Keresés
Keresési eredmények
-
Vadrágás szerepe a mátrai hegyvidéki gyepek becserjésedésének lassításában
29-35Megtekintések száma:134Hegyvidéki magas természeti értékű gyepeinket számos tényező veszélyezteti. Ezek közül talán a legjelentősebb a gyepek teljes átalakulását, bezáródását okozó szukcessziós folyamat, a becserjésedés. A nyílt gyepterületek hosszútávú fenntartása mesterséges beavatkozásokkal (cserjeirtás, legeltetés) oldható meg. Nagy ökológiai hatásokkal bíró patás vadfajaink nagy populációsűrűségben élnek középhegységeinkben, így azok természetes módon is képesek lehetnek a problémát jelentő szukcessziós folyamatokat lassítani. Ennek mértékéről, jelentőségéről azonban eddig még alig álltak rendelkezésre hazai adatok. Vizsgálatainkat 2016. április és augusztus között a Mátra 3 különböző hegyvidéki gyepes területén végeztük el. A parádóhutai és a fallóskúti terület egy-egy 5 évvel a vizsgálataink előtt cserjeirtott rét, míg a Kékestető közelében található Sombokor területe természetes sziklagyep társulás, ahol korábbi kezelés nem történt. A vadrágás gyakoriságának méréséhez 1,13 m sugarú körben (4m2) számoltuk meg minden előforduló fásszárú cserje- és fafaj csemetéinek egyedeit, és határoztuk meg azt, hogy ezek közül melyeket érte vadrágás. Emellett a mintavételi egységekben mértük a vaddisznó által megbolygatott talajfelszín kiterjedését, illetve cönológiai felvételezéseket is végeztünk. Az eredményeink alapján igen intenzív cserjésedési folyamat és erőteljes vadrágás tapasztalható a gyepterületeken. Parádóhután és Fallóskúton 22, illetve 16,44 db/4m2, míg Sombokornál 10,5 db/4m2 csemetesűrűséget mértünk úgy, hogy az első kettőn minden ponton, utóbbinál a pontok 82%-án előfordult fásszárú egyed. A területeken 15, 12, ill. 9 fásszárú fajt regisztráltunk. A galagonya és a szeder 2-2 helyen is gyakori fajnak számított. A megrágott csemeték aránya a mintapontokon 64, 40,5, illetve 69% volt. A fajokat leggyakrabban előfordulásuk arányában válogatás nélkül rágták. Viszont a kökényre 2 helyen, a gyertyánra egy területen preferenciát, míg a helyileg nagyobb arányban előforduló fajok közül egy-egy helyen a galagonyára, szederre, kecskerágóra elkerülést mutattunk ki. Vaddisznótúrást egyik terület egyetlen mintavételi egységében sem találtunk. A vizsgált területek becserjésedésében a helyileg nagyobb arányban előforduló, és ott kevéssé rágott vagy elkerült fajok (galagonya, szeder, kecskerágó, vadrózsa) játszhatják a fő szerepet. A többi fásszárú faj visszaszorítását a természetesen előforduló nagytestű növényevők jelenleg megfelelő mértékben képesek elvégezni.
-
Parádóhuta melletti cserjeirtott mintaterületen kialakult gyep növényzetének változása vadrágás hatására 2012 és 2019 között
43-49.Megtekintések száma:118A természetvédelmi kezelések alkalmával a hegyi réteken leginkább a cserjésedés visszaszorítása a cél. E feladatot 2012-ben több Parádóhuta melletti gyepfolton a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság látta el. A vizsgált foltok közül a mintaterületünkön 2012 óta viszont nem történt beavatkozás, a vegetáció kialakításáért és a benne történő változásért kizárólag a vadak a felelősek. A cönológiai vizsgálatokat 2×2 m-es kvadrátokban végeztük, ahol a fajok borítási értékei lettek megadva. A vegetációs adatokat klaszteranalízis és detrendált korreszpondencia-elemzés (DCA) alkalmazásával értékeltük. A mintaterületen csak a vadrágásnak köszönhetően 6 éven keresztül (2012-2017) a természetes fajösszetételű vegetáció alakult ki. Ez alatt az időszak alatt a fásszárú fajok nem váltak dominánssá, mint az várható lett volna, hanem stagnált, sőt egyes pontokon jelentősen csökkent a borításuk. Itt a magára hagyott területen potenciálisan a cserjésedés által veszélyeztetett gyeptársulásokban a nagytestű vadak szabályozták a fásszárú fajok borítását, ezzel jelentős szerepet játszhattak a természetközeli állapotok fenntartásában. Az utolsó két évben (2018-2019) jelentős változás történt. 2018-ban közel 10 ha-on cserjeirtást végeztek, így a vadállomány „legelő” területe több, mint a kétszeresére nőtt. A vadállomány ekkor már a kiterjedt területen nem tudta visszaszorítani a cserjésedést. 2019-re az évelő lágyszárúak fajösszetétele nem változott jelentősen, de a borításuk jelentős mértékben csökkent, és a cserjék törtek előre. 2018-ig az inváziós fajok (I) borítása viszonylag állandónak mondható, a 2019-es évben viszont a borításuk növekedni kezdett. A gyep diverzitási értéke is csökkent a 2019-es évre. A vadhatás elmaradásával a gyep fajösszetéte, ha még nem is változott jelentős mértékben, de a borítási értékek jól jelzik, hogy a becserjésedés erősödni fog, és várható, hogy a lágyszárú fajok nagy része is vissza fog szorulni.
-
Kecskelegelők botanikai és természetvédelmi vizsgálatai és értékelése
17-28Megtekintések száma:135A vizsgálat során két település melletti (Kaposdada, Kaposszerdahely) kecskelegelők vegetációját vizsgáltuk. Kaposdadán természetesgyepet (három térszínre különítve), Kaposszerdahelyen pedig 3 és 5 éve felhagyott fiatal és idősebb szántót és nádast. A botanikai adatok értékelése során azokat a relatívökológiai adatokat vettük figyelembe, amik a természetességi állapotra mutatnak. A kapott vegetáció adatokat Borhidi-féle relatív növényökológiai mutatók közül a NB (nitrogén igény relatív értékszámai) és a WB (relatív talajvíz-, ill. talajnedvesség indikátor számai) alapján értékeltük. A fajok természetvédelmi értékkategóriák (TVK) szerinti megoszlását Simon, a szociális magatartástípusok (SZMT) szerint Borhidi alapján végeztük el. Ezen kívül életforma spektrumokat is elemeztünk. Az adatok értékelésekor klaszteranalízist és detrendáltkorreszpondencia elemzést (DCA) alkalmaztunk. A mintaterületek vegetációja közül a kaposszerdahelyi, különösen igénybe vett, karámhoz közeli területnél különültek el leginkább. Itt a vegetáció degradált sok gyom- és zavarástűrő fajjal. A kaposszerdahelyi felvételek során az 5 éve legelőként alkalmazott gyep vegetációja pedig már közelít a természetes gyep vegetációjához, ami megerősíti, hogy a kecskékkel történő legeltetés a gyep regenerációját és fenntartását is elősegítette. A természetes gyep természetes vegetációjának a fenntartására is alkalmasak voltak a kecskék. A területek fajainak életforma spektrumai jó indikátorként jelentek meg. Az intenzíven igénybevett térszíneken a tarackoló és a tőlevélrózsás fajok mennyisége jelentősebb lett.
-
A Budai-hegység gyepterületein végzett természetvédelmi kezelések hatása a vegetációra.
21-28.Megtekintések száma:140Vizsgálatunk a Budai-hegységben található Ferenc-hegy, Harangvölgy (Disznófői gyepek) és Kis Sváb-hegy területén történt, a természetvédelmi kezelések növényzetre gyakorolt hatásaival foglalkozik. Munkánk bemutatja a területek mai arculatát, és következtetéseket von le a kezelések hatásáról és a területek jelenlegi állapotáról, fajgazdagságáról. Célunk, hogy biztosítsuk az adott gyepekben élő védett fajok fennmaradását, illetve növeljük a területek diverzitását. A mintaterületeken 6-6 db 2×2 m-es kvadrátban Braun-Blanquet-féle cönológiai felvételezést végeztünk, a fajok %-os borítását megadva. Minden esetben az előző években már kezelt és kezeletlen területrészeket hasonlítottuk össze, illetve a degradált területet vetettük össze a kontroll területtel. A cönológiai felvételeket a természetvédelmi szempontból fontos ökológiai mutatószámok segítségével elemeztük, továbbá a Pignatti-féle életforma-típusok szerint értékeltük, továbbá az adatsorok elemzéséhez detrendált-korreszpondencia (DCA) és klaszteranalízist is használtunk. A területeken a 2012-es és 2016-os évben készültek cönológiai felvételek, melyek összevetésével a következő eredmények születtek: A Kis Svábhegyen a kaszálás kedvez a gyepes életformájú és a raktározó szervekkel rendelkező fajoknak. A kaszált területen növekedett az életforma típusok aránya és a DCA elemzésen egységesebb képet mutat a terület. Harangvölgy és a Ferenc-hegy összehasonlításánál az eredmények azt mutatták a 2012-es eredményekhez viszonyítva, hogy a kezelt Ferenc-hegyi területen a száraz gyepi fajok kerültek előtérbe. Míg a kezelésben nem részesült terület, a Harangvölgy leromlást mutat, mely a természetes szukcessziónak a következménye. Eredményeink adatokat szolgáltatnak, illetve segítséget nyújtanak a lehető legmegfelelőbb kezelési módszer kiválasztásában a vizsgált gyeptípusokban.
-
Természetvédelmi kezelések hatása a dél-tiszántúli szikes gyepek vegetációjára
13-27Megtekintések száma:92A Dél-Tiszántúlon szikes gyepek cönológiai vizsgálatait végeztük el. A felvételeket 2×2 m-es kvadrátokat alkalmazva és a fajok borítási értékét adva meg készítettük. A természetvédelmi kategóriák és a fajok életforma kategóriái alapján is értékeltük a területeket. A felvételek rendszerint felvételi helytől függetlenül kerültek egy csoportba. Meghatározó szerepe a domináns fajoknak, elsősorban a pázsitfüveknek volt. Így az elkülönülő blokkok között az ürmös puszták (Artemisio-Festucetum pseudovinae) felvételei csoportosulnak leginkább. A természetvédelmi kezelések eredményei során a vegetáció egységekben sikerült kimutatni, hogy a legeltetésnek és a kaszálásnak a vegetációra nézve eltérő hatásai vannak. Az intenzív taposási nyomás hatására a gyepterületek fajgazdagsága csökkent, és a legeltetés hiánya következtében a szikes gyepekben felszaporodtak a degradációra utaló fajok A Pignatti-féle életformákat alkalmaztam hazai legelők vizsgálatára és elemzésére, egyben azt is sikerült kimutatni, hogy kiváló indikátor érték a legeltetés elemzésére. Az intenzívebb legeltetés hatására a kúszó szárú fajok kerültek előtérbe. Az egyéves fajok mennyisége szintén felszaporodott. Az évelő gyepes fajok előfordulása a legeltetési intenzitás csökkenésével nőtt. Az ürmös puszták (Artemisio-Festucetum pseudovinae) mintaterületei, ezen belül is a juhlegelők voltak a legértékesebbek. A bivalyokkal végzett legeltetés során is magas értékek adódtak, jelentősebbek, mint a marhákkal végzett legeltetésnél. A különböző állatokkal történő legeltetés során az azonos vegetáció típusban is eltérések mutatkoztak, ami azt jelzi, hogy az élőhelyek mozaikos kialakításában ezeknek fontos szerepe van.
