Keresés
Keresési eredmények
-
Magyar szürke szarvasmarhával végzett legeltetés hatása a vegetáció fajösszetételére Balaton-felvidéki mintaterületeken
73-79Megtekintések száma:84A jelen dolgozatban a magyar szürke szarasmarha legeltetésének vegetációra gyakorolt hatását vizsgáltuk Balatonfelvidéki száraz és mezofil gyepekben. A száraz termőhelyek Gyulakeszi, az üde mintaterületek Badacsonytördemic település mellett találhatók. Célunk az volt, hogy a magyar szürke szarvasmarha-legelőkön megvizsgáljuk a növényzet fajössztételét, megállapítsuk, melyek a leggyakoribb fajok, elsősorban termőhelytől függetlenül. Elemezzük, hogy az eltérő termőhelyi viszonyok hogyan befolyásolják a fajösszetételt a két vizsgált élőhely-típusban, mennyire adódik eltérés, illetve a legeltetés homogenizálja-e a területek növényeggyüttesét? Badacsonytördemicen két mezofil mintaterületet vizsgáltunk. Legelőt, ahol az állatok, a kihajtástól a behajtásig egy hónap kivételével tartózkodnak. Kiegészítő legelőt, ahová a szarvasmarhákat egy hónapra, augusztusban hajtják át. Gyulakeszi határában a Csobánc lábánál lévő mintaterület lejtős térszínen fekszik. Itt a lejtő felső (LFH) és alsó harmadában (LAH) végeztünk felméréseket. Mind a négy mintaterületen havonta készültek cönológia vizsgálatok 10-10 felvételben, és ezeket az összesített adatokat értékeltük. A felvételi területek közül a száraz termőhelyeken volt jelentősen nagyobb a fajszám. A lejtő felső harmadában ez átlagosan 40-56 fajt, míg az alsó harmadban 39-51 növényfajt jelentett. Az üdébb fekvésben a kiegészítő legelőn csak 25-28 faj volt átlagosan a felvételekben, a legelőn magasabb volt a fajszám: 28-33. Minden mintaterületet elemezve a leggyakoribb 10 növényfaj zömében pázsitfű volt. A mintaterületek – különösen a gyakoribb fajok tekintetében a felvételek fajösszetétele és a fajok dominancia viszonyai – nagy hasonlóságot mutattak, amik az uralkodó pázsitfüvek és pillangós fajok jelenlétéből és borítási értékeiből adódtak. A domináns pázsifű és pillangós fajokon túl az egyéb fajok alapján az üde és a száraz mintaterületek jobban eltértek. A magyar szürke szarvasmarha legelésével a domináns pázsitfüvek és pillangós fajok alapján homogenizálja a felvételeket. A többi növényfaj esetében pedig megőrzi a fajok változatosságát. Összességében elmondható, hogy a magyar szürke szarvasmarha alkalmas mind a száraz, és mind az üde termőhelyek fajgazdagságának fenntartására.
-
Magkeverékek fejlesztése fajgazdag szőlősorköz-takarónövényzethez
37-42Megtekintések száma:61Az ökológiai gazdálkodás során kiemelten fontosak az alternatív gyomvisszaszorítási módszerek, mivel a szintetikusan előállított gyomírtószerek használata nem engedélyezett. A talaj védelme és a talajlakó mikrobák diverzitása szintén kiemelt jelentősséggel bír az ökológiai szőlőtermesztésben. őshonos takarónövényzet alkalmazása megoldást jelenthet ezen problémákra, és javíthatjuk a szőlők biodiverzitását és ökoszisztéma szolgáltatásait. A növényzet korai fejlődését vizsgáltuk magas diverzitású magkeverékek vetése után 4 Tokaji borvidékhez tartozó szőlőben, on-farm körülmények között. Négy kezelést hasonlítottunk össze: (i) Biocont-Ecowin magkeverék vetése (12 faj), (ii) Pillangós magkeverék vetése (9 faj), (iii) Füvesgyógynövényes magkeverék vetése (16 faj) és (iv) kontrol (nem történt vetés). Vetés után (2012 márciusa) felvételeztük a vetett és kontrol szőlősorközök növényzetét 2012 és 2013 júniusában. Az első évben a vetett fajok nagy része sikeresen megtelepedett. A Biocont-Ecovin és Pillangós magkeverékekkel vetett szőlősorközök esetében tapasztaltuk a leghatékonyabb gyomvisszaszorítást. A második évre a Füves-gyógynövényes és Pillangós magkeverékekkel vetett szőlősorközökben alacsonyabb gyom borítást, míg a Biocont-Ecovin magkeverékkel vetett és kontrol sorközökben emelkedett gyomborítást tapasztaltunk. A projektben résztvevő szőlészek elégedettek voltak a magkeverékek megtelepedési sikerével. Fajgazdag szőlősorköz takarónövényzet létrehozására tett kísérletünk sikeres volt, és eredményeink azt mutatják, hogy a takarónövényzet telepítése kulcsfontosságú lehet az ökológiai szőlőtermesztésben.
-
Kaszálók vagy legelők lehetnek a Duna menti homoki gyepek?
31-38.Megtekintések száma:79A Festuca fajok a pannon vegetáció fontos gyepalkotói, ezen túl a vegetáció meghatározó tagjai olyan élőhelyeken, ahol a legtöbb növényfaj számára már túl szélsőségesek a körülmények. Gyepgazdálkodási felmérések alapján a szálas levelű vagy apró csenkeszek (Festuca) és élőhelyei úgynevezett gyenge termőképességű gyepeket alkotnak, mindamellett az élőhelyek jelentős természetvédelmi értéket képviselnek. Ezen élőhelyek jelentősége a klímaváltozással párhuzamosan, a száraz élőhelyek potenciális terjedésével feltehetően nőni fog. Kutatásunk fő kérdése a következő: a Dunát követve, több környezeti tényező változása (talaj, csapadék, hőmérséklet) mentén ezen homoki gyepek fajösszetétele hogyan változik, illetve a gazdasági hasznosíthatóságuk (takarmányozási, beltartalmi értékek) változike? A biomassza vágásminták a Duna mentén az északnyugat- Kisalföldtől kiindulva a Kárpát-medence központi nagy kiterjedt homoki hátságán át (ahol 3 részre, északi, középső és déli részre bontva) legdélibb, delibláti területéig, valamint a Kárpátok vonalán átlépve a Román-alföldig és Bulgáriáig 17 mintaterületről kerültek begyűjtésre. Minden mintaterületen 6-6 minta készült 0,5×0,5 m-es kvadrátok használatával. A mintákat a következő gyepalkotókra bontottuk: 1. A jellemző Festuca fajok, 2. egyéb pázsitfüvek, 3. pillangós fajok, 4. egyéb kétszikű fajok, 5. egyéb egyszikű fajok, 6. avar. Eredményeink alapján a gyepek biomassza mennyisége csekély, 300-800 g/m2 között változik. A nyílt homoki gyepekben 500 g/m2 alatti, és zártabb gyepekben a jelentősebb. A legkevesebb biomassza-mennyiséggel a F. vaginata gyepe rendelkezik, míg a legmagasabbal a F. rupicola/javorkae, ám minden gyeptípusban jelentős volt a Festuca fajok relatív biomassza mennyisége. Szintén nagy arányban meglévő gyepalkotó volt az egyéb, pillangós fajok nélküli kétszikűek csoportja. Ennek a két csoportnak az aránya is változott, úgy, hogy a gyep zártabbá válásával a F. vaginata típustól a F. wagneri-n át a F. rupicola/javorkae irányába haladva a Festuca fajok aránya csökken és az egyéb kétszikűek mennyisége jelentősebbé válik. A szúrós fajok csak zártabb gyepekben (Festuca rupicola/javorkae, F. wagneri) fordultak elő. A F. wagneri és a F. javorkae/rupicola állománya rendelkezik a legtöbb (18,55 g/0,25 m2) pillangós növényfajjal. E gyepekből gyenge minőségű réti széna várható, a kiskérődző ágazat számára jelenthet felhasználható takarmányforrást: leginkább a juhokkal történő hasznosítás jöhet szóba.
-
Első tapasztalatok a zöldrozsnok (Bromus catharticus Vahl) hazai termesztéséről
9-18Megtekintések száma:75A hazánkban alig ismert zöldrozsnok (Willdenow-rozsnok, prérifű) terméselemeit (növénymagasság, terméshozam) vizsgáltuk háromtényezős szántóföldi kísérletben. A Mohácsi szigeten öntözött és öntözetlen körülmények között, különböző nitrogén szinteken (0-67-133 kg N/ha/év), egyfajú telepítésben ill. pillangós társítással beállított szántóföldi kísérletben, háromtényezős varianciaanalízissel, 5% szignifikancia szinten elemeztük e tényezők hozamra és növénymagasságra gyakorolt hatását a kísérlet első évében. Az éves szénahozamra a nitrogén kiegészítésnek és a pillangósXöntözés interakciónak volt szignifikáns pozitív hatása. Az éves termés 61%-át adó első két növedék hozamát a vizsgált tényezők egyike sem befolyásolta jelentős mértékben, de a 3. ill. 4. növedék termésében már egyértelműen mutatkozott azok hatása. Hasonló eredményt kaptunk a négy növedék átlagmagasságára illesztett modellel, de itt már a második növedékben szignifikánsnak mutatkozott a pillangósXöntözés és a pillangósXnitrogén interakció. A nitrogénnek csak a harmadik növedéktől volt igazolható pozitív hatása a fűmagasságra. Öntözés nélkül az első növedék pillangós társításban lényegesen kisebb fűmagasságot mutatott. Kísérletünkben a kezelések átlagában éves 65 t/ha zöldhozamot becsültünk, és ténylegesen 18 t/ha széna került betakarításra. A legjobb hatású, öntözött és pillangóssal felülvetett kezelésben 1 kg/ha nitrogéntöbblet 150 kg/ha zöldfű többletet eredményezett a kísérletben alkalmazott emelt dózisú nitrogénkezelés esetében, a nitrogénkontrollhoz viszonyítva. A néhány választott kezelésből származó minták beltartalmi elemzése az anyaszéna kedvező fehérje- (16,7-18,2%) és nyerszsír tartalmát, a csomós ebírhez és magyar rozsnokhoz képest kisebb nyersrosttartalmát, magasabb kalcium és foszfor tartalmát igazolták.
-
A legeltetésre alapozott gímszarvastartás néhány kérdése
49-50Megtekintések száma:53A szerzők tanulmányukban összefoglalják a legelőre alapozott gímszarvastartás néhány legfontosabb kérdését a legelöhasznosítás szempontjából. A legelö metabolizálható energiatartalma növekedésével lineárisan javul a szarvasborjak napi tömeggyarapodása a szoptatási idószak azon szakaszában, amikor a borjak legelőfű felvétele számottevó.
A gyepek pillangós alkotóinak növekedésével 0-20% közötti tartományban nagyon jelentös a legelő állatok napi tömeggyarapodás javulása. 20% feletti pillangós arány már kismértékű tömeggyarapodás többlettel jár, és ugyanakkor negatív hatású a területi termelékenységre. -
Juhtrágya hatása extenzív gyep első növedékének hozamára
27-30Megtekintések száma:33Vizsgálatokat végeztünk túlérett juhtrágya adagok kijuttatásával környezetkímélő tápanyag-visszapótlás technológiájának pontosítása céljából a DE AMTC KIK Karcagi Kutató Intézetében, kaszálásos hasznosítású gyepterületen. Az extenzív Alopecuretum pratensis gyeptársulásban beállított négy éves kísérletünk eddigi eredményei alapján megállapítottuk, hogy a 20 t/ha trágyaadag kijuttatása a legkedvezőbb ökonómiai szempontból és a pillangós virágú gyepalkotó növények állományának növelése céljából is.
-
Műtrágyahatások vizsgálata a 2. éves telepített gyepen. Ásványi elemfelvétel. 7.
107-118Megtekintések száma:33Egy műtrágyázási tartamkísérlet 29. évében, 2002-ben vizsgáltuk az eltérő N, P és K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék 2. évének termésére és elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N× 4P×4K=64 kezelést × 2 ismétlést=128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny.
A vizsgált 2002. évben az 1. kaszálásig a gyep összesen 221 mm csapadékot kapott, beleszámítva a téli félévet is, tehát a 8 hónapos tenyészideje alatt. A 2. kaszálású sarjúnak 3 hónapos tenyészideje alatt összesen 180 mm csapadék állt rendelkezésére. A kísérlet beállításának körülményeit, módszerét, valamint a 2. éves eredményeinket előző közleményünk taglalta (Kádár, 2006). Főbb következtetések:
1. Míg a szénatermés tömegét döntően a N-ellátás határozta meg, a N-kontrollhoz viszonyítva ötszörösére növelve, az ásványi elemek felvételét a fellépő N×P és N×K kölcsönhatások ill. antagonizmusok és szinergizmusok jelentősen tovább módosították.
2. Az N×K ellátottság függvényében az 1. kaszálással kivont K pl. kereken 23-198 kg/ha, Na 0,1-7,1 kg/ha, Mo 0,4-3,5 kg/ha változást mutatott. Az N×P trágyázással a P 3-14 kg/ha, Sr 12-388 g/ha, Mo 0,5-4,5 g/ha határok között módosult. Hasonlóképpen nagyságrendi változások jelentkeztek a 2. kaszálás idején is.
3. A talaj növekvő oldható K-kínálatával nőtt a K és Ba, ill. visszaszorult az antagonista Ca, Mg, Na elemek felvétele. A P-trágyázás serkentette a P, S, Sr és Ba, valamint gátolta a Mo beépülését, melynek kivont mennyisége 1/3-ára esett a P-ral igen jól ellátott parcellákon. A bőséges N-ellátás főként a N, K, Mn, Sr és Cu elemek beépülését segítette, nagyságrendbeli akkumulációt eredményezve a N-kontrollhoz viszonyítva.
4. Az extrém tápláltsági szituációkat tekintve (az N0P0K0 és az N3P3K3 szintek között) az alábbi különbségek léptek fel a felvételben 2002-ben a makroelemek esetén: K 34-302 kg/ha, N 15-168 kg/ha, Ca 8-35 kg/ha, S 5-22 kg/ha, P 4-22 kg/ha (9-51 kg/ha P2O5), Mg 3-14 kg/ha. Kontrollhoz képest a Na beépülése 23-szorozódott az egyoldalún N-kínálattal, majd töredékére zuhant az együttes NPK adagokkal. Nagyságrendbeli emelkedést mutatott a Mn, Sr, Zn és Cu. Az As, Cd, Co, Cr, Hg, Pb, Se felvett mennyisége általában 1 g/ha méréshatár alatt maradt.
5. Az 1 t szénába épült elemtartalom a két kaszálás összegéből számítva 2002-ben az alábbi szórásokat mutatta a műtrágyázás függvényében: K 17-35 kg (20-42 kg K2O), N 9-19 kg, Ca 3-5 kg, S 2,0-2,5 kg, P 1,3-2,5 kg (3,0-5,7 kg P2O5), Mg 1,4-1,9 kg. A beépült mikroelemek mennyiségei: Na 170-980 g, Fe 90-170 g, Mn és Al 60-120 g, Sr 10-50 g, Zn 7-25 g, Ba és B 3-6 g, Cu 3-6 g, Ni 0,4-0,9 g, Mo 0,3-1,3 g/t széna. Adataink a gyep elemforgalmának mértékére utalnak, és iránymutatóul szolgálhatnak a műtrágyaigény becslésében a szaktanácsadás számára. -
Műtrágyázás hatása a telepített gyep ásványi elemtartalmára 3.
57-66Megtekintések száma:61Egy műtrágyázási tartamkísérlet 28. évében, 2001-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék ásványi elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést x 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2001. évben kielégítő, 621 mm csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A kísérlet módszerét, valamint a műtrágyázás termésre és N-felvételre gyakorolt hatását előző közleményünk foglalta össze (Kádár, 2004). Második közleményünk a gyepszéna takarmányértékének változásait tekintette át (Kádár és Győri, 2005). Jelen munkánk a széna ásványi elemtartalmának alakulását mutatja be a N, P és K ellátottsági szintek függvényében. Főbb eredmények:
1. A N-kínálattal általában emelkedett a széna elemtartalma. Kivételt az Al és Mo jelentett mintegy 20-25% hígulást jelezve a N-kontrollhoz viszonyítva. A K, Ca, Mg, Mn, P, Sr, B, Ni 25-50%-os, S és Co 60-70%-os koncentráció-növekedést mutatott a maximális N-kínálattal. A N és a Cu több mint 2-szeresére, a NO3-N és a Na 5-szörösére dúsult ugyanitt. A P-kínálat igazolhatóan 8 elem dúsulását, ill. 5 elem felvételének gátlását eredményezte. Az alacsony Zn-készlet tovább csökkent mintegy 20, Co 40, Al és Fe 50-60, Mo 70%-kal. Nőtt viszont a Mn és Mg 10-20, a S, NO3-N, Co 40-50, a Na és Sr 60-70, a P pedig 90%-kal a P-kontrollhoz képest. A K-trágyázás mérsékelten növelte a N, K és Ba beépülését, míg a többi elem felvételét 10-50%-kal mérsékelte az erősödő kationantagonizmus nyomán.
2. A P-kontroll talajon a P/Zn aránya 118, a P-túlsúlyos kezelésben 278 értékre emelkedett, a P-indukálta Zn-hiány kifejezetté vált. A PxK negatív kölcsönhatások eredményeképpen a Fe koncentrációja 307-ről 105, Al 206-ról 60, Mo 0,44-ről 0,05, Cr 0,33-ról 0,12 mg/kg értékre zuhant az anyaszénában. A kontroll talajon mért optimális 10 körüli Cu/Mo aránya a N-túlsúllyal 34-re, az együttes PK-trágyázással 40-80-szorosára tágult extrém Mo-hiányt indukálva.
3. A sarjúszénában átlagosan 20%-kal több K, N, Ca, Mg, Na; 40%-kal több Cu; 70-80%-kal több S és Mn; 90%-kal több Fe és P; 140%-kal több Al,; 480%-kal több Mo található. A B-tartalom nem módosult, míg a NO3-N mintegy 40%-kal csökkent. A Cu/Mo aránya a N-kontroll talajon 2,6, a N-túlsúlyos talajon 7,8 értéket mutatott. A P/Zn aránya a P-kontroll talajon 150, a P-túlsúlyoson 269 értéket jelzett. A P-indukálta Zn-hiány tehát a 2. növedékben is előállt, míg a Cu-indukálta Mo-hiány nem jelentkezett.
4. A sarjúszénában is igazolhatóan nőtt a N, K, Mg, P, Mn, Cu, Ni beépülése a N-kínálattal mintegy 20-50 %-kal a N-kontrollhoz viszonyítva. Ugyanitt a NO3-N 4-szeresére, a Na pedig 10-szeresére ugrott. A Fe, Al, B, Mo, Cr 20-60%-os hígulást mutatott. A P-kínálattal serkentő hatás nyilvánult meg a Mn, Sr, Cd, Co, S, P, valamint gátló hatás a Na, NO3-N, Cu, Zn elemek esetében. A K-kínálattal általában mérséklődött a kationok, fémek tartalma a szénában. A P-indukálta Cd-akkumulációt a K-trágyázás képes volt ellensúlyozni.
5. Összefoglalóan megállapítható, hogy a tartós NPK műtrágyázás drasztikusan akár egy nagyságrenddel megváltoztathatja a takarmányszéna elemösszetételét és elemarányait a kiváltott szinergizmusok és ionantagonizmusok nyomán. Az 1. kaszálásnál pl. a mért elemekben az alábbi minimum-maximum koncentrációk jelentkeztek: N 0,90-3,02, Ca 0,4-0,7, S 0,14-0,32, P 0,12-0,30, Mg 0,10-0,24%; Na 70-700, Fe 100-288, Al 45-250, Mn 71-130, Sr 10-22, Zn 7-14, Ba 6-11, B 3,6-8,1, Ni 0,30-1,63, Cr 0,10-0,42, Mo 0,04-0,44, Co 0,04-0,12 mg/kg légszáraz anyagban. -
Műtrágyahatások értékelése 6. éves telepített gyepen
19-30Megtekintések száma:32Egy műtrágyázási kísérlet 33. évében, 2006-ban vizsgáltuk az eltérő N, P, K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék 6. évének termésére és ásványi elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K=64 kezelést × 2 ismétlést=128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. Az első kaszálás 2006. június 8-án, a második szeptember 11-én történt. A tenyészidő során összesen 397 mm csapadékot kapott a terület 2006. évben, a 8,5 hónap alatt. A kísérlet módszerét, beállításainak körülményeit és az előző évek adatait korábbi közleményeink taglalták (Kádár, 2004, 2008; Kádár és Győri, 2004, 2005). Főbb eredmények:
1. Az 1. kaszálású anyaszéna adta a szénatermés ¾-ét. Maximális hozamokat a 200 kg/ha/év N-trágyázás produkált a jó P-ellátottságú (Ammóniumlaktát-oldható P2O5 214 mg/kg) talajon. Az NP-kontroll termése 1,5 t/ha-ról 7,5 t/ha fölé emelkedett az NxP pozitív kölcsönhatások nyomán. Önmagában a javuló P-ellátás nem növelte a termést, míg a N-trágyázás a P-kontroll talajon is 3,5 t/ha szénatöbbletet adott. Az együttes NP-trágyázással 6,0-6,5 t/ha többlettermés képződött. A K-trágyázás hatása az NP-szinteken elérte az 1 t/ha körüli mennyiséget, ahol a talaj AL-K2O tartalma 150 mg/kg alá esett.
2. A 2. kaszálású sarjúszéna a 33 éve trágyázatlan NP-kontrollon 0,5 t/ha, a kielégítő 300 kg/ha/év N és a jó P-ellátottság esetén 2,5 t/ha szénát adott. A két kaszálás összegét tekintve 2-10 t/ha között ingadozott a szénahozam az NPK-ellátottság függvényében. Ebben a viszonylag kedvező csapadékellátottságú évben az 1 kg N-re jutó széna többlettermése 47-33-23 kg volt a 100-200-300 kg/ha adagok függvényében.
3. A N-trágyázással látványosan szűkült (52-ről 24-re) az anyaszéna C/N aránya, nőtt a termés N-, és a legtöbb vizsgált kation koncentrációja. A 2. kaszálás kis termésében az elemek, fémek feldúsultak a töményedési effektus nyomán. Az emelkedő P-kínálattal a P, S és Sr dúsult a szénákban, mely elemek forrása az alkalmazott szuperfoszfát. Egyéb elemek, fémek felvételében a P antagonista hatása érvényesült (Na, Zn, Cu, Mo, Cr, Co). A K-trágyázással a széna K %-a emelkedett, míg az egyéb vizsgált elemek tartalma mérséklődött részben a hígulási effektusra (N, P, S), illetve döntően a kation-antagonizmusra visszavezethetően (Ca, Mg, Na, Sr). Érvényesült a K-B antagonizmus is.
4. A példaképpen bemutatott N×K kölcsönhatások eredőjeként a Sr 2-szeres, a Na 18-22-szeres, míg az N×P együttes hatására a Mo 13-15-szörös különbségeket jelzett, főként a 2. kaszálás idején. A műtrágyázás drasztikus beavatkozást jelenthet a talajba és a rajta termő növénybe. Az indukált elemhiányok és az okozott túlsúlyok anyagcsere betegségeket okozhatnak az állatban, ezért a talaj- és takarmányvizsgálatok elengedhetetlenek.
5. Levéldiagnosztikai szempontból a kielégítő N-ellátottság a 200 kg/ha/év N-adagnál vagy felette, a kielégítő PK-ellátottság korábbi adatainkat is figyelembe véve 150 mg/kg AL-P2O5 és AL-K2O vagy felette jelentkezhet. A S, Ca, Mg, Fe, Mn a kontroll talajon is kielégítő ellátottságról tanúskodott, míg a Zn, Cu, B hiányos termőhelyre utalt. A P/Zn, illetve K/B aránya kedvezőtlenül tágult a megfelelő kezelésekben, illetve a Cu/Mo arány szűkülése Cu-hiányra és egyidejűleg Mo-túlsúlyra utalt.
6. A szénába épült elemek mennyisége a két kaszálás összegében és a tápláltság/termés függvényében az alábbi határok között volt kg/ha-ban: 17-163 N; 36-122 K; 9-48 Ca; 6-17 P; 4-15 S; 3-14 Mg; 0,3-8,0 Na; 0,2-1,4 Fe; 0,2-0,9 Al és Mn. A Zn 33-194, Sr 28-141, Ba 5-46, Cu 5-39, B 5-26, Mo 3-6 g/ha között változott.
7. A botanikai összetétel drasztikusan módosult a gyep elöregedésével és a tápanyagkínálattal. A 8 vetett fűfajból 3 maradt, és 1 faj betelepült. A nádképű csenkesz borítása az N×P ellátás függvényében 21-70% közötti, átlagosan 44%, a csomós ebír borítása 4-24% a trágyázástól függően, átlagosan 18%, a taréjos búzafű borítása 0-28% a kezelések függvényében, átlagosan 9%, a betelepült magyar rozsnok borítása 0-24% a trágyázástól függően, átlagosan 9%, a gyomok borítása átlagosan 3-4% volt az 1. kaszálás idején. A gyomok főként ott szaporodtak el, ahol a gyep kiritkult (extrém NP-hiány, vagy túlsúly). A teljes növényi fedettség az NP-hiányos talajon 50%, az NP-vel jól ellátotton kezelésekben 95-97%-ot tett ki.
-
Műtrágyahatások vizsgálata a 2. éves telepített gyepen. Termés és elemtartalom 6.
94-106Megtekintések száma:39Egy műtrágyázási tartamkísérlet 29. évében, 2002-ben vizsgáltuk az eltérő N, P és K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék 2. évének termésére és elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K= 64 kezelést×2 ismétlést=128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny.
A vizsgált 2002. évben az 1. kaszálásig a gyep összesen 221 mm csapadékot kapott, beleszámítva a téli félévet is, tehát a 8 hónapos tenyészideje alatt. A 2. kaszálású sarjúnak 3 hónapos tenyészideje alatt összesen 180 mm csapadék állt rendelkezésére. A kísérlet beállításának körülményeit, módszerét, valamint az 1. éves eredményeinket korábbi közleményeink taglalták (Kádár, 2005a, b). Főbb következtetések:
1. A két kaszálás szénatermése kereken 1.4-8.0 t/ha, míg a zöld fűtermés 5.0-24.0 t/ha között változott az N×P kölcsönhatások eredményeképpen. Döntőnek a N-trágyázás bizonyult, mely a szénaterméseket megötszörözte. A P-hatások csak az 1. kaszálásban tükröződtek, míg a K-ellátás a termés tömegét érdemben nem befolyásolta.
2. A 100 kg/ha/év N-adagnál 1 kg N-re 129 kg fű vagy 48 kg széna, a 200 kg/ha/év adagnál 42 kg fű vagy 11 kg széna, míg a 300 kg/ha/év adagnál 19 kg fű vagy 4 kg széna többlettermés jutott. Maximális N-kínálattal a széna NO3-N készlete a megengedett 0.25% fölé emelkedett, és az össz-N 26%-át már ez a forma tette ki az 1. kaszálás idején. Szaktanácsadási szempontból e termőhelyen a 130-150 mg/kg ammoniumlaktát (AL) oldható P2O5 és K2O készlete tekinthető kívánatosnak a szántott rétegben 200 kg/ha/év átlagos N-kiegészítéssel.
3. A N-trágyázással nőtt a N, K, Mg, NO3-N, Na, Mn és Cu, valamint mérséklődött a S, P, Al, Fe, B és Mo beépülése az anyaszénába. A talaj növekvő P-ellátottsága serkentette a P, Ca, Mn, Sr és Ba, illetve mérsékelte a S és Mo felvételét. A K-kínálattal emelkedett a K és Ba, míg gátlást szenvedett az antagonista kationok (Ca, Mg, Na) és Mo beépülése.
4. Az indukált Mo-hiány a takarmány minőségét veszélyeztetheti, mely a trágyázatlan talajon mért 1.0 mg/kg értékről 0.1-0.2 mg/kg értékre zuhant a maximális NPK trágyázás nyomán. Ugyanitt a normálisnak tekintett 2-4 ezer körüli P/Mo aránya 20 ezer fölé emelkedett. A 2. kaszálásnál az indukált Mo-hiány jelensége visszaszorult. Kifejezetté vált viszont a P-Zn antagonizmus, illetve az indukált Zn-hiány. A P-kontroll talajon a sarjúszéna 15 mg/kg, a P-túlsúlyoson 10 mg/kg Zn koncentrációt mutatott. Ugyanitt a P/Zn aránya a még elfogadható 167-ről 364-re tágult.
