Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Tinédzserkori gyermekvállalás és iskolai lemorzsolódás – Egy fiatalokkal végzett részvételi akciókutatás módszertani tapasztalatai
    Megtekintések száma:
    329

    A tanulmány egy 2020 nyarán, 13–24 éves roma fiatalokból és 1 facilitátor kutatóból álló, 11 fős kutatócsoporttal végzett részvételi akciókutatás tapasztalatait mutatja be, melynek témája a tinédzserkori gyermekvállalás és iskolai lemorzsolódás volt. A tanulmány a kutatás során használt módszerekre, módszertani és etikai megfontolásokra fókuszál. A részvételi akciókutatás fő módszerei az online kérdőíves vizsgálat, valamint csoportos és egyéni interjúk voltak. A kutatás minden egyes szakaszának megtervezése és kivitelese a fiatal kutatók bevonása mellett zajlott. A kutatás bizonyítja, hogy bevonásuknak és részvételüknek a róluk való gondolkodás és őket érintő programok részévé kell válnia, amihez meg kell ismerni a fiatalok tapasztalatait, meglátásait, érzelmeit, félelmeit és vágyait. A programoknak érdemben reagálniuk kell a fiatalok előtt álló konkrét, helyi továbbtanulási lehetőségekre, szakmakínálatra, munkaerőpiaci viszonyokra és lehetőségekre, az általános és középiskolás évek érzelmi nehézségeire.

  • A magyarországi szociálismunka-kutatások néhány kontextusban
    Megtekintések száma:
    639

    A tanulmány keretében a szerzők arra keresik a választ, hogy a szociális munka mai magyarországi kutatása mennyiben elméleti és/vagy gyakorlati jellegű, és hogy ennek alapján mi a szerepe a szakmában jelen lévő elmélet és a gyakorlat közötti távolság („szakadék”) fennmaradásában? Az írás összehasonlító elemzés keretében vizsgálja a szociális munka hazai kutatását, melynek elméleti alapját szociális munka gyakorlati kutatására, illetve a szociális munka tudásaira vonatkozó – a szerzők korábbi írásaiban feltárt – nézőpontok jelentik. A vizsgálat empirikus alapját pedig a hazai kutatásokat jelenleg általában reprezentáló „Tudományos gondolkodás és kutatás szerepe a szociális munkában” című, kétrészes kötet írásainak analízise szolgáltatja. Az elemzés azt jelzi, hogy a szociális munka hazai kutatása az elmélettől a gyakorlatig terjedő skálán vizsgálódik, ugyanakkor kevésbé jellemzőek a gyakorló szociális munkások részvételét involváló, illetve a gyakorlati tudást vizsgáló és kiszolgáló gyakorlati kutatások.

  • Házi segítségnyújtás iránti igények időbeliségének mérése
    Megtekintések száma:
    503

    A kutatás témája a házi segítségnyújtás iránti igények időbeli eloszlásának feltérképezése, különös tekintettel az általános szolgáltatási időn (hétköznap, 8–16 óra) túli időszakokban, továbbá, hogy leírja az igényeket befolyásoló tényezőket, és beazonosítsa a munkaidőn túlnyúló időszakokra jellemző tevékenységi igényeket.

    A kutatás 103 fős mintán, egy intézmény ellátotti körében, önkéntesen kitöltött, anonim kérdőívekkel került felvételre. A kérdőívek értékelése 5 kutatási kérdés, illetve 7 hipotézis mentén történt. A házi segítségnyújtás iránti keresletben egyértelműen leírható volt az igények időbeli változása napi és heti időrendben, meghatározható volt az egyes tevékenységek iránti igény is. Az adatok alapján szükségesnek mondható az általános szolgáltatási idő keretein kívüli szolgáltatás biztosítása. A gondozási szükségletet feltételezetten befolyásoló háttérváltozók esetében jelentős igénybevételt befolyásoló hatást nem sikerült kimutatni, e téren további kutatásra van szükség.

  • Szempontok egy élettörténeti interjúkra épülő kutatás kapcsán az idősödés tranzitív változásainak tanulmányozásához
    Megtekintések száma:
    181

    A szerzők tanulmányukban áttekintést nyújtanak a „Tranzitív változások az idősödés útján” néven folyó kutatási téma kapcsán felmerülő kutatás módszertani szempontjairól. Ez a tanulmány része a kutatás egyes szakaszait bemutató előadásokra és publikációkra épülő disszeminációs programnak, amely révén megpróbáljuk végig kísérni a kutatás teljes folyamatát, az annak során felmerülő kérdésekkel, problémákkal, és azt ahogy gondolkodásunk formálódik, keresve az irányt azon a felfedező úton, amit kvalitatív kutatásnak nevezünk.

