Keresés

Keresési eredmények

• Vulpia bromoides és Luzula multiflora a Drávamenti-síkon

  234-235

  Csiky János

  Erzberger Peter

  Deme Judit

  Megtekintések száma:

  1662

  2022. május 25-én a Vulpia bromoides (L.) S. F. Gray és a Luzula multiflora Kirsch. egy-egy erőteljes alföldi állománya került elő a Drávamenti-sík peremén, a Vajszló és Páprád közt található Bükkháti-erdő tömbjében, üde erdei tisztáson. A Drávamenti-sík flórájára új, együttélő fajok élőhelyi körülményeit egy cönológiai felvétel szemlélteti.

• Adatok Miskolc és a Bükk hegység flórájának ismeretéhez

  267-274

  Sonkoly Judit

  Megtekintések száma:

  106

  100 növényfaj 195 új előfordulási helyét közölöm, döntő többségben Miskolc belterületéről és határából. Belterületéről négy adat származik, melyek közül a legérdekesebb az Epipactis tallosii előkerülése Miskolc-Hejőcsabán, ezen kívül az Allium scorodoprasum, a Cephalanthera damasonium és Neottia nidus-avis került elő belterületen. A Bükk hegység területéről kiemelendőek a Callitriche c.f. palustris, az Alisma lanceolatum és a Berula erecta, melyek bükki előfordulását VOJTKÓ (2001) nem erősítette meg, valamint a Lactuca perennis, a Crepis biennis és a Lycopus europaeus új adatai, melyek eddig nem voltak ismertek Miskolc területéről. Nevezetes még az Epipactis microphylla, a Listera ovata, az Equisetum telmateia, a Carex acuta és a Trifolium pannonicum előkerülése Miskolctapolca mellett, valamint az Iris sibirica, az I. pseudacorus, a Clematis integrifolia, a Pseudolysimachion longifolium, a Thalictrum lucidum és a Carex acutiformis előfordulása Miskolc-Komlóstető közelében. Görömböly mellől az Epipactis tallosii, a Berula erecta, a Scutellaria galericulata, a Lycopus europaeus, a Ranunculus sceleratus és a Juncus tenuis előfordulása jelentős. E fajok egy része országosan nem számít ritkának, azonban a Bükkből csak néhány helyről ismertek. Az eredmények tükrében feltételezhető, hogy Miskolctapolca, Miskolc-Komlóstető és Miskolc-Görömböly környéke botanikailag nem részletesen feltárt. A Görömböly-patak mentén fekvő területek kutatottságának hiányát mutatja, hogy mindöszsze néhány terepbejárás alkalmával több új, érdekes előfordulási adatot sikerült gyűjteni. Miskolctapolca és Komlóstető közelében ugyan több időt töltöttem el, de a nagyszámú új adat itt is azt feltételezi, hogy a terület nem kellőképpen kutatott.

• A Gagea minima és a Dictamnus albus újrafelfedezése a Dél-Tiszántúlon, valamint további florisztikai adatok az Alföldről

  304–316

  Korda Márton

  Schmidt Dávid

  Vidéki Róbert

  Haszonits Győző

  Tiborcz Viktor

  Csiszár Ágnes

  Zagyvai Gergely

  Bartha Dénes

  Megtekintések száma:

  230

  A szerzők a 2011 és 2017 közötti időszakban az Alföldről gyűjtött floriszti­kai adataik közül az érdekesebbeket adják közre. A cikkben 49 faj, illetve hibridfaj előfordu­lását, élőhelyi körülmé­nyeit, esetenként a térségből ismert történetét mutatjuk be. További 13 faj esetében – azok természet­védelmi jelentősége miatt – a Magyarország edényes nö­vényfajainak elterjedési atlaszához (Bartha et al. 2015, a továbbiakban: „Flóraatlasz”) meg­jegyzések nélküli kiegészítéseket is közlünk. A tárgyalt adatok többsége a Gyula, Békéscsaba és Doboz térségében elterülő keményfás ligeterdőkből származik, emellett további szór­ványadatokat közlünk az Alföld számos pontjáról. Eredményeink közül legjelentő­sebbek a Dél-Tiszántúlról kipusztultnak vélt Dictamnus albus, illetve az „elfeledett” Gagea minima újra­felfedezése. Emellett több, az Alföld, illetve az adott közép- vagy kistáj flórájára új (pél­dául Draba muralis, Nicandra physalodes, Cystopteris fragilis), illetve regionálisan veszélyez­tetett faj adatát (például Inula helenium, Ophioglossum vulgatum) ismertetjük. Bemutatunk továbbá ritka gyomnövényeket (pél­dául Calepina irregularis, Cardamine impatiens), terjedő­ben lévő adventív fajokat (Chorispora tenella, Euphorbia maculata, Phytolacca americana, Ph. esculenta, Sicyos angulata), illetve az adott térségben feltűnően alultérképezett fajokat (pl.: Loranthus europaeus, Arabis hirsuta, Rumex confertus).

