Keresés

Keresési eredmények

• Az EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM IRATAINAK SORSA AZ 1950-ES ÉVEKBEN

  196-233

  Tóth Krisztina

  Megtekintések száma:

  178

  Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az alapítástól, 1635-től folyamatosan vezetett anyakönyvek, majd a rektori és a dékáni hivatalokban keletkezett iratok és jegyzőkönyvek tárolása a 20. század elején már nagy kihívások elé állította az intézményt. 1948-tól a papírtakarékosság jegyében kiadott selejtezési rendeletek és utasítások, valamint az 1950-ben megjelent levéltári rendelet értelmében nagyarányú iratselejtezési munkák kezdődtek, az ezek után megmaradt iratokat pedig a Magyar Országos Levéltár részére adták át. Az 1635 és 1900 közt keletkezett iratokat 1951-ben szállították el az egyetemről. 1952-től a selejtezések mellett a Magyar Munkásmozgalmi Intézet számára is át kellett adni iratokat, így az 1900 után keletkezett iratoknak csak a töredéke került be végül az Országos Levéltárba 1953 és 1955 között. 1956 novemberében egy belövés következtében az Országos Levéltárban tűz ütött ki, és az egyetem összes beszállított irata elpusztult. Az 1948 és 1956 közti időszakban az Eötvös Loránd Tudományegyetemet pótolhatatlan veszteség érte, hiszen óvatos becslések szerint körülbelül 2500 iratfolyóméter anyagából mindössze 20 iratfolyóméter maradt meg, és ezzel nemcsak iratait, de múltjának nagy részét is elvesztette.

   

• 85 ÉVES AZ ANGOL SZAKOS KÉPZÉS A DEBRECENI EGYETEMEN: IGAZGATÓI KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

  227-248

  Venkovits Balázs

  Megtekintések száma:

  347

  A Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézete 2023-ban ünnepeli a jogelőd Angol Tanszék alapításának és így a debreceni angol szakos képzés elindításának 85. évfordulóját. Az Intézet történetét és kiemelkedő alakjainak életútját, eredményeit részletes intézettörténeti kötet és számos tanulmány dolgozta fel korábban. A jelen kerekasztal-beszélgetés célja az, hogy néhány korábbi igazgatót bevonva fedjük fel az intézet egyetemtörténeti szempontból is releváns históriájának eddig kevésbé ismert irányait, személyes visszaemlékezésekkel színezve azt, illetve összekapcsolva a múltat a jelennel és jövővel. A beszélgetést az intézet jelenlegi igazgatója, Venkovits Balázs kezdeményezte és moderálta négy korábbi intézetigazgatóval, Abádi Nagy Zoltánnal, Rácz Istvánnal, Szaffkó Péterrel és Virágos Zsolttal.

• ERDŐS KÁROLY TEOLÓGUSPROFESSZOR, A DEBRECENI M. KIR. TISZA ISTVÁN-TUDOMÁNYEGYETEM 1945/46. TANÉVi RECTOR MAGNIFICUSA

  4-13

  Csohány János

  Megtekintések száma:

  139

   

  Erdős Károly (1887–1971) az egyháztörténet tanáraként kezdte tanári és tudósi pályafutásátés a debreceni Református Kollégium egyháztörténeti tanszékén. Miután a Hittudományi Kar az 1914-ben működni kezdő egyetem részévé vált Erdős a református egyház Lelkészképző Intézetének tanára, majd igazgatója lett. 1929-től a Tisza Itsván Tudományegyetem újszövetségi tanszékére nevezték ki professzornak. Egyetemi tanárként, reofrmátus lelkészként nagy szolgálatokat tett a városnak és Egyházának, mind tanári, mind tudósi munkájával. 1949 után a Református Teológiai Akadémi tanára lett.

• 'EZ A KIS REMÉNYTELEN VÁROS ITT’ – NÉMETALFÖLD OKTATÁSI KAPCSOLATAI OLMÜTZ-CEL

  71-86

  Wilken Engelbrecht

  Megtekintések száma:

  67

  2022-ben volt éppen 75 éve, hogy Aimé van Santent, Csehszlovákia 1945 augusztusi felszabadulása után újonnan megnyitott holland prágai misszió első titkárát, kinevezték az Olmützi Egyetem holland tanárának 1947 februárjában. Jelen tanulmány Olmütz és Németalföld kapcsolatát vizsgálja a 16. századtól kezdve a 20. századon keresztül, illetve bemutatja a holland nyelv oktatásának 1947-es kezdeti körülményeit.

• Hüttl Tivadar, orvosprofesszor a Debreceni m.kir.Tisza István Tudományegyetem 1939/40. évi Rector Magnificusa

  Mudrák József

  Megtekintések száma:

  247

  Hüttl Tivadar – akinek apja sikeres porcelángyáros volt – a Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát és az ottani I. Sebészeti Klinikán dolgozott Verebélӱ Tibor professzor mellett. 1921-ben megbízták a debreceni Sebészeti Klinika vezetésével, majd egy év múlva igazgató-professzor lett. Klinikáján fül-orr-gége, sztomatológia, urológia, traumatológia, ortopédia, stb. részlegeket szervezett, amelyekből később önálló klinikák lettek. Jelentős tudományos iskolát teremtett, szerte a világból jöttek hozzá tanulni. Az 1939-40-es tanévben a debreceni Tisza István-Tudományegyetem rektora volt és 1939-1944 között az egyetem képviselője a magyar Országgyűlés Felsőházában. 1944-ben Budapesten ragadt a háború miatt és visszatérte után megfosztották professzorságától mondvacsinált okokkal és átlátszó kirakatperben. 1951-től 1955-ös haláláig a budapesti Országos Onkológiai Intézet főorvosa volt.

• ADALÉKOK AZ ÖNÁLLÓ KÁRPÁTALJAI MAGYAR TANNYELVŰ FELSŐOKTATÁS TÖRTÉNETÉHEZ

  92-107

  Pallay Katalin

  Molnár Ferenc

  Megtekintések száma:

  79

  Jelen tanulmány az önálló kárpátaljai magyar tannyelvű felsőoktatás kialakulásához vezető utat kívánja bemutatni. Kárpátalja mint régió és közigazgatási egység az első világháborút követően jött létre a Csehszlovák Köztársaság területén belül. A régió a II. világháborút követően került Szovjet-Ukrajnához. Kárpátalja első felsőoktatási intézménye az Ungvári Állami Egyetem volt, amelyet a szovjet hatalom 1945-ben hozott létre. 1963-ban az egyetem bázisán magyar szakot, két évvel később Magyar Filológia Tanszék állítottak fel. A független Ukrajna megalakulását követően keletkező hatalmi változások és a felsőoktatási expanzió idején vette kezdetét a Beregszász központú magyar főiskola létrehozása, amely jelenleg Kárpátalja egyetlen önálló magyar tannyelvű felsőfokú intézményeként működik. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola felállításában döntő szerepet játszottak a helyi érdekvédelmi szervezetek és a magyar kormány, biztosítva ezzel a kárpátaljai magyar nyelvű iskolák pedagógus-utánpótlását.

• DOMBORMŰ KÉSZÜLT A DEBRECENBEN TRAUMATOLÓGIAI TANSZÉKET ALAPÍTÓ ZÁBORSZKY ZOLTÁN PROFESSZOR EMLÉKÉRE

  160-164

  Turchányi Béla

  Megtekintések száma:

  126

  Domborművet avattak fel a Debreceni Egyetem Traumatológiai Tanszék folyosóján a tanszékalapító Záborszky Zoltán (1927-2020) emlékére. Dr. Záborszky Zoltán 1987-1993-ig volt a Tanszék vezetője, de nyugállományba vonulása után professzor emeritusként 2016-ig aktív maradt. Következetes orvosi tevékenységét, lelkes oktatói munkásságát, precizitását, jóindulatú szigorát mindenki tisztelte. Az intézet munkatársai és a Tanszék munkáját segítő Alapítványok adományaiból készült el a Záborszky Professzor úr mosolygó arcát megörökítő dombormű.