  • A rizikómagatartás mintázatai a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gyermekvédelmi szakellátásban élő fiatalok körében
    Megtekintések száma:
    393

    A társadalmi periférián élő gyermekek és fiatalok droghasználati szokásainak feltárására irányuló kutatásunkat 2017-ben végeztük a telepszerű körülmények között, valamint a gyermekvédelmi szakellátásban élő 14–25 év közötti fiatalokkal Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A kutatás célja a társadalmi periférián élő fiatalok droghasználati szokásainak és a rizikómagatartások feltárása volt.
    Tanulmányunkban a gyermekvédelmi szakellátásban élő fiatalok drogfogyasztásának rizikótényezőire keresünk magyarázatokat. A drogfogyasztás hatásának vizsgálatához kifejtjük az anómia jellemzőit a célcsoportnál. A rendelkezésünkre álló adatokból választ keresünk a rezilienciára, illetve rávilágítunk a szerhasználat kialakulását befolyásoló védő- és kockázati faktorokra a célcsoportnál.
    Eredményeink szerint a szakellátásban élő fiatalok körében összességében 26 százalék azok aránya, akik fogyasztottak már valamilyen drogot, vagy droghatású szert. Jelentős eltérés mutatkozik a drogfogyasztás tekintetében, ha azt a gondozási hely függvényében vizsgáljuk, hiszen míg a nevelőszülőknél elhelyezett gyerekek öt százaléka minősíthető kipróbálónak vagy fogyasztónak, addig a lakásotthonban élők harmada, a gyermekotthonban nevelkedők fele került ebbe a csoportba. A gyermekotthoni masszív fogyasztók aránya pontosan háromszorosa a lakásotthoniaknak.
    A nevelőszülőknél élőkhöz képest a lakásotthoni gyerekek kétszer, a gyermekotthoniak háromszor akkora arányban szenvedtek el közepes súlyosságú élet-terheket, ugyanígy a legsúlyosabb terheket is nagyobb arányban viselik az intézményes ellátásban részesülők, mint a családban élők. A megkérdezettek a jellegzetes reziliens viselkedést kialakító környezeti – felnőttektől származó – támogatás és elismerés terén is eltérő jellemzőkkel bírnak. Negyedük-harmaduk érzi úgy, hogy támogatás szempontjából jobb volt a vérszerinti családi környezete, kétharmaduk szerint viszont a szakellátásos környezetben kapták meg a fokozottabb támogatást az őket körülvevő felnőttektől. Ez az eredmény arra utal, hogy amennyiben a gyermekvédelmi szakemberek képesek kompenzálni a család támogató szerepének hiányosságait, az protektív módon hat.

  • Kutassunk együtt – A kutatási gyakorlat és a kutatótáborok szerepe a szociális munka oktatásában
    Megtekintések száma:
    163

    Napjainkban a szociális képzésekben az elméleti és gyakorlati képzés viszonyának újragondolása ismét kiemelt feladatként fogalmazódik meg. Nehéz a képzésekben a gyakorlat ideális mértékét, illetve azokat az ismereteket, kompetenciákat meghatározni, amelyek megfelelően reflektálnak a munkaerőpiac eltérő igényeire. A társadalmi-gazdasági átalakulások következtében folyamatosan változik az az ismerethalmaz, amely közvetlenül meghatározza a szociális munkás eszköztárát a gyakorlati tevékenység során. Ennek következtében a képzés fontos elemévé vált a tanulási folyamat tudatosítása, amelyben az ismeretszerzésre, a tudás követhetőségére összpontosítanak a hallgatók. A gyakorlat alapú tanulás megteremti azt a tanulási környezetet, amelyben, a tudás és az információk megértésére, az értékék, az attitűdök és a professzionalitás fejlesztésére nyílik lehetőség. Ebbe a megközelítésbe jól illeszkedik a kutatótáborok szervezése, ahol a hallgatók többek között kutatásmódszertani ismereteiket mélyíthetik el. Látnunk kell, hogy a tanulás, nem egy egzakt módon definiálható cselekvés, sokkal inkább egy komplex, erősen a szituáció által meghatározott fogalom, hiszen a különböző emberek különböző módon tanulnak, de ugyanaz az ember is más és más módon sajátít el ismereteket különböző helyzetekben. Különösen igaz ez a kutatótáborokra, ahol a speciális tanulási környezet az ismeretek proceduálissá válásának katalizátora is egyben. A táborozás a szociális tanulásban kiemelkedően fontos és hatékony szintér. „A probléma megoldása és az élményre, valamint az új tapasztalásokra való reflexió nyomán marad meg a tapasztalás egy későbbi helyzetben felhasználható tudásként.” (Gruber és Garabás, 2018 pp.74) A hallgatók részeseivé válnak a kutatás tervezésének és kivitelezésének egyaránt, akár a kutatási célok meghatározásától, az adatok felvételén és feldolgozásán keresztül, egészen az eredmények publikálásáig. A tanulmányozott jelenségek, folyamatok, összefüggések gyakran a társadalom komplexitásának megtapasztalható bizonyítékai olyan résztvevők számára, akik a vizsgálttól lényegesen különböző szocioökonómiai környezetből érkeznek. Fontos szempont a kutatótáborok tanmenetbe történő beemelésénél a kutatótáborok közösségformáló szerepe is. A hallgatói létszámok csökkenése és az a tény, hogy mára a nappali tagozaton tanulók jelentős hányada is önfenntartóként, munkaviszonnyal rendelkezik, jelentősen befolyásolja a közösségi aktivitások számát és minőségét. A kutatótáborok a kutatásmódszertani ismeretek bővítésén túl alkalmat teremtenek az együttműködések kialakítására és fejlesztésére, közös élményszerzésre és feldolgozásra.

  • A szociális szakemberek digitális technológia és közösségi média használata
    Megtekintések száma:
    659

    A tanulmányban a szociális szakemberek digitális technológia és közösségi média használatát vizsgáló kutatás eredményei kerülnek bemutatásra. A kutatás kvantitatív módszerrel zajlott, 337 fő töltötte ki az online kérdőívet. Vizsgáltam a szociális szakemberek attitűdjeit és igényeit, informatikai jártasságát, digitális műveltségét, a közösségi média használat jellemzőit, különös tekintettel a kliensekkel való online kapcsolatra és a tudatos médiahasználatra. Az eredmények szerint a szociális szakemberek attitűdjei pozitívak a technológia használattal kapcsolatban. A kliensekkel való online kapcsolattartás igen elterjedt, azonban a válaszadók szerint az intézmények többségében erre vonatkozóan nincs semmilyen ajánlás vagy szabályozás. Informatikai, digitális kompetencia fejlesztő képzésen 10-ből 7 válaszadó soha nem vett részt és a legtöbben úgy látják, hogy tanulmányaik során sem kaptak megfelelő felkészítést az infokommunikációs technológiák használatára vonatkozóan. Igényük lenne új eszközök és programok beszerzésének támogatására, valamint útmutatókra, ajánlásokra a segítők technológia és közösségi média használatára vonatkozóan. A tanulmány a kutatási eredmények összefoglalásával és fejlesztési javaslatok megfogalmazásával zárul.

  • Felkészülés és képzéshasznosulás a segítő szakmákban: Összehasonlító tanulmány
    Megtekintések száma:
    230

    A tanulmány célja a szociális munka alapszakos hallgatók munkaerőpiacon való elhelyezkedésének a helyzetfelmérése, a szociális munka BA típusú alapképzések fejlesztésének érdekében. A kutatás kvantitatív adatokon, 196 végzett hallgató kérdőívre kapott válaszán alapszik. Az adatgyűjtésre három intézményben került sor: a romániai Partium Keresztény Egyetemen, a magyarországi Pécsi Tudományegyetemen és a szintén magyarországi Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán. Az eredmények szerint a legtöbb szakember önmagát jól felkészültnek tartja, viszont a szakmai kihívások leküzdésében néhány ismeret és készség tekintetében hiányosságaik vannak, mint például az idegen nyelv ismerete, pénzügyi ismeretek, projektmenedzsment, pályázatírás, kutatásmódszertan és a társadalmi folyamatok megértése. Az adatok arra világítottak rá, hogy az egyetemi képzésnek nagyobb hangsúlyt kellene fektetni ezekre a területekre. A szakemberek többsége bár elégedett az egyetemi képzéssel, de jelentős a közepes értékelést adók részaránya is. Megállapítást nyert, hogy az egyetemi évek alatt szerzett ismeretek és tudás kapcsolata a munkahelyi elégedettséggel nem áll szignifikáns kapcsolatban, bizonyos ismeretek és készségek utólag pótolhatók.

  • Kulcspontok a külföldön dolgozó prostituáltak kapcsolataiban
    Megtekintések száma:
    507

    A Svájcban utcai prostituáltként dolgozó magyar nők körében végzett vizsgálatban nagyrészt fiatalabb, aktív korú nőket értünk el, akik munkavállalóként, legálisan tevékenykedtek. Az adatgyűjtéshez az ISEL-teszt (Cohen és Hoberman 1983) általunk módosított verzióját alkalmaztuk, a 20 itemet tartalmazó tesztet, amelyet kutatásunkban utcai munka ISEL-tesztnek nevezünk, és a szociometrikus adatok ábrázolását és elemzését szolgáló társas térmátrixot.
    A prostituált lét mozgatórugójaként alapvetően a megélhetést találtuk, mint a választás alapját, ugyanakkor a kiszolgáltatottság, sőt a kizsákmányoltság a minta egy részénél konkrétan tetten érhető volt, más esetekben a kutatás adataiból volt kikövetkeztethető. A kiszolgáltatottság mértéke külföldön nagyobbnak mutatkozott, mint a megkérdezettek hazai környezetében. A szociometrikus adatok alapján a prostituáltak társas kapcsolataiban négy csoportot írtunk le, melyek eltérően befolyásolják az alanyok kiszolgáltatottságát. Ezek: a vér szerinti család és barátok; a férj/élettárs családja; a prostitúció haszonélvezői; szociális és hatósági szakemberek.
    Az utcai munka ISEL-teszt, valamint a teszt szociometrikus eredményeinek ábrázolására és elemzésére szolgáló mátrix alkalmas arra, hogy az utcai szociális munkás szakemberek és önkéntesek a problémafeltárást a kapcsolati háló felhasználásával valósítsák meg, valamint arra, hogy az utcai munka ISEL-teszt alkalmazásával részletes információkat gyűjtsenek a célcsoportról a szociális munkához.

  • Felzárkózási célú Európai Uniós projektek problématérképe
    Megtekintések száma:
    197

    A kutatás témája a 2014–2020-as pályázati időszakban a felzárkózási célú pályázatok problématérképe volt a szegregációs jelenségekhez kapcsolódó szakirodalom, a pályázatokkal kapcsolatos dokumentumok elemzése és a területen dolgozó szociális munkásokkal készült interjúk alapján.

    A kutatás során megjelent főbb problématerületek voltak: szegregációval kapcsolatos fogalmak használata, szegregátum lehatárolása és kijelölése, a projekt formátumú megvalósítás különböző nehézségei. Fontos lenne a jelenségek további, részletes kutatása, a szegregációhoz kapcsolódó jelenségek még évtizedekig fontos szociális problémának tekinthetők, a nehézségek megértése a sikeres beavatkozások kulcsfontosságú eleme lehet.

  • A szociális vezetők értékei: Értékek, jellemzők, tulajdonságok – a szociális szolgáltatásokban dolgozó intézményvezetők választásai alapján
    Megtekintések száma:
    438

    A Semmelweis Egyetem Szociális Vezetőképző Tudásközpontjában folyó szakmai, oktatói tevékenység keretei között a szociális szolgáltatások szervezeti és vezetői kérdéseivel foglalkozó munka adta a hátteret a bemutatott kutatáshoz. A kutatás leírása során bemutatásra kerül, hogy a jelenlegi vezetők hogyan gondolkodnak az optimálisan működő szociális rendszerről, amely során rögzítésre kerülnek a megfogalmazottan vágyott működési keretek, jellemzők és tulajdonságok. A szociális vezetők értékválasztásai tükrében elemzési kísérletet teszünk a rendszer hazai működési jellemzőire, a vezetőképzésben hallgatóként résztvevő intézményvezetők által megfogalmazott kritikai észrevételek segítségével. A bemutatott elméleti keretek értelmezési mezőt kínálnak a szociális szolgáltatási területen tevékenykedő vezetők jelenlegi helyzetének és jövőképének bemutatására. Társkutatások és előzmények nélkül a tanulmány először tesz javaslatot a hazai ellátásokban vezetőként dolgozók közös fogalmi és értékkereteinek bemutatására. A kutatási eredmények értelmezésének érdekében korábbi, más szolgáltatási területen végzett felmérések értékei és megállapításai szolgálnak segítségül, amelyek a szociális terület sajátosságai miatt csak korlátozott lehetőséget jelentenek az innovációs utak rögzítésére. Ehhez kapcsolódóan a „jó szociális vezető” tulajdonságai is leírásra kerülnek egy szabad választásos kérdés kapcsán adott értékek bemutatásával.

  • A kritikai pedagógia és a szociális munka kapcsolata: pedagógia a szociális munkában szakemberek nézőpontjain keresztül
    Megtekintések száma:
    145

    Kutatási témám a kritikai pedagógia és a szociális munka elméleti összefüggéseinek vizsgálata, illetve a szociális munka és a pedagógia gyakorlati átfedéseinek megismerése szakemberek nézőpontjain, a két diszciplína fejlődéstörténetének összehasonlításán és esetelemzések másodelemzésén keresztül. Alapvetően arra vagyok kíváncsi, hogy a szociális munkások és pedagógusok vegyes csoportja miképpen vélekedik arról, hogy mennyiben hasonlít vagy különbözik a kritikai vagy alternatív pedagógiai felfogás a modern szociális munka elméletétől, illetve mennyire látnak a szociális segítés gyakorlatában pedagógiai helyzeteket, melyhez pedagógiai ismeretek lehetnek szükségesek. Véleményem szerint számos helyzet van, amivel egy szociális munkás pályája során találkozhat, és szüksége lehet pedagógiai, tanuláselméleti ismeretekre, módszerekre. Segítségére lehetnek neveléstudományi megközelítések, elképzelések az adott helyzetben. Felmerült bennem, hogy megvizsgáljam a szociális munka gyakorlatában esetlegesen megjelenő pedagógiai/tanulási folyamatot megjelenítő helyzeteket, illetve azt, hogy a szakemberek mennyire ítélik ezeket pedagógiai vonatkozásúnak, vagy mennyire határolják el attól, és miért? Kíváncsi vagyok, hogy a szociális szakemberek látnak-e ilyen helyzeteket, tudnak-e globálisan, a hagyományos oktatástól elvonatkoztatva, esetleg saját munkájukba integrálhatóan tekinteni a pedagógiai munkára.

  • A Szociális Munkás Empowerment Skála magyar változatának validálása
    Megtekintések száma:
    591

    Tanulmányunkban a Szociális Munkás Empowerment Skála (Social Worker Empowerment Scale) magyar változatának kidolgozását, a hazai mérőeszköz validálási folyamatát, illetve a skála érvényességére vonatkozó empirikus adatfelvétel legfontosabb eredményeit mutatjuk be, elsősorban reliabilitás vizsgálatokra támaszkodva. A skála a gyakorlatban dolgozó szakemberek empowerment-szintjét hivatott mérni. Kutatásunk meggyőzően bizonyította, hogy a skála magyar változata valid, megfelelően működik, alkalmas arra, hogy a hazai kutatásokban is alkalmazásra kerüljön.

  • „Itt ezek a kis házikók az intézetet szimbolizálják” Történetek egy gyermekotthon lakóiról – a tetoválások tükrében
    Megtekintések száma:
    338

    2015-től folytatott önkéntes tevékenységem során számos állami gondoskodás alatt álló fiatallal találkoztam, akiknek köszönhetően kultúrájuk több elemét is megismerhettem. Jelenlegi és jövőbeli kutatómunkáim során ennek a kultúrának a sajátosságait szeretném részletesen feltárni és leírni. Tanulmányomban a bőrre festett képi kifejezésmódoknak, vagyis a tetoválásoknak szentelek kiemelt figyelmet. Ehhez a téma szakirodalmának feldolgozása és a több hónapon átívelő, rendszeres, dokumentált megfigyelések mellett 19 fiatalt és 6 egyéb kulcsadatközlőt kérdezek meg – elsősorban – strukturált interjúban.

    Mára a tetoválások széles körben elterjedtek, így azokat már nem tekinthetjük valamilyen deviáns magatartásforma megnyilvánulásának. Manapság a testmódosítás e formáját az önkifejezés egyik eszközeként tartja számon a szakirodalom. A gyermekotthonban látott tetoválások kapcsán felmerült bennem a kérdés: vajon ezek a testmódosítások az önkifejezést szolgálják? Vagy a frusztráció csökkentését, esetleg az időstrukturálást célozzák meg? A kutatásom során elsődleges célom, hogy a fiatalok tetováltatáshoz vezető motivációján és a tetoválások motívumkészletén keresztül bemutassam, hogy a bőrfelületeken megjelenő ábrák képesek térképként szolgálni a gyermekotthon világának megismeréséhez.

  • A közösségi részvétel komplexitása: szakmai szempontok a közösség meghatározására és bevonására
    Megtekintések száma:
    208

    Ez a tanulmány hat szakma – szociális munkások, jogászok, ápolók, orvosok, pszichológusok és népegészségügyi szakemberek – szempontjait hasonlítja össze egy prototipikus alacsony jövedelmű városi közösség egészségügyi és szociális körülményeinek javítása kapcsán. Azt vizsgálja, hogy miképpen határozza meg és kíséri figyelemmel a kutató csoport azt a folyamatot, amely a „közösség” részvételével keres megoldásokat az ebben a hipotetikus környezetben felmerülő problémákra, még úgy is, hogy e kérdés előzetesen nem szerepelt a kutatási tervekben.

    Az adatokból kirajzolódott a kutatók által kifejlesztett 5 komponensű – ki, miért, mikor, milyen módon és milyen szinten (angolul who, why, when, ways and what level)” –a W elnevezésű, úgynevezett “egyéni részvételi keret”. A közösség típusa, szintje és jelentésének összetettsége és sokrétűsége miatt kritikus kérdések felvetésére került sor a szakmák - közösség kapcsolatairól és a közösségfejlesztő szakemberek szerepéről. Végül is a közösségi részvételt bonyolult és transzformatív jellemzőkkel határozták meg. A közösségi szakembereknek az egyéni részvétel öt W-keretére irányuló figyelme a szakemberek és a közösség közötti pozitív együttműködés maximalizálását eredményezheti.

