A tanulmány célja annak vizsgálta, hogy az öntözés és a nitrogén alap- és fejtrágyázás mennyisége és annak kijuttatási ideje hogyan hat a különböző genotípusú kukorica hibridek klorofill-koncentrációjára (SPAD) és szemtermésére mészlepedékes csernozjom talajon, extrém száraz évben (2022). Kimutattuk, hogy a nedvességhiány rontotta a műtrágyák növények általi felvehetőségét, hasznosíthatóságát. A műtrágyázás a SPAD értéket nem öntözött változatban a Fornad hibrid (V12180, p<0,05) kivétel nem befolyásolta. Öntözött változatban mindhárom hibrid az A60 kezelés hatására érte el a maximális értéket (p<0,05). A klorofill-koncentráció a szárazságnak köszönhetően minden fejlődési szakaszban rendkívül alacsony volt. A V8 fenofázisra kialakult a maximális SPAD érték (p<0,05)(43,2–48,8), mind a nem öntözött, mind az öntözött változatban, majd a betakarítás időszakára jelentősen lecsökkent (10,5–15,4). A hibridek között a korai vegetációs időben volt kimutatható SPAD érték különbség, mégpedig az Armagnac és a Merida hibrid között (p<0,05), ahol a Merida hibrid rendelkezett magasabb SPAD értékkel mindkét változatban. A termésmennyiséget a N 120 kg/ha alaptrágyaként (A120) kijuttatva növelte (p<0,05), kivéve a Merida hibrid nem öntözött változatát, ami jól jelzi a hibrid szárazságtűrését (41,0 SPAD érték, V6150 kezelés, 10,060 t/ha). A klorofilltartalom érzékeny a nedvességhiányra, így a klorofill lebomlása már a korai vegetációs időszakban megkezdődött, az öntözés késleltette ezt a folyamatot, amely genotípustól és műtrágyakezeléstől függően a szemtermés mennyiségében megmutatkozott. Az öntözés hatása az Armagnac hibridnél V6150 (5,267 t/ha), a Fornad hibridnél V690 (4, 075 t/ha) és a Merida hibridnél az A120 (4,160 t/ha) kezelésben volt a legnagyobb. Megállapítottuk, hogy speciális körülmények között (extrém szárazság) a klorofill-koncentráció hatékony támogatást nyújt a szárazságtűrő hibridek kiválasztásához. Továbbá, hogy természetes csapadékellátottság mellett, extrém aszályos évben a korai érésű Merida (FAO 380) hibrid V6150 kezeléssel, ha lehetőség van az öntözésre, akkor a középérésű Armagnac (FAO 490) hibrid A120 kezeléssel javasolható a termesztésre. A szántóföldi tartamkísérlet egyéves eredménye nem elegendő ahhoz, hogy egyértelmű megállapítást tegyünk, azonban ilyen extrém aszályos év négy évtizede nem fordult elő hazánkban.

A debreceni komplex talajművelési (vetésváltás × talajművelés × trágyázás × öntözés × növényszám × genotípus) szántóföldi tartamkísérletet Győrffy Béla akadémikus javaslatára 1989-ben Nagy János professzor alapította, mely Európában is egyedülálló.
Kutatási eredményeink igazolják, hogy a termesztési tényezők (öntözés, talajművelés, növényszám, műtrágyázás) hatása nem függetlenek egymástól. Bizonyítottuk, hogy az öntözés × műtrágya és a növényszám × műtrágya kölcsönhatás pozitív, ezért a termesztési színvonal megválasztásakor vagy megváltoztatásakor mindhárom tényezőt egyszerre kell változtatni. A kísérlet főátlagához tartozó értékek a variancia komponensek felbontásakor közepes (mid-tech) termelési szintet képviselnek. Alacsonyabb (low-input) termelési szintet megcélozva figyelembe kell venni, hogy az egyik termesztési tényező csökkentése a másik két tényező hatását is lerontja. A két tényező relatíve nagyobb ráfordításai nem lesznek hatékonyak. Kutatási eredményeink szerint bármilyen termesztési szintet kívánunk elérni, az adott szinten egyszerre kell biztosítanunk a víz-, a tápanyag-ellátás és a növényszám legkedvezőbb kölcsönhatását.

