Keresés

Keresési eredmények

• Adatok a vasútmenti pionír élőhelyek flórájához a Tiszántúlon

  86–101

  Kis Szabolcs

  Megtekintések száma:

  400

  A vasúti pályaszakaszok (vonalas létesítmények) mentén létrejövő pionír élőhelyek kiváló terjedési lehetőséget biztosítanak egyes fajok számára. A dolgozatban olyan, a vasúti töltéseken fellelt fajok új előfordulásait mutatom be, mint az Equisetum ×moorei, Equisetum ramosissimum, Lycopsis arvensis, Euphorbia maculata, Lepidium densiflorum, Tragus racemosus és a Vulpia myuros. Kiemelendő adat a Galium humifusum újrafelfedezése az országban. A dolgozatban összegyűjtött adatok alapján elmondható, hogy egyes adventív, illetve nem tájhonos (homokgyepi) fajok ezen vasúti töltések homokalapzatait képesek kolonizálni, így azokat ökológiai folyosóként használni. Ezáltal a vasútmenti pionír élőhelyek jelentős szerepet játszanak az adventív fajok terjeszkedésében, ugyanakkor az orszá­gosan ritka, őshonos pionír fajok megtelepedésére is lehetőséget adnak.

• Apró közlemények

  300-310

  Bauer Norbert

  Balogh Lajos

  Bezeczky Árpád

  Nagy József

  Deák Balázs

  Kiss Orsolya

  Valkó Orsolya

  Schmidt Dávid

  Török Péter

  Szűcs Péter

  Kovács Dániel

  Lengyel Attila

  Máté András

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  542

  1. Az Apium repens (Jacq.) Lagasca új előfordulása a Szigetközben

  2. A Limonium gmelinii (Willd.) Kuntze subsp. hungaricum (Klokov) Soó alkalmi megjelenései útpadkákon

  3. Az Asparagus verticillatus L. elvadulásának első hazai adatáról

  4. A Digitalis lanata Ehrh. új előfordulása Kemencén (Börzsöny)

  5. Balkáni csillagvirág (Prospero paratheticum Speta) első előfordulási adata a Duna–Tisza-közén

  6. Néhány érdekesebb növényfaj megjelenése a Duna 2013. évi nagy árvize után a Szigetköz hullámterében

  7. Az adventív ágas falgyom (Parietaria judaica L.) újabb előfordulási adata Debrecenből

  8. Kindbergia praelonga (Hedw.) Ochyra Sopron város mohaflórájában

  9. Adatok a Plantago coronopus L. hazai elterjedéséhez

  10. A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) egykori kunpeszéri előfordulásáról

  11. A Spiraea crenata L. sas-hegyi (Budai-hegység) felfedezésének története

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VIII.

  238-261

  Csiky János

  Baráth Kornél

  Csikyné Radnai Éva

  Deme Judit

  Wirth Tamás

  Zurdo J. Alberto

  Kovács Dániel

  Megtekintések száma:

  223

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a nyolcadik része, melynek célja a Magyaror­szág edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 157 kvadrátban 539 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az érintett kvadrátok többsége a Dunántúlon található. Egy kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 190-nél is több fajjal egészült ki. Néhány aszfaltút célirányos átvizsgálásának köszönhetően a Puccinellia distans 68 kvadrátból került elő új fajként. Mindkét adat arra utal, hogy a hiányok miatt az adatpótló közleményekre továbbra is nagy szükség van. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sok­szor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban szórványos vagy ritka (pl. Nigella arvensis, Vaccaria hispanica, Rumex pulcher, Urtica urens), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Dryopteris affinis, Gymnocarpium dryopteris, Huperzia selago). Néhány, olyan alkalmi kivaduló és meg­honosodóban lévő növényt is megemlítünk, amelyek nem szerepelnek a legutóbbi magyarországi új­jövevény növények listájában (pl. Acer cissifolium, Cyperus alternifolius, Gaillardia aristata, Galanthus elwesii). A kitekintésben felhívjuk a figyelmet néhány olyan magyarországi szinantróp élőhely flórafel­tártságának hiányára (pl. útszegélyek, kertek, virágágyások), melyek igen komoly szerepet játszhatnak a meghonosodó, majd özönfajjá váló gyomok terjedésében.

• Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) magyarországi állományai és lelőhelyeik tájhasználatának története

  84–94

  Bódis Judit

  Megtekintések száma:

  164

  Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum H. Baumann) Magyarországon foko­zottan védett, közösségi jelentőségű növényfaj. Hazai állományait 1992 óta vizsgálva, a területek egyes sajátosságainak hasonlóságait észleve, fordult érdeklődésem a lelőhelyek tájhasználat története irá­nyába. Az általam legrégebb óta nyomon követett populáció a Keszthelyi-hegységben található, ahol 1992 és 2016 között 7 és 78 között változott a virágzó egyedek száma. Újabban két kisebb állománya is előkerült a fajnak a hegységből. Az állományok egykori legelő szegélyében, földút mentén, illetve szőlők közelében vannak. A legnagyobb populáció a Sümeg–Tapolcai-háton található, nagyobbrészt a közút szélén. A megfigyelt években mintegy 1000–2000 egyedből a virágzó példányok száma 10 (2012) és 214 (2014) között váltakozott. Kőszegen, a város szőlőhegyén magánkertekben, extenzíven kaszált parlagokon és gyümölcsösökben találhatóak, ahol összesen akár 165 (2016) virágzó tő is lehet. A Ba­konyban kb. 50 éve felhagyott szőlők és gyümölcsösök helyén találhatók, az állomány nagysága kb. a Keszthelyi-hegységivel azonos. A hazai öt állományból négy helyen van, ahol (vagy a közelében) már az I. Katonai Felmérés idején (1783–84) szőlő- vagy gyümölcsöskert volt. Ez alól csak a Sümeg–Tapolcai-háton lévő populáció kivétel. A sallangvirágok számára a legjelentősebb veszélyeztető tényező a be­cserjésedés, de a faj képes új helyeken megjelenni, bízhatunk állományainak fennmaradásában.