A főszerkesztő előszavában ismerteti az adott lapszám tartalmát, a cikkekről szóló 5-6 soros leírások (annotációk) formájában. A folyóiratot érintő, legújabb változások mellett itt kap helyet a hátsó borítón szereplő, latin mondás magyarázata.

A cikk célja a német kollektív igényérvényesítési mechanizmusok fejlődésének, tapasztalatainak és akadályainak megértése egy külföldi kutató szemszögéből. Az eljárási jogot illetően elmondható, hogy a kollektív igényérvényesítési lehetőség szabályozása a teljes eljárás lefolytatására és az eljárás szinte minden szegmensére vonatkozik. Különösen aktuálissá tette a kérdést a Volkswagen-dízelbotrány néven elhíresült ügy. A szerző ezen ügyön keresztül vizsgálja a 2018 novemberében bevezetett új mintaperi eljárást. Ennek során rövid kitekintést tesz az USA-ban a Volkswagen konszern és a fogyasztók által kötött egyezséggel lezárt class action-re is. Arra a kérdésre próbál választ adni, hogy várható-e az új törvénytől hatékony megoldás az ügy kapcsán felmerült eljárásjogi problémákra. Az elemzés alapját annak a korábbi szektorális szabályozásnak az áttekintése is képezi, melynek továbbfejlesztésével született meg a 2018-ban bevezetett új szabályozás.

Az Európai Unió adatvédelmi reformjának eredménye az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) 2018. május 25-én lépett hatályba, és mind a magánszektorra, mind a közszférára jelentős hatást gyakorolt. A rendelet fő célja az érintett adatalany személyes adatai feletti ellenőrzési jogának megerősítése, így a GDPR több jelentős változást és szigorítást hozott a közhatalmi szervek és testületek személyes adat kezelési tevékenységére nézve is. Így például, míg az adatalany hozzájárulása az adatkezeléshez a magánszektorban kiemelkedő jelentőséggel bír, és az adatkezelés egyik jogalapja, addig a közszféra tekintetében több kivételt is találhatunk, mint az elfeledtetéshez való jog, az adathordozhatóság, az adatvédelmi hatásvizsgálat, amelyek kevés jelentőséggel bírnak, azonban találunk olyan érintetti jogot is, mint a tiltakozáshoz való jog, amely épp a közhatalmi szervekkel szemben érvényesíthető. Jelen tanulmány célja a GDPR ezen speciális szabályainak feltárása és elemzése, annak érdekében, hogy a napjainkban is tapasztalható bizonytalanságok feloldhatókká váljanak.

2019 nyarán nagykorúságába lépett a munkaerő-kölcsönzés jogintézménye Magyarországon. 2001. július 1-jei bevezetése óta lényegesen változott a kölcsönzés jogi környezete, a jogfejlődés fő mérföldköveit a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatályba lépése jelentik. A közel két évtizedes gyakorlati tapasztalatok és számos törvénymódosítás után a munkaerő-kölcsönzés hazai szabályozását azonban máig nem tekinthetjük kiforrottnak, a jogintézményt több jogharmonizációs hiányosság, alkotmányos aggály és gyakorlati probléma is terheli. A jelen tanulmány célja a magyar munkaerő-kölcsönzés uniós jogi szempontú vizsgálata, azzal, hogy a jogharmonizációs problémák egyben számos tisztázandó belső jogi kérdésre is rávilágítanak.

