Jelen tanulmányunkban a redukált és a hagyományos (konvencionális) művelés terméshozamra gyakorolt hatását vizsgáltuk őszi búza jelzőnövénnyel a 2021/2022-es, rendkívül aszályos tenyészidőszakban Karcagon. Vizsgálatunk a helyi talajművelési tartamkísérlet keretein belül valósult meg, ahol a kísérlet redukált művelésű részén 1997 óta forgatás nélküli, lazításos alapművelésen, valamint mulcsművelésen alapuló talajművelés folyik. A kísérlet helyszínének talaja agyagos vályog textúrájú, mélyben sós réti csernozjom talaj. A kísérlet négy ismétlésben, mezoparcellás (1890 m2) méretekben került kivitelezésre. Eredményeink értékelésénél figyelembe vettük a legfontosabb helyi meteorológiai adatokat, azaz a csapadékösszegeket és hőmérsékleti adatokat, a potenciális evapotranszspiráció (PET) mértékét, melyekből klimatikus vízmérleget (CWB) számítottunk. Meghatároztuk a legfontosabb leíró statisztikai paramétereket, majd (pozitív) homogenitásvizsgálatot követően egytényezős varianciaanalízist futtattunk le, melyek alapján a redukált művelés 4,45 (±0,10) t/ha kísérleti átlaggal p<0,05 szinten szignifikáns mértékben felülmúlta a hagyományos, forgatáson alapuló műveléssel kapott termésátlagot 3,62 (±0,29) t/ha. A meteorológiai adatok feldolgozása és értékelése során megállapítottuk, hogy a vizsgálati tenyészidőszak őszi búza termesztés szempontjából Karcagon rendkívül aszályos volt, különösképp a kritikus tavaszi vegetatív, de még inkább a reproduktív szakaszban, mely felerősítette a redukált és a szántáson alapuló hagyományos művelési eljárások közötti talajvízháztartásra gyakorolt hatásból eredő különbségeket. Ezen eredményeink alapján megerősítettük a redukált művelés eddig leírt talajnedvesség-megőrző hatását, továbbá megállapítottuk, hogy aszályos évjáratban őszi búza termesztése során szignifikáns terméstöbblet érhető el redukált műveléssel.

A zab a világ egyik jelentős takarmány- és élelmiszernövénye, amely kiemelkedő tápértékkel rendelkezik. A növények gyökérzetének fejlődése meghatározó szerepet játszik a tápanyagfelvételben, ezáltal közvetett módon befolyásolja a terméshozamot is. Jelen vizsgálatban őszi zab növényeken elemeztük a szilícium, a kén, valamint e tápelemek együttes alkalmazásának hatását a növények vegetatív fejlődésére tenyészedényes kísérletben, – a vízellátás kivételével – nem kontrollált természetes időjárási viszonyok mellett.
A kén (S) esszenciális tápelem, hiszen többek között a cisztein és a metionin aminosavak alkotórészeként alapvető fontosságú a fehérjeszintézis során, valamint fontos szerepe van az enzimatikus folyamatokban és a növények védekezési mechanizmusaiban. A szilíciumot (Si) általánosságban nem tekintik esszenciális elemnek, azonban bizonyíthatóan számos kedvező élettani hatással rendelkezik kalászos kultúrák esetében, mivel a sejtfalba beépülve növeli a növények szilárdságát, valamint javítja a növények abiotikus és biotikus tényezőkkel szembeni ellenálló képességét. A két elem együttes alkalmazása pedig szinergista hatást eredményezhet. A hazánkat érintő klímaváltozás hatására egyre inkább felértékelődik a növényi stressz mérséklésére alkalmazható technológiai elemek használata, melyre a kén és szilícium tartalmú lombtrágyák jó alternatívát jelenthetnek, ezáltal fokozható a termésstabilitás kevésbé kiszámítható éghajlati viszonyok között is. A vizsgálatokat műszeres mérések és objektív számítások segítségével végeztük el.
Eredményeink alapján a SPAD-értékek tekintetében a szilícium- és kénkezelésben részesült növények mutatták a legkedvezőbb értékeket, ugyanakkor az NDVI-értékek esetében a kezelések között nem volt kimutatható különbség. A növénymagasság vizsgálatakor a kombinált kezelés eredményezte a legmagasabb átlagértékeket, hasonlóan a bokrosodási rátához, azonban ezek az eltérések nem bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak a kontrollhoz viszonyítva. A gyökérhossz esetében szintén a kombinált kezelés mellett mértük a legnagyobb átlagértékeket, ami statisztikailag igazolhatóan eltért a többi kezelés eredményétől. A gyökértömeg tekintetében a kénkezelés eredményezte a legmagasabb értékeket, azonban ebben az esetben az eltérés nem volt szignifikáns. Kísérletünk eredményei alapján megállapítható, hogy a kombinált kezelés alkalmazása a SPAD, növénymagasság, bokrosodási ráta és a gyökérhossz paraméterek esetén pozitív hatást gyakorolt, elősegítve a növények fejlődését, ezáltal közvetetten befolyásolva a terméshozamot.

