Keresés
Keresési eredmények
-
Degradáció mérése alulhasznosított természetes gyepen
47-54.Megtekintések száma:115Az állattartást kiszolgáló gyep művelési ág szerepe jelentősen hanyatlik a hazai legeltetett állatlétszám csökkenésével, ennek következtében növekszik az alulhasznosított, illetve az egyáltalán nem hasznosított gyepek területe. A Debreceni Egyetem, Agrár Kutatóintézetek Tangazdaság, Karcagi Kutatóintézetében négyféle gyephasznosítási módot vizsgáltunk három ismétlésben egy ecsetpázsitos sziki réten. Vizsgálatunk során meghatároztuk a kísérleti terület növényszerkezet összetételét, illetve meghatároztuk a talaj szén-dioxid-emisszióját, a talaj hőmérsékletét és a talaj nedvességét.
-
Fitomassza dinamika homoki gyepek szekunder szukcessziója során
3-10Megtekintések száma:99A szántóföldi művelés alól kivont területek kiterjedése egész Európában, így hazánkban is növekszik és természetvédelmi szempontból kívánatos, hogy ezeken a területeken gyepek jöjjenek létre. Gyepterületek létrehozása támaszkodhat csupán spontán szukcessziós folyamatokra, mely akkor lehet hatékony, ha a természetes gyepek fajainak lokális propagulum-forrásai biztosítottak. A gyepregeneráció során végbemenő vegetációdinamikai folyamatok és fajgazdagság változások finom léptékű elemzésére remek lehetőséget nyújtanak a fitomassza frakciók elemzésén alapuló vizsgálati módszerek. A fitomassza mérése pontosabb képet ad a növények tényleges mennyiségi viszonyairól, emellett ezzel a módszerrel megállapítható a holt fitomassza mennyisége is, ami jelentősen befolyásolja a növényfajok csírázási és megtelepedési esélyeit. Célunk a Kiskunsági Nemzeti Park területén található homoki parlagok spontán szukcessziójának tér-idő helyettesítéses vizsgálatával a következő kutatási kérdések megválaszolása volt: (1) Hogyan változik a homoki gyepekre jellemző célfajok fajszáma és tömegessége a szukcesszió során? (2) Hogyan változik a fő fitomassza frakciók mennyisége a szukcesszió során? (3) Milyen a természetközeli gyepek regenerálódásának dinamikája a vizsgált parlagokon? Eredményeink alapján a homoki gyepekre jellemző célfajok mennyisége nagyobb volt az idősebb parlagokon, mint a fiatalabb parlagokon. Kimutattuk, hogy a célfajok többsége már a fiatal parlagokon is megtelepedett, ehhez képest csupán néhány új célfaj jelent meg az idős parlagokon. Ezek az eredmények összhangban vannak a „initial floral composition” és a lassuló szukcesszió elméletével, melyek szerint a szukcesszió végkimenetelét a már kezdeti szakaszban jelen lévő fajok határozzák meg, és a vegetációs változások mértéke évről évre csökken a szukcessziós kor előrehaladtával. Vizsgálatunkban kimutattuk, hogy a talaj kálium- és foszfor-tartalma a fiatal parlagokon volt a legnagyobb, a nitrogén mennyiségének tekintetében azonban növekedést tapasztaltunk a parlagok korának növekedésével. Feltehetően a talaj nitrogénmennyiségének növekedésével magyarázható az is, hogy az összfitomassza és az avar mennyisége az idős parlagokon volt a legmagasabb. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a középidős és idős parlagok fajkészlete jól elkülönült a fiatal parlagok fajkészletétől és a parlagokon zajló vegetációfejlődés a referencia gyepek irányába mutatott.
-
Extenzív gyep szemiintenzifikációja növény- és talajkondicionálással
15-24.Megtekintések száma:86A hazai mezőgazdasági területekből jelentős területet fednek le a gyepterületek, melyek kérődző állatfajtáinknak még mindig a legfontosabb tömegtakarmány bázisát jelentik. Az évjárathatás (különös tekintettel az éghajlatváltozással járó időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedésére), a gyeptalajok tápanyagtőke szegénysége és a kemikáliák használatát és az öntözést kizáró környezetvédelmi előírások alacsonnyá és kiszámíthatatlanná tették a gyepek hozamát és beltartalmát. Kutatómunkánk során három, a környezetvédelmi hatóságok által engedélyezett növénykondicionáló szert vizsgáltunk kisparcellás körülmények között, melyek a gyártói leírás szerint alkalmasak a gyep tápanyagtartalmának közvetlen növelésére. Teszteltünk továbbá egy a környezetvédelmi hatóságok által engedélyezett talajkondicionáló szert, amely a gyepnemez kedvezőbb szerkezetének kialakításával javítja talaj-, víz-, levegő- és tápanyagforgalmát. Két különböző időjárású évben vizsgáltuk a gyep cönológiai összetételét, zöldhozamát, valamint a széna beltartalmi értékeit. A talajkondicionáló szer hatását a talaj CO2-emissziójának és nedvességtartalmának meghatározásával mutattuk ki. A cönológiai és zöldhozam vizsgálatok nem igazolták a kezelések hatását, beltartalmi paraméterek közül a Mg-, Mn- és Zn-tartalom kismértékű emelkedését tapasztaltuk. A talajkondicionáló szer pozitívan hatott a talaj nedvességtartalmára, ennek következtében megemelkedett CO2-emissziót tudtunk kimutatni.
-
A termőhely, a gyeptípus és az időjárás szerepe néhány gyep hozamának alakulásában a hasznosítás intenzitásának függvényében
13-18Megtekintések száma:138A gyep az erdő után a legkedvezőbb talajhasználati mód. Magyarország területének 10,75%-át fedi. A pázsitfüvek gyökérzetének 90-95%-a a talaj felső 10 cm-es rétegében található, ezért, és a nagy párologtató felület miatt nagy a gyepek vízigénye és időjárás-érzékenysége. Emellett a talaj tápanyagszolgáltató-képességének és egyes szélsőséges talajtulajdonságoknak (pl. nagy sótartalom) van döntő befolyása a gyeptípus kialakulásában és a termésképzésben. Kísérleteinkben 2 termőhelyen 5 évig (2006-2010), egy helyen 2 éven át (2009-2010) évi 2×-, 3×- és 4× hasznosítva vizsgáltuk a gyepek termésmennyiségét és -megoszlását, valamint egyéb paramétereket, melyekről ebben a dolgozatban nem számolunk be. A kísérletünk része az Ausztriában 27 termőhelyen folytatott klímaprojektnek. A laboratóriumi elemzéseket egységesen az LFZ Raumberg-Gumpenstein Kutatóintézetben végezték Irdningben, Dr. K. Buchgraber irányításával. Legfontosabb eredményeink a következők: A Kiskunsági puszta termőhelyen kialakult gyeptípus termőképessége nagyon behatárolt. Az aszályra a legnagyobb terméscsökkenéssel reagált, ugyanakkor a jó csapadékellátottságra a legkisebb növekedést produkálta. A leggyengébb talajadottságú termőhelyen az extenzív gyephasznosítás késői első kaszálással nagyon kedvezőtlen hatású volt. A jobb minőségű termőhelyeken is a 3-, esetleg 4 növedékes hasznosítási módnál tudott a gyep legjobban alkalmazkodni az időjárási szélsőségekhez.