-
Természetes és telepített homoki gyepek vegetációja és biomassza-vizsgálatai kisalföldi mintaterületeken
35-41.Megtekintések száma:146Vizsgálatunkban két eltérő típusú nyílt természetes homokpusztagyep és élőhely-rekonstrukció során telepített gyepek vegetációját és biomassza-produkcióját hasonlítottuk össze kisalföldi katonai mintaterületeken (Gönyű és Győrszentiván). A vizsgált természetes nyílt gyepekben az uralkodó faj a Festuca vaginata volt, a záródó gyepekben pedig a Festuca rupicola dominált, de mellette a F. javorkae is előfordult. Minden mintaterületen és vegetáció típusban 6-6 db cönológia felvételt és 50×50 cm-es kvadrátban biomassza-mintákat vettünk. A mintaterületek közötti eltéréseket a variációs koefficiens (CV%) és egyutas ANOVA segítségével elemeztük, diverzitási értéket számoltunk. A cönológiai felvételekben lévő adatstruktúrát a nem metrikus többdimenziós skálázás (nmds) ordináció segítségével a Bray-Curtis távolságindexek felhasználásával elemeztük. A nyílt homoki gyepek Festucetum vaginatae típusaiban a legfajgazdagabb az eredeti állomány volt, amihez már hasonlóvá vált a vizsgálat 5 éve alatt a vetett és a spontán gyepesedő vegetáció. Az égetett állományok fajkészlete szegényebb volt, és a diverzitási értékek is alacsonyabbak voltak. A Festuca rupicola dominálta gyep fajszáma és a diverzitási értékei is magasabbak voltak az eltelt időszak alatt. A biomassza értékek tekintetében is a záródó Festuca rupicola gyepek mutattak nagyobb értékeket, és a fajösszetétel tekintetében is gyepgazdálkodási szempontból fontos fajok nagyobb arányban fordultak elő. A vizsgált területeken a restaurációs munkák természetvédelmi és gyepgazdálkodási szempontból is sikeresnek mondhatók.
-
Magas biológiai értékű tömegtakarmányt biztosító gyep kialakítása az ökológiai gazdálkodás keretei között: előzetes eredmények
11-16Megtekintések száma:149A parlagokon számos természetvédelmi szempontból nem kívánatos, özöngyom jellegű faj találja meg az életfeltételeit, melyek esetenként káros hatással vannak egészségünkre is. A problémára megoldást jelenthet a gyomos parlagterületek gyepesítéssel történő rekonstrukciója. Az ehhez szükséges ideális keverék megalkotása érdekében 2012 tavaszán gyepnövényzetvizsgálatokba és gyepvetőmag fejlesztésbe kezdtünk. Három eltérő összetételű gyepvetőmag keveréket vizsgáltunk: egy hagyományos pillangós-füves, egy komplett (pillangós-, fű- és gyógynövényfajokat egyaránt tartalmazó) és egy pillangósgyógynövényes keveréket. A magvetésre két módszert használtunk: az első esetben nem történt előkészítés, a másodikban gépi kaszálás után talaj-előkészítés (boronálás és hengerezés) előzte meg a vetést. Minden kezelésben, minden keverékben és a kontroll kvadrátokban is rögzítettük a hajtásos növényfajok számát, valamint százalékos borítási értékeit Braun-Blanquet (1964) módosított módszere alapján. A kezelések és a keverékek pozitívan befolyásolták a kísérleti parcellák fajösszetételét. Az előkészített parcellákban több hasznos fajt és kevesebb gyomfajt találtunk az előkészítés nélküliekhez viszonyítva, ami arra enged következtetni, hogy a talaj-előkészítés növeli a vetett fajok megtelepedésének sikerességét.
-
Ősgyepek nevezéktana és elterjedése
61-62.Megtekintések száma:130Gyepes szakmai körökben már régóta megfogalmazódott a kérdés: mely ÁNÉR (Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer) élőhelytípusok vagy gyeptársulások tekintendők ősgyepnek? Milyen szakirodalom adja meg ezeket?
-
Rangeland utilization by beef cattle in the dry Savanna areas of Southern Africa
49-54Megtekintések száma:151Ez az irodalmi forrásokra alapozott tanulmány a fűfajokra vonatkozóan vizsgálja a húsmarhák válogatását és fűfogyasztását. Dél-Afrika Limpopo tartományára tekintettel. Azoknak a vizsgálatoknak az eredményeit tekintik át, amelyeket két helyszínen a Towoomba kutató állomáson és a Limpopo Egyetemen végeztek. A két vizsgálati helyszín Limpopo tartományban található, ami jól ismert a kis mennyiségű éves csapadékáról és a jó minőségű természetes (szavanna) gyepeiről. A kutatások célja az volt, hogy a legfontosabb fűféléket különböző hasznosítási (ízletességi) kategóriákba sorolják. 14 fajt vizsgáltak, amelyeket végül a következő csoportokba soroltak: nagyon ízletes fajok (Panicum maximum, Urochloa mosambicensis, Digitaria eriantha, Heteropogon contortus, Schmidtia pappophoroides, Themeda triandra), kevésbé ízletes fajok (Trachypogon spicatus, Themeda triandra), a legkevésbé ízletesek (Eragrostis rigidior, Hyparrhenia hirta, Pogonarthria squarrosa, Melinus repens, Aristida species).
-
Gyepregeneráció és vadhatás vizsgálata cserjeirtás után parádóhutai (Mátra) mintaterületen
31-41Megtekintések száma:111Az értékes gyepterületek természetes becserjésedése jelentős természetvédelmi probléma, ami általában mesterséges beavatkozást igényel. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 2012-ben Parádóhuta mellett is, több foltban cserjeirtást végzett. A kutatás során azokon a területeken végeztünk vizsgálatokat, ahol a cserjeirtást követve nem történt természetvédelmi kezelés. A cserjeirtás után így magára hagyott mintaterületen a vadrágásra vonatkozó és cönológiai felvételeket végeztünk összehangolva 2016 júniusában. A vadrágás gyakoriságának méréséhez 1,13 m sugarú körben (4 m2) számoltuk meg minden előforduló fásszárú cserje- és fafaj csemetéinek egyedszámát, és határoztuk meg azt, hogy ezek közül melyeket érte vadrágás. Ezzel párhuzamosan a cönológiai adatok is 1,13 m sugarú kört alkalmazva lettek felvéve, a fajok százalékos borítási értékét megadva. A vadrágás intenzitását a megrágott fásszárú csemeték arányával jellemeztük. A vegetációs adatok értékelésekor klaszteranalízist és detrendált korreszpondencia elemzést (DCA) alkalmaztunk. Az eredményeink alapján igen intenzív vadrágás tapasztalható a gyepterületen. Minden mintaponton találtunk rágott fásszárú egyedet. A rágott csemeték átlagos aránya 65±20% volt, ami mintapontonként változóan 14%-100% között mozgott. A cönológiai adatok alapján, a mintaterületen a cserjeirtás után természetes fajösszetételű vegetáció alakult ki 5 év alatt, annak ellenére, hogy a kaszálás elmaradt. A gyepben nem kerültek többségbe a joggal várt cserjefajok, hanem szinte kontroll alatt voltak, helyenként pedig teljesen vissza voltak szorítva. A jelen vizsgálat arra példa, hogy az emberi beavatkozások (cserjeirtás, kaszálás) mellett a nagytestű növényevő vadfajaink természetes szabályozó szerepe is igen fontos lehet a becserjésedés által veszélyeztetett gyepterületek fenntartásában.
