Keresés

Keresési eredmények

• Érdekességek és változások a mecseki völgyek mohaflórájában

  157–176

  Csiky János

  Erzberger Peter

  Kaló Orsolya

  Nádasdi Marcell

  Wolf Mátyás

  Zakály Gyula

  Sipos Attila

  Megtekintések száma:

  224

  A dolgozat a Mecsek völgyeinek mohaflórájával, a hegység flórájára új és/vagy Magyar­országon veszélyeztetett fajokkal, valamint az 50 évvel ezelőtti státuszukhoz képest gyakorivá, töme­gessé váló mohákkal foglalkozik. Ezek között az ország flórájára 2023 óta új Scleropodium touretii má­sodik előfordulásáról, a Dél-Dunántúlra új Dicranum spurium, vagy csak a Mecsekre új Pseudocampyli­um radicale felfedezéséről is beszámolunk. Felhívjuk a figyelmet néhány, az elmúlt 50 évben a hegység­ben csak egy-egy adattal rendelkező patakparti moha (pl. Rhynchostegiella teneriffae) tömeges elterje­désére. Ez az expanzió különösen annak fényében tűnik meglepőnek, hogy a hidrobiológiai kutatások szerint a mecseki patakok kiszáradóban vannak. Az új fajok döntő többsége Magyarországon kifejezet­ten ritka, a melegedő klímának ellentmondó faj. A tömegesen észlelt mohákkal szemben kimutatásuk a finom térléptékű, szisztematikus kutatás mellett a véletlennek, és nem a fajok lokális expanziójának köszönhető. A fajok mecseki gyakorisága és az új fajok megjelenése felveti a magyarországi vörös lista aktualizálásának szükségét.

• Újabb adat a magyar adventív flóra ismeretéhez: az Acer opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Willd.) Gams 1925 Magyarországon

  229-238

  Korda Márton

  Megtekintések száma:

  159

  A bonyolult rendszertani helyzetű Acer opalus Miller 1768 taxonómiailag gyűjtőfajként fogható fel, mely a különböző értelmezések függvényében számos kisfajt, illetve alfajt foglal magába. Hazánk jelenlegi határain belül 2009 júliusában, a Tétényi-fennsíkhoz tartozó Kamaraerdőből (Budapest XI. kerület) vált ismerté egy, a gyűjtőfajhoz tartozó taxon jelentősebb adventív előfordulása, mely az alaposabb vizsgálatok szerint A. opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Wild.) Gams-nak bizonyult. Az alfaj természetes elterjedési területe a Földközi-tenger középső részének keleti felét, valamint a Balkán-félsziget nyugati területeit öleli fel. A taxon szubmediterrán-mediterrán elterjedésű, melegkedvelő, az árnyalást jól tűri, de gyakran fényigényes fajokkal elegyedve jelenik meg. Őshonos elterjedési területén bükkösökben, fenyvesekben, kocsánytalan tölgy uralta erdőtársulásokban, és száraz tölgyesekben is előfordul mint elegyfa. Az alfaj Magyarországon egy cseres-kocsánytalan tölgyes származékerdőből került elő. Itt több idős, magtermő egyed él, melyek termőre fordulásuk óta állandóan és nagy mennyiségben teremnek. Mindezt az is bizonyítja, hogy mára az idős egyedek és a tömegesen megjelenő magoncok közötti számos korosztály képviselve van.

• A Velencei-hegység növényföldrajzi és florisztikai kutatásának eredményei

  117–152

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  659

  A Velencei-hegység flórájának és növényföldrajzi vonásainak pontosabb feltárására irá­­nyu­­ló térképező munka eredményeként számos növényfaj regionális elterjedési mintázata tisz­tá­zó­dott. Je­­len közleményben 219 növényföldrajzi szempontból fontos, ill. szórványos/ritka taxon (216 faj/alfaj és 3 természetes hibrid) előfordulási adatait mutatom be, és felvázolom a hegység nö­vény­föld­raj­zi jel­leg­­zetességeit a korábbi közlemények és az új megfigyelések tükrében. A Velencei-hegység különlegessége, legfontosabb növényföldrajzi vonása egyrészt a markáns kontinentális és szubmediterrán ha­tások együt­tes érvényesülése, másrészt az acidofil és az erősen bázikus termőhelyek mo­za­i­kos­sá­gá­ból fakadó sok­­színűség. Néhány, a regionális elterjedési mintázat-típusokat jól reprezentáló faj (Alyssum turkestanicum, Artemisia austriaca, Bupleurum pachnospermum, Doronicum hungaricum, Hy­pericum elegans, Lat­hyrus sphaericus, Minuartia viscosa, Ornithogalum comosum, Scabiosa canescens, Se­dum caespitosum, Stern­bergia colchiciflora, Vinca herbacea) elterjedését térképeken is bemutatom. A tér­­ké­pe­ző munka so­rán több mint ötven, a területről korábban nem ismert taxon is előkerült, köztük bio­geog­ráfiai szem­pont­ból fontos fajok is, mint pl. Bassia laniflora, Brassica elongata, Bupleurum pra­e­altum, Centunculus mi­ni­mus, Hypericum elegans, Orlaya grandiflora, Phleum nodosum, Silene dichotoma, Stipa tirsa, Tordylium maximum, Trifolium diffusum, T. ochroleucon, Valeriana dioica.

• Új adventív faj Magyarország flórájában: az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum)

  199-206

  Csecserits Anikó

  Jakab Gusztáv

  Rédei Tamás

  Megtekintések száma:

  1222

  A világon mindenütt, így hazánkban is folyamatosan nő az újonnan megjelenő nem őshonos növényfajok száma. Az új megjelenések felfedezésében, dokumentálásában nemcsak a hivatá­sos kutatók vehetnek részt, hanem nagy szerepe lehet a civileknek is. Az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum L.) egyik első hazai adata is egy internetes, növényhatározással foglalkozó csoportban került elő. A faj a nyugat-mediterrán országokban őshonos, de más földrészekre is eljutott már. Auszt­ráliában elterjedt, jelentős problémát okozó inváziós fajnak számít, ezért mindenképpen indokolt a faj alaposabb megismerése és hazai terjedésének figyelemmel kísérése. Annak érdekében, hogy minél szélesebb körben ismerté váljon a faj, röviden bemutatjuk morfológiai, fenológiai és egyéb tulajdonsá­gait és javaslatot teszünk a határozókulcsba való beillesztésre.

• A csókalábú útifű (Plantago coronopus) folytatódó térhódítása Magyarországon

  19–26

  Schmidt Dávid

  Bauer Norbert

  Fekete Réka

  Haszonits Győző

  Süveges Kristóf

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  1412

  Magyarországi úthálózat vizsgálata során az atlanti-mediterrán elterjedésű Plantago coronopus L. intenzív terjedését tapasztaltuk. 2017–2019 között a fajt újabb 47 flóratérképezési kvadrát-ból mutattuk ki, amellyel 81-re nőtt előfordulásainak száma. Kimutattuk, hogy a gyorsforgalmi utak mellett a faj erős terjedése a főközlekedési utakat is elérte, ezen kívüli megjelenései egyelőre ritkák. Legnagyobb kiterjedésű és egyedsűrűségű állományai az útpadkák mechanikus és ozmotikus stressztől erősebben érintett (gyakran növényzetmentes) sávja mögötti részén találhatók, de néhány előfordulás ilyen helyeken kívül is ismert. 2013-tól ismert állományai közül több helyen ma is összefüggő tömegben van jelen, így a faj egyértelműen meghonosodott (de nem átalakító) neofitonnak tekinthető.

• Kárpáti, erdélyi, dácikus és pannon endemikus fajok a Szilágyság flórájában

  259-267

  Negrean Gavril

  Karácsonyi Károly

  Szatmari Paul-Marian

  Megtekintések száma:

  287

  Az Erdélyi-medence és az alföldi pannon flóratartomány között elterülő romániai Szilágyság növénytakarójában az európai fajok mellett, a különböző földrajzi eredetű flóraelemek százalékos aránya igen magas. Ezek közül kiemeljük a keleti eredetű kontinentális, valamint a déli szubmediterrán jellegűek itteni széleskörű elterjedését. Jelentős számmal vannak képviselve az alább elemzett kárpáti (Aconitum moldavicum Hacq., Symphytum cordatum Waldst. & Kit.), erdélyi (Cephalaria radiata Griseb. & Schenk, Onosma pseudoarenaria Schur subsp. pseudoarenaria), dácikus (Helleborus purpurascens Waldst. & Kit., Phyteuma tetramerum Schur) és pannon (Centaurea sadleriana Janka), endemikus valamint szubendemikus fajok is, amelyek igen különböző jellegű termőhelyeken jelentkeznek.

• A Vulpia ciliata morfológiája és magyarországi terjedésének sikere a vasúthálózat mentén

  145–156

  Mesterházy Attila

  Wirth Tamás

  Schmidt Dávid

  Csiky János

  Megtekintések száma:

  951

  A Mediterráneumban elterjedt Vulpia ciliata Dumort Európa több országában, jellem­zően vasutak mentén jelent meg az elmúlt évtizedekben. A fajt 2016 tavaszán észleltük először Ma­gyarországon, a szolnoki vasútállomáson, majd néhány nappal később Budapest-Keleti pályaudvaron. A faj 2020-ban számos más dunántúli vasútállomáson is megtaláltuk, és úgy tűnik, hogy napjainkra az ország jelentős részén megtelepedett. A V. ciliata ezidáig csak a rendszeresen használt vágányok köze­léből (max. 20 m-es távolságon belül) került elő, feltehetően a vasúti áruszállítással jutott be az ország­ba, és terjedt el. A faj nálunk már meghonosodottnak tekinthető, özönfajként egyelőre még csak a vasút menti ruderális vegetációban lép fel, ahol az őshonos Vulpia myuros-t ki is szoríthatja. A faj a szőrös toklászai alapján a hasonló termőhelyen gyakori V. myuros-tól egyértelműen megkülönböztethető. Virágzása a két másik fajnál korábban, gyakran már áprilisban elkezdődik. A vizsgált morfológiai jelle­gek alapján (padkák száma a buga csúcsának 2 cm-es szakaszán, termések száma/füzérke, fertilis virá­gok aránya/füzérke, alsó és felső pelyvahossz, toklász- és szálkahossz, buga főtengelyének vastagsága a csúcsi 2 cm-es szakaszon) megállapítható, hogy a V. bromoides és V. myuros kevésbé különbözik egy­mástól, mint a V. ciliata e két fajtól. Feltételezhető továbbá, hogy a füzérkén belüli alacsony fertilitási arány, a toklászok pillássága összefüggésbe hozható a faj terjedési sikerével (csoportos terjedés, anemochória, zoochória, antropochória). Korai (májusi) termésérése is kedvez a vasút menti terjedés­nek, ui. így a többi hasonló fajjal szemben már terméses állapotban vészelheti át a késő tavasszal kez­dődő gyomirtást. A vasúthálózaton kívüli magyarországi terjedését egyelőre akadályozhatják a klimati­kus viszonyok, illetve a pályatesteken kívüli, relatív előnyt kínáló szezonális gyomirtások hiánya.

• A Callitriche brutia komplex tagjai (C. hamulata, C. brutia subsp. brutia és subsp. naftolskyi) Magyarországon

  77–88

  Mesterházy Attila

  Takács Attila

  Lukács Balázs András

  Süveges Kristóf

  Megtekintések száma:

  514

  A cikk összefoglalja a C. brutia komplex közelmúltban előkerült taxonjainak hazai előfordulásait. A C. hamulata korábban Magyarországról egy bizonytalan eredetű vas megyei példány alapján volt ismert. A faj első biztos észlelése 2014-ben történt, azóta a Nyugat-Dunántúl patakjaiból és a Duna folyam szegélyéből összesen 4 helyről került elő. A C. brutia subsp. brutia első megfigyelése a Hortobágyon 2016-ban volt a Kunkápolnási-mocsárban, azóta az alfaj a térségben terjedőben van. A subsp. naftolsky 2024-ben került elő a Dél-Tiszántúl egyik szikes mocsarából szárazföldi alakban. Míg a C. hamulata valószínűleg őshonos tagja a magyar flórának, addig a C. brutia két alfaja a közelmúltban telepedhetett meg, feltehetően madarak által behurcolva. Betelepülésük összefügghet azzal a jelenleg zajló folyamattal, hogy a klímaváltozás során a Mediterrán régióból – gyakran természetes úton – nö­vények jelennek meg és terjednek a Tiszántúlon.

