtött hazai herbáriumi példá­nya megtalálható a Pécsi Egyetem gyűjteményében (JPU), sok botanikus kétségbe vonja az adat hiteles­ségét. A lapon olvasható be­jegyzés alapján a növény egykor a Velencei-tavon, Székesfehérvár mellett fordult elő. A lap hitelességét az ezzel foglalkozó botanikusok egy része a legutóbbi időkig kétkedve fogadta. A rendelkezésre álló információk alapján a Velencei-tó délnyugati felében ismert lápi fajok és élőhelyek, továbbá a szomszé­dos országok florisztikai és cönológiai adatai alapján a sárkánygyökér a Velencei-tónál és Magyarország más részein is megtalálhatta életfeltételeit. A herbáriumi lapon a leg­fontosabb gyűjtési adatok megfele­lő módon szerepelnek. Ennek tükrében nincs okunk kizárni, hogy a Calla palustris a 19. században a magyar flóra tagja volt. Minthogy 1856 óta egyszer sem került elő, hazánkból kipusztultnak tekinthető.

• Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához

  11-21

  T-Krasznai Enikő

  B-Béres Viktória

  Kókai Zsuzsanna

  Buczkó Krisztina

  Balogh Csaba

  Török Péter

  Megtekintések száma:

  238

  Tanulmányunkban kilenc adventív vagy invazív idegenhonos algafajt és hazai előfordulását mutatjuk be: Didymosphenia geminata, Nitzschia closterium, Reimeria sinuata, Navicula schroeteri, Pleurosira laevis (Bacillariophyceae); Pediastrum simplex (Chlorophyceae), Cylindrospermopsis raciborskii, Cuspidothrix issatschenkoi, Sphaerospermopsis aphanizomenoides (Cyanobacteria). A magyar algaflórára új adat a Navicula schroeteri Meister jelenlétének kimutatása. Annak ellenére, hogy az egyes taxonok megjelenési gyakorisága igen eltérő volt, a bemutatott fajok közös jellemzője, hogy olyan kiemelten fontos ökológiai változásokra hívják fel a figyelmet, mint a klímaváltozással összefüggő hőmérséklet-emelkedés, szélsőséges időjárási tényezők (pl. aszály) okozta sókoncentráció növekedés, illetve az eutrofizáció. Munkánk célja volt, a taxonok elterjedésére vonatkozó új adatközléseken túl, felhívni a figyelmet arra, hogy a biomonitorozó munka milyen fontos szerepet játszik az emberi vagy természeti hatások okozta változások gyors észlelésében.

• Adatok néhány védett növényfaj elterjedéséhez és másodlagos élőhelyeken való előfordulásához

  183-199

  Süveges Kristóf

  Megtekintések száma:

  2164

  Jelen dolgozatban a 2016 és 2021 közötti időszakban gyűjtött, hazánkban védett és fo­kozottan védett növényfajokra vonatkozó florisztikai megfigyeléseimet teszem közzé. Az cikkben köz­ölt adatok összességében Magyarország 31 kistáját érintik, ugyanakkor a legtöbb adatom a Nagyalföld­ről, azon belül is Pest és Bács-Kiskun megyék területéről származik. A dolgozatban 41 védett és három foko­zottan védett edényes növényfaj előfordulásait ismertetem (két haraszt és 42 virágos növény), az ismer­tetett előfordulások egy része kistáji vagy nagyobb földrajzi léptékben is újdonságnak számít (pl.: Bot­rychium matricariifolium, Thlaspi alliaceum és Nasturtium officinale). Bizonyos fajok megfigyelései a közzé tett adatok tekintetében vagy florisztikai értelemben nem túl intenzíven kutatott területekről szár­maznak, vagy az adott térségben és/vagy országosan is ritkának számítanak. Egyes fajok esetében az újonnan közölt előfordulásaik kifejezetten egy-egy térségben való elterjedési adatainak kiegészíté­séül szolgálnak. Adatot szolgáltatok néhány –florisztikai publikációk alapján – meglehetősen alulkuta­tottnak tűnő kistáj növényzetéhez (pl.: Dorozsma-Majsai-homokhát, Bácskai-löszös-síkság), valamint igyekszem rámutatni a magyarországi csatornák faj- és biodiverzitás megőrzésében játszott szerepére a Duna–Tisza-csatorna példáján. A Duna–Tisza-csatornából és annak rézsűiről 12 védett növényfaj adatát teszem közzé ebben a kéziratban.

