Keresés
Keresési eredmények
-
Extenzív és intenzív húsmarha legeltetés természetvédelmi szempontú összehasonlító vizsgálata hortobágyi mélyfekvésű gyepekben
39-47.Megtekintések száma:188A szikes puszták megfelelő állapotának és biológiai sokféleségének fenntartásában, a gyepterületek természeti értékeinek megóvásában a legelő állatoknak igen jelentős szerepe van. A legelés általános hatásain túl a természetvédelemnek különösen fontos, hogy milyen sajátosságai vannak az egyes állatfajok, sőt fajták legelésének, mivel ezek jelentős különbségeket mutathatnak mind a növényzetre, mind a talajra kifejtett hatásukban. Vizsgálatunkban két hortobágyi mintaterület (Pap-ere és Zám-puszta) szarvasmarha legelőit hasonlítottuk össze természetvédelmi szempontok alapján. A két mintaterület főbb környezeti paramétereiben hasonló (növényzet, talaj, mikrodomborzat, stb.), azonban hasznosításuk eltér egymástól: Zámon intenzív, vegyes genotípusú szarvasmarhafajtákkal, míg Pap-erén az őshonos extenzív magyar szürkével legeltetnek. A vegetáció felvételeket 2016 májusában készítettük el. A két területen összesen 40 db 2×2 méteres kvadrátban végeztük el a fajok borításbecslését nedves szikes mocsarakban és szárazabb szikes rétekben. Kérdésünk az volt, hogy a két különböző szarvasmarhafajta legeltetése, illetve a legeltetés felhagyása hogyan hat a vizsgált vegetáció típusok természetességére. A természetvédelmi értékkategóriák (TVK) megoszlását Simon (2000) szerint, a szociális magatartástípusok (SZMT) értékelést pedig Borhidi (1995) alapján végeztük. A vizsgálatok során megállapítható, hogy a szarvasmarha legeltetés hatása gyeptípusonként eltérő volt. A nedves szikes mocsarakban nagyobb mértékű változásokat figyeltünk meg az egyes növénycsoportok borításában a legelés-intenzitás változásának hatására, mint a szárazabb szikes réteken. Minden vizsgált élőhelyen az edafikus körülményekre jellemző pázsitfű- és sásfajok voltak a dominánsak. A legeltetés hatására a legtöbb területen nőtt ezen fajok borítása, ami hozzájárul a gyep záródásához és a gyom- és ruderális kompetítor fajok visszaszorításához, amelyek minden területen csak kis borítással fordultak elő. Eredményeink alapján mind az extenzív, mind az intenzív húsmarha legeltetés alkalmas a vizsgált élőhelyek természetvédelmi kezelésére.
-
Alföldi szélsőségesen száraz homoki gyepek domináns és gyepgazdálkodási szempontból fontos Festuca fajainak áttekintő és összehasonlító elemzése
3-12Megtekintések száma:191A Kárpát-medencében is előforduló, keskenylevelű Festuca fajok azon taxonjai közül az extrém száraz alföldi élőhelyeken elsős sorban olyan fajok találhatók meg amelyek gyűrűs szkelrenchimával rendelkeznek vagy gyűrűssé válik a vegetációs időszak végére. Elsősorban ez a Festuca vaginata fajt jelenti. Az utóbbi időszak kutatási eredményei alapján emellett több faj is megtalálható itt, a Festuca pseudovaginata, Festuca tomanii. Ezen fajok gyepgazdálkodási szempontból is fontosak, hiszem gyepalkotók. E fajok összehasonlító elemzését adjuk meg, áttekintő jelleggel a kéziratban. Kritikai áttekintés adunk a fajok eddigi közléseiről. A három faj morfológiai adatait is összehasonítjuk azzal a céllal, hogy megállapítsuk, mely morfológia bélyegek a legalkalmasabbak a fajok elkülönítésére. Megadtuk a 3 faj irodalmi áttekintését is. A három faj elkülönítésére a csúcsi és a leghosszabb bugaág 4. füzérke pozíciónak bizonyultak a legjobb elkülönítő morfológiai paramétereknek. A füzérkékben a külső toklászok hosszának elemzésekor a 2. virág a legmegbízhatóbb, amit a határozásnál is érdemes alkalmazni.
-
Gyepek talajának és rizoplánjának összehasonlítása
13-17Megtekintések száma:122Dolgozatunkban Debrecen környéki gyeptalajok fontosabb fizikai, kémiai és mikrobiológiai jellemzőit hasonlítottuk őssze.
Fizikai jellemzők közül az alábbiakat határoztuk meg: nedvességtartalom (t%), leiszapolható rész (Li%), Arany-féle kötöttségi szám ( KA).
Kémiai talajtulajdonságok közül vizsgáltuk a talajok kémhatását, összes só- (%) és karbonáttartalmát (pH értékétől függően), humuszlarlalmát, az összes nitrogén és a nitrát nitrogén lartalmát, valamint az ammániumlaktát oldható foszfor és kálium mennyiségét.
A mikrobiológiai vizsgálatok az összes csíraszám, ezen belül a cellulózbontő és nitrifikáfó baktériumok számának illetve a mikroszkópikus gombák számának meghatározására irányultak. Talajenzimek közül a foszfatáz és a kataláz enzim aktivitását mértük, valamim viszgáltuk a talajok CO2 termelö képességét is. A talajokbál izolálható mikrohaszám, illetve a talujok mikrobiológiai aktivitása ősszel nagyobb volt, mint nyáron. -
Kaszálás felhagyásának kezdeti hatása nyugat-magyarországi üde gyepek fajkompozíciójáradhdhdh
13-20Megtekintések száma:370Munkánk során három nyugat-magyarországi nedves gyepterület mátrixalkotó és egyben a területek gazdasági értékét is meghatározó domináns fajainak viselkedéséről gyűjtöttünk adatokat, 2012-ben és 2013-ban, három időpontban (április, június, augusztus). Arra kerestük a választ, hogy milyen fajkompozíciós változásokat idéz elő a gazdálkodás felhagyása és ez hogyan hat a gyep stabilitására és gazdasági értékére. Ehhez mindhárom kaszálón egyenként 50×50 m-es egységben hagytunk fel a kaszálással, majd a továbbra is kaszált és a felhagyott részeken 10-10 db, 2×2 m-es kvadrátban vizsgáltuk a fajok abundancia viszonyait. A kaszálók összes fajkészlete hasonló (a kaszálók páronkénti összehasonlításában, mindkét évben 55 ± 6% a közös fajok aránya), mégis a domináns fajok a kezelés felhagyására eltérő módon reagálnak a területeken, valószínűleg az abundancia viszonyokban meglévő szignifikáns különbségek miatt is. A Festuca arundinacea abundanciája a felhagyott területeken 2012-ről 2013-ra csökken, a Poa angustifolia a három kaszálón eltér_ módon reagál a kezelés felhagyására. A Cirsium canum a felhagyott és kaszált részeken is abundánsabb 2013-ban, mint 2012-ben. A három gyepterületet összevetve az elsőrendű füvek, a szúrós növények és a pillangósok évenként összesített abundancia értékei adódtak mindkét évben szignifikánsan különbözőeknek. A domináns fajok borításértékeiben tapasztalt szignifikáns különbségeket valószínűleg a kezelések különbözősége és a környezeti háttérváltozók hatásai együttesen okozzák.