A mezőgazdaság folyamatos, széleskörű fejlesztéséhez stabil, orientációs alapot biztosítanak a szántóföldi tartamkísérletek eredményei. A Debreceni Egyetem Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepén 1983-ban alapított komplex trágyázási tartamkísérlet unikális lehetőséget teremt az egyes kukorica genotípusok tápanyag-reakcióinak összehasonlítására a nem műtrágyázott kontroll parcellák és az öt növekvő nitrogén-ellátottsági dózis között, öntözött és nem öntözött kísérleti változatban egyaránt. A kísérlet sokéves eredményei alapján megállapítottuk valamennyi nitrogéntrágyázási szint statisztikailag igazolt termésnövelő hatását. A nitrogén hasznosítási hatékonysága a 60 kg/ha kezelésben érvényesült legnagyobb mértékben, 45,8%-kal nagyobb termésmennyiséget eredményezve. Az öntözött kísérleti változatot értékelve megállapítottuk, hogy az optimális vízellátottság a kontroll, valamint a növekvő nitrogéndózisok esetében egyaránt termésstabilitást növelő hatást eredményezett, kisebb mérhető évjárati változékonysággal a termésmennyiségben, 0,49–2,58 t/ha terméstöbblet mellett. Az öntözés termesztési stabilitást növelő hatása a műtrágya hasznosítási hatékonyságában egyaránt megmutatkozott. A 120 kg/ha nitrogéndózis átlagosan 62–105%-kal, a 180 kg/ha nitrogéndózis pedig 57–112% közötti mértékben növelte a kukorica termésmennyiségét a kontroll parcellákhoz képest.

A növénytermesztés technológiai folyamatában az adott növény termés-mennyiségére, termésbiztonságára és termésminőségére jelentős számú ökológiai, biológiai és antropogén (agrotechnikai) tényező hat. Ezek a tényezők egyenként, individuálisan is jelentős mértékben tudják befolyásolni a kultúrnövények termésképződési folyamatait, de még nagyobb számú azon kapcsolatok sokasága, amelyek a tényezők közötti kölcsönhatások eredményeként jelennek meg. Szükség van tehát szabatos, ellenőrzött feltételek mellett beállított szántóföldi kísérletekre, amelyek lehetőséget nyújtanak egy-egy, vagy több tényező termésképződésre gyakorolt hatásainak pontos meghatározására. A növénytermesztési fejlesztések mellett alapadatokat, nélkülözhetetlen információkat szolgáltatnak a növénynemesítés, a talajtan, az agrokémia, a növényvédelem és egyéb diszciplínák adatbázisához, ugyanakkor jelentősen hozzájárulnak a szaktanácsadási munkához, a klímaváltozás hatásainak meghatározásához, illetve az ahhoz történő adaptációhoz, a környezetvédelmi feladatok, az élelmiszerbiztonsági problémák megoldásához is.
A tartamkísérletek különleges értéket képviselnek a növénytermesztési diszciplínákban. A növénytermesztés az elmúlt évtizedek során egyre inkább multidiszciplináris tudománnyá alakult át, amelyben egyesülnek az alap-alapozó (növénytan, növényélettan, talajtan, agrokémia, agrometeorológia stb.) és alkalmazotti diszciplínák (növénykórtan, herbológia, növényvédelmi állattan, műszaki ismeretek, földműveléstan, élelmiszertudomány stb.). A tartamkísérletek nemzeti értéket képviselnek és a fejlettebb országokban ennek megfelelő erkölcsi, tudományos és anyagi megbecsülést is kapnak. Sajnos ez Magyarországon nem így van. Egy-egy kutató, egyetemi oktató elszántsága, jövőbe vetett hite kell ahhoz, hogy ezek a tartamkísérletek fennmaradjanak, tovább folytatódjanak. Egyúttal azt is hangsúlyozni szükséges, hogy a tartamkísérletek eredményei messze túlmutatnak az agrárium területein. Napjainkban, de még inkább a jövőben a tartamkísérletekben elért eredmények hasznosan szolgálhatják a társadalmi-politikai döntéseket (pl. foglalkoztatottság, társadalmi rétegek helyzete, munkaerő piaci trendek stb.), a műszaki-innovációs fejlesztéseket (új gépek, precíziós technológiák stb.), a klímaváltozások negatív hatásainak mérséklését, a környezetvédelmi döntéseket és még hosszan folytathatnánk a felsorolást.