A kriptovalutákkal való visszaélések tekintetében problémát okozhat a gyakorlatban, hogy az elkövetés tárgyát hogyan sorolhatjuk be jogi szempontból. Előrelépés, hogy az ötödik pénzmosás elleni irányelv meghatározta a virtuális fizetőeszközök fogalmát. Az Unióban felismerték, hogy a kriptovaluták használata és a különböző átváltó, valamint pénztárcaszolgáltatók szolgáltatásainak igénybevétele pénzmosási és terrorizmus finanszírozási kockázatot hordoz magában. A hazai szabályozás vizsgálata alapján megállapítható, hogy különösen a pénzmosás tényállása világít rá arra, hogy e deliktum elkövetési tárgyát, a bűncselekményből származó „dolog” fogalmát értelmező rendelkezés keretében ki kellene terjeszteni a kriptovalutákra is. A kapcsolódó tevékenységi köröket is szabályozni kell, mint például az átváltó-, befektetési és pénztárcaszolgáltatókét a pénzügyi vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatások keretében, amelyhez a háttérjogszabály módosítása szükséges. Ez azonban – hasonlóan a kriptovaluták jogi besorolásához – elsődlegesen nem a büntetőjog feladata.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 420. § (1) bekezdésében foglalt törvényi tényállás az egyedüli az egész büntető kódexben, amelynek diszpozíciójában tényállási elemként szerepel a közbeszerzési eljárás. Ennek ellenére, a közbeszerzési eljáráshoz további, olyan büntetni rendelt tényállások is társíthatók, amelyek szükségszerűen megvalósulnak, befejezetté válnak stádiumtani szempontból, ha az állami közpénzek pályáztatás során történő kiosztásakor megjelenik a felek közötti bűnös kapcsolat.

A teljesség igénye nélküli vizsgált, eljárásbeli magatartásokból kitűnik, hogy egy nem tisztességes közbeszerzési eljárás alapja valamely korrupciós bűncselekmény elkövetése; majd a lezárt közbeszerzési eljárás után, a ne bis in idem elvének sérelme nélkül válik tényállásszerűvé a versenyt korlátozó megállapodás bűntette, azaz a Btk. 420. § (1) bekezdésében rögzített tényállás nem azonos a közbeszerzési korrupció fogalmával. Ennek igazolására felvázolom, hogy mit értek közbeszerzési korrupció alatt.

Tanulmányomban arra törekszem elsődlegesen, hogy alátámasszam, a hivatkozott deliktum nem képes betölteni azt a jogalkotói célt, hogy a közbeszerzési korrupciót visszaszorítsa; másodlagosan egy új törvényi tényállás szükségességének okaira is kitérek.

A társadalmi felelősségvállalás jelentős fejlődésen ment át az elmúlt években. A koncepció szépen lassan az élet minden területére, személyes életünkbe, a gazdasági szférába és végül a közszférába is sikeresen utat tört magának. Jelenleg számos állam küzd bizonyítottan problémákkal a közszférában, és a társadalmi közfelelősség egyike azoknak az irányvonalaknak, amelyek mentén egy átfogó közigazgatási reformot el lehetne indítani. A tanulmányban a társadalmi közfelelősség brit és magyar megoldásait vizsgáljuk meg. Az Egyesült Királyság példája habár előttünk áll, nem biztos, hogy az alapvető jogrendszerbeli és gondolkodásmódbeli különbségek miatt a többi európai ország számára ugyanaz lesz a megfelelő út a PSR megvalósítása felé, ami az angolszász királyságban működőképes.

A mesterséges intelligencia jelenleg a világ egyik legközpontibb témája. Sokan úgy gondolják, hogy egy új jelenségről van szó, pedig a története több mint hetven évre nyúlik vissza. Az azóta keletkező tudományos fantasztikus regények feltárták a mesterséges intelligencia egyes hatásait a társadalomra, ad az utóbbi évtized fejlődése, a mesterséges intelligencia elterjedése megköveteli, hogy mostmár a jog is behatóbban foglalkozzon a témával. Ezzel kapcsolatban egyre több mű születik, de ezek közül kiemelkedik Jacob Turner Robot Rules című munkája. A tanulmány összetettsége, összeszedettsége alapos munka eredménye, és a felvetett kérdések között vannak olyanok, amik a mesterséges intelligencia és a jog kapcsolatának alapjaira vonatkoznak. A könyvről készült recenzió ezeket mutatja be röviden.

Folyóiratunkban rendszeresen jelenik meg az elmúlt időszak új, hazai szakkönyveiről készült, annotált bibliográfia. Az annotáció a könyv felhasználhatóságáról írott, rövid, tényszerű leírás, amely a bibliográfiai adatok mellett meghatározza a műfajt, illetve röviden körvonalazza a feldolgozott témát és a bemutatott eredményeket is. Az annotációk szerzői valamilyen formában kivétel nélkül kötődnek a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karához, legyen szó munkatársainkról, óraadóinkról vagy hallgatóinkról, PhD-hallgatóinkról. Ebben a számban a 2017-ben megjelent könyvekről készült leírások első részét közöljük.