A hagyományok és társadalmi változások - melyek egyszerre reflektálnak a közösség ellenállóképességére és strukturális kihívásaira - válaszút elé állítják a montenegrói roma nőket. Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy miként alakul a roma nők helyzete a mai modern montenegrói társadalomban; különös tekintettel a még mindig létező korai és nagykorúság előtt kötött házasságokra, hogy miként befolyásolja mindez a lányok tanulását, autonómiáját és társadalmi részvételét. A tanulmány analitikus szociológiai megközelítést alkalmaz, amely a meglévő szakirodalomra, szakpolitikai dokumentumokra és olyan szervezetek jelentéseire épül, mint az UNICEF, az UNDP és az Európai Roma Jogok Központja, és azt vizsgálja, hogy a milyen kölcsönhatásban vannak a kulturális normák, a szegénység és a nemek közötti egyenlőtlenség, s hogy ezek miként alakítják a lányok életlehetőségeit. Ezzel egyidejűleg a tanulmány megvilágítja a roma nők aktivizmusát és a közösség kezdeményezéseit, melyek során megkérdőjelezik a szűkítő normákat, ugyanakkor népszerűsítik az oktatást és a felhatalmazást. Az eredmények azt mutatják, hogy a roma nőket nemcsak a társadalmi kirekesztés érinti, hanem fontos előmozdítói a társadalmi változásnak és integrációnak a montenegrói társadalomban.

Kijelenthetjük, hogy a hazai nemzetiségi oktatásnak több évszázados hagyománya van. Ezt a büszke kijelentést azonban mindenképpen árnyalja a kisebbségpolitika és a nemzetiségi oktatáspolitika néhány olyan történeti korszaka, amikor a jelenlegi liberális szabályozással ellentétben ez a terület inkább ideológiai, nemzetpolitikai érdekeket volt hivatott kiszolgálni. Gondoljunk a 19-20. század fordulójának, vagy a két Világháború közötti időszak elmagyarosító oktatáspolitikájára, vagy a szocialista évtizedek internacionalista barátság-politikának alárendelt kisebbségi érdekképviseletére. Kételyeinket növeli, ha szűkebben a roma, cigány népességgel kapcsolatos oktatási jogokat vesszük górcső alá, hisz ebben az esetben csak a rendszerváltás utáni idők hozzák el a - jogilag legalábbis azonos - lehetőségeket a kulturális autonómia terén, megadva ugyanazokat a törvényi kereteket, mint a többi hivatalosan elismert kisebbség esetében, s sajnos fenntartva ugyanazt a valós esély különbséget, amely mindig is hátrányhelyzetbe hozta ezt a kisebbségi csoportot.

Nemcsak a hazai, de a nemzetközi kutatások is azt mutatják, hogy a kisebbséghez tartozó gyermekek létszámukhoz viszonyítva nagyobb arányban vannak jelen a gyermekvédelmi intézményekben (Neményi-Messing, 2007, Darvas és mtsai, 2016, Drake et.al., 2009; Cénat et. al., 2021). Jelen tanulmányban egy nevelőszülőkkel készült kutatást mutatunk be, aminek célja annak feltárása, hogy hogyan látják a nevelőszülők a cigány gyerekek nevelésének kérdéseit és abban a saját szerepüket. Félig strukturált interjút készítettünk 41 nevelőszülővel. A megkérdezett nevelőszülői családokban nevelkedő gyerekek többsége cigány, mindössze négy olyan családot találtunk ahol nem helyeztek el cigány gyerekeket. A válaszok alapján megállapítható, hogy a megkérdezett nevelőszülők többsége feltételekkel fogadja el a cigány gyerekeket, aminek oka a társadalmi előítéletekre vezethető vissza. A nevelőszülők a cigány és nem cigány gyerekek nevelésében nem látnak különbséget, viszont kevéssé ismerik a családi hátterüket és a cigány családok szokásait.

A tanulmány a csehországi roma tanulók szegregációját vizsgálja és feltárja, hogy a deszegregáció egyes helyeken sikerül, máshol viszont nem. Dokumentumalapú realista értékelést használva, a tanulmány továbbfejleszti és finomítja a kontextus-mechanizmus-eredmény (CMO) konfigurációját Krnov város számára, ahol 2008-ban egy szegregált általános iskolát bezártak és a roma gyerekeket a város megmaradt iskoláiban helyezték el. A rendelkezésre álló szakpolitikai elemzéseket, jelentéseket és a médiában megjelent tudósításokat figyelembevéve jelen tanulmány négyféle, egymással összefüggő működést azonosított be: iskolai megbélyegzést csökkentő beilleszkedés; aktív önkormányzati gondoskodás; egyéni oktatást és több szolgáltató közti együttműködést magában foglaló támogató infrastruktúra; és a végrehajtás stabilizálását elősegítő iskolavezetés. A másodlagos indikátorok az elvártnál jobb eredményt mutatnak, mivel alacsonyabb az általános iskolát be nem fejezettek száma. Bár az eredmény nem szolgál oksági bizonyítékkal, átvihető alapelveket és „átvihető tesztet” kínál azoknak az önkormányzatoknak, amelyek a szegregáció felszámolását tervezik eltérő helyi körülmények között.

