Keresés

Keresési eredmények

• Az életminőség és az életkor kapcsolata vesebetegek körében

  22

  Barcsa Tímea

  Balogh Szabó Viktória

  Megtekintések száma:

  129

  Bevezetés: Vesepótló kezelést igénylő veseelégtelenségnek mind az incidenciája, mind a prevalenciája az életkor előrehaladtával fokozatosan emelkedik. Több hazai és nemzetközi vizsgálat alátámasztotta, hogy a betegség az érintett betegek életminőségére negatív hatást gyakorol.

  Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja átfogó képet kapni a vesebetegek életminőségéről a téma mélyebb megismeréséhez, a saját kutatómunka megalapozásához.

  Anyag és módszer: Hazai és nemzetközi vizsgálatok részletes áttekintése a vesebetegek életminőségének megismeréséhez, különös tekintettel az elmúlt 10 évben végzett kutatásokra.

  Eredmények: A hazai mutatók a nemzetközi mutatókhoz viszonyítva rosszabbak. Nőtt az idősebbek aránya az elmúlt években, s ezzel együtt a vesebetegek aránya is növekedett. Esetükben a vesebetegséghez gyakran különböző társbetegségek kapcsolódnak, ezzel és egyéb tényezőkkel együtt rontva a betegek életminőségét. Az életminőséget befolyásoló tényezők közül kiemelendő az életkor. Annak ellenére, hogy az életminőség romlik az életkor előrehaladtával, mégis azt tapasztalják, hogy az idősebb személyek élik meg kevésbé megterhelőnek a krónikus vesebetegséget.

  Következtetés: A vesebetegek arányának növekedése egyrészt a szűrővizsgálatok fontosságára hívja fel a figyelmet, másrészt a már kialakult betegség esetén az életminőség javítására.

• Aktív, alkotó idősödés I. - Megküzdés

  14-28

  Ferwagner Anna

  Pék Győző

  Megtekintések száma:

  517

  Háttér és célkitűzések: Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy életük utolsó szakaszát hogyan élik meg azok az idős emberek, akik életük ezen szakaszában maradandó alkotás létrehozására irányuló alkotó (kézműves, képzőművész, textilművész) tevékenységgel foglalkoznak.
  Módszer: Vizsgálatunkban a proaktív megküzdést, az élettel való elégedettséget, az időskori depressziót és az élet értelmét vizsgáló kérdőíveket alkalmaztunk.
  Eredmények és következtetések: Az értelem keresésének alkotóknál mért magasabb szintje összefüggésben lehet a keresés összetett jellegével, amely magában hordozhatja az életszakaszváltással együtt járó lelki feszültséget és az azzal való megküzdést és a fejlődés lehetőségét is, így az alkotó tevékenység egyfajta védőfaktorként értelmezhető. Az alkotók csoportjában a reflektív megküzdés (többféle megoldási lehetőség és a megoldáshoz szükséges erőforrások feltárása és elemzése) mutatta a legmagasabb értéket, ami az alkotó tevékenységet folytatók kreativitásából és divergens gondolkodásából adódhat.

• Molekuláris gerontológia napjainkban

  116-126

  Pályiné Krekk Zsuzsanna

  Megtekintések száma:

  123

  Az öregedés komplex, molekuláris szintű folyamatainak megismerése és megértése napjainkban alapvető fontosságú. A molekuláris szintű mechanizmusok egyrészt értelmezik a klasszikus gerontológia élettani jelenségeit, másrészt prevenciós és terápiás lehetőségek alapját is képezhetik. Jelen irodalmi adatokon alapuló összefoglaló a molekuláris gerontológia néhány alapfogalmának összegzését követően a tudományterület legújabb eredményei közül az idegrendszer öregedésével kapcsolatos új eredmények közül kíván néhányat bemutatni.