-
A természetvédelmi célú gyepkezelés jelentősége és lehetőségei
65-67.Megtekintések száma:356A gyepes területek, különösen a természetes és a természetközeli gyepek nagyon jelentős ökoszisztémaszolgáltató képességgel rendelkeznek, gazdasági-társadalmi jelentőségük vitathatatlan. A Pannon biogeográfiai régió száraz gyepeinek jelentős része is száraz, tápanyagban szegény környezetben, sokszor másodlagos élőhelyeken, erdőirtásokon, felhagyott mezőgazdasági területeken található meg, mely területek elsősorban legelőként hasznosíthatók. A nedvesebb környezeti viszonyok között, nedvesebb fekvésben található gyepek kaszálóként jöhetnek számításba. Gyepterületeink csak kis hányada obligát (eredendően) gyep, nagy részük kialakításáért az emberi kéz, a humán tevékenység a felelős, így fenntartásuk sem képzelhető el emberi beavatkozás nélkül. Ezért is fontos ez a tevékenység, ami gyepek területén folyik. A gyepek fennmaradása a fajösszetételükben történő változások miatt sokszor kérdéses lehet. Veszélyeztető tényezőként jelentkezhet a felszántás, a túlzott avarosodás, az elszántás, a műtrágya-bemosódás és a vegyszerhasználat, de inváziós fajok is felszaporodhatnak bennük (Kelemen et al., 2016). A gyepek vizsgálata során nem elegendő csak a fajösszetétellel, florisztikai vizsgálatokkal és a növényzet fajösszetételével, cönológia feltárásával foglalkozni, hanem törekedni kell azoknak a mechanizmusoknak a megértésére is, amelyek szabályozzák az egyes fajok elterjedését és szerepét a növényi közösségi struktúrákban. Ezért fontosak a diverzitási és mikrocönológiai vizsgálatok, ahol a gyepek térbeli heterogenitásának és a közösségi struktúrának feltárására is sor kerül (Bartha, 2007).
-
Cönológia és természetvédelmi vizsgálatok a Kiskunsági Nemzeti Park Kelemen-széki magyar szürke marha és házi bivaly legelőin
65-83Megtekintések száma:163A Kiskunsági Nemzeti Park területén található Kelemenszéken végeztünk cönológiai vizsgálatot 2014 és 2015 júniusában. Az elvégzett vizsgálatok során összesen 90 kvadrátot elemeztünk magyar házi bivallyal és magyar szürke szarvasmarhával vegyesen, valamint csak magyar házi bivallyal legeltetett, és nem legeltetett (elkerített, kontroll) mintaterületeken. A vizsgált, sziken és löszön kialakult társulások a következők voltak: Achilleo setaceae-Festucetum pseudovinae, Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae és Puccinellietum limosae. A vizsgált vegetáció típusokat a Borhidi-féle relatív növényökológiai mutatók (Borhidi, 1995) közül az NB (nitrogén igény relatív értékszámai) és a WB (relatív talajvíz- illetve talajnedvesség indikátor számai) alapján értékeltük. A természetvédelmi értékkategóriák (TVK) megoszlását Simon (2000) szerint, a szociális magatartástípusok (SZMT) alapján elvégzett értékelést pedig Borhidi (1995) alapján végeztük. Az adatok értékelésekor klaszteranalízist és detrendált korreszpondencia elemzést (DCA) alkalmaztunk. A kitűzött cél egyrészt a vizsgált területek vegetációjának összehasonlítása volt, másrészt vizsgáltuk, hogy a legeltetés, illetve a gyepek magára hagyása, felhagyása hogyan hat a gyeptípusok fajösszetételére. A legeltetés megváltoztatja-e és milyen módon a vizsgált vegetáció típusok természetességét. A vizsgálatok során megállapítható, hogy a bivalyokkal és szürke szarvasmarhákkal együttesen legeltetett gyepek fajösszetétele jelentősen eltért a kontroll, nem legeltetett mintaterületek kvadrátjaihoz képest. A gyepek fajösszetétele így a különböző legelő állatok hatására változatosabb lett. A sziki legelő kvadrátjai – a marhákkal és bivalyokkal együttesen legeltetett és a csak bivalyokkal legeltetett – nem váltak el jelentősen, hasonló fajösszetételt mutattak. A löszgyepi felvételek esetében viszont a csak bivalyokkal legeltetett gyep jelentősen eltért a bivalyokkal és magyar szürke marhákkal közösen legeltetett mintanégyzetek kvadrátjaitól. A mézpázsitos vegetáció típus a legeltetés hatására pedig fajgazdagabbá vált, aminek jelentős részét gyom fajok tették ki, de emellett specialista fajok is megjelentek. A legelt gyepek természetességi állapotáról általánosan el lehet mondani, hogy a zavarástűrő fajok aránya megnőtt ugyan, de a természetes vegetáció fajai is megmaradtak.