-
Cönológiai adatok kisalföldi és csallóközi homoki mintaterületek vegetációjának ismeretéhez
25-30.Megtekintések száma:457Vizsgálatunkat nyílt és záródó, homoki sztyepprétekhez tartozó gyepek állományaiban végeztük a Kisalföldön (Győrszentiván, Gönyű) és Csallóközben (Čenkov). A vizsgált természetes nyílt gyepekben az uralkodó faj a Festuca vaginata volt, a záródó gyepekben pedig a F. rupicola dominált. A csallóközi mintaterületen F. javorkae alkotta gyepet is el tudtunk különíteni. A győrszentiváni állományok a gyeprestaurációs munkának köszönhetően maradtak meg, regenerálódtak. Minden mintaterületen és vegetáció típusban 6-6 db cönológiai felvételt készítettünk 2×2 m-es kvadrátok használatával. A F. rupicola dominálta gyep fajszáma és a diverzitás értékei is magasabbak voltak; a F. vaginata gyeptípusok hasonló fajösszetétellel és diverzitás értékkel rendelkeztek. A F. javorkae gyep diverzitása volt a legkisebb, de bizonyos fajok csak ebben a vegetációban jelentek meg. Új eredmény, hogy a potenciálisan csak a Kárpát-medencében előforduló bennszülött faj állományát el lehetett különíteni, és cönoszisztematikai szempontból is eltérést mutatott. A nyílt gyepekben, valamint a F. javorkae gyepben is a Festucion vaginatae elemek domináltak. A Festucetalia valesiacae és a Festuco-Brometea elemek a homoki sztyeprétben fordultak elő nagy arányban. Új eredmény, hogy a F. wagneri, a pannon homokpuszták bennszülött, domináns, társulásképző faja nem csak a Duna-Tisza közén, hanem a vizsgált területen is megtalálható. A győrszentiváni F. vaginata gyep fajösszetétele és diverzitás értékei alapján a restaurációs munkák természetvédelmi és gyepgazdálkodási szempontból is sikeresnek mondhatók.
-
Az avar rövid életű keresztesvirágú (Brassicaceae) gyomfajok csírázásra gyakorolt hatása
3-8Megtekintések száma:153A növények magról történő felújulása igen fontos a vegetációdinamikai folyamatok és a gyepi biodiverzitás fenntartásának szempontjából. A magok magesőből, vagy perzisztens magbankból történő csírázásához megfelelő mikroélőhelyek szükségesek. A gyepek legeltetésének és kaszálásának felhagyása avarfelhalmozódást eredményez, mely csökkenti a csírázáshoz szükséges szabad felszínek mennyiségét, és így hosszabb távon a gyepi biodiverzitás csökkenéséhez vezet. A rövid életű fajok magjainak csírázásánál kis mennyiségű avar gyakran előnyös, míg a túl nagy mennyiségű avar hátrányos. Ezen hatásokat azonban mindezidáig kevéssé vizsgálták az avarmennyiség és magméret függvényében. Ezért kontroláltan zajló csíráztatásos kísérletet végeztünk az avar csírázásra gyakorolt hatásának tanulmányozására. Hat rövid életű, eltérő magtömegű keresztesvirágú (Brassicaceae) gyomfajt csíráztattunk (Arabidopsis thaliana, Capsella bursa-pastoris, Descurainia sophia, Erophila verna, Lepidium campestre és Lepidium perfoliatum) növekvő avartakarás mellett. Eredményeink alapján a magtömeg és a növekvő avarvastagság is szignifikáns hatással volt a vetett fajok csírázására. A kisebb magvú fajok csírázását szignifikánsan gátolták a 300 g/m2 vagy 600 g/m2 tömegű avar rétegek. A nagyobb magtömegű fajok esetében nem tapasztaltunk negatív avarhatást. Szignifikáns pozitív avarhatást sem detektáltunk, habár a legmagasabb kommulatív csírázási arányt egy esetben sem a szabad talajfelszínen tapasztaltuk. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy az avarfelhalmozódás kisebb hatással van a nagyobb magméretű rövid életű fajokra, mint a kisebb magméretűekre.
-
A Maros folyó töltései a relatív ökológiai indikátorértékek és a szociális magatartási típusok tükrében
29-37.Megtekintések száma:152Az elmúlt évszázadok tájátalakító tevékenysége következtében a természetközeli élőhelyek kiterjedése jelentősen lecsökkent Európában. Közép- és Kelet-Európában a 19. században elindított folyószabályozások és a 20. században végrehajtott mezőgazdasági intenzifikáció következtében a gyepes élőhelyek jelentős része megsemmisült. Az agrártájakban az ember által kialakított másodlagos élőhelyek, mint pl. a temetők és a kunhalmok, fontos szerepet játszhatnak a regionális flóra fenntartásában. Vizsgálataink során a Maros folyó töltésoldalain kialakult másodlagos gyepek abiotikus paramétereit és természetességi értékeit hasonlítottuk össze. A töltésoldalak növényzetét 2 m × 2 m nagyságú kvadrátokkal mintavételeztük; a 80 kvadrátban az edényes növényfajok százalékos borítását becsültük. Az összehasonlításokat a Borhidi-féle relatív ökológiai indikátorértékek és a szociális magatartási típusok (SBT) segítségével végeztük. A különböző helyzetű és kitettségű töltésoldalak között jelentős különbségek adódtak a relatív hőigény (TB), a talajnedvesség (WB), a nitrogén-igény (NB) és a kontinentalitás (CB) indikátorérték-átlagok tekintetében. A töltésoldalak növényzetének természetessége is több esetben különbözött egymástól. Eredményeink azt mutatják, hogy a folyók menti töltések különböző helyzet[1] és kitettségű oldalai, az abiotikus tényezők változatossága következtében, jelentős szerepet játszhatnak egy adott terület flórájának és vegetációjának megőrzésében, s ezen keresztül egy adott terület biodiverzitásának fenntartásában.
-
Élőhely-gazdálkodás mezei területeken, különös tekintettel a gyepgazdálkodásra: A „Vad- és legelőgazdálkodás időszerű kérdései” című tanácskozás (MTA Budapest – Kaposvári Egyetem, 2006. május 18-19.) tudományos közleményei
13-24Megtekintések száma:262A változatlanul kedvezőtlen agrár-környezetet csak paradigmaváltással (Faragó, 1999b), a „bölcs vadgazdálkodás” gyakorlatával lehet semlegesíteni, ami egy élőhely gazdálkodással megtámogatott apróvad-gazdálkodás bevezetését jelenti. A területek 5-10%-át érintő élőhelyfejlesztés és szükségletek szerinti predátor gazdálkodás/szabályozás az élőhelyszerkezet diverzitásának fokozása révén a célfajok, azaz az apróvad állománynövekedését is eredményezi (Faragó, 1997b; Faragó és Náhlik, 1997). Ebben a munkában fontos szerep jut a gyepek megőrzésének, apróvad-barát kezelésének, mindenekelőtt a szegély élőhelyeken bolygatástól mentes, tartós gyepstruktúra kialakításának és fenntartásának.
-
Keskenylevelű ezüstfa hatásai külterjes juhlegelőn
39-44.Megtekintések száma:338A Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság, Karcagi Kutatóintézet extenzív juhlegelőjén végeztünk vizsgálatokat, melyek a keskenylevelű ezüstfa inváziós térhódítását érintették. A kutatásunk keretében Balázs-féle cönológiai felvételezést végeztünk, valamint megállapítottuk a Borhidi-féle degradációs fokot, mely azt mutatja, hogy az ezüstfával elfoglalt gyepek területei gyakorlatilag visszafordíthatatlanul degradálódtak. Talajvizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy az ezüstfa csurgója által határolt területek talajmintái nitrogénban (pérték: 0,006), valamint foszforban (p-érték: 0,003) gazdagabbak, mint a vizsgált kontroll gyepterület.
-
Városi gyepes területek szerepe a faji sokféleség fenntartásában
3-11Megtekintések száma:151Az elmúlt évezredek során az urbanizáció jelentősen átalakította a természetes ökoszisztémákat, miközben új, mesterséges élőhelyek jöttek létre. Az élőhelyek eltűnése és az abiotikus környezet változásai jelentős hatással vannak a városi biodiverzitásra. Kutatásunk során három városi élőhelytípusban (városi telkeken, városi parkokban és városszéli gyepekben) vizsgáltuk a vegetáció összetételét. A vizsgálati területeink Debrecen városában találhatóak, és minden területet féltermészetes gyepekre és zavarástűrő közösségekre jellemző fajok jellemeztek. Minden élőhelytípusból öt területet mértünk fel, területenként öt darab 5×5 méteres kvadrátban jegyeztük fel a vegetációban jelenlévő fajokat és azok borítását. Az alábbi hipotéziseket teszteltük:
(1) a városközpontra jellemző élőhelyeken (városi parkok) a fajszám és Shannon-diverzitás alacsonyabb, míg a gyom- és a zavarástűrő fajok aránya magasabb, mint a perifériális élőhelyeken (városi telkek és városszéli gyepek)
(2) a meleg- és tápanyagigényes fajok aránya magasabb, míg a nedvességigényes fajok aránya alacsonyabb a városközpontra jellemző élőhelyeken
(3) a homogenizációs hipotézis alapján a kozmopolita és idegenhonos fajok arányának növekedése és a természetes flóra elemeinek csökkenése tapasztalható a városközpontokra jellemző élőhelyeken.
Eredményeink alapján a városi élőhelyek fajösszetételét jelentősen befolyásolják a specifikus zavarások és az adott élőhely története. A leginkább városias élőhelyek, a városi parkok rendelkeztek a legalacsonyabb fajszámmal és Shannondiverzitással. A gyomok és zavarástűrő fajok aránya a városközpontban volt a legmagasabb a nagymértékű taposás és talajbolygatás következtében. A szárazságtűrő fajok nagyobb arányban voltak jelen a városközpontban, mint a városszéli gyepben, melynek oka a belvárosi területek sűrű csatornázottsága. A nitrogénigényes fajok aránya alacsonyabb volt a városi parkokban és a városszéli gyepekben, mint a városi telkeken, valószínűleg az élőhelyekre jellemző recens talajbolygatás miatt. Az idegenhonos fajok aránya, bár jelentős különbség volt tapasztalható a két élőhely zavartságában, mind a városi telkeken, mind a városszéli gyepekben magas volt. A kozmopolita fajok aránya jelentősen nagyobb volt a városi parkokban, mint a városszéli gyepekben vagy a városi telkeken. Az idegenhonos és kozmopolita fajok magas aránya a folyamatos emberi zavarással együtt kompetíciós hátrányba szorítja az őshonos fajokat, ebből következően ezen fajok aránya volt a legalacsonyabb a városközpontban. Annak ellenére, hogy a vizsgált városi élőhelyek nem járulnak hozzá jelentősen a ritka és veszélyeztetett fajok megőrzéséhez, nélkülözhetetlen szerepük van a fennmaradt gyepi vegetáció fenntartásában az intenzíven használt tájakban.
-
Az Aninai-hegység legelőinek gyógynövényei
70-72Megtekintések száma:132A kelet-európai országok természetes flórának gyógynövényei mind fontosabb forrássá válnak a gyógyszerészeti ipar számára, azon mértékben, hogy az iparosítás és szennyeződés jobban korlátozza a növények természetes életövezeteit. Az Aninai hegységek gyepjei nagyszámú, a fitoterápiában értékelt gyógynövényeket kínálnak. Ugyanakkor ezek a gyepek egy állandó forrást alkothatnak új kutatások és orvosságok felfedezése számára. Százhét gyógyszerészeti érdekű faj lett azonosítva, amelyekből a következők nagyobb számban fordulnak elő: Achillea sp., Thymus sp., Viola sp., Hypericum perforatum, Plantago lanceolata, Origanum vulgare, Primula sp., Taraxacum officinale, Urtica dioica, Filipendula ulmaria.
-
Festuca taxonok kertészeti alkalmazhatósága I.