-
A magnéziumtrágyázás hatása a füvek termésére és ásványianyag tartalmára
29-31Megtekintések száma:63A füvek jól reagálnak a tápanyag-ellátásra, a fűhozam és ásványianyag tartalom jelentősen növelhető trágyázással. A növények Mg-tartalmát elsősorban a talaj Mg-tartalma határozza meg. A füvek Mg tartalma 0,1-0,3% között változik, esetenkélll ennél nagyobb is lehet. Az állatok ásványianyag-ellátása szempontjából 0.20-0.25% Mg tekinthető kritikus értéknek. Amennyiben a szárazanyag Mg-tartalma 0.2%-nál kisebb, a legelőn tartott teheneknél fűtetánia léphet fel.
Tenyészedény-kísérleteink alapján megállapítható, hogy magnéziumszegény, savanyú homoktalajokon a szálkásperje, az angolperje hozama és Mg-tartalma egyaránt növelhető megfelelő NPK- és Mg-trágyázással. A nagyobb hozam és a jó minőség elérésére a K-, Ca- és Mg-ellátást össze kell hangolni. Az egyoldalú beavatkozások torzulásokhoz vezetnek a talajoldat összetételében. melyek a termés mennyiségét és minőségét is kedvezőtlenül befolyásolhatják.
A Box-Wilson módszerrel tervezeti többtényezős kísérletek alkalmasak a magnézium érvényesülését befolyásoló tényezők vizsgálatára. A tényezők együttes változtatásával sokkal kevesebb kezeléskombinációval határozhatók meg a közvetlen hatások és kölcsönhatások, mint a hagyományos kísérletezési módszerekkel.
Kísérleteink igazolták, hogy Biczók és Tolner-Kafarov munkáján alapuló - számítógépes programjai alkalmasak a többtényezős kísérletek tervezésére és értékelésére. A regressziós egyenlet hűen írja le a mért paraméter és a kezelések kapcsolatát. A felület egyes szegmensei síkban ábrázolhatók.
Az értékelés módszerét kiegészítettük a hatásfelületek térbeli ábrázolásával, a maxumum-számítással, továbbá az optimális adagok és arányok számításával. A továbbfejlesztett értékelési módszerrel megállapítottuk, hogy a K-, Ca- és Mg-ionok antagonizmusa a termésképzésben csak szélsőséges esetekben érvényesül. A vizsgált elemek bizonyos határok között segítik egymás hatását. -
Extenzív hasznosítású gyepek élőhely kezelése különböző szarvasmarhafajták legeltetésével
19-29Megtekintések száma:96A hagyományos legeltetés világszerte fontos szerepet játszik a gyepek megőrzését célzó természetvédelmi kezelési programokban. Az elmúlt évtizedekben több kísérlet is indult a korábbi hagyományos gazdálkodás visszaállítására, azonban csak néhány olyan esettanulmány áll rendelkezésre, amely az extenzív és intenzív fajtáknak a növényzet összetételére gyakorolt hatását vizsgálja. Számos vizsgálatban arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar szürke szarvasmarha az intenzív fajtáknál kevésbé válogató legelése valószínűleg több „léket” alakít ki a gyepben, ahová az egyéb, döntően kétszikű fajok megtelepedhetnek. Ezzel szemben az intenzív tartástechnológiát igénylő állatok homogénebben legelnek, a fenti fajbetelepülés korlátozott, ez mutatkozik meg a kisebb fajszámban és a fajkombinációk számának alacsonyabb értékében. A fentiek tükrében munkánk elsődleges célja olyan hazai és nemzetközi forrásmunkák bemutatása, amelyek során értékelhetjük, hogy a különböző intenzitású szarvasmarhafajták legelése, taposása milyen változásokat okoz a legelő növényzetében, a talaj tulajdonságaiban, valamint az állatok viselkedési tulajdonságainak tekintetében.
-
A gyepgazdálkodás szerepe az EU Talajvédelmi Stratégiájában
3-15Megtekintések száma:74Mezőgazdaságunk és EU csatlakozásunk szerkezetátalakításánál megkülönböztetett jelentősége lesz annak, hogy mi fog történni jelenlegi gyepterületeinkkel, és a szántóföldi művelésből kivont területekkel, amelyek ésszerű és „fenntartható” hasznosítása nagy területeket érint, s sokoldalú következményekkel jár. Hogy a lehetséges hasznosítás-alternatívák közül melyik minősíthető kedvezőnek vagy kedvezőtlennek, azt a kitűzött célok döntik el, amelyeket viszont az ember határoz meg. Döntéseinél a természeti viszonyok sokfélesége miatt nem általánosíthat (büntetlenül), s döntésének rövid- és hosszú távú következményeit egyaránt mérlegelnie kell. Erre ma már a lehetőségek adottak. Megfelelő információk állnak rendelkezésre a talajokról, talajképződési tényezőkről és folyamatokról; azok modellezhetők, tehát módosításuk következményei előre jelezhetők. Megbízható prognózisok alapján a tervezett beavatkozások káros következményei elkerülhetők, megelőzhetők. Csak élni és nem visszaélni kell ezekkel a lehetőségekkel! (Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, 1999; Szemán et al., 1999; Várallyay, 1996, 2005; Várallyay és Németh, 1996; Vinczeffy, 1992).
Az ésszerű és korszerű gyepgazdálkodás jelentősége Európa és Magyarország Talajvédelmi Stratégiájában egyaránt vitathatatlan és nélkülözhetetlen (Németh et al., 2005). Alapelvei jórészt ismertek. Pontos részleteit, technológiai feltételrendszerét a tudományos kutatásoknak és elemző szintéziseknek kell meghatározniuk. Ezeket az oktatás, nevelés és tájékoztatás legkülönbözőbb szintjein és formáin kell megismertetni, propagálni. Megfelelő jogszabályok és gazdasági szabályozók rendszerét kell létrehozni, ami ésszerű gyepgazdálkodásra ösztönöz, sőt ha kell, kényszerít. Mindenekelőtt azonban olyan össztársadalmi tudatot és morált kell kialakítani, ami a korszerű gyepgazdálkodást a „fenntartható” (mezőgazdasági) fejlődés szükséges elemének ismeri el, s hajlandó tenni is ennek érdekében.
