Keresés
Keresési eredmények
-
Ceratocephala testiculata (Crantz) Roth és további adatok a Bükkalja flórájához
81-142Megtekintések száma:328A cikkben a Bükkalja területéről 367 taxonról (365 fajról és két hibridről) közlök elterjedési adatot az 1997–2014 időszakból, mely dűlőszinten (lokalitás) összesen 5 470 botanikai adatnak felel meg. A felmérés keretében herbáriumi adatgyűjtést is folytattam (összesen 344 herbáriumi lap). A fajok értékékelésekor Vojtkó András flóraművéből indultam ki, de az azóta megjelent publikációk adatait is felhasználtam. 45 olyan fajt regisztráltam, mely a flóraműben nem szerepel, igaz ezek közül 3 fajnak ismertek voltak korábbi adatai (Acer negundo, Elaeagnus angustifolia, Xanthium strumarium). Az új fajok közül természetes előfordulású, honosnak tekinthető 6 faj (Carex flacca, Ceratocephala testiculata, Glycerrhiza echinata, Gypsophila paniculata, Kochia laniflora, Marrubium vulgare), míg 5 faj a gyomflóra részét képezi (Anthemis ruthenica, Chenopodium ficifolium, Eragrostis pilosa, Senecio vernalis, Xanthium strumarium). Az új fajok jelentős része adventív előfordulású, melyekhez soroltam azon fajokat is, melyek honosak a hazai flórában, de a bükkaljai előfordulásaik egyértelműen szünantróp élőhelyekhez köthetőek (összesen 5 faj: Crypsis alopecuroides, Limonium gmelini subsp. hungaricum, Salsola kali, Scirpoides holoschoenus, Trifolium angulatum). A változó, leromló flóra képviselői az újonnan kimutatott inváziós fajok (összesen 11 faj), melyek megtelepedése és tömeges térhódítása az elmúlt évtizedekben gyorsult fel (lásd Bidens frondosa, Impatiens glandulifera, Phytolacca esculenta, Xanthium italicum). A flóra kritikai feldolgozásakor az újonnan kimutatott fajok mellett 43 olyan fajt is regisztráltam, melynek nem volt ismert recens publikált adata a Bükkből. Az újonnan kimutatott fajokkal ellentétben itt e fajok jelentős része honosnak tekinthető (összesen 38 faj), melyek változatos élőhelypreferenciával jellemezhető csoportokra oszthatók (száraz gyepi, mocsári, erdei és gyom). Az enumerációban 65 fajnál jeleztem, hogy a felmért lokalitások alapján jelentős adatbővülés valósult meg, melynek révén az adott faj elterjedési mintázata pontosítható volt. 24 – változatos élőhelypreferenciával rendelkező – faj esetében az adatbővülés ütemét is részletesen elemeztem a felmért lokalitások (dűlő) és az általuk lefedett KEF negyed-kvadátok alapján. Megállapítást nyert, hogy a rendelkezésre álló adatsorok a flóra évtizedes léptékű változásának nyomonkövetésére nem alkalmasak, viszont a magasabb régiók és az érintkező síksági területek jobb feldolgozottsága révén flóragrádiensek megrajzolásához jól felhasználhatók.
-
Kisléptékű habitat-variabilitás közösségformáló szerepe kiszáradó kisvízfolyásokban – bentikus kovaalgák célkeresztben
211-228Megtekintések száma:282Napjainkban az éghajlatváltozást tekintik, más antropogén hatásokkal együtt, a vízi ökoszisztémákat érintő legfőbb veszélynek. A szárazodás folyamatának (álló és áramló fázisok) és az ember által okozott élőhely-változás (természetes és mesterséges szakaszok) hatásait vizsgáltuk egy magyarországi alföldi kisvízfolyás (Létai-ér) bentikus kovaalga-közösségének összetételére. A fázisok és a szakaszok között jelentős különbségeket feltételeztünk. Vélhetően ezek a különbségek a kiszáradással csökkennek. Továbbá, alacsonyabb diverzitást feltételeztünk mind a mesterséges szakasz, mind az áramló fázis állományaiban. Eredményeink szerint a taxonómiai összetétel nem mutatott jelentős különbségeket a szakaszok között, viszont a fázisok között jól kifejezett változásokat találtunk a közösség összetételében. A szárazodás során nem tapasztaltunk szignifikáns diverzitásváltozást. A természetes szakaszhoz képest azonban a mesterséges szakaszon változatosabb kovaalga közösséget találtunk. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás által kiváltott szélsőséges hidrológiai változások hatásai rövid időskálán is jelentős változásokhoz vezethetnek a bentikus algaközösségekben, amelyekre mind a vízgazdálkodási, mind a természetvédelmi stratégiák kidolgozásánál és alkalmazásánál figyelni kell.