• Egyéves füzények (Lythrum) Magyarországon: a Hyssopifolia alnemzetség hazai adatainak revíziója

  64–70

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  272

  Magyarország területéről eddig az apró termetű, egyéves füzények 4 fajának előfordu­lását közölték. A Lythrum hyssopifolia az ország nagy részén elterjedt. A L. tribracteatum jóval ritkább, előfordulásai főként a Tiszántúl déli részére és a Duna mentére korlátozódnak. A belső-ázsiai elterjedé­sű lenlevelű füzény (L. linifolium) egyetlen európai adata hazánkból származik. Az 1954-ben Tiszaug mellett gyűjtött példány azonban több jellegében is eltér a lenlevelű füzénytől, viszont nagyfo­kú egyezést mutat a Mediterráneumban és a kelet-európai sztyeprégióban élő L. borysthenicum-mal. Ez alapján javasoljuk a L. linfolium törlését a hazai és az európai flórából egyaránt. A negyedik hazai taxon (L. thesioides) egykori magyarországi előfordulását (Nagytétény) herbáriumi példányok bizonyítják, de a faj jelenlegi előfordulása bizonytalan.

• Az Euphorbia myrsinites elvadulása Egerben

  253–256

  Mykyta Peregrym

  Megtekintések száma:

  276

  Az Euphorbia myrsinites L. (Euphorbiaceae) közismert dísznövényünk. A Földközi-tenger medencéjében, a Fekete-tenger körül, a Kaukázusban és Kis-Ázsiában őshonos. Elvadulásának számos esete ismert Nyugat- és Közép-Európából, illetve Észak-Amerikából. Magyarországon mintegy fél évszázada ismertek alkalmi kivadulásai. Újabban az ország több pontjáról jelezték a jelenlétét. Jelen közleményben a faj kivadulásának újabb esetét mutatom be, Egerből. A rendelkezésre álló adatok alap­ján az E. myrsinites-t Magyarországon lokálisan meghonosodottnak tekinthető, de a formális kritériu­mok alapján lokálisan invá­ziós képessége is lehet. A faj pontos magyarországi státuszának megállapítá­sához további megfigyelések szükségesek.

• Három új fűfaj Magyarország flórájában: Paspalum dilatatum, Phalaris aquatica és Panicum schinzii

  63–76

  Süveges Kristóf

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  541

  Közleményünkben két Magyarország flórájában korábban ismeretlen-, és egy archív adattal rendelkező fűfaj új előfordulását mutatjuk be. A Panicum schinzii Hack. egy Dél-Afrikából szár­mazó egyéves faj, a Paspalum dilatatum Poir. egy eredetileg Dél-Amerikában élő évelő növény, a Phalaris aquatica L. pedig a Földkö­zi-tenger mediterrán térségében őshonos évelő taxon. A Panicum schinzii egyetlen jól fejlett példánya a Nyugat-Dunántúlon, a Rába egy kavicszátonyán került elő, míg a két újonnan megfigyelt évelő fűfaj az Alföldön jelent meg: a Paspalum dilatatum egyetlen példányát Soltvadkert település déli szélén, szuburbán környezetben észleltük, míg a Phalaris aquatica egy kisebb populációja Szeged mellett, egy autópálya mentén fordul elő. A közleményben kitérünk a három érin­tett faj európai elterjedésére és élőhelyválasztására, valamint inváziós potenciáljukra, emellett beillesz­tettük őket a hazai határozókul­csokba is.