5. A 2. kaszálásból származó sarjúszéna kicsi termése ásványi elemekben gazdagabb, mint az anyaszéna nagy termése. A legtöbb elemben a dúsulás 30-50%-ra tehető. Az átlagos N-készlet viszont ezt meghaladóan kétszeres, míg az Al, Fe és Mo tartalom több mint kétszeres akkumulációt jelzett. Kiugró, 25-szörös változást mutatott a Na-koncentrációja a szénában az N×K kölcsönhatások eredményeképpen, az antagonista K és a szinergista N befolyása alatt. -
Műtrágyázás hatása a telepített gyep takarmányértékére és tápanyaghozamára 2.
46-56Megtekintések száma:58Egy műtrágyázási tartamkísérlet 28. évében, 2001-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék takarmányértékére. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést x 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2001. évben kielégítő, 621 mm csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A kísérlet módszerét, valamint a műtrágyázás termésre és N-felvételre gyakorolt hatását előző közleményünk foglalta össze (Kádár, 2004).
Főbb eredményeink:
1. Míg az 1. kaszálást adó anyaszéna hozamát az NxP pozitív kölcsönhatások határozták meg, a takarmányérték jellemzőit tekintve az NxK kölcsönhatások voltak a mérvadók. Az Nmka 532-ről 390 g/kg-ra csökkent az NK túlsúlya nyomán, ugyanitt a nyersfehérje tartalma 64-ről 183 g/kg értékre emelkedett. Az Nmka/nyersfehérje aránya a kontroll talajon mért 8,3-ról 2,1-re szűkült. A nyershamu tartalma 26%-kal, a MFN 286%-kal nőtt meg a kontrollhoz képest az NK-trágyázással.
2. A gazdaságilag optimálisnak tekinthető takarmányérték hozamokat már a 100 kg/ha/év N-adag biztosította a 150 mg/kg AL-P2O5 „közepes” ellátottság mellett a nyersrost, rostfrakciók (NDF, ADF), Nmka, nyershamu, NE1, NEm, NEg mutatók esetében az 1. kaszálásnál. A nyerszsír és az MFE hozamok optimumai a 200 kg/ha/év N-adag és a 333 mg/kg AL-P2O5 ellátottsághoz kötődtek. A nyersfehérje és a N-függő Metabolizálható Fehérje (MFN) optimumait ugyanakkor a maximális NP-kínálat biztosította, a kontrollhoz képest a hozamok megötszöröződtek.
3. A 2. kaszálású sarjúszéna termését és takarmányértékét a N-trágyázás növelte, a P és K hatásai elmaradtak. Maximális szénatermést és takarmányhozamokat általában a 300 kg/ha/év N-adag biztosította. Az 1+2 kaszálás összegeit tekintve általában 200 kg/ha/év N-adag bizonyult optimálisnak. Extrémebb különbségek léptek fel az egyes kezeléskombinációk között. Az abszolút kontroll (N0P0K0) kicsi hozamokat adott. Ehhez képest az egyoldalú mérsékelt N-trágyázás (N1P0K0) 2-3-szoros többleteket, míg a kiegyensúlyozott mérsékelt (N1P1K1) kezelés további ugrásszerű növekedést jelentett a takarmányérték hozamaiban. A N-függő nyersfehérje, ill. fehérjefrakciók (MFE, MFN), valamint a nyerszsír esetében a maximális hozamok a maximális (N3P3K3) műtrágya-kínálathoz kötődtek.
4. Összefoglalóan elmondható, hogy a bőséges vagy kielégítő trágyázással hasonló kedvező évben és tápanyagszegény talajon a nyersrost és a rostfrakciók (NDF, ADF), valamint a Nmka, nyershamu, nyerszsír és a nettóenergia mutatói (NE) 3-5-szörösére, a N-függő nyersfehérje és fehérjefrakciók (MFE, MFN) hozamai akár 7-8-szorosára növelhetők. -
A vadaskert vadföldgazdálkodás ökonómiai kérdései: A „Vad- és legelőgazdálkodás időszerű kérdései” című tanácskozás (MTA Budapest – Kaposvári Egyetem, 2006. május 18-19.) tudományos közleményei
47-50Megtekintések száma:62Az elmúlt két évtizedben jelentős változások zajlottak le a magyar vadgazdálkodásban. Nyereségorientált tevékenységgé vált, és ezzel meghatározóvá vált a gazdálkodás. Különösen igaz ez a vadaskertekre, ahol az intenzívebb hasznosítás feltétele a magas színvonalú takarmányozás. A vadászterületek jelentős gyepterülettel rendelkeznek, azonban ezek általában elhanyagolt, műveletlen földek. A Bőszénfai vadaskert vadföldművelését elemezve egyértelmű az eredmény, mely szerint az egynyári növénykultúrákkal szemben sokkal gazdaságosabb az évelő – elsősorban pillangós – vezérnövényű gyeptársulások létesítése. Ezzel évente akár 15-20% költségmegtakarítást érhetünk el, mindemellett gazdálkodásunk egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik.
-
Műtrágyázás hatása a telepített gyep termésére és N-felvételére 1.
36-45Megtekintések száma:55Egy műtrágyázási tartamkísérlet 28. évében, 2001-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és N-felvételére. Termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést x 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2001. évben azonban kielégítő 621 mm csapadék hullott, és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg/ha vetőmaggal. Főbb eredményeink:
1. Vetéstől az 1. kaszálásig, 2001. 05. 23-ig összesen 391 mm csapadék hullott a 8 hónap alatt. A 2. kaszálás október 9-én történt, a közel 4,5 hónapos periódus alatt újabb 368 mm eső esett. A kedvező csapadékellátás nyomán az abszolút kontroll parcellák szénatermése az 1. kaszálással 1,7 t/ha-ról 8,8 t/ha-ra, a 2. kaszálással 1,2 t/ha-ról 4,2 t/ha-ra, az 1+2. kaszálás éves szénahozama 3 t/ha-ról 13 t/ha-ra nőtt az N3P3K3 kezelésekben.
2. A fiatal állomány N-igénye még mérsékelt, míg P-igénye erőteljes. A jobb kezdeti fejlődés segítése céljából a gyep telepítése előtt célszerű a talajt a „közepes” P-ellátottsági szintre feltölteni. E termőhelyen a 150 mg/kg körüli AL-P2O5 tartalom tekinthető elérendő célnak. Idővel a gyep P-igénye csökkent, míg N-igénye emelkedett. K-hatások nem jelentkeztek ezen a 135 mg/kg AL-K2O ellátottságú termőhelyen.
3. A 2. kaszálás idején P-hatásokat már nem kaptunk, a füvek kielégítették P-igényüket a 28 éve P-ral nem trágyázott, 66 mg/kg AL-P2O5 „gyenge” ellátottságúnak minősített talajon is. Termés a N-adag függvénye volt, mely a szénahozamokat megnégyszerezte. Az 1. kaszálásnál a 100 kg/ha, a 2. kaszálásnál a 200 kg/ha/év N-adag bizonyult előnyösnek. A 2. kaszálás kisebb termést, de N-ben gazdagabb szénát eredményezett. A széna kielégítően ellátottnak tekinthető N-ben, ha az anyaszéna N-tartalma a 2%-ot, a sarjúszéna N-tartalma a 2,5-3,0%-ot eléri. A gyep légszáraz-anyag tartalmát a N-trágyázás az 1. kaszálásnál 33%-ról 31%-ra, a 2. kaszálásnál 27%-ról 21%-ra csökkentette.
