Napjaink tapasztalata egyértelműen tanúsítja, hogy a növénytermesztés kulcsszereplő világunk számos kihívásának kezelésében. Elvitathatatlan hatásai vannak a klímaváltozásnak, ami kiszámíthatatlanul befolyásolja a termésbiztonságot és így a gazdasági növények termesztésének gazdaságosságát. A környezettudatosság mind jobban átformálja a növénytermesztési technológiákkal szembeni elvárásokat. A megújuló energiatermelésben a növények kikerülhetetlen szereplők, még akkor is, ha a napenergia és atomenergia hasznosítása áll a jelenlegi fejlesztések középpontjában. A vegyszerhasználat csökkentése szintén részese az egészséges élelmiszerek előállításának. Kérdés, hogy az agrárium képes-e olyan innovatív technológiák bevezetésére, amelyek hozzá tudnak járulni az említett elvárások teljesítéséhez.
A jelen tanulmány célja, hogy bemutassa: a rövid vágásfordulójú energiafűz nemesített változatainak (Salix sp) termesztése miért érdemel a mostaninál nagyobb figyelmet az aktuális problémáink kezelésében. Bemutatjuk, hogy a precíziós nemesítés miként szolgálhatja az energiafás ültetvények biogáz hozamának növelését, ami az energiafűz alapanyagok szélesebb körű felhasználását támogatja. A szikes területeken a só toleráns fűz genotípusok telepítése számos környezeti előnnyel járhat. Napjainkban a növény biostimulátorok alkalmazása egyre inkább előtérbe kerül. A fűz hajtásokból készített vizes kivonat stimulálhatja a kukorica növények növekedését és szemtermését.
A sokirányú hasznosítás lehetősége megerősíti azt, hogy az energiafűz telepítését a marginális területeken előtérbe helyezzék a magyar gazdák.

Hazánkban a vetőmag-előállítás szigorú, jogi elemekkel szabályozott minősítési rendszerben zajlik, amelynek célja a növénytermesztés alapját adó vetőmag minőségének és genetikai értékének megőrzése, nyomon követése. A minősítési rendszer egyik jelentős eleme a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Monorierdei Fajtakitermesztő Állomásán végzett kisparcellás posztkontroll vizsgálat, közismert nevén fajtakitermesztés. Ez a folyamat a vetőmagminősítés utolsó, un. utód ellenőrző lépése, amely két fő vizsgálatot foglal magában a fajtaazonosság és a fajtatisztaság ellenőrzését. Mindkettő a megkülönböztethetőség, egyöntetűség, állandóság (DUS) alapjaira épül, amelyek garantálják, hogy a fajták vetőmagjai jól azonosíthatók, homogének és stabil tulajdonságúak legyenek generációkon át. A vizsgálatok végrehajtását és értékelését szabvány és belső szabályzat rögzítik részletesen. Ezek határozzák meg a fajtakitermesztés módszertanát, az értékelési szempontokat, valamint a minősítés hivatalos eljárásrendjét. Az eljárás lehetővé teszi a fajták fenntartásának és szaporításának ellenőrzését, hozzájárulva a vetőmagtermesztés megbízhatóságához, a minőség védelméhez. Ezzel biztosítva a növénytermesztés genetikai stabilitását.