-
Extenzív és intenzív húsmarhafajták legeltetésének hatása a fitomasszára, hortobágyi szikeseken
25-34.Megtekintések száma:77Napjaink legfontosabb természetvédelmi célja a biológiai sokféleség megóvása és fenntartása száraz gyepeken és vizes élőhelyeken, valamint az ökoszisztéma funkciók megőrzése. A gyepek természetvédelmi kezelésekor fontos figyelembe venni a biomassza-fajgazdagság kapcsolatot, hiszen a biomassza viszonyok kismértékű növekedése vagy csökkenése jelentősen befolyásolja a fajgazdagságot. Vizsgálatunkban két hortobágyi mintaterület (Pap-ere és Zámpuszta) szarvasmarha legelőit hasonlítottuk össze növényzeti szempontok alapján (biomassza, fajösszetétel, növényzeti magasság, összes borítottság). A két mintaterület főbb környezeti paramétereiben hasonló (növényzet, talaj, mikrodomborzat, stb.), azonban hasznosításuk eltér egymástól: Zámon intenzív, vegyes genotípusú szarvasmarhafajtákkal, míg Pap-erén az őshonos extenzív magyar szürke szarvasmarhával legeltetnek. A mintákat 2015-ben és 2016-ban, évente egy alkalommal, júniusban gyűjtöttük be. Mindkét legelőn a nedvességgradiens mentén kiválasztott társulásokból (szikes mocsár és szikes rét) 3-3 db, 8 méter×8 méteres kvadrátokat jelöltünk ki. A biomassza produkció meghatározását átlagos növénymagasság mérésével, és a növényzet nyírásával végeztük. Összesen a 2 év alatt 440 db (2015-ben 240 db, 2016-ban 200 db) mintát gyűjtöttünk. A munkánk során a következő kérdésekre kerestük a választ: milyen hatással van a legeltetés a gyepek növényzetének biomasszájára, mennyiben tér el a különböző gyeptípusok növényzetének fitomasszája, eltérő hatása van-e a különböző szarvasmarha fajták (magyar szürke szarvasmarha, intenzív húsmarha) legeltetésének a gyepek növényzetére? Az eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az emelt állatlétszámmal való legeltetés hatására az avar mennyisége csökkent, az élőanyag biomasszája jelentősen nőtt, különösképpen a szálfüvek és a pillangósok mennyisége. Nagyobb fajszámot 2015-ben a kisebb intenzitással legeltetett területeken kaptuk. A legeltetés hatása gyeptípusonként eltérő. A pillangósok kivételével az összes vizsgált gyepalkotónk mennyisége és a növényzet magassága is jóval nagyobb volt a nedvesebb szikes mocsarakban. A szárazabb szikes réten nagyobb fajszámot találtunk, mint a szikes mocsárban. Az eredményeink alapján továbbá megállapítottuk, hogy a különböző szarvasmarhafajták legeltetése eltérő hatással van a növényzetre. Amíg az intenzív húsmarhával legelt területen avar felhalmozódást tapasztaltunk, addig az extenzív húsmarhával legelt területen jelentősebb mennyiségű élőanyagot, illetve fajszámot találtunk. Eredményeink is igazolták, hogy mind a nedvesebb, mind a szárazabb szikes élőhelyek fenntartása szempontjából rendkívül fontos a szarvasmarha legeltetés. Eddigi adatok alapján elmondható, hogy mind az extenzív húsmarha és mind az intenzív húsmarha alkalmas a szikes élőhelyek kezelésére mindkét gyeptípus esetében.
-
Gyepgazdálkodásunk jellemzése
4-12Megtekintések száma:101Az állattartó magyar nép ezer éven át legelőn tartotta állatait, amelyeket a nyugati országok vásároltak szívesen. A XIX. században kezdődött az állatok istállózása és szántón termelt monokultúrákkal való takarmányozása. Állataink leromlottak, tartásuk megdrágult, legelőink jelentős részét fölszántották, másik része erdősült és mindössze 30%-át hasznosították. A kérődzők száma 1975-1995 között 43%-ra csökkent az árpolitika miatt.
A kísérleti és üzemi eredmények szerint a legelőn való állattartás eredményes, szakmailag megalapozott és jelentősen mérsékli a települések környezet-terhelését. Fentiek miatt célszerű a legeltetéses állattartáshoz való visszatérés. -
Az ökológiai mutatók és a jelzőnövények ismeretének jelentősége a gyepgazdálkodásban 1. rész: A talaj vízháztartása és kémhatása
49-54Megtekintések száma:375Közleményünk azokról a növényekről szól, amelyek elsősorban az extenzív gyepeken gyakoriak, széles körben elterjedtek és a termőhelyet könnyen meghatározhatóvá teszik. A jelzőnövények segítségével lehetséges a talajok vízháztartásának, savanyúságának és mésztartalmának, tápanyagszolgáltatóképességének megállapítása és értékelése, ezért nagy jelentőségük van. Segítségükkel ellenőrizhető a gazdálkodási-agrotechnikai beavatkozások sikere is. A jelzőnövények bioindikátorok, olyan fajok, melyeknek a jelenléte, hiánya, eltűnése, visszaszorulása vagy terjedése, újbóli megjelenése a növényállományban megmutatja a termőhelyi tulajdonságokat és azok változását. Fontos információkat szolgáltatnak a talajok állapotáról és fejlődésük tendenciájáról. A talajvizsgálatokkal ellentétben nem pillanatnyi állapotot mutatnak, hanem a teljes vegetációs időszakban jellemzik a termőhelyi viszonyokat. A jelzőnövények vizsgálata nem helyettesíti, hanem kiegészíti a talajvizsgálatokat. Intenzív gyepgazdálkodás mellett ezek a jelzőnövények többnyire hiányoznak az állományból. A hiányukért leginkább az intenzív gazdálkodás a fő felelős. Egyes jelzőnövények indikátorai a különböző termőhelyi viszonyoknak. A vízhiányt és a mésztartalmat jelzi pl. a Bromus erectus. A szóban forgó jelzőnövények többsége egyúttal bioindikátora a tápanyagszegény talajoknak. A jelzőnövények segítségével megállapíthatók a kisléptékű termőhelyi különbségek. Az értékelés akkor alapos, ha azonos értékkategóriához tartozó faj is jelen van az adott termőhelyen, vagy az adott jelzőfaj nagyon nagy tömegben fordul elő. Figyelni kell a faj vitalitására is. A megfigyelést (felvételezést) egy vegetációs időszakban minimum kétszer el kell végezni, mert különböző a fajok fejlődési, virágzási ideje. Különösen fontos az első növedék alatti megfigyelés. A tavasziak csak ekkor figyelhetők meg.