-
Cönológiai adatok kisalföldi és csallóközi homoki mintaterületek vegetációjának ismeretéhez
25-30.Megtekintések száma:116Vizsgálatunkat nyílt és záródó, homoki sztyepprétekhez tartozó gyepek állományaiban végeztük a Kisalföldön (Győrszentiván, Gönyű) és Csallóközben (Čenkov). A vizsgált természetes nyílt gyepekben az uralkodó faj a Festuca vaginata volt, a záródó gyepekben pedig a F. rupicola dominált. A csallóközi mintaterületen F. javorkae alkotta gyepet is el tudtunk különíteni. A győrszentiváni állományok a gyeprestaurációs munkának köszönhetően maradtak meg, regenerálódtak. Minden mintaterületen és vegetáció típusban 6-6 db cönológiai felvételt készítettünk 2×2 m-es kvadrátok használatával. A F. rupicola dominálta gyep fajszáma és a diverzitás értékei is magasabbak voltak; a F. vaginata gyeptípusok hasonló fajösszetétellel és diverzitás értékkel rendelkeztek. A F. javorkae gyep diverzitása volt a legkisebb, de bizonyos fajok csak ebben a vegetációban jelentek meg. Új eredmény, hogy a potenciálisan csak a Kárpát-medencében előforduló bennszülött faj állományát el lehetett különíteni, és cönoszisztematikai szempontból is eltérést mutatott. A nyílt gyepekben, valamint a F. javorkae gyepben is a Festucion vaginatae elemek domináltak. A Festucetalia valesiacae és a Festuco-Brometea elemek a homoki sztyeprétben fordultak elő nagy arányban. Új eredmény, hogy a F. wagneri, a pannon homokpuszták bennszülött, domináns, társulásképző faja nem csak a Duna-Tisza közén, hanem a vizsgált területen is megtalálható. A győrszentiváni F. vaginata gyep fajösszetétele és diverzitás értékei alapján a restaurációs munkák természetvédelmi és gyepgazdálkodási szempontból is sikeresnek mondhatók.
-
Természetvédelmi és gyepgazdálkodási vizsgálatok a Dinnyési-Fertő gyepeiben
31-38Megtekintések száma:149Jelen tanulmány a Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület szikesedő gyeptársulásaiban az őshonos magyar szürkemarhával végzett természetvédelmi célú legeltetés hatásainak cönológiai eredményeit tartalmazza. Ez a kezelési mód a legeltetést és a taposást jól tűrő pázsitfűfajoknak kedvez, csökkenti a kétszikűek arányát. A fajok Borhidi-féle szociális magatartás-típusok szerinti csoportosítása a legeltetési idény előrehaladtával a ruderális kompetítorok, elsősorban a Cynodon dactylon terjedését mutatja. A madárvédelmi szempontból kedvező legeltetés növeli a fajszámot, azonban kedvezőtlen irányba módosítja a fajok között megmutatkozó tömegességi viszonyokat.
-
Dunaújváros környéki rekultivált felszín és természetes löszterület gyepeinek összehasonlító vizsgálata
19-29Megtekintések száma:105A Dunaújvárostól délre található rekultivált hulladéklerakón és az annak szomszédságában lévő természetes löszterületen négy mintaterület gyepvegetációját vizsgáltuk: I: természetes löszgyep (kontroll terület), II: 5 éve rekultivált terület, amelyet fűmagkeverékkel felülvetettek, III: 5 éve rekultivált terület, mely spontán gyepesedett be, IV: 3 éve felhagyott terület, ami spontán gyepesedik. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a vizsgálat során az I-es mintaterület kvadrátjai különültek el leginkább és mutattak természetes állapotot, de a rekultivált terület növényzete is jelentős botanikai értékeket képviselt. Ehhez hozzájárul, hogy sikeres gyeptelepítés zajlott, illetve hogy spontán is megindult a begyepesedés. Az I-es mintaterületen volt megtalálható a legtöbb növényfaj, köztük védett taxonok is. Természetvédelmi szempontból szintén ez utóbbi mintaterület bizonyult a legértékesebbnek, ugyanakkor jelentős veszélyeztető tényezőként jelentkezett az erős cserjésedés, ami az eredeti gyepfoltokat visszaszorítja. A rekultivált területeken elsősorban a gyomok mennyisége volt kiemelkedő, főleg a spontán gyepesedő térszínen, viszont a természetes zavarástűrők mellett a természetes vegetációra jellemző fajok is megjelentek, már 3 év után is.
-
Gyepregeneráció erdőirtással kialakított gyepekben mátrai (Fallóskút) mintaterületeken
31-44Megtekintések száma:118Munkánk során Fallóskút melletti gyepterületeken végeztünk vizsgálatokat. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 2012-ben cserjeirtást végzett a területen. A kutatás során a természetvédelmi kezelések vegetációra gyakorolt hatását vizsgáltuk. A felvételeket 2013-2015 májusa és júniusa között készítettük, 2×2 m-es kvadrátokat alkalmazva és a fajok százalékos borítási értékét adva meg. A vizsgált vegetáció típusokat a Borhidi-féle relatív növényökológiai mutatók (Borhidi, 1995) közül az NB (nitrogén igény relatív értékszámai) és a WB (relatív talajvíz- illetve talajnedvesség indikátor számai) alapján értékeltük. A természetvédelmi értékkategóriák (TVK) megoszlását Simon (2000) szerint, a szociális magatartástípusok (SZMT) alapján elvégzett értékelést pedig Borhidi (1995) alapján végeztük. Az adatok értékelésekor klaszteranalízist és detrendált korreszpondencia elemzést (DCA) alkalmaztunk. A fajok életforma kategóriái (Raunkiær, 1934; Pignatti, 2005) alapján is értékeltük a területeket. Az eredmények alapján a természetvédelmi kezelés, azaz a cserjeirtás pozitív hatással volt a gyepek fajgazdagságára. A kezelt gyepterületeken a fásszárú növények visszaszorultak, átadták a helyüket az évelő pázsitfüveknek, illetve kétszikű lágyszárúaknak. Az eredmények alapján megerősítettük, hogy az egykor intenzíven hasznosított, de ma már felhagyott gyepekben a cserjeirtást követően is folyamatos utókezelést kell biztosítani, hogy a terület fajgazdagsága fennmaradjon.
-
The effect of mowing and pasturing on grassland vegetation in Mátra Mauntains (Parádóhuta)
19-23.Megtekintések száma:103We carried out our surveys on grasslands near Parádóhuta. The sample area was a mountain grassland (Festucetum rubrae-Cynosuretum Tx. 1940, Soó 1957), which was mowed until 2013, then foraged with borzderes and racka cattle within the framework of nature conservation management for two years, and after that it became mowed again. We analysed the effects of foraging and mowing between 2013 and 2019.
