Keresés

Keresési eredmények

• Polgár Sándor és az adventívflóra kutatása. Egzotikus flóraszigetek Győrben a 20. század első felében

  188–197

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  370

  Polgár Sándor természettudományos kutatásainak egyik fókuszpontjában az idegenho­nos (adventív) növényfajok álltak. Huszonkét tudományos publikációja közül kilencet e témakörben írt. Győr ipartelepein és gyárudvarain az 1910-es évektől kezdve számos trópusi (főként dél-amerikai) eredetű növényt talált. A legtöbb közülük még ismeretlen volt hazánk területéről, négy fajt Európából is elsőként figyelt meg. A nehezen határozható Solanum, Amaranthus és Chenopodium nemzetségek nem­zetközileg elismert szakértője volt. Tudományra új fajként írta le a Solanum adventitium-ot. Nevéhez fűződik az Amaranthus nemzetség 4 fajának első megfigyelése hazánkból.

• Adatok az Alföld kunhalom-flórájának ismeretéhez

  31–44

  Süveges Kristóf

  Valkó Orsolya

  Kelemen András

  Tölgyesi Csaba

  Bede Ádám

  Godó Laura

  Borza Sándor

  Deák Balázs

  Megtekintések száma:

  211

  Ebben a közleményben Duna–Tisza közi és tiszántúli kunhalmokon észlelt növény-előfordulásokat mutatunk be. Összesen 109 kunhalomról 45 edényes növényfaj és egy gombafaj (Morchella steppicola) adatait tesszük közzé. A bemutatott fajok közül Magyarországon 13 taxon élvez védettséget, melyek egy része az adott térségben nem ritka (pl. Aster sedifolius, Astragalus asper, Li­naria biebersteinii, Ornithogalum brevistylum). Bemutatjuk néhány terjedőben lévő egyéves faj újabb lokalitásait (pl. Aegilops cylindrica, Crepis pulchra, Trifolium diffusum). Emellett néhány olyan faj adatait is ismertetjük, amiket korábban nem jeleztek kunhalom területéről (pl. Agrostemma githago, Chae­rophyllum bulbosum, Dryopteris filix-mas), illetve egy idegenhonos faj (Lolium multiflorum) kurgánokon való előfordulásait is közzétesszük. Növényföldrajzi értelemben kiemelkedő adatnak számít a recés vajvirág (Orobanche reticulata) kengyeli és a borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa) tömörkényi előfor­dulása.

• Az Asparagus verticillatus L. Magyarországon

  38-43

  Wirth Tamás

  Gyergyák Kinga

  Megtekintések száma:

  401

  Pécs közigazgatási területének finomléptékű flóratérképezése során az Asparagus verticillatus L. kivadult egyedeit találtuk meg a város több pontján 2011–2012 során. A dolgozat áttekintést nyújt a faj taxonómiájáról, morfológiai jellemzéséről és magyarországi előfordulásáról. Az örvös spárga mediterrán-szubmediterrán faj, mely a Balkán-félszigeten, Kelet-Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában őshonos. Magyarországon kedvelt dísznövény; kiszökéséről, illetve elvadulásáról azonban eddig nem volt információnk. Korábbi gyűjtési adatai botanikus kertekből, kertekből származnak, illetve egy példány került elő Pécsett útszéli száraz gyepből. A most megtalált egyedek főleg a városnak a Mecsek déli oldalára felkúszó részén, kiskertes és szőlőtermő területein élnek, de egy példány előkerült a lakott területtől távolabbi, természetközeli vegetációból is. Mivel a fajt a város több pontján is ültetik, további kiszökésére, elvadulására, valamint tartós fennmaradására a jövőben is számíthatunk.