A Debrecen-Látóképi Kísérleti Telepet 1983. évben létesítettük, ebben az évben kerültek a tartamkísérletek is beállításra. A tartamkísérletek létesítésében sok-sok szakember vett részt, közülük is kiemelkedő szerepet játszott Dr. Bocz Ernő, Dr. Ruzsányi László, Dr. Nagy János és Dr. Pepó Péter. A tartamkísérletek alapítása tehát 40 évre tekint vissza. Ez alatt az idő alatt nagyon sok oktató, kutató, technikus kapcsolódott be a mindennapi munkába közülük Dr. Vad Attila és Török Tamás személye emelhető ki. A tartamkísérletek olyan alapot jelentenek, melyre szilárdan építhettek a társdiszciplínák kutató-oktatói (földműveléstan, genetika, talajtan, agrokémia, agrometeorológia, növényvédelem stb.).
Az elmúlt 40 év alatt sok-sok millió kísérleti adat került rögzítésre és feldolgozásra, melyek közül csak a legfontosabbak bemutatására nyílik lehetőség a korlátozott terjedelem miatt.

A növénytermesztési tartamkísérletek célja immár évszázadok óta a növény és a talaj kölcsönhatásainak tanulmányozása, törvényszerűségeinek megismerése. A tartamkísérletek lényegében élő eszközrendszerek, amelyek ’ceteris paribus’ feltételeket biztosítanak időbeli egymásutániságban.
Jelen áttekintés a világ és Magyarország nagy növénytermesztési tartamkísérleteinek rövid bemutatására vállalkozik. A teljesség igénye nélkül összefoglalja a növényi táplálkozással kapcsolatos kutatások gyökereit, Homérosz első megfogalmazásától, van Helmont legendás fűzfa kísérletén át, a von Liebig, Lawes és Boussingault táplálkozás-élettani tételeiig. Az összeállítás áttekintést ad a legrégebbi tartamkísérletekről, mint a padovai Orto Botanico-ról, az uppsalai Linné Garden-ről és a rothamstedi Broadbalk-ról is.
A nagy hazai tartamkísérletek agronómiai, oktatási és tudományos előnyeit az 1929-ben alapított Westsik, Martonvásár, majd az 1963-ban alapított Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) példáján mutatja be a dolgozat. A tartamkísérletek jegyzéke tájékoztatást nyújt a legutolsó 2017-es felmérés szerinti legfontosabb kísérleti helyszínekről és kutatási tevékenységekről.

A tartamkísérletek nélkülözhetetlenek a különböző növénytermesztési eljárások és technológiák tartamhatásának tanulmányozásában. Győrffy Béla által Martonvásáron beállított tartamkísérletek több mint 60 évesek és a nemzeti vagyon részének tekintendők. A tartamkísérletek (LTE) parcelláin a méréseket általában minden évben elvégezzük a termés és más növénytulajdonságok esetében. Míg az ANOVA használata az ismételt mérési adatokra speciális esetekre korlátozódik, a többváltozós módszereken alapuló más statisztikai eljárások sokkal reálisabbak. Megfelelőbb alternatíva a kevert (mixed) modell analízis, felhasználva az REML módszert. Vetésforgó tartamkísérletben tanulmányoztuk a búza és kukorica vetésforgók vs. monokultúra többváltozós elkülönítését, felhasználva a diszkriminanciaanalízist. Különböző trágyázási kezelések és az év hatását a kukorica termésére kukorica monokultúra és kukorica-búza dikultúra kísérletekben tanulmányoztuk.