• Két új adventív faj előfordulása Magyarországon a buzérfélék (Rubiaceae) családjából

  286–296

  Balogh Lajos

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  422

  A szerzők két, korábban Magyarországról nem ismert, a Rubiaceae családhoz tartozó faj első adatát közlik. A Délnyugat-Ázsiából származó, dísznövényként Európában szórványosan ülte­tett piros szálkanyak (Phuopsis stylosa) a Vas megyei Csákánydoroszló község közúti árkának degradált mezofil gyepjében telepedett meg. A Mediterráneumban őshonos kőfali galaj (Galium murale) kis állo­mánya a budapesti Keleti pályaudvar egyik használaton kívülimellékvágánya mentén került elő. Előbbi faj feltételezhetően ültetésből vadulhatott ki, míg utóbbi jelenléte a vasúti forgalomnak köszönhető. Mindkét faj egyelőre csak kis egyedszámban van jelen élőhelyén, így inváziós képességük csak több éves megfigyelést követően értékelhető. A fajok beillesztésre kerültek a hazai határozókulcsba.

• Új jövevényfaj Magyarországon: a Sabulina tenuifolia előfordulása Budapesten

  15–26

  Rigó Attila

  Megtekintések száma:

  473

  A vasutak fontos behurcolási és terjedési folyosóként funkcionálnak a növényfajok számára, hazánkban is számos idegenhonos növény első megtelepedése és terjedése köthető vasutakhoz. A Sabulina tenuifolia (L.) Rchb. szubatlanti-szubmediterrán-előázsiai növény, mely hazánk flórájából ezidáig ismeretlen volt, azonban előkerült egy kisebb populációja Budapesten, a Rákospalota-Újpest vasútállomáson. A növény minden bizonnyal a vasúti szállítmányozás potyautasaként kerülhetett be az országba és további terjedése várható vasutak mentén. Közlésre került a cikkben a faj beillesztése a hazai határozókulcsba.

• Zárt lösztölgyes maradványok a Mezőföldön (Pulmonario mollis-Quercetum roboris Kevey 2008)

  66–93

  Kevey Balázs

  Horváth András

  Lendvai Gábor

  Megtekintések száma:

  349

  Jelen tanulmány a Magyarország középső részén levő Mezőföld zárt lösztölgyeseinek (Pulmonario mollis-Quercetum roboris) cönológiai elemzését tartalmazza 20 felvétel alapján. Az erdőtlen tájon ez az asszociáció igen szórványosan mutatkozik. Fragmentumai félszáraz–félüde termőhelyeken fordulnak elő, és átmenetet a száraz nyílt lösztölgyesek (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-ro­boris) és az üde talajú gyertyános-tölgyesek (Corydali cavae-Carpinetum) között. E zárt lösztölgyesek (Pul­monario mollis-Quercetum roboris) az alföldi lösztáblákon a homokvidékekről ismert – ugyancsak fél­szá­raz–félüde talajú – zárt homoki tölgyeseket (Convallario-Quercetum roboris) helyette­sítik. A sokvál­tozós elemzések (cluster-analízis, főkoordináta-analízis) révén a zárt (Pulmonario mollis-Quercetum robo­ris) és a nyílt (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) lösztölgyesek elkülönültek egymástól. A társu­lás felépítésében a száraz erdők (Quercetea pubescentis-petraeae, Quercetalia cerridis, Aceri tatarici-Quercion) és az üde erdők (Fagetalia) karakterfajai fontos szerepet játszanak. A száraz gyepek elemei (Festuco-Brometea, Festucetalia valesiacae, Festucion rupicolae stb.) ezzel szem­ben a nyílt lösztölgyesek­hez (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) képest erősen visszaszorul­nak. A flóraelemek között az európai és a szubmediterrán fajok a meghatározóak, míg a kontinentális elemek alárendeltebb sze­repet töltenek be, mint a nyílt lösztölgyesekben. A vizsgált zárt lösztöl­gyes (Pulmonario mollis-Quercetum robo­ris Kevey 2008) a Polygonato latifolio-Quercenion roboris Kevey 2008 alcsoportba (suballiance) sorolható.