• Adatok hazai gyűjteményes kertekben elvaduló fajokról

  62–78

  Kovács Dániel

  Málnási-Csizmadia Gábor

  Somlyai Márta

  Táborská Jana

  Tálas László Máté

  Megtekintések száma:

  682

  Munkánk során átvizsgáltuk a Tiszakürti, Szarvasi és Erdőtelki Arborétum, a Tápiósze­lei Agrobotanikus Kert (NBGK), az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) Botanikus kertjét és a noszvaji De la Motte-kastély parkját. Cikkünkben 186 taxonhoz szolgáltatunk adatokat. Ezek közül 40 gyűjteményes kerti terjedése eddig nem volt ismert hazánkban. A diófélék családjából (Juglandace­ae) négy új potenciálisan terjedő fajt találtunk (Carya cordiformis, C. ovata, Juglans cinerea és J. micro­carpa). Az összes vizsgált Abies faj esetében előfordultak magoncok, csemeték. A Ludwigia grandiflora hetedik hazai, első nagyalföldi előfordulását közöljük a Szarvasi Arborétum mesterséges tavából. To­vábbi adatokkal szolgálunk a nemrég kimutatott Cardamine occulta és a terjedőben lévő Veronica pe­regrina taxonokhoz, melyek főként konténeres növényekkel terjednek.  Az adatok bősége rámutat a hazai gyűjteményes kertekben rejlő kutatási lehetőségekre.

• Alföldi páfrány-előfordulások másodlagos élőhelyekről

  3–14

  Süveges Kristóf

  Bátori Zoltán

  Megtekintések száma:

  696

  Ebben a közleményben 14 páfrányfaj új előfordulási adatát közöljük a Nagyalföld magyarországi részéről, a Tiszántúl és a Duna–Tisza köze tájegységek területéről. Az újonnan közölt előfordulások mindegyike valamilyen másodlagos élőhelyről származik: épületekről és építményekről, telepített fenyvesekből vagy csatornákból. A cikkben hét védett, illetve egy idegenhonos páfrányfaj (Azolla filiculoides) újabb adatai is bemutatásra kerülnek. Az ismertetett lelőhelyek közül a bácsalmási és a bajai vasútállomások mellett lévő régi épületek téglafalán észleltük a legtöbb páfrányfaj együttes előfordulását (hét, illetve hat faj). Florisztikai értelemben kiemelt jelentőségű a Gymnocarpium roberti­anum két új előfordulása, a Pteridium aquilinum Duna–Tisza közi előfordulásai, valamint az Asplenium adiantum-nigrum és a Polypodium vulgare újabb lelőhelyeken való megtalálása; utóbbi két faj egyaránt előkerült telepített fenyvesekből és téglafalakról is.

• Szívvel és alázattal. 140 éve született Dr. Polgár Sándor (1876–1944)

  169–184

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  406

  Dr. Polgár Sándor Győr megye legjelentősebb botanikusa volt. Munkásságának kiemelkedőbb eredményeit a florisztika, növényföldrajz, taxonómia, valamint az adventív flóra kutatása területén érte el. 1941-ben megjelent életműve, a Győrmegye flórája korának egyik legmodernebb monográfiája volt, amely napjainkban is sokat idézett alapmű. Felismerte és leírta hazánk egyik legritkább sárma-faját, az Ornithogalum ×degenianum-ot. Intenzív herbáriumi gyűjtő tevékenységet folytatott, gyűjtött lapjainak száma több, mint húszezer. Győri főreáliskolai tanárként 35 éven át tanított, ahol gyakorlatias módszereivel, tárgyszeretetével generációkban formálta ki a természet iránt érzett felelősséget.

• Néhány kiegészítés a Jászság flórájához

  21–30

  Molnár Csaba

  Megtekintések száma:

  552

  Magyarország Flóratérképezési Programja során 2012-ben 9 kvadrát felmérését vé­geztem el a Jászságban. Az adatgyűjtést 2020-ban kiegészítettem. Cikkemben az érdekesebb, regionáli­san fontos florisztikai adatokat közlöm 68 edényes növényfajra vonatkozóan. Közöttük vannak idegen­honos taxonok (pl. Alopecurus myosuroides, Amaranthus deflexus, Juncus tenuis, Phytolacca esculenta) országosan (Silene bupleuroides), vagy regionálisan ritka fajok (pl. Coronopus squamatus, Linaria biebersteinii), a térség egykori erdeinek túlélői (pl. Clematis recta, Elymus caninus, Melica altissima, Sisymbrium strictissimum) és ritka gyomok (pl. Aegilops cylindrica, Bupleurum affine, Myagrum perfolia­tum). Bemutatok egy szikes fajokban gazdag műút menti padkát is (Artemisia santonicum, Chenopodium chenopo­dioides, Hordeum hystrix, Plantago maritima).