-
Műtrágyahatások értékelése 6. éves telepített gyepen
19-30Megtekintések száma:67Egy műtrágyázási kísérlet 33. évében, 2006-ban vizsgáltuk az eltérő N, P, K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék 6. évének termésére és ásványi elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K=64 kezelést × 2 ismétlést=128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. Az első kaszálás 2006. június 8-án, a második szeptember 11-én történt. A tenyészidő során összesen 397 mm csapadékot kapott a terület 2006. évben, a 8,5 hónap alatt. A kísérlet módszerét, beállításainak körülményeit és az előző évek adatait korábbi közleményeink taglalták (Kádár, 2004, 2008; Kádár és Győri, 2004, 2005). Főbb eredmények:
1. Az 1. kaszálású anyaszéna adta a szénatermés ¾-ét. Maximális hozamokat a 200 kg/ha/év N-trágyázás produkált a jó P-ellátottságú (Ammóniumlaktát-oldható P2O5 214 mg/kg) talajon. Az NP-kontroll termése 1,5 t/ha-ról 7,5 t/ha fölé emelkedett az NxP pozitív kölcsönhatások nyomán. Önmagában a javuló P-ellátás nem növelte a termést, míg a N-trágyázás a P-kontroll talajon is 3,5 t/ha szénatöbbletet adott. Az együttes NP-trágyázással 6,0-6,5 t/ha többlettermés képződött. A K-trágyázás hatása az NP-szinteken elérte az 1 t/ha körüli mennyiséget, ahol a talaj AL-K2O tartalma 150 mg/kg alá esett.
2. A 2. kaszálású sarjúszéna a 33 éve trágyázatlan NP-kontrollon 0,5 t/ha, a kielégítő 300 kg/ha/év N és a jó P-ellátottság esetén 2,5 t/ha szénát adott. A két kaszálás összegét tekintve 2-10 t/ha között ingadozott a szénahozam az NPK-ellátottság függvényében. Ebben a viszonylag kedvező csapadékellátottságú évben az 1 kg N-re jutó széna többlettermése 47-33-23 kg volt a 100-200-300 kg/ha adagok függvényében.
3. A N-trágyázással látványosan szűkült (52-ről 24-re) az anyaszéna C/N aránya, nőtt a termés N-, és a legtöbb vizsgált kation koncentrációja. A 2. kaszálás kis termésében az elemek, fémek feldúsultak a töményedési effektus nyomán. Az emelkedő P-kínálattal a P, S és Sr dúsult a szénákban, mely elemek forrása az alkalmazott szuperfoszfát. Egyéb elemek, fémek felvételében a P antagonista hatása érvényesült (Na, Zn, Cu, Mo, Cr, Co). A K-trágyázással a széna K %-a emelkedett, míg az egyéb vizsgált elemek tartalma mérséklődött részben a hígulási effektusra (N, P, S), illetve döntően a kation-antagonizmusra visszavezethetően (Ca, Mg, Na, Sr). Érvényesült a K-B antagonizmus is.
4. A példaképpen bemutatott N×K kölcsönhatások eredőjeként a Sr 2-szeres, a Na 18-22-szeres, míg az N×P együttes hatására a Mo 13-15-szörös különbségeket jelzett, főként a 2. kaszálás idején. A műtrágyázás drasztikus beavatkozást jelenthet a talajba és a rajta termő növénybe. Az indukált elemhiányok és az okozott túlsúlyok anyagcsere betegségeket okozhatnak az állatban, ezért a talaj- és takarmányvizsgálatok elengedhetetlenek.
5. Levéldiagnosztikai szempontból a kielégítő N-ellátottság a 200 kg/ha/év N-adagnál vagy felette, a kielégítő PK-ellátottság korábbi adatainkat is figyelembe véve 150 mg/kg AL-P2O5 és AL-K2O vagy felette jelentkezhet. A S, Ca, Mg, Fe, Mn a kontroll talajon is kielégítő ellátottságról tanúskodott, míg a Zn, Cu, B hiányos termőhelyre utalt. A P/Zn, illetve K/B aránya kedvezőtlenül tágult a megfelelő kezelésekben, illetve a Cu/Mo arány szűkülése Cu-hiányra és egyidejűleg Mo-túlsúlyra utalt.
6. A szénába épült elemek mennyisége a két kaszálás összegében és a tápláltság/termés függvényében az alábbi határok között volt kg/ha-ban: 17-163 N; 36-122 K; 9-48 Ca; 6-17 P; 4-15 S; 3-14 Mg; 0,3-8,0 Na; 0,2-1,4 Fe; 0,2-0,9 Al és Mn. A Zn 33-194, Sr 28-141, Ba 5-46, Cu 5-39, B 5-26, Mo 3-6 g/ha között változott.
7. A botanikai összetétel drasztikusan módosult a gyep elöregedésével és a tápanyagkínálattal. A 8 vetett fűfajból 3 maradt, és 1 faj betelepült. A nádképű csenkesz borítása az N×P ellátás függvényében 21-70% közötti, átlagosan 44%, a csomós ebír borítása 4-24% a trágyázástól függően, átlagosan 18%, a taréjos búzafű borítása 0-28% a kezelések függvényében, átlagosan 9%, a betelepült magyar rozsnok borítása 0-24% a trágyázástól függően, átlagosan 9%, a gyomok borítása átlagosan 3-4% volt az 1. kaszálás idején. A gyomok főként ott szaporodtak el, ahol a gyep kiritkult (extrém NP-hiány, vagy túlsúly). A teljes növényi fedettség az NP-hiányos talajon 50%, az NP-vel jól ellátotton kezelésekben 95-97%-ot tett ki.
-
Műtrágyázás hatása a telepített gyep termésére és N-felvételére 1.
36-45Megtekintések száma:67Egy műtrágyázási tartamkísérlet 28. évében, 2001-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és N-felvételére. Termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést x 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2001. évben azonban kielégítő 621 mm csapadék hullott, és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg/ha vetőmaggal. Főbb eredményeink:
1. Vetéstől az 1. kaszálásig, 2001. 05. 23-ig összesen 391 mm csapadék hullott a 8 hónap alatt. A 2. kaszálás október 9-én történt, a közel 4,5 hónapos periódus alatt újabb 368 mm eső esett. A kedvező csapadékellátás nyomán az abszolút kontroll parcellák szénatermése az 1. kaszálással 1,7 t/ha-ról 8,8 t/ha-ra, a 2. kaszálással 1,2 t/ha-ról 4,2 t/ha-ra, az 1+2. kaszálás éves szénahozama 3 t/ha-ról 13 t/ha-ra nőtt az N3P3K3 kezelésekben.