-
Tiszaparti késeimargitvirág (Leucanthemella serotina) az Alsó-Dráva menti síkvidék magyarországi szakaszán
227-230Megtekintések száma:483A térségben 150 éve nem talált, védett kései margitvirág újabb állományai kerültek elő az Alsó-Dráva menti síkvidék magyarországi oldalán. A dolgozatban az élőhelyek lokális fajkompozícióját, a legmagasabb példányok méretét és az érett termések ezermagtömegét is meghatározzuk.
-
Adatok a Kisalföld flórájához és növényföldrajzához
235-253Megtekintések száma:216A Kisalföld flórája számos kistáj és növénycsoport tekintetében kifejezetten jól feltárt, de akadnak nagyon hiányosan ismert területei is, elsősorban a régió nyugati részén. A szerzők 2001–2014 közötti terepkutatásaik legfontosabb kisalföldi eredményeit adják közre a dolgozatban, amely 57 taxon adatait tartalmazza. A Kisalföld magyarországi oldalára új 5 faj (Brachypodium rupestre, Bromus ramosus, Hypericum dubium, Lathyrus sphaericus, Tordylium maximum) felfedezése. Számos faj egyes kistájakra nézve jelent újdonságot, a legtöbb ilyen adat azokról a kistájakról származik, amelyeket korábban alig vizsgáltak (Fertő-medence, Kapuvári-sík, Mosoni-sík). Nagy jelentőségűek a Fertő-medence egyes sziki fajaival kapcsolatos megfigyelések (Carex divisa, Crypsis schoenoides, Juncus maritimus, Suaeda pannonica, S. prostrata), mivel előfordulások a Fertő magyar oldalán tisztázatlan volt. A szerzők elemezték egyes fafajok (Acer tataricum, Fraxinus ornus, Quercus petraea) őshonosságának kérdéskörét a térségben, továbbá értékelést adtak egyes védett vagy veszélyeztetett fajok (pl. Allium carinatum, Allium suaveolens, Betula pubescens, Carex strigosa, Potamogeton coloratus, Stellaria palustris) aktuális természetvédelmi helyzetéről is.
-
A fenyőfagyöngy (Viscum album subsp. austriacum) elterjedése és gyakorisági viszonyai Magyarországon
89-102Megtekintések száma:2182015–2023 között gyűjtött adatok alapján bemutatjuk a fehér fagyöngy (Viscum album) kéttűs fenyőfajokon élő alfajának (subsp. austriacum) magyarországi elterjedését, gyakorisági viszonyait, továbbá vizsgáljuk az elterjedését és tömegességét befolyásoló tényezőket. Az alfaj magyarországi elterjedése a Nyugat-Dunántúlra korlátozódik, ezen belül a táj nyugati felében általánosan elterjedt, így a Vendvidék, Felső-Őrség, Kőszegi-hegység és a Pinka-sík fenyőelegyes erdőállományainak jellegzetes eleme. A Soproni-hegység szinte valamennyi (idősebb) erdei- és feketefenyő elegyet tartalmazó állományában előkerült és több helyen tömeges. Vizsgálataink alapján a taxon aktuális elterjedése Délnyugat-Dunántúlon követi az erdeifenyő őshonos elterjedésének határát, míg a Kemenesháton és a Sopron–Vasi-síkon a regionális areahatár 10–25 km-rel átlépi azt. A vizsgált erdőrészleteket faállománytípusuk szerint csoportokba soroltuk (fenyőelegyes lomberdők, lombelegyes tűlevelű [erdei-, kisebb részben feketefenyves] állományok, kultúrfenyvesek), továbbá megkülönböztettük a különálló facsoportokat és erdősávokat. A fenyőfagyöngy erdőrészleten belüli gyakorisága a lombelegyes állományokban érte el a legmagasabb arányt, sőt, négy mintaterületen tömeges, az állomány pusztulásában is jelentős szerepet játszó fertőzést regisztráltunk (Bucsu, Csepreg, Nemescsó, Tömörd). Az előfordulások számának jelentős növekedése a taxon eddigi alultérképezettségével, valamint Európa-szerte bizonyított terjedésével magyarázható. Ez utóbbit segítheti elő, hogy a domb- és síkvidéki kéttűs erdeink ellenállóképessége klimatikus okokból nagymértékben csökkent.