4. A PK-val kielégítően ellátott talajon a 100 kg/ha/év N-adag adta a maximális szénatöbbletet: az 1. kaszálással 61 kg, a 2. kaszálással 14 kg, azaz összesen 75 kg széna/kg N-re. A 200 kg/ha/év N 43 kg, a 300 kg/ha/év N 34 kg többletszénát eredményezett minden kg N-re. A 300 kg/ha/év N-adagnál az anyaszéna NO3-N tartalma 0,34%-ot ért el, túllépve a megengedett 0,25%-os koncentrációt. A kontrollon 0,06, N 100 kg/ha/év kezelésben 0,10, N 200 kg/ha/év kezelésben 0,22%-ot mértünk. A 2. kaszálásnál a sarjúszéna NO3-N készlete átlagosan felére csökkent az egyes kezelésekben.
5. A különbség-módszerrel számított N-hasznosulás a PK elemekkel is kielégítően ellátott kezelésekben meghaladta a 100%-ot. Ez visszavezethető a nagyobb termések fokozott N-felvételére a talaj NO3-N készletének rovására, melyet a korábbi évek túltrágyázása eredményezett. -
Különböző gyepkezelések hatásának cönológiai és természetvédelmi vizsgálati eredményei üde gyepen
3-15Megtekintések száma:29A gyepgazdálkodási rendszerekben a különböző agrotechnikai elemeket sok esetben természetközeli gyepeken kell alkalmazni, ahol a mezőgazdasági és természetvédelmi feladatokat össze kell hangolni a legelő minőségének hosszú távú megőrzése mellett, miközben az állatok minél olcsóbb tartása is kiemelt cél. A vizsgálatokat Aba település határában egy üde fekvésű gyepterületen végeztük. A területen 8 db azonos méretű parcella vegetációját és az ott keletkezett biomassza mennyiségi és minőségi összetételét vizsgáltuk. Jelen dolgozatban az alábbi kezelések vegetáció összetételére és értékelésére vonatkozó adatokat közöljük. A parcellák és a kezelések a következők voltak: I. parcella-szellőztetett; II. parcella-lazított; III. parcella-lazított és szellőztetett; IV. parcella-kontroll; V. parcella-szellőztetett és 15 t/ha istállótrágya; VI. parcella-lazított és 15 t/ha istállótrágya; VII. parcella-lazított, szellőztetett és 15 t/ha istállótrágya; VIII. parcella-lazított, szellőztetett és 30 t/ha istállótrágya. Minden parcellában 5 db cönológiai felvételt készítettünk 4 x 4 m-es kvadrátokat alkalmazva, a sávokban a kvadrátokat a tábla hossztengelye mentén déli irányba haladva vettük fel. Az egyes fajok becsült borítását %-ban adtuk meg, a gyepalkotók és az egyéb fajok arányát figyelembe véve. A Borhidi-féle növényökológiai mutatók közül a fajokat az NB (nitrogénigény relatív értékszámai) és a WB (relatív talajvíz, illetve talajnedvesség indikátor számai) mutatók alapján értékeltük. A szociális magatartás típusokat (SZMT) szintén Borhidi munkája alapján a természetvédelmi értékkategóriákat (TVK) Simon szerint határoztuk meg. Az életforma elemzést pedig Pignatti életforma típusai alapján végeztük el.
Az adatok alapján az egyes parcellák vegetációjának az összetételei a kontroll IV-es parcella adataihoz képest jelentősen megváltoztak. Egyenes arányosság fedezhető fel a domináns pázsitfüvek, első sorban a Festuca arundinacea, Dactylis glomerata, Alopecurus pratensis, és a pillangós fajok (pl. Lathyrus tuberosus, Lotus corniculatus) borítási értékének a növekedése és a kijuttatott tápanyag mennyisége között. A nyolc vizsgált terület cönológiai felvétele alapján a kontroll terület (IV.) mutatta a legtermészetesebb állapotot, amit a fajösszetétel és a fajszám is megerősített. A IV. parcella felvételei közel állnak az I., II. és a III. parcella felvételeihez, ami azt igazolja, hogy a szellőztetés és a lazítás a gyep állapotán nem ront, hanem inkább elősegíti a természetes állapotának megőrzését. A VII-VIII. parcella kvadrátjai a legkisebb fajszámmal rendelkeznek ugyan, de az életforma spektrum, a természetességi mutatók, a természetvédelmi érték kategóriák és a szociális magatartási típusok alapján nem túl zavart élőhelyek.
A gyeplazítás és gyepszellőztetés hatása között jelentős eltérés nem mutatható ki, de a III. parcella, ahol mindkét kezelés megtörtént, a kontroll területhez közelebb került. A gyepkezelési módszerek hatására vonatkozóan, hosszú távon is (azonos környezeti viszonyok mellett) sikerült egy kiindulási adatsort előállítani. Összességében, a vizsgálat értékes eredményeket adott a különböző gyepkezelési módszerek alkalmazása során fellépő változáskora, és emellett gazdasági szempontból is eredményes volt
-
Farmon tartott gímszarvasok táplálóanyag-szükségletének kielégítése legelőn. Hazai és nemzetközi kapcsolatok: A „Vad- és legelőgazdálkodás időszerű kérdései” című tanácskozás (MTA Budapest – Kaposvári Egyetem, 2006. május 18-19.) tudományos közleményei
7-12Megtekintések száma:46A szerzők összegzik a gyep táplálóértékét befolyásoló fontosabb tényezőket, különös tekintettel a gyepben található pillangós virágú növények előfordulásának arányára. Elemzik a gyepnövényzet fejlettségének hatását az emészthetőségre, a gyeptakarmány metabolizálható energiatartalmára és a gímszarvasok takarmány felvételére. Foglalkoznak a nagyon gyakran elhanyagolt tényezőnek, a legelő állatok ivóvíz ellátásának a takarmányozásban betöltött szerepével, végül ismertetik a Kaposvári Egyetem Szarvas Ágazatában folyó kutatások néhány fontosabb eredményét.
-
Műtrágyázás hatása a telepített gyep aminosav tartalmára és hozamára 5.
11-20Megtekintések száma:65Egy műtrágyázási kísérlet 28. évében, 2001-ben vizsgáltuk az eltérő N, P és K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz vezérnövényű nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék aminosav tartalmára és hozamára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést x 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2001. évben kielégítő, 621 mm csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A kísérlet módszerét és a főbb tanulságait előző közleményeink foglalták össze (Kádár, 2005; Kádár és Győri, 2005). Levonható következtetések:
1. A vizsgált 18 aminosavból 8 változott igazolhatóan a N-trágyázás hatására: A GLU, ASP, HIS, ARG 12-19%-kal nőtt; míg a PRO 23, CYS 25, TRY 42, ALA 48%-kal csökkent a maximális N-adagolás nyomán a nyersfehérjében, a N-kontrollhoz viszonyítva. Az emelkedő P-kínálattal nőtt az ASP, LEU, GLY, PHE, HIS, CYS koncentrációja, ill. drasztikusan 41%-kal esett az ALA tartalma a P-kontrollhoz képest.
