Szerbia csatlakozása révén lehetőség nyílik a Natura 2000 jelölőfajok listájának kiegészítésére, bővítésére. A rózsafélék (Rosaceae) családjának rendkívül összetett taxonómiai és nevezéktani nehézségei lehetnek az okai annak, hogy a család fajai csak igen visszafogottan képviselik magukat a Natura 2000 jelölőfajok listáján. Az alábbi fajok populációinak döntő többsége az Európai Unió területére, azon belül is a Pannon Biogeográfiai Régióba esik, ezen fajok kimerítik a Natura 2000 kritériumát, természetes vagy természet közeli termőhelyek jelzői, így védelmük a természetvédelmi kérdéseken felül még közösségi érdek is. Részletesen bemutattuk az 5 rózsa (Rosa zalana, Rosa pocsii, Rosa hungarica, Rosa gizellae és Rosa stylosa) és 4 galagonya (Crataegus nigra, Crataegus ovalis, Crataegus rosaeformis, Crataegus lindmanii) védelmi kategóriáját, alaktani leírását, virágzási idejét, összetéveszthető, közeli rokon fajait, ökológiai igényeit, elterjedési területét és állománynagyságát, veszélyeztető tényezőit, élőhelykezelését és fajvédelmét. A fajok jobb felismerhetősége végett a sect. Rubiginosae fajait az 1. táblázatban hasonlítottuk össze, míg az összes fajról fényképet közlünk, elterjedési területüket pedig európai és Magyarországi vagy Kárpát-medencei léptékben bemutatjuk. A két nemzetség nehéz, nagy szakmai ismereteket igénylő taxonómiája végett gyakorlati megoldásként a Rosa zalana, Rosa gizellae, Rosa pocsii és Rosa hungarica taxonokat magába foglaló mirigyes levélkéjű rózsák (Sect. Rubiginosae) seregét, a Rosa stylosat, illetve a Crataegus ovalis, Crataegus lindmanii és Crataegus rosaeformis fajokat összefoglaló „Curvisepala” csoportot, valamint a Crataegus nigrat Natura 2000 jelölő fajcsoportnak tekinteni, az e csoporthoz tartozó taxonok tömeges állományai által alkotott lelőhelyet Natura 2000-es területnek kell nyilvánítani. A Rosa. stylosa esetében magyarországi állományának védelme érdekében javasoljuk az „ex situ” védelmet, valamint populációjának kerítéssel történő körbekerítését. A C. nigra esetében javasoljuk a faj területi védelmét, az ártéri erdők természetközeli hasznosítását, mérsékelni a Duna mederkotrását és a többi galagonyafaj (Crataegus monogyna, Crataegus laevigata és C. × degeni) visszaszorítását az introgresszív hibridizáció megakadályozására. Az erdők cserjeszintjének kímélése és a vadgyümölcsfajok megőrzéséről szóló jogszabályi előírás betartása elősegítené a „Curvisepala” csoport fajok populációinak megerősödését, továbbá szükséges lenne bizonyos területeken a nagyvad-állomány visszaszorítása is.