• IRATOK AZ EPERJESI EVANGÉLIKUS JOGAKADÉMIA VÁLSÁGOS TANÉVÉRŐL 1918-1919

  177-198

  Durovics Alex

  Megtekintések száma:

  94

  A híres és nagy múlttal rendelkező Eperjesi Kollégium, az első világháború időszakában egy főgimnáziumot, teológiát, jogakadémiát és tanítóképzőt foglalt magába. Az első világháború megpróbáltatásait megszenvedő intézmény számára az összeomlás egyben kegyelemdöfést jelentett. Megpróbáltatások sorát követően, az intézmény falainál megjelenő új hatalom emberei már nem látták szívesen a város ezen ősi intézményét. E szomorú időszak levéltári forrásaiból kívánok közölni egy rövid válogatást.

• Tankó Béla kötet Szerk. Virágos Márta

  Aradi János

  Megtekintések száma:

  151

  TANKÓ BÉLA, 1905-1974 A BIOKÉMIAI INTÉZET ALAPÍTÓJA című könyv szerkesztője Virágos Márta a professzor teljes életművéről ad részletes képet. A kötet ismertetését Aradi János a professzor tanítványa és munkatársa készítette.

• A BUDAI JEZSUITA AKADÉMIA HALLGATÓSÁGA (1713-1777)

  182-195

  Varga Júlia

  Megtekintések száma:

  104

  A tanulmány a Budai Jezsuita Akadémia (1713-1777), a Pesti Piarista Bölcsészeti Líceum (1752-1784) és a rövid ideig fennálló Pesti Jogi Szakiskola (1756-1771) forrásait, történetét, hallgatóit, oktatási színvonalát és látogatottságát mutatja be. Ezek olyan eddig alig ismert, 1777 előtti, budai és pesti felsőoktatási intézmények, amelyek megalapozták a főváros területén a későbbi felsőoktatás felvirágzását.

• WALLESHAUSEN 100 EMLÉKEZÉS A HAZAI AGRÁRKÉPZÉS KUTATÓJÁRA ÉS TUDÓS KÖNYVTÁROSÁRA, WALLESHAUSEN GYULÁRA (19232010), SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

  216-226

  Koósné Török Erzsébet

  Molnár Szilvia

  Megtekintések száma:

  143

  Walleshausen Gyulára, egy olyan tudós kiválóságra emlékezünk születésének 100. évfordulója alkalmából, aki a magyar könyvtárügy, az 1945 utáni könyvtárosok első nagy nemzedékének kiemelkedő, elhivatott szaktekintélye, s e mellett a hazai agrárképzés-, az agrár-felsőoktatás-, a mezőgazdasági szakképzés története feltárásának egyik meghatározó kutatója. Könyvtárosi és történészi munkája során tisztelte, hozzáértő tudásával elemezte, tudományos igényességgel kötetekké formálta a múlt történeti értékeit, ezzel megőrizve és átörökítve az utókor számára. Könyvtárszakmai írásai, egyetemtörténeti munkái megkerülhetetlenek, fontos alapművek, ha valaki egy-egy általa művelt témakörben kutatást végez, vagy csak egyszerűen érdeklődik valamely könyvtári kérdés, intézmény vagy szak története iránt. Ezen írásunkban egész életútjára és munkásságára, de elsősorban agrártörténészi tevékenységére emlékezünk. 