• A talaj-magbank szerepe a magyarországi növényközösségek dinamikájában és helyreállításában

  116-135

  Kiss Réka

  Megtekintések száma:

  289

  A magbank hozzájárul a növényfajok populációinak és közösségeinek fenntartásához, az élőhelyek helyreállításához, vizsgálata rávilágít a területek előtörténetére, tájhasználati múltjára, a biotikus és abiotikus tényezők változására, valamint a terület aktuális degradáltságának mértékére. Magyarországon számos vizsgálat kapcsolódik a magbankokhoz, viszont az utóbbi időben nem született a magyarországi magbank-kutatások eredményeit összegző, átfogó cikk. Célom tehát az volt, hogy összegezzem a magyarországi magbank‑kutatás eddigi eredményeit valamint rávilágítsak a téma hiányosságaira és a további kutatási lehetőségekre. Az áttekintést 49 publikáció alapján végeztem el; a legrégebbi adat 1922-ből származik, míg a legfrissebb 2015-ből. Az életképesség megállapítására alkalmazott vizsgálati módszerek közül leginkább az üvegházi és laboratóriumi csíráztatást érdemes kiemelni. A legkorábbi mezőgazdasági területek gyommagbankját vizsgáló kutatások jelentősen nagyobb magbank-sűrűséget állapítottak meg, mint a későbbiekben kutatott természetközeli gyepek teljes magbank-sűrűsége. A vizsgálatok erdőkben találták a legkisebb sűrűségű magbankot. A mezőgazdasági művelésnek vagy emberi zavarásnak kitett területeken nagyobb volt a magbank-sűrűség, mint a mezőgazdaságban nem használt területeken. A magbank legnagyobb része a felső talajrétegben helyezkedett el. A vizsgálatok során általában alacsony hasonlóságot állapítottak meg a magbank és vegetáció összetétele között, ez alapján a magbanknak elenyésző szerepe van az élőhely-restaurációban. Magbank-típus adatot nem ismerünk a magyar flóra fajainak háromnegyedénél, pedig ennek ismerete elengedhetetlen a közösségek és fajok védelme, az inváziós és adventív fajok elleni megfelelő védelem kidolgozása érdekében.

• Adatok a Dél-Nyírség és peremterületei flórájához

  68–85

  Lovas-Kiss Ádám

  Süveges Kristóf

  Megtekintések száma:

  2017

  Dolgozatunkban a Dél-Nyírség és a Berettyó–Kálló köze egy florisztikai értelemben jellemzően alulreprezentált településének, Monostorpályinak a flórájához szolgáltatunk adatokat, más­részt közzéteszünk néhány érdekesebb florisztikai megfigyelést Debrecen környékéről. Összeállítá­sunkban 58 növényfajról szolgáltatunk adatokat. Az enumerációban felsorolt fajok között találunk a térségből korábban egyáltalán nem jelzett taxonokat (Lathyrus nissolia, Gagea villosa, Catabrosa aquati­ca, Potamogeton lucens, P. pusillus). Összesen 16 védett növényfaj újabb előfordulási adatait tesszük közzé, melyek általában jellemzőek a nyírségi természetes élőhelyekre, ugyanakkor véleményünk sze­rint összességében visszaszorulófélben vannak (pl. Hottonia palustris, Dianthus superbus, Cirsium rivu­lare, Lychnis coronaria). Adatot szolgáltatunk néhány országszerte ritka vagy ritkulóban lévő gyomfaj elterjedéséhez (Anthemis cotula, Myagrum perfoliatum, Agrostemma githago), emellett megerősítjük néhány kevéssé ismert növényfaj korábbról ismert előfordulását (Luzula pallidula, Carex hordeistichos); továbbá felhívjuk a figyelmet néhány idegenhonos faj terjedésére is (Broussonetia papyrifera, Phyllostachys sp.).

