Keresés

Keresési eredmények

• A Digitaria ciliaris egykori előfordulása Magyarországon – egy herbáriumi revízió eredményei

  53–62

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  335

  A Növénytár Herbárium Carpato-Pannonicum gyűjteményében elvégzett revízió segít­ségével sikerült igazolni a Digitaria ciliaris (Retz.) Koeler hazai, történeti előfordulását Győrből, egy régi gyapotfeldolgozó és textilgyár területéről. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a faj korábban közölt magyarországi adatai egytől-egyig tévesek, mivel a hazai határozókönyvek Digitaria-kulcsai tévesen értelmezték a taxont, zömmel a D. sanguinalis subsp. pectiniformis szinonimájaként. A herbári­umi vizsgálat igazolta, hogy a Magyarországon a D. sanguinalis a leggyakoribb taxon. A nálunk feltehe­tően archeofita D. sanguinalis subsp. pectiniformis is elterjedt, valószínűleg kissé alultérképezett, pél­dányait xerotherm gyomnövényzetből, gyakran szőlőkből, vasút menti élőhelyekről gyűjtötték. A bizo­nyosan őshonos D. ischaemum elterjedésében még látható egy kis természetes mintázat, eredetileg talán síksági, dombvidéki tájakon, homokon, kavicson lehetett a legjellemzőbb. Ez a faj újabban a kvarchomokkal fugázott díszburkolatok terjedésével urbán területeken országszerte terjed. A trópu­si/szubtrópusi származású Digitaria ciliaris a magyar flórában egykor jelenlévő, alkalmi megtelepedő idegenhonos fajunk.

• A Grimmia plagiopodia Hedw. természetvédelmi helyzete Magyarországon

  133-140

  Nagy József

  Papp Beáta

  Megtekintések száma:

  164

  A szerzők a Grimmia plagiopodia Hedw. védett és veszélyeztetett lombosmoha faj há­rom új, 2017-ben megtalált előfordulási adatát közlik Nagymaros és Kismaros községek határából, a Bör­zsöny hegységből. Az IUCN új kritériumainak felhasználásával elvégezték a faj veszélyeztetettségi stá­tuszának újbóli értékelését Magyarországon. Ennek alapján a G. plagiopodia továbbra is veszélyezte­tett státuszra jogosult hazánkