Keresés

Keresési eredmények

• Új montán fajok a magyar mohaflórában

  16-26

  Németh Csaba

  Schmotzer András

  Megtekintések száma:

  681

  A szerzők a Központi-Bükk mohaflorisztikai kutatása során három, Magyarország területéről eddig nem ismert mohafaj előfordulását mutatták ki az ómassai Vörös-kő (Encalypta spathulata Müll.Hal.) és a Jávor-hegy (Hydrogonium croceum (Brid.) Jan Kučera, Orthothecium rufescens (Dicks. ex Brid.) Schimp.) mészkő-, illetve dolomit szikláiról. Mindhárom faj montán, alpin-boreális flóraelem, és jelenlétük a Bükk ezen részének erőteljes montán karakterét hangsúlyozza. Míg a H. croce­um és az O. rufescens Európa hegyvidéki területein gyakori és elterjedt faj, addig az E. spathulata IUCN vörös listás növény (VU, sebezhető besorolással), így a Bükkben felfedezett populációja kontinens-léptékben is jelentőséggel bír.

• Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez II.

  33–50

  Somlyay Lajos

  Makádi Sándor

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  230

  Cikkünk 52 ritka taxon (köztük 26 orchidea) új vagy megerősített florisztikai adatait tartalmazza Budapest környékéről. Közülük egy faj (Epipactis peitzii) új Magyarország flórájára, a Budai-hegységből és a Pilisből került elő. Röviden jellemezzük, összehasonlítva a legközelebbi rokon fajokkal (E. leptochila csoport). További három faj (Corydalis intermedia, Epipactis leptochila, Epipactis muelleri) a Budai-hegység flórájára, négy (Anacamptis coriophora, Epipactis neglecta, E. tallosii, Valerianella pumila) a Pilis flórájára, hat (Epipactis futakii, E. leptochila, E. muelleri, E. neglecta, Ophrys apifera, O. holubyana) pedig a Visegrádi-hegység flórájára új.

• Az év vadvirága 2014-ben: a szibériai nőszirom (Iris sibirica L.)

  268-285

  Takács Attila

  Nagy Timea

  Salamon-Albert Éva

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  190

  Jelen közlemény áttekintést nyújt a szibériai nőszirom (Iris sibirica L.) nevezéktanáról, rendszertanáról, alak- és szövettanáról, életciklusáról, fenológiájáról, szaporodásbiológiájáról, élőhelyválasztásáról, biotikus interakcióiról, hatóanyagairól, mikroszaporításáról, felhasználási lehetőségeiről és veszélyeztetettségéről. Saját megfigyelések és mérési eredmények alapján közlünk adatokat a növény levéltulajdonságairól, fenológiájáról, magképzési sikeréről, ezermagtömegéről, csirázási és növekedési erélyéről valamint termőhelyeinek talajadottságairól.

• Újabb adventív vízinövény Magyarországon: Limnobium laevigatum (Hydrocharitaceae)

  9-15

  Riezing Norbert

  Megtekintések száma:

  262

  A szerző a Magyarországról korábban nem ismert amazonasi békatutaj (Limnobium laevigatum (Humb. & Bonpl. ex. Willd.) Heine) két lelőhelyét találta Tata-Naszály, illetve Dunaalmás kö­ze­lében, melegvizű források kifolyóiban. Ez a növény Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi te­rü­letein őshonos, ahol sokféle édesvízi élőhelyen megtalálható. Kedvelt akváriumi, illetve kerti tavi nö­vény, mely a kereskedelem révén vált „világpolgárrá”. Özönnövényként csak az ezredforduló óta tartják szá­mon. Behurcolták az Egyesült Államokba, Ausztráliába, Japánba, Indonéziába, Zambiába és Zim­bab­wé­be. Európából korábban csak egy kivadulását jelezték (Belgium). Könnyen terjed és igen gyorsan (iva­ro­san és vegetatív úton egyaránt) szaporodik. Megjelenése az Egyesült Államokban már komoly prob­lé­mát okoz. Tömeges megjelenésével kiszorítja az őshonos növényeket, elzárja a fényt a vízben élő állatok és növények elől, csökkenti a vízben az oldott oxigén mennyiségét, rongálja, illetve működésképtelenné te­szi a műszaki létesítményeket.

• Adatok Magyarország flórájához I.

  254-259

  Kovács Dániel

  Megtekintések száma:

  80

  Tanulmányomban az ország különböző tájairól közlök florisztikai adatokat, a legtöbb azonban a Mezőföld területéről származik. Jelen dolgozatban 10 védett, egy veszélyeztetett (EN), 9 veszélyeztetettség közeli (NT) és egy adathiányos (DD) taxon újabb lelőhelyeit ismertetem. Az adatsor aktualizál néhány régi előfordulási adatot (például a Herniaria incana Pomáz fölött), hozzájárul terjedőben lévő gyomok (például Eleusine indica, Geranium purpureum) és védett fajok (például Ornithogalum brevistylum, Sonchus palustris) elterjedésének ismeretéhez, továbbá a szakirodalomban csak igen ritkán szereplő, jelenleg csak alkalmilag megtelepedő fajokról (például Lobularia maritima, Nepeta racemosa) is tartalmaz adatot.

• Lengyel és Hőgyész környéki Natura 2000 erdőterületek florisztikai adatai

  31–38

  Vas István

  Tóth István Zsolt

  Megtekintések száma:

  168

  Munkánkban 169 faj előfordulási adatait közöljük az eddig még egységesen nem vizsgált Lengyel–Hőgyészi-erdők (HUDD20026) Natura 2000 területéről, amely a szintén keveset vizsgált Tolnai-hegyhát déli részén terül el. A flóratérképezési munkában a terület három egymást követő évben (2015, 2016, 2017), különböző egységekben lett felmérve. A vizsgálat adatai kiegészítik Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeit is. Kiemelhetők az országban vagy a Dél-Dunántúlon ritka, többségükben védett taxonok (pl. Asplenium scolopendrium, Asplenium trichomanes, Polystichum setiferum, Doronicum hungaricum, Paris quadrifolia, Scilla vindobonensis) mellett a területen korábban nem regisztrált Epipactis leptochila subsp. neglecta, a Platanthera chlorantha és a Carex divulsa országosan nem tisztázott elterjedésű alfajainak (subsp. divulsa és a subsp. leersii) előfordulása is.

• Új adventív faj Magyarország flórájában: az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum)

  199-206

  Csecserits Anikó

  Jakab Gusztáv

  Rédei Tamás

  Megtekintések száma:

  898

  A világon mindenütt, így hazánkban is folyamatosan nő az újonnan megjelenő nem őshonos növényfajok száma. Az új megjelenések felfedezésében, dokumentálásában nemcsak a hivatá­sos kutatók vehetnek részt, hanem nagy szerepe lehet a civileknek is. Az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum L.) egyik első hazai adata is egy internetes, növényhatározással foglalkozó csoportban került elő. A faj a nyugat-mediterrán országokban őshonos, de más földrészekre is eljutott már. Auszt­ráliában elterjedt, jelentős problémát okozó inváziós fajnak számít, ezért mindenképpen indokolt a faj alaposabb megismerése és hazai terjedésének figyelemmel kísérése. Annak érdekében, hogy minél szélesebb körben ismerté váljon a faj, röviden bemutatjuk morfológiai, fenológiai és egyéb tulajdonsá­gait és javaslatot teszünk a határozókulcsba való beillesztésre.

• Új orchideafaj a magyar flórában: Epipactis pseudopurpurata Mered’a

  27–32

  Csábi Miklós

  Halász Antal

  Megtekintések száma:

  113

  A Budai-hegységben, Telki határában a magyar flórára új fajként megtaláltuk az Epipactis pseudopurpurata kis állományát. Ismertetjük a faj főbb jellemzőit és összehasonlítjuk a rokon E. purpurata-val.

• A Rubus L. ser. Micantes Sudre magyarországi fajainak elterjedése és határozókulcsa

  56-68

  Király Gergely

  Trávnícek Bohumil

  Žíla Vojtěch

  Megtekintések száma:

  83

  A szeder (Rubus) nemzetség átfogó magyarországi revíziójának eredményeként a dolgozat bemutatja a Micantes Sudre szekció eddig ismert hazai fajait (Rubus balatonicus Borbás, R. clusii Borbás, R. styriacus Halácsy, R. tabanimontanus Figert), ismertetve elterjedésüket (hálótérképes ábrázolással), társulásviszonyaikat és ökológiai igényeiket, valamint a szekció határozókulcsát.

• A Viola collina Besser előfordulása a Bükkben és az Upponyi-hegységben

  254-258

  Sulyok József

  Vojtkó András

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  159

  Herbáriumi revízió és terepi megfigyelések alapján a Viola collina Besser új bükki és upponyi-hegységi előfordulásairól adunk hírt, amelyek egyúttal a faj első publikált adatai az Északi-középhegység területéről. A 94 előfordulási adatot 2007 és 2014 között gyűjtöttük. Mindezek alapján közöljük a faj regionális elterjedési térképét, valamint röviden jellemezzük a növény élőhelyi és társulástani preferenciáját.