• Az ELTE Füvészkert herbáriuma (BPU)

  55–59

  Nótári Krisztina

  Nagy Timea

  Löki Viktor

  Ljubka Tibor

  Molnár V. Attila

  Takács Attila

  Megtekintések száma:

  695

  Dolgozatunk az ELTE Füvészkert herbáriumát (BPU) mutatja be annak 2013-as állapota alapján. A herbárium kb. 16 000 példányáról készült fényképekről a cédulákon szereplő adatokat OpenOffice Calc táblázatba rögzítettük. Összesen 16 európai országból származnak a lapok. Ezek közel 80%-a magyarországi, 12%-a romániai, 5%-a szlovákiai. A hazai példányok közel 70%-a Pest, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik. Az 1850 és 2007 között keletkezett példányok több mint 70%-át 1931 és 1960 között gyűjtötték. A példányok harmadát Soó Rezső gyűjtötte, de kiemelkedő Felföldy Lajos, Simon Tibor és Priszter Szaniszló hozzájárulása is. Felföldy Lajos és Simon Tibor több mint 60 éven át gyarapították a gyűjteményt. Az adatbázis magyarországi, nem kultivációból származó példányainak főbb adatait elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk, igény szerint részletesebb adatokat is közlünk.

• Észrevétlen özönfaj a magyar flórában, az örmény szeder (Rubus armeniacus Focke)

  220-228

  Király Gergely

  Trávnícek Bohumil

  Žíla Vojtěch

  Megtekintések száma:

  245

  A dolgozat a kaukázusi eredetű Rubus armeniacus magyarországi megjelenéséről, aktuális elterjedéséről és potenciális inváziós szerepéről tudósít. A faj első igazolt előfordulásai az 1990-es évekből származnak, mára elsősorban Budapest és egyes városok térségében, ruderális társulásokban rendelkezik erős állományokkal, míg a hegy- és dombvidéki zárt erdőkben nem versenyképes az őshonos szederfajokkal szemben. Természetvédelmi szempontból az alföldi homoki vegetációt érintő terjedése tűnik a legveszélyesebbnek. Tágabb kitekintésben az eredmények felhívják a figyelmet a „nem őshonos rejtett fajok” kutatásának ökológiai és konzervációbiológiai szerepére.

• A ciklámenlila nőszőfű jelentős állománya Parádsasváron

  247–248

  Tóth György

  Magos Gábor

  Molnár Miklós

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  458

  A közlemény bemutatja a fokozottan védett Epipactis placentina Bongiorni & Grünanger hazai előfordulásait. Beszámolunk egy jelentős (2019-ben mintegy 40 virágzó példányt számláló) állományának megtalálá­sáról, amely a faj egyetlen napjainkban ismert hazai állománya.

• Hernád menti kunhalmok mohaflorisztikai vizsgálatának eredményei

  153–161

  Szűcs Péter

  Megtekintések száma:

  524

  Jelen közlemény a Hernád menti kurgánok mohaflorisztikai vizsgálatának eredménye­it ismerteti. Összesen 41 taxon (1 májmoha és 40 lombosmoha) azonosítása történt meg a vizsgált kilenc kunhalomról. Előfordulásuk száma alapján a Brachythecium rutabulum, a Tortulaacaulon var.acaulon és a Barbula unguiculata bizonyultak a leggyakoribb mohafajoknak. További érdekes taxonok a sírhalmokról: Acaulon muticum, Acaulon triquetrum, Pterygoneurum subsessile, Riccia ciliata, Tortula caucasica, Trichostomum brachydontium és Trichostomum crispulum. A kunhalmok térbeli nagysága és a mohafajok száma között nem áll fenn egyértelmű korreláció. A hazánkban zajlott újabb mohaflorisz­tikai vizsgálatokkal (pl. Budai arborétum, Balaton település) összevetve megállapítható, hogy a kur­gánokon az egyéves vándorló életstratégiájú mohafajok aránya viszonylag magas a más stratégiájú taxonokhoz képest, ebből adódóan a kunhalmok potenciális refúgium élőhelyek lehetnek egyes efemer megjelenésű mohák számára.

• Az Asparagus verticillatus L. Magyarországon

  38-43

  Wirth Tamás

  Gyergyák Kinga

  Megtekintések száma:

  406

  Pécs közigazgatási területének finomléptékű flóratérképezése során az Asparagus verticillatus L. kivadult egyedeit találtuk meg a város több pontján 2011–2012 során. A dolgozat áttekintést nyújt a faj taxonómiájáról, morfológiai jellemzéséről és magyarországi előfordulásáról. Az örvös spárga mediterrán-szubmediterrán faj, mely a Balkán-félszigeten, Kelet-Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában őshonos. Magyarországon kedvelt dísznövény; kiszökéséről, illetve elvadulásáról azonban eddig nem volt információnk. Korábbi gyűjtési adatai botanikus kertekből, kertekből származnak, illetve egy példány került elő Pécsett útszéli száraz gyepből. A most megtalált egyedek főleg a városnak a Mecsek déli oldalára felkúszó részén, kiskertes és szőlőtermő területein élnek, de egy példány előkerült a lakott területtől távolabbi, természetközeli vegetációból is. Mivel a fajt a város több pontján is ültetik, további kiszökésére, elvadulására, valamint tartós fennmaradására a jövőben is számíthatunk.

• Adatok a sásfajok (Carex, Cyperaceae) előfordulásához a Dél-Nyírségben és környékén

  165-198

  Demeter László

  Szél László

  Megtekintések száma:

  607

  Összesen 38 sásfajról közlünk adatokat a Dél-Nyírség és közvetlen környezete területé­ről. Az Alföldön korábban le nem írt vagy ritkaságnak számító fajok néhány állományát is kimutattuk, mint a Buxbaum-sás (Carex buxbaumii), az északi sás (Carex hartmanii), az árnyéki sás (Carex umbrosa) és a bugás sás (Carex paniculata). Számos új előfordulást közlünk a térségből kevés irodalmi adattal rendelkező fajokról, például a rezgő sásról (Carex brizoides), sárgás sásról (Carex michelii), sápadt sásról (Carex pallescens), nyúlánk sásról (Carex elongata). A korábbi irodalmakban említett hét fajt viszont nem sikerült észlelnünk az elmúlt 13 év során. Herbáriumi adatok igazolták, hogy a fekete sás (Carex nigra) régebbi helyi adatainak egy része valójában a gyepes sásra (Carex cespitosa) vonatkozik. Herbá­riumi adatok és az irodalom alapján úgy gondoljuk, hogy a berzedt sás (Carex pairaei) helyi adatai nagyrészt a tölgyes sásra (Carex divulsa subsp. leersii) és sulymos sásra (Carex spicata) vonatkozhatnak. Eltérően számos irodalmi adattól a rókasást (Carex vulpina) a homokvidék belsejében nem észleltük.

• Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez I. (1–5)

  160–172

  Molnár V. Attila

  Bak Henrietta

  Bodics Dániel

  Bordé Sándor

  Chabrecsek Terezia

  Fekete Réka

  Gilicze Bálint

  Gyurisán Dániel

  Hunyadi Tünde

  Jordán Sándor

  Kelecsényi Péter

  Kis Szabolcs

  Kiss Gábor

  Koloszár András

  Lovas-Kiss Ádám

  Löki Viktor

  Mäh Zoltán

  Mészáros András

  Simon Pál

  Süveges Kristóf

  Szabó Gyula

  Vikár József

  Vizler Csaba

  Jakab Gusztáv

  Takács Attila

  Megtekintések száma:

  1003

  A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikkso­rozat első részében a korpafűfélék (Lycopodiaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), varhúhájfélék (Crassulaceae), rózsafélék (Rosaceae) és kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó fajokkal foglal­kozunk. Beszámolunk a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) 2019–2024 között, települések belterü­letén (kertekben, temetőkben) megtalált példányairól. Dokumentáljuk a Magyarország területéről ko­rábban nem ismert lápi korpafű (Lycopodiella inundata) előfordulását egy Nagyhuta határában találha­tó sípályáról. Új előfordulási adatokat közlünk az úthálózat mentén terjedő sziki varjúháj (Sedum caespi­tosum) és hagymaszagú tarsóka (Thlaspi alliaceum) esetében. Több hazánkban ritka orchideafaj új előfordulásait közöljük: az adriai sallangvirágot (Himantoglossum adriaticum) a Mecsekből, a Balaton-felvidékről, a Bakonyból és a Szigetközből; a poszméhbangó (Ophrys fuciflora) subsp. holubyana nevű alfaját Veszprém megyéből és törzsalakját Zala megyéből, az erdei ujjaskosbort (Dactylorhiza fuchsii) a Mezőföldről, a füles kosbort (Orchis mascula subsp. signifera) az Észak-Alföldről.

• A Callitriche brutia komplex tagjai (C. hamulata, C. brutia subsp. brutia és subsp. naftolskyi) Magyarországon

  77–88

  Mesterházy Attila

  Takács Attila

  Lukács Balázs András

  Süveges Kristóf

  Megtekintések száma:

  581

  A cikk összefoglalja a C. brutia komplex közelmúltban előkerült taxonjainak hazai előfordulásait. A C. hamulata korábban Magyarországról egy bizonytalan eredetű vas megyei példány alapján volt ismert. A faj első biztos észlelése 2014-ben történt, azóta a Nyugat-Dunántúl patakjaiból és a Duna folyam szegélyéből összesen 4 helyről került elő. A C. brutia subsp. brutia első megfigyelése a Hortobágyon 2016-ban volt a Kunkápolnási-mocsárban, azóta az alfaj a térségben terjedőben van. A subsp. naftolsky 2024-ben került elő a Dél-Tiszántúl egyik szikes mocsarából szárazföldi alakban. Míg a C. hamulata valószínűleg őshonos tagja a magyar flórának, addig a C. brutia két alfaja a közelmúltban telepedhetett meg, feltehetően madarak által behurcolva. Betelepülésük összefügghet azzal a jelenleg zajló folyamattal, hogy a klímaváltozás során a Mediterrán régióból – gyakran természetes úton – nö­vények jelennek meg és terjednek a Tiszántúlon.

• Adatok az Alföld kunhalom-flórájának ismeretéhez

  31–44

  Süveges Kristóf

  Valkó Orsolya

  Kelemen András

  Tölgyesi Csaba

  Bede Ádám

  Godó Laura

  Borza Sándor

  Deák Balázs

  Megtekintések száma:

  219

  Ebben a közleményben Duna–Tisza közi és tiszántúli kunhalmokon észlelt növény-előfordulásokat mutatunk be. Összesen 109 kunhalomról 45 edényes növényfaj és egy gombafaj (Morchella steppicola) adatait tesszük közzé. A bemutatott fajok közül Magyarországon 13 taxon élvez védettséget, melyek egy része az adott térségben nem ritka (pl. Aster sedifolius, Astragalus asper, Li­naria biebersteinii, Ornithogalum brevistylum). Bemutatjuk néhány terjedőben lévő egyéves faj újabb lokalitásait (pl. Aegilops cylindrica, Crepis pulchra, Trifolium diffusum). Emellett néhány olyan faj adatait is ismertetjük, amiket korábban nem jeleztek kunhalom területéről (pl. Agrostemma githago, Chae­rophyllum bulbosum, Dryopteris filix-mas), illetve egy idegenhonos faj (Lolium multiflorum) kurgánokon való előfordulásait is közzétesszük. Növényföldrajzi értelemben kiemelkedő adatnak számít a recés vajvirág (Orobanche reticulata) kengyeli és a borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa) tömörkényi előfor­dulása.

• A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) II.: A „Siroki Zoltán Herbárium”

  15-22

  Takács Attila

  Süveges Kristóf

  Ljubka Tibor

  Löki Viktor

  Lisztes-Szabó Zsuzsa

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  941

  A dolgozat bemutatja a Debreceni Egyetem Herbáriumának (DE) egyik részgyűjteményét, a „Siroki Zoltán Herbáriumot”, annak MS Excel alapú adatbázisban rögzített adatai alapján. A gyűjtemény Európa szinte minden országából, főként Magyarországról és Szlovákiából (Kassa környékéről) származó, mintegy 20 000 példányt őriz. Közel 400 (többségében külföldi) gyűjtő gyarapította a herbáriumot, de a legtöbb példányt Siroki Zoltán gyűjtötte, főként Hajdú-Bihar, Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben. Java részét a múlt század derekán (az 1940-es és 1960-as évek között) szedte, de gyűjtő tevékenységét egészen az 1980-as évekig folytatta. Az egykori Magyar Királyi Állami Vetőmagvizsgáló Állomás gyűjteményéből is átvett jó néhány lapot, ezek száma néhány százra tehető. Az adatbázis attribútum-táblájának jelentős részét (a Magyarország mai területén gyűjtött, nem kultivált növények példányainak fő adataival) az 1. Elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk. Igény szerint a szerzők részletesebb adatokat is közölnek.

• Mesterséges felszínformák botanikai összehasonlítása a Nagykunság és a Nagy-Sárrét vidékén

  65-76

  Kis Szabolcs

  Megtekintések száma:

  348

  Az Alföld flórájának kutatásában kiemelt szerepet kap a lösznövényzet megmaradt állományainak tanulmányozása. Munkám során azon mesterséges felszínformák növényzetét vizsgáltam, melyeken az antropogén hatások ellenére fennmaradhattak, vagy amelyekre betelepülhettek a hajdani löszvegetáció képviselői. A vizsgálatok során arra kerestem a választ, hogy milyen hasonlóságok, illetve különbségek figyelhetőek meg ezen építmények növényzete között, mivel azok különböző korokban épültek. Minden építményt löszgyep (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae) vagy löszfalnövényzet (Agropyro cristati-Kochietum prostratae), esetleg ezek mozaikja borította. Megfigyelhetőek voltak továbbá a környező területekről feltelepülő ürmös szikespuszták (Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae) fajai is. A vizsgált összehasonlítási szempontok (szociális magatartás típusok, Shannon diverzitás, DCA ordináció, cönoszisztematikai rendszer) alapján megállapítható, hogy a Nagykunság és a Nagy-Sárrét vidékén a mesterséges felszíniformák közül az ókori sáncok őrizték meg leginkább a löszgyepek jellegzetességeit. 

