Keresés

Keresési eredmények

• Adatok hazai gyűjteményes kertekben elvaduló fajokról

  62–78

  Kovács Dániel

  Málnási-Csizmadia Gábor

  Somlyai Márta

  Táborská Jana

  Tálas László Máté

  Megtekintések száma:

  564

  Munkánk során átvizsgáltuk a Tiszakürti, Szarvasi és Erdőtelki Arborétum, a Tápiósze­lei Agrobotanikus Kert (NBGK), az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) Botanikus kertjét és a noszvaji De la Motte-kastély parkját. Cikkünkben 186 taxonhoz szolgáltatunk adatokat. Ezek közül 40 gyűjteményes kerti terjedése eddig nem volt ismert hazánkban. A diófélék családjából (Juglandace­ae) négy új potenciálisan terjedő fajt találtunk (Carya cordiformis, C. ovata, Juglans cinerea és J. micro­carpa). Az összes vizsgált Abies faj esetében előfordultak magoncok, csemeték. A Ludwigia grandiflora hetedik hazai, első nagyalföldi előfordulását közöljük a Szarvasi Arborétum mesterséges tavából. To­vábbi adatokkal szolgálunk a nemrég kimutatott Cardamine occulta és a terjedőben lévő Veronica pe­regrina taxonokhoz, melyek főként konténeres növényekkel terjednek.  Az adatok bősége rámutat a hazai gyűjteményes kertekben rejlő kutatási lehetőségekre.

• Az alacsony libatop (Chenopodium pumilio R.Br.) Zuglóban és új adatok Északkelet-Magyarország idegenhonos fajainak elterjedéséhez

  221-226

  Molnár Csaba

  Juhász Melinda

  Megtekintések száma:

  304

  A közlemény beszámol néhány Magyarországon ritkább előfordulású behurcolt gyomnövény előfordulásáról. Az ausztráliai eredetű Chenopodium pumilio második jelenleg ismert hazai állománya Budapesten (Zuglóban) került elő 2016 szeptemberében. További 8 faj (Amaranthus deflexus, Echium maculatum, Lepidium densiflorum, Oxybaphus nyctagineus, Panicum dichotomiflorum, Portulaca grandiflora, Sarothamus scoparius, Tragus racemosus) összesen 27 előfordulási adatát az Északi-középhegység területéről, különösen települések belterületéről, bolygatott élőhelyekről (útpadka, járdarepedés, vasútállomások) tesszük közzé. A bizonyítópéldányok a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) kerültek elhelyezésre.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XIII.

  85-88

  Haszonits Győző

  Molnár Csaba

  Sonkoly Judit

  Tóthmérész Béla

  Török Péter

  Tóth Edina

  Gnotek Péter

  Nagy József

  Korda Márton

  Ádám Szilvia

  Malatinszky Ákos

  Riezing Norbert

  Jóna Zoltán

  Séllei Dániel

  Megtekintések száma:

  58293

  Munkánk azon közleménysorozat tizenharmadik tagja, amely előfordulási adatok rend­szeres közlésével egészíti ki a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza című kiad­vány előfordulási térképeit. Ezúttal összesen 1307 előfordulási adattal járulunk hozzá a hazánkban előforduló hajtásos növények elterjedésének pontosabb ismeretéhez. Összesen 634 edényes taxon előfordulási tér­képéhez szolgáltatunk lelőhely adatokat, melyek 256 kvadrátban oszlanak meg. Az adatok eloszlása disz­perz jelleget mutat, amely az adatgyűjtés egyenetlenségéből adódik. Az felsorolás­ban szereplő fajok több­sége az Alföld, az Északi-Magyarországi-Középhegység és a Kisalföld nagytájak­ról származik. Az enumerá­cióban szerepeltetünk ritka honos fajokat, ritka, vagy adathiányos adventív fajokat és szubspontán megje­lenő honos fajokat, vonalas létesítmények mellett terjedő adventív, és szubspontán megjelenő honos fajokat, és az országban elterjedt, de az atlaszban alulreprezentált taxo­nokat is.

• Az ázsiai gyapjúfű (Eriochloa villosa) elterjedésének vizsgálata Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén

  27–32

  Virók Viktor

  Farkas Tünde

  Krajnyák Cecília

  Megtekintések száma:

  602

  Az Eriochloa villosa (Thunb.) Kunth első magyarországi adata 2007-ből származik. Az azóta eltelt idő­szakban a faj intenzíven terjedt, az ország több pontján megjelent. A felmérések során Bor­sod-Abaúj-Zemplén megye északi részén vizsgáltuk a faj jelenlegi elterjedését. Arra kerestük a vá­laszt, hogy első megtelepedésének környékén mekkora területen terjedt el és ettől a területtől el­kü­lö­nül­ten, a vizsgált terület más részén is megjelent-e. A közleményben áttekintjük a hazai és az or­szág­ha­tár közeléből származó külföldi adatokat is. A felmérés során 58 lokalitásban találtuk meg a fajt, el­ső­sor­ban szántó­földeken, parlagokon, de zavart gyepekben is előfordult. Az 2007-ben megtalált lelőhely kör­nyezetében nagy területen elterjedt, de attól távolabb is megjelent, így a Sajó- és Bódva-völgyben, il­let­ve a Csere­hátban. Az Eriochloa villosa további terjedésére kell számítanunk, különösen az intenzív szán­tóföldi művelés alatt álló területeken, a zavart nyílt gyepeken, de megjelenése elképzelhető nyílt ter­mészetes élőhelyeken is.

• A Ceratochloa (DC. et P. Beauv.) Hack. alnemzetség (Bromus L., Poaceae) hazai története és elterjedése

  44-47

  Kovács Dániel

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  279

  A Ceratochloa alnemzetség a Bromus nemzetség egyik kicsi, de igen bonyolult taxonómiájú csoportja. Az ide tartozó fajok főként Észak- és Dél-Amerikában őshonosak, de adventívként a többi földrészen is jelen vannak. Hazánkból eddig két fajt mutattak ki, a Bromus catharticus-t és a B. carinatus-t. Az előbbit először Győrből, majd Környéről és a Nyírség nyugati feléről (Kálmánháza) jelezték. Utóbbi fajnak pedig Keszthely és Sopron területéről ismertek adatai. Az elmúlt években végzett intenzív városi flórakutatás során a B. catharticus két új populációja került elő Pécs városából.

• Új adventív faj Magyarország flórájában: az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum)

  199-206

  Csecserits Anikó

  Jakab Gusztáv

  Rédei Tamás

  Megtekintések száma:

  1160

  A világon mindenütt, így hazánkban is folyamatosan nő az újonnan megjelenő nem őshonos növényfajok száma. Az új megjelenések felfedezésében, dokumentálásában nemcsak a hivatá­sos kutatók vehetnek részt, hanem nagy szerepe lehet a civileknek is. Az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum L.) egyik első hazai adata is egy internetes, növényhatározással foglalkozó csoportban került elő. A faj a nyugat-mediterrán országokban őshonos, de más földrészekre is eljutott már. Auszt­ráliában elterjedt, jelentős problémát okozó inváziós fajnak számít, ezért mindenképpen indokolt a faj alaposabb megismerése és hazai terjedésének figyelemmel kísérése. Annak érdekében, hogy minél szélesebb körben ismerté váljon a faj, röviden bemutatjuk morfológiai, fenológiai és egyéb tulajdonsá­gait és javaslatot teszünk a határozókulcsba való beillesztésre.

• Újabb adat a hazai adventív flóra ismeretéhez: a Lactuca tatarica (L.) C.A. Mey. 1831 Magyarországon

  170-178

  Korda Márton

  Kergyik Éva

  Tóth Anna

  Csiszár Ágnes

  Megtekintések száma:

  225

  A szerzők beszámolnak az eurázsiai és észak-amerikai elterjedésű tatár saláta (Lactuca tatarica (L.) C.A. Mey.) első magyarországi előfordulásáról. Ismertetik a faj fontosabb taxonómiai, morfológiai, chorológiai, élőhelyi sajátosságait, illetve a természetvédelmi vonatkozásait. Őshonos elterjedési területén kívüli európai terjedése az 1800-as évek végén vette kezdetét. Az első jelentősebb ada­tok a Balti-, illetve az Északi-tenger partvidékéről származnak. Az 1920-as évektől Európa számos, a tengerektől távol eső pontján is megfigyelték jövevény fajként. Mivel előfordulása Szlovákia és Auszt­ria Magyarországhoz közeli területein évtizedek óta ismert, hazai előkerülése nem váratlan. Meglepő mó­don azonban nem az említett országokhoz közel, hanem Csongrád megye déli részén került elő 2018 augusztusában. A szomszédos országokhoz hasonlóan hazánkban is jellegtelen, bolygatott élőhelyen telepedett meg. A faj ökológiai igényeit, agresszív vegetatív terjedőképességét, illetve a külföldi tapasz­talatokat figyelembe véve további terjedése várható.

• A Cuha-völgy aktuális botanikai felmérése: élőhelytérképezése és védett fajai

  80-88

  Sinigla Mónika

  Megtekintések száma:

  124

  A közlemény a Cuha-völgyben 2009 és 2011 között gyűjtött fontosabb florisztikai adatokat és a terület aktuális élőhelytérképét adja közre. A völgy természetföldrajzi tényezői sokszínű erdei ökoszisztéma kialakulását tették lehetővé, mely az évszázadok során – a sorozatos erdőkiélések ellenére is – többé-kevésbé megőrizte természetközeli jellegét. A terület domináns vegetációtípusát a bükkösök alkotják. Sajátos, kiemelendő élőhelyei a szurdokerdők, törmeléklejtő erdők és bükkös sziklaerdők. A szurdokerdők feletti dombtetőkön, teraszokon és déli kitettségű, magasan fekvő lejtőkön mészkedvelő tölgyes jellegű sziklaerdő található. A területen jelenleg összesen 423 hajtásos növényfaj (köztük 31 védett taxon) előfordulása ismert. A Zirc irányába kiszélesedő völgyben a szurdokerdőkre, égerligetekre jellemző növényzetet – mindvégig a Cuha-patak partján maradva – özönnövények (Impatiens glandulifera, Fallopia spp., Heracleum mantegazzianum) váltják fel, kiszorítva ezzel az őshonos patakparti növényfajokat.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III.

  122-146

  Molnár Csaba

  Haszonits Győző

  Malatinszky Ákos

  Kovács Gergely Károly

  Kovács Gábor

  Nagy Timea

  Molnár V. Attila

  Takács Attila

  Megtekintések száma:

  1255

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a harmadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 558 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 186 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (például Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

• A bagolyfű (Glaux maritima) a Kárpát-medencében

  10-20

  Lendvai Gábor

  Megtekintések száma:

  436

  A 21. század fordulójára vált ismertté a bagolyfűről, hogy nem csak aktuális kárpát-medencei elterjedése nem ismert, de magyarországi élőhelyi viszonyait sem tanulmányozta senki. E dolgozatban áttekintem a faj jelenlegi általános elterjedését, irodalmi és herbáriumi adatok alapján részletesen, tájegységenként felsorolom egykori és jelenlegi ismert termőhelyeit a Kárpát-medencében, köztük a nemrég megtalált új lelőhelyeket is. Az élőhelyi jellemzőket 10 társulástani felvétel elemzése és irodalmi adatok alapján foglalom össze. A bagolyfű a mérsékelt övi tengerpartokon és a szárazföldek kontinentális klímájú belső területein fordul elő, így elterjedése alapján cirkumboreális faj, erősen diszjunkt areával. A Kárpát-medencében jelenleg a Szepességben (Szlovákia), a Mezőföl­dön (Magyaror­szág) és Erdélyben (Románia) találhatók csak állományai. A korábban ismert erdélyi, felvidéki és hazai lelőhelyeinek nagyrészé­ről eltűnt, illetve az 1960-es évek óta nincs azokról semmiféle információ. A bagolyfű a Kárpát-medencében a szikes-sós talajú mocsárrétek növénye. Gyakoribb kísérőfajainak jelentős része sótűrő, eurázsiai vagy kontinentális elterjedésű mocsárréti növény. Hasonló jellegű élő­helyeken él Mongóliá­ban és Észak-Amerikában is. A nálunk előforduló társfajai közül több az Északi-Kárpátokban, Mongóli­ában és Utah-ban is megtalálható. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a bagolyfű a 20. század végére a Kárpát-medence egyik ritka és veszélyeztetett fajává vált. Termőhelyei­nek növényzete nem nyújt magyarázatot arra, hogy a Dunától keletre miért hiányzik ez a faj.

• Corydalis pumila a Dél-Tiszántúlon és további adatok a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdei flórájához

  120–128

  Korda Márton

  Megtekintések száma:

  251

  A cikk a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdeiben végzett kutatások néhány érdeke­sebb florisztikai adatát közli a 2016 és 2024 közötti időszakból. A cikk fókuszában kifejezetten az üde lomberdőkhöz kötődő fajok állnak. A közölt adatok a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdeiből származ­nak, köztük néhány meglepő, a Dél-Tiszántúlra új fajjal. Ilyen a bélmegyeri Corydalis pumila, illetve a körösnagyharsányi Salvia glutinosa előfordulás. E két tájról több üde lomberdei faj is előkerült, melyek a Dél-Tiszántúlon kifejezetten ritkák, csak egy-két aktuális előfordulásuk ismert (ilyen pl. az Allium oleraceum, a Carex remota, a Hesperis sylvestris és az Orchis purpurea). Az érdekesebb adatok mellett – néhány közönségestől eltekintve – közlöm minden olyan üde lomberdőhöz kötődő faj előfordulását, melyek a Magyarország edényes növényfajainak online adatbázisának térképein nem szerepelnek. A tárgyalt 42 faj tárgyalásának mélyége a jelentőségüknek megfelelően változik. Az érdekesebb fajok előfordulási körülményeit részletesebben ismertetem, míg a gyakoribb fajok esetében csak röviden, adatszerűen – szükség esetén néhány megjegyzéssel – közlöm az előfordulási adatokat.

• Apró közlemények

  300-310

  Bauer Norbert

  Balogh Lajos

  Bezeczky Árpád

  Nagy József

  Deák Balázs

  Kiss Orsolya

  Valkó Orsolya

  Schmidt Dávid

  Török Péter

  Szűcs Péter

  Kovács Dániel

  Lengyel Attila

  Máté András

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  937

  1. Az Apium repens (Jacq.) Lagasca új előfordulása a Szigetközben

  2. A Limonium gmelinii (Willd.) Kuntze subsp. hungaricum (Klokov) Soó alkalmi megjelenései útpadkákon

  3. Az Asparagus verticillatus L. elvadulásának első hazai adatáról

  4. A Digitalis lanata Ehrh. új előfordulása Kemencén (Börzsöny)

  5. Balkáni csillagvirág (Prospero paratheticum Speta) első előfordulási adata a Duna–Tisza-közén

  6. Néhány érdekesebb növényfaj megjelenése a Duna 2013. évi nagy árvize után a Szigetköz hullámterében

  7. Az adventív ágas falgyom (Parietaria judaica L.) újabb előfordulási adata Debrecenből

  8. Kindbergia praelonga (Hedw.) Ochyra Sopron város mohaflórájában

  9. Adatok a Plantago coronopus L. hazai elterjedéséhez

  10. A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) egykori kunpeszéri előfordulásáról

  11. A Spiraea crenata L. sas-hegyi (Budai-hegység) felfedezésének története