A szülői tevékenység a szülő és a gyermek közötti kölcsönös viszonyra utal, melyet a kutatások gyakran a gyermek iskolai előrehaladása szempontjából vizsgálnak. Jelen tanulmány a nevelőszülők és az iskola közötti együttműködés jellemzőit elemzi. Célunk a nevelőszülői bevonódás sajátos aspektusainak feltárása, valamint a pedagógusok és nevelőszülők közötti kapcsolatot támogató és akadályozó tényezők azonosítása. A kutatás újdonsága, hogy a nevelőszülők és a pedagógusok perspektívájából vizsgálja a kérdéskört Hajdú-Bihar vármegyében. Az alapvető kérdések a következők: (1) Hogyan jellemezhető a nevelőszülők és az iskola közötti kapcsolat? (2) Milyen formában valósul meg a kapcsolattartás és az együttműködés? (3) Milyen tényezők befolyásolják a partneri kapcsolatokat? Az adatfelvétel félig strukturált interjúk alapján zajlott, 15 nevelőszülő és 10 pedagógus részvételével. Az eredmények szerint a kapcsolattartás jellemzően személyes, és a pedagógusok empatikus, a speciális nevelési helyzeteket figyelembe vevő attitűdjei támogató tényezőként jelentkeztek. Mindazonáltal mindkét fél számos negatív tapasztalatról számolt be, ami arra utal, hogy az együttműködést különböző akadályok és tévhitek nehezítik. A kutatás arra is rávilágított, hogy a nevelési szereplők (pedagógusok, nevelőszülők) partneri szemlélete, illetve a gyermekvédelmi ismeretekre irányuló felkészítések elengedhetetlenek a hatékonyabb kooperáció kialakításához.