Our goals were the following: to disclose the vegetation of the sample areas (i), surveying the natural regeneration of the grassland and analysing, valuing the effect of mowing and foraging on grasslands (ii); analysing the vegetation in terms of nature conservation and valuing its life form spectrum (iii).
The analysed grassland was very diverse in 2013, we noticed well differentiated Nardus stricta patches. In 2015 the vegetation became more mosaic-like because of heavy pasturing: animals have grazed arboreals and Nardus in lesser amount, but species diversity declined and coverage of shrub remained the same. In the last years of the survey foraging stopped, and mowing began, which increased the coverage of herbaceous plants, which approximated the values of the first years. According to our results, on these habitats systematic mowing has a much more positive effect on biodiversity and coverage of species marking naturalness.
-
Fajösszetétel és diverzitás változás kiskunsági száraz és nedves fekvésű legelőkön
15-30Megtekintések száma:193A vizsgálatok a Kárpát-medence központi régiójában található Kiskunságban, Tatárszentgyörgy melletti nedves fekvésű szarvasmarha-legelőn és Bugac mellett száraz fekvésű legelőn történtek, ahol szarvasmarhával és juhval legeltetnek Tatárszentgyörgyön 2007, 2008, 2009 és 2010, Bugacon 1997, 2005 és 2010 júniusban. A cönológiai felvételek három zónában készültek az állattartó telephez közel 0-50 m-re („A” zóna), az állattartó teleptől 50-150 m-re („B” zóna), az állattartó teleptől több mint 150 m-re („C” zóna). Az ökológiai, környezeti tényezők elemzése a (Borhidi, 1995) relatív ökológiai értékszámok alapján készült. Az életforma elemzést Pignatti (2005) életforma típusai alapján végeztük el. Az adatok statisztikai elemzéséhez az R program csomagot használtuk. A Shannon-féle diverzitási értékeket is kiszámoltuk. Eredményeink alapján a többi felvételtől a száraz és a nedves fekvésű gyepben is jól elkülönültek a karámhoz közeli „A” zóna kvadrátjai. A túlzott használat, túllegeltetés és a jelentős taposás, a vegetációban itt a meglévő különbségeket elmosta, gyomokban és zavarástűrőkben gazdag vegetáció típust alakítva ki. Minden vizsgálati évben itt volt a legalacsonyabb a fajszám és legkisebb a Shannon-diverzitás. A „B” és a „C” zóna felvételei elkülönültek az „A” zóna felvételeitől. Ezen túl a száraz és a nedves gyep kvadrátjai is külön csoportot alkottak. A két mintaterület (Bugac, Tatárszentgyörgy) diagnosztikai fajainak mintegy 25%-a közös volt, de ezeket élőhely-függetlenül bárhol előforduló gyomjellegű és zavarástűrő taxonok adták. A „B” és „C” zóna felvételeiben az évelő gyepes fajok (H caesp) és az évelő felemelkedő hajtású (H scap) fajok szaporodtak fel, amelyek a legeltetés indikátorai. A legnagyobb életforma gazdagságot a bugaci „B” zóna felvételei mutatták. A tatárszentgyörgyi „B” zónában az intenzív legeltetést mutató kúszó fajok (Hrep) mennyisége is jelentős volt, a legeltetés stabilizálta a növényzetet amellett, hogy a zavarástűrők aránya nagy marad. Ennek oka a gyephasználati mód megváltozása, a szabad legeltetésből a szakaszolásra való áttérés, amikor a távolabbi (C zóna) területet jobban bevonták a legeltetésbe. Az „A” zónák teljes mértékben átalakított, teljesen megváltoztatott térszínekké váltak. A távolabbi mintaterületek növényzetét a legeltetés nem homogenizálta, sőt a vegetációra jellemző fajok megmaradását segítette elő. A száraz fekvésű gyepben (Bugac) az erőteljesebb legeltetés, a karámhoz közeli „B” zónában a vegetáció természetvédelmi szempontból is értékesebb vegetáció kialakulásához vezetett. A nedves fekvésű gyepben a kiskunsági homokterületen a jelen minta alapján a természetvédelmi értékeket is megőrző gyepösszetétel kialakulása a karámtól távolabb lévő, kisebb legeltetési nyomás mellett valósult meg. A szárazabb térszínek erőteljesebb legeltetési nyomást is elviselnek (ld. Bugac), a legeltetést a nedvesebb területeken (ld. Tatárszentgyörgy) viszont a fenntarthatóságot figyelembe véve nagyobb körültekintéssel kell végezni.
-
Nyílt homoki gyepek cönológiai és talajtani vizsgálata a Duna-Tisza közén
47-56.Megtekintések száma:153Vizsgálatunk célja, hogy meghatározzuk a Duna-Tisza közi Festuca vaginata és a F. pseudovaginata által dominált nyílt homoki gyepekben a fajkompozíciójában és talajtulajdonságaiban jelentkező különbségeket. A mintavételt 2009 májusában végeztük 2×2 m-es kvadrátokban, Braun-Blanquet módszerét alapul véve, de a fajok borítási értékeit adtuk meg. Öt-öt felvétel készült Festuca vaginata és F. pseudovaginata dominálta állományokban, két mintaterületen (Tatárszentgyörgy és Imrehegy). Az edényes növényfajok fajszámát és borítási értékeit, a kriptogámok fajszámát, valamint hét talajtani paramétert (pH [KCl], pH [H2O], humusz, összes nitrogéntartalom, Ca, P2O5, K2O) elemeztünk, utóbbiakat 0-15 cm-es és 15-30 cm-es mélységben mérve. A két Festuca faj állományainak talajtani viszonyainak összehasonlítására lineáris kevert modelleket alkalmaztunk, az adatok elemzését klaszteranalízissel is kiegészítettük, az egyes fajok borítási értékeit pedig Mann-Whitney U-teszttel hasonlítottuk össze. Eredményeink alapján a F. vaginata és a F. pseudovaginata felvételek jól elkülönültek egymástól, utóbbiakban a fajszám közel kétszer akkorának bizonyult, mint a F. vaginata felvételek esetében. A borítási értékek és a felső 15 cm-es talajrétegből vett minták talajtani paraméterein alapuló klaszteranalízis alapján is elkülönültek a különböző vegetációs egységek. A lineáris kevert modellek eredményei szerint a F. vaginata dominálta gyepek talaja magasabb pH-, nitrogén-, foszfor- és kalciumtartalommal jellemezhetők, szemben a F. pseudovaginata gyepekkel, amely szoros kapcsolatot jelez a felső talajrétegek tulajdonságai és a rajta előforduló homoki vegetáció összetétele között.