3-9Megtekintések száma:452A kutatás kapcsolódik egy OTKA pályázathoz, amely a Duna mentén elterülő homoki területek vegetációjának vizsgálatával foglalkozik. A jelen munka során a Duna menti homoki gyepeken előforduló természetes Festuca fajok közül a kertészeti gyakorlatban alkalmazható taxonok elemzését (Festuca wagneri és F. tomanii) végeztük el. Fő kérdéseink a következők voltak: van-e közöttük olyan, amely alkalmas lehet városi környezetben való felhasználásra? A két kiválasztott faj eltér-e szignifikánsan egymástól? Vannak-e olyan morfotaxonómiai bélyegek a vizsgált Festuca fajokon, amelyek a kertészeti gyakorlatban is potenciálisan alkalmazhatók? Az edénybe és a normál kerti talajba elültetett tövek közül a F. wagneri és a F. tomanii egyedek jól elkülönültek. A F. tomanii példányok egységesebbnek és jelentősebb méretűnek bizonyultak. Mindkét taxon jól tűrte az edényes nevelést, s bár az átlagos levélhossz és a virágzati szár a perlittel kevert nevelő közegben nagyobb értékeket mutatott, a fedettség vizsgálata során a perlit nélküli állományok jobban szerepeltek, tehát a plusz költséggel járó perlit hozzáadása nem biztos, hogy megtérül a termesztő számára. A két faj számos morfológiai paraméterben egyértelműen elkülönült egymástól. A Festuca wagneri morfológiai változatossága a jelen morfotaxonómiai vizsgálatok során is jól kiütközött és a kertészeti gyakorlat számára is alkalmas paraméterekkel rendelkezik.
-
Összehasonlító botanikai és természetvédelmi vizsgálatok telepített és felújított gyepekben a Csákvár melletti Páskom területén
63-73Megtekintések száma:155Vizsgálataink során az eltérő hasznosítású visszagyepesített legelők botanikai összetételét és gyepgazdálkodási értékét vizsgáltuk. A mintaterület a Zámolyi-medencében található páskomi legelő 260 ha-os területe, melyet 2012 májusában mértünk fel. A területen parlag is található, amelyet 30 éve felülvetettek, és azóta nem folytattak kezelést rajta. A terület többi részét 2009-ben egymással párhuzamos lejtőirányú sávokban 4 különböző módszerrel gyepesítették vissza, majd 2011-ig kaszáltak. Minden gyeptípusban 7-7 cönológiai felvételt készítettünk, ahol a kvadrátokban előforduló fajokat, valamint azok borítási értékeit adtuk meg. A vizsgálat során arra kerestük a választ, hogy a legelő visszagyepesítési típusai és a kaszálás milyen hatással volt a legelő botanikai összetételére és gyepgazdálkodási értékeire. Az eredmények alapján a különböző gyeptelepítési módszerek közül a szénaráhordásos módszer volt a legeredményesebb, az így kialakított gyep hasonlít leginkább a természetes állapotú, referenciának tekinthető visszagyepesített terület vegetációjára. Itt a legnagyobb a fajszám és a természetes gyepek fajai is uralkodóvá válnak. A direkt vetésű, valamint a felhagyott telepített gyep különbözik leginkább a természetközeli állapotú 30 éve felülvetett gyepterülettől.
-
A Budai-hegység gyepterületein végzett természetvédelmi kezelések hatása a vegetációra.
21-28.Megtekintések száma:412Vizsgálatunk a Budai-hegységben található Ferenc-hegy, Harangvölgy (Disznófői gyepek) és Kis Sváb-hegy területén történt, a természetvédelmi kezelések növényzetre gyakorolt hatásaival foglalkozik. Munkánk bemutatja a területek mai arculatát, és következtetéseket von le a kezelések hatásáról és a területek jelenlegi állapotáról, fajgazdagságáról. Célunk, hogy biztosítsuk az adott gyepekben élő védett fajok fennmaradását, illetve növeljük a területek diverzitását. A mintaterületeken 6-6 db 2×2 m-es kvadrátban Braun-Blanquet-féle cönológiai felvételezést végeztünk, a fajok %-os borítását megadva. Minden esetben az előző években már kezelt és kezeletlen területrészeket hasonlítottuk össze, illetve a degradált területet vetettük össze a kontroll területtel. A cönológiai felvételeket a természetvédelmi szempontból fontos ökológiai mutatószámok segítségével elemeztük, továbbá a Pignatti-féle életforma-típusok szerint értékeltük, továbbá az adatsorok elemzéséhez detrendált-korreszpondencia (DCA) és klaszteranalízist is használtunk. A területeken a 2012-es és 2016-os évben készültek cönológiai felvételek, melyek összevetésével a következő eredmények születtek: A Kis Svábhegyen a kaszálás kedvez a gyepes életformájú és a raktározó szervekkel rendelkező fajoknak. A kaszált területen növekedett az életforma típusok aránya és a DCA elemzésen egységesebb képet mutat a terület. Harangvölgy és a Ferenc-hegy összehasonlításánál az eredmények azt mutatták a 2012-es eredményekhez viszonyítva, hogy a kezelt Ferenc-hegyi területen a száraz gyepi fajok kerültek előtérbe. Míg a kezelésben nem részesült terület, a Harangvölgy leromlást mutat, mely a természetes szukcessziónak a következménye. Eredményeink adatokat szolgáltatnak, illetve segítséget nyújtanak a lehető legmegfelelőbb kezelési módszer kiválasztásában a vizsgált gyeptípusokban.