• Okostelefon-használat időseknél

  24-29

  Kassai Anett

  Pék Győző

  Megtekintések száma:

  159

  Az okostelefon használat életünk nélkülözhetetlen részévé vált. Az okostelefonok folyamatos internetelérhetőség, a letölthető alkalmazások óriási száma minden korosztály számára lehetőséget nyújtanak a kapcsolattartásra, a szórakozásra és az ügyintézésre. Publikációnkban áttekintjük az időskori okostelefon használattal kapcsolatos kutatási eredményeket. A problémás használat bemutatását követően, az idős és fiatal felhasználók közötti különbségek bemutatására fókuszálunk. A problémás használat a fiatalabb korosztályokban jellemző. A készülékhasználat motivációja, a használt alkalmazások jelentősen különböznek a fiatalabb és idősebb korosztályok között. Az eredmények szerint, az idősek gyakran motiváltak az okostelefon használatára, az excesszív használatot feltételezhetően a korral együtt járó testi problémák, a pénzügyi nehézségek, valamint a készülékkel kapcsolatos ismeretek hiánya gátolja.

• Idős hozzátartozót gondozó családtagok erőforrásai a COVID-19 idején

  94-95

  Leleszi-Tróbert Anett Mária

  Bagyura Márton

  Széman Zsuzsa

  Megtekintések száma:

  145

  Elöregedő társadalmunkban a gondozási igények növekedésével egyre nagyobb kihívás az idősellátás biztosítása. Az ellátórendszerek túlterhelődése miatt a családi gondozók szerepe növekszik. A COVID-19 első hulláma alatt, az idős hozzátartozót gondozó családtagok körében végzett kutatásunk elsődleges célja a családi gondozók megterheltségének vizsgálata volt. A kutatás másik fő területe a gondozási terhek hatása a munkahelyi, professzionális munkavégzésre, ezért elemeztük a gondozás és a munkahelyi kiégés kapcsolatát. Kutatásunk harmadik dimenziója a járványhelyzet hatása a gondozási folyamatra: felmértük a családi gondozók járványhelyzethez kötődő plusz terheit, a rendelkezésre álló erőforrásaikat, valamint szükségleteiket. Előadásunkban bemutatjuk a kutatás harmadik dimenziójához kapcsolódó eredményeket: melyek a családi gondozók COVID-19 első hulláma idején tapasztalt plusz terhei, mire lett volna szükségük a nehézségekkel való megküzdésben, valamint miből merítettek erőt a gondozást végző családtagok a megnövekedett terhek hordozásához.

  Módszer, minta
  Az adatgyűjtéshez online kérdőívet alkalmaztunk, melyet facebook-on, levelezőlistákon, weboldalakon tettünk elérhetővé. A kérdőívet 2020.04.30 – 2020.07.09 között összesen 1004-en töltötték ki, az adatok feldolgozása kvantitatív és kvalitatív módszerrel zajlott. A válaszadók közül 491-en végeztek gondozási tevékenységet a járványhelyzet idején is, előadásunkban a rájuk vonatkozó adatokról számolunk be.

  Eredmények
  A válaszadók a járványhelyzethez kötődően meglévő terheik fokozódásáról számoltak be, és számos új kihívással szembesültek. A gondozási terhek növekedése negatívan hatott a gondozói szerep szubjektív megélésére is.
  A járvány idején idős hozzátartozót gondozók számos nehézséget említettek, amelyeket öt kategóriába soroltunk. A plusz terhet jelentő tényezők legnagyobb kategóriái a korlátozások, az ellátási nehézségek, valamint a mentális és pszichés megterhelődés. Ezek mellett megjelentek az objektív gondozási terhek növekedésére és az erőforrások csökkenésére vonatkozó válaszok is. A gondozási feladatok ellátásához is különféle segítségre lett volna szükségük a válaszadóknak, amelyek szintén besorolhatók voltak az előbbi öt kategóriába. Segítségre leginkább az ellátási nehézségekben, az objektív terhek csökkentésében és az erőforrások növelésében lett volna szükségük. Erőforrásként leggyakrabban a belső erőforrások, a kapcsolatok/ társas támogatás, valamint az életvitel egyensúlyát biztosító tényezőket nevezték meg.