  • Szociális munka virtuális térben
    Megtekintések száma:
    287

    A Covid-19 világjárvány miatt kialakult egészségügyi válság új, váratlan helyzetbe hozta a szociális munkásokat képző egyetemeket is. A pandémia időszaka alatt szervezett „on-line” szemeszterek során egyre többször hangzott el a kérdés: hogyan lehet a szociális munkások számára gyakorlatalapú képzési programot szervezni „karanténban”? Hogyan fejleszthetők a szakmához elengedhetetlenül szükséges gyakorlati készségek, ha a tereptanárokkal, a szociális szolgáltatókkal és a célcsoporttal korlátozott a kapcsolattartás?
    A megváltozott körülményeket figyelembe véve és azt feltételezve, hogy a világ nem lesz ugyanaz a világjárvány után, mint annak előtte, úgy véltük, itt az ideje a szociális munkások gyakorlati képzésének és munkaformáinak újra gondolására és olyan technikák, gyakorlati képzési módszerek megismerésére, amelyek jobban megfelelnek egyfelől a környezeti kihívásoknak, másfelől az egyetemekre belépő, 21. századi digitális generációhoz tartozó hallgatók kompetenciáinak, tanulási formáinak.
    Az „on-line szemeszterek” időszakában kialakult képzési innovációk és a gyakorlati képzés során is hatékonyan alkalmazható jó gyakorlatok megismerése érdekében a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának szociális munkás képzésében résztvevő tereptanárok és hallgatók körében fókuszcsoportos interjúkat szerveztünk, hogy a következő kérdésekre választ kapjunk: Milyen új gyakorlati képzési formák alakultak ki a „karantén” időszakban? Milyen előnyei vannak az online oktatásnak? Mit tartanának meg a tereptanárok a jelenleg kikísérletezett munkaformákból a válság utáni időszakban?
    Kutatásunk első eredményei azt bizonyítják, hogy a szociális munkás képzést is erősen érintő korlátozások a várakozásokkal ellentétben nem szükségszerűen jártak kizárólag veszteségekkel az oktatási formákat illetően. Sok vonatkozásban a képzési lehetőségek a személyes találkozások korlátozásának idején még bővültek is. A digitális eszközök és munkaformák intenzív használatával ugyanis elérhetővé váltak pl. távoli helyszínek, célcsoportok, speciális tudáselemek kerültek be a képzésbe, új lehetőségek nyíltak a személyes készségek fejlesztésére és a digitális szociális munka jelenleginél jóval szélesebb körű alkalmazására.
    Kutatásunk eredményeit összefoglaló tanulmányunkban a szociális munkás hallgatók gyakorlati képzését érintő, a pandémia okozta válsághelyzettel kapcsolatban megjelenő kételyeket, a kihívásokra adott válaszokat és képzési innovációkat mutatjuk be.

  • A Szociális Munka Énhatékonyság Skála magyar változatának reliabilitás vizsgálata
    Megtekintések száma:
    193

    Tanulmányunkban a Szociális Munka Énhatékonyság Skála (Social Work Self-Efficacy Scale) magyar változatának kidolgozását, a hazai mérőeszköz validálási folyamatát, illetve a skála érvényességére vonatkozó empirikus adatfelvétel legfontosabb eredményeit mutatjuk be, elsősorban reliabilitás vizsgálatokra támaszkodva. A skála a szociális munkás hallgatók énhatékonyság-szintjét hivatott mérni. Kutatásunk bizonyította, hogy a skála magyar változata valid, megfelelően működik, alkalmas arra, hogy a hazai kutatásokban, illetve az oktatásban, oktatásfejlesztés területén is alkalmazásra kerüljön.

  • Úton az időskor felé
    Megtekintések száma:
    1055

    A tanulmány a demográfiai változások társadalmi kockázatainak kutatásához kapcsolódva azt a kérdést veti fel, hogy az 1946–64 között és ezen belül kiemelten az 50-es évek első felében az un. „Ratkó korszakban” születettek nagy demográfiai hullámának beérkezése az időskorba milyen ellátási kihívásokat és kockázatokat vet fel az idősellátás területén. Kiinduló felvetése az, hogy a kedvezőtlen hazai egészségmutatók, és a felvetődő pszichoszociális nehézségek jelentős kockázatot jelentenek, és kiemelik a prevenció fontosságát, miközben az idősekkel foglalkozó segítő tevékenységben a primer prevenció korlátozottan jelenik meg, a másodlagos prevenció módszertani eszköztára elégtelen, és az idősellátásban hiányoznak az ehhez kapcsolódó ellátási hátterek. A tanulmányban vázolt kutatás középpontjában e problémakörhöz kapcsolódó elméleti, módszertani és ellátás fejlesztési kérdések vizsgálata áll. Ennek az összetett kérdéskörnek a feldolgozása kapcsán ebben a tanulmányban a szakirodalmi-elméleti hátterek áttekintését mutatjuk be egy „desk-based reseach” keretében, arra törekedve, hogy az időskor felé vivő változások elemzésén keresztül egy olyan kutatási keret koncepciót alakítsunk ki, amely a modern gerontológia elméleti-ismereti talaján az idősödés tranzitív változásainak integratív megközelítését teszi lehetővé.