• A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) I .: A „Soó Rezső Herbárium”

  142-155

  Takács Attila

  Nagy Timea

  Fekete Réka

  Lovas-Kiss Ádám

  Ljubka Tibor

  Löki Viktor

  Lisztes-Szabó Zsuzsa

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  218

  A dolgozat bemutatja a Debreceni Egyetem herbáriumát. A herbáriumi példányok fotózását követően a cédulákról leolvasható adatokat adatbázisban rögzítettük. Az adatbázis 2013-as állapota alapján bemutatjuk a DE herbáriumának legnagyobb részgyűjteményét, a „Soó Rezső Herbáriumot” (röviden: SRH). Az SRH Európa szinte minden országából, de főként Magyarországról és a környező országok területéről őriz mintegy 38 ezer példányt. Soó Rezső és tanítványai, valamint Polgár Sándor a legproduktívabb gyűjtők. Legnagyobb számban Hajdú-Bihar, Pest, Győr-MosonSopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területéről származnak a példányok, amelyek java részét a múlt század első felében (1930–1950) szedték. A gyűjtemény 1955–2000 között nem bővült, de az ezredfordulót követően új lendületet vett a gyűjtési aktivitás. Az SRHban számos, magyar szerző által leírt taxon originális példánya megtalálható. Az adatbázis attribútumtáblájának jelentős részét (a Magyarország mai területén gyűjtött, nem kultivált növények példányainak fő adataival) az 1. Elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk. Igény szerint a szerzők részletesebb adatokat is közölnek.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XIII.

  85-88

  Haszonits Győző

  Molnár Csaba

  Sonkoly Judit

  Tóthmérész Béla

  Török Péter

  Tóth Edina

  Gnotek Péter

  Nagy József

  Korda Márton

  Ádám Szilvia

  Malatinszky Ákos

  Riezing Norbert

  Jóna Zoltán

  Séllei Dániel

  Megtekintések száma:

  58007

  Munkánk azon közleménysorozat tizenharmadik tagja, amely előfordulási adatok rend­szeres közlésével egészíti ki a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza című kiad­vány előfordulási térképeit. Ezúttal összesen 1307 előfordulási adattal járulunk hozzá a hazánkban előforduló hajtásos növények elterjedésének pontosabb ismeretéhez. Összesen 634 edényes taxon előfordulási tér­képéhez szolgáltatunk lelőhely adatokat, melyek 256 kvadrátban oszlanak meg. Az adatok eloszlása disz­perz jelleget mutat, amely az adatgyűjtés egyenetlenségéből adódik. Az felsorolás­ban szereplő fajok több­sége az Alföld, az Északi-Magyarországi-Középhegység és a Kisalföld nagytájak­ról származik. Az enumerá­cióban szerepeltetünk ritka honos fajokat, ritka, vagy adathiányos adventív fajokat és szubspontán megje­lenő honos fajokat, vonalas létesítmények mellett terjedő adventív, és szubspontán megjelenő honos fajokat, és az országban elterjedt, de az atlaszban alulreprezentált taxo­nokat is.

• Caldesia parnassifolia (L.) Parl. új előfordulása Magyarországon

  50-55

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  100

  A Caldesia parnassifolia a magyar flóra kipusztulással fenyegetett, fokozottan védett faja. Utolsó ismert hazai lelőhelyén utoljára 2003-ban észlelték. A szerző új lelőhelyét találta Somogy megyében 2010-ben. A faj élőhelye időszakos vízborítású, amerikai kőrissel beültetett magassásos mélyedés, amelyen a faállományt 2009-ben kitermelték, majd a növényzetet és a tuskókat eltávolították. A faj állományát 16 virágzó példány alkotta, amelyek konkurenciamentes környezetben nőttek a tó homokos aljzatán.