• Újabb adventív vízinövény Magyarországon: Limnobium laevigatum (Hydrocharitaceae)

  9-15

  Riezing Norbert

  Megtekintések száma:

  412

  A szerző a Magyarországról korábban nem ismert amazonasi békatutaj (Limnobium laevigatum (Humb. & Bonpl. ex. Willd.) Heine) két lelőhelyét találta Tata-Naszály, illetve Dunaalmás kö­ze­lében, melegvizű források kifolyóiban. Ez a növény Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi te­rü­letein őshonos, ahol sokféle édesvízi élőhelyen megtalálható. Kedvelt akváriumi, illetve kerti tavi nö­vény, mely a kereskedelem révén vált „világpolgárrá”. Özönnövényként csak az ezredforduló óta tartják szá­mon. Behurcolták az Egyesült Államokba, Ausztráliába, Japánba, Indonéziába, Zambiába és Zim­bab­wé­be. Európából korábban csak egy kivadulását jelezték (Belgium). Könnyen terjed és igen gyorsan (iva­ro­san és vegetatív úton egyaránt) szaporodik. Megjelenése az Egyesült Államokban már komoly prob­lé­mát okoz. Tömeges megjelenésével kiszorítja az őshonos növényeket, elzárja a fényt a vízben élő állatok és növények elől, csökkenti a vízben az oldott oxigén mennyiségét, rongálja, illetve működésképtelenné te­szi a műszaki létesítményeket.

• Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához

  11-21

  T-Krasznai Enikő

  B-Béres Viktória

  Kókai Zsuzsanna

  Buczkó Krisztina

  Balogh Csaba

  Török Péter

  Megtekintések száma:

  235

  Tanulmányunkban kilenc adventív vagy invazív idegenhonos algafajt és hazai előfordulását mutatjuk be: Didymosphenia geminata, Nitzschia closterium, Reimeria sinuata, Navicula schroeteri, Pleurosira laevis (Bacillariophyceae); Pediastrum simplex (Chlorophyceae), Cylindrospermopsis raciborskii, Cuspidothrix issatschenkoi, Sphaerospermopsis aphanizomenoides (Cyanobacteria). A magyar algaflórára új adat a Navicula schroeteri Meister jelenlétének kimutatása. Annak ellenére, hogy az egyes taxonok megjelenési gyakorisága igen eltérő volt, a bemutatott fajok közös jellemzője, hogy olyan kiemelten fontos ökológiai változásokra hívják fel a figyelmet, mint a klímaváltozással összefüggő hőmérséklet-emelkedés, szélsőséges időjárási tényezők (pl. aszály) okozta sókoncentráció növekedés, illetve az eutrofizáció. Munkánk célja volt, a taxonok elterjedésére vonatkozó új adatközléseken túl, felhívni a figyelmet arra, hogy a biomonitorozó munka milyen fontos szerepet játszik az emberi vagy természeti hatások okozta változások gyors észlelésében.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III.

  122-146

  Molnár Csaba

  Haszonits Győző

  Malatinszky Ákos

  Kovács Gergely Károly

  Kovács Gábor

  Nagy Timea

  Molnár V. Attila

  Takács Attila

  Megtekintések száma:

  1903

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a harmadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 558 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 186 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (például Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

• Az Euphorbia myrsinites elvadulása Egerben

  253–256

  Mykyta Peregrym

  Megtekintések száma:

  290

  Az Euphorbia myrsinites L. (Euphorbiaceae) közismert dísznövényünk. A Földközi-tenger medencéjében, a Fekete-tenger körül, a Kaukázusban és Kis-Ázsiában őshonos. Elvadulásának számos esete ismert Nyugat- és Közép-Európából, illetve Észak-Amerikából. Magyarországon mintegy fél évszázada ismertek alkalmi kivadulásai. Újabban az ország több pontjáról jelezték a jelenlétét. Jelen közleményben a faj kivadulásának újabb esetét mutatom be, Egerből. A rendelkezésre álló adatok alap­ján az E. myrsinites-t Magyarországon lokálisan meghonosodottnak tekinthető, de a formális kritériu­mok alapján lokálisan invá­ziós képessége is lehet. A faj pontos magyarországi státuszának megállapítá­sához további megfigyelések szükségesek.

