Keresés
Keresési eredmények
-
Magyarország edényes flórájának online elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae): A honlap felépítése és az adatbázis-építés kilátásai
238–252Megtekintések száma:8382018 decemberében publikálásra került az interneten Magyarország edényes növényfajainak online elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae). A több mint 1 millió adatrekord felhasználásával felépült adatbázis gerincét a Magyar Flóratérképezési Program során gyűjtött adatok képezik, emellett feldolgozott szakirodalmi és herbáriumi adatok is elérhetők innen, illetve megjeleníthetők a térképeken. A kvadrátok fajszám szerinti megoszlását bemutató térkép az egyes területek fajdiverzitását és a flóratérképezési alapfelmérés minőségi különbözőségét mutatja. Az adatbázis bővítése 2016 és 2019 között elsősorban szakirodalmi adatfeldolgozással folytatódott. Az így bekerült új adatok 25%-át a Kitaibelia „Pótlások” sorozata szolgáltatta, amely egyes taxonok adatainak jelentős bővülését hozta. Az adatközlések révén legnagyobb mértékben az üde erdei fajok (pl. Allium ursinum, Dryopteris dilatata) adatai gyarapodtak, emellett egyes gyomnövények adatai (pl. Euphorbia maculata, Senecio vernalis) is jelentősen bővültek, amely összefüggésben áll terjedésükkel. A honlap tervezett fejlesztése során egy bővített és revideált, egységes koncepciót követő Taxonlista megalkotása tekinthető az egyik legfontosabb feladatnak, emellett bővíteni kívánjuk a térképek jelenleg alkalmazott jelkulcsrendszerét, az adatrekordokhoz kapcsolódó információkat.
-
Adatok az Arabis nemorensis (Cruciferae) hazai elterjedéséhez
155-169Megtekintések száma:349Az A. nemorensis a magyar flóra hiányosan ismert tagja, szórványos és zömmel bizonytalan adatokkal az ország területéről. Hazai lelőhelyeinek legteljesebb listája Soó szinopszisában jelent meg 1968-ban. Azóta csak néhány adatát publikálták. Jelen dolgozat a magyar herbáriumokban lévő anyagok revíziójának tükrében értékeli a faj hazai irodalmi adatait. Néhány irodalmi adat (Baja, Ercsi, Lesenceistvánd, Miskolc, Nagykanizsa, Szigetújfalu) bizonyító példánya előkerült. Egyes esetekben a föltételezhető bizonyító példány A. hirsuta-nak vagy A. sagittata-nak bizonyult, így a vonatkozó irodalmi adatok tévesnek tekinthetők (Balatonmáriafürdő-alsó, Gyenesdiás, Kőszeg, Vasboldogasszony, Zalaújlak). Ugyanakkor az A. nemorensis-nek publikálatlan vagy tévesen határozott példányait is azonosítottam, így a fajnak új előfordulásaira derült fény a Bükk hegységből (Eger, Kács), a Bakonyból (Márkó), a Balaton nyugati térségéből (Hahót, Hévíz, Keszthely-Fenékpuszta, Nyirád, Tapolca) és az Alföldről (Csákvár, Debrecen, Egeralja, Fertőd-Eszterháza, Kiskőrös, Lébény, Ócsa, Sárszentmihály, Szigetszentmiklós). Ezek alapján a faj újnak bizonyult a Dunántúli-középhegységre (Bakonyicum) és a Tiszántúlra, utóbbin belül a Nyírségense flórajárásra. A Növénytár herbáriumában néhány, a történelmi Magyarország területéről származó A. nemorensis példányt is revideáltam. A faj egykori előfordulása Torja mellett (ma: Turia község Romániában) két példánnyal is bizonyított (Schur, 1853, A. gerardi néven; Jávorka & Keller, 1943, A. hirsuta néven). Egy másik példány, amelyet Kovács Ferenc gyűjtött 1879-ben Óbecse (ma: Bečej Szerbiában) mellett, és A. glastifolia-ként cédulázott, szintén A. nemorensis-nek bizonyult. Miután Schneller Futak mellől származó irodalmi adatának (1858) azonossága bizonytalan, jelenleg Kovács példánya a faj egyetlen ismert, bár történeti értékű adata a Vajdaság területéről. A ma Ausztriához tartozó Őrvidéken, Pomogy (Pamhagen, Burgenland) közelében Lengyel Géza gyűjtötte a növényt 1910-ben (a másik példányán szereplő 1919-es dátum kérdéses), amelyet A. sagittata néven cédulázott. Történetileg valószínűleg ez az A. nemorensis első adata az Őrvidék területéről.