Ez a tanulmány a romák iskolai szegregációjának kormányzási dimenzióit vizsgálja Romániában, amellett érvelve, hogy a jogi tilalom önmagában nem biztosítja a hatékony deszegregációt. Bár a normatív keret bővült, a szegregáció tovább él az adminisztratív átláthatatlanság, a gyenge intézményi kapacitás és az iskolán belüli újraszerveződés révén. A tanulmány a szegregációt etnicitás, szegénység és szelektív szakpolitikai végrehajtás metszetében értelmezi.

A tanulmány a magyarországi roma szakkollégiumi hallgatók jelenének és jövőképének vizsgálatára vállalkozik, kiemelten a társadalmi mobilitás megélésére és a társadalmi felelősségvállalás megjelenésére. A kutatás egy 2022-2024 között zajlott adatfelvétel elemzésére épül, amely a roma szakkollégiumi hálózat hallgatóira irányult. A vizsgálat az önmagukat cigánynak, romának valló egyetemisták (n=108) válaszaira fókuszál, két nyitott kérdés kvalitatív és leíró statisztikai elemzését ismerteti.
Az eredmények alapján megfogalmazható, hogy a társadalmi mobilitással járó kihívások megélésében kiemelkedő szerepet töltenek be a roma szakkollégiumok, mint támogató közösségek, valamint az egyéni erőforrások és a családi háttér. A jövőképpel kapcsolatban a család és a munka mellett jelentős arányban jelenik meg „mások segítésének szándéka” is. Azeredmények arra utalnak, hogy a roma szakkollégiumok nemcsak az egyéni tanulmányi előrehaladást támogatják, hanem hozzájárulnak jövőorientált attitűdök és közösségi felelősségvállalási mintázatok kialakulásához is. A vizsgálat fontos adalékot nyújt a roma fiatalok felsőoktatási részvételének és társadalmi szerepvállalásának mélyebb megértéséhez.

A tanulmány célja a pragmatikai tudatosság vizsgálata alsó tagozatos, tipikus fejlődésmenetű és tanulásban akadályozott gyermekek körében. Célunk a gyermekek nyelvi fejlődésének, nyelvi tudatosságának megismerése, a gyermekek életkorral járó nyelvi adottságainak megfigyelése, a tanulók társas kommunikációs szerepének vizsgálata különböző helyzetekben. A 21. században a gyermekek egyre korábban és egyre intenzívebben találkoznak digitális eszközökkel, ami nemcsak a figyelmi működésre, hanem a nyelvi feldolgozás mélységére is hatással lehet. A tanulásban akadályozott tanulók jelentős része hátrányos helyzetű családokból, nyelvi hátránnyal érkezik az iskolába A tanulók nyelvi és kommunikációs fejlődése gyakran eltér a tipikusan fejlődő kortársaikétól, ami iskolai teljesítményüket és tanulási lehetőségeiket is befolyásolja. A tanulásban akadályozott tanulók körében folytatott vizsgálatunk azt mutatja, hogy a tanulók nyelvi tudatossága az iskolába lépés után nem változik jelentősen, nyelvi tudatosságuk megkésett, ezáltal számukra az olvasás- és írástanítás is nehezített. A kutatás hozzájárul a tanulók nyelvi fejlődésének megismeréséhez és megfelelő pedagógiai támogatásához.

A tanulmány a magyarországi doktori képzés szerkezeti jellemzőinek, kapacitásának és kimeneti teljesítményének empirikus elemzését nyújtja a 2021 és 2025 közötti időszakra vonatkozóan, az Országos Doktori Tanács (ODT) adatbázisa alapján, 169 aktív doktori iskola teljes körű vizsgálatával. Az eredmények azt mutatják, hogy a rendszer erősen koncentrált és strukturálisan heterogén, ahol a kibocsátás bővülése elsősorban a már eleve nagy kapacitással rendelkező tudományterületeken jelenik meg. A kapacitás és a teljesítmény közötti kapcsolat pozitív, ugyanakkor nem lineáris, ami arra utal, hogy az erőforrások önmagukban nem határozzák meg a doktori képzés eredményességét. Az eredmények emellett arra is rámutatnak, hogy hasonló kapacitásszintek mellett eltérő kimeneti teljesítmények figyelhetők meg, ami a doktori képzés intézményi és tudományterületi sajátosságainak jelentőségét jelzi. A tanulmány hozzájárul a doktori képzés rendszerszintű értelmezéséhez azáltal, hogy bemutatja: a teljesítmény alakulását a tudományterületi és intézményi tényezők kölcsönhatása formálja.

A napjainkra már természetesnek tűnő digitalizációs folyamatok és a 2022 óta egyre nagyobb teret nyerő mesterséges intelligencia megjelenése egyre inkább triviálissá válik a szakképzésben is. A szakképzés, mint korábban is potenciális kaput nyitott az adott egyénnek a korai munkaerőpiaci megjelenéséhez. A XX. század végére szinte minden szakma részben vagy egészben alkalmazta a digitalizáció nyújtotta lehetőségeket. Az egyre nagyobb teret nyerő mesterséges intelligencia lépésről lépésre épül be a köznevelés és a szakképzés rendszerébe az egyes szakmák speciális jellegéből adódóan. A digitalizáció és később a mesterséges intelligencia gyors ütemű fejlődése strukturális átalakulásokat indukált a munkaerőpiacon és ezzel egyidőben elvárta az oktatási rendszerekben való szükségszerű változást. Az alapvető didaktikai fogalmak átértelmeződtek, legyen az elméleti vagy gyakorlati, a transzverzális készségek egyre inkább felértékelődnek. A munkaerőpiaci elvárások napjainkban is egyedi tanulási útvonalakat igényelnek, amelyeknek már a nemzetközi elvárásoknak is meg kell felelniük. A szakképzés szerepe már jóval túlmutat hagyományos funkcióin, mivel egy lehetséges út a felsőoktatásba. A tanulmány célja annak elemzése, hogy a technológia-alapú szakképzési modellek miként járulnak hozzá a felsőoktatásra való felkészítéshez, különös tekintettel a digitális transzformáció és az MI által generált kompetenciakövetelményekre.

A statisztikai adatok alapján világszerte majdnem minden tizedik gyermek koraszülött. A magas prevalencia miatt (8-9%) Magyarországon is népegészségügyi problémának számít a koraszülés. A szakirodalom és az esetvignetta alapján a koraszülött gyermekek hajlamosak lehetnek szenzoros feldolgozási nehézségekre, szenzoros feldolgozási zavarra (SPD). Ezért a koraszülött gyermekek számára ajánlott az SPD szűrése és szükség esetén el kell indítani a korai intervenciót, Szenzoros Integrációs Terápia javasolt számukra. A szakembereket (gyermekorvosokat, védőnőket, tanárokat) és a szülőket is tájékoztatni kell a koraszülöttség és az SPD lehetséges kapcsolatáról. Szenzoros-barát, támogató környezet biztosítása ajánlott a koraszülött gyermekek számára otthon, az óvodákban és iskolákban is.

A tanulmány egy nyugat-jávai (Bogor, Indonézia) magánkórház fekvőbetegeinek elbocsátási folyamatát vizsgálja a betegközpontú közszolgáltatási modell keretében. 2023-ban a biztosított betegek átlagos elbocsátási ideje 4 óra 21 perc volt, amely meghaladta az Egészségügyi Minisztérium által előírt országos standardot. A kutatás vegyes módszertanú, szekvenciális feltáró megközelítést alkalmazott, 24, harmadik fél által finanszírozott (TPA) beteg bevonásával. Az adatgyűjtés interjúkra, dokumentumelemzésre és statisztikai vizsgálatra épült. Az eredmények szerint az elbocsátási idő 79%-a nem értékteremtő tevékenységekből állt, különösen késedelmekből, folyamatduplikációból és szervezeti széttagoltságból. A lean alapú folyamat-újratervezés az átlagos elbocsátási időt 2 óra 8 percre csökkentette (p < 0,001), miközben növelte a betegek elégedettségét és az észlelt szolgáltatásminőséget. A vizsgálat rámutat arra, hogy az integrált, betegközpontú munkafolyamatok kulcsfontosságúak a reagálóképes és legitim egészségügyi rendszer kialakításában.

A szervdonáció Dél-Afrikában csekély, ami hiányhoz vezet. Jelen áttekintő tanulmány olyan ajánlásokat gyűjt össze, melyek a kultúrát és vallást említik meg a szervdonáció akadályának. A kultúrát és a vallást nevezik meg akadályozó tényezőként a szervdonor regisztráció kapcsán, ami talán magyarázatot ad arra, hogy vágyaival ellentétben az egyén miért vonakodik attól, hogy szervdonornak regisztráljon. Ez az írásmű dél-afrikaiakkal foglalkozó tanulmányokat térképezett fel, melyek kulturális és vallási szempontból kínálnak releváns stratégiákat. A nem tudományos tanulmányokat kizártuk. Áttekintettük a Scopus, SciELO, PubMED, Sabinet, Google and Google Scholar megjelenéseket 2006 januárral bezárólag. Mintegy 28 tanulmány került kiválasztásra az 1990-2022 időszakból. A témaelemzés ajánlásokat és visszatérő témákat azonosított be. A javaslatok az alábbi hitek szerint változnak: afrikai közösségek ősi lecsendesítése, muszlimok képzése a mecsetben, bibliaközpontúság a keresztények számára, és nagylelkűség a hinduk és buddhisták számára. A témák a következőket foglalták magukba: családközpontú megközelítés, képzés az agyhalálról, vallási vezetők bevonása, és szervdonációra vonatkozó ismeret beépítése az iskolai tantervbe. A szervdonációra vonatkozó ismeret átadása elősegítheti a generációs attitűdváltást.

.