A kísérletbe bevont kukoricahibridek között jelentős termésbeli és morfológiai különbségek voltak a 2025-ös tenyészidőszak alapján. A H6 hibrid bizonyult a legjobb teljesítményű genotípusnak, amely mind terméseredményben (21,20 t/ha), mind egyedi szemtömegben (258,19 g), szemszámban és ezermagtömegben (488,72 g) kiemelkedett, és több tulajdonság esetében szignifikánsan jobb eredményt ért el a többi hibridhez képest. A H3 hibrid szintén magas termőképességet mutatott (19,36 t/ha), valamint nagy szemtömeget és kedvező SPAD értékeket eredményezett, így a második legeredményesebb genotípusnak bizonyult. A normál teljesítményű csoportba a H5, H4 és H2 hibridek sorolhatók, amelyek stabil, de mérsékeltebb termésszintet és szemtömeget produkáltak, viszont ezen hibridek között is szignifikáns különbségek voltak termésmennyiség tekintetében. A SPAD értékek és az NDVI értékek egyértelmű különbségeket jeleztek a hibridek között. A H4, H3 és H5 hibridek a vegetatív szakaszban kimagasló SPAD értékeket értek el, jelezve a gyors kezdeti fejlődést, míg a H6 és H2 hibridek kiegyenlített SPAD dinamikát mutattak a teljes tenyészidőszakban. Az NDVI-értékek alapján a H2 és H5 hibridek bizonyultak a legstabilabbaknak a generatív szakaszban, ami jó stressztűrő képességükre utal. Összességében a vizsgálat rámutatott arra, hogy a termésszintet a szemtömeg, a szemszám és a növénykondíció mutatói egyaránt befolyásolják, a H6 és H3 hibridek pedig több paraméter alapján is kiemelkedő agronómiai értéket képviselnek. Ezek alapján megállapítható, hogy az eltérő genotípusok különbözően reagáltak a 2025-ös kedvezőtlen tenyészidőszakban jelen lévő agrometeorológiai hatásokra csepegtető öntözés használata mellett is.

Magyarországon a talajaszály, a légköri aszály és a szélsőségesen magas hőmérséklet gyakran együtt, komplex kölcsönhatásban okoz jelentős terméskiesést a kukoricánál, így a 2025-ös évre vonatkozó agrometeorológiai vizsgálatunk középpontjában is az aszályosság kérdése állt. A korábbi évekhez hasonlóan elemeztük a fő termésmeghatározó meteorológiai tényezőket, az egyes fenológiai fázisok vonatkozásában értékeltük Debrecen térségének időjárását.
A tenyészidőszak kezdetére a felső talajrétegek telítődtek vízzel, de a mélyebb rétegekbe a szokásosnál némileg kevesebb víz jutott le. A kukorica számára kedvező áprilist (vetés-kelés időszak) kifejezetten hűvös május követte, jelentősen lelassítva a növény fejlődését. Az igen száraz, igen meleg június hatására a hónap második felében már mutatkoztak a kukoricán a vízhiány stressz szabadszemmel is látható jelei (növénymagasság, levélállapot), a fokozódó talajaszály és a nappali órákban rendszeresen fellépő légköri aszály következtében. A július kedvezőnek bizonyult csapadékos és mérsékelten meleg időjárásával, döntően ennek köszönhető, hogy a kukorica termésátlaga átlagon felüli lett. Korábbi kutatási eredményeinkkel összhangban ez az évjárat is bizonyítja, hogy a rendkívül kedvezőtlennek tűnő júniusi időjárás önmagában még nem akadályozza meg az átlagosnál nagyobb termés kialakulását.

A klímaváltozás hatására egyre gyakrabban és erőteljesebben előforduló abiotikus stresszfaktorok, különösen az aszály és a hőstressz, jelentős kihívások elé állítják a burgonyatermesztést. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a különböző öntözési sémák, valamint levélkezelések – szalicilsav, szilícium, hidrogén-peroxid és mikroelemek – hatását a burgonya fiziológiai paramétereire, terméshozamára és minőségi jellemzőire aszályos körülmények között. A 2024-es tenyészidőszakban Sonkádon (Magyarország) végzett szabadföldi kísérletünkben a közepesen kései Manitou fajtát használtuk. A vizsgálat során kettő öntözési dózist és négyféle levélkezelést teszteltünk split-plot elrendezésben. Az eredmények alapján a teljes és az 50%-os öntözés szignifikánsan növelte a sztomatikus vezetőképességet, az NDVI-t, levélterület-indexet és terméshozamot. A levélkezelések közül a szilícium és a hidrogén-peroxid kedvezően befolyásolta a relatív-klorofilltartalmat és az NDVI-t, de nem eredményezett szignifikáns hozamnövekedést. A szalicilsavval, mikrokomplexszel, szilíciummal és a teljes dózismennyiséggel végzett kezelések szignifikánsan növelték a keményítőtartalmat, míg a szilícium alkalmazása fokozta a redukálócukor-tartalom mennyiségét. Első éves kísérleti eredményeink arra mutatnak rá, hogy az öntözés nélkül alkalmazott levélkezelések csak esetlegesen képesek enyhíteni a vízhiány negatív élettani hatásait, de a jelentős termés- és minőségjavulás eléréséhez az öntözés elengedhetetlen. A kutatás hozzájárulhat az aszálytűrés fokozását célzó technológiai fejlesztésekhez a burgonyatermesztésben, ugyanakkor további kísérletek szükségesek.