-
Florisztikai adatok Észak-Pest és Nyugat-Nógrád vármegyék térségéből
193–202Megtekintések száma:281Ebben a cikkben az utóbbi években Pest vármegye északi és Nógrád vármegye nyugati részén talált, jelentősebb florisztikai adataimat adom közre. A 100 előfordulás 54 fajt reprezentál, melyek közül három haraszt, 51 virágos növény. Az előfordulások legalább kistáji szinten újak, illetve egyes esetekben régi vagy bizonytalan adatok megerősítései. Az Északi-középhegység szintjén új vagy jelentős adattal bővült fajok száma 14. A fajok többsége idegenhonos, vagy utak mentén másodlagos terjedést mutató őshonos növény. Közülük több faj hazai elterjedésének északi irányú bővülését sikerült kimutatni.
-
Adatok a Tarnavidék, az Upponyi-hegység és környéke flórájához
173–226Megtekintések száma:293Cikkünkben a Tarna-vidék és a Bükk északi előtere közel két évtizedes florisztikai kutatásának eredményeit foglaljuk össze, 4421 előfordulási adat közlésével (BÁ: 1665; SJ: 2752). Számos régi irodalmi, illetve herbáriumi adat megerősítést nyert: kiemelendő a Hypericum elegans és a Lappula heteracantha az Upponyi-szorosból, a Cephalaria transsylvanica, Cypripedium calceolus, Diplotaxis erucoides és a Plantago indica a Tarna-vidék és a Bükk-hát területéről. Néhány korábbi (részben saját) adatot revideáltunk, főleg az újabb határozókulcsok felfogásához igazodva (Carex, Chamaecytisus, Epipactis, Molinia, Sorbus sp.). További irodalmi és herbáriumi adatok is javításra kerültek (Onosma visanii, Scutellaria columnae, Sorbus sp., Utricularia bremii/minor). A szerzők megemlítik a Ferula sadleriana felfedezését az Upponyi-szorosban, ez az előfordulás valószínűleg magszórás eredménye. A szerzők cönológiai felvételeket közölnek a Myosotis caespitosa és a Spiraea media élőhelyeiről, továbbá néhány montán- és erdőssztyep faj jelenleg ismert lokális elterjedését is tárgyalják.
-
A Dryopteris borreri előfordulásai és más kiegészítések a Dél-Nyírség páfrányflórájához (Pteridopsida)
177–186Megtekintések száma:184A közlemény a Dryopteris affinis csoportba tartozó Dryopteris borreri (Newman) Oberh. & Tavel 26 új előfordulási helyét adja meg a Dél-Nyírségből és néhányat azon kívül is. Kitér a taxon terepi határozását segítő pár morfológiai jellegre. A példányok nagyobb része fenyves ültetvényekben került elő, de tölgyes, nyaras és akácos állományokban is megtalálható volt. A növény gyakran D. filix-mas társaságában és ember által megbontott talajfelszíneken nőtt. A cikk néhány újabb előfordulási adatot is közöl olyan fajokról, mint a Gymnocarpium dryopteris, Polystichum aculeatum, P. setiferum, Asplenium adiantum-nigrum, Cystopteris fragilis.
-
Néhány kiegészítés a Jászság flórájához
21–30Megtekintések száma:551Magyarország Flóratérképezési Programja során 2012-ben 9 kvadrát felmérését végeztem el a Jászságban. Az adatgyűjtést 2020-ban kiegészítettem. Cikkemben az érdekesebb, regionálisan fontos florisztikai adatokat közlöm 68 edényes növényfajra vonatkozóan. Közöttük vannak idegenhonos taxonok (pl. Alopecurus myosuroides, Amaranthus deflexus, Juncus tenuis, Phytolacca esculenta) országosan (Silene bupleuroides), vagy regionálisan ritka fajok (pl. Coronopus squamatus, Linaria biebersteinii), a térség egykori erdeinek túlélői (pl. Clematis recta, Elymus caninus, Melica altissima, Sisymbrium strictissimum) és ritka gyomok (pl. Aegilops cylindrica, Bupleurum affine, Myagrum perfoliatum). Bemutatok egy szikes fajokban gazdag műút menti padkát is (Artemisia santonicum, Chenopodium chenopodioides, Hordeum hystrix, Plantago maritima).