-
A Digitaria ciliaris egykori előfordulása Magyarországon – egy herbáriumi revízió eredményei
53–62Megtekintések száma:335A Növénytár Herbárium Carpato-Pannonicum gyűjteményében elvégzett revízió segítségével sikerült igazolni a Digitaria ciliaris (Retz.) Koeler hazai, történeti előfordulását Győrből, egy régi gyapotfeldolgozó és textilgyár területéről. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a faj korábban közölt magyarországi adatai egytől-egyig tévesek, mivel a hazai határozókönyvek Digitaria-kulcsai tévesen értelmezték a taxont, zömmel a D. sanguinalis subsp. pectiniformis szinonimájaként. A herbáriumi vizsgálat igazolta, hogy a Magyarországon a D. sanguinalis a leggyakoribb taxon. A nálunk feltehetően archeofita D. sanguinalis subsp. pectiniformis is elterjedt, valószínűleg kissé alultérképezett, példányait xerotherm gyomnövényzetből, gyakran szőlőkből, vasút menti élőhelyekről gyűjtötték. A bizonyosan őshonos D. ischaemum elterjedésében még látható egy kis természetes mintázat, eredetileg talán síksági, dombvidéki tájakon, homokon, kavicson lehetett a legjellemzőbb. Ez a faj újabban a kvarchomokkal fugázott díszburkolatok terjedésével urbán területeken országszerte terjed. A trópusi/szubtrópusi származású Digitaria ciliaris a magyar flórában egykor jelenlévő, alkalmi megtelepedő idegenhonos fajunk.
-
A hencidai Mondró-halom, a löszgyep-vegetáció őrzője
143-149Megtekintések száma:658Intenzív művelésű mezőgazdasági területeken a természetes gyepvegetációnak gyakran csupán töredékei maradtak meg, rendszerint olyan helyeken, amelyek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlannak bizonyultak. Alföldi körülmények között ilyen területek a kunhalmok, amelyek amellett, hogy kiemelkedő kulturális és tájképi értékekkel bírnak, számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket. Cikkünkben a hencidai Mondró-halom flóráját mutatjuk be. A halmot borító fajgazdag löszgyepben összesen 74 edényes növényfajt találtunk. A halmon számos, a Bihari-síkon ritka növényfaj fordul elő, mint például az Inula germanica, Ranunculus illyricus és a Rosa gallica. A halom különböző kitettségű meredek lejtőin kialakult változatos mikro-élőhelyek hozzájárulnak a halom fajgazdagságának kialakításához és fenntartásához. Ennek is köszönhető, hogy a halmon az erdősztyeppi elemek mellett a legtöbb a Kárpát-medencében előforduló sztyeppei flóraelem-típus (kontinentális, pontusz–szubmediterrán, pontuszi, pontusz–pannon és turáni) megtalálható.
-
Erdei növényfajok elterjedése és természetvédelmi helyzete a Duna–Tisza köze homoki tölgyeseiben
129–140Megtekintések száma:427Cikkünkben az 1998 óta az Észak-Kiskunság tölgyerdeiben végzett kutatásaink során előkerült florisztikai adatokat összegezzük. Az adatgyűjtés során 2020 és 2024 között szisztematikusan jártuk be és térképeztük fel a régióban az Első Katonai Felmérés óta folyamatos erdőállományokat. Összesen 100 erdőfoltot sikerült természetközeli kocsányos tölgyesként azonosítani, összesen 865 hektár kiterjedéssel, és ebből 94-ben tudtunk florisztikai adatokat gyűjteni. Az adatokat kiegészítettük a bejárás során előkerült szórvány előfordulásokkal. Az állományokban 96 erdei és erdőszegélyi faj összesen 1207 előfordulását rögzítettük. Ebből 81 faj 214 előfordulása új a flóratérképezési adatbázishoz képest. A fajokat élőhelypreferenciájuk és regionális veszélyeztetettségük alapján csoportosítottuk, 23 fajt veszélyeztetettnek, 37-et kritikusan veszélyeztetettnek minősítettünk. Ezen fajok aktív természetvédelmi beavatkozás nélkül néhány évtizeden belül kipusztulhatnak a Kiskunságból.
-
Vulpia bromoides és Luzula multiflora a Drávamenti-síkon
234-235Megtekintések száma:18362022. május 25-én a Vulpia bromoides (L.) S. F. Gray és a Luzula multiflora Kirsch. egy-egy erőteljes alföldi állománya került elő a Drávamenti-sík peremén, a Vajszló és Páprád közt található Bükkháti-erdő tömbjében, üde erdei tisztáson. A Drávamenti-sík flórájára új, együttélő fajok élőhelyi körülményeit egy cönológiai felvétel szemlélteti.