• Egy ritka iszapnövény, a Spergularia echinosperma egykori előfordulása Magyarországon

  3–9

  Mesterházy Attila

  Kúr Pavel

  Megtekintések száma:

  300

  Magyarország területéről eddig 3 budavirág faj előfordulása volt ismert. A fiatal parla­gokon, nyílt felszíneken élő Spergularia rubra (L.) J. Presl et C. Presl elterjedt faj, míg a szikeseken szór­ványosan előforduló S. marina (L.) Bess. és S. media (L.) C. Presl az utóbbi években magasabbrendű útjaink mellett terjedőben van. A budavirágfajok herbáriumi revíziója során a közép-európai elterjedé­sű S. echinosperma példányait találtuk meg a MTM Növénytára Carpato-Pannonicum gyűjteményében. A faj két lapját Tauscher Gyula gyűjtötte Ercsi mellett 1903-ban. További gyűjtés került elő a határ közvetlen közelében lévő szlovákiai Somorján. A gyűjtési helyek terepi ellenőrzése során a faj nem került elő, ezért jelenleg hazánkból kipusztultnak kell tekintenünk. Korábban a Kárpát-medencében Ausztriában és Szlovákiában is gyűjtötték, de ezeket az adatokat napjainkban szintén nem erősítették meg. A S. echinosperma hasonlít a S. rubra-hoz, de attól sűrűn bibircses magja és rövidebb pálhái alap­ján biztosan elkülöníthető. A hazai példányok a sötétbarna magvú subsp. albensis-hez tartoznak.

• Néhány florisztikai adat Kötcse környékéről II. (Dél-Dunántúl, Nyugat-Külső-Somogy)

  114-121

  Nagy Timea

  Megtekintések száma:

  113

  Munkámban 73 faj, nagyrészt 2016-ban gyűjtött előfordulási adatát közlöm Nyugat-Külső-Somogy északkeleti szegletéből. A kézirat Külső-Somogyból eddig nem ismert fajok (például Peucedanum arenarium) előfordulási adatait, a Dél-Dunántúlon vagy az egész országban ritkának vagy szórványosnak tekinthető fajok (például Menyanthes trifoliata, Veronica scardica) újabb lelőhelyeit, valamint néhány kultúrszökevény (például Narcissus poëticus, Helleborus purpurascens) előfordulási adatait tartalmazza.

• A Cyperus odoratus Magyarországon

  157–164

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  331

  Magyarország területéről eddig a Cyperus nemzetségnek 11 faja volt ismert, ezek közül biztosan 3 tekinthető adventívnek. 2019 őszén a szubtrópusi-trópusi elterjedésű C. odoratus kis állo­mánya került elő a Duna alsó szakaszán, Foktő mellől. A faj virágzó példányai viszonylag késő ősszel bukkantak fel egy Duna-mellékág szárazra került szegélyében, kifejlődött, ártéri ruderális növényzet­ből. A Föld trópusi, szubtrópusi régióiban elterjedt faj már az 1950-es években megjelent Európában, és leginkább Olaszország és Spanyolország egyes folyói mentén terjedt el. A Duna mentén az 1990-es évek elején jelezték Romániából, később a folyam felsőbb szakaszán is elterjedt Bulgáriában, Horvátor­szágban és Szerbiában. Hazánkba is valószínűleg a folyam közvetítésével jutott el. A külföldi tapasztala­tok alapján várhatóan a hazai Duna szakaszon is stabilan meg fog telepedni, de remélhetőleg nem fog inváziós fajjá válni.

• Adatok a Mecsek hegység zuzmóflórájához

  16–26

  Kovács Dániel

  Lőkös László

  Megtekintések száma:

  98

  A Pécsi Tudományegyetem (JPU) zuzmógyűjteményében lévő részben korábbi, részben saját gyűjtések alapján 115 zuzmótaxon 221, eddig nem publikált mecseki adatát közöljük, beleértve 37 JPU duplumot is. A feldolgozás eredményeként 22 új fajt mutattunk ki a hegység területéről: Arthopyrenia cinereopruinosa, Baeomyces rufus, Candelariella reflexa, Catapyrenium rufescens, Cladonia macilenta, Dimerella pineti, Hypogymnia tubulosa, Ochrolechia arborea, Pleurosticta acetabulum, Pseudevernia furfuracea, Psilolechia lucida, Pycnothelia papillaria, Rinodina sophodes, Tomasellia arthonioides, Toninia candida, Trapelia involuta, Varicellaria hemisphaerica, Verrucaria marmorea, V. nigrescens, V. parmigera, Xanthoparmelia conspersa, X. verruculifera. A törvényesen védett Peltigera leucophlebia két adattal szerepel a listában.