-
Sallangvirág (Himantoglossum) fajok virágzás-fenológiája és elterjedési mintázata
157-167Megtekintések száma:292A sallangvirág (Himantoglossum) nemzetség fajai között – az Orchidaceae család több csoportjától eltérően – igen ritkák a hibridek. Ennek részben oka lehet a fajok egymással át nem fedő elterjedése, és a fajok eltérő virágzási ideje. Jelen közleményben a nemzetség fajainak elterjedési és virágzásfenológiai sajátságait igyekeztünk számszerűsíteni pontosan datált, virágzó állapotot reprezentáló herbáriumi lapok és irodalmi adatok (nyomtatásban vagy a világhálón publikált fényképek) alapján. Összesen 12 faj 1001 adatát gyűjtöttük össze. Hat taxon (H. adriaticum, H. caprinum, H. comperianum, H. hircinum, H. jankae, H. robertianum) esetében volt elegendő adat részletesebb elemzésekre, amely során megállapítottuk az egyes fajok átlagos virágzási középnapját és a virágzási időszak hosszát. A feldolgozott források alapján csak a H. formosum, H. galilaeum és a H. metlesicsianum elterjedési területe nem érintkezik más Himantoglossum fajjal, a többi legalább egy másik fajjal átfedő elterjedési területtel rendelkezik. 55 fajpárt vizsgálva a virágzási időben lévő különbségek 21 fajpár esetében nem voltak szignifikánsak, melyek közül csak öt fajpár (H. comperianum - H. caprinum, H. montis-tauri - H. comperianum, H. hircinum - H. adriaticum, H. montis-tauri - H. caprinum és H. jankae - H. calcaratum) rendelkezik átfedő elterjedési területtel. Ezek közül három fajpárnál találtunk hibridre vonatkozó adatot. Eredményeink alapján a sallangvirág nemzetség esetében a hibridizáció kizárásában a fenológiai izoláció játszik nagyobb szerepet.
-
Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez IV.
27–40Megtekintések száma:704Közleményünk több mint 50 ritka vagy kevéssé ismert taxon (köztük 10 páfrány) új vagy megerősített adatait tartalmazza Budapestről és tágabb környékéről. Közülük egy faj (Cerastium lucorum) a Budai-hegység, négy (Cerastium lucorum, Epipactis futakii, E. moravica, Myosotis discolor) a Börzsöny, egy (Epipactis albensis) a Pilis, kettő (Anthericum liliago, Hippophae rhamnoides) a Szentendrei-sziget, egy (Artemisia alba) a Tétényi-fennsík, egy (Epipactis moravica) pedig a Visegrádi-hegység spontán flórájára új. További adataink közül kiemeljük az Cnidium dubium, Platanthera chlorantha, Spiranthes spiralis, Sternbergia colchiciflora, Veronica jacquinii és a Viola stagnina új előfordulásait. Néhány fajt, a hazai szakirodalmi adataik tükrében, részletesebben is tárgyalunk.
-
Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez II. (6–22)
233–252Megtekintések száma:719A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat második részében a Cephaloziaceae, Athyriaceae, Dryopteridaceae, Cystopteridaceae, Thelypteridaceae, Brassicaceae, Rosaceae, Elatinaceae, Apiaceae, Orobanchaceae, Liliaceae és Orchidaceae családokba tartozó ritks, Magyarországon többségében védett fajokkal foglalkozunk. Beszámolunk a Nowellia curvifolia aktuális előfordulásáról Szlovénia Szubpannon régiójában. Bemutatunk egy páfrányfajokban (Athyrium filix-femina, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. filix-mas, Gymnocarpium dryopteris, Polystichum aculeatum) kivételesen gazdag élőhelyet a Borsodi ártérről. Közöljük a Thelypteris palustris-nak a Nagykunsági-öntöző-főcsatorna és a Keleti-főcsatorna mentén megfigyelt állományait. Új előfordulási adatokat közlünk az Aethionema saxatile, a Crataegus nigra, az Elatine hungarica, a Sium sisarum, az Orobanche hederae, Himantoglossum adriaticum, Epipactis placentina, E. exilis, E. pseudopurpurata, E. microphylla hazai elterjedéséhez, valamint a Helosciadium repens megjelenéséhez urbanizált környezetben. A Gagea spathacea és G. bohemica új a Zempléni-hegységben, az Epipactis nordeniorum és Epipogium aphyllum új a Mátra flórájában, a Himantoglossum calcaratum új Magyarországon. Bemutatjuk néhány orchidea faj spontán megtelepedését egy veszprémi középiskola udvarán. Emellett beszámolunk a Sternbergia colchiciflora virágain megfigyelt megporzó rovarokról. Két, korábban tévesen közölt adat korrigálásának is helyet adunk.