2. A fiatal állomány N-igénye még mérsékelt, míg P-igénye erőteljes. A jobb kezdeti fejlődés segítése céljából a gyep telepítése előtt célszerű a talajt a „közepes” P-ellátottsági szintre feltölteni. E termőhelyen a 150 mg/kg körüli AL-P2O5 tartalom tekinthető elérendő célnak. Idővel a gyep P-igénye csökkent, míg N-igénye emelkedett. K-hatások nem jelentkeztek ezen a 135 mg/kg AL-K2O ellátottságú termőhelyen.
3. A 2. kaszálás idején P-hatásokat már nem kaptunk, a füvek kielégítették P-igényüket a 28 éve P-ral nem trágyázott, 66 mg/kg AL-P2O5 „gyenge” ellátottságúnak minősített talajon is. Termés a N-adag függvénye volt, mely a szénahozamokat megnégyszerezte. Az 1. kaszálásnál a 100 kg/ha, a 2. kaszálásnál a 200 kg/ha/év N-adag bizonyult előnyösnek. A 2. kaszálás kisebb termést, de N-ben gazdagabb szénát eredményezett. A széna kielégítően ellátottnak tekinthető N-ben, ha az anyaszéna N-tartalma a 2%-ot, a sarjúszéna N-tartalma a 2,5-3,0%-ot eléri. A gyep légszáraz-anyag tartalmát a N-trágyázás az 1. kaszálásnál 33%-ról 31%-ra, a 2. kaszálásnál 27%-ról 21%-ra csökkentette.
4. A PK-val kielégítően ellátott talajon a 100 kg/ha/év N-adag adta a maximális szénatöbbletet: az 1. kaszálással 61 kg, a 2. kaszálással 14 kg, azaz összesen 75 kg széna/kg N-re. A 200 kg/ha/év N 43 kg, a 300 kg/ha/év N 34 kg többletszénát eredményezett minden kg N-re. A 300 kg/ha/év N-adagnál az anyaszéna NO3-N tartalma 0,34%-ot ért el, túllépve a megengedett 0,25%-os koncentrációt. A kontrollon 0,06, N 100 kg/ha/év kezelésben 0,10, N 200 kg/ha/év kezelésben 0,22%-ot mértünk. A 2. kaszálásnál a sarjúszéna NO3-N készlete átlagosan felére csökkent az egyes kezelésekben.
5. A különbség-módszerrel számított N-hasznosulás a PK elemekkel is kielégítően ellátott kezelésekben meghaladta a 100%-ot. Ez visszavezethető a nagyobb termések fokozott N-felvételére a talaj NO3-N készletének rovására, melyet a korábbi évek túltrágyázása eredményezett. -
Balaton-felvidék (Badacsonytördemic, Balatoncsicsó) szarvasmarha-legelőinek természetvédelmi és a fajok relatív ökológiai szerinti értékelése
43-48Megtekintések száma:94Vizsgálatunkban két Balaton-felvidéki medencében található mintaterület (Badacsonytördemic és Balatoncsicsó) szarvasmarhalegelőit hasonlítottuk össze botanikai szempontok alapján. A két mintaterület főbb környezeti paramétereiben hasonló (növényzet, talaj, mikrodomborzat, stb.), azonban hasznosításuk eltér egymástól: Badacsonytördemicen magyar szürke szarvasmarhával, Balatoncsicsón pedig tejelő marhával végzik a legeltetést. A cönológiai felvételezést 6-6, egyenként 26 m hosszú lineáris transzszekt mentén végeztük, ezeken belül 5×5 cm-es mikrokvadrátokban jegyeztük fel az ott gyökerező növényfajokat. Ezeket az adatokat összesítve kaptuk meg a fajok előfordulási gyakoriságát az adott mintaterületen. Az adatok elemzésénél felhasználtuk a Borhidi-féle relatív ökológiai mutatók közül a WB és NB értéket, valamint a természetvédelmi értékkategóriákat. A természetvédelmi értékkategóriák szempontjából mindkét területen a természetes zavarástűrő fajok voltak többségben, arányuk a badacsonytördemici területen bizonyult a legmagasabbnak. A relatív talajvízigényt tekintve a szárazságtűrő fajok az összes mintaterületen gyakorlatilag hiányoztak, a legmagasabb az üde termőhelyet kedvelő és nedvességjelző fajok aránya volt. Relatív nitrogénigény szempontjából a mezofil fajok domináltak, az egyes mintaterületek között kisebb eltérések voltak tapasztalhatók.
-
A talajművelés felhagyásának hatásai a talaj és a növényzet egyes tulajdonságaira a Boda-halom példáján
3-10.Megtekintések száma:86A 2013-ig művelt Boda-halom, legutóbb lucernásként hasznosított felszínének szántóföldi művelésből történt kivonása után, 2014-től négy éven át talajmintákat vettünk a felhagyást követő változások vizsgálata céljából. Mintáink a felhagyott halomtestből, a halom továbbra is lucernásként hasznosított előteréből és kontrollként a környező gyepből származtak. Mindhárom vizsgált élőhelyen 2018 nyarán fajlistát és cönológiai táblázatot készítettünk. A három élőhely összehasonlítása során a kalcium-karbonát és pH értékeiben nem mutatkozott jelentős különbség. Az átlagos humusztartalom a kontroll gyepben (8,3±0,6 g/100 g) szignifikánsan (p<0,01) nagyobb volt, mint akár a lucernásban (3,9±0,5 g/100 g), akár a felhagyott halomtesten (4,8±0,2 g/100 g). A halomtest és a lucernás talajának humusztartalma közötti különbség nem volt szignifikáns. Tápanyag ellátottság (N, P) alapján a halom felszíne (N: 25,0±3,6 mg/kg; P: 66,5±2,7 mg/kg) és a lucernás talaja (N: 35,3±3,1 mg/kg; P: 122,5±2,5 mg/kg) szignifikánsan (p<0,01) különbözött. A növényzet szociális magatartás típus szerinti összetételében mindhárom élőhelyen domináltak a zavarástűrő és a természetes gyom fajok. A halomfelszín és a kontroll gyep esetében emellett a természetes kompetítor és generalista fajok voltak megfigyelhetőek nagyobb arányban. A felhagyást követő ötödik évben készült felvételek alapján az összborítás tekintetében a halomtest regenerálódó növényzete (91±1%) közelebb állt a kontroll gyephez (93±4%), a lucernás ennek alatta maradt (60±10%). Fajgazdagság alapján a halom növényzete (23 faj) szintén a kontroll gyephez (25 faj) közelített, a lucernás (15 faj) ebben a tekintetben is lényegesen különbözött a regenerálódó halomtól.
