Keresés
Keresési eredmények
-
Adatok a sásfajok (Carex, Cyperaceae) előfordulásához a Dél-Nyírségben és környékén
165-198Megtekintések száma:606Összesen 38 sásfajról közlünk adatokat a Dél-Nyírség és közvetlen környezete területéről. Az Alföldön korábban le nem írt vagy ritkaságnak számító fajok néhány állományát is kimutattuk, mint a Buxbaum-sás (Carex buxbaumii), az északi sás (Carex hartmanii), az árnyéki sás (Carex umbrosa) és a bugás sás (Carex paniculata). Számos új előfordulást közlünk a térségből kevés irodalmi adattal rendelkező fajokról, például a rezgő sásról (Carex brizoides), sárgás sásról (Carex michelii), sápadt sásról (Carex pallescens), nyúlánk sásról (Carex elongata). A korábbi irodalmakban említett hét fajt viszont nem sikerült észlelnünk az elmúlt 13 év során. Herbáriumi adatok igazolták, hogy a fekete sás (Carex nigra) régebbi helyi adatainak egy része valójában a gyepes sásra (Carex cespitosa) vonatkozik. Herbáriumi adatok és az irodalom alapján úgy gondoljuk, hogy a berzedt sás (Carex pairaei) helyi adatai nagyrészt a tölgyes sásra (Carex divulsa subsp. leersii) és sulymos sásra (Carex spicata) vonatkozhatnak. Eltérően számos irodalmi adattól a rókasást (Carex vulpina) a homokvidék belsejében nem észleltük.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VIII.
238-261Megtekintések száma:603Jelen közleményünk annak a sorozatnak a nyolcadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 157 kvadrátban 539 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az érintett kvadrátok többsége a Dunántúlon található. Egy kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 190-nél is több fajjal egészült ki. Néhány aszfaltút célirányos átvizsgálásának köszönhetően a Puccinellia distans 68 kvadrátból került elő új fajként. Mindkét adat arra utal, hogy a hiányok miatt az adatpótló közleményekre továbbra is nagy szükség van. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sokszor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban szórványos vagy ritka (pl. Nigella arvensis, Vaccaria hispanica, Rumex pulcher, Urtica urens), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Dryopteris affinis, Gymnocarpium dryopteris, Huperzia selago). Néhány, olyan alkalmi kivaduló és meghonosodóban lévő növényt is megemlítünk, amelyek nem szerepelnek a legutóbbi magyarországi újjövevény növények listájában (pl. Acer cissifolium, Cyperus alternifolius, Gaillardia aristata, Galanthus elwesii). A kitekintésben felhívjuk a figyelmet néhány olyan magyarországi szinantróp élőhely flórafeltártságának hiányára (pl. útszegélyek, kertek, virágágyások), melyek igen komoly szerepet játszhatnak a meghonosodó, majd özönfajjá váló gyomok terjedésében.
-
Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez II. (6–22)
233–252Megtekintések száma:726A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat második részében a Cephaloziaceae, Athyriaceae, Dryopteridaceae, Cystopteridaceae, Thelypteridaceae, Brassicaceae, Rosaceae, Elatinaceae, Apiaceae, Orobanchaceae, Liliaceae és Orchidaceae családokba tartozó ritks, Magyarországon többségében védett fajokkal foglalkozunk. Beszámolunk a Nowellia curvifolia aktuális előfordulásáról Szlovénia Szubpannon régiójában. Bemutatunk egy páfrányfajokban (Athyrium filix-femina, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. filix-mas, Gymnocarpium dryopteris, Polystichum aculeatum) kivételesen gazdag élőhelyet a Borsodi ártérről. Közöljük a Thelypteris palustris-nak a Nagykunsági-öntöző-főcsatorna és a Keleti-főcsatorna mentén megfigyelt állományait. Új előfordulási adatokat közlünk az Aethionema saxatile, a Crataegus nigra, az Elatine hungarica, a Sium sisarum, az Orobanche hederae, Himantoglossum adriaticum, Epipactis placentina, E. exilis, E. pseudopurpurata, E. microphylla hazai elterjedéséhez, valamint a Helosciadium repens megjelenéséhez urbanizált környezetben. A Gagea spathacea és G. bohemica új a Zempléni-hegységben, az Epipactis nordeniorum és Epipogium aphyllum új a Mátra flórájában, a Himantoglossum calcaratum új Magyarországon. Bemutatjuk néhány orchidea faj spontán megtelepedését egy veszprémi középiskola udvarán. Emellett beszámolunk a Sternbergia colchiciflora virágain megfigyelt megporzó rovarokról. Két, korábban tévesen közölt adat korrigálásának is helyet adunk.
A közleményt a Magyar Tudományos Akadémia alapításának bicentenáriuma alkalmából Hazslinszky Frigyes, Frivaldszky Imre, Láng Adolf Ferenc, Richter Aladár, Jurányi Lajos, Kanitz Ágoston, Fekete Lajos, Mágócsy-Dietz Sándor, Hollós László, Tuzson János, Gombocz Endre, Moesz Gusztáv, Lengyel Géza, Győrffy István, Jávorka Sándor, Andreánszky Gábor, Szabó Zoltán, Rapaics Raymund, Soó Rezső, Zólyomi Bálint, Máthé Imre, Ubrizsy Gábor, Jakucs Pál és Fekete Gábor botanikus-akadémikusok emlékének ajánljuk.
-
Florisztikai adatok Észak-Magyarországról III. Zempléni-hegység
109–172Megtekintések száma:711Összeállításunkban a Zempléni-hegység területéről 2004 és 2022 között gyűjtött, korábbi publikációinkból kimaradt adatainkat közöljük. Összesen 133 faj mintegy 1215 adatát gyűjtöttük össze, 33 flóratérképezési kvadrátból. Publikáljuk néhány a területről eddig nem közölt, vagy ritka faj előfordulását pl. Carex appropinquata, C. cespitosa, C. disticha, Centaurea stenolepis, Scabiosa columbaria, Tephroseris aurantiaca. Kiemelten fontosnak tartjuk azon növények adatait, melyek növényföldrajzi jelentőséggel bírnak, mint az Anthriscus nitidus, Echium maculatum, Lunaria rediviva, Nepeta pannonica, Oreopteris limbosperma, Petasites albus, Primula elatior, Thlaspi jankae, Veronica montana, illetve bizonyos csak archív adattal rendelkező fajok újbóli megtalálását pl. Cirsium rivulare, Parnassia palustris. Kitérünk olyan adathiányos, de gyakoribb növényekre is, mint az Adoxa moschatellina, Allium flavum, Cardamine amara, Dipsacus fullonum, Galanthus nivalis. Ugyanakkor nem feledkezünk meg néhány a hegységben jellegzetes taxon számos új lelőhelyének közreadásáról sem, mint az Aruncus dioicus, Huperzia selago, Lycopodium annotinum, Securigera elegans stb. Felsorolásunkat a fajok herbáriumi és szakirodalmi adataival is teljesebbé tesszük.
-
A csókalábú útifű (Plantago coronopus) folytatódó térhódítása Magyarországon
19–26Megtekintések száma:1485Magyarországi úthálózat vizsgálata során az atlanti-mediterrán elterjedésű Plantago coronopus L. intenzív terjedését tapasztaltuk. 2017–2019 között a fajt újabb 47 flóratérképezési kvadrát-ból mutattuk ki, amellyel 81-re nőtt előfordulásainak száma. Kimutattuk, hogy a gyorsforgalmi utak mellett a faj erős terjedése a főközlekedési utakat is elérte, ezen kívüli megjelenései egyelőre ritkák. Legnagyobb kiterjedésű és egyedsűrűségű állományai az útpadkák mechanikus és ozmotikus stressztől erősebben érintett (gyakran növényzetmentes) sávja mögötti részén találhatók, de néhány előfordulás ilyen helyeken kívül is ismert. 2013-tól ismert állományai közül több helyen ma is összefüggő tömegben van jelen, így a faj egyértelműen meghonosodott (de nem átalakító) neofitonnak tekinthető.
-
Botanikai adatok Tolnából és Baranyából III.
39-50Megtekintések száma:277A legutóbbi publikációm óta eltelt 4 év alatt (2014–2017) a Duna–Dráva Nemzeti Park számára összegyűjtött 25 000 adatomból válogatva közlök értékes és érdekes botanikai adatokat 116 taxonról, például a fokozottan védett Digitalis ferruginea és Paeonia banatica, a védett Polystichum lonchitis, Dryopteris affinis, Doronicum orientale, Helleborus dumetorum, Corydalis intermedia, Spiraea media és Veratrum nigrum, valamint a nem védett, de ritka Lycopsis arvensis, Silene dichotoma, Teucrium botrys, Thladiantha dubia, Vicia lutea és Hypochoeris radicata új előfordulásairól. Pár érdekességet is megemlítek, pl. a legnagyobb (és föltételezhetően legidősebb) Crataegus monogyna, Hedera helix, Ruscus hypoglossum és R. aculeatus egyedek méretét, amelyekkel a több ezer hektár bejárása során találkoztam.
-
Néhány florisztikai adat Kötcse környékéről II. (Dél-Dunántúl, Nyugat-Külső-Somogy)
114-121Megtekintések száma:282Munkámban 73 faj, nagyrészt 2016-ban gyűjtött előfordulási adatát közlöm Nyugat-Külső-Somogy északkeleti szegletéből. A kézirat Külső-Somogyból eddig nem ismert fajok (például Peucedanum arenarium) előfordulási adatait, a Dél-Dunántúlon vagy az egész országban ritkának vagy szórványosnak tekinthető fajok (például Menyanthes trifoliata, Veronica scardica) újabb lelőhelyeit, valamint néhány kultúrszökevény (például Narcissus poëticus, Helleborus purpurascens) előfordulási adatait tartalmazza.
-
A labodalevelű szárnyaslibatop (Cycloloma atriplicifolia) újabb előfordulása a Kiskunság északi részén
107–108Megtekintések száma:3912019. július 2-án Csévharaszt községtől a védett borókás felé vezető homokúton elszór-tan, mintegy 200 m hosszan a Cycloloma atriplicifolia nagyjából 100–200 kifejlett egyedét találtuk [N 47.297476°, E 19.382936°, KEF: 8782.1].
-
Néhány florisztikai adat Kötcse környékéről (Dél-Dunántúl, Nyugat-Külső-Somogy)
74-80Megtekintések száma:315Írásomban Külső-Somogy egy kis szegletéből gyűjtött florisztikai adataimat közlöm. Az adatok többsége 2014-ből származik. Összesen 31 ritka, szórványosan előforduló vagy védett faj lelőhelyeit jegyeztem fel hat falu területéről [Karád, Kereki, Kötcse, Nagycsepely, Szólád (Nezde), Teleki]. A Dél-Dunántúl flórájára nézve új adat a Neotinea ustulata subsp. aestivalis előfordulása. Az Epipactis microphylla-nak és az E. tallosii-nak nem ismert korábbi adata Külső-Somogyból. A dolgozat a Cirsium boujartii új lelőhelyeit közli a faj elterjedésének északnyugati pereméről.
-
A Gagea minima és a Dictamnus albus újrafelfedezése a Dél-Tiszántúlon, valamint további florisztikai adatok az Alföldről
304–316Megtekintések száma:571A szerzők a 2011 és 2017 közötti időszakban az Alföldről gyűjtött florisztikai adataik közül az érdekesebbeket adják közre. A cikkben 49 faj, illetve hibridfaj előfordulását, élőhelyi körülményeit, esetenként a térségből ismert történetét mutatjuk be. További 13 faj esetében – azok természetvédelmi jelentősége miatt – a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához (Bartha et al. 2015, a továbbiakban: „Flóraatlasz”) megjegyzések nélküli kiegészítéseket is közlünk. A tárgyalt adatok többsége a Gyula, Békéscsaba és Doboz térségében elterülő keményfás ligeterdőkből származik, emellett további szórványadatokat közlünk az Alföld számos pontjáról. Eredményeink közül legjelentősebbek a Dél-Tiszántúlról kipusztultnak vélt Dictamnus albus, illetve az „elfeledett” Gagea minima újrafelfedezése. Emellett több, az Alföld, illetve az adott közép- vagy kistáj flórájára új (például Draba muralis, Nicandra physalodes, Cystopteris fragilis), illetve regionálisan veszélyeztetett faj adatát (például Inula helenium, Ophioglossum vulgatum) ismertetjük. Bemutatunk továbbá ritka gyomnövényeket (például Calepina irregularis, Cardamine impatiens), terjedőben lévő adventív fajokat (Chorispora tenella, Euphorbia maculata, Phytolacca americana, Ph. esculenta, Sicyos angulata), illetve az adott térségben feltűnően alultérképezett fajokat (pl.: Loranthus europaeus, Arabis hirsuta, Rumex confertus).
-
A Leymus arenarius előfordulása a Kiskunságban
106-108Megtekintések száma:389Egy idegenhonos, évelő fűfaj, a buckalakó partirozs (Leymus arenarius (L.) Hochst.) hat kivadult állományát találtuk a Kiskunságban. A fajnak a Nagyalföldről eddig még nem volt adata. A legtöbb előfordulás több száz négyzetméter kiterjedésű, néhány esetben a faj szinte monodomináns állományt alkot, és az egyik állomány már egy nyílt homokpusztagyepben is megjelent. Feltételezésünk szerint ez a faj a Duna–Tisza közi homokhátságon akár inváziós fajjá is válhat.
-
Szombathely város kámoni és herényi vízbázis-védőterülete, mint növényzeti értékek menedéke
123–125Megtekintések száma:347A Szombathely északnyugati részén lévő kámoni és herényi vízbázis-védőterületek rétjei és erdősávjai évtizedek óta jó természetességi állapotúak. Botanikai értékeikkel szinte a Kőszegi-hegységet és az Őrséget hozzák el a város határába. Ez a rétek esetében a rendszeres kaszálás, az erdősávok vonatkozásában pedig a bolygatás hiányának volt köszönhető. Olyan növényfajok kisebb-nagyobb állományai fordulnak elő, mint például a Moenchia mantica, vagy a védett Orchis morio, Pyrola rotundifolia, Cephalanthera longifolia, Epipactis helleborine és Ophioglossum vulgatum. Az utóbbi években azonban egyes részeik egyre erősödő emberi zavarásnak (terepmotorozás, túragépkocsizás) vannak kitéve, ezért időszerű lehet védelmük kezdeményezése. E rövid esettanulmány is jelzi, hogy a megfelelően kezelt vízbázis-védőterületeknek fontos szerepe lehet természetközeli élőhelyek, ritka (esetenként védett) növényfajok (és a hozzájuk kapcsolódó állatvilág) térségjellemző képviselőinek, állományainak megőrzésében.
-
A Velencei-hegység növényföldrajzi és florisztikai kutatásának eredményei
117–152Megtekintések száma:691A Velencei-hegység flórájának és növényföldrajzi vonásainak pontosabb feltárására irányuló térképező munka eredményeként számos növényfaj regionális elterjedési mintázata tisztázódott. Jelen közleményben 219 növényföldrajzi szempontból fontos, ill. szórványos/ritka taxon (216 faj/alfaj és 3 természetes hibrid) előfordulási adatait mutatom be, és felvázolom a hegység növényföldrajzi jellegzetességeit a korábbi közlemények és az új megfigyelések tükrében. A Velencei-hegység különlegessége, legfontosabb növényföldrajzi vonása egyrészt a markáns kontinentális és szubmediterrán hatások együttes érvényesülése, másrészt az acidofil és az erősen bázikus termőhelyek mozaikosságából fakadó sokszínűség. Néhány, a regionális elterjedési mintázat-típusokat jól reprezentáló faj (Alyssum turkestanicum, Artemisia austriaca, Bupleurum pachnospermum, Doronicum hungaricum, Hypericum elegans, Lathyrus sphaericus, Minuartia viscosa, Ornithogalum comosum, Scabiosa canescens, Sedum caespitosum, Sternbergia colchiciflora, Vinca herbacea) elterjedését térképeken is bemutatom. A térképező munka során több mint ötven, a területről korábban nem ismert taxon is előkerült, köztük biogeográfiai szempontból fontos fajok is, mint pl. Bassia laniflora, Brassica elongata, Bupleurum praealtum, Centunculus minimus, Hypericum elegans, Orlaya grandiflora, Phleum nodosum, Silene dichotoma, Stipa tirsa, Tordylium maximum, Trifolium diffusum, T. ochroleucon, Valeriana dioica.
-
A Myricaria germanica újabb előfordulása másodlagos élőhelyen
118–122Megtekintések száma:22905Közleményünkben a Myricaria germanica (L.) Desf egy újabb, másodlagos élőhelyhez kötődő előfordulását ismertetjük Észak-Kelet Magyarországról, a Bükk hegység pereméről, egy miskolci salaklerakó területéről. A növény a salak kitermelése során kialakult meredek falon telepedett meg. A fal eróziója miatt időnként egy-egy tő onnan leszakad. Az elpusztult egyedek életkora az évgyűrűik alapján 5–13 év közötti. A körülbelül 50 töves populáció ma a legnagyobb (de talán az egyetlen) hazai állománya a fajnak. A salaklerakó területén további ritka és védett fajok is előkerültek (Epilobium dodonaei Vill., Dysphania botrys (L.) Mosyakin & Clemants, Dryopteris carthusiana (Vill.) H.P. Fuchs, Polystichum aculeatum (L.) Roth ex Mert.).
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához IX.
253–256Megtekintések száma:727Jelen közleményünk annak a sorozatnak a kilencedik része, melynek célja Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 734 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 222 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből és a Duna–Tisza-köze északi részéből, valamint a Hanság déli pereméről, a Maros-mentéről és a Hortobágyról. Összesen 1632 új adattal járulunk hozzá az Atlaszhoz. Az adatok között számos ritkább, vagy lokálisan jelentős őshonos, esetleg bizonytalan őshonosságú taxont találunk, sok esetben számolunk be terjedő idegenhonos fajok új lelőhelyeiről, egyes esetekben pedig túlélő idegenhonosokról. Emellett országosan elterjedt fajok esetében is közöljük az Atlasz térképein korábban nem jelölt lelőhelyeket.
-
Aphanes arvensis L. a Crisicumban és más adatok Magyarország flórájának ismeretéhez
253-256Megtekintések száma:299A közleményben 4 ritka növényfaj kelet-magyarországi előfordulásairól számolunk be. A fajok egyes flórajárásokra vagy flóravidékekre újnak számítanak: Alföld (Eupannonicum): Polystichum braunii; Tiszántúl (Crisicum): Aphanes arvensis; Észak-Alföld (Samicum) és Nyírség (Nyírségense): Agrimonia procera. A jövevény Montia linearis előfordulásához három új adatot közlünk Magyarországról. Ez a faj még mindig nagyon ritka Európában: csak Lengyelországból, Dániából és Magyarországról jelezték.
-
A közép-tiszavidéki halmok flórakutatásának új eredményei
94–105Megtekintések száma:751Az ősi temetkezési halmokon fennmaradt szárazgyepi élőhelyszigetek számos esetben szolgálnak menedékül ritka és veszélyeztetett gyepi fajok számára. Cikkünkben 82, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található halomról közlünk előfordulási adatokat. Az adatok 64 flóratérképezési alapmezőből, 45 település közigazgatási határából származnak. Összesen 39 olyan taxon előfordulási adatait ismertetjük, amelyek védettek (pl. Anchusa barrelieri, Centaurea solstitialis, Ranunculus illyricus és Phlomis tuberosa), vagy nem védettek, de a régióból kevés előfordulási adattal rendelkeznek (pl. Aegilops cylindrica, Astragalus austriacus, Glaucium corniculatum és Trifolium diffusum). Eredményeink rámutatnak, hogy a halmoknak fontos szerepe van a régió gyepi biodiverzitásának fenntartásában.