A közleményt a Magyar Tudományos Akadémia alapításának bicentenáriuma alkalmából Hazslinszky Frigyes, Frivaldszky Imre, Láng Adolf Ferenc, Richter Aladár, Jurányi Lajos, Kanitz Ágoston, Fekete Lajos, Mágócsy-Dietz Sándor, Hollós László, Tuzson János, Gombocz Endre, Moesz Gusztáv, Lengyel Géza, Győrffy István, Jávorka Sándor, Andreánszky Gábor, Szabó Zoltán, Rapaics Raymund, Soó Rezső, Zólyomi Bálint, Máthé Imre, Ubrizsy Gábor, Jakucs Pál és Fekete Gábor botanikus-akadémikusok emlékének ajánljuk.
-
A Dél-Nyírség páfrányflórája (Pteridopsida)
162–182Megtekintések száma:543A közlemény számos új adatot mutat be a Dél-Nyírség páfrányflórájához, valamint áttekinti a területről rendelkezésre álló irodalmi és herbáriumi adatokat. A vizsgált területről 19 Pteridopsida fajt sikerült kimutatni. A gímpáfrány (Asplenium scolopendrium) és a díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum) eddig a teljes Nyírségense területéről ismeretlen volt. A Dél-Nyírségre nézve számít újnak a széles pajzsika (Dryopteris dilatata), a pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis), és a rucaöröm (Salvinia natans) előfordulása. A széles pajzsika (Dryopteris dilatata) meglepően sok helyen került elő. A cikk kitér e faj határozásával kapcsolatos morfológiai megfigyelésekre is. A terület fenyőültetvényei alföldi viszonylatban jelentős páfrányélőhelyek, csakúgy, mint a lápok és nedvesebb lomberdők. A fajgazdag élőhelyi foltokon 5-6 faj is előkerült. A páfrányok számára nagy veszélyt jelent a térség utóbbi évtizedben megfigyelt szárazodása.
-
Apró közlemények
262-271Megtekintések száma:23061. Elatine alsinastrum és más florisztikai adatok a Budai-hegységből
2. Aszályfű (Eleusine indica) a Maros–Körös közén
3. A karcsú köles (Panicum dichotomiflorum) Gyöngyösön és Felsőnyárádon, valamint a faj terjedése az Északi-középhegységben
4. Symphyotrichum ciliatum a Sajó–Hernád-síkon
5. Alnus incana és Vitis sylvestris az Által-ér völgyében
6. Kiegészítések az Euphorbia prostrata és az Euphorbia serpens hazai elterjedéséhez
-
Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez III.
227–237Megtekintések száma:472Cikkünk 40 ritka taxon (köztük 7 páfrány) új vagy megerősített adatait tartalmazza Budapest környékéről. Közülük egy faj (Geranium sibiricum) a Budai-hegység, ill. Budapest flórájára, egy (Polystichum setiferum) a Pilis flórájára, kettő (Onosma pseudarenaria, Sorbus aria s. str.) pedig a Visegrádi-hegység flórájára új. További adataink közül kiemeljük az Agrimonia procera, Botrychium lunaria, Epipactis tallosii, Gymnadenia odoratissima és Sorbus ujhelyii új előfordulásait.
