Keresés
Keresési eredmények
-
Adatok a Velencei-tó medrének pionír növényzetéhez
203–208Megtekintések száma:383A Velencei-tó természetes dinamikájához hozzátartozik, hogy bizonyos részei rendszeresen szárazra kerülnek, lehetőséget nyújtva így az iszaplakó illetve a kiszáradó (szikes) tómedrekre jellemző növényfajok megjelenésére. A különösen száraz 2022-es év során a tó vize tartósan, jelentősen leapadt, így lehetőséget nyújtott a kiszáradt meder növényzetének a tanulmányozására. Korábban, például a múlt század első felében már vizsgálták a tópart, és különösen az azzal szomszédos szikes puszták növényzetét, de a meder pionír fajairól alig találunk adatokat. Mára a tó körüli gyepek lényegében eltűntek, de az alacsony vízállásnak köszönhetően néhány jellemző fajuk (jellemzően igen kis egyedszámban, de) most is megjelent a mederben. Ilyen például a Crypsis aculeata, Cyperus pannonicus, Suaeda pannonica, az egykor tömeges Suaeda prostrata, vagy a korábban is ritka Crypsis schoenoides és Spergularia salina. Az egykor elterjedt Spergularia maritima-t a mederben nem sikerült megtalálni. Bár nem az iszapnövényzet tagja, de a Velencei-tó parti zónájának jellemző növénye a Schoenoplectus litoralis, mely vélhetően csak a múlt század közepén jelent meg, jelenleg pedig terjedőben van.
-
Adatok a Duna Komárom-Esztergom és Fejér megyei szakaszainak flórájához
157–168Megtekintések száma:464A cikk elsősorban a Duna árterének vízi és iszapnövényzetével foglalkozik. Az adatok többnyire a 2019-es, tartósan alacsony vízállás mellett végzett felmérések eredményeit tükrözik. A Komárom-Esztergom megyei szakasz iszapnövényzete viszonylag jól kutatottnak számít, míg a Fejér megyei korábban alig volt ismert. A vizinövények közül a Gönyű és Neszmély közötti szakaszról korábban ismert, egyébként is ritka Hippuris vulgaris és Hydrocharis morsus-ranae nem került elő. Megjelent viszont több veszélyes özönnövény, így a Salvinia molesta, Myriophyllum aquaticum, Limnobium laevigatum, valamint a Crassula helmsii, melynek ez az első hazai adata. Hosszú évtizedek után ismét előkerült a Vallisneria spiralis, jelen van az Elodea canadensis, illetve egyre elterjedtebb az Elodea nuttallii és az Azolla taxonok. Az iszapnövényzetben új fajként jelent meg, sőt meglehetősen elterjedt lett a Lindernia procumbens és az adventív Lindernia dubia. Özönnövények közül megjelent a Cyperus esculentus, az Euphorbia maculata és az Eleusine indica. A korábban ismerthez képest jóval elterjedtebb lett a Veronica catenata és a Schoenoplectus triqueter, valamint nagyobb állományai vannak a Cyperus glomeratus-nak. A nyílt kavicsos felszínek érdekes növénye a több lelőhelyen is megtalált Polygonum graminifolium, melynek egészen a közelmúltig nem voltak aktuális hazai adatai.