• KÖZÖS EMLÉKEK DEBRECEN ÉS MAGYARÓVÁR AGRÁRFELSŐOKTATÁSÁNAK NAGY TANÁREGYÉNISÉGEIRŐL

  229-243

  Tenk Antal

  Surányi Béla

  Nemessályi Zsolt

  Megtekintések száma:

  186

  A hazai mezőgazdasági szakoktatás történetében 2018 két jelentős évfordulóval írta be magát a történelem aranykönyvébe. Mosonmagyaróvár születésének bicentenáriumát, Debrecen pedig fennállásának másfél évszázadát ünnepelte. A két felsőoktatási intézményt más-más szempontok hívták életre. Amíg Óvár magánkezdeményezésre nyitotta meg kapuit, addig Debrecenben a helyi gazdatársadalom volt a hajtóerő, amihez szorosan kötődött az anyanyelvi oktatás elfogadtatása a bécsi udvarral. Az idő később igazolta, hogy a magyar nyelvű oktatás egyik intézménynél sem ment a szakismeret rovására. El kell ismerni, hogy Magyaróvár adta a szakképzés terén az első nagy tanári kart, de Debrecen is hamarosan kinőtte magát a szakképzés fellegvárává. A Földművelésügyi Minisztérium tanárcserékkel  oldotta meg az esetleges színvonalbeli eltéréseket. Ennek is köszönhető, hogy egyes tanáregyéniségek mind a két helyen lehetőséget kaptak oktatásra. Összeállításunkban – ízelítőként – kiválogattunk néhány jelentős, nagyformátumú személyiséget, akiket mind a két egyetemi kar „magáénak” vall.

• A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM INTÉZKEDÉSEI AZ 1831-ES ÉS 1866-OS KOLERAJÁRVÁNY IDEJÉN

  57-70

  Bozzay Réka

  Megtekintések száma:

  119

  Debrecen városában az 1831-ben behurcolt kolera nagy pusztítást végzett, a lakosság majd 7,5%-a vesztette életét a járványban. Gyógymódot még nem ismertek a kortársak, ezért megelőző intézkedésekkel (lezárások, karantén) próbálták útját állni a járvány terjedésének. Már a betegség híre nyugtalansággal töltötte el a professzorokat, akik a várostól igyekeztek a legfrissebb híreket beszerezni. Sokáig ellenálltak az iskola bezárásának, de amikor a járvány július végén elkezdte szedni halálos áldozatait a városban, mégis kénytelenek voltak lépni. A diákság jelentős része már korábban elhagyta az iskolát, akik viszont maradtak, azokról a professzorok gondoskodtak. A járványhelyzet romlásával felmerült a város részéről annak a gondolata is, hogy a kollégiumot kórházzá alakítják át, de végül a professzorok és a kollégiumi főgondnok tiltakozása következtében ettől elálltak. Az iskolai rend végül csak a késő őszre állta helyre. Az 1866-os lokális járvány idején csak rövid időre halasztották el az iskolaév megkezdését.

• A Kecskeméti Református Jogakadémia története 1875-1949

  143-146

  Papp Petra

  Megtekintések száma:

  143

  A Kecskeméti református Jogakadémia történetéről készült könyv recenziója

• FORRÓ IMRE UTRECHTI TANULMÁNYAI AZ 1930-AS ÉVEKBEN

  67-91

  Bozzay Réka

  Megtekintések száma:

  86

  A magyar diákok 20. századi hollandiai egyetemjárásának történetében fontos szerepet játszott az 1761-ben alapított utrechti Stipendium Bernardinum. Számos magyar teológus nyerte el az ösztöndíj támogatását. Forró Imre a debreceni teológiai tanulmányai végeztével nyert felvételt Utrechtbe, ahol három évet töltött el, majd kutatása folytatására még egy évet pályázott és nyert el az ösztöndíjbizottságtól. Jelen tanulmány Forró diákéveinek több aspektusát vizsgálja: a tanulmányait, a korabeli diákéletet és az 1930-as években megkezdett kutatómunkát, a franekeri magyar peregrináció történetének feldolgozását. Minden élettörténet egyedi, mégis a külföldön tanulók tanulmányai és hétköznapjai számos hasonlóságot mutat egymással.