2. Az NxP pozitív kölcsönhatások nyomán az NP kontrollon mért ASP 7,2-ről 10,3%-ra, HIS 3,8-ról 5,8%-ra, ARG 3,2-ről 4,2%-ra emelkedett az együttes NP trágyázással. Ugyanitt az ALA 5,8-ról 2,2%-ra, ill. a TRY 1,3-ról 0,6%-ra zuhant. A TRY koncentrációját a K-trágyázás is mérsékelte átlagosan 0,3%-kal, így az abszolút kontrollon mért 1,59-ről 0,35%-ra esett vissza a maximális NPK kezelésben.
3. A gyepszéna aminosav hozamát a N-trágyázás átlagosan 3-4-szeresére, a P-trágyázás 2-2,5-szeresére, míg a K-trágyázás 20-30%-kal növelte. A 28 éven át nem trágyázott abszolút kontroll és a maximális N3P3K3 trágyázási szint között az ALA és TRY hozama 3-4-szeres, a szénatermés 5-szörös, az egyéb aminosav hozamok átlagosan 8-12-szeres növekedést mutatott. A HIS 14, PRO 16, GLY 18, CYS 20-szoros hozamnövekedést ért el a kontrollhoz képest. Az esszenciális aminosavak tömege 774 kg/ha, összes aminosavak tömege 1552 kg/ha, nyersfehérje hozama 1779 kg/ha-t ért el a N3P3K3 ellátottságon.
4. Az NxP kölcsönhatások eredményeképpen az ASP/ALA aránya az NP-kontrollon mért 1,2-ről 4,7-re, ARG/TRY aránya ugyanitt 2,5-ről 6,3-ra, HIS/TRY aránya 2,9-ről 9,7-re tágult az együttes NP-túlsúly nyomán. A trágyázás inbalanszt hozhat létre egyes aminosav-párok között, antagonizmust indukálva. Hasonló viszonyok között a takarmány triptofán kiegészítésre szorulhat az aminosav egyensúly helyreállítása céljából. -
Az évjárat hatása magyar szürke szarvasmarha legelő vegetációjára 2022- és 2023-ban ― Esettanulmány
29-36Megtekintések száma:23A Pro Vértes Közalapítvány kezelése alatt álló, „Szűzföld” területén, melynek természetvédelmi célú kezelése és gazdasági célú legeltetése 1998 óta magyar szürke szarvasmarhával valósul meg. A jelen munkában a legelő vegetációjának egy extrém száraz 2022-es és extrém nedves 2023-as évi adatait elemeztük az évjárathatás vizsgálata céljából, melynek során 2 × 2 m-es cönológiai felvételek adatait dolgoztuk fel. A fajok ökológiai jelzőértékeinek elemzéséhez a Borhidi-féle relatív növényökológiai mutatókat használtuk fel: a nitrogénigény relatív értékszámai (NB) és a relatív talajvíz- illetve talajnedvesség szerinti értékei (WB). Továbbá a Simon-féle természetvédelmi értékkategóriák (TVK) és a Borhidi-féle szociális magatartástípusok (SBT) szerint is értékeltük az adatokat. A vegetáció gyepgazdálkodási értékelése Klapp és munkatársai által alkalmazott fajok takarmányértékszámai alapján történt.
Az eredmények alapján a fajkészlet tekintetében szignifikáns eltérés nem alakult ki a két évben, de a borítási értékek tekintetében jelentős különbségek voltak. A csapadékos évben a kísérő fajok aránya csökkent, a gyomok és a természetes zavarástűrők aránya nőtt. A pázsitfüvek és a pillangós fajok mennyisége nőtt, ami gyepgazdálkodási szempontból fontos.
-
Túlérett juhtrágya hatása ecsetpázsitos szikes rét első növedékének növényállomány összetételére és hozamára
29-32Megtekintések száma:26Vizsgálatokat végeztünk túlérett juhtrágya adagok kijuttatásával környezetkímélő tápanyag-visszapótlás technológiájának pontosítása céljából a DE AMTC Karcagi Kutató Intézetében, kaszálásos hasznosítású gyepterületen. Az extenzív Alopecuretum pratensis gyeptársulásban beállított négy éves kísérletünk eddigi eredményei alapján megállapítottuk, hogy a 20 t/ha trágyaadag kijuttatása a legkedvezőbb ökonómiai szempontból és a pillangós virágú gyepalkotó növények állományának növelése céljából is.
-
Műtrágyázás hatása a telepített gyep ásványi elemfelvételére 4.
3-10Megtekintések száma:42Egy műtrágyázási tartamkísérlet 28. évében, 2001-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék ásványi elemfelvételére. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést x 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2001. évben kielégítő, 621 mm csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A kísérlet módszerét, körülményeit, valamint a műtrágyázás termésre és a széna összetételére gyakorolt hatását előző közleményeink taglalták (Kádár, 2005, 2005a; Kádár és Győri, 2005). Főbb következtetések:
1. Az NxP pozitív kölcsönhatások eredményeképpen és a K-kezelések átlagában az egyes elemek felvétele az 1. kaszáláskor alábbi intervallumban ingadozott az N0P0 kontroll és a maximális N3P3 kínálat között: K 62-190, N 45-218, Ca 16-51, S 5-24, P 4-24, Mg 4-16, Na 0,5-5,0 kg/ha; Mn 282-968, Sr 35-170, Zn 32-73, Ba 29-55, B 18-44, Cu 8-40 g/ha. Hasonlóképpen a KxP pozitív kölcsönhatások nyomán a Ba 23-62, Ni 1,5-8,9 g/ha tartományban változott. A KxP negatív kölcsönhatások viszont K0P0 kontrollon mért 1,6 g/ha Mo felvételt 0,4 g/ha-ra mérsékelték.
2. A 2001. október 9-én történt 2. kaszálás idején a N-hatások érvényesültek: szénahozam a kontrollon mért 1,0 t/ha-ról 3,9 t/ha-ra nőtt. Ugyanitt a Fe, Ba és Mo felvétele kétszeresére; a Ca, S, P, Sr, Zn és Co felvétele 3-4-szeresére; a K, N, Mg, Mn, Ba, Cu és Ni felvétele 5-6-szorosára, míg a Na felvétele 33-szorosára nőtt a maximális N-kínálattal, a kontrollhoz viszonyítva a PK kezelések átlagában.
3. A két kaszálás összegeit tekintve a szénahozam a 28 éve trágyázatlan talajon 3 t/ha, míg a maximális N3P3K3 kezelésben 13 t/ha volt. Ugyanitt a felvett Fe, Cr, B, Ni, Mo és Co 2-3-szorosára; a Ca, Mg, Mn, K, Zn, Ba és Cu 5-6-szorosára; a S, Sr és P 7-8-szorosára; a N 10-szeresére, míg a Na 16-szorosára emelkedett. A kivont K és N maximális tömege elérte a 388 kg/ha, Ca 80 kg/ha, S 49 kg/ha, P 42 kg/ha (96 kg/ha P2O5), Mg 24 kg/ha mennyiséget.
4. Az 1 t széna képzéséhez szükséges átlagos fajlagos elemigény kísérleti viszonyaink között az alábbinak adódott: 25 kg K (30 kg K2O), 20 kg N, 6 kg Ca (8-9 kg CaO), 2-3 kg S, 2 kg P (5 kg P2O5), 2 kg Mg (3-4 kg MgO). Mikroelemek fajlagos tartalma: 300 g Na, 200 g Fe, 120 g Mn, 100 g Al, 16 g Sr, 13 g Zn, 8 g Ba, 5 g B és Cu, 1-2 g Ni, 1 g Mo, 0,2 g Cr, 0,1 g Co. As, Hg, Cd, Pb és Se általában 1 g kimutatási határ alatt maradt. -
A legeltetés hatásának gyepgazdálkodási és természetvédelmi vizsgálata Tapolcai- és Káli-medencei lólegelőn a 2008. évi legeltetési idényben
65-72Megtekintések száma:61A vizsgált területek a Tapolcai- és a Káli-medencében találhatók Köveskál és Nemesgulács települések közelében. Nemesgulács határában 6 hektárnyi területen 4 lovat tartanak szabad legeltetéssel (0,7 ló/ha) a Cynodonti-Poëtum angustifoliae gyepen, mely egy domboldalon helyezkedik el. A lejtő alsó és felső egyharmadában végeztünk botanikai felvételezéseket. A területen korábban szőlőt termesztettek. Köveskál határában 2 lóval legeltetett, kb. 1 hektárnyi gyep szintén a Cynodonti-Poëtum angustifoliae. Itt közvetlen a legelő mellett találtunk kontroll területet, mely egy Salvinio-Festucetum rupicolae asszociáció. A területet korábban juhokkal legeltették. Minden mintaterületen 5-5 db 2×2 m-es kvadrátot jelöltünk ki. A kvadrátokat Braun-Blanquet (1964) módszerével felvételeztük 2008-ban havonta. Az adatok feldolgozása során az analitikus bélyegek közül a borítást (D), a fajszámot (n) értékeltük. A természetvédelmi szempontból fontos értékek közül a relatív nitrogén igény (NB), a szociális magatartási formák (SBT) (Borhidi, 1995), és a természetvédelmi értékkategóriák (TVK) (Simon, 2000) voltak értékelve. A nemesgulácsi legelőn a lejtő alsó harmadában nagyobb a tápanyagban gazdag termőhelyekre jellemző fajok aránya, mint a lejtő felső harmadában, illetve megjelent a trágyázott talajokra jellemző nitrogénjelző Artemisia vulgaris. Ennek oka a tápanyag lemosódás. A gyep alacsony takarmányértékének oka az értékes pázsitfű- és pillangós fajok hiánya, valamint az 51,8%-os összborítás. A gyep értékes fajait az állatok kilegelték, és a kitaposás is megfigyelhető volt. Figyelembe véve a lovak válogatását, fajösszetétele alapján e társulás nem való lólegelőnek. Helyette juhokkal jobb hatásfokkal lehetne hasznosítani a területet. A köveskáli legelőn kiemelkedően nagy a tápanyagban gazdag termőhelyek növényeinek aránya. Mindkét térszínen a természetes zavarástűrők borítása volt a legnagyobb, 35% körüli abszolút borítással voltak jelen. A természetvédelmi értékkategóriák szerinti legnagyobb különbség a társulásalkotó fajok nagyfokú csökkenése a volt legelt területeken. Ezt a Poa angustifolia kilegelése okozta, amely takarmányozástanilag a legértékesebb faj a társulásban. A borítottság hiánya miatt a jövőben erős gyomosodás várható. A túllegeltetésnek és a rossz legeltetési módnak köszönhetően a hasznosított rész összborítása töredéke a természetközelibb, kontroll gyepének.
-
Műtrágyahatások vizsgálata a 2. éves telepített gyepen. Minőség, tápanyaghozam. 8.
119-128Megtekintések száma:40Egy műtrágyázási tartamkísérlet 29. évében, 2002-ben vizsgáltuk az eltérő N, P és K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék 2. évének termésére és elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K= 64 kezelést×2 ismétlést=128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny.
A vizsgált 2002. évben az 1. kaszálásig eltelt 8 hónap alatt a kísérleti terület 221 mm csapadékot kapott. A sarjúszéna fejlődéséhez 3 hónap és 180 mm csapadék állt rendelkezésre. Szénahozamokban a vízhiány tükröződött, és különösen a trágyázatlan N-kontroll parcellák termése esett vissza. A kísérlet módszerét, valamint a műtrágyázás termésre és a N-hasznosulásra, valamint az egyéb ásványi elemek felvételére gyakorolt hatását előző közleményeink foglalták össze (Kádár, 2006a, b). Főbb levonható következtetések:
1. Döntőnek a N-hatások bizonyultak, melyek a szénaterméseket és a tápanyaghozamokat is megtöbbszörözték. A N-kínálattal nőtt a széna nyersfehérje, valamint mérséklődött a nyersrost, összes cukor és nyershamu tartalma. A P-hatások nem bizonyultak következetesnek, míg a K-trágyázás 15-20%-kal emelte a széna nyershamu készletét mindkét kaszálás idején.
2. A két kaszálás összegét tekintve a szénatermés a 29 éve trágyázatlan kontrollon (N0P0K0) mért 1,7 t/ha-ról 8,7 t/ha-ra emelkedett a maximális trágyázás (N3P3K3) nyomán. Ugyanitt a nyersrost 532 kg-ról 2876 kg-ra, a nyersfehérje 113 kg-ról 1110 kg-ra, a nyershamu 132 kg-ról 672 kg-ra, a nyerszsír 39 kg-ról 173 kg-ra ha-ént. A nyersrost/nyersfehérje aránya ezzel párhuzamosan 4,7-ről 2,6-ra szűkült.
3. A 3 éves tárolást követően a karotin nagy része elbomlott a szénában, az átlagos mennyiség csupán 0,9 mg/kg szárazanyag értéket adott. Az N-kontrollon mért 0,6 mg/kg a 200 kg/ha/év N-adaggal megduplázódott, majd a 300 kg/ha/év N-adag nyomán ismét bizonyíthatóan visszaesett.
4. A sarjúszéna kis termése átlagosan 50-70%-kal gazdagabb volt nyersfehérjében és nyershamuban, míg a nyerszsír készlete az anyaszénában mértnek 3-szorosát tette ki. A nyersrost/nyersfehérje aránya a sarjúban átlagosan 1,9, míg a gyenge minőségű, ill. tápértékű anyaszénában 4,2 volt. A sarjúszéna viszont nyersrostban volt szegényebb mintegy 20%-kal.
5. A sarjúszéna egyéb minőségi mutatóit vizsgálva azt találtuk, hogy a javuló N-kínálattal igazolhatóan esett a N-mentes kivonható anyag (Nmka) és a savdetergens rost (ADF) tartalma, valamint nőtt az energiafüggő és a N-függő metabolizálható fehérje (MFE és MFN), ill. a nettóenergia (NE) formák/jellemzők. A P-kínálat érdemi változásokat nem okozott. A K-trágyázás nyomán némileg emelkedett a neutrális detergens rost (NDF), ill. csökkent a Nmka és az energetikai mutatók (NE) értéke.