-
A Digitaria ciliaris egykori előfordulása Magyarországon – egy herbáriumi revízió eredményei
53–62Megtekintések száma:419A Növénytár Herbárium Carpato-Pannonicum gyűjteményében elvégzett revízió segítségével sikerült igazolni a Digitaria ciliaris (Retz.) Koeler hazai, történeti előfordulását Győrből, egy régi gyapotfeldolgozó és textilgyár területéről. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a faj korábban közölt magyarországi adatai egytől-egyig tévesek, mivel a hazai határozókönyvek Digitaria-kulcsai tévesen értelmezték a taxont, zömmel a D. sanguinalis subsp. pectiniformis szinonimájaként. A herbáriumi vizsgálat igazolta, hogy a Magyarországon a D. sanguinalis a leggyakoribb taxon. A nálunk feltehetően archeofita D. sanguinalis subsp. pectiniformis is elterjedt, valószínűleg kissé alultérképezett, példányait xerotherm gyomnövényzetből, gyakran szőlőkből, vasút menti élőhelyekről gyűjtötték. A bizonyosan őshonos D. ischaemum elterjedésében még látható egy kis természetes mintázat, eredetileg talán síksági, dombvidéki tájakon, homokon, kavicson lehetett a legjellemzőbb. Ez a faj újabban a kvarchomokkal fugázott díszburkolatok terjedésével urbán területeken országszerte terjed. A trópusi/szubtrópusi származású Digitaria ciliaris a magyar flórában egykor jelenlévő, alkalmi megtelepedő idegenhonos fajunk.
-
Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez II.
33–50Megtekintések száma:499Cikkünk 52 ritka taxon (köztük 26 orchidea) új vagy megerősített florisztikai adatait tartalmazza Budapest környékéről. Közülük egy faj (Epipactis peitzii) új Magyarország flórájára, a Budai-hegységből és a Pilisből került elő. Röviden jellemezzük, összehasonlítva a legközelebbi rokon fajokkal (E. leptochila csoport). További három faj (Corydalis intermedia, Epipactis leptochila, Epipactis muelleri) a Budai-hegység flórájára, négy (Anacamptis coriophora, Epipactis neglecta, E. tallosii, Valerianella pumila) a Pilis flórájára, hat (Epipactis futakii, E. leptochila, E. muelleri, E. neglecta, Ophrys apifera, O. holubyana) pedig a Visegrádi-hegység flórájára új.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához IX.
253–256Megtekintések száma:727Jelen közleményünk annak a sorozatnak a kilencedik része, melynek célja Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 734 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 222 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből és a Duna–Tisza-köze északi részéből, valamint a Hanság déli pereméről, a Maros-mentéről és a Hortobágyról. Összesen 1632 új adattal járulunk hozzá az Atlaszhoz. Az adatok között számos ritkább, vagy lokálisan jelentős őshonos, esetleg bizonytalan őshonosságú taxont találunk, sok esetben számolunk be terjedő idegenhonos fajok új lelőhelyeiről, egyes esetekben pedig túlélő idegenhonosokról. Emellett országosan elterjedt fajok esetében is közöljük az Atlasz térképein korábban nem jelölt lelőhelyeket.
-
Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon II. (7–12)
253–264Megtekintések száma:433A Magyarországon idegenhonos növények ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat második részében a tündérhínárfélék (Cabombaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), galajfélék (Rubiaceae), puszpángfélék (Buxaceae), ibolyafélék (Violaceae) és fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó fajokkal foglalkozunk. Új adatokat közlünk a karolinai tündérhínár (Cabomba caroliniana) magyarországi elterjedéséről a Körösmenti-síkon: az Élővíz-csatorna Békés és Békéscsaba közötti szakaszán 17 ponton, több mint 630 m²-en, enyhén lúgos kémhatású, alacsony vezetőképességű, 2022/2023 telén nem befagyó vízben talált állományait mutatjuk be. Szentendrén a festő csülleng (Isatis tinctoria) egy ideiglenes kivadulását, valamint a festő buzér (Rubia tinctorum) több, legalább részben termesztésre visszavezethető állományát dokumentáljuk. Elsőként ismertetjük a japán kövérke (Pachysandra terminalis) kerten kívüli, erdei előfordulását, amelyet zöldhulladék lerakásával hozunk összefüggésbe. Tisztázzuk a kínai ibolya (Viola prionantha) hazai státuszát, és számos, főként városi burkolatokhoz, parkokhoz és temetőkhöz kötődő előfordulását soroljuk fel. Az atlantikus elterjedésű, sótűrő Cochlearia danica új előfordulását észleltük Karcag közelében, a 4-es számú főút mentén. Bemutatjuk a kisfészkű őszirózsa (Symphyotrichum squamatum) első magyarországi lelőhelyét egy csatorna pionír iszapfelszínein.
-
Florisztikai adatok Észak-Magyarországról III. Zempléni-hegység
109–172Megtekintések száma:711Összeállításunkban a Zempléni-hegység területéről 2004 és 2022 között gyűjtött, korábbi publikációinkból kimaradt adatainkat közöljük. Összesen 133 faj mintegy 1215 adatát gyűjtöttük össze, 33 flóratérképezési kvadrátból. Publikáljuk néhány a területről eddig nem közölt, vagy ritka faj előfordulását pl. Carex appropinquata, C. cespitosa, C. disticha, Centaurea stenolepis, Scabiosa columbaria, Tephroseris aurantiaca. Kiemelten fontosnak tartjuk azon növények adatait, melyek növényföldrajzi jelentőséggel bírnak, mint az Anthriscus nitidus, Echium maculatum, Lunaria rediviva, Nepeta pannonica, Oreopteris limbosperma, Petasites albus, Primula elatior, Thlaspi jankae, Veronica montana, illetve bizonyos csak archív adattal rendelkező fajok újbóli megtalálását pl. Cirsium rivulare, Parnassia palustris. Kitérünk olyan adathiányos, de gyakoribb növényekre is, mint az Adoxa moschatellina, Allium flavum, Cardamine amara, Dipsacus fullonum, Galanthus nivalis. Ugyanakkor nem feledkezünk meg néhány a hegységben jellegzetes taxon számos új lelőhelyének közreadásáról sem, mint az Aruncus dioicus, Huperzia selago, Lycopodium annotinum, Securigera elegans stb. Felsorolásunkat a fajok herbáriumi és szakirodalmi adataival is teljesebbé tesszük.
-
A kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) tüskeszentpéteri (Zalaszentgrót) élőhelyének tájhasználat története
25–30Megtekintések száma:319A mocsári kockásliliom (Ftritillaria meleagris) elsődlegesen ligeterdei faj, mégis gyakran találkozhatunk vele folyóinkat kísérő réteken. A vizsgált területet (Tüskeszentpéter) 2012 óta monitorozzuk. A tájtörténeti vizsgálatokhoz irodalmi és térképi forrásokat, valamint légifotókat használtunk fel (1720–2016). A virágzó tövek száma 630 és 5314 között változott a vizsgált hat év során az áradások és a tavaszi időjárás függvényében. Tüskeszentpéter első említése 1301-ből származik. A település környezetét mocsaras területek és a Zalát kísérő berkek jellemezték. A katonai felmérések térképei is ezt az állapotot tükrözik. A legfőbb megélhetési forrás az állattenyésztés volt, melyhez a téli szénát a kaszálórétek adták. 1895 és 1930 között a szántóterületek aránya megnőtt a rétek és a legelők rovására. A Zala szabályozása tovább növelte a felszántott rétek nagyságát, de jellemzően a kaszálóként való hasznosítás megmaradt (1955), csak a művelés intenzitása változott (1966). A Zala környékének becserjésedése megindult, de a fenntartott tájhasználatnak köszönhetően a vizsgált területen nem jelentős. A források alapján a kockásliliomok a közel 300 éve rétként használt területeken nőnek, az állatlétszám lecsökkenése miatt azonban jelentőségüket vesztik ezek a rétek, ma alapvetően a támogatások határozzák meg használatukat vagy felhagyásukat.