• CSŰRY ISTVÁN, A DEBRECENI EGYETEMI ÉS NEMZETI KÖNYVTÁR KORSZAKTEREMTŐ IGAZGATÓJA (1921-1980)

  106-132

  Virágos Márta

  Megtekintések száma:

  335

  Csűry István a magyar könyvtárügy egyik legműveltebb, széles körű szakmai felkészültséggel rendelkező, problémaérzékeny és az új törekvések iránt hallatlan fogékonyságot tanúsító, kezdeményező munkása volt. Csűry István első és egyetlen munkahelye volt a debreceni Egyetemi Könyvtár, ahol mintegy évtizedes gyakorló könyvtárosi munka után 1956-tól haláláig igazgatóként működött és emelte második nemzeti könyvtárrá az intézményt. A tanulmány számba veszi azokat a könyvtái területeket, ahol Csűry István alapvetően új eredményeket ért el.

   

• BÖLCSÉSZTANÁROK PUBLIKÁCIÓI A DEBRECENI SZEMLE HASÁBJAIN

  138-150

  Molnár-Tamus Viktória

  Megtekintések száma:

  109

  A Tisza István Tudományos Társaság szervezte azt a kornak megfelelő tudományos színvonalú folyóiratot, mely 1927-től 1944-ig 19 számot adott közre és szerzői elsősorban debreceni egyetemi oktatók, középiskolai tanárok, szakírók, vidéken dolgozó értelmiségiek, országos hírű tudósok és írók voltak. A doktori disszertációmban szereplő bölcsésztanárok többsége a Debreceni Szemle – mint a város tudományos életének egyik legjelentősebb fóruma – hasábjain rendszeresen publikált. A lapot két egyetemi tanár, Hankiss János és Milleker Rezső szerkesztették. Minden második szám társadalmi, illetve természettudományos tematikát ölelt fel. Kezdetben évente tízszer, később tizenkétszer, majd a háborús években ismét tízszer vagy annál is ritkábban jelent meg, míg 1944-ben megszűnt, és csak sok évvel később indult újra. A Város támogatásával jelent meg a folyóirat, ám tematikája mégsem szűkült regionálissá, pedig azt tekintette elsőrendű feladatának. Ezen kívül a Debreceni Egyetem és a Társaság működtette viszonylag magas példányszámban, melynek 1932-től hivatalosan a szemléje lett, s az maradt megszűnéséig.

• Trianon és a magyar felsőoktatás I. Szerkesztette Újváry Gábor

  Szögi László

  Megtekintések száma:

  203

  1918 őszén 23 állami fenntartású felsőoktatási intézmény működött Magyarországon. Ezek közül három-négy hónap múlva 10 az új határokon kívülre került. Az ugyancsak működő 23 római és görög katolikus tanintézet közül 12 az utódállamok területéhez került. Ide nem számítottuk bele a szerzetesrendek által fenntartott felsőfokú intézményeket. A 13 egyéb felekezetekhez tartozó intézet közül 7 jutott az új határokon túlra. Vagyis az 1918 őszén létező összesen 59 intézményből 29 került el Magyarországtól. Gyakorlatilag a felsőoktatási intézmények fele, amelyekre korábban annyi fejlesztést fordított a magyar állam, elveszett.

• A NAGYSZOMBATI EGYETEM HALLGATÓSÁGA AZ ÚJABB FORRÁSOK TÜKRÉBEN

  146-181

  Szögi László

  Megtekintések száma:

  127

  Az 1635-ben alapított Nagyszombati Egyetem Magyarország első, máig folyamatosan működő univerzitása. Jogutódja a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Az egyetem levéltári forrásainak jelentős része elpusztult az 1956-os forradalom idején a Magyar Országos Levéltárban keletkezett tűzben. Ezért nagyon nehéz összeállítani az első magyar egyetemen tanult hallgatók listáját. A közelmúltban, Esztergomban új, eddig nem ismert források kerültek elő az egyetem növendékeiről. Ebben a cikkben összefoglaljuk azokat az eredményeket, amiket az új dokumentumok alapján elmondhatunk az egyetem bölcsészeti és teológiai karán tanult személyekről. Vizsgáljuk az egyetem vonzáskörzetét, a hallgatói létszám alakulását korszakonként, továbbá a hallgatóság társadalmi rétegződését és nemzetiségi összetételét, a külföldi és belföldi diákok arányát.

