19. évf. , 2. szám (2014): Palkó Sándor emlékszám

Megjelent február 3, 2021

##issue.tableOfContents##


Palkó Sándor (1959–2002) emlékezete
179-186

Palkó Sándor (1959–2002) a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság első Zala megyei felügyelője volt. Bár madarászként tett szert országos elismertségre, botanikusként is számos florisztikai adattal bővítette tudásunkat, mégis elsősorban aktív természetvédelmi munkássága miatt emlékezünk rá főhajtással. Természetvédők tucatjait indította útnak, elhivatottsága magával ragadta az arra fogékonyakat. Az általa megszervezett Fenékpusztai Kutató- és Gyűrűzőtábor az ország egyik legjelentősebb vonuláskutató bázisává és természetvédelmi táborává vált.

91
42
Védett növényfajok mikroszkopikus gombái az Őrségi Nemzeti Parkban és környékén
187-211

Dolgozatunkban az Örségi Nemzeti Park területén és annak környékén előforduló védett növényfajokon fejlődő mikroszkopikus gombákkal kapcsolatos eredményeinket mutatjuk be. Munkánk célja a védett növényfajokon kimutatható kórokozó mikrogombák azonosítása volt. A kimutatott gombataxonok és gazdanövényeik felsorolásán túl néhány példán keresztül bemutatjuk a betegségek térbeli és időbeni előfordulását, elterjedését, a fertőzöttség és a károsítás mértékét. 2002 és 2009 között mintegy 78 védett növényen közel száz gombafajt észleltünk. Hazánkban elsőként számolunk be az Őrség területén előforduló, védett növényeken fejlődő mikrogombákról.

30
47
Neofiton Campylopus introflexus (Hedw.) Brid. elterjedése Magyarországon
212-219

A dolgozat részletes leírást ad a Campylopus introflexus hazai előfordulásairól, mely a szerzők 2013–2014 időszakban végzett gyűjtésein alapul. A lelőhelyi adatokon felül rögzítve lett a populációk mérete, a jellemző élőhely és aljzat, a kísérő fajok, valamint a moha által érintett élőhelyek neve. A 18 lokalitás összesen 8 földrajzi kistájon oszlik meg, melyek közül a Dunántúli-dombság és a Nyugat-magyarországi peremvidék nagytájakra is újnak tekinthető több előfordulás. A telepített fenyveseken kívül a fenyőelegyes lomberdők, az acidofil tölgyesek és az antropogén élőhelyek is ideális életteret nyújtanak a mohának. Míg korábbi előfordulásai elsősorban elkorhadt Pinus-faanyagról származnak, a most közölt nagy kiterjedésű mohagyepek savanyú talajfelszínhez köthetőek. A fajjal leggyakrabban társuló mohák a Hypnum cupressiforme, a Polytrichum piliferum, a P. formosum, a Pohlia nutans és a Ceratodon purpureus voltak. A mohafaj kiemelkedően magas borítással rendelkezik a Mecsek-hegységben, ahol őshonos mészkerülő tölgyesek zavart élőhelyein, savanyú homokkő málladékon észleltük. Recens adatai megerősítik, hogy az újjövevény faj mára jelentős mértékben elterjedt hazánkban és stabil populációkat alkot. További jelentősebb térfoglalása elsősorban a szubatlanti, illetve szubmontán jellegű, és/vagy savanyú talajú, valamint fenyőkkel beültetett térségekben várható.

43
17
Észrevétlen özönfaj a magyar flórában, az örmény szeder (Rubus armeniacus Focke)
220-228

A dolgozat a kaukázusi eredetű Rubus armeniacus magyarországi megjelenéséről, aktuális elterjedéséről és potenciális inváziós szerepéről tudósít. A faj első igazolt előfordulásai az 1990-es évekből származnak, mára elsősorban Budapest és egyes városok térségében, ruderális társulásokban rendelkezik erős állományokkal, míg a hegy- és dombvidéki zárt erdőkben nem versenyképes az őshonos szederfajokkal szemben. Természetvédelmi szempontból az alföldi homoki vegetációt érintő terjedése tűnik a legveszélyesebbnek. Tágabb kitekintésben az eredmények felhívják a figyelmet a „nem őshonos rejtett fajok” kutatásának ökológiai és konzervációbiológiai szerepére.

39
32
Újabb adat a magyar adventív flóra ismeretéhez: az Acer opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Willd.) Gams 1925 Magyarországon
229-238

A bonyolult rendszertani helyzetű Acer opalus Miller 1768 taxonómiailag gyűjtőfajként fogható fel, mely a különböző értelmezések függvényében számos kisfajt, illetve alfajt foglal magába. Hazánk jelenlegi határain belül 2009 júliusában, a Tétényi-fennsíkhoz tartozó Kamaraerdőből (Budapest XI. kerület) vált ismerté egy, a gyűjtőfajhoz tartozó taxon jelentősebb adventív előfordulása, mely az alaposabb vizsgálatok szerint A. opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Wild.) Gams-nak bizonyult. Az alfaj természetes elterjedési területe a Földközi-tenger középső részének keleti felét, valamint a Balkán-félsziget nyugati területeit öleli fel. A taxon szubmediterrán-mediterrán elterjedésű, melegkedvelő, az árnyalást jól tűri, de gyakran fényigényes fajokkal elegyedve jelenik meg. Őshonos elterjedési területén bükkösökben, fenyvesekben, kocsánytalan tölgy uralta erdőtársulásokban, és száraz tölgyesekben is előfordul mint elegyfa. Az alfaj Magyarországon egy cseres-kocsánytalan tölgyes származékerdőből került elő. Itt több idős, magtermő egyed él, melyek termőre fordulásuk óta állandóan és nagy mennyiségben teremnek. Mindezt az is bizonyítja, hogy mára az idős egyedek és a tömegesen megjelenő magoncok közötti számos korosztály képviselve van.

21
25
Kiegészítő adatok a Soproni-hegység és előtere flórájához
239-242

Közleményünkben a Soproni-hegységben és annak keleti előterében (Sopronimedence) 2010 és 2014 között összegyűlt érdekesebb floriszikai adatokat adjuk közre. A taxonok közül 2 a Soproni-hegység (Amaranthus blitoides, Orobanche teucrii), 2 a Soproni-medence (Euphorbia segueriana, Saxifraga tridactylites) flórájára nézve új. Több taxon meglétét 60–110 év után sikerült újra bizonyítani (pl. Dianthus superbus, Myosotis sparsiflora, Orobanche lutea, Orobanche purpurea).

48
21
Botanikai adatok Tolnából és Baranyából II.
243-253

A szerző az utóbbi két évben (2012–2013) terepmunkái során a Tolna és Baranya megyékben gyűjtött nagyszámú és értékes florisztikai adatait foglalja össze. A közlemény kitér néhány tényezőre, melyek természeti értékeinket fenyegetik, és amelyek jelentős kihívás elé állítják a természetvédelmet és az erdészetet a faj-, élőhely- és tájkép megőrzés területén. A közölt florisztikai adatok közül Tolna megyére új a Ranunculus lingua, a Potentilla rupestris és a Malva alcea előfordulása, a Geresdi-dombságról nem volt adata a Limodorum abortivum-nak, a Keleti-Mecsekből a Myagrum perfoliatum-nak. További megtalált ritkaságok a térségben az Allium angulosum, Althaea hirsuta, Erodium ciconium, Galium rubioides, Glycyrrhiza echinata, Lathyrus palustris, Lathyrus sphaericus, Salvinia natans, Urtica kioviensis és a Vicia lutea.

36
24
Adatok Magyarország flórájához I.
254-259

Tanulmányomban az ország különböző tájairól közlök florisztikai adatokat, a legtöbb azonban a Mezőföld területéről származik. Jelen dolgozatban 10 védett, egy veszélyeztetett (EN), 9 veszélyeztetettség közeli (NT) és egy adathiányos (DD) taxon újabb lelőhelyeit ismertetem. Az adatsor aktualizál néhány régi előfordulási adatot (például a Herniaria incana Pomáz fölött), hozzájárul terjedőben lévő gyomok (például Eleusine indica, Geranium purpureum) és védett fajok (például Ornithogalum brevistylum, Sonchus palustris) elterjedésének ismeretéhez, továbbá a szakirodalomban csak igen ritkán szereplő, jelenleg csak alkalmilag megtelepedő fajokról (például Lobularia maritima, Nepeta racemosa) is tartalmaz adatot.

