Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Szociális munka virtuális térben
    Megtekintések száma:
    245

    A Covid-19 világjárvány miatt kialakult egészségügyi válság új, váratlan helyzetbe hozta a szociális munkásokat képző egyetemeket is. A pandémia időszaka alatt szervezett „on-line” szemeszterek során egyre többször hangzott el a kérdés: hogyan lehet a szociális munkások számára gyakorlatalapú képzési programot szervezni „karanténban”? Hogyan fejleszthetők a szakmához elengedhetetlenül szükséges gyakorlati készségek, ha a tereptanárokkal, a szociális szolgáltatókkal és a célcsoporttal korlátozott a kapcsolattartás?
    A megváltozott körülményeket figyelembe véve és azt feltételezve, hogy a világ nem lesz ugyanaz a világjárvány után, mint annak előtte, úgy véltük, itt az ideje a szociális munkások gyakorlati képzésének és munkaformáinak újra gondolására és olyan technikák, gyakorlati képzési módszerek megismerésére, amelyek jobban megfelelnek egyfelől a környezeti kihívásoknak, másfelől az egyetemekre belépő, 21. századi digitális generációhoz tartozó hallgatók kompetenciáinak, tanulási formáinak.
    Az „on-line szemeszterek” időszakában kialakult képzési innovációk és a gyakorlati képzés során is hatékonyan alkalmazható jó gyakorlatok megismerése érdekében a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának szociális munkás képzésében résztvevő tereptanárok és hallgatók körében fókuszcsoportos interjúkat szerveztünk, hogy a következő kérdésekre választ kapjunk: Milyen új gyakorlati képzési formák alakultak ki a „karantén” időszakban? Milyen előnyei vannak az online oktatásnak? Mit tartanának meg a tereptanárok a jelenleg kikísérletezett munkaformákból a válság utáni időszakban?
    Kutatásunk első eredményei azt bizonyítják, hogy a szociális munkás képzést is erősen érintő korlátozások a várakozásokkal ellentétben nem szükségszerűen jártak kizárólag veszteségekkel az oktatási formákat illetően. Sok vonatkozásban a képzési lehetőségek a személyes találkozások korlátozásának idején még bővültek is. A digitális eszközök és munkaformák intenzív használatával ugyanis elérhetővé váltak pl. távoli helyszínek, célcsoportok, speciális tudáselemek kerültek be a képzésbe, új lehetőségek nyíltak a személyes készségek fejlesztésére és a digitális szociális munka jelenleginél jóval szélesebb körű alkalmazására.
    Kutatásunk eredményeit összefoglaló tanulmányunkban a szociális munkás hallgatók gyakorlati képzését érintő, a pandémia okozta válsághelyzettel kapcsolatban megjelenő kételyeket, a kihívásokra adott válaszokat és képzési innovációkat mutatjuk be.

  • A szociális életpályamodellel kapcsolatos dilemmák
    Megtekintések száma:
    370

    A szociális ágazat az elmúlt évtizedek kedvezőtlen változásainak hatására számos vonatkozásban válságba jutott. A működésképtelenség határát jelentő hiány van szakképzett szociális munkásokból, nagy a fluktuáció, bizonytalanok a munkakörülmények, folyamatosan csökkennek az ágazatban felhasználható források. Így a humánerőforrás fejlesztése napjainkra kényszerítő szükségletté vált.

    A szociális életpályamodell – más ágazatokat érintő karriermodellhez hasonlóan – hozzájárulhatna a szociális ágazat humánerőforrásának fejlesztéséhez, a szociális intézmények és szolgáltatások hatékony működéséhez. Az életpályamodellel kapcsolatban azonban a szakmát jelentősen megosztó dilemmák alakultak ki az elmúlt években.

    Tanulmányunkban ezeknek a dilemmáknak a feltárására vállalkoztunk és kutatásunkban a fókuszcsoportos interjú módszerét alkalmazva arra kerestük a választ, hogy a szociális szakemberek hogyan vélekednek a lassan egy évtizede formálódó életpályamodellről. Támogatnák-e és ha igen, milyen feltételekkel a karriermodell bevezetését, és milyen eszköztárat emelnének be a modellbe a szektor hatékonyságának és a munkavállalók életminőségének javítása érdekében.

    Kutatásunk azt mutatja, hogy a szociális ágazat munkavállalói a korszerű életpályamodell meghatározó elemei közül az egzisztenciális biztonságot garantáló, stabil és kiszámítható illetmény- és ösztönzőrendszert emelték ki, és új – az életpályamodellekben többnyire nem állandósult – elemként jelent meg a várakozások között a munkafeltételek garantálása. Mindemellett a megkérdezettek többsége fenntartásokkal fogadná az ágazatban a teljesítményértékelési rendszer bevezetését és a teljesítménymenedzsment alkalmazását.

    Csupán egy kisebbsége érvelt a karriermenedzsment, a minőségi munkát és szakmai innovációt elismerő értékelési rendszer és a humánerőforrás fejlődését támogató szolgáltatási rendszer mellett.