• Új növényfajok Magyarország adventívflórájában

  203–232

  Wirth Tamás

  Balogh Lajos

  Csathó András István

  Csiky János

  Dela Campos Génesis Katherine

  Eszik Norina Erika

  Farkas Sándor

  Király Angéla

  Király Gergely

  Kiss Tamás

  Malatinszky Ákos

  Németh Janka

  Pinke Gyula

  Rigó Attila

  Schmidt Dávid

  Schmotzer András

  Süveges Kristóf

  Takács Attila

  Vidéki Róbert

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  574

  Ebben az összeállításban Magyarország területéről eddig nem dokumentált 22 hajtásos növényfaj első előfordulásait mutatjuk be. Az ismertetett fajok közül 15 alkalmi megtelepedő, míg 7 már – legalább lokálisan – meghonosodott. Bemutatjuk a Sagina maritima tömeges megjelenését és meghonosodását, valamint a Carduus pycnocephalus felbukkanását utak szegélyeiről, a Chaenorhinum litorale és Solanum elaeagnifolium egy-egy élőhelyét vasútvonalak mellől, a Lepidium latifolium és Sisymbrium volgense lelőhelyét különböző zavart élőhelyekről, az Acalypha virginica néhány előfordu­lását városi környezetből. A Bacopa rotundifolia első adatát rizsföldről, a Hydrocotyle sibthorpioides előfordulását városi gyepből, míg a Senna tora építkezési törmeléken való megjelenését ismertetjük. A korábbi ültetés nyomán spontán megjelent fajok közül a Celastrus orbiculatus faültetvényben megho­nosodott állományt képez, a Hygrophila triflora és Pontederia cordata mesterséges csatornában, illetve tóban van jelen, a Cenchus longisetus meghonosodott és terjed a szentendrei Duna-parton. A többi faj települések beépített részeinek (járdaszélek, kerítések, ruderáliák) taposott vagy erősen zavart élőhe­lyeihez kötődik. A kertészeti termesztésből kiszökő alkalmi megtelepedőként van jelen az Alnus corda­ta, az Eryobotria japonica, az Euonymus alatus, a Paxistima canbyi, a Pistacia terebinthus és a Solanum pseudocapsicum, míg a Viola palmata meghonosodott épített környezetekben. Az Allium aflatunense belterületi telken való meghonosodása is dokumentálásra került.

• Pótlások a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához I.

  101–115

  Takács Attila

  Nagy Timea

  Sramkó Gábor

  Lovas-Kiss Ádám

  Süveges Kristóf

  Lukács Balázs András

  Fekete Réka

  Löki Viktor

  Malatinszky Ákos

  E. Vojtkó Anna

  Koscsó János

  Pfliegler Walter Péter

  Nótári Krisztina

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  757

  Közleményünk célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Összesen 297 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország egész területéről, mintegy 247 flóratérképezési negyed-kvadrátból. Az adatok között a ritkább taxonok (például Armoracia macrocarpa (Waldst. et Kit.) Kit. ex Baumg., Samolus valerandi L., Epipactis voethii Robatsch) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé adathiányos fajok (például Ranunculus ficaria L., Viola kitaibeliana Roem. et Schult., Gagea villosa (M. Bieb.) Duby), illetve adventív fajok (például Cymbalaria muralis G. Gaertn., B. Mey. et Scherb., Potentilla indica (Andrews) Focke, Tragus racemosus (L.) All.) esetében is közöljük az atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket.