• A hencidai Mondró-halom, a löszgyep-vegetáció őrzője

  143-149

  Deák Balázs

  Török Péter

  Tóthmérész Béla

  Valkó Orsolya

  Megtekintések száma:

  731

  Intenzív művelésű mezőgazdasági területeken a természetes gyepvegetációnak gyakran csupán töredékei maradtak meg, rendszerint olyan helyeken, amelyek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlannak bizonyultak. Alföldi körülmények között ilyen területek a kunhalmok, amelyek amellett, hogy kiemelkedő kulturális és tájképi értékekkel bírnak, számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket. Cikkünkben a hencidai Mondró-halom flóráját mutatjuk be. A halmot borító fajgazdag löszgyepben összesen 74 edényes növényfajt találtunk. A halmon számos, a Bihari-síkon ritka növényfaj fordul elő, mint például az Inula germanica, Ranunculus illyricus és a Rosa gallica. A halom különböző kitettségű meredek lejtőin kialakult változatos mikro-élőhelyek hozzájárulnak a halom fajgazdagságának kialakításához és fenntartásához. Ennek is köszönhető, hogy a halmon az erdősztyeppi elemek mellett a legtöbb a Kárpát-medencében előforduló sztyeppei flóraelem-típus (kontinentális, pontusz–szubmediterrán, pontuszi, pontusz–pannon és turáni) megtalálható.

• Multiclavula mucida (Basidiomycota) a Pannon régióban és más adatok a magyarországi lopvanősző flórához

  173–184

  Csiky János

  Deme Judit

  Erzberger Peter

  Kovács Dániel

  Németh Csaba

  Sipos Attila

  Megtekintések száma:

  714

  A cikk a 2023-ban végzett kriptogám flóratérképezés során talált, florisztikai, taxonó­miai és/vagy természetvédelmi szempontból érdekesebb fajokkal foglalkozik. Két Magyarországon ritkának tűnő Trapeliopsis faj bükki adatain kívül közöljük az Európában is ritkának tűnő, hegyvidéki bazídiumos gombás zuzmó, a Multiclavula mucida első előfordulását a Pannon régióban. Bemutatjuk az újabban entomofilnak tartott moha, az Anacamptodon splachnoides egyetlen aktuális dél-dunántúli állományát, illetve az atlanti-mediterrán jellegű Leptodon smithii első magyarországi alföldi előfordulá­sát. Számos adattal bizonyítjuk, hogy a kéreglakó Neckera pennata-nak Magyarországon Baranyában, az Alföldön van az elterjedési súlypontja, illetve újabb, bükki adatokkal szemléltetjük, hogy a Buxbau­mia viridis a Pannon-medencében elsősorban a mészkerülő bükkösök talajlakó faja. Ismertetjük az Európá­ban veszedelmesen terjedő, idegenhonos, korhadéklakó Sematophyllum adnatum első alföldi, egyben a Pannon-medence egyik legerősebb állományát. Beszámolunk továbbá a tőzegmohás lápokon szintén terjedőben lévő Callicladium haldanianum harmadik (Vendvidék), valamint a szilikátos kőten­gerekre jellemző Racomitrium lanuginosum második (Mátra) magyarországi előfordulásáról is. Fotóval doku­mentáljuk a Phegopteris connectilis egyetlen aktuális dél-dunántúli adatát és vitatjuk az első me­cseki közlésének pontosságát, helyességét. Az elterjedési adatok felsorolásán túl, a dolgozatban érintő­lege­sen foglalko­zunk a klímaváltozás és a fajok elterjedési adatainak összevethetőségével, egyes ha­rasztok, mint az Asplenium adiantum-nigrum agg. és a Dryopteris affinis agg. kisfajainak elkülönítési nehézségei­vel, valamint korrigáljuk egy korábban tévesen közölt Hedwigia stellata adatunkat is. A fentieken túl a Leu­cobryum glaucum, Palustriella commutata, Tetraphis pellucida, Gymnocarpium rober­tianum és az Ophioglossum vulgatum néhány érdekesebb adatáról is beszámolunk.

• Újabb adat a magyarországi adventív flóra ismeretéhez: Polypogon viridis (Gouan) Breistr.