35
37
Florisztikai adatok a Cserhát felhagyott szőlőiből
260-266

Jelen közleményben a Cserhát-vidék középtáj 7 kistájának felhagyott szőlőiben 2007 és 2014 között folytatott vizsgálataink során rögzített adatainkat adjuk közre. Ezek egy részének eddig nem volt adata az adott kistáj, vagy a Cserhát-vidék középtáj területéről: Equisetum × moorei, Hesperis sylvestris, Gentiana cruciata, Scabiosa canescens, Campanula macrostachya, Carlina acaulis, Centaurea indurata, C. stenolepis, Epipactis atrorubens , Orchis ustulata subsp. aestivalis. Felsoroltuk a védett, de az Észak-magyarországi-középhegység – vagy annak egyes tagjai – területén nem ritka fajokat is: Dianthus collinus, Pulsatilla grandis, P. nigricans, Clematis integrifolia, Adonis vernalis, Erysimum odoratum, Sorbus domestica, Chamaecytisus albus, Linum tenuifolium, L. hirsutum, Polygala major, Trinia ramosissima, Aster amellus, Jurinea mollis, Centaurea scabiosa subsp. sadleriana, Ornithogalum brevistylum, Iris variegata, Stipa tirsa, S. pennata, S. pulcherrima, Cephalanthera damasonium, Neottia nidus-avis, Platanthera bifolia, Orchis morio, O. purpurea, O. militaris, O. × hybrida. Emellett bemutatjuk az országos vagy regionális viszonylatban ritka vagy szórványos, de védelem alatt nem álló fajok előfordulásaira vonatozó adatainkat: Nigella arvensis, Ranunculus arvensis, Rapistrum perenne, Chamaecytisus virescens, Ch. austriacus, Colutea arborescens, Vicia pannonica subsp. striata, Lathyrus nissolia, Hippocrepis comosa, Euphorbia salicifolia, Thymelaea passerina, Epilobium collinum, Caucalis platycarpos, Teucrium montanum, Senecio erucifolius, Xeranthemum cylindraceum, Allium rotundum.

27
25
Adatok Miskolc és a Bükk hegység flórájának ismeretéhez
267-274

100 növényfaj 195 új előfordulási helyét közölöm, döntő többségben Miskolc belterületéről és határából. Belterületéről négy adat származik, melyek közül a legérdekesebb az Epipactis tallosii előkerülése Miskolc-Hejőcsabán, ezen kívül az Allium scorodoprasum, a Cephalanthera damasonium és Neottia nidus-avis került elő belterületen. A Bükk hegység területéről kiemelendőek a Callitriche c.f. palustris, az Alisma lanceolatum és a Berula erecta, melyek bükki előfordulását VOJTKÓ (2001) nem erősítette meg, valamint a Lactuca perennis, a Crepis biennis és a Lycopus europaeus új adatai, melyek eddig nem voltak ismertek Miskolc területéről. Nevezetes még az Epipactis microphylla, a Listera ovata, az Equisetum telmateia, a Carex acuta és a Trifolium pannonicum előkerülése Miskolctapolca mellett, valamint az Iris sibirica, az I. pseudacorus, a Clematis integrifolia, a Pseudolysimachion longifolium, a Thalictrum lucidum és a Carex acutiformis előfordulása Miskolc-Komlóstető közelében. Görömböly mellől az Epipactis tallosii, a Berula erecta, a Scutellaria galericulata, a Lycopus europaeus, a Ranunculus sceleratus és a Juncus tenuis előfordulása jelentős. E fajok egy része országosan nem számít ritkának, azonban a Bükkből csak néhány helyről ismertek. Az eredmények tükrében feltételezhető, hogy Miskolctapolca, Miskolc-Komlóstető és Miskolc-Görömböly környéke botanikailag nem részletesen feltárt. A Görömböly-patak mentén fekvő területek kutatottságának hiányát mutatja, hogy mindöszsze néhány terepbejárás alkalmával több új, érdekes előfordulási adatot sikerült gyűjteni. Miskolctapolca és Komlóstető közelében ugyan több időt töltöttem el, de a nagyszámú új adat itt is azt feltételezi, hogy a terület nem kellőképpen kutatott.

56
57
Florisztikai adatok a Tiszántúl északi pereméről
275-294

Cikkünkben összesen 161 taxon, többségében 2011 és 2013 között gyűjtött előfordulási adatait ismertetjük hazánk egy olyan vidékéről, ahonnan az utóbbi időben csak nagyon kevés florisztikai adat közlésére volt példa. Az adatok mintegy 43 flóratérképezési negyed-kvadrátból, 35 település közigazgatási területéről származnak. Az adatsorban számos védett (pl.: Ophioglossum vulgatum, Stellaria palustris, Ranunculus polyphyllus, Thlaspi jankae, Lathyrus palustris, Elatine spp., Lycopsis arvensis, Lindernia procumbens, Cirsium brachycephalum, Cyperus pannonicus) és fokozottan védett (Armoracia macrocarpa, Vicia biennis) faj adatai mellett néhány nem védett, de kevés ismert előfordulási adattal rendelkező taxon (pl.: Cardamine parviflora, Reseda luteola, Melilotus dentatus, Veronica catenata) új előfordulási adatait találjuk. Adatokat közlünk továbbá a térségben terjedő adventív fajok (pl.: Lepidium densiflorum, Euphorbia maculata, Sicyos angulatus, Erechtites hieracifolia, Elodea nuttallii, Elymus elongatus, Eleusine indica, Sorghum halepense, Eriochloa villosa) előfordulásairól is. A fontosabb adatok bizonyító példányai a Debreceni Egyetem herbáriumában (DE) kerültek elhelyezésre.

68
45
A növényi magtömeg-variabilitás ökológiai háttere és jelentősége
295-330

A recens növényfajok esetében mintegy 12 nagyságrendnyi eltérés van a legkisebb és a legnagyobb magvak tömegében. A tapasztalt nagy variabilitás okainak keresése, a tér- és időbeli mintázat és ezzel összefüggésben lévő ökológiai tényezők vizsgálata napjainkban az ökológiai kutatások egyik jelentős irányvonala. A jelen közleményben a témában megjelent cikkek legfontosabb eredményeit tekintjük át, hogy átfogó képet nyújtsunk a magok tömegének variabilitásáról, ennek lehetséges okairól, valamint a terjedésre, magpredációra, magbank-képzésre, csírázásra, növekedésre, valamint a növényközösségek összetételére gyakorolt hatásairól. A témában megjelent publikációk nagy száma miatt igyekeztünk az utóbbi néhány évtized során a rangos nemzetközi lapokban megjelent publikációkra koncentrálni, valamint kiemelt hangsúlyt fektetni a hazai kutatások eredményeinek bemutatására. A magtömeg variabilitásának vizsgálata során a fajok közötti variabilitás tekintetében a legfontosabb eredmények az életforma, testméret, genomméret, a klimatikus- és regionális zonáció illetve a fényviszonyok tekintetében születtek. Az egyedszintű variabilitás legfőbb okainak az anyanövényen való elhelyezkedés hatása és a magtömeg – magszám csereviszony bizonyultak, az egyedek közötti variabilitásra pedig leginkább az anyanövény környezete és méretevalamint szintén a magtömeg – magszám csereviszony bizonyultak a legnagyobb hatásúnak. A magtömeg-variabilitás legfontosabb következményei kapcsán a szél- és magpredátorok általi terjesztésre, a csírázási arányra és a csíranövények túlélésére gyakorolt hatásairól tudunk a legtöbbet. Az utóbbi mintegy két évtizedben népszerű kutatási irány a perzisztencia illetve a magtömeg és magalak összefüggésének vizsgálata. A magtömeg-variabilitás növényközösségek szerkezetére gyakorolt hatásának kutatása is egyre nagyobb jelentőségű, azonban ezen a téren egyelőre nincsenek kimutatott általános érvényű összefüggések. 