• Boldogság és értelmes élet időskorban

  38-61

  Ferwagner Anna

  Megtekintések száma:

  126

  Háttér és célkitűzések: Kutatásunk célja a boldogság és az élet értemének kvalitatív és kvantitatív vizsgálata volt időskorban.
  Módszer: Az idősödéssel kapcsolatos attitűdöket, a boldogságot és az élet értelmét mérő kérdőívek, továbbá félig strukturált interjúk felvételére került sor. Az interjúkat tartalomelemzéssel, míg a kérdőíveket statisztikai elemzéssel értékeltük.
  Eredmények és következtetések: A kvalitatív és a kvantitatív vizsgálatok jól kiegészítették egymást, gazdagították a vizsgálat eredményét. Időskorban ugyanazon tényezők adnak leginkább értelmet az életben, mint amelyek leginkább örömet adnak: a család megléte és a velük való kapcsolat, az aktivitás, szabadidős tevékenységek, valamint a pozitív emberi kapcsolatok.
  A kérdőíves felmérés alapján az látszik, hogy inkább élik meg fejlődésként az idősödésüket azok, akiket az értelemkeresés magasabb szintje jellemez. Inkább élik meg az idősödésüket fejlődésként és ezzel együtt kevésbé veszteségként azok, akiket az értelemmegélés magasabb szintje jellemez. Időskorban inkább okoz örömet az értelemmel teli, illetve az áramlatélményt kiváltó tevékenységek, mint az élvezetek, élmények.

• A 60 év feletti korosztály Tokaji borfogyasztási szokásai, jövedelem és borértés alapján szegmentálva

  124-125

  Szakál Zoltán

  Megtekintések száma:

  113

  Az 1961 előtt született magyar lakosság több történelmi eseményt és gazdasági helyzetet, számos kihívást élt meg, ezért többször változtak fogyasztási szokásai, és fogyasztói kosaruk. Az értékpreferenciáit is több tényező változtatta az évtizedek alatt. A magyar társadalom borfogyasztásának egyes korszakai is érintették ezt a nemzedéket. A rendszerváltás előtt a magyar borpiacot a mennyiségi bortermelés és a szűk kínálat jellemezte. Ezt követően egy lassú változás következett be, elkezdték a modernizációt a pincészetek, de ennek eredményei csak évekkel később realizálódtak. A fogyasztók is lassan értették meg, hogy a rosszabb minőségű borok helyett érdemes drágább, de jobb bort fogyasztani. A borkultúrához a gasztronómiai kultúrának is kellett változnia. Ez a korosztály borfogyasztását és vásárlási magatartását több minden befolyásolta, egyrészt a társadalmi, gazdasági helyzet, másrészt a jövedelmi viszonyok javulása, harmadrészt a kínálati piac nemzetközi szintű választék bővülése.

  A kutatás módszere:
  A mai szép korúak jövedelem szerinti három kategóriáját vettem figyelembe a kutatás során. Korábbi kutatások és a kutatóbázis partnereinek igényei alapján rögzítet ismérvek alapján meghívott fókuszcsoportokat vizsgáltam. A kutatás 2020. október és 2021. október hónapokban zajlottak, megadott időpontokban, „hólabda” módszerrel, Skype felületen. Az egyes fókuszcsoportok esetén a megbízhatósági próbát elvégeztem, a fókuszcsoportok azonos életkori eloszlásúak voltak. A változókat külön is vizsgálva megállapítható volt, hogy a hibaszázalék alatt voltak, így ezek összevonhatósága megalapozott. 18-25 évesek, 26-35 évesek, 36-45 évesek, 46-60 évesek és a 60 év felettieket vizsgáltam több mint 20 fókuszcsoportban. A csoportban átlagosan 7 fő vett részt, hangfelvétel készült a vizsgálatról.

  Eredmények:
  Fókuszcsoportos és kérdőíves kutatásokkal alátámasztva kijelenthető, hogy a minta a Tokaji borokat (Tokaji aszú, Tokaji Szamorodni, Tokaji Furmint, Tokaji Hárslevelű) jól ismeri, mind a reduktív, fémtartályban érlelt, mind a hagyományos, hordós érlelésű bortípusokat kedveli. Jövedelemtől függően a drágább borok (2000 Ft/palack ár felett), illetve az évente vásárolt mennyiség is nő (évente 15 palack felett).

  Megállapítható, hogy a magasabb nyugdíjjal és vagyonnal rendelkező borhoz értő 60 év feletti korosztály rendszeresen a jobb minőségű borokat vásárolja és fogyasztja is. A fogyasztás mértékét és rendszerességét a háziorvosukkal is egyeztetik, azaz tudatosan egészség megőrzési céllal fogyasztják azokat. Az alacsonyabb nyugdíjú, szerényebb életminőségben élő szépkorúak viszont a legolcsóbb borokat is ritkán veszik és a „borhoz értés” is eltérő. A magasabb jövedelmű vizsgált borértő minta a gasztronómiához és az alkalmakhoz nagyon erősen kötik a borfogyasztást. Igényesek mind a gasztronómia, mind a borfogyasztás területén. Gyakran járnak borvidékre, borvacsorára házastársukkal vagy özvegység esetén a hasonló korú baráti társasággal. A férfiak ebben a mintában jellemzően nagyobb figyelmet fordítanak erre az időtöltési formára.

  A borfogyasztás a vizsgált mintában tehát nem egyéni, sokkal inkább barátokkal együtt töltött, kultúrát borivás, gasztronómiával egybekötve. A fókuszcsoportos vizsgálatból kiderült, hogy a résztvevőkre életük nagy részében is jellemző volt, hogy a minőségi bornak fontos szerepet tulajdonítottak. A Tokaji borokkal kapcsolatban óriási tisztelet, büszkeség és elismertség fogalmazódott meg. A borászok iránti tekintély erős, ezért is lehet fontos a megkérdezetteknek, hogy közvetlenül a borásztól vegyék a bort. Előfordul borboltban vagy hipermarketben való vásárlás is, de jellemző inkább a helyben vétel volt.

• Észlelt társas támasz időskorban

  78-102

  Ferwagner Anna

  Pék Győző

  Megtekintések száma:

  582

  Háttér és célkitűzések: Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy az észlelt társas támasz mértéke milyen tényezőktől függ (nem, életkor, családi állapot, egészség, önálló független életvitel feladása), hogyan függ össze az idősödés megélésével.

  Módszer: Vizsgálatunkban a társas támaszt, az idősödéssel kapcsolatos attitűdöket, az élettel való elégedettséget, az időskori depressziót vizsgáló kérdőíveket alkalmaztunk.

  Eredmények és következtetések: Az észlelt társas támasz az életkorral csökkenő tendenciát mutat, az egyedülállók, a rossz egészségi állapotban lévők és az idősotthonban élők esetében alacsonyabb. Mindhárom támasz fajta esetében elmondható, hogy míg az önálló független életvitelt folytatók esetében a korral csökken az észlelt társas támasz, addig az idősotthonban élők esetében a legfiatalabbaknál (65-74 év) a legalacsonyabb és a 75-89 év közöttiek esetében, illetve az instrumentális támasz a 90 év felettieknél a legmagasabb. Magasabb észlelt társas támasz esetén nagyobb mértékű az élettel való elégedettség, kisebb mértékű a depresszió és az idősödés megélése is pozitívabb. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a ténylegesen nyújtott támasz és az észlelt támasz nem azonos.

• Az időskori szerencsejáték zavar

  11-22

  Pék Győző

  Megtekintések száma:

  149

  Tanulmányunk célja az időskori szerencsejátékkal kapcsolatos vizsgálatok és tanulmányok rövid összefoglalása és elemzése. A fiatal és felnőttkori szerencsejátékkal kapcsolatosan kiterjedt kutatások állnak rendelkezésre, ismerjük a kórkép kialakulásában és fennmaradásában szerepet játszó fontosabb demográfiai jellemzőket, személyiségfaktorokat és terápiás lehetőségeket. Az időskori szerencsejátékkal kapcsolatosan kevés a vizsgálati eredmény külföldön és Magyarországon még nincs kifejezetten 65 év feletti szerencsejátékosokra fókuszáló tanulmány. Ezért ebben az összefoglalóban kizárólag külföldi vizsgálatokra támaszkodhatunk, a speciális minta következtében azonban a tanulmányok és következtetések száma korlátozott. Az eredmények alapján az időskori szerencsejáték különbözik a fiatal és serdülőkori szerencsejátéktól.

• Kognitív hanyatlás vagy integráció? – módszertani megközelítésben

  92-93

  Kondé Zoltán

  Megtekintések száma:

  142

  Az időskori kognitív változásokat egyes fejlődési modellek hanyatlásként tekintik. Az intellektuális teljesítmény, a hagyományos tesztalapú (pszichometrikus) elemzések adatain keresztül hanyatlónak mutatkozik, a fluid képességek (az új helyzetekhez történő adaptációt segítő összetevők, pl.: absztrakt, induktív gondolkodás; téri képességek; mentális sebesség) vonatkozásában markánsan, a kristályos képességek (tanulással elsajátított problémamegoldó készségek, pl.: nyelvi képességek; szókincs) vonatkozásában kis, vagy elhanyagolható mértékben. Más modellek a fejlődést integrációnak láttatják, mely a kognitív, interperszonális és emocionális készségek összehangolódásában, hatékony szerveződésében mutatkozik meg. Ez a megközelítés, éles megfogalmazásban, a kognitív hanyatlás empirikus igazolását műterméknek tekinti, ami abból származik, hogy a tesztelés, nincs tekintettel a fejlődés és teljesítmény társas, kulturális kontextusára. Mivel a tesztelési gyakorlat elsősorban az iskolai teljesítmény és előrehaladás predikciójának szándékával alakult ki és szükségszerűen dekontextualizált feladathelyzetekre hagyatkozik, a mérési kimenetek nem relevánsak az iskolai világon kívüli és a valóságos, kontextusa szerint változatos élethelyzetekben várható alkalmazkodásra nézve. Valósághű helyzetekben érhetők tetten azok az optimalizáló, kompenzációs, önszabályozó stratégiák, melyek segítségével a személy képes (akár a hanyatló kognitív képességek ellenében is) a változó környezeti kihívások közepette megválasztani és szükségletei szerint alkalmazni a megfelelő kognitív műveleteket. A prezentációban két vizsgálat eredményein keresztül szemléltetjük a fentebbi dilemmát. A mentális rugalmasság életkori változásait tanulmányoztuk az önszabályozás mechanizmusainak (végrehajtói kontrollfolyamatok) tesztelésével. Az eredmények a kognitív hanyatlás nézettel összhangban azt mutatták, hogy az idős személyek lényegesen rosszabb teljesítményt nyújtanak fiatalabb társaikhoz képest szabályozást igénylő (feladatok közötti váltásokat kívánó) helyzetekben, függetlenül attól, hogy a szabályozás támpontjai (váltások kiszámíthatósága, segítő jelzések, megválasztható váltások lehetősége) mennyire voltak hozzáférhetőek. A különbség annak ellenére is megmutatkozott, hogy a feladatjellemzők (ingerek, válaszlehetőségek) az idős személyekre lettek optimalizálva. Ugyanakkor megfigyeléseink az integrációs megközelítés kritikájával összhangban, arra utalnak, hogy a tesztelési körülmények kontextusa is jelentős tényező lehet az életkori különbségek megjelenésében.

  A prezentáció végén az időskori kognitív változások tanulmányozásában is alkalmazható eszközt mutatunk be, amely a feladathelyzet kialakításában éppúgy, mint a feladatjellemzőkben hangsúlyt helyez a kontextus életszerűségének megőrzésére.

• Az ápolási készségek újradefiniálása a robotizáció és az AI területén az ápolásban

  57-58

  Ujváriné Siket Adrienn

  Fehér Edit

  Keszler Ádám

  Zrínyi Miklós

  Megtekintések száma:

  237

  Célkitűzés: A projekt célja, hogy olyan eredmény és eszköz szülessen, mely lehetőséget ad az ápolók számára a jövőben szükséges kompetenciák megnevezésére, melyek segítik az alkalmazkodást a korszerű technológiai megoldások és a mesterséges intelligencia a szakmába kerüléshez illetve beépüléséhez való alkalmazkodáshoz, kiemelten az idős ellátásra, továbbá  mind a  képző intézmények, mind egészségügyi intézmények használni tudják majd a képzéseik fejlesztéséhez.

  Anyag és módszer: A DEEK-n jelenleg zajlik egy nyertes egy Erasmus+ projekt is, amelyben Karunk Ápolástudományi Tanszéke 2018 és 2020 között konzorciumi tagként vesz részt. A többi intézményi partner: University of Heidelberg, University of Amsterdam, Technische Informationsbibliothek (TIB) Hannover, Frenetti B.V. Közös kutatómunka keretében vizsgáljuk a gyorsan változó egészségügyi rendszereket, a digitalizációt, az e-health és a robotizáció hatását az ápolói munkát érintő területeken. A kutatócsoport elemzi a jövőben szükséges készségeket, képességeket és kompetenciákat, melyekre az egészségügyi dolgozóknak, első sorban az ápolóknak szüksége lesz. A kutatás keresztmetszeti adatfelvételre, kérdőíves megkérdezésre, prediktív vizsgálati módszerre épít. A vizsgálatban megkeresett ápolók és ápoló hallgatók köre 700 fő, amely három intézményből került kiválasztásra (Debreceni Egyetem Klinikai Központ - Debrecen, Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar – Nyíregyháza és Felső-Szabolcsi Kórház - Kisvárda). A végleges minta vezető és több műszakos rendben dolgozó ápolók és ápoló hallgatók válaszait is tartalmazta. A kérdőívekre névtelenül, papír alapon kellett választ adni. Az adatgyűjtés 2018 őszén és 2019 tavaszán zajlott.

  Eredmények: Az idősellátásban is kulcsfontosságú kórházi elektronikus ápolási dokumentáció és az otthoni szakápolás telemedicinális, digitális fejlesztése, a kórház informatikai rendszerek továbbépítéset az egységes ápolási dokumentáció kiterjesztése, a távmonitoring és ápolási applikációk bevezetése. Ez a lehetőség is erősíti az ápolás informatikus képzés/továbbképzés curriculumának kidolgozását, illetve további együttműködéseket is egy adott technológai fejlesztés kidolgozására.

• Az idősek szociális kapcsolatai és szabadidő eltöltése

  70-71

  R. Fedor Anita

  Ungvári Sándor

  V. Balla Petra

  Megtekintések száma:

  186

  A társadalmak idősödésének jelensége mára már közismertté vált, a világ számos országában érzékelteti demográfiai, gazdasági, társadalmi hatását. A születéskor várható átlagos élettartam növekedése, az alacsony gyermekszám magától értetődő módon hívta életre a csökkenő, elöregedő társadalmak megjelenésének folyamatát. Mindez számos feladat elé állította a szakpolitikák, a hazai és nemzetközi szervezeteket képviselőit, elsősorban az aktív, egészséges időskor elősegítése érdekében. Az idősek életminőségének javítása, jóllétének megtartása, emelése, a fizikai aktivitás megőrzése mellett a mentálisan aktív életmódot is magába foglalja.

