Az éghajlatváltozás tapasztalható jelei térben és időben különféle módokon fejeződnek ki, mely jelenségek vizsgálata szükségszerű a körülöttünk – a Föld légkörében – lezajlódó, sokszor szélsőséges jelenségek és légköri viszonyok alaposabb megismeréséhez.
E tanulmány célja a nyugalmi időszakban (november-március) bekövetkező hőmérséklet- és csapadékviszonyok térben és időben történő megváltozásának bemutatása 10 magyarországi meteorológiai állomás napi bontású hőmérséklet- és csapadékadatainak statisztikai módszerekkel történő vizsgálatával. A vizsgálatainkat az elmúlt több mint 60 évre (1961–2023) vonatkozóan végeztük, a referenciaidőszak (1961–1990) és a közelmúltbeli éghajlati ciklus (1991–2023) között végbement – a kijelölt indikátorok gyakoriságát célzó – változások kiértékelésével.
Eredményeink alapján megállapítható a nyugalmi időszak egészére (november-március) vonatkozóan – a minimum és a maximum hőmérsékleti indikátorok esetében egyaránt – az alacsony hőmérsékletű napok előfordulásának szignifikáns (p<0,05) csökkenése, míg a magas – olykor extrém magas – hőmérsékletű napok számának szignifikáns (p<0,05) növekedése. Mindezek mellett tapasztalhatóvá vált az egyre nagyobb – fagypontot átlépő – hőingással jellemezhető (Tmin<0 °C és Tmax≥5 °C; Tmin<0 °C és Tmax≥10 °C; Tmin<0 °C és Tmax≥15 °C) napok számának szignifikáns (p<0,05) növekedése is. E változások alapvetően az ország egészére, mind a 10 vizsgált meteorológiai állomásra vonatkozóan értelmezhetőek.
A vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a nyugalmi időszakban tapasztalt hőtöbblet nem jár együtt a csapadékmennyiség egyértelmű növekedésével. A csapadékmutatók vizsgálata során térben és időben is jóval nagyobb bizonytalanságot és változékonyságot tapasztaltunk, tehát egyértelmű és egyirányba mutató változás a csapadékadatok esetében az elmúlt 63 év (1961–2023) során nem volt jellemző.