-
Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon I. (1–6)
65–80Megtekintések száma:917A Magyarországon idegenhonos növények ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat első részében a szalagpáfrányfélék (Pteridaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), útifűfélék (Plantaginaceae), rózsafélék (Rosaceae), boglárkafélék (Ranunculaceae), pillangósvirágúak (Fabaceae) és pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó fajokkal foglalkozunk. Új előfordulási adatokat közlünk a magyarországi úthálózat mentén terjedő Cochlearia danica és Plantago coronopus esetében. Terepi adatok és herbáriumi revízó alapján tekintjük át a Panicum riparium előfordulását az Északi-középhegységben. Felhívjuk a figyelmet a korábban P. capillare néven gyűjtött adatok ellenőrzésének fontosságára. Két, korábban Magyarországon még nem észlelt faj (Cardamine corymbosa, Ranunculus marginatus) és 3 hazánkban ritka, szórványos előfordulású faj (Aphanes australis, Lepidium didymum, Medicago arabica) adatait közöljük Debrecen környékén található kertészeti árudákból. Dokumentáltuk az Adiantum capillus-veneris egy Somogy megyei kútban megtelepedett állományának már legalább 7 éves (2017–2024) fennmaradását. Bemutatjuk, hogy a közlekedési infrastruktúra elemei (közlekedési táblák, útjelző oszlopok, kilométerkövek stb.) elősegíthetik az Elymus elongatus valószínűleg termesztésből kiszabadult változatának (cv. Szarvasi-1) terjedését utak mentén.
-
Kiegészítő adatok a Soproni-hegység és előtere flórájához
239-242Megtekintések száma:403Közleményünkben a Soproni-hegységben és annak keleti előterében (Sopronimedence) 2010 és 2014 között összegyűlt érdekesebb floriszikai adatokat adjuk közre. A taxonok közül 2 a Soproni-hegység (Amaranthus blitoides, Orobanche teucrii), 2 a Soproni-medence (Euphorbia segueriana, Saxifraga tridactylites) flórájára nézve új. Több taxon meglétét 60–110 év után sikerült újra bizonyítani (pl. Dianthus superbus, Myosotis sparsiflora, Orobanche lutea, Orobanche purpurea).
-
Érdekességek és változások a mecseki völgyek mohaflórájában
157–176Megtekintések száma:245A dolgozat a Mecsek völgyeinek mohaflórájával, a hegység flórájára új és/vagy Magyarországon veszélyeztetett fajokkal, valamint az 50 évvel ezelőtti státuszukhoz képest gyakorivá, tömegessé váló mohákkal foglalkozik. Ezek között az ország flórájára 2023 óta új Scleropodium touretii második előfordulásáról, a Dél-Dunántúlra új Dicranum spurium, vagy csak a Mecsekre új Pseudocampylium radicale felfedezéséről is beszámolunk. Felhívjuk a figyelmet néhány, az elmúlt 50 évben a hegységben csak egy-egy adattal rendelkező patakparti moha (pl. Rhynchostegiella teneriffae) tömeges elterjedésére. Ez az expanzió különösen annak fényében tűnik meglepőnek, hogy a hidrobiológiai kutatások szerint a mecseki patakok kiszáradóban vannak. Az új fajok döntő többsége Magyarországon kifejezetten ritka, a melegedő klímának ellentmondó faj. A tömegesen észlelt mohákkal szemben kimutatásuk a finom térléptékű, szisztematikus kutatás mellett a véletlennek, és nem a fajok lokális expanziójának köszönhető. A fajok mecseki gyakorisága és az új fajok megjelenése felveti a magyarországi vörös lista aktualizálásának szükségét.
-
Florisztikai adatok Észak-Magyarországról II. Északi-Cserehát és Felső-Bódva-völgy
31–48Megtekintések száma:418Összeállításunkban az Északi-Cserehát és a Felső-Bódva-völgy területéről 1995 és 2020 között gyűjtött, korábbi publikációinkból kimaradt adatainkat közöljük, 123 fajra vonatkozóan. Publikáljuk néhány, a területről eddig nem közölt, vagy ritka faj adatát (pl. Artemisia annua, Genista pilosa, Ranunculus flammula, Scorzonera purpurea, Silene noctiflora), illetve kitérünk olyan adathiányos, de gyakoribb fajra is, mint a Carex remota, Cirsium pannonicum, Cyperus fuscus, Melampyrum cristatum. Néhány védett faj (Dactylorhiza incarnata, Eriophorum angustifolium, Lycopodium clavatum) új lelőhelyére is rábukkantunk.
-
Botanikai adatok Tolnából és Baranyából III.
39-50Megtekintések száma:272A legutóbbi publikációm óta eltelt 4 év alatt (2014–2017) a Duna–Dráva Nemzeti Park számára összegyűjtött 25 000 adatomból válogatva közlök értékes és érdekes botanikai adatokat 116 taxonról, például a fokozottan védett Digitalis ferruginea és Paeonia banatica, a védett Polystichum lonchitis, Dryopteris affinis, Doronicum orientale, Helleborus dumetorum, Corydalis intermedia, Spiraea media és Veratrum nigrum, valamint a nem védett, de ritka Lycopsis arvensis, Silene dichotoma, Teucrium botrys, Thladiantha dubia, Vicia lutea és Hypochoeris radicata új előfordulásairól. Pár érdekességet is megemlítek, pl. a legnagyobb (és föltételezhetően legidősebb) Crataegus monogyna, Hedera helix, Ruscus hypoglossum és R. aculeatus egyedek méretét, amelyekkel a több ezer hektár bejárása során találkoztam.
-
A Digitaria ciliaris egykori előfordulása Magyarországon – egy herbáriumi revízió eredményei
53–62Megtekintések száma:415A Növénytár Herbárium Carpato-Pannonicum gyűjteményében elvégzett revízió segítségével sikerült igazolni a Digitaria ciliaris (Retz.) Koeler hazai, történeti előfordulását Győrből, egy régi gyapotfeldolgozó és textilgyár területéről. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a faj korábban közölt magyarországi adatai egytől-egyig tévesek, mivel a hazai határozókönyvek Digitaria-kulcsai tévesen értelmezték a taxont, zömmel a D. sanguinalis subsp. pectiniformis szinonimájaként. A herbáriumi vizsgálat igazolta, hogy a Magyarországon a D. sanguinalis a leggyakoribb taxon. A nálunk feltehetően archeofita D. sanguinalis subsp. pectiniformis is elterjedt, valószínűleg kissé alultérképezett, példányait xerotherm gyomnövényzetből, gyakran szőlőkből, vasút menti élőhelyekről gyűjtötték. A bizonyosan őshonos D. ischaemum elterjedésében még látható egy kis természetes mintázat, eredetileg talán síksági, dombvidéki tájakon, homokon, kavicson lehetett a legjellemzőbb. Ez a faj újabban a kvarchomokkal fugázott díszburkolatok terjedésével urbán területeken országszerte terjed. A trópusi/szubtrópusi származású Digitaria ciliaris a magyar flórában egykor jelenlévő, alkalmi megtelepedő idegenhonos fajunk.
-
Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez II.
33–50Megtekintések száma:476Cikkünk 52 ritka taxon (köztük 26 orchidea) új vagy megerősített florisztikai adatait tartalmazza Budapest környékéről. Közülük egy faj (Epipactis peitzii) új Magyarország flórájára, a Budai-hegységből és a Pilisből került elő. Röviden jellemezzük, összehasonlítva a legközelebbi rokon fajokkal (E. leptochila csoport). További három faj (Corydalis intermedia, Epipactis leptochila, Epipactis muelleri) a Budai-hegység flórájára, négy (Anacamptis coriophora, Epipactis neglecta, E. tallosii, Valerianella pumila) a Pilis flórájára, hat (Epipactis futakii, E. leptochila, E. muelleri, E. neglecta, Ophrys apifera, O. holubyana) pedig a Visegrádi-hegység flórájára új.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához IX.
253–256Megtekintések száma:711Jelen közleményünk annak a sorozatnak a kilencedik része, melynek célja Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 734 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 222 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből és a Duna–Tisza-köze északi részéből, valamint a Hanság déli pereméről, a Maros-mentéről és a Hortobágyról. Összesen 1632 új adattal járulunk hozzá az Atlaszhoz. Az adatok között számos ritkább, vagy lokálisan jelentős őshonos, esetleg bizonytalan őshonosságú taxont találunk, sok esetben számolunk be terjedő idegenhonos fajok új lelőhelyeiről, egyes esetekben pedig túlélő idegenhonosokról. Emellett országosan elterjedt fajok esetében is közöljük az Atlasz térképein korábban nem jelölt lelőhelyeket.
-
Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon II. (7–12)
253–264Megtekintések száma:413A Magyarországon idegenhonos növények ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat második részében a tündérhínárfélék (Cabombaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), galajfélék (Rubiaceae), puszpángfélék (Buxaceae), ibolyafélék (Violaceae) és fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó fajokkal foglalkozunk. Új adatokat közlünk a karolinai tündérhínár (Cabomba caroliniana) magyarországi elterjedéséről a Körösmenti-síkon: az Élővíz-csatorna Békés és Békéscsaba közötti szakaszán 17 ponton, több mint 630 m²-en, enyhén lúgos kémhatású, alacsony vezetőképességű, 2022/2023 telén nem befagyó vízben talált állományait mutatjuk be. Szentendrén a festő csülleng (Isatis tinctoria) egy ideiglenes kivadulását, valamint a festő buzér (Rubia tinctorum) több, legalább részben termesztésre visszavezethető állományát dokumentáljuk. Elsőként ismertetjük a japán kövérke (Pachysandra terminalis) kerten kívüli, erdei előfordulását, amelyet zöldhulladék lerakásával hozunk összefüggésbe. Tisztázzuk a kínai ibolya (Viola prionantha) hazai státuszát, és számos, főként városi burkolatokhoz, parkokhoz és temetőkhöz kötődő előfordulását soroljuk fel. Az atlantikus elterjedésű, sótűrő Cochlearia danica új előfordulását észleltük Karcag közelében, a 4-es számú főút mentén. Bemutatjuk a kisfészkű őszirózsa (Symphyotrichum squamatum) első magyarországi lelőhelyét egy csatorna pionír iszapfelszínein.
-
Florisztikai adatok Észak-Magyarországról III. Zempléni-hegység
109–172Megtekintések száma:700Összeállításunkban a Zempléni-hegység területéről 2004 és 2022 között gyűjtött, korábbi publikációinkból kimaradt adatainkat közöljük. Összesen 133 faj mintegy 1215 adatát gyűjtöttük össze, 33 flóratérképezési kvadrátból. Publikáljuk néhány a területről eddig nem közölt, vagy ritka faj előfordulását pl. Carex appropinquata, C. cespitosa, C. disticha, Centaurea stenolepis, Scabiosa columbaria, Tephroseris aurantiaca. Kiemelten fontosnak tartjuk azon növények adatait, melyek növényföldrajzi jelentőséggel bírnak, mint az Anthriscus nitidus, Echium maculatum, Lunaria rediviva, Nepeta pannonica, Oreopteris limbosperma, Petasites albus, Primula elatior, Thlaspi jankae, Veronica montana, illetve bizonyos csak archív adattal rendelkező fajok újbóli megtalálását pl. Cirsium rivulare, Parnassia palustris. Kitérünk olyan adathiányos, de gyakoribb növényekre is, mint az Adoxa moschatellina, Allium flavum, Cardamine amara, Dipsacus fullonum, Galanthus nivalis. Ugyanakkor nem feledkezünk meg néhány a hegységben jellegzetes taxon számos új lelőhelyének közreadásáról sem, mint az Aruncus dioicus, Huperzia selago, Lycopodium annotinum, Securigera elegans stb. Felsorolásunkat a fajok herbáriumi és szakirodalmi adataival is teljesebbé tesszük.
-
A kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) tüskeszentpéteri (Zalaszentgrót) élőhelyének tájhasználat története
25–30Megtekintések száma:311A mocsári kockásliliom (Ftritillaria meleagris) elsődlegesen ligeterdei faj, mégis gyakran találkozhatunk vele folyóinkat kísérő réteken. A vizsgált területet (Tüskeszentpéter) 2012 óta monitorozzuk. A tájtörténeti vizsgálatokhoz irodalmi és térképi forrásokat, valamint légifotókat használtunk fel (1720–2016). A virágzó tövek száma 630 és 5314 között változott a vizsgált hat év során az áradások és a tavaszi időjárás függvényében. Tüskeszentpéter első említése 1301-ből származik. A település környezetét mocsaras területek és a Zalát kísérő berkek jellemezték. A katonai felmérések térképei is ezt az állapotot tükrözik. A legfőbb megélhetési forrás az állattenyésztés volt, melyhez a téli szénát a kaszálórétek adták. 1895 és 1930 között a szántóterületek aránya megnőtt a rétek és a legelők rovására. A Zala szabályozása tovább növelte a felszántott rétek nagyságát, de jellemzően a kaszálóként való hasznosítás megmaradt (1955), csak a művelés intenzitása változott (1966). A Zala környékének becserjésedése megindult, de a fenntartott tájhasználatnak köszönhetően a vizsgált területen nem jelentős. A források alapján a kockásliliomok a közel 300 éve rétként használt területeken nőnek, az állatlétszám lecsökkenése miatt azonban jelentőségüket vesztik ezek a rétek, ma alapvetően a támogatások határozzák meg használatukat vagy felhagyásukat.
-
A Thesium kernerianum Simonk. lektotipizálása
69-74Megtekintések száma:276A T. kernerianum a tágabb értelemben vett Keleti-Kárpátok endémikus növénye (SZÜCS 1943, MORARIU 1952, NEGREAN & DIHORU 2009, HURDU et al. 2012a, 2012b). A szerzők áttekintik a faj felfedezésének történetét, irodalmi és herbáriumi adatait, tipizálják a nevet, és helyesbítnek néhány, a szakirodalomban felbukkant tévedést. Habár a fajt Simonkai még az erdélyi flóraművének (SIMONKAI 1887) megjelenése előtt írta le a Királykőről és a Bucsecsről (SIMONKAI 1886a: 183), újabb források (HENDRYCH 1993, SÂRBU & MITITIUC 1994, NEGREAN & DIHORU 2009), tévesen, a flóraművet tüntetik fel a faj protológusaként. A faj felfedezését követően az 1960-as évekig nem találtak újabb lelőhelyeket a botanikusok, így az a képzet alakult ki, hogy a T. kernerianum csak a Délkeleti-Kárpátok egy-két pontján fordul elő (vö. JÁVORKA 1924–1925, SOÓ 1933, SZÜCS 1943, MORARIU 1952). HENDRYCH (1963) azonban a prágai herbáriumban felfedezett egy példányt, amelyett még 1935-ben, a Dél-Bukovinához tartozó Ráró-hegységben gyűjtött egy cseh kutató. Ez a lelőhely mintegy 250 km-rel északra tolta ki a faj addig ismert areáját. Később néhány ponton előkerült a Csukás-hegységből, a Csalhóból, és a sokáig figyelmen kívül hagyott (vö. MORARIU & BELDIE 1976, DIHORU & PÂRVU 1987) ráró-hegységi adat is megerősítést nyert (SÂRBU & ZÜNDORF 1993). A T. kernerianum jelenleg ismert lelőhelyeit OPREA (2005), CIOCÂRLAN (2009) és NEGREAN & DIHORU (2009), herbáriumi példányait MIHĂILESCU (2001) és NEGREAN & DIHORU (2009) foglalják össze. Kétes és megerősítést igényel a faj Fogarasi-havasokból (nem pontosított lelőhelyről) közölt adata (PUŞCARU-SOROCEANU et al. 1977). A szerzők felsorolják az általuk ismert herbáriumi példányokat (nagyjából gyűjtési időrendben), kiegészítve az eddig nem publikált anyaggal, továbbá a Simonkai originálék alapján lektotipizálják a T. kernerianum nevet. Ezzel a szakirodalomban tévesen közölt (BELDIE 1967, NEGREAN & DIHORU 2009) locus classicus (Bucsecs: Gaura-völgy) is helyesbítésre kerül. A faj tényleges locus classicus-sza a Királykő, ahonnan a lektotípus származik.
-
Adatok a Mecsek hegység zuzmóflórájához
16–26Megtekintések száma:255A Pécsi Tudományegyetem (JPU) zuzmógyűjteményében lévő részben korábbi, részben saját gyűjtések alapján 115 zuzmótaxon 221, eddig nem publikált mecseki adatát közöljük, beleértve 37 JPU duplumot is. A feldolgozás eredményeként 22 új fajt mutattunk ki a hegység területéről: Arthopyrenia cinereopruinosa, Baeomyces rufus, Candelariella reflexa, Catapyrenium rufescens, Cladonia macilenta, Dimerella pineti, Hypogymnia tubulosa, Ochrolechia arborea, Pleurosticta acetabulum, Pseudevernia furfuracea, Psilolechia lucida, Pycnothelia papillaria, Rinodina sophodes, Tomasellia arthonioides, Toninia candida, Trapelia involuta, Varicellaria hemisphaerica, Verrucaria marmorea, V. nigrescens, V. parmigera, Xanthoparmelia conspersa, X. verruculifera. A törvényesen védett Peltigera leucophlebia két adattal szerepel a listában.