-
Az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség 14. Szimpóziuma
49-50Megtekintések száma:2412007. szeptember 3-6. között rendezte az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség (European Grassland Federation) 14. szimpóziumát (14th Symposium of the EGF) a belgiumi Gentben. A szimpózium témájául a rendező szervezetek (a Belga Gyep- és szálastakarmány Társaság – Belgian Society for Grassland and Forage Crops; a Ghenti Egyetem; a Mezőgazdasági és Halászati Kutató Intézet – Institute of Agricultural and Fisheries Research) a Szövetség Végrehajtó Bizottságának (EGF Executive Committee) jóváhagyásával az „Állandó és időszakos gyepek – növény, környezet és ökonómia” (Permanent and temporary Grassland – Plant, Environment and Economy) témát választották.
A tudományos program a szövetség alapszabályában rögzített módon bonyolódott. Hétfőn egész nap, valamint kedden és szerdán délelőtt zajlottak a szekcióülések, kedden délután pedig a szakmai tanulmányút (mid-conference tour) tette kerekké a programot.
A szimpózium címéhez és a várható érdeklődéshez igazodva a rendezvény tudományos bizottsága 3 szekcióra bontotta a programot.
1. A gyep termése és annak minősége
(Production and quality)
2. A gyepgazdálkodási mód hatása a környezetre
(Impact of grassland management systems on environment)
3. A gyepgazdálkodás társadalmi-gazdasági következményei
(Socio-economical consequences) -
Természetes gyepek tájléptékű védelme a Hortobágyi Nemzeti Park határzónájában
3-10Megtekintések száma:150A védett területek füves élőhelyei világszerte erős antropogén zavarásnak vannak kitéve, melynek vizsgálata természetvédelmi oltalom alatt álló területek határzónájában rendkívül hatékonyan kivitelezhető. Ez azért is nagyon fontos, mert a védett területek pufferzónáját érintő negatív hatások időbeli felismerésével azokat még az érzékenyebb, belső területek elérése előtt csökkenteni lehet. Ennélfogva a nagy kiterjedésű és összefüggő nemzeti parkok különösen alkalmasak a védett területek határzónáit érintő antropogén eredetű tényezők elemzésére. Általánosságban a nemzeti parkok határán a régióra jellemző földhasználati típusok térben és időben változatos aránya figyelhető meg. Vizsgálatunkban a Hortobágyi Nemzeti Park határzónájában fellépő, emberi tevékenységhez köthető diszturbancia-faktorok hatását elemeztük, különös tekintettel az özönnövények előfordulására. Mivel a terület a régióra reprezentatív egységként tekinthető, eredményeink a pannon régió más füves élőhelyeire is értelmezhetőek. Tanulmányunk eredményei alapján a nemzeti park határzónáját elsősorban a földhasználat-váltás, illetve az agrártechnológia intenzifikálódása érinti negatívan. Az özönnövények térhódítását az öntözőcsatornák gyorsítják fel, emellett terjeszkedésüket elősegíti a legeltetés intenzitása és az élőhely-típus is. Összességében a következő javaslatokat tesszük a természetvédelmi oltalom alatt álló füves területek kezeléséhez: (1) legeltetési és özönnövény ellenes rendszerek hosszú távú kombinációi (2) hulladékok eltávolítása (3) vonalas létesítmények megszüntetése (4) csurgalékvizek kezelése (5) fényszennyezés csökkentése.