Az éghajlatváltozás tapasztalható jelei térben és időben különféle módokon fejeződnek ki, mely jelenségek vizsgálata szükségszerű a körülöttünk – a Föld légkörében – lezajlódó, sokszor szélsőséges jelenségek és légköri viszonyok alaposabb megismeréséhez.
E tanulmány célja a nyugalmi időszakban (november-március) bekövetkező hőmérséklet- és csapadékviszonyok térben és időben történő megváltozásának bemutatása 10 magyarországi meteorológiai állomás napi bontású hőmérséklet- és csapadékadatainak statisztikai módszerekkel történő vizsgálatával. A vizsgálatainkat az elmúlt több mint 60 évre (1961–2023) vonatkozóan végeztük, a referenciaidőszak (1961–1990) és a közelmúltbeli éghajlati ciklus (1991–2023) között végbement – a kijelölt indikátorok gyakoriságát célzó – változások kiértékelésével.
Eredményeink alapján megállapítható a nyugalmi időszak egészére (november-március) vonatkozóan – a minimum és a maximum hőmérsékleti indikátorok esetében egyaránt – az alacsony hőmérsékletű napok előfordulásának szignifikáns (p<0,05) csökkenése, míg a magas – olykor extrém magas – hőmérsékletű napok számának szignifikáns (p<0,05) növekedése. Mindezek mellett tapasztalhatóvá vált az egyre nagyobb – fagypontot átlépő – hőingással jellemezhető (Tmin<0 °C és Tmax≥5 °C; Tmin<0 °C és Tmax≥10 °C; Tmin<0 °C és Tmax≥15 °C) napok számának szignifikáns (p<0,05) növekedése is. E változások alapvetően az ország egészére, mind a 10 vizsgált meteorológiai állomásra vonatkozóan értelmezhetőek.
A vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a nyugalmi időszakban tapasztalt hőtöbblet nem jár együtt a csapadékmennyiség egyértelmű növekedésével. A csapadékmutatók vizsgálata során térben és időben is jóval nagyobb bizonytalanságot és változékonyságot tapasztaltunk, tehát egyértelmű és egyirányba mutató változás a csapadékadatok esetében az elmúlt 63 év (1961–2023) során nem volt jellemző.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kulcsfontosságú a kukoricatermesztés során. Hazánkban különösen szembetűnő a klimatikus tényezők változása, ezért a kukorica hibridek termesztésénél nagy figyelmet kell fordítani a tápanyag- és vízellátásra.
A 2025-ös évre vonatkozó agrotechnikai vizsgálatok elemzésénél kiemelten foglalkoztunk a tenyészidőszak időjárási jellemzőivel, meteorológiai viszonyaival és azok hatásaival, a talaj- és léghőmérséklettel mint fő termésmeghatározó tényezőkkel.
Méréseinket, megfigyeléseinket a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén végeztük. Itt a sokéves pontos mérési adatok összehasonlításával fontos elemzéseket készítettünk. Ezúttal vizsgálódásunk alanya a H320-as és a H420-as számú kukorica hibrid volt. Tartamkísérleteink eredménye alapján megállapíthatjuk, hogy mindkét kukorica hibrid jó fenotípusos tulajdonságokkal bíró, stabil felépítésű, jó gyökér- és szártulajdonságokkal rendelkező hibrid. A H320-as viszonylag gyors vízleadási dinamika mellett 15,99 t/ha terméseredményt produkált, betakaráskori a szemnedvessége: 16,9% volt. A H420-as kukorica hibrid közepesnek mondható vízleadási dinamika mellett magasabb, 18,12 t/ha terméseredményt ért el. Betakarításkori szemnedvessége 17,67%-ot mutatott.
A növény nitrogén-ellátottságának monitorozásával fontos információkhoz juthatunk. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az NDVI index. Az NDVI értékek a H420 hibrid esetében következetesen magasabb értékeket mértünk.
A szemek száradása a fiziológiai érést követően mérsékelt ütemű volt, a betakarítás időpontja a korábbi évekhez képest kissé későbbre tolódott a betakarítási munkákat az időjárás nem akadályozta.
A H320-as hibridnél a keléstől a fiziológiai érésig eltelt 140 napra és 1399 HU-ra, míg a H420-asnál a keléstől a fiziológiai érésig 145 napra és 1446 HU-ra volt szükség.