-
XX. Gyepgazdálkodási Világkongresszus. Írország, Dublin, 2005. június 26. – július 1.
141-142Megtekintések száma:68Immár XX. alkalommal rendezték meg a gyepgazdálkodási világkongresszust, ez alkalommal Írország fővárosában, Dublinban, 2005. június 26. és július 1. között. A négy évente rendezett kongresszusok célja nem változott. Összegzést adni a tudomány elmúlt négy évének eredményeiről és támpontokat adni a kutatás számára a közeljövő elvárásairól.
A Gyepgazdálkodási Világszövetség (International Grassland Congress) Állandó Bizottságának (Continuous Committee) jóváhagyásával a szervezők „A gyepek mint világméretű erőforrások (Grasslands – a Global Resource)” mottót választották a kongresszus témájául. A tudományos program ennek megfelelően átfogta nem csak a gyepgazdálkodás, de az érintkező tudományterületek szélesebb körét is. Az Ír Gyepgazdálkodási Szövetség (Irish Grassland Association) és az angol Gyepgazdálkodási Társaság (British Grassland Society), mint szervezők a szakmai rendezvények formájának jó megválasztásával ügyeltek arra, hogy az előadott témakörök a téma jellegének megfelelő fórumon kerüljenek terítékre. Ennek megfelelően valamennyi résztvevőt fogadó plenáris ülések foglalkoztak három átfogó témakörrel:
1. A gyepen termelt állati termékek iránti igény
A plenáris ülés mérlegelte a gyepről származó állati termékek iránt várható igényeket 20 éves távlatban a világon és a nagy földrajzi régiók szintjén, illetve kereste azokat a kulcstényezőket, amelyek befolyásolják a változások irányát vagy mértékét.
2. Gyepek és szálastakarmányok a társadalmi jólét javításáért és a szegénység csökkentéséért
A plenáris témakör kereste azokat a főbb lehetőségeket, amelyeket a gyepek és szálastakarmányok kínálnak a fejlődő országok elmaradásának/szegénységének csökkentésében. Sikeres projekteket mutatott be különböző társadalmi-gazdasági és agro-klimatikus zónákból, és rámutatott a sikerek kulcstényezőire.
3. Az állati termék előállítás és környezetvédelem gyepeken
A téma előadói tárgyalták és értékelték azokat az irányelveket és megközelítési módokat, melyek mentén összeegyeztethető a hatékony állati termelés a környezetvédelemmel és a környezeti állapot javításával, beleértve a szennyezés-, a talaj degradáció megelőzését, a biodiverzitás javítását. Vizsgálták annak mozgásterét, hogy hogyan lehetséges egy bizonyos területen az eltérő céloknak megfelelni, avagy a különböző célokat eltérő területegységeken lenne ésszerűbb megvalósítani. -
Extenzív és intenzív húsmarha legeltetés természetvédelmi szempontú összehasonlító vizsgálata hortobágyi mélyfekvésű gyepekben
39-47.Megtekintések száma:83A szikes puszták megfelelő állapotának és biológiai sokféleségének fenntartásában, a gyepterületek természeti értékeinek megóvásában a legelő állatoknak igen jelentős szerepe van. A legelés általános hatásain túl a természetvédelemnek különösen fontos, hogy milyen sajátosságai vannak az egyes állatfajok, sőt fajták legelésének, mivel ezek jelentős különbségeket mutathatnak mind a növényzetre, mind a talajra kifejtett hatásukban. Vizsgálatunkban két hortobágyi mintaterület (Pap-ere és Zám-puszta) szarvasmarha legelőit hasonlítottuk össze természetvédelmi szempontok alapján. A két mintaterület főbb környezeti paramétereiben hasonló (növényzet, talaj, mikrodomborzat, stb.), azonban hasznosításuk eltér egymástól: Zámon intenzív, vegyes genotípusú szarvasmarhafajtákkal, míg Pap-erén az őshonos extenzív magyar szürkével legeltetnek. A vegetáció felvételeket 2016 májusában készítettük el. A két területen összesen 40 db 2×2 méteres kvadrátban végeztük el a fajok borításbecslését nedves szikes mocsarakban és szárazabb szikes rétekben. Kérdésünk az volt, hogy a két különböző szarvasmarhafajta legeltetése, illetve a legeltetés felhagyása hogyan hat a vizsgált vegetáció típusok természetességére. A természetvédelmi értékkategóriák (TVK) megoszlását Simon (2000) szerint, a szociális magatartástípusok (SZMT) értékelést pedig Borhidi (1995) alapján végeztük. A vizsgálatok során megállapítható, hogy a szarvasmarha legeltetés hatása gyeptípusonként eltérő volt. A nedves szikes mocsarakban nagyobb mértékű változásokat figyeltünk meg az egyes növénycsoportok borításában a legelés-intenzitás változásának hatására, mint a szárazabb szikes réteken. Minden vizsgált élőhelyen az edafikus körülményekre jellemző pázsitfű- és sásfajok voltak a dominánsak. A legeltetés hatására a legtöbb területen nőtt ezen fajok borítása, ami hozzájárul a gyep záródásához és a gyom- és ruderális kompetítor fajok visszaszorításához, amelyek minden területen csak kis borítással fordultak elő. Eredményeink alapján mind az extenzív, mind az intenzív húsmarha legeltetés alkalmas a vizsgált élőhelyek természetvédelmi kezelésére.
-
Arzén felhalmozódás angol perjében (Lolium perenne)
67-68Megtekintések száma:51Az arzénszennyezés világszerte előfordul a talajvízben, különösen a mélyebb rétegekben. A talaj típusa, szerkezete, a víz elérhetősége és a földhasználat egyaránt befolyásolja a koncentrációt, amely 10-170 µg/l között változik. Mivel egyre több mély kutat létesítettek a földalatti víztartó rétegekhez való hozzáférés érdekében, az arzén felhalmozódása rendszeres kockázattá vált. A növények közvetlenül érintkeznek a talajvízzel, ezért potenciális nehézfém- vagy metalloid-akkumulátorok. A táplálékláncon keresztül az állatok és az emberek is képesek bizonyos mennyiségű fémet és fémszerű sókat felhalmozni. Ezek az elemek felhalmozódnak az élő szövetekben, és megszakíthatják a létfontosságú élettani ciklusokat (transzkripció, CO2-kibocsátás). Az angol rizsfűre (Lolium perenne) összpontosítottunk, mivel ismert a genomszekvenciája és széles körben elérhetőek a fajták. Ezt a fajt gyakran használják kérődzők és lovak optimális nyers takarmányaként. Gyors csírázási sebessége miatt laboratóriumi növényként is használják.