  Módszer:
  Előadásunkban egy 167 fős empirikus vizsgálat eredményeinek egy részét mutatjuk be, melyet a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálattal közösen bonyolítottunk le azzal a céllal, hogy felmérjük az idősek helyzetét, szükségleteit. A vizsgálatban való részvétel önkéntes volt, így a demens és pszichiátriai betegek, valamint a felmérésben részt venni nem kívánók nélkül összesen 167 főt válaszolt a kérdőív kérdéseire. Ez a lakók 51%-a, akik körében kérdezőbiztosok bevonásával személyes lekérdezésen alapuló kérdőíves adatgyűjtést alkalmaztunk. Az adatok rögzítését és feldolgozását SPSS 25.00 Windows szoftver segítségével végeztük.

  Eredmények:
  Jelen írásunkban azon eredményeit ismertetjük, melyek a közösségi tevékenységekre, a szabadidő eltöltésére, valamint a szociális kapcsolatok jellemzőire koncentrálnak. Elemző munkánk során azt tapasztaltuk, hogy az érintettek, a bentlakásos idősek otthonában élők, fokozottan nyitottak a fizikai és mentális aktivitás megőrzését szolgáló közösségi tevékenységekre, melyek hosszú távon esélyt biztosít jóllétük fenntartásához, javításához. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált idősek nem alkotnak egységes csoportot. Szociális kapcsolataikban, nyitottságukban, közösségi tevékenységekben való részvételükben, érdeklődési körükben differenciák figyelhetőek meg, melynek elsősorban egészségügyi, szociális, életkori okai vannak. Az idős lakók többsége jó kapcsolatot ápol lakótársaival, s az intézmény dolgozóival, a gondozókkal való kapcsolatok minősége is kedvező képet mutat. Problémáikat az esetek többségében a gondozókkal és a családtagokkal beszélik meg. Az intézmény által szervezett szabadidős programokon általában megjelennek a lakók, de magasabb részvételi arány prognosztizálható, ha az érdeklődésükhöz közelebb álló témákban, az életkori sajátosságaiknak megfelelő időtartamban szerveződnének ezek a programok.

• A városi zöldterületek szerepe a demenciával élők és gondozók jóllétének megőrzésében

  50-77

  Fekete Márta

  Frankó Luca

  Pataki György

  Kiss Veronika

  Megtekintések száma:

  225

  Empirikus kutatásunk célja annak feltérképezése volt, hogy a városi lakókörnyezet zöldterületein tett séta hogyan járul hozzá a demenciával élő betegek és az őket gondozó családtagjaik jóllétének megőrzéséhez. A vizsgálatban 3 gondozó-gondozott diád vett részt, a gondozók a rendszeres közös sétákról egy hónapon keresztül (2021 április-májusban) készítettek naplóbejegyzéseket. A naplóírás mellett egy kvantitatív kérdőív kitöltése is a gondozók kutatótársi feladatának részét képezte, amelyben a gondozók értékelték saját és demenciával élő hozzátartozójuk mentális és hangulati állapotát, valamint a kettejük együttműködését a séta előtt, alatt és után. A 39 sétáról beérkezett kérdőívek értékelései alapján a gondozottak és a gondozók esetében is az eredmények szignifikáns javulást mutattak a mentális állapot és hangulat tekintetében, illetve a kettejük együttműködésének alakulásában is a séta hatására. Ezt a tendenciát a naplóbejegyzések szöveges tartalmai is alátámasztották, magyarázták. Kis mintás kutatásunkban sikerült tehát igazolni, hogy az általunk vizsgált gondozó-gondozott diádok esetén a városi zöld környezetben tett séta mindkét fél hangulati és mentális állapotára, valamint kettejük együttműködésére is kedvező hatású volt. Eredményünk jelentősége abban áll, hogy hazai mintán is alátámasztja a városi zöldterületek egészségmegőrzésben betöltött szerepét krónikus betegek és gondozó családtagjaik körében: a séta a természetben ily módon egy alacsony költségű, általánosan pozitív hatású és relatíve könnyen és sokak számára elérhető, mégis nagy hatású intervenciónak tekinthető.

• Állatterápia hatása idősek distressz állapotára

  78-91.