-
A Thesium kernerianum Simonk. lektotipizálása
69-74Megtekintések száma:283A T. kernerianum a tágabb értelemben vett Keleti-Kárpátok endémikus növénye (SZÜCS 1943, MORARIU 1952, NEGREAN & DIHORU 2009, HURDU et al. 2012a, 2012b). A szerzők áttekintik a faj felfedezésének történetét, irodalmi és herbáriumi adatait, tipizálják a nevet, és helyesbítnek néhány, a szakirodalomban felbukkant tévedést. Habár a fajt Simonkai még az erdélyi flóraművének (SIMONKAI 1887) megjelenése előtt írta le a Királykőről és a Bucsecsről (SIMONKAI 1886a: 183), újabb források (HENDRYCH 1993, SÂRBU & MITITIUC 1994, NEGREAN & DIHORU 2009), tévesen, a flóraművet tüntetik fel a faj protológusaként. A faj felfedezését követően az 1960-as évekig nem találtak újabb lelőhelyeket a botanikusok, így az a képzet alakult ki, hogy a T. kernerianum csak a Délkeleti-Kárpátok egy-két pontján fordul elő (vö. JÁVORKA 1924–1925, SOÓ 1933, SZÜCS 1943, MORARIU 1952). HENDRYCH (1963) azonban a prágai herbáriumban felfedezett egy példányt, amelyett még 1935-ben, a Dél-Bukovinához tartozó Ráró-hegységben gyűjtött egy cseh kutató. Ez a lelőhely mintegy 250 km-rel északra tolta ki a faj addig ismert areáját. Később néhány ponton előkerült a Csukás-hegységből, a Csalhóból, és a sokáig figyelmen kívül hagyott (vö. MORARIU & BELDIE 1976, DIHORU & PÂRVU 1987) ráró-hegységi adat is megerősítést nyert (SÂRBU & ZÜNDORF 1993). A T. kernerianum jelenleg ismert lelőhelyeit OPREA (2005), CIOCÂRLAN (2009) és NEGREAN & DIHORU (2009), herbáriumi példányait MIHĂILESCU (2001) és NEGREAN & DIHORU (2009) foglalják össze. Kétes és megerősítést igényel a faj Fogarasi-havasokból (nem pontosított lelőhelyről) közölt adata (PUŞCARU-SOROCEANU et al. 1977). A szerzők felsorolják az általuk ismert herbáriumi példányokat (nagyjából gyűjtési időrendben), kiegészítve az eddig nem publikált anyaggal, továbbá a Simonkai originálék alapján lektotipizálják a T. kernerianum nevet. Ezzel a szakirodalomban tévesen közölt (BELDIE 1967, NEGREAN & DIHORU 2009) locus classicus (Bucsecs: Gaura-völgy) is helyesbítésre kerül. A faj tényleges locus classicus-sza a Királykő, ahonnan a lektotípus származik.
-
Adatok a Mecsek hegység zuzmóflórájához
16–26Megtekintések száma:259A Pécsi Tudományegyetem (JPU) zuzmógyűjteményében lévő részben korábbi, részben saját gyűjtések alapján 115 zuzmótaxon 221, eddig nem publikált mecseki adatát közöljük, beleértve 37 JPU duplumot is. A feldolgozás eredményeként 22 új fajt mutattunk ki a hegység területéről: Arthopyrenia cinereopruinosa, Baeomyces rufus, Candelariella reflexa, Catapyrenium rufescens, Cladonia macilenta, Dimerella pineti, Hypogymnia tubulosa, Ochrolechia arborea, Pleurosticta acetabulum, Pseudevernia furfuracea, Psilolechia lucida, Pycnothelia papillaria, Rinodina sophodes, Tomasellia arthonioides, Toninia candida, Trapelia involuta, Varicellaria hemisphaerica, Verrucaria marmorea, V. nigrescens, V. parmigera, Xanthoparmelia conspersa, X. verruculifera. A törvényesen védett Peltigera leucophlebia két adattal szerepel a listában.
-
Az ágas holdruta új előfordulása a Mátrában
257–258Megtekintések száma:4622020. június 12-én a Botrychium matricariifolium (Retz.) A. Braun 12 példányát találtuk a Mátrában, egy hegyi rét szegélyében. A fajnak a hegység területről korábbi előfordulása nem ismert. A fajt korábban hazánkból kipusztultként tartották számon. Aktuálisan országosan csupán két lelőhelyen került elő a növény. 2008-ban a Mecsekben egyetlen tövét találták, ahol a megtalálását követően el is tűnt. 2015-ban a Kőszegi-hegységben stabil állománya került elő.