-
Különböző komposztadagok hatása az extenzív gyep talajának néhány tulajdonságára
9-14Megtekintések száma:104A magyarországi gyepterületek hasznosítása az ezredforduló után kiemelt jelentőséggel bír. Figyelembe vettük a Darányi Ignácz Terv prioritásait, melyben a vidékstratégia része a mezőgazdasági területek – benne a gyepterületek, legelők – hatékony hasznosítása a kis- és nagykérődzők létszámának fokozatos növelésével. A keletkező melléktermék, az istállótrágya hatékony szántóföldi-, illetve legelőn való hasznosítása is kiemelt jelentőséggel bír, figyelembe véve a folyamatosan nyíló agrárollón belül az évente/félévente dráguló mtrágyaárakat. A DE AGTC KIT Karcagi Kutató Intézet szabadalma, a TERRASOL biokomposzt egy jó alternatívát kínál a gazdálkodók részére. A beállított gyeptrágyázási kísérletünk elsődleges eredményeit már publikáltuk, ebben vizsgáltuk a különböző komposztadagok hasznosulását, értékeltük ezeket ökonómiai szempontból. Jelen írásunkban górcső alá vettük a talaj tulajdonságainak változását a különböző kezelések hatására. Az eredményeinket – térinformatikai módszereket is használva – jelenítettük meg. Mértük a négy kezelés talajának nedvességtartalmát, penetrációs ellenállását és CO2 emisszióját. Megállapítottuk, hogy 2012. esztendő aszályos körülményei között a 20 t/ha komposztadag is elégségesnek bizonyult, javítva a gyep talajának általunk vizsgált tulajdonságait.
-
Kaszálók vagy legelők lehetnek a Duna menti homoki gyepek?
31-38.Megtekintések száma:93A Festuca fajok a pannon vegetáció fontos gyepalkotói, ezen túl a vegetáció meghatározó tagjai olyan élőhelyeken, ahol a legtöbb növényfaj számára már túl szélsőségesek a körülmények. Gyepgazdálkodási felmérések alapján a szálas levelű vagy apró csenkeszek (Festuca) és élőhelyei úgynevezett gyenge termőképességű gyepeket alkotnak, mindamellett az élőhelyek jelentős természetvédelmi értéket képviselnek. Ezen élőhelyek jelentősége a klímaváltozással párhuzamosan, a száraz élőhelyek potenciális terjedésével feltehetően nőni fog. Kutatásunk fő kérdése a következő: a Dunát követve, több környezeti tényező változása (talaj, csapadék, hőmérséklet) mentén ezen homoki gyepek fajösszetétele hogyan változik, illetve a gazdasági hasznosíthatóságuk (takarmányozási, beltartalmi értékek) változike? A biomassza vágásminták a Duna mentén az északnyugat- Kisalföldtől kiindulva a Kárpát-medence központi nagy kiterjedt homoki hátságán át (ahol 3 részre, északi, középső és déli részre bontva) legdélibb, delibláti területéig, valamint a Kárpátok vonalán átlépve a Román-alföldig és Bulgáriáig 17 mintaterületről kerültek begyűjtésre. Minden mintaterületen 6-6 minta készült 0,5×0,5 m-es kvadrátok használatával. A mintákat a következő gyepalkotókra bontottuk: 1. A jellemző Festuca fajok, 2. egyéb pázsitfüvek, 3. pillangós fajok, 4. egyéb kétszikű fajok, 5. egyéb egyszikű fajok, 6. avar. Eredményeink alapján a gyepek biomassza mennyisége csekély, 300-800 g/m2 között változik. A nyílt homoki gyepekben 500 g/m2 alatti, és zártabb gyepekben a jelentősebb. A legkevesebb biomassza-mennyiséggel a F. vaginata gyepe rendelkezik, míg a legmagasabbal a F. rupicola/javorkae, ám minden gyeptípusban jelentős volt a Festuca fajok relatív biomassza mennyisége. Szintén nagy arányban meglévő gyepalkotó volt az egyéb, pillangós fajok nélküli kétszikűek csoportja. Ennek a két csoportnak az aránya is változott, úgy, hogy a gyep zártabbá válásával a F. vaginata típustól a F. wagneri-n át a F. rupicola/javorkae irányába haladva a Festuca fajok aránya csökken és az egyéb kétszikűek mennyisége jelentősebbé válik. A szúrós fajok csak zártabb gyepekben (Festuca rupicola/javorkae, F. wagneri) fordultak elő. A F. wagneri és a F. javorkae/rupicola állománya rendelkezik a legtöbb (18,55 g/0,25 m2) pillangós növényfajjal. E gyepekből gyenge minőségű réti széna várható, a kiskérődző ágazat számára jelenthet felhasználható takarmányforrást: leginkább a juhokkal történő hasznosítás jöhet szóba.
-
A legelő értéke
129-137Megtekintések száma:73A legelő értékét a természeti tényezők és a termelési módok határozzák meg. Tanulmányunkban, a természeti tényezők tekintetében vizsgáljuk a csapadék, hőmérséklet, domborzati viszonyok és talajösszetétel hatását, amelyek egyúttal a gyep értéke szempontjából fontos növényi összetételét is befolyásolják.
A termelési módokkal kapcsolatban a természetvédelmi követelményekre és a szakszerű gazdálkodásra hívjuk föl a figyelmet a hazai szakemberek sokrétű kísérleti munkája alapján. -
Felhagyott juhlegelő degradációjának mérése
43-48.Megtekintések száma:91A hazai legeltetett állatlétszám csökkenésével, jelentősen mérséklődik a kiszolgáló gyep művelési ág szerepe is. Növekszik az alul-, illetve az egyáltalán nem hasznosított gyepek részaránya. Kísérletünk során, melyet a Debreceni Egyetem, AKIT Karcagi Kutatóintézetében végeztünk, négyféle gyephasznosítási módot vizsgáltunk három ismétlésben egy ecsetpázsitos sziki réten. Meghatároztuk a kísérleti terület növényszerkezet összetételét, illetve megmértük a talaj széndioxid forgalmát.
-
Az évjárat hatásának pontosítása feltétlen juhlegelők koratavaszi növényállomány fejlettségére
17-22Megtekintések száma:55Extenzív juhlegelők első legeltetésének a lehetőségét vizsgáltuk a gyepállomány magasságának a nyomon követésével 2022 és 2023 tavaszán, a Karcagi Kutatóintézetben, ezen kéziratban az évjárathatásra fókuszálva. A környezetvédelmi támogatások miatt ráfordítás szint nélküli, réti szolonyec talajú gyepterületen 6 különböző paraméterrel rendelkező, koratavaszi juhlegeltetésre potenciálisan alkalmas gyepes termőhely esetében pontosítottuk évjáratokként azonos időpontokban, a talaj hőmérsékleti, -nedvességi adatait, valamint a gyepnövedék magasságát. Mindkét évjárat esetén megállapítható, hogy a parlaggyepen és a legelőerdőben indokolt a juhok legeltetését elkezdeni.