• Adatok a vasútmenti pionír élőhelyek flórájához a Tiszántúlon

  86–101

  Kis Szabolcs

  Megtekintések száma:

  601

  A vasúti pályaszakaszok (vonalas létesítmények) mentén létrejövő pionír élőhelyek kiváló terjedési lehetőséget biztosítanak egyes fajok számára. A dolgozatban olyan, a vasúti töltéseken fellelt fajok új előfordulásait mutatom be, mint az Equisetum ×moorei, Equisetum ramosissimum, Lycopsis arvensis, Euphorbia maculata, Lepidium densiflorum, Tragus racemosus és a Vulpia myuros. Kiemelendő adat a Galium humifusum újrafelfedezése az országban. A dolgozatban összegyűjtött adatok alapján elmondható, hogy egyes adventív, illetve nem tájhonos (homokgyepi) fajok ezen vasúti töltések homokalapzatait képesek kolonizálni, így azokat ökológiai folyosóként használni. Ezáltal a vasútmenti pionír élőhelyek jelentős szerepet játszanak az adventív fajok terjeszkedésében, ugyanakkor az orszá­gosan ritka, őshonos pionír fajok megtelepedésére is lehetőséget adnak.

• Multiclavula mucida (Basidiomycota) a Pannon régióban és más adatok a magyarországi lopvanősző flórához

  173–184

  Csiky János

  Deme Judit

  Erzberger Peter

  Kovács Dániel

  Németh Csaba

  Sipos Attila

  Megtekintések száma:

  799

  A cikk a 2023-ban végzett kriptogám flóratérképezés során talált, florisztikai, taxonó­miai és/vagy természetvédelmi szempontból érdekesebb fajokkal foglalkozik. Két Magyarországon ritkának tűnő Trapeliopsis faj bükki adatain kívül közöljük az Európában is ritkának tűnő, hegyvidéki bazídiumos gombás zuzmó, a Multiclavula mucida első előfordulását a Pannon régióban. Bemutatjuk az újabban entomofilnak tartott moha, az Anacamptodon splachnoides egyetlen aktuális dél-dunántúli állományát, illetve az atlanti-mediterrán jellegű Leptodon smithii első magyarországi alföldi előfordulá­sát. Számos adattal bizonyítjuk, hogy a kéreglakó Neckera pennata-nak Magyarországon Baranyában, az Alföldön van az elterjedési súlypontja, illetve újabb, bükki adatokkal szemléltetjük, hogy a Buxbau­mia viridis a Pannon-medencében elsősorban a mészkerülő bükkösök talajlakó faja. Ismertetjük az Európá­ban veszedelmesen terjedő, idegenhonos, korhadéklakó Sematophyllum adnatum első alföldi, egyben a Pannon-medence egyik legerősebb állományát. Beszámolunk továbbá a tőzegmohás lápokon szintén terjedőben lévő Callicladium haldanianum harmadik (Vendvidék), valamint a szilikátos kőten­gerekre jellemző Racomitrium lanuginosum második (Mátra) magyarországi előfordulásáról is. Fotóval doku­mentáljuk a Phegopteris connectilis egyetlen aktuális dél-dunántúli adatát és vitatjuk az első me­cseki közlésének pontosságát, helyességét. Az elterjedési adatok felsorolásán túl, a dolgozatban érintő­lege­sen foglalko­zunk a klímaváltozás és a fajok elterjedési adatainak összevethetőségével, egyes ha­rasztok, mint az Asplenium adiantum-nigrum agg. és a Dryopteris affinis agg. kisfajainak elkülönítési nehézségei­vel, valamint korrigáljuk egy korábban tévesen közölt Hedwigia stellata adatunkat is. A fentieken túl a Leu­cobryum glaucum, Palustriella commutata, Tetraphis pellucida, Gymnocarpium rober­tianum és az Ophioglossum vulgatum néhány érdekesebb adatáról is beszámolunk.