  • A hajléktalanság női arca
    Megtekintések száma:
    442

    A tanulmány az utóbbi években született, a hajléktalan nőkkel kapcsolatos tudást kívánja színesíteni. Mivel a különböző kutatások szerint – bár módszertani aggályok miatt ezt többen vitatják - kevesebb nő él hajléktalanként, mint férfi, a legtöbb hazai és nemzetközi vizsgálat fókuszában is a férfiak állnak. A szerzőpáros cikkében a nemzetközi és hazai vonatkozó szakirodalom összefoglalása után saját elemzését ismerteti. A BMSZKI fővárosi átmeneti szállóin élő ötven nő esetmappájának másodelemzése által vizsgálja demográfiai mutatókon túl pár, a nőkre jellemző attribútumot, mint az anyaság és a (kiskorú, de különélő, vagy akár felnőtt) gyermekek, valamint a párkapcsolatokat. Az adatokat a nőkkel foglalkozó segítők rögzítették, azok tartalmazzák az ő észrevételeiket, gondolataikat és az általuk megvalósíthatónak gondolt kimeneteket. Az eredmények a nők és esetkezelőik meglátásait is ötvözik.

  • Tudás a szociális munkában – az elmélet és a gyakorlat viszonyában
    Megtekintések száma:
    2417

    A tanulmány a szociális munka elmélete és gyakorlata közötti távolság („szakadék” – „gap”) jelenségének jobb megértése céljából elemzi a szociális munkához tartozó tudások természetét. Ennek keretében rendszerezett összefoglalást nyújt a szociális munkához tartozó tudásokra vonatkozó elméleti magyarázatokról, továbbá áttekinti a magyarországi szociális munka viszonyát ezekhez a tudásokhoz. A szociális munkában jelen lévő tudások spektruma számos szempont szerint osztályozható, mely sokkal többről szól, mint a tudások elméleti vagy pedig gyakorlati jellegéről. A szerzők nézőpontja szerint e tudások mindegyike jelentőséggel bír a szociális munka számára, ezért azok szerepének mélyebb elemzése és megértése hozzájárulhat az elmélet és a gyakorlat közötti távolság mérsékléséhez.

  • Mondd, hogy vagy így? (Like a Rolling Stone)
    Megtekintések száma:
    250

    A tanulmány arra keresi a választ, hogy az aktuálisan hajléktalan élethelyzetben lévő emberek számára – hangsúlyozottan a saját, egyéni szempontjaik, megfogalmazásuk szerint – milyen előnyei vannak annak a helynek, ahol éjjeleiket, és sokszor nappalaikat is töltik. Mi vezérli döntéseiket, amikor arról van szó, hogy aznap hol fogják éjszakájukat tölteni, hol fognak aludni. E kérdés megválaszolásához a tanulmány a 2022. évi országos hajléktalanügyi adatfelvétel mintegy 6200 szabadszavas válaszainak a tartalomelemzését alkalmazza.

    Az elemzés rávilágít arra, hogy a hajléktalan emberek számára – másokhoz hasonlóan – nem csupán a lakhatás olyan primer, fizikai jellemzői a meghatározóak, mint a fedél, a fűtés, az alvási és tisztálkodási lehetőség, illetve a létfenntartás legelemibb feltételeinek, mint amilyen például az élelmiszerhez jutás. Legalább ilyen fontos számukra, hogy az általuk elérhető lakhatási lehetőség egyben rendelkezzen az otthon legfontosabb jellemzőivel is, mint a biztonság és a privát szféra adta önállóság és szabadság.

    A hajléktalan embereket segítő szakemberek számára is tanulságul szolgálhat, hogy mennyiben térnek el egymástól a különböző szállásokon élők és a fedél nélkül élők motivációi, értékpreferenciái, amikor arról van szó, hogy melyek is az egyes alvóhelyek előnyei számukra, mi alapján dőlhet el, hogy valaki „bemegy-e szállóra”, vagy éppen huzamosabb ideig inkább „kint marad”.

  • A társas támogatórendszer jellemzői a Nyíregyházi Család- és Gyermekjóléti Központ által nyújtott szolgáltatások igénybe vevői körében
    Megtekintések száma:
    114

    A vizsgálatot a Nyíregyházi Család- és Gyermekjóléti Központ klienseivel végeztem el. Úgy gondoltam, hogy azok a családok, amelyek kapcsolatban állnak a szervezettel, kevesebb támogató kapcsolattal rendelkeznek, mint azok a családok, amelyek nem veszik igénybe a szolgáltatást. A tanulmány során a társas támogatórendszer jellemzőit mutatom be a szociális munka szempontjából, továbbá kitérek a szülő-gyermek közötti bizalmas kapcsolat fontosságára is. A kérdőív felvételekor öt névgenerátor-szituációt alkalmaztam. A módszer alkalmazása során kiderül, hogy bizonyos esetekben kik azok a személyek, akikre számíthatnak az emberek, vagy van-e egyáltalán olyan személy, akire tudnak támaszkodni. A kutatásom során két generációt vizsgáltam, szülőt, illetve gyereket. Elsősorban a gyermekek korát vettem figyelembe, 11 éves kortól 18 éves korig terjed a vizsgált populáció. Úgy vélem, hogy a szociális munka eszköztárát bővíteni lehetne a névgenerátor-módszer alkalmazásával.