• Az ágas holdruta új előfordulása a Mátrában

  257–258

  Bordé Sándor

  Megtekintések száma:

  306

  2020. június 12-én a Botrychium matricariifolium (Retz.) A. Braun 12 példányát talál­tuk a Mátrában, egy hegyi rét szegélyében. A fajnak a hegység területről korábbi előfordulása nem ismert. A fajt korábban hazánkból kipusztultként tartották számon. Aktuálisan országosan csupán két lelőhelyen került elő a növény. 2008-ban a Mecsekben egyetlen tövét találták, ahol a megtalálását köve­tően el is tűnt. 2015-ban a Kőszegi-hegységben stabil állománya került elő.

• A hazai Felső-Tisza-vidék fehérfűz ligetei (Leucojo aestivi-Salicetum albae KEVEY in BORHIDI et KEVEY 1996)

  78–100

  Kevey Balázs

  Barna Csilla

  Megtekintések száma:

  134

  Jelen tanulmány a Magyarország északkeleti részén levő Tisza-ártér fehérfűz ligeteinek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) társulási viszonyait mutatja be 25 cönológiai felvétel alapján. Iszapos alapkőzeten és nyers öntéstalajon kialakult állományaik az alacsony ártér viszonylag mélyebb szintjeit foglalják el. Faji összetételükkel és fejletlen cserjeszintjükkel jól elkülöníthetők a mintegy 1-1,5 m-rel magasabban fekvő, laza és homokos talajú, valamint fejlett cserjeszintű fehérnyár ligetektől (Senecioni sarracenici-Populetum albae). Aljnövényzetükben egyes – részben szubmontán jellegű – növények is megjelenhetnek, amelyek az Alföld egyéb tájain ritkák, vagy teljesen hiányoznak: Cardamine amara, Cardamine flexuosa, Cardaminopsis arenosa, Carex pseudocyperus, Carex remota, Chrysosplenium alternifolium, Leucanthemella serotina, Leucojum aestivum, Oenanthe banatica, Scrophularia scopolii, Telekia speciosa, Vitis sylvestris. Az asszociáció a szüntaxonómiai rendszer „Salicenion albae-fragilis Kevey 2008” alcsoportjába helyezhető.

• A Himantoglossum adriaticum Baumann új előfordulásai a Kelet-Zalai-dombságban

  297–303

  Óvári Miklós

  Megtekintések száma:

  94

  Az elmúlt években a ritka adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) 5 új elő­fordulását találtam a Kelet-Zalai-dombságban. A növény új megjelenései az ismert elterjedési területen belül esnek, ám a termőhelyi viszonyok a korábbi hazai előfordulásoktól eltérnek. Egy-egy lelőhelyen általában csak magányos példányokat észleltem, főként néhány évtizede még művelés alatt álló szőlőül­tetvények helyén kialakult másodlagos, mezofil gyepekben. Úgy tűnik a faj – hasonlóan például Szlové­niához – nálunk is terjedőben van.

• A Sárvíz mente (Mezőföld) növényföldrajzi kutatásának eredményei I. Florisztikai adatok

  207–226

  Lendvai Gábor

  Megtekintések száma:

  331

  A dolgozat a Sárvíz mente (Mezőföld), területén 2004 óta folytatott terep­felmérések során összegyűlt elterjedési adatokat közli. A felmérések során 50, a területen eddig nem ismert faj került elő, és további 20 ritka vagy veszélyeztetett fajnak kerültek elő új lelőhelyei. Ezek mellett a szá­raz sztyeprétek, erdők, szikesek és sós tavak, továbbá mocsarak jellegzetes fajainak adatai is szerepel­nek a felsorolásban. A fajneveket a közigazgatási hatá­rok szerinti település neve és a legközelebbi föld­rajzi hely neve, majd a Közép-európai Fló­ratérképezés (KEF) és az Európai Flóratérképezés négyzethá­lóbeosztásának (UTM) kódjai követik. A 2004 után megfigyelt vagy gyűjtött fajok lelőhelyeinek nevei félkövéren szedettek. A területre nézve új fajok neve aláhúzással jelölt.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XII.