A hibrid vetőmagok sikeres előállításának egyik alapfeltétele a szülővonalak és hibridjeik genetikai homogenitásának biztosítása. Ezt laboratóriumi módszerekkel, például fehérjemarkerek, izoenzimek és molekuláris markerek, valamint szántóföldi vizsgálatokkal lehet meghatározni. A MALDI-TOF MS (mátrix-asszisztált lézeres deszorpciós/ionizációs repülési idő tömegspektrometria) különösen alkalmas lehet a vetőmagok genetikai homogenitásának vizsgálatára, mivel minden minta egyedi „fehérje ujjlenyomatát” megkaphatjuk az m/z értékek és a csúcsok intenzitásának kimutatása alapján. A fehérjék a tömegspektrumban jellemző csúcsok formájában jelennek meg, és jelenlétük vagy hiányuk alapján következtethetünk a minták homogenitására. A MALDI-TOF előnye, hogy gyorsan és megbízhatóan detektálja a fehérjéket, még komplex mintákban is, és a mérési paraméterek – relatív intenzitás, abszolút intenzitás, jel/zaj arány, rezolúció, csúcs alatti terület – lehetővé teszik a spektrum minőségének objektív értékelését. Homogén vetőmagok esetén a spektrumok szinte azonos csúcsokkal és intenzitásokkal jelennek meg, míg heterogén minták eltérő csúcsmintázatot mutatnak, így ez a technika gyors, érzékeny és reprodukálható, lehetővé téve a markerfehérjék monitorozását, a spektrumok összehasonlítását és a genetikai homogenitás pontos meghatározását.

Tartamkísérletben vizsgáltuk az őszi búza termésmennyiségét és fehérjetartalmát két vetésváltási rendszerben (bi-, és trikultúra), két vízellátottsági rendszerben (öntözetlen/öntözött), öt tápanyag-ellátottsági szinten és három genotípus esetében. Kísérletünk célja a tényezők individuális vizsgálata és a különböző kölcsönhatások értékelése. Kísérletünk eredményeként megállapítottuk, hogy a vízellátás és a genotípusok között nincs szignifikáns különbség sem a termésmennyiség, sem pedig a fehérjetartalom tekintetében. Vízellátás hatására bikultúra esetében a műtrágyaszintek átlagában 595 kg/ha, míg trikultúra esetében 512 kg/ha átlagos terméstöbblet érhető el. Fehérjetartalom tekintetében öntözés hatására csökkenés figyelhető meg: bikultúra esetében 0,2%-kal, míg trikultúra esetében 0,28%-kal. Mind a négy vizsgált kezeléskombinációban a Hycardi hibridbúza érte el a legnagyobb termésmennyiséget (öntözetlen bikultúra: 8173 kg/ha; öntözött bikultúra: 9088 kg/ha; öntözetlen trikultúra: 10 256 kg/ha; öntözött trikultúra: 10 763 kg/ha), azonban ez nem különbözött szignifikánsan a másik két genotípus terméseredményeitől. Ezzel ellentétben a vetésváltási rendszerek között szignifikáns különbséget találtunk. A trikultúra vetésváltási rendszerben szignifikánsan nagyobb a terméseredmény (öntözetlen körülmények között 2044 kg/ha míg öntözött körülmények között 1961 kg/ha terméstöbblet) és a fehérjetartalom (öntözetlen körülmények között 2%-kal, öntözött körülmények között pedig 1,02%-kal), mint a bikultúra vetésváltási rendszerben. A tápanyagellátási szintek között szignifikáns különbségek voltak. A műtrágyadózisok növelésének hatására növekedett a termés mennyisége is és jellemzően a fehérjetartalom is.