• Florisztikai adatok a Tiszántúl középső részéről

  317–357

  Lukács Balázs András

  Gulyás Gergely

  Horváth Dénes

  Hődör István

  Schmotzer András

  Sramkó Gábor

  Takács Attila

  Molnár Attila

  Megtekintések száma:

  613

  Cikkünkben összesen 207 taxon 2005 és 2015 között gyűjtött adatát összegezzük, amelyeket a Tiszántúli flórajárás (Crisicum) középső részén gyűjtöttünk. Az adatsorban a flórajárásra nézve számos ritka és veszélyeztetett faj is szerepel (pl. Asplenium trichomanes, Marsilea quadrifolia, Sisymbrium polymorphum, Viola stagnina, Gentiana pneumonanthe, Elymus elongatus, Montia fontana subsp. chondrosperma, Ranunculus rionii, Ranunculus illyricus, Myagrum perfoliatum, Sedum caespitosum, Vicia biennis, Dorycnium herbaceum, Oenanthe banatica, Peucedanum cervaria, Echium italicum, Digitalis lanata, Valerianella rimosa, Carex buekii, Cephalaria transsylvanica, Cyperus pannonicus).

• Florisztikai adatok Észak-Pest és Nyugat-Nógrád vármegyék térségéből

  193–202

  Lengyel Attila

  Megtekintések száma:

  282

  Ebben a cikkben az utóbbi években Pest vármegye északi és Nógrád vármegye nyugati részén talált, jelentősebb florisztikai adataimat adom közre. A 100 előfordulás 54 fajt reprezentál, melyek közül három haraszt, 51 virágos növény. Az előfordulások legalább kistáji szinten újak, illetve egyes esetekben régi vagy bizonytalan adatok megerősítései. Az Északi-középhegység szintjén új vagy jelentős adattal bővült fajok száma 14. A fajok többsége idegenhonos, vagy utak mentén másodlagos terjedést mutató őshonos növény. Közülük több faj hazai elterjedésének északi irányú bővülését sike­rült kimutatni.

• Aphanes arvensis L. a Crisicumban és más adatok Magyarország flórájának ismeretéhez

  253-256

  Gulyás Gergely

  Magos Gábor

  Molnár Attila

  Horváth Dénes

  Megtekintések száma:

  299

  A közleményben 4 ritka növényfaj kelet-magyarországi előfordulásairól számolunk be. A fajok egyes flórajárásokra vagy flóravidékekre újnak számítanak: Alföld (Eupannonicum): Polystichum braunii; Tiszántúl (Crisicum): Aphanes arvensis; Észak-Alföld (Samicum) és Nyírség (Nyírségense): Agrimonia procera. A jövevény Montia linearis előfordulásához három új adatot közlünk Magyarországról. Ez a faj még mindig nagyon ritka Európában: csak Lengyelországból, Dániából és Magyarországról jelezték.

• Az apró tyúktaréj (Gagea minima) előfordulása és élőhelyi viszonyai a Sorok-patak mentén (Vas megye)

  189–194

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  427

  Az eurázsiai elterjedésű Gagea minima (L.) Ker Gawl. Magyarországon szórványosan előforduló kora tavaszi hagymás növény, amelynek a Nyugat-Dunántúlról mindössze egy aktuális elő­for­dulását ismertük. Az elmúlt néhány évben a Sorok-patak mintegy 15 kilométer hosszú szakaszán számos állománya került elő. Élőhelyét a vízfolyás fölött emelkedő homokos talajú magaspart jelenti, ahol több­nyire idegenhonos fafajok alatti nitrofil aljnövényzetben él. Az átalakított környezetben való hosszú távú túlélését elősegíthették a hagymái, amelyek az időszakos bolygatással rendszeresen szét­szóródhattak. Lokális elterjedésében szerepet játszhatott a magok hangyák általi terjesztése is. A Gagea minima a So­rok-patak átalakított környezetének értékes reliktumfajaként értékelhető. 

• Két új adventív faj előfordulása Magyarországon a buzérfélék (Rubiaceae) családjából

  286–296

  Balogh Lajos

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  446

  A szerzők két, korábban Magyarországról nem ismert, a Rubiaceae családhoz tartozó faj első adatát közlik. A Délnyugat-Ázsiából származó, dísznövényként Európában szórványosan ülte­tett piros szálkanyak (Phuopsis stylosa) a Vas megyei Csákánydoroszló község közúti árkának degradált mezofil gyepjében telepedett meg. A Mediterráneumban őshonos kőfali galaj (Galium murale) kis állo­mánya a budapesti Keleti pályaudvar egyik használaton kívülimellékvágánya mentén került elő. Előbbi faj feltételezhetően ültetésből vadulhatott ki, míg utóbbi jelenléte a vasúti forgalomnak köszönhető. Mindkét faj egyelőre csak kis egyedszámban van jelen élőhelyén, így inváziós képességük csak több éves megfigyelést követően értékelhető. A fajok beillesztésre kerültek a hazai határozókulcsba.