• EGYETEMI KIADÓK MA ÉS TEGNAP

  154-186

  Soós Erika Mária

  Megtekintések száma:

  174

  A rendszerváltás erős változást hozott a könyvkiadás területén (is), azon belül a tankönyv- és jegyzetkiadásban, azonban a kilencvenes évektől alakuló egyetemi kiadókra, tevékenységeikre és működésükre ma sem találunk könnyen szűrhető statisztikai adatokat. A hazai egyetemeken folyó ilyen irányú munka messze nem egységes sem szervezetileg; sem gazdasági forma, sem a végzett feladatcsoportok szerint. Jelen tanulmányban a ma működő egyetemi kiadói műhelyekre, kiadókra hatással bíró környezetet mutatom be és számbavételüket kezdem el, egyben részletesen bemutatom a Debreceni Egyetemi Kiadót.

   

• A MAGYAR REKTORI KONFERENCIA TÖRTÉNETÉRŐL ÉS HELYZETÉRŐL – DEBRECENBŐL NÉZVE

  143-163

  Bazsa György

  Megtekintések száma:

  175

  A Magyar Rektori Konferenciát felsőoktatásunk erősödő önszerveződése és érdekeinek hatékony képviselete jegyében hozta létre 1988-ban 19 egyetem rektora. Az MRK meghatározó szerepet vállalt és játszott felsőoktatásunk rendszerváltásában, autonómiájának, társadalmi szerepének erősítésében, az első felsőoktatási törvény előkészítésében, annak megvalósításában. Működésének kereteit, tevékenységének hatását és eredményességét a továbbiakban részben saját törekvései, részben a mindenkori kormányzat által biztosított vagy korlátozott keretek alakították. Az utóbbi időkben az MRK szerepe és súlya mind a radikálisan változtatott hazai, mind a mérvadó nemzetközi felsőoktatási térben erősen mérséklődött, jóllehet aktív szerepvállalása intézményeinknek, a tudománynak, társadalmunknak is fontos lenne: az egyetemek hangját mindenütt hallatni és hallani kell.

• SZODORAY LAJOS BŐRGYÓGYÁSZ PROFESSZOR, A DEBRECENI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM DÉKÁNJA 1952-1953.

  3-24

  Szegedi Andrea

  Megtekintések száma:

  144

  Szodoray Lajos professzor az 1952-1953-as tanévben az önállósuló Debreceni Orvostudományi Egyetemet rektori hatáskörrel bíró dékánként vezette, majd 1954-1955-ben az egyetem tudományos dékánhelyettese, 1961-1964 között pedig tudományos rektorhelyettese volt. Fiatal éveiben céltudatosan készült fel arra a feladatra, melyet később valóban ki is jelölt számára a sors. Megszervezte az ország egyik vezető bőrgyógyászati klinikáját, kialakította az intézetben a széleskörű elméleti alapokra épülő kiváló klinikai betegellátás, a magasszintű oktatói és kutatói munka megfelelő feltételeit. Szodoray Lajos a magyar bőrgyógyászati szakma iskolateremtő alakja, nemzetközi hírű tudós, színes, melegszívű egyéniség volt. Nevéhez fűződik számos bőrgyógyászati kórkép első hazai észlelése és közlése, valamint rendkívüli érdemei voltak a tankönyvírás terén is. A sors a magyar orvostudomány javára hosszú alkotó élettel, páratlan munkabírással, dinamizmussal, egész életen át tartó lankadatlan szorgalommal és kitartással ajándékozta meg. Több évtizedes tanszékvezetői, egyetemi tanári tevékenysége mellett az egyetemen betöltött vezetői tisztségek tették teljessé szakmai életét.