-
Ceratocephala testiculata (Crantz) Roth és további adatok a Bükkalja flórájához
81-142Megtekintések száma:401A cikkben a Bükkalja területéről 367 taxonról (365 fajról és két hibridről) közlök elterjedési adatot az 1997–2014 időszakból, mely dűlőszinten (lokalitás) összesen 5 470 botanikai adatnak felel meg. A felmérés keretében herbáriumi adatgyűjtést is folytattam (összesen 344 herbáriumi lap). A fajok értékékelésekor Vojtkó András flóraművéből indultam ki, de az azóta megjelent publikációk adatait is felhasználtam. 45 olyan fajt regisztráltam, mely a flóraműben nem szerepel, igaz ezek közül 3 fajnak ismertek voltak korábbi adatai (Acer negundo, Elaeagnus angustifolia, Xanthium strumarium). Az új fajok közül természetes előfordulású, honosnak tekinthető 6 faj (Carex flacca, Ceratocephala testiculata, Glycerrhiza echinata, Gypsophila paniculata, Kochia laniflora, Marrubium vulgare), míg 5 faj a gyomflóra részét képezi (Anthemis ruthenica, Chenopodium ficifolium, Eragrostis pilosa, Senecio vernalis, Xanthium strumarium). Az új fajok jelentős része adventív előfordulású, melyekhez soroltam azon fajokat is, melyek honosak a hazai flórában, de a bükkaljai előfordulásaik egyértelműen szünantróp élőhelyekhez köthetőek (összesen 5 faj: Crypsis alopecuroides, Limonium gmelini subsp. hungaricum, Salsola kali, Scirpoides holoschoenus, Trifolium angulatum). A változó, leromló flóra képviselői az újonnan kimutatott inváziós fajok (összesen 11 faj), melyek megtelepedése és tömeges térhódítása az elmúlt évtizedekben gyorsult fel (lásd Bidens frondosa, Impatiens glandulifera, Phytolacca esculenta, Xanthium italicum). A flóra kritikai feldolgozásakor az újonnan kimutatott fajok mellett 43 olyan fajt is regisztráltam, melynek nem volt ismert recens publikált adata a Bükkből. Az újonnan kimutatott fajokkal ellentétben itt e fajok jelentős része honosnak tekinthető (összesen 38 faj), melyek változatos élőhelypreferenciával jellemezhető csoportokra oszthatók (száraz gyepi, mocsári, erdei és gyom). Az enumerációban 65 fajnál jeleztem, hogy a felmért lokalitások alapján jelentős adatbővülés valósult meg, melynek révén az adott faj elterjedési mintázata pontosítható volt. 24 – változatos élőhelypreferenciával rendelkező – faj esetében az adatbővülés ütemét is részletesen elemeztem a felmért lokalitások (dűlő) és az általuk lefedett KEF negyed-kvadátok alapján. Megállapítást nyert, hogy a rendelkezésre álló adatsorok a flóra évtizedes léptékű változásának nyomonkövetésére nem alkalmasak, viszont a magasabb régiók és az érintkező síksági területek jobb feldolgozottsága révén flóragrádiensek megrajzolásához jól felhasználhatók.