  • Demens időseket gondozó családtagok és szakemberek kölcsönös szerepviszonyulásai
    Megtekintések száma:
    311

    A tanulmány demenciával élő idősek esetében vizsgálja azt, hogy időben miként változik a velük informális, illetve formális kapcsolatban álló gondozók hálózata, és hogy adott időpontban miként alakulnak a gondozásban részt vevők közötti kapcsolatok. Az írás elméleti kiindulópontja szerint az egyént az életpályája (közelebbről idős kora) során a gondozók hálózata („konvoja”) veszi körül, és a gondozók az interakcióik során formálják saját, illetve a másik fél gondozói szerepét. Az elvégzett empirikus kutatás a demens idősek családtagjainak, illetve hivatásos gondozóinak körében kvalitatív interjú módszerével vizsgálta a közöttük létrejött munkamegosztás történetét, a munkamegosztás alakulására ható emlékezetesebb interakciókat, valamint a gondozói szerepekre vonatkozó felfogásukat.

  • „Mást tudnék csinálni, de hogy nem szeretném, az biztos!” Szociális munkások 2006-tól 2017-ig
    Megtekintések száma:
    151

    Hogyan élik meg a szociális munkások munkájukat a mindennapokban? Milyen változásokon keresztül alakul a pályájuk? A válaszokhoz egy nagyváros 13 szociális munkásának megkérdezésével próbáltam közelebb kerülni 2006-ban és 2016–2017-ben.

    Az interjúalanyok számos munkahelyváltáson és kisebb változásokon mentek keresztül. Többségüknél a munkával kapcsolatos attitűdváltozások voltak megragadhatók, kisebb részüknél tartósabb belső változások. Megfogalmaztak változásokat a szakma, a társadalom vonatkozásában is. Szinte mindegyikük úgy érzi, a szakmában el tudna helyezkedni akár a külső lehetőségek, akár személyes kvalitásaik miatt.

    Az eredmények hozzájárulhatnak annak a pályaképnek az árnyalásához, melyről globálisabb információkat utoljára a képzés során kaptunk.

  • A formális és informális támogatási források hasznossága a fogyatékos gyermeket nevelő családok szükségleteinek összefüggésében
    Megtekintések száma:
    233

    A tanulmány háttere: Egy fogyatékossággal élő gyermek nagy változást hoz a család életébe és a család minden tagjának életminőségére hatást gyakorol. Megváltoznak a család szükségletei, különösen, ha támogatásra van szükségük.

    A tanulmány célja: A tanulmány célja annak feltérképezése, hogy a fogyatékkal élő gyermeket nevelő családok a családi szükségletek összefüggésében mennyire érzik hasznosnak a rendelkezésükre álló formális és informális támogatási forrásokat. Ez az információ nagyon fontos visszajelzés a szociális munka, a szociálpolitika, valamint a formális és informális környezet szereplői számára.

    Módszerek: A vizsgálat kvantitatív kutatási módszeren alapult. A vonatkozó adatokat két standardizált kérdőív, Dunst, Jenkins és Trivette Családtámogatási skálája (FSS) továbbá a Bailey és Simeonsson (1988) által készített The Family Needs Survey segítségével szereztük be. A válaszadók mintáját 493 fogyatékossággal élő gyermek szülei alkották, akik között jóval több nő – anya (N= 427), mint férfi – apa (N= 66) volt.

    Eredmények: A vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családok számára a legmarkánsabb igény a hozzátartozóik által nyújtott segítség, ugyanakkor egyre nagyobb anyagi támogatásra is szükségük van. A források hasznosságának megítélése szempontjából az informális támogatás volt dominánsabb, leghasznosabbnak a férj/feleség/élettárs és a közeli hozzátartozók támogatását ítélték meg. A tanulmány igazolta különböző statisztikailag szignifikáns összefüggések létezését. Ilyen például a szülői csoportok, az anyagi szükségletek és a közösség támogatásának szükségessége közötti informális segítő kapcsolat.

    Következtetés: A vizsgálat fontos tényt igazolt: bármilyen formális, de főleg informális támogatás közvetlen hatást gyakorol a szükségletek kielégítésének mértékére. A támogatási források megléte és hasznossága pozitívan befolyásolja a családi szükségletek kielégítését.