-
Javaslatok a NATURA2000 jelölőfajok bővítésére: Közösségi jelentőségű rózsa és galagonyafajok
3-18Megtekintések száma:98Szerbia csatlakozása révén lehetőség nyílik a Natura 2000 jelölőfajok listájának kiegészítésére, bővítésére. A rózsafélék (Rosaceae) családjának rendkívül összetett taxonómiai és nevezéktani nehézségei lehetnek az okai annak, hogy a család fajai csak igen visszafogottan képviselik magukat a Natura 2000 jelölőfajok listáján. Az alábbi fajok populációinak döntő többsége az Európai Unió területére, azon belül is a Pannon Biogeográfiai Régióba esik, ezen fajok kimerítik a Natura 2000 kritériumát, természetes vagy természet közeli termőhelyek jelzői, így védelmük a természetvédelmi kérdéseken felül még közösségi érdek is. Részletesen bemutattuk az 5 rózsa (Rosa zalana, Rosa pocsii, Rosa hungarica, Rosa gizellae és Rosa stylosa) és 4 galagonya (Crataegus nigra, Crataegus ovalis, Crataegus rosaeformis, Crataegus lindmanii) védelmi kategóriáját, alaktani leírását, virágzási idejét, összetéveszthető, közeli rokon fajait, ökológiai igényeit, elterjedési területét és állománynagyságát, veszélyeztető tényezőit, élőhelykezelését és fajvédelmét. A fajok jobb felismerhetősége végett a sect. Rubiginosae fajait az 1. táblázatban hasonlítottuk össze, míg az összes fajról fényképet közlünk, elterjedési területüket pedig európai és Magyarországi vagy Kárpát-medencei léptékben bemutatjuk. A két nemzetség nehéz, nagy szakmai ismereteket igénylő taxonómiája végett gyakorlati megoldásként a Rosa zalana, Rosa gizellae, Rosa pocsii és Rosa hungarica taxonokat magába foglaló mirigyes levélkéjű rózsák (Sect. Rubiginosae) seregét, a Rosa stylosat, illetve a Crataegus ovalis, Crataegus lindmanii és Crataegus rosaeformis fajokat összefoglaló „Curvisepala” csoportot, valamint a Crataegus nigrat Natura 2000 jelölő fajcsoportnak tekinteni, az e csoporthoz tartozó taxonok tömeges állományai által alkotott lelőhelyet Natura 2000-es területnek kell nyilvánítani. A Rosa. stylosa esetében magyarországi állományának védelme érdekében javasoljuk az „ex situ” védelmet, valamint populációjának kerítéssel történő körbekerítését. A C. nigra esetében javasoljuk a faj területi védelmét, az ártéri erdők természetközeli hasznosítását, mérsékelni a Duna mederkotrását és a többi galagonyafaj (Crataegus monogyna, Crataegus laevigata és C. × degeni) visszaszorítását az introgresszív hibridizáció megakadályozására. Az erdők cserjeszintjének kímélése és a vadgyümölcsfajok megőrzéséről szóló jogszabályi előírás betartása elősegítené a „Curvisepala” csoport fajok populációinak megerősödését, továbbá szükséges lenne bizonyos területeken a nagyvad-állomány visszaszorítása is.
-
Inváziós fajok, mint a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és a siskanád tippan (Calamagrostis epigeios) tömegtakarmányként való alkalmazhatósága kecskék takarmányozásában
11-17.Megtekintések száma:236Vizsgálataink során két fontos inváziós fajt, a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és az őshonos, de inváziós fajjá váló siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) takarmányként való hasznosítását értékeltük. Ez a két faj a gazdálkodók, erdőgazdálkodók és a természetvédelem szempontjából is jelentős. Mindkét faj képes monodomináns állományok kialakítására, ezért a gyepek fajösszetételének radikális átalakítására. Ezen felül nagyban megnehezítik a gyepek regenerálását, mesterséges javítását vagy a tarvágások utáni erdőtelepítést. Visszaszorításukra számos agrotechnikai módszert kidolgoztak, de a gazdasági állatfajok takarmányaként korábban nem merültek fel, beltartalmi értékeiket hazánkban nem vizsgálták. A kísérlet során saját gazdaságon belül kaszált növénymintákat etettük meg a gazdaság kecskéivel. A takarmánykihasználási vizsgálatok során meghatároztuk a két faj beltartalmi értékeit (szárazanyag tartalom, nyers fehérje, nyers zsír, nyersrost, N mentes kivonható anyag), ezek látszólagos emésztési együtthatóit, valamint létfenntartó-, súlygyarapodási- és laktációs nettóenergia tartalmát (NEm, NEg, NEl) is. A vizsgálatok során arra kerestük a választ, hogy legelő kecskeállomány számára milyen mértékben alkalmas a két növényfaj, mint tömegtakarmány bázis. A takarmány beltartalmi vizsgálat eredményei alapján összehasonlítottuk a két növényfajt több tömegtakarmányként alkalmazott takarmánynövény értékeivel. Ajánlásokat tudtunk megfogalmazni a gazdálkodók számára, hogy a kecskeállomány hasznosítási formájától függően a magas aranyvessző és a siska nádtippan legeltetése során milyen kiegészítő takarmányozásra van szükség az állatok termelési szintjének fenntartásához. Meghatároztuk a két növényfaj legeltetésének ideális idejét, az optimális fenológiai állapotot és a regenerációs időszakokat. Az eredmények alapján a kecske alkalmas a két faj tömegtakarmányként való hasznosítására, különös tekintettel a siska nádtippan magas szárazanyag tartalmára. Az energiaértékeik (NEm) alapján – összevetve más takarmánynövényekkel – értéke közepes, melyek elsősorban a létfenntartó nettóenergia igény kielégítésére alkalmazhatóak, ezen felül a magas aranyvessző alkalmas lehet laktáció nettóenergia biztosítására is. Tömegtakarmányként való alkalmazásuk során nagy fehérje tartalmú takarmánnyal való kiegészítés szükséges. A siska nádtippan négyleveles, a magas aranyvessző pedig bimbózás előtti állapotában javasolható kecskékkel való hasznosításra leginkább. A regenerációs idők a legeltetés céljától függően változnak. Mindkét fajról elmondható, hogy a gyöktörzsében tárolt tápanyagok mennyisége miatt a regenerációs időszak kevésbé függ a talajtól vagy a környezeti viszonyoktól.