  77-84

  Kevey Balázs

  Demeter László

  Lendvai Gábor

  Molnár Attila

  Papp László

  Urbán Sándor

  Megtekintések száma:

  516

  Jelen dolgozatunk a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképei­hez tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban az Alföld és a Dunántúl területéről. A részletes adatokat elektronikus mellékletben közöljük. E florisztikai adatok a közép-európai flóratérképezés raszterháló­zatának 149 kvadrátját érintik. 460 fajról közlünk összesen 1325 elterjedési adatot. Közülük kiemelke­dő jelentőségű a Phegopteris connectilis megjelenése a Vértesalján, a Sternbergia colchiciflora és a Corydalis solida Duna–Tisza közi előfordulása, valamint az Euphorbia angulata és a Potentilla alba előkerülése a Nyírségben. Mindezeken kívül közleményünkben számos ritkább taxon új előfordulása található.

• Az év vadvirága 2013-ban: A nyári tőzike (Leucojum aestivum L.)

  354-364

  Takács Attila

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  135

  Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a nyári tőzikéről rendszertani, nevezéktani, alaktani, elterjedési, termőhely-választási, fenológiai, szaporodásbiológiai, interakciós, farmakognóziai, természetvédelmi és veszélyeztetettségi szempontból.

• Bruchia flexuosa (Schwägr.) Müll. Hal.: egy igazi különlegesség a magyar mohaflórában

  193-201

  Németh Csaba

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  140

  A Bruchia flexuosa egy holarktikus faj észak-amerikai elterjedési centrummal. Az amerikai kontinensen kívül ez idáig csak Japánból jelezték kettő, valamint Európából négy előfordulását (Olaszország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország). A recens japán előfordulások mellett az európai adatok – az 1987-ben talált horvátot leszámítva – mind a 19. századból származnak. Az újonnan felfedezett Barcs környéki populáció a faj ötödik észlelése Európában és a hetedik az észak-amerikai térségen kívül.

• Cardamine occulta Hornem. Magyarországon, és a dísznövénykereskedelem más potyautasai

  195–214

  Takács Attila

  Wirth Tamás

  Schmotzer András

  Gulyás Gergely

  Jordán Sándor

  Süveges Kristóf

  Virók Viktor

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  543

  2017–2020 között hazai dísznövény kertészetek gyomflórájának vizsgálata során a Cardamine occulta Hornem. jelentős populációit találtuk. A Magyarországról korábban nem jelzett faj a meglátogatott 53 kertészetből 51-ben előfordult. Jellemzően a rendszeresen öntözött, folyamatosan nedves felszíneket kolonizálta (cserepek, konténerek talaja, geotextillel borított ágyások sáros felszíne stb.). A korábbi években Cardamine hirsuta L. néven gyűjtött, a JPU és DE gyűjteményekben elhelyezett példányaink felülvizsgálata során a C. occulta további adatai kerültek elő. Ezek egyike (2004.08.27., Heves megye: Eger [8088.3; 8188.1], Schmotzer A., DE) a rendelkezésünkre álló irodalmi adatok alap­ján a faj harmadik dokumentált előfordulása Európában. Az Eclipta prostrata (L.) L. és az Urtica memb­ranacea Poir. előfordulása szintén új adat a magyar flórára. Az Eclipta prostrata egyedei négy, az U. membranacea-é kettő alkalommal kerültek elő import termofil fásszárúak dézsáiból. Egy további kerté­szetben csemeteágyásból került elő az Eclipta prostrata néhány-tíz töve. Az Euphorbia prostrata Aiton, E. serpens Kunth és Veronica peregrina L. jelentős populációit is megfigyeltük – utóbbi két faj előfordulását eddig nem dokumentálták a keleti országrészben.