• Eperjes - Az evangélikus jogakadémia 1918/19-es tanéve és Miskolcra költözése

  80-89

  Durovics Alex

  Megtekintések száma:

  216

  Az eperjesi jogi akadémiát 1862-ben alapították újjá, és az iskola ezzel a felvidéki családok fontos képzőhelyévé vált. Az I. világháború során az oktatást sokszor megzavarták az elszállásolt katonák, és nehézséget
  okozott a harcoló oktatók helyettesítése. A háború után, de még Trianon előtt szóba került az iskola Miskolcra telepítése. Eperjes csehszlovák megszállása után (1918 decembere) és a jogi képzés betiltása után az iskolát
  márciusban Miskolcra költöztették, ahol az ősszel megkezdődhetett az oktatás.

• SZABÓ DEZSŐ TÖRTÉNÉSZPROFESSZOR PÁLYAKÉPE

  38-53

  Marosvári Attila

  Megtekintések száma:

  61

  Dr. Szabó Dezső 1924-től 1959-ig, tehát 35 éven át volt a debreceni egyetem történészprofesszora. A budapesti egyetemen szerzett történelem–latin szakos diplomát. Minden bizonnyal pártfogója, Marczali Henrik ösztönzésére kezdte el a Mohács előtti időszak magyar országgyűléseinek kutatását. Doktori disszertációját is e témából írta. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően az egyetemet királyi aranygyűrűvel (sub auspiciis regis) fejezte be. Évekig középiskolában tanított, emellett 1912-től a budapesti tudományegyetem magántanára lett. 1924 februárjában nevezte ki Horthy Miklós kormányzó a debreceni egyetemen a közép- és újkori (egyetemes) történelem rendes egyetemi tanárává. Kutatásai középpontjában ekkor már a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kutatása állt. 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Aránylag keveset publikált, tevékenységét inkább a középiskolai tanárképzésre összpontosította. Négy tanévben volt a bölcsészettudományi kar dékánja. Elévülhetetlen érdemei voltak az egyetemi oktatás 1944-es újjászervezésében. Ennek ellenére az új rendszerben többször is meghurcolták, s csak befolyásos tanítványai közbelépésének köszönhette, hogy megtarthatta katedráját. 77 évesen vonult nyugdíjba. Az élete főművének tekinthető A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában című munkájának 2. és 3. kötete máig megjelenésre vár.

• EGYETEMJÁRÁS KUTATÁSA EURÓPÁBAN

  60-81

  Szögi László

  Megtekintések száma:

  160

  A külföldi egyetemjárás, a peregináció történetének kutatása Európa valamennyi nemzete számára fontos téma. Az európai centrum, azon országai, ahová irányult a peremvidékekről az egyetemjárás, elsősorban befogadó egyetemekkel rendelkeztek, és számukra fontos saját kapcsolataik és vonzáskörzetük vizsgálata. Ez elsősorban az itáliai, francia és német egyetemek esetében jellemző. Ugyanakkor ők is vizsgálják saját egyetemjárásukat a centrum más régióival kapcsolatosan. Az Európa északi, keleti és déli végein található országok egy részének viszonylag korán alakultak saját egyetemei, de mégis nagy számban küldtek diákokat a centrum országok egyetemeire, így ennek kutatása számukra is fontos. Például a spanyol és portugál történetírás számára fontos kérdés a francia és itáliai egyetemjárás vizsgálata. Skandinávia és Közép-Európa régebbi államaiban ugyan viszonylag korán létrejött egy-egy univerzitás, de ezek működése nem volt állandó, így e nemzetek értelmiségének döntő többsége külföldi egyetemeken nevelkedett. A 19-20. században függetlenné vált kisebb európai államokra mindez fokozottan igaz, így számukra még inkább fontos nemzeti értelmiségük kialakulásának vizsgálata. A tanulmány e kérdéseket tárgyalja bemutatva az e témakörben végzett kutatásokat.