  Virginás Zolna

  Megtekintések száma:

  263

  Az állat-asszisztált terápiát (AAT), mint módszert Boris Levinson amerikai pszichológus dolgozta ki az 1960-as években. Kutatásunk célja megvizsgálni, hogy milyen különbségek vannak a distressz állapotban, állatbaráttal rendelkező, valamint állatbarát nélküli egyedül élő idősek között. Összesen 111 személy vett részt a kérdőíves felmérésben és 20 személy a kutatásban. Az időseket beavatkozás előtt-után egyénenként, objektív pszichológiai módszerekkel felmértük (DASS-Depresszió, Szorongás és Stressz Skálával), hogy képet kapjunk a beavatkozás sikeréről. Az eredmények alapján, feltételezésünk igaznak bizonyult, az állatterápiának van hatása az idősek distressz állapotára. Hatékonyan használható terápiás módszer, depresszió, szorongás és stressz kezelésére.

• Országjelentés a digitalizációról a CA21107 COST Akció „Work Inequalities in Later Life redefined by Digitalization (DIGI-net)” keretében

  202-204

  Modláné Görgényi Ildikó

  Ferenczi Andrea

  Modla Mónika

  Megtekintések száma:

  17

  A CA21107 COST akció a „DIGI-net” a digitalizáció fejlesztésének és terjedésének az előrehaladás folyamataiban a munka terén tapasztalható eredményeket, az egyenlőtlenségeket, a hiányosságokat és azok kezelését gyűjti össze Európa országaiban. A projektben/kutatásban a civil társadalmi szervezetek, kutatók, szakemberek, szakértők vesznek részt.

• Prevenciós programok hatékonysága: egy előadás-sorozat tapasztalatai és eredményei

  52-53

  Szerdi Márta

  Orosz Beatrix

  Megtekintések száma:

  104

  Bevezetés: A szív- és érrendszeri megbetegedések miatti halálozás napjaink egyik legnagyobb problémája. Prevenciós előadások tartása a betegségek kialakulásához hozzájáruló rizikófaktorok csökkentése szempontjából elengedhetetlen.

  Célkitűzés: Jelen kutatás célja kettős, egyrészt szeretnénk felhívni Újdombrád község lakosságának figyelmét a prevenció fontosságára, másrészt a megfelelő információátadás is a célunk, ami a résztvevők témával kapcsolatos ismeretének vizsgálatával is kiegészül.

  Anyag és módszer: Hypertonia és stroke témakörben került sor prevenciós előadások tartására, melyre felnőtt lakosság köréből bárki eljöhetett és amelyen a megjelentek egy rövid szocio-demográfiai adatokra vonatkozó és betegség-specifikus kérdéseket egyaránt tartalmazó kérdőívet töltöttek ki. Az egészségdélutánokat plakátokkal népszerűsítettük az előadás előtti két hétben.

  Eredmények: Az első hypertónia témakörben megtartott előadáson összesen 30 fő vett részt, átlagéletkor 47,33 év (szórás: 14,00) volt. Többségük elégedett volt az előadással, egy 10 fokú Likert skálán az átlagpontszám 9,79 (szórás: 0,41) volt. A második stroke témakörben megtartott előadáson 33 fő vett részt, átlagéletkoruk 41,7 év (szórás: 14,3) volt. A résztvevők 54,54%-a (N=18) vett részt az első előadáson is. Az előadást hasznosnak ítélték, egy 10 fokú Likert skálán az átlagpontszám 9,90 (szórás: 0,29) volt. A tudáspontszámok alakulását figyelembe véve mindkét előadás után jobb átlagpontszámot értek el a tudásszintfelmérő teszten, mint az előadás előtt kitöltötten. A hipertónia előadáson az A kérdőív átlagpontszáma 4,50, ami az előadás utánra 7,90-re nőtt. A stroke témakörben is hasonló eredmény született, 5,06 átlagpontszámról 8,70-re változott. A változás mindkét esetben szignifikáns volt (p<0,001).

  Következtetések: Összességében elmondható, hogy mindkét előadáson a résztvevők elégedettek voltak, mely további előadások megtartásának lehetőségét veti fel.