• Végveszélyben: a fejfás temetők botanikai és kultúrtörténeti értékei Magyarországon és Erdélyben

  51-64

  Molnár V. Attila

  Löki Viktor

  Megtekintések száma:

  180

  Napjainkban világszerte tapasztalható a természetes élőhelyek pusztulása és eltűnése. Emiatt a kisebb kiterjedésű, de természetközeli állapotban lévő másodlagos élőhe­lyek, például a temetők szerepe egyre nagyobb természeti értékeink megőrzésében. Munkánk során Románia és Magyarország három különböző régiójában (Északi-középhegység, Alföld, Erdély) mértük fel 51 temető növénytani ér­tékeit, és temetkezési szokásait. A vizsgált temetőkben összesen 25, a magyar jogszabályok szerint vé­dett növényfaj előfordulását regisztráltuk, egy temető­ben átlagosan 1,5 védett fajt találtunk. Megfigyelé­seink alapján a hagyományos fejfás temetkezés helyét gyorsuló ütemben veszik át a modern temetkezési szokások. Nem reprezentatív közvéleménykutatá­sunk (n=102) szerint az átlagpolgárok 90%-a elégedett vagy nagyon elégedett a temetők jelenlegi álla­potával. A fűnyírás gyakoriságát a válaszadók  mintegy harmada megfelelőnek ítéli, kétharmada gyakoribbá tenné, 75%-uknak pedig a modern síremlékek job­ban tetszenek, mint a hagyományos sír­hantok. A fejfás temetkezés eltűnése (és ezzel összefüggésben a temetők hagyományos, „természetkí­mélő” használatának megváltozása) nem csak kultúrtörténeti szem­pontból jelent veszteséget, hanem a temetőkben fennmaradt természeti értékeket is veszélyezteti.

• A Leymus arenarius előfordulása a Kiskunságban

  106-108

  Csecserits Anikó

  Bakró-Nagy Zsolt

  Kelemen András

  Rédei Tamás

  Tóth Gábor

  Tölgyesi Csaba

  Megtekintések száma:

  249

  Egy idegenhonos, évelő fűfaj, a buckalakó partirozs (Leymus arenarius (L.) Hochst.) hat kivadult állományát találtuk a Kiskunságban. A fajnak a Nagyalföldről eddig még nem volt adata. A leg­több előfordulás több száz négyzetméter kiterjedésű, néhány esetben a faj szinte monodomináns állo­mányt alkot, és az egyik állomány már egy nyílt homokpusztagyepben is megjelent. Feltételezésünk sze­rint ez a faj a Duna–Tisza közi homokhátságon akár inváziós fajjá is válhat.

• A Najas gracillima (A. Braun ex Engelmann) Magnus előfordulása Magyarországon

  43-49

  Mesterházy Attila

  Csiky János

  Pál Róbert

  Pinke Gyula

  Megtekintések száma:

  103

  A Najas gracillima egy Európa néhány országában adventív előfordulású vízinövény, mely vadon Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában fordul elő. Rizsföldek gyomnövényzetének kutatása során, megtaláltuk Magyarországon a fajt Szarvas, Gyomaendrőd, Mezőtúr térségében, 2012-ben. A hozzá nagyon hasonló Najas minor-tól leginkább a termés sejtjeinek alakjában tér el. Bár a Najas gracillima a Körös-folyó menti rizsföldeken nem számított ritkának, speciális élőhelyigénye és a viszonylag jó társulás képessége miatt azonban nem várható, hogy inváziós fajjá válik.

• Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) magyarországi állományai és lelőhelyeik tájhasználatának története

  84–94

  Bódis Judit

  Megtekintések száma:

  185

  Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum H. Baumann) Magyarországon foko­zottan védett, közösségi jelentőségű növényfaj. Hazai állományait 1992 óta vizsgálva, a területek egyes sajátosságainak hasonlóságait észleve, fordult érdeklődésem a lelőhelyek tájhasználat története irá­nyába. Az általam legrégebb óta nyomon követett populáció a Keszthelyi-hegységben található, ahol 1992 és 2016 között 7 és 78 között változott a virágzó egyedek száma. Újabban két kisebb állománya is előkerült a fajnak a hegységből. Az állományok egykori legelő szegélyében, földút mentén, illetve szőlők közelében vannak. A legnagyobb populáció a Sümeg–Tapolcai-háton található, nagyobbrészt a közút szélén. A megfigyelt években mintegy 1000–2000 egyedből a virágzó példányok száma 10 (2012) és 214 (2014) között váltakozott. Kőszegen, a város szőlőhegyén magánkertekben, extenzíven kaszált parlagokon és gyümölcsösökben találhatóak, ahol összesen akár 165 (2016) virágzó tő is lehet. A Ba­konyban kb. 50 éve felhagyott szőlők és gyümölcsösök helyén találhatók, az állomány nagysága kb. a Keszthelyi-hegységivel azonos. A hazai öt állományból négy helyen van, ahol (vagy a közelében) már az I. Katonai Felmérés idején (1783–84) szőlő- vagy gyümölcsöskert volt. Ez alól csak a Sümeg–Tapolcai-háton lévő populáció kivétel. A sallangvirágok számára a legjelentősebb veszélyeztető tényező a be­cserjésedés, de a faj képes új helyeken megjelenni, bízhatunk állományainak fennmaradásában.