• Epipactis exilis előkerülése a Börzsönyből

  102-103

  Pintér Balázs

  Tímár Gábor

  Megtekintések száma:

  333

  2020. augusztus 21-én Börzsönyben a Szén-patak mentén, bükkösben, egy időszakos vízfolyás szélén előkerült hét tő Epipactis exilis. A faj hazánkban igen ritka, fokozottan védett, a börzsönyi az ötödik ismert lelőhelye. Új a hegység flórájára.

• A hencidai Mondró-halom, a löszgyep-vegetáció őrzője

  143-149

  Deák Balázs

  Török Péter

  Tóthmérész Béla

  Valkó Orsolya

  Megtekintések száma:

  771

  Intenzív művelésű mezőgazdasági területeken a természetes gyepvegetációnak gyakran csupán töredékei maradtak meg, rendszerint olyan helyeken, amelyek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlannak bizonyultak. Alföldi körülmények között ilyen területek a kunhalmok, amelyek amellett, hogy kiemelkedő kulturális és tájképi értékekkel bírnak, számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket. Cikkünkben a hencidai Mondró-halom flóráját mutatjuk be. A halmot borító fajgazdag löszgyepben összesen 74 edényes növényfajt találtunk. A halmon számos, a Bihari-síkon ritka növényfaj fordul elő, mint például az Inula germanica, Ranunculus illyricus és a Rosa gallica. A halom különböző kitettségű meredek lejtőin kialakult változatos mikro-élőhelyek hozzájárulnak a halom fajgazdagságának kialakításához és fenntartásához. Ennek is köszönhető, hogy a halmon az erdősztyeppi elemek mellett a legtöbb a Kárpát-medencében előforduló sztyeppei flóraelem-típus (kontinentális, pontusz–szubmediterrán, pontuszi, pontusz–pannon és turáni) megtalálható.

• Kiegészítések a Soproni-hegység és előtere flórájának ismeretéhez II.

  187–194

  Schmidt Dávid

  Haszonits Győző

  Megtekintések száma:

  666

  Közleményünkben a Soproni-hegység és Soproni-medence területén 2014 és 2020 között gyűjtött érdekesebb floriszikai adatokat adjuk közre. Felsorolásunkban ös­szesen 26 taxon szerepel, 15 a Soproni-hegység, 10 a Soproni-medence területéről, egy to­vábbi faj pedig mindkét területetről. Adataink közül kiemeljük a Soproni-hegységre nézve új Tetragonolobus maritimus előfordulását, a terület hazai felére nézve új Ajuga chamaepithys, Lycopsis arvensis előkerülését. Fontos eredmény az egyaránt védett, aktuális előfordulások­kal eddig nem rendelkező Agrostemma githago, Gentianopsis ciliata, valamint a Sesleria uligi­nosa egy újabb kis állományainak felfedezése. A Soproni-medence területéről nem közölték korábban a gyomjellegű Aegilops cylindrica, Galium parisiense, Geranium rotundifolium, Kochia scoparia, Lepidium virginicum, Oenothera salicifolia, Sagina apetala subsp. apetala, Verbascum lychnitis előfordulását, amelyek közleményünkben jelennek meg első ízben.

• Florisztikai adatok Észak-Pest és Nyugat-Nógrád vármegyék térségéből

  193–202

  Lengyel Attila

  Megtekintések száma:

  285

  Ebben a cikkben az utóbbi években Pest vármegye északi és Nógrád vármegye nyugati részén talált, jelentősebb florisztikai adataimat adom közre. A 100 előfordulás 54 fajt reprezentál, melyek közül három haraszt, 51 virágos növény. Az előfordulások legalább kistáji szinten újak, illetve egyes esetekben régi vagy bizonytalan adatok megerősítései. Az Északi-középhegység szintjén új vagy jelentős adattal bővült fajok száma 14. A fajok többsége idegenhonos, vagy utak mentén másodlagos terjedést mutató őshonos növény. Közülük több faj hazai elterjedésének északi irányú bővülését sike­rült kimutatni.