-
Mohaflorisztikai érdekességek a Nyugat-Mecsekből
29-38Megtekintések száma:250A Nyugat-Mecsek mészkerülő erdeinek és lápi jellegű termőhelyeinek bejárása során számos, a hegységben 50 éve nem látott faj aktuális előfordulását mutattuk ki (pl. Bazzania trilobata, Diphyscium foliosum, Scapania nemorea). Több hazánkban és/vagy a Dél-Dunántúlon ritka taxon újabb állományait tártuk fel (pl. Buxbaumia aphylla, Dicranum tauricum, Jamesoniella autumnalis, Lepidozia reptans, Sphagnum squarrosum) és a Mecsekre új fajokat is felfedeztünk (pl. Aulacomnium androgynum, A. palustre, Calliergon cordifolium, Hedwigia stellata). Mindkét élőhelytípusban jelen vannak a korábban nem jelzett, hazánkban az utóbbi években özönfajként tárgyalt taxonok, lápokban a Riccia rhenana, míg a mészkerülő erdőkben a Campylopus introflexus. Érdekességként említhető meg, hogy a fajok többségét a téli hónapokban, illetve kora tavasszal, az edényes növények szempontjából inaktív időszakban találtuk meg. Ebben az időszakban e mohák sokkal feltűnőbbek és könnyebben észrevehetők. A szerzők felvetik annak a lehetőségét, hogy az utóbbi időben egyre több helyen megjelenő Dicranum tauricum terjedésében meghatározó szerepet játszhatnak az idősödő fenyő ültetvények, mivel az itt található fekvő, holt fatörzsek lépő kövekként szolgálhatnak a faj számára.
-
A csemege baraboly (Chaerophyllum bulbosum) etnobotanikai és kultúrtörténeti jelentősége a Kárpát-medencében
141–159Megtekintések száma:439A csemege baraboly (Chaerophyllum bulbosum) a kárpát-medencei etnobotanika egyik ikonikus növénye. A növény hozzávetőleg száz különböző magyar népi elnevezéssel, illetve azok alakváltozataival rendelkezik. A vadon élő csemege baraboly gyűjtéséről a 16. század végétől kezdődően vannak történeti adataink, de ezt a tevékenységet bizonyára már jóval korábban is űzték az itt élő népek. Az egész Kárpát-medencében, főként gyermekek, leginkább a növény gumóját (ritkábban a levelét is) gyűjtötték; melyet leggyakrabban nyersen, saláta gyanánt fogyasztottak. Az áttekintett szemelvények azt sugallják, hogy a 19. század vége felé hanyatlani kezdett népszerűsége, a 20. század közepén pedig már a „divatját múlt répák” közé sorolták, mely lassan kiszorult az étrendből. A 21. században csupán egyetlen erdélyi adatunk van gyűjtéséről és fogyasztásáról. Gyógyászati célból, egyéb Chaerophyllum és Anthriscus fajokkal egyetemben javallották a skorbut és hasmenés tüneteinek enyhítésére, valamint fekélyek borogatására. A középkor folyamán Kelet- és Közép-Európa szerte termesztették, mely tevékenység feltehetőleg a Kárpát-medencére is jellemző lehetett. Ezt sugallja Rogerius érseknek a tatárjárás idején írt beszámolója az elpusztított falvak kertjeinek növényeiről, melyek közt a csemege barabolyt is megemlíti. Ezt követően csak a 19. század közepétől vannak adataink a turbolya-répának nevezett kultúrváltozatának tényleges termesztéséről. Művelése ekkortájt szórványos, és már a 20. század közepe táján az elfeledett kultúrnövények táborát gyarapította. A növény már a 16. századtól kezdve szerepel magyar nyelvű szakácskönyvekben, főként az erdélyi gasztronómiában, számos recept hozzávalójaként. Népi felhasználásának emléke versekben és prózai írásokban a magyar kultúrában is megőrződött.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához II.
227-252Megtekintések száma:848Jelen közleményünk annak a sorozatnak a második része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 612 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 283 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (e.g. Antennaria dioica, Bupleurum pachnospermum, Carex rostrata, Ceratocephala testiculata, Cicuta virosa, Cirsium boujartii, Epipactis moravica, Lycopsis arvensis, Parnassia palustris, Pyrus nivalis, Rumex kerneri, Rumex pulcher, Silene nemoralis, Stellaria alsine, Teucrium botrys, Vicia lutea), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Nonea lutea, Panicum dichotomiflorum, Silybum marianum) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Eragrostis minor, Heliotropium europaeum, Saxifraga tridactylites) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. Közleményünk számottevően hozzájárul a Ranunculus illyricus és a Spergula pentandra nyírségi, valamint a Senecio vernalis hazai elterjedésének ismeretéhez.