• Adatok és kiegészítések a magyarországi adventív flóra kivadult, meghonosodott és potenciális inváziós fajainak ismeretéhez

  111-156

  Wirth Tamás

  Kovács Dániel

  Csiky János

  Megtekintések száma:

  1025

  47 dunántúli és alföldi település flórájának felmérése kapcsán, 52 magyarországi flóratérképezési kvadrátból, összesen 157 hazánkban adventív növényfaj adatait közöljük. Az itt sorolt ritka, érdekes vagy a legutóbbi hazai neofiton fajokat összegző listán nem szereplő növényeken belül 65 az ország flórájára új taxonnak számít. A listázott fajok egy része ritka, alkalmilag elvaduló (pl. Lagurus ovatus, Salvia coccinea), az ország jelenlegi klimatikus viszonyai között szaporodni nem képes (pl. Cupressus sempervirens, Punica granatum) faj, de akadnak közöttük potenciális özönnövények is (pl. Celtis sinensis, Lonicera japonica). A kitekintésben felhívjuk a figyelmet az urbánus területek idegenhonos növényfajainak megjelenését és terjeszkedését előidéző gyakorlatokra (pl. zöldterület fenntartás), az e tekintetben speciális urbánus élőhelyekre (pl. magán és botanikus kertek), továbbá a jövőben a klímaváltozás hatására egyre gyakrabban fellépő folyamatok jelentőségére (pl. laurifillizáció, termofil taxonok terjeszkedése).

• A Cyperus odoratus Magyarországon

  157–164

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  588

  Magyarország területéről eddig a Cyperus nemzetségnek 11 faja volt ismert, ezek közül biztosan 3 tekinthető adventívnek. 2019 őszén a szubtrópusi-trópusi elterjedésű C. odoratus kis állo­mánya került elő a Duna alsó szakaszán, Foktő mellől. A faj virágzó példányai viszonylag késő ősszel bukkantak fel egy Duna-mellékág szárazra került szegélyében, kifejlődött, ártéri ruderális növényzet­ből. A Föld trópusi, szubtrópusi régióiban elterjedt faj már az 1950-es években megjelent Európában, és leginkább Olaszország és Spanyolország egyes folyói mentén terjedt el. A Duna mentén az 1990-es évek elején jelezték Romániából, később a folyam felsőbb szakaszán is elterjedt Bulgáriában, Horvátor­szágban és Szerbiában. Hazánkba is valószínűleg a folyam közvetítésével jutott el. A külföldi tapasztala­tok alapján várhatóan a hazai Duna szakaszon is stabilan meg fog telepedni, de remélhetőleg nem fog inváziós fajjá válni.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VI.

  87-102

  Molnár Csaba

  Haszonits Győző

  Malatinszky Ákos

  Süveges Kristóf

  Balogh Lajos

  Nagy Timea

  Horváth Soma

  Hudák Katalin

  Megtekintések száma:

  631

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a hatodik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 389 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 117 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből, Szolnok környékéről és Nyugat-Magyarországról. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (pl. Equisetum fluviatile, Galium rivale, Gladiolus imbricatus, Hypericum maculatum, Persicaria bistorta, Potentilla inclinata, Ranunculus lingua, Rhinanthus rumelicus, Trifolium fragiferum subsp. bonannii, Viola pumila), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (pl. Amaranthus blitum subsp. blitum, Cymbalaria muralis, Elymus elongatus, Euphorbia peplus, Heracleum sosnowskyi, Impatiens balfourii, Lepidium densiflorum, Rhus typhina, Telekia speciosa) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (pl. Carex otrubae, Chenopodium polyspermum, Crepis tectorum, Filipendula vulgaris, Petrorhagia prolifera, Poa palustris) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.