• Két „régi-új” adventív pázsitfűfaj, a Rostraria cristata (L.) Tzvelev és a Cynosurus echinatus L. előfordulása Pécsett

  39-42

  Wirth Tamás

  Lengyel Attila

  Megtekintések száma:

  91

  Két, Magyarországon korábban alkalmi adventív pázsitfűfaj [Rostraria cristata (L.) Tzvelev, Cynosurus echinatus L.] új állományai kerültek elő az utóbbi néhány évben Pécs közigazgatási területén. Jelen közlemény a fajok morfológiai jellemzését, a korábbi lelőhelyeit és új előfordulásukat ismerteti.

• A Gagea minima és a Dictamnus albus újrafelfedezése a Dél-Tiszántúlon, valamint további florisztikai adatok az Alföldről

  304–316

  Korda Márton

  Schmidt Dávid

  Vidéki Róbert

  Haszonits Győző

  Tiborcz Viktor

  Csiszár Ágnes

  Zagyvai Gergely

  Bartha Dénes

  Megtekintések száma:

  230

  A szerzők a 2011 és 2017 közötti időszakban az Alföldről gyűjtött floriszti­kai adataik közül az érdekesebbeket adják közre. A cikkben 49 faj, illetve hibridfaj előfordu­lását, élőhelyi körülmé­nyeit, esetenként a térségből ismert történetét mutatjuk be. További 13 faj esetében – azok természet­védelmi jelentősége miatt – a Magyarország edényes nö­vényfajainak elterjedési atlaszához (Bartha et al. 2015, a továbbiakban: „Flóraatlasz”) meg­jegyzések nélküli kiegészítéseket is közlünk. A tárgyalt adatok többsége a Gyula, Békéscsaba és Doboz térségében elterülő keményfás ligeterdőkből származik, emellett további szór­ványadatokat közlünk az Alföld számos pontjáról. Eredményeink közül legjelentő­sebbek a Dél-Tiszántúlról kipusztultnak vélt Dictamnus albus, illetve az „elfeledett” Gagea minima újra­felfedezése. Emellett több, az Alföld, illetve az adott közép- vagy kistáj flórájára új (pél­dául Draba muralis, Nicandra physalodes, Cystopteris fragilis), illetve regionálisan veszélyez­tetett faj adatát (például Inula helenium, Ophioglossum vulgatum) ismertetjük. Bemutatunk továbbá ritka gyomnövényeket (pél­dául Calepina irregularis, Cardamine impatiens), terjedő­ben lévő adventív fajokat (Chorispora tenella, Euphorbia maculata, Phytolacca americana, Ph. esculenta, Sicyos angulata), illetve az adott térségben feltűnően alultérképezett fajokat (pl.: Loranthus europaeus, Arabis hirsuta, Rumex confertus).

• Új montán mohafaj a Mátrából: Hymenoloma crispulum

  11-18

  Németh Csaba

  Erzberger Peter

  Megtekintések száma:

  237

  A szerzők a Magas-Mátra mohaflorisztikai kutatása során a Magyarország területéről eddig még nem ismert, alapvetően magashegységi elterjedésű, montán-boreális karakterű Hymenoloma crispulum (Hedw.) Ochyra (syn.: Dicranoweisia crispula (Hedw.) Milde) előfordulását mutatták ki a Kékes északi lejtőjének hűvös mikroklimatikus adottságú, Sötét-lápa nevű andezit kőtengeréről. A Ma­gas-Mátra montán jellege közismert, az újonnan felfedezett faj jól illeszkedik a terület hegyvidéki ka­rakterét hangsúlyozó edényes- és kriptogám flórába. A H. crispulum mátrai populációja igen kicsi és sérülékeny, vörös listás besorolására a kipusztulással veszélyeztetett (CR) kategóriát javasoljuk.

• Bruchia flexuosa (Schwägr.) Müll. Hal.: egy igazi különlegesség a magyar mohaflórában

  193-201

  Németh Csaba

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  140

  A Bruchia flexuosa egy holarktikus faj észak-amerikai elterjedési centrummal. Az amerikai kontinensen kívül ez idáig csak Japánból jelezték kettő, valamint Európából négy előfordulását (Olaszország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország). A recens japán előfordulások mellett az európai adatok – az 1987-ben talált horvátot leszámítva – mind a 19. századból származnak. Az újonnan felfedezett Barcs környéki populáció a faj ötödik észlelése Európában és a hetedik az észak-amerikai térségen kívül.