-
A ciklámenlila nőszőfű jelentős állománya Parádsasváron
247–248Megtekintések száma:457A közlemény bemutatja a fokozottan védett Epipactis placentina Bongiorni & Grünanger hazai előfordulásait. Beszámolunk egy jelentős (2019-ben mintegy 40 virágzó példányt számláló) állományának megtalálásáról, amely a faj egyetlen napjainkban ismert hazai állománya.
-
Néhány florisztikai adat Kötcse környékéről (Dél-Dunántúl, Nyugat-Külső-Somogy)
74-80Megtekintések száma:315Írásomban Külső-Somogy egy kis szegletéből gyűjtött florisztikai adataimat közlöm. Az adatok többsége 2014-ből származik. Összesen 31 ritka, szórványosan előforduló vagy védett faj lelőhelyeit jegyeztem fel hat falu területéről [Karád, Kereki, Kötcse, Nagycsepely, Szólád (Nezde), Teleki]. A Dél-Dunántúl flórájára nézve új adat a Neotinea ustulata subsp. aestivalis előfordulása. Az Epipactis microphylla-nak és az E. tallosii-nak nem ismert korábbi adata Külső-Somogyból. A dolgozat a Cirsium boujartii új lelőhelyeit közli a faj elterjedésének északnyugati pereméről.
-
Adatok a Szuha-vízgyűjtő és környéke flórájához
27-67Megtekintések száma:469Cikkünkben a Putnoki-dombság és kisebb részben a Sajó-völgy flórájához szolgáltatunk adatokat, melyeket 1991 és 2021 között gyűjtöttünk, és összesen 415 fajra vonatkoznak. Publikáljuk néhány a Tornense-ből, illetve a Putnoki-dombságból eddig nem közölt vagy ritka faj adatát, illetve kitérünk adathiányos, de gyakoribb fajokra is. Több fokozottan védett, illetve védett faj előfordulását is megemlítjük. Az ebben a részben szereplő 246 faj közül 8 a Tornensére, további 47 pedig a Putnoki-dombságra új. Elektronikus mellékletben 169 növényfajról kiegészítő elterjedési adatokkal szolgálunk Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VII.
218-237Megtekintések száma:371Jelen dolgozat a nemrég megjelent magyarországi flóraatlaszhoz tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban a Dunántúl és az Alföld területéről. A közölt adatok a fajok elterjedési térképén új előfordulási pontokat jelentenek, vagy megerősítenek régi adatokat, további esetekben korábban publi-kált adatokat helyesbítenek. A közlemény 73 növényfajról tartalmaz florisztikai adatokat, illetve élő-helyeik ÁNÉR kódjait.
-
Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához
11-21Megtekintések száma:235Tanulmányunkban kilenc adventív vagy invazív idegenhonos algafajt és hazai előfordulását mutatjuk be: Didymosphenia geminata, Nitzschia closterium, Reimeria sinuata, Navicula schroeteri, Pleurosira laevis (Bacillariophyceae); Pediastrum simplex (Chlorophyceae), Cylindrospermopsis raciborskii, Cuspidothrix issatschenkoi, Sphaerospermopsis aphanizomenoides (Cyanobacteria). A magyar algaflórára új adat a Navicula schroeteri Meister jelenlétének kimutatása. Annak ellenére, hogy az egyes taxonok megjelenési gyakorisága igen eltérő volt, a bemutatott fajok közös jellemzője, hogy olyan kiemelten fontos ökológiai változásokra hívják fel a figyelmet, mint a klímaváltozással összefüggő hőmérséklet-emelkedés, szélsőséges időjárási tényezők (pl. aszály) okozta sókoncentráció növekedés, illetve az eutrofizáció. Munkánk célja volt, a taxonok elterjedésére vonatkozó új adatközléseken túl, felhívni a figyelmet arra, hogy a biomonitorozó munka milyen fontos szerepet játszik az emberi vagy természeti hatások okozta változások gyors észlelésében.