-
Boszorkánykörök - gyepjeink rejtett erőforrásai
29-40Megtekintések száma:71Ez az áttekintő tanulmányban a mérsékelt övi gyepekben előforduló boszorkányköröket (fairy ring), és azok ökológiai szerepét vizsgálja, kiemelve a hazai előfordulásokat. Bemutatja a Magyarországon előforduló 92 ilyen gombafajt, és részletesen tárgyalja a körök kialakulásának ökológiai mechanizmusait, növekedési ütemét (ami fajonként évi 7 cm és 125 cm között változik) és a különböző osztályozási rendszereket. Az ökológiai szerepük komplex és kettős: egyes fajok (1-es típus) a gombafronton negatív hatással vannak a növényzetre (pl. talajhidrofóbicitás, fitotoxikus anyagok), míg a körök belső zónájában serkentik a növekedést és növelik a diverzitást, részben az arbuszkuláris mikorrhiza gombák (AM) felszaporodásán keresztül. A boszorkánykörök tehát ökoszisztéma-mérnökök: alapvetően befolyásolják a tápanyagciklusokat, a talaj mikrobiális közösségeit, a növényi diverzitást és a biomassza termelést. Az általuk termelt vegyületek egy része (fairy chemicals) potenciális mezőgazdasági hasznosíthatósága rendívüli eredményekkel kecsegtetnek. A boszorkánykörök kutatása – annak ellenére, hogy kulcsfontosságúak a gyepi ökoszisztémák működésének megértéséhez – még mindig elégtelen. Az interdiszciplináris megközelítés, a távérzékelési technológiák alkalmazása és a matematikai modellezés alkalmazása a jövőbeli kutatásokban hozzájárulhat a gyepek megóvásához, helyreállításához és a klímaváltozásra való alkalmazkodásukhoz.
-
A szürke fenyérfű (Bothriochloa ischaemum L.) magyarországi előfordulása és gyepgazdálkodási helyzete (irodalmi áttekintés)
49-60Megtekintések száma:295A szürke fenyérfű szakirodalmi és herbáriumi források alapján összegyűjtött előfordulási adatai igazolják a pázsitfűfaj széleskörű, országos szintű elterjedtségét természetközeli (pl. Gánt, Aszófő) és erősen degradált (pl. Tiszaalpár, Tatabánya) termőhelyeken egyaránt. Mindössze három középtájból nem találtunk róla elterjedési adatot. A száraz (sőt, félszáraz, akár kiszáradó) gyepektől a nyíltabb, száraz erdőtársulásokig sok helyen megtalálhatja a számára kedvező életfeltételeket, beleértve a bolygatott, a másodlagos eredetű állományokat, és a parlagokat is. A magyar szakirodalom 52 hazai társulásból, cönotaxonból jelzi. A legtöbb előfordulási adat elsősorban olyan dombságokból és középhegységekből származik, ahol a száraz, melegebb déli oldalak (amelyeket gyakran antropogén zavarások is érnek, pl. túllegeltetés, művelt területek felhagyása) ideális mikrokörnyezetet teremtenek a faj felszaporodásához. A sok előfordulási adatot tartalmazó középtájak másik csoportjába az olyan alföldi területek tartoznak, amelyek klímája szárazabb, és táji szinten jellemző a jelenlegi, sőt még inkább a korábbi legeltetés (Duna-Tisza közi síkvidék: homoki gyepek, Körös-Maros köze: löszgyepek). Az elmúlt időszakra jellemző, és a közeljövőben is várható a degradált és felhagyott területek kiterjedésének növekedése. Ezek alapján a fenyérfű még nagyobb mértékű hazai elterjedésére lehet számítani.