-
Kaszálás felhagyásának kezdeti hatása nyugat-magyarországi üde gyepek fajkompozíciójáradhdhdh
13-20Megtekintések száma:100Munkánk során három nyugat-magyarországi nedves gyepterület mátrixalkotó és egyben a területek gazdasági értékét is meghatározó domináns fajainak viselkedéséről gyűjtöttünk adatokat, 2012-ben és 2013-ban, három időpontban (április, június, augusztus). Arra kerestük a választ, hogy milyen fajkompozíciós változásokat idéz elő a gazdálkodás felhagyása és ez hogyan hat a gyep stabilitására és gazdasági értékére. Ehhez mindhárom kaszálón egyenként 50×50 m-es egységben hagytunk fel a kaszálással, majd a továbbra is kaszált és a felhagyott részeken 10-10 db, 2×2 m-es kvadrátban vizsgáltuk a fajok abundancia viszonyait. A kaszálók összes fajkészlete hasonló (a kaszálók páronkénti összehasonlításában, mindkét évben 55 ± 6% a közös fajok aránya), mégis a domináns fajok a kezelés felhagyására eltérő módon reagálnak a területeken, valószínűleg az abundancia viszonyokban meglévő szignifikáns különbségek miatt is. A Festuca arundinacea abundanciája a felhagyott területeken 2012-ről 2013-ra csökken, a Poa angustifolia a három kaszálón eltér_ módon reagál a kezelés felhagyására. A Cirsium canum a felhagyott és kaszált részeken is abundánsabb 2013-ban, mint 2012-ben. A három gyepterületet összevetve az elsőrendű füvek, a szúrós növények és a pillangósok évenként összesített abundancia értékei adódtak mindkét évben szignifikánsan különbözőeknek. A domináns fajok borításértékeiben tapasztalt szignifikáns különbségeket valószínűleg a kezelések különbözősége és a környezeti háttérváltozók hatásai együttesen okozzák.
-
Magyar szürke szarvasmarha és vizi bivalylegelők vegetációjának összehasonlítása Duna-Tisza közi mintaterületen
15-31Megtekintések száma:95A Kiskunsági Nemzeti Park területén található Kelemen-szék cönológiai vizsgálatát végeztük. A cönológiai vizsgálatok 2 alkalommal készültek, 2014-ben és 2015-ben. A két alkalommal elvégzett vizsgálatok során összesen 90 kvadrát vizsgálatára került sor vízi bivallyal, magyar házi bivallyal és magyar szürke szarvasmarhával vegyesen legeltetett, illetve elkerített, kontroll területeken. A vizsgálandó terület nagysága és heterogenitása miatt arra törekedtünk, hogy kisebb homogén területeket, és ezeknek megfelelő kontroll területeket vizsgáljunk. A legelőn belül mélyebben és magasabban fekvő területeken, szikesen és löszön készítettük a cönológiai felvételeket.
A vizsgált területeket a Borhidi-féle relatív növényökológiai mutatók közül az NB (nitrogén igény relatív értékszámai) és a WB (relatív talajvíz- ill. talajnedvesség indikátor számai) alapján értékeltük. A természetvédelmi értékkategóriák (TVK) megoszlását és a szociális magatartástípusok (SZMT) alapján értékeltük a területeket.
Az adatok értékelésekor klaszteranalízist és detrendáltkorreszpondencia elemzést (DCA) alkalmaztunk.
Az adatok értékelése az összes vizsgált terület esetében egyrészt az élőhelyekre vonatkozóan a természetességi állapot figyelembevételével, másrészt pedig az előforduló fajok relatív ökológiai mutatói alapján történt. A kitűzött célok között szerepelt a vizsgált területek növényi összetételének részletes bemutatása, a legeltetés, illetve felhagyásának hatására a gyep összetételében bekövetkezett változások felmérése és természetvédelmi vonatkozásai, a legeltetés védett, illetve gyomfajok megjelenésére kifejtett hatása, valamint a legeltetés, mint természetvédelmi élőhelykezelés vizsgálata.
A fajösszetétel vizsgálata során megállapítható, hogy a bivalyokkal és a magyar szürke szarvasmarhákkal legeltetett lösz és szikes gyepekben a természetességi állapot szempontjából kedvezőbb volt a gyep összetétele a kontroll területekéhez képest. A mézpázsitos vegetáció típusban a legeltetés nagyobb odafigyelést igényel, ez érzékenyebb a legeltetésre, kevés fajú és sérülékenyebb.
-
Rangeland utilization by beef cattle in the dry Savanna areas of Southern Africa
3-8Megtekintések száma:100A literature review was done on the selection and utilization of grass species by beef cattle in the Limpopo province. The literature study was complimented by research done on the Towoomba Research station and the University of Limpopo, both in Limpopo Province, in South Africa. The Province is well known for its low rainfall and good quality rangeland. The main aim was to categorize the most important grass species in different utilization (palatability) classes. The thirteen grass species which were under investigation could be classified as follows: Highly palatable species: Panicum maximum and Urochloa mosambicensis; Palatable species: Digitaria eriantha, Heteropogon contortus, Schmidtia pappophoroides and Themeda triandra. Less palatable: Trachypogon spicatus and Themeda triandra and Least palatable: Eragrostis rigidior, Hyparrhenia hirta, Pogonarthria squarrosa, Melinus repens and the Aristida species.