A klímaváltozás hatására növekvő aszály jelentős kihívást jelent a burgonyatermesztés számára. Sonkádon (Magyarország) végzett kísérletünkben két tenyészévben különböző levélkezeléseket és öntözési sémákat vizsgáltunk véletlen blokk elrendezésben, Manitou fajtán. A kísérlet során három öntözési dózist (teljes, 50%, száraz kontroll) és az öntözési sémák mellett négy levélkezelés került alkalmazásra: szalicilsavas, hidrogén-peroxid szilícium, mikroelem- ezeket kizárólag csak az öntözetlen parcellákon alkalmaztuk. Összesen hét különböző kezelést hajtottunk végre négy ismétlésben. A két tenyészév eredményei alapján a szilícium, hidrogén-peroxid, mikrokomplex és szalicilsav levélkezelések szignifikánsan növelték a relatív klorofill-tartalmat (SPAD) a kontrollhoz és az öntözött kezelésekhez képest. Két év átlagában az NDVI értéket a szilícium, hidrogén-peroxid, mikrokomplex és szalicilsav levélkezelések szignifikánsan növelték a kontrollhoz képest, valamint nem mutatkozott a teljes dózismennyiséggel öntözött és a felsorolt kezelések teljesítményében statisztikai különbség. A különböző mérési időpontokban végzett NDVI mérések adatai igazolták, hogy a vizsgált anyagokkal végzett kezelések képesek voltak lassítani a klorofill lebomlását és fenntartani a fotoszintetikus apparátus integritását a kritikus, virágzás utáni időszakban is. A levélterület-index esetében a legnagyobb értéket a teljes dózismennyiséggel öntözött kezelés mutatta, ám szignifikáns különbség nem mutatkozott a szilícium, hidrogén-peroxid, mikrokomplex és szalicilsav kezelések teljesítményéhez képest. Ugyanakkor a legfontosabb mutató a terméshozam tekintetében mindkét évben elsősorban az öntözés befolyásolta azt szignifikánsan. A levélkezelések bár mitigálták a stresszt, javították a növények vitalitását, statisztikailag igazolható terméstöbbletet nem eredményeztek a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva.

A vetőmag genetikai tisztasága és homogenitása alapvető feltétele a hibridtől elvárt agronómiai tulajdonságok meglétének és a magas terméshozam biztosításának. Jelen vizsgálat célja öt kukorica hibrid (K1–K5) értékelése különböző fémzárolásokból származó vetőmagtételeik homogenitása szempontjából. A tételek homogenitásának (fajtatisztaságának) megállapítása morfológiai és fenológiai bélyegek vizsgálata alapján történt, követve a hatósági ellenőrzési protokoll (kisparcellás poszt kontroll fajtakitermesztés) előírásait. A kísérletet 2025-ben, a NÉBIH Fajtakitermesztő Állomásán végeztük, ahol a tenyészidőszakban elvégzett bonitálások alkalmával a hivatalos fajtaleírások segítségével azonosítottuk a vetőmagtételekben idegenként (fenológiai és/vagy morfológiai bélyegekben eltérő) előforduló egyedeket. Az eredmények alapján a vizsgált hibridek homogenitása egységesen magas volt, jóval a hatósági küszöbérték felett. A hibridek között statisztikailag nem volt kimutatható szignifikáns különbség (p = 0,259), ugyanakkor a grafikus elemzések kisebb mértékű eltéréseket jeleztek az egyes vetőmagtételek között. Valamennyi vizsgált minta megfelelt a hatályos szabványokban előírt fajtatisztasági követelményeknek.
Az eredmények rámutatnak arra, hogy a magas átlagos homogenitás mellett is kimutathatók finom különbségek a vetőmagtételek között, amelyek fontos indikátorai lehetnek a hibrid genetikai stabilitásának és a vetőmag-előállítás minőségének.

Jelen tanulmány szakirodalmi-szintetizáló áttekintésként mutatja be a növényprodukciós döntéstámogatás fejlődését a folyamat-alapú termésmodellezéstől a precíziós adatforrásokon át a mesterséges intelligencia és a hibrid modellek alkalmazásáig. Célja annak összehasonlító értelmezése, hogy a DSSAT, WOFOST és AquaCrop típusú modellek, a szenzoros, távérzékelési és hozamtérképezési adatok, valamint az AI-alapú módszerek milyen döntési helyzetekben és feltételek mellett növelik a termesztési döntések megbízhatóságát. Az áttekintés fő megállapítása, hogy a döntéstámogatás gyakorlati értéke nem egyetlen modell vagy technológia alkalmazásából, hanem a tudományosan megalapozott modellek, minőségellenőrzött helyspecifikus adatok és értelmezhető, adaptív algoritmusok integrációjából származik. A tanulmány következtetése szerint a hazai alkalmazhatóság kulcsa a helyi kalibráció, a tartamkísérleti és üzemi adatbázisok erősítése, valamint a felhasználói kompetenciák fejlesztése.