-
A csermelyciprus (Myricaria germanica) új hazai előfordulása
60–63Megtekintések száma:605A közlemény a Magyarországon igen ritka Myricaria germanica második olyan előfordulásáról számol be, amely ember által létrehozott termőhelyről ismert. A faj Hejőpapi mellől (Sajó–Hernád-sík), egy kavicsbányából került elő. A faj legközelebbi lelőhelye mintegy 60 kilométerre található, így az előfordulás a szél általi terjedés (anemochoria) hatékonyságát jelzi. Úgy tűnik a kavicsbányák megfelelő termőhelyet jelenthetnek e hazánkban veszélyeztetett cserjefajnak.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához V.
383–403Megtekintések száma:508Jelen közleményünk annak a sorozatnak az ötödik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 66 kvadrátban 360 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az adatok többsége a Dél-Dunántúlról származik, ahol 6 kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 30-nál is több fajjal egészült ki. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sokszor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban ritka (pl. Anchusa azurea, Centunculus minimus, Euphorbia stricta, Hypericum humifusum, Sagina apetala), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Dryopteris affinis, Festuca dalmatica, Gymnocarpium dryopteris, Urtica kioviensis).
-
Az egerbaktai tőzegmohás láp flórájának és vegetációjának változása
129–138Megtekintések száma:155A vizsgált területről 1988 óta eltűntek a nyílt Menyanthes trifoliata-s állományok, visszaszorultak a csőrőssásosok, míg a tőzegmohás fűzláp kiterjedt. A láptó középső részén a Caricetum rostratae, Salici cinereae–Spahnetum recurvi sphagnetosum squarrosi, Calamagrosti–Salicetum cinereae, a főként nudum lagg zónában pedig a Bidenti–Polygonetum hydrpiperis et urticetosum dioicae, Caricetum acutiformis, Juncetum effusi, Glycerietum maximae és egy Poa nemoralis-uralta közösség fordul elő. A Kis-tavon 77 edényes növényfajt azonosítottunk, ebből 62 új a terület flórájára. A ritka fajok száma tovább csökkent: napjainkra eltűnt a Menyanthes trifoliata és a Cicuta virosa, az egykori 8 tőzegmoha faj közül jelenleg csak a Sphagnum squarrosum van jelen. Így a hajdani Salici cinereae–Sphagnetum recurvi társulás sphagnetosum recurvi szubasszociációja a láp ezredforduló környéki kiszáradása és évekig tartó tőzegmohamentes állapota után sphagnetosum squarrosi-vá alakult. A láp középső részének növényközösségei mérsékelten savanyú, hűvös, oligotróf környezetet jeleznek, a víz itt megfelelően savanyú és alacsony vezetőképességű volt. A lagg zóna fajai tápanyagban gazdagabb, melegebb, kevésbé savanyú élőhelyre utalnak. A láp természetvédelmileg legértékesebb része továbbra is annak központi, tőzegmohás zónája. Fennmaradásához elengedhetetlen a természetes vízellátás biztosítása, valamint a nagyvadállomány létszámának jelenlegi vagy annál alacsonyabb szinten tartása.
-
Az Orchis mascula subsp. signifera (Vest) Soó újrafelfedezése a Keszthelyi-hegységben
51–54Megtekintések száma:286A hazai orchideaflóra egyik ritka, védett és veszélyeztetett képviselője az Orchis mascula subsp. signifera, amelynek 2015-ben egy négy évtizeddel korábbi, példánnyal dokumentált (Gotthárd Dénes, 1976) előfordulását sikerült újra megerősíteni a Keszthelyi-hegységben. A tárgyalt lelőhely a taxon magyarországi elterjedésének szélén helyezkedik el. A közlemény bemutatja a lelőhely aktuális termőhelyi viszonyait és veszélyeztető tényezőit.