54
26
A bükki erdős és gyepes töbrök növényzetének hőmérsékleti és talajnedvességi indikációja
331-338

Jelen tanulmányban a Bükk hegység gyepes és erdős töbreinek ökológiai viszonyait vizsgáltuk a növényzeti indikátorértékek összehasonlításával. Három nagyméretű gyepes és három nagyméretű erdős töbör észak-déli kitettségű lejtője mentén szelvényeket fektettünk, melyek áthaladtak a töbrök legmélyebb pontján. A szelvény menti kvadrátokban az összes edényes növényfaj előfordulását feljegyeztük. A Borhidi-féle relatív hőigény (T) és relatív talajvíz, ill. talajnedvesség (W) mutatók segítségével hasonlítottuk össze a lejtők ökológiai tulajdonságait. A növényzet indikációja alapján megállapítottuk, hogy a gyepes és az erdős töbrök lejtői mentén kialakult hőmérsékleti és nedvességi gradiensek erőssége és kimutathatósága jelentősen különbözik. A gyepes töbrök lejtői mentén kifejezettebbek a különbségek. Ennek elsődleges oka a terület regionális klímája mellett az erdőborítás mikroklimatikus szélsőségeket csökkentő hatásában keresendő.

38
14
Az Eszterházy Károly Főiskola (EGR) vaszkuláris gyűjteményének herbáriumi adatbázisa
339-348

Dolgozatunkban bemutatjuk az egri Eszterházy Károly Főiskola edényes növénygyűjteményét annak 2013-as állapota alapján. A herbárium összes példányának fotózását követően (kb. 8 000 példány) a cédulákon szereplő információkat MS Excel táblázatban rögzítettük. Az edényes gyűjtemény 54%-a Magyarországról, míg másik fele főként a hazánkkal szomszédos országokból származik, de a gyűjtemény Európa távolabbi vidékeiről is tartalmaz lapokat. A magyarországi lapok java Heves, Pest, Zala, Vas, Borsod-Abaúj-Zemplén és Veszprém megyékből származik. A lapok többsége az 1860-as és az 1950–60-as évekből származik; ezen kívül számottevően nem bővült. A legtermékenyebb gyűjtők Vida Gábor, Vrabélyi Márton, Károlyi Árpád és Pócs Tamás voltak. A magyar flóra fajainak több mint fele (61%) megtalálható a herbáriumban. Az adatbázis Magyarország területén gyűjtött, nem kultivált növénypéldányokat tartalmazó részét elektronikus mellékletben (taxon sorszáma, taxon neve, gyűjtő, település, gyűjtés éve és a digitális fénykép file neve) szabad felhasználásra közreadjuk.

72
29
Az „Év vadvirága” mozgalom Magyarországon
349-353

A közlemény összefoglalja a 2011-ben indult „Év vadvirága” mozgalom történetét és céljait. A civil kezdeményezés célja a botanikai értékek népszerűsítése, társadalommal történő megismertetése, látványos vadon élő virágos növényfajok reflektorfénybe állításával. Az „Év vadvirága” megválasztása három lépcsős folyamatban zajlik, a végső, nyílt szavazás a www.evvadviraga.hu honlapon történik. A Kitaibelia folyóirat a 2014-es évtől kezdődően minden évben kismonográfia formájában igyekszik bemutatni az előző „Év vadvirágát”.

51
14
Az év vadvirága 2013-ban: A nyári tőzike (Leucojum aestivum L.)
354-364

Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a nyári tőzikéről rendszertani, nevezéktani, alaktani, elterjedési, termőhely-választási, fenológiai, szaporodásbiológiai, interakciós, farmakognóziai, természetvédelmi és veszélyeztetettségi szempontból.

55
21

Rövid közlemények

Apró közlemények
365-370

1. Az Apium repens (Jacq.) Lagasca Budapesten

2. A Riccia glauca L. és a Riccia sorocarpa Bisch. előfordulása Barcs belterületén

3. Allium victorialis L. a Vargyas-szorosban (Erdély, Székelyföld)

4. Huperzia selago (L.) Bernh. a Bükk-fennsíkon és más adatok

5. Campylopus pyriformis (Schultz) Brid. Nyugat-Mecsekben

6. Az Echinops ruthenicus (Fisch.) M.Bieb. aktuális előfordulása Sződligeten

7. Artemisia alba Turra és egyéb adatok Kalotaszegen, valamint megjegyzések
Molnár et al. (2014) cikkéhez

77
21

Az összes folyóiratszám megtekintése