Közel 200 évre tekint vissza a különböző mezőgazdasági gyakorlatok tesztelésének, értékelésnek igénye, és újabban azok fenntarthatóságának elemzése. A legrégebbi, 1843-óta folyamatosan működő szántóföldi tartamkísérlet a ’Park Grass Experiment’ Rothamstedben. 1876-ban alapították az Illinoisi Egyetemen az ’Urbana-Champaign’ kísérletet, 1888-ban a Missouri Egyetemen a ’Sanborn Field’, 1892-ben az Oklahoma Állami Egyetemen a ’Magruder Plots’ és 1896-ban az ’Aurburn’s Old Rotation’ kísérleteket. Fiatalnak számít a Kaliforniai Egyetemen 1993-ban megkezdett tartamkísérlet, a Davis-i ’Long-Term Research on Agricultural Systems’. Magyarországon 1959-ben Martonvásáron állítottak be hosszútávú tartamkísérleteket. Ezt követően az egyetemeken és a kutatóintézetekben számos tartamkísérletet létesítettek, a trágyázási kísérletek országos hálózatként is működtek. Az 1970-es években a Debreceni Agrártudományi Egyetem a térségben több tartamkísérletet alapított, majd 1983-ban Európában is egyedülálló komplex növénytermesztési tartamkísérleteket indított, amely felölelte az öntözés × trágyázás × növényszám × talajművelés × vetésváltás kölcsönhatások vizsgálatát.
A növénytermesztéstan és a hozzá kapcsolódó társdiszciplínák (földműveléstan, talajtan, agrokémia, agrometeorológia, növényélettan, műszaki ismeretek) óriási változásokon mentek keresztül az elmúlt 40 év során. Ezek a változások egyrészt a kutatások kiterjedését, a tudományterületek szélesebb együttműködését érintették, másrészt a kutatási területek mélységét, elmélyültségét, részleteinek kidolgozását jelentették. Napjainkban a növénytermesztés multifunkcionális tudományterületté vált. Ahhoz, hogy a növénytermesztés kibővülő, kiszélesedő feladatait a tudományos kutatás megfelelő módon, új eredményekkel tudja támogatni megbízható kisérletek szükségesek. A tartamkísérletek pótolhatatlan adatokat szolgáltatnak mind a tudományos kutatás, mind az egyetemi oktatás, mind az innovációs folyamat eredményeként a gyakorlat számára – ezek maradandó, időálló értékek. A tartamkísérletek olyan felbecsülhetetlen nemzeti értéket képviselnek, amelyek mással nem helyettesíthetők, pótolhatatlanok. Különösen felértékelődött a tartamkísérletek jelentősége az elmúlt évtizedekben. A tartamkísérletek továbbra is meghatározó fontosságúak a növénytermesztési technológiák további fejlesztésének tudományos megalapozásában. Ezek a tartamkísérletek olyan fontos célok tudományos megalapozását szolgálják, mint a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás, ennek elősegítése a növénytermesztésben, a környezetbarát, fenntartható növénytermesztési modellek kidolgozása, a termesztés hosszútávú biológiai, agronómiai és ökonómiai hatékonyságnak komplex vizsgálata.
A Debreceni Egyetem kutatásainak különleges drágaköveit jelentik azok a tartamkísérletek, amelyek 1983 óta folynak a Látóképi Kísérleti Telepen. Ezek a tartamkísérletek kiváló alapokat szolgáltatnak a precíziós technológiai fejlesztésekhez, valamint a környezetbarát, fenntartható növénytermesztési modellek kidolgozásához. Az elmúlt négy évtized alatt a kezdeti agronómiai vizsgálatok jelentősen kibővültek talajtani, meteorológiai, agrokémiai, növényfiziológiai, növényvédelmi és egyéb vizsgálatokkal, amelyek tudományos megbízhatósága és gyakorlati alkalmazhatósága a tartamkísérleteken alapulnak.
Kivételes, Európában is unikális érték a negyven évjáratot felölelő több tízmillió adat, amellyel a tartamkísérleteink során rendelkezünk a Debreceni Egyetemen.
A Növénytermelés c. folyóirat ünnepi számának kiadása azért is nagy öröm számunkra, mert a folyóirat szerkesztősége 15 éve működik a Debreceni Egyetemen.