-
Florisztikai adatok a Tiszántúl középső részéről
317–357Megtekintések száma:617Cikkünkben összesen 207 taxon 2005 és 2015 között gyűjtött adatát összegezzük, amelyeket a Tiszántúli flórajárás (Crisicum) középső részén gyűjtöttünk. Az adatsorban a flórajárásra nézve számos ritka és veszélyeztetett faj is szerepel (pl. Asplenium trichomanes, Marsilea quadrifolia, Sisymbrium polymorphum, Viola stagnina, Gentiana pneumonanthe, Elymus elongatus, Montia fontana subsp. chondrosperma, Ranunculus rionii, Ranunculus illyricus, Myagrum perfoliatum, Sedum caespitosum, Vicia biennis, Dorycnium herbaceum, Oenanthe banatica, Peucedanum cervaria, Echium italicum, Digitalis lanata, Valerianella rimosa, Carex buekii, Cephalaria transsylvanica, Cyperus pannonicus).
-
Adatok a Szuha-vízgyűjtő és környéke flórájához II.
41–52Megtekintések száma:449Cikkünkben a Putnoki-dombság flórájához szolgáltatunk adatokat, melyeket nagyrészt 2022 és 2024 között gyűjtöttünk. Számos Magyarországon védett taxon, őshonos vagy archeofiton gyom, özöngyom, illetve kultúrszökevény faj új lelőhelyére bukkantunk. A cikkben szereplő 144 taxon közül 8 új a Tornensére (Phytolacca americana, Mespilus germanica, Rhinanthus ×hungaricus, Orobanche alba subsp. major, Dipsacus ×fallax, Filago vulgaris s. str., Rudbeckia hirta, Bolboschoenus laticarpus), további 8 pedig a Putnoki-dombságra (Polystichum aculeatum, Ranunculus trichophyllus, Diplotaxis muralis, Lathyrus palustris, Lonicera caprifolium, Crepis pulchra, Allium rotundum, Lolium multiflorum).
-
A Himantoglossum adriaticum Baumann új előfordulásai a Kelet-Zalai-dombságban
297–303Megtekintések száma:238Az elmúlt években a ritka adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) 5 új előfordulását találtam a Kelet-Zalai-dombságban. A növény új megjelenései az ismert elterjedési területen belül esnek, ám a termőhelyi viszonyok a korábbi hazai előfordulásoktól eltérnek. Egy-egy lelőhelyen általában csak magányos példányokat észleltem, főként néhány évtizede még művelés alatt álló szőlőültetvények helyén kialakult másodlagos, mezofil gyepekben. Úgy tűnik a faj – hasonlóan például Szlovéniához – nálunk is terjedőben van.
-
Adatok a Velencei-tó medrének pionír növényzetéhez
203–208Megtekintések száma:383A Velencei-tó természetes dinamikájához hozzátartozik, hogy bizonyos részei rendszeresen szárazra kerülnek, lehetőséget nyújtva így az iszaplakó illetve a kiszáradó (szikes) tómedrekre jellemző növényfajok megjelenésére. A különösen száraz 2022-es év során a tó vize tartósan, jelentősen leapadt, így lehetőséget nyújtott a kiszáradt meder növényzetének a tanulmányozására. Korábban, például a múlt század első felében már vizsgálták a tópart, és különösen az azzal szomszédos szikes puszták növényzetét, de a meder pionír fajairól alig találunk adatokat. Mára a tó körüli gyepek lényegében eltűntek, de az alacsony vízállásnak köszönhetően néhány jellemző fajuk (jellemzően igen kis egyedszámban, de) most is megjelent a mederben. Ilyen például a Crypsis aculeata, Cyperus pannonicus, Suaeda pannonica, az egykor tömeges Suaeda prostrata, vagy a korábban is ritka Crypsis schoenoides és Spergularia salina. Az egykor elterjedt Spergularia maritima-t a mederben nem sikerült megtalálni. Bár nem az iszapnövényzet tagja, de a Velencei-tó parti zónájának jellemző növénye a Schoenoplectus litoralis, mely vélhetően csak a múlt század közepén jelent meg, jelenleg pedig terjedőben van.