  165–172

  Wirth Tamás

  Megtekintések száma:

  302

  Jelen dolgozat a Magyarországon korábban elő nem forduló Polypogon viridis (Gouan) Breistr. első hazai adatait közli. A Mediterráneumból származó faj a Dunántúl több pontján került elő kertészetek és faiskolák telephelyeiről, illetve kültéri virágcserépből. Jelen megfigyelések egybeesnek a külföldi tapasztalatokkal, miszerint a faj terjedésében a dísznövény kereskedelem fontos szerepet ját­szik. A továbbiakban megtörtént a faj morfológiai jellemzése és a hazai határozókulcsba történő beillesztése. Mivel a P. viridis néhány lelőhelyen nagyobb egyedszámban került elő, az inváziós képes­sé­gé­nek meghatározása szempontjából a jövőben fontos lehet a faj terjedésének monitorozása.

• Az Asparagus verticillatus L. Magyarországon

  38-43

  Wirth Tamás

  Gyergyák Kinga

  Megtekintések száma:

  375

  Pécs közigazgatási területének finomléptékű flóratérképezése során az Asparagus verticillatus L. kivadult egyedeit találtuk meg a város több pontján 2011–2012 során. A dolgozat áttekintést nyújt a faj taxonómiájáról, morfológiai jellemzéséről és magyarországi előfordulásáról. Az örvös spárga mediterrán-szubmediterrán faj, mely a Balkán-félszigeten, Kelet-Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában őshonos. Magyarországon kedvelt dísznövény; kiszökéséről, illetve elvadulásáról azonban eddig nem volt információnk. Korábbi gyűjtési adatai botanikus kertekből, kertekből származnak, illetve egy példány került elő Pécsett útszéli száraz gyepből. A most megtalált egyedek főleg a városnak a Mecsek déli oldalára felkúszó részén, kiskertes és szőlőtermő területein élnek, de egy példány előkerült a lakott területtől távolabbi, természetközeli vegetációból is. Mivel a fajt a város több pontján is ültetik, további kiszökésére, elvadulására, valamint tartós fennmaradására a jövőben is számíthatunk.

• A Torilis nodosa új behurcolásai és terjedése Magyarországon

  26-31

  Kun András

  Exner Tamás

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  1188

  A Torilis nodosa (L.) Gaertn. atlanti-mediterrán gyomnövény. Régi megfigyelései ismer­tek Budapest térségéből, de ezek alkalmi megjelenések lehettek, a faj előfordulását több mint száz éve nem erősítették meg hazánkban. Az elmúlt néhány évben a faj hat új, spontán előfordulását talál­tuk Magyarországon, egy állományt Budapesten, további ötöt a Balaton északi partmellékének települé­sein. Minden esetben belterületek ruderális vagy intenzíven nyírt élőhelyein észleltük. Megjelenésében az intenzív turizmus szerepe biztosra vehető, de önfenntartó populációinak létrejöttében és már érzé­kelhető regionális terjedésében az éghajlati adottságok kedvezőbbé válása, az egyre enyhébb telek, a fagyos napok számának csökkenése is kulcsfontosságú lehet. A magyarországi adatok csatlakoznak a faj más közép-európai adventív előfordulásaihoz.

• A Pterygoneurum squamosum Segarra et Kürschner előfordulása egy Győr melletti rekultivált hulladéklerakón

  23-27

  Szűcs Péter

  Megtekintések száma:

  207

  A közlemény ismerteti a Pterygoneurum squamosum újabb hazai előfordulását, valamint a moha aktuális elterjedését és élőhelyének leírását. Eddig ismert lelőhelyeitől eltérően antropogén jellegű élőhelyen, erodált, agyagos talajfelszínről került elő ez a hazánkban ritka, mediterrán elterjedésű lombosmoha. Élőhelyének klimatikus és termőhelyi adottságait figyelembe véve valószínűsíthető, hogy a faj nagyobb ökológiai toleranciával rendelkezik, és a löszfalakon kívül egyéb mesterséges nyílt élőhelyeken is számítanunk kell megjelenésére.