-
Adatok és kiegészítések Magyarország edényes flórájához
85-119Megtekintések száma:610Dolgozatunkban 584 taxon (faj, alfaj, változat, hibrid) 1593 aktuális elterjedési adatát mutatjuk be Magyarország területéről, az elmúlt néhány évből, összesen 184 flóratérképezési kvadrátot érintve. Számos természetes élőhelyre jellemző faj új florisztikai adatát közöljük, köztük számos védett fajét is. Emellett írunk közutak mellett megtelepedő fajokról, a vasúti infrastruktúrához kötődő fajokról és a városi flóra tagjairól. Felsorolunk továbbá néhány ritkább szántóföldi gyomot, illetve fiatalabb és idősebb parlagokon megtelepedő fajt is, valamint érdekesebb helyeken előkerült legelőgyomokat. Pontosítjuk, és bővítjük néhány taxonómiai okból adathiányos faj, vagy alfaj elterjedési területét. Felhívjuk a figyelmet az ökológiai-botanikai munkák flórahamisító hatására. Végül adatokat közlünk néhány hibrid-taxon aktuális elterjedéséről is.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III.
122-146Megtekintések száma:1914Jelen közleményünk annak a sorozatnak a harmadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 558 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 186 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (például Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.
-
Leucojum vernum a Súri-Bakonyalján és a faj Bakony-vidéki elterjedésének áttekintése
242-246Megtekintések száma:599A Leucojum vernum Magyarországon dunántúli elterjedési súlypontú, montán karakterű faj. A Magyar-középhegységben ismert állományainak zöme a Magas-Bakonyra és nyugati peremvidékére korlátozódik, néhány egyéb, szigetszerű előfordulással. (Zalaszántó-medence; Tapolcai-medence). A faj regionális elterjedési képét számottevően módosítja, hogy 2020 tavaszán jelentős egyedszámú populációja került elő Súri-Bakonyalja egy eddig kevésbé kutatott, más növényföldrajzi szempontból fontos növényfajokat (pl. Anemone nemorosa, Corydalis intermedia, Veratrum album) is őrző völgyrendszerében. A populáció előkerülése apropóján a dolgozatban áttekintésre kerül a faj regionális elterjedési képe, a térségből származó herbáriumi és publikált adatainak feldolgozása.
-
Buglossoides rochelii (Boraginaceae) – kiegészítés az Alföld flórájához
187–192Megtekintések száma:224A nagyobb magyarországi és szerbiai herbáriumok Buglossoides anyagának kritikai felülvizsgálata eredményeképp úgy tűnik, hogy a Buglossoides rochelii (Friv.) Stoyanov, Mátis & Sennikov (≡ Lithospermum rochelii Friv.) áreája a Pannonicum alföldi tájaira is kiterjed. Mind a keleti elterjedési területén, mind a Pannonicumban főként pszammofita (homoki) faj. Dolgozatunkban közöljük a magyarországi és szerbiai történeti előfordulásait, és közlünk néhány megfigyelést a szerbiai állományokról és élőhelyeik jelenlegi állapotáról.
-
A Ceratochloa (DC. et P. Beauv.) Hack. alnemzetség (Bromus L., Poaceae) hazai története és elterjedése
44-47Megtekintések száma:395A Ceratochloa alnemzetség a Bromus nemzetség egyik kicsi, de igen bonyolult taxonómiájú csoportja. Az ide tartozó fajok főként Észak- és Dél-Amerikában őshonosak, de adventívként a többi földrészen is jelen vannak. Hazánkból eddig két fajt mutattak ki, a Bromus catharticus-t és a B. carinatus-t. Az előbbit először Győrből, majd Környéről és a Nyírség nyugati feléről (Kálmánháza) jelezték. Utóbbi fajnak pedig Keszthely és Sopron területéről ismertek adatai. Az elmúlt években végzett intenzív városi flórakutatás során a B. catharticus két új populációja került elő Pécs városából.