• Adatok Magyarország flórájához I.

  254-259

  Kovács Dániel

  Megtekintések száma:

  80

  Tanulmányomban az ország különböző tájairól közlök florisztikai adatokat, a legtöbb azonban a Mezőföld területéről származik. Jelen dolgozatban 10 védett, egy veszélyeztetett (EN), 9 veszélyeztetettség közeli (NT) és egy adathiányos (DD) taxon újabb lelőhelyeit ismertetem. Az adatsor aktualizál néhány régi előfordulási adatot (például a Herniaria incana Pomáz fölött), hozzájárul terjedőben lévő gyomok (például Eleusine indica, Geranium purpureum) és védett fajok (például Ornithogalum brevistylum, Sonchus palustris) elterjedésének ismeretéhez, továbbá a szakirodalomban csak igen ritkán szereplő, jelenleg csak alkalmilag megtelepedő fajokról (például Lobularia maritima, Nepeta racemosa) is tartalmaz adatot.

• A Nyárjas-tó fitocönózisainak átalakulása

  63–77

  Vas Mihály

  Megtekintések száma:

  131

  A kállósemjéni Nyárjas-tó az 1980-as évek elején még tipikus nyírségi buckaközi láp volt. Területének nagy részét eltérő tömegességi viszonyokkal jellemezhető Carici-Menyanthetum társulás borította. A karakterfajok száma magas volt.  A szárazabbá, melegebbé és szélsőségesebbé váló klíma miatt az addig állandó vízborítás eleinte hónapokra, majd évekre is időszakossá vált.. Az eutrofizáció felgyorsult. Az ingadozó vízhozamú, láp mellett húzódó csatorna és a Mohos-tó számára fúrt kút vizének alkalmazása a kiszáradást csak fékezni tudta. 2000-re a Menyanthes trifoliata kipusztult. 2009-től Lemno-Potametalia fajok már nem fordultak elő. Aszályos években, különösen a korábbi Carici-Menyanthetum helyén rohamosan terjedtek a Bidentetalia, Calystegietalia, Chenopodietea és Secalietea fajok. Ezek közül az 1990-es évek közepén a Cirsium arvense, a 2010-es évek közepén az Urtica dioica tömegesen jelentkezett. A természetes állapotokra utaló fajok száma csökkent, a degradációra utalóké jelentősen nőtt. A kaszálók az Arrhenatheretea társulások irányában változnak. Az agresszív özöngyomok mellett megjelent a Pruno spinosae-Crataegetum társulás. A csapadékos években a vizes élőhelyekre jellemző cönózisok, ha kisebb mértékben, de még regenerálódtak.

• Florisztikai felmérések hibaforrásai I. „Jószándékú” flórahamisítások: „kakukk” a Medvesen

  207-217

  Csiky János

  Lantos István

  Megtekintések száma:

  145

  A tervezett cikksorozat a florisztikai térképezések, illetve az így keletkezett adatbázi­sok hibaforrásaira szeretné felhívni a figyelmet. E dolgozatban elsőként a „jószándékú” flórahamisítás esetét mutatjuk be egy kistáj, a Medves vidék példáján. Az adatok forrását azok a 2005-ben postázott levelek képezik, amelyeket Varga Ferenc az elsőszerző kérésére fogalmazott meg. A dolgozatban 10, a tájegység és/vagy a Pannonicum szempontjából növényföldrajzilag is jelentős faj (Adonis vernalis, Arum orientale, Asarum europaeum, Genista germanica, Phragmites australis, Pulsatilla grandis, P. nigricans, Salvia aethiopis, Viola alba, Xeranthemum annuum) átültetésének körülményeit listáz­zuk. A levelezésekből kiderül, hogy amatőr botanikusként milyen módon szólhatunk bele egy terület flórájának alakulásába. A fajok döntő részét Varga Ferenc déli irányból észak felé mozdította el, átlago­san mintegy 10 km-nyire az eredeti termőhelyüktől. Az Adonis vernalis és a Genista germanica kivételé­vel legalább egy áttelepítés sikeresen, meghonosodással végződött. A Salvia aethiopis esetében az új állomány csupán 1,25 km-nyire található Szlovákiától, ahol a faj már kifejezetten ritka, veszélyeztetett (EN) taxon.

• Az „Év vadvirága” mozgalom Magyarországon

  349-353

  Farkas Sándor

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  130

  A közlemény összefoglalja a 2011-ben indult „Év vadvirága” mozgalom történetét és céljait. A civil kezdeményezés célja a botanikai értékek népszerűsítése, társadalommal történő megismertetése, látványos vadon élő virágos növényfajok reflektorfénybe állításával. Az „Év vadvirága” megválasztása három lépcsős folyamatban zajlik, a végső, nyílt szavazás a www.evvadviraga.hu honlapon történik. A Kitaibelia folyóirat a 2014-es évtől kezdődően minden évben kismonográfia formájában igyekszik bemutatni az előző „Év vadvirágát”.

• 180 éve született dr. Waisbecker Antal

  179–192

  Balogh Lajos

  Keszei Balázs

  Megtekintések száma:

  164

  Dr. Waisbecker Antal Vas vármegye tisztifőorvosa és a XIX–XX. század fordulóján a megye legjelentősebb botanikusa volt. A megye botanikai monográfiáját jegyző Borbás Vincét is jelentős florisztikai adatokkal segítette. Tanulmányaiban többek között feldolgozta Vas megye harasztjait és Kőszeg vidékének edényes növényeit. Érdemeket szerzett a sások ismerete terén, különösen a Carex fritschii leírásával. Adományozott növénygyűjteményével a Vasvármegyei, ma Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának egyik alapítója (SAMU). Gyűjteményének másik része a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) található.

• Apró közlemények

  404–411

  Nagy József

  Kulcsár László

  Matus Gábor

  Balogh Rebeka

  Demeter László

  Molnár Csaba

  Nagy Timea

  Lovas-Kiss Ádám

  Löki Viktor

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  661

  1. Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce a Budai Arborétumban

  2. Opuntia phaeacantha Engelm. a Nyugat-Dunántúlon

  3. Yucca filamentosa L. a Dél-Nyírségben

  4. A Rochel-törpezanót (Chamaecytisus rochelii (Wierzb.) Rothm.) két újabb előfordulása az Alföldön, és néhány régi adatának pontosítása

  5. Abajdóc nyír (Betula ×rhombifolia Tausch.) a Mátra központi részén

  6. A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) újabb temetői előfordulása

• Adatok a vasútmenti pionír élőhelyek flórájához a Tiszántúlon

  86–101

  Kis Szabolcs

  Megtekintések száma:

  436

  A vasúti pályaszakaszok (vonalas létesítmények) mentén létrejövő pionír élőhelyek kiváló terjedési lehetőséget biztosítanak egyes fajok számára. A dolgozatban olyan, a vasúti töltéseken fellelt fajok új előfordulásait mutatom be, mint az Equisetum ×moorei, Equisetum ramosissimum, Lycopsis arvensis, Euphorbia maculata, Lepidium densiflorum, Tragus racemosus és a Vulpia myuros. Kiemelendő adat a Galium humifusum újrafelfedezése az országban. A dolgozatban összegyűjtött adatok alapján elmondható, hogy egyes adventív, illetve nem tájhonos (homokgyepi) fajok ezen vasúti töltések homokalapzatait képesek kolonizálni, így azokat ökológiai folyosóként használni. Ezáltal a vasútmenti pionír élőhelyek jelentős szerepet játszanak az adventív fajok terjeszkedésében, ugyanakkor az orszá­gosan ritka, őshonos pionír fajok megtelepedésére is lehetőséget adnak.