-
Magkeverékek fejlesztése fajgazdag szőlősorköz-takarónövényzethez
37-42Megtekintések száma:88Az ökológiai gazdálkodás során kiemelten fontosak az alternatív gyomvisszaszorítási módszerek, mivel a szintetikusan előállított gyomírtószerek használata nem engedélyezett. A talaj védelme és a talajlakó mikrobák diverzitása szintén kiemelt jelentősséggel bír az ökológiai szőlőtermesztésben. őshonos takarónövényzet alkalmazása megoldást jelenthet ezen problémákra, és javíthatjuk a szőlők biodiverzitását és ökoszisztéma szolgáltatásait. A növényzet korai fejlődését vizsgáltuk magas diverzitású magkeverékek vetése után 4 Tokaji borvidékhez tartozó szőlőben, on-farm körülmények között. Négy kezelést hasonlítottunk össze: (i) Biocont-Ecowin magkeverék vetése (12 faj), (ii) Pillangós magkeverék vetése (9 faj), (iii) Füvesgyógynövényes magkeverék vetése (16 faj) és (iv) kontrol (nem történt vetés). Vetés után (2012 márciusa) felvételeztük a vetett és kontrol szőlősorközök növényzetét 2012 és 2013 júniusában. Az első évben a vetett fajok nagy része sikeresen megtelepedett. A Biocont-Ecovin és Pillangós magkeverékekkel vetett szőlősorközök esetében tapasztaltuk a leghatékonyabb gyomvisszaszorítást. A második évre a Füves-gyógynövényes és Pillangós magkeverékekkel vetett szőlősorközökben alacsonyabb gyom borítást, míg a Biocont-Ecovin magkeverékkel vetett és kontrol sorközökben emelkedett gyomborítást tapasztaltunk. A projektben résztvevő szőlészek elégedettek voltak a magkeverékek megtelepedési sikerével. Fajgazdag szőlősorköz takarónövényzet létrehozására tett kísérletünk sikeres volt, és eredményeink azt mutatják, hogy a takarónövényzet telepítése kulcsfontosságú lehet az ökológiai szőlőtermesztésben.
-
Szakirodalmi összeállítás a gyepek istállótrágyázásáról
39-41Megtekintések száma:282A gazdálkodási körülmények átalakulása miatt nagyban megváltozott a gyephasznosítási gyakorlat. Hazánkban túlsúlyba kerültek az olyan gyepterületek, ahol természetvédelmi célú gyepgazdálkodást írnak elő a különböző rendeletek, vagy ezt a gazdálkodási formát maguk a tulajdonosok vállalják támogatás fejében. Teljesen mindegy, hogy milyen gazdálkodást végzünk, ha „a füvet betakarítjuk és lehordjuk a területről”, azt valamilyen tápanyag formájában pótolnunk kell a talaj számára. A szervesanyagok használata a fenntartható tápanyagpótlásban egyre nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon.
-
Műtrágyahatások vizsgálata a 2. éves telepített gyepen. Ásványi elemfelvétel. 7.
107-118Megtekintések száma:52Egy műtrágyázási tartamkísérlet 29. évében, 2002-ben vizsgáltuk az eltérő N, P és K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék 2. évének termésére és elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N× 4P×4K=64 kezelést × 2 ismétlést=128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny.
A vizsgált 2002. évben az 1. kaszálásig a gyep összesen 221 mm csapadékot kapott, beleszámítva a téli félévet is, tehát a 8 hónapos tenyészideje alatt. A 2. kaszálású sarjúnak 3 hónapos tenyészideje alatt összesen 180 mm csapadék állt rendelkezésére. A kísérlet beállításának körülményeit, módszerét, valamint a 2. éves eredményeinket előző közleményünk taglalta (Kádár, 2006). Főbb következtetések:
1. Míg a szénatermés tömegét döntően a N-ellátás határozta meg, a N-kontrollhoz viszonyítva ötszörösére növelve, az ásványi elemek felvételét a fellépő N×P és N×K kölcsönhatások ill. antagonizmusok és szinergizmusok jelentősen tovább módosították.
2. Az N×K ellátottság függvényében az 1. kaszálással kivont K pl. kereken 23-198 kg/ha, Na 0,1-7,1 kg/ha, Mo 0,4-3,5 kg/ha változást mutatott. Az N×P trágyázással a P 3-14 kg/ha, Sr 12-388 g/ha, Mo 0,5-4,5 g/ha határok között módosult. Hasonlóképpen nagyságrendi változások jelentkeztek a 2. kaszálás idején is.
3. A talaj növekvő oldható K-kínálatával nőtt a K és Ba, ill. visszaszorult az antagonista Ca, Mg, Na elemek felvétele. A P-trágyázás serkentette a P, S, Sr és Ba, valamint gátolta a Mo beépülését, melynek kivont mennyisége 1/3-ára esett a P-ral igen jól ellátott parcellákon. A bőséges N-ellátás főként a N, K, Mn, Sr és Cu elemek beépülését segítette, nagyságrendbeli akkumulációt eredményezve a N-kontrollhoz viszonyítva.
4. Az extrém tápláltsági szituációkat tekintve (az N0P0K0 és az N3P3K3 szintek között) az alábbi különbségek léptek fel a felvételben 2002-ben a makroelemek esetén: K 34-302 kg/ha, N 15-168 kg/ha, Ca 8-35 kg/ha, S 5-22 kg/ha, P 4-22 kg/ha (9-51 kg/ha P2O5), Mg 3-14 kg/ha. Kontrollhoz képest a Na beépülése 23-szorozódott az egyoldalún N-kínálattal, majd töredékére zuhant az együttes NPK adagokkal. Nagyságrendbeli emelkedést mutatott a Mn, Sr, Zn és Cu. Az As, Cd, Co, Cr, Hg, Pb, Se felvett mennyisége általában 1 g/ha méréshatár alatt maradt.
5. Az 1 t szénába épült elemtartalom a két kaszálás összegéből számítva 2002-ben az alábbi szórásokat mutatta a műtrágyázás függvényében: K 17-35 kg (20-42 kg K2O), N 9-19 kg, Ca 3-5 kg, S 2,0-2,5 kg, P 1,3-2,5 kg (3,0-5,7 kg P2O5), Mg 1,4-1,9 kg. A beépült mikroelemek mennyiségei: Na 170-980 g, Fe 90-170 g, Mn és Al 60-120 g, Sr 10-50 g, Zn 7-25 g, Ba és B 3-6 g, Cu 3-6 g, Ni 0,4-0,9 g, Mo 0,3-1,3 g/t széna. Adataink a gyep elemforgalmának mértékére utalnak, és iránymutatóul szolgálhatnak a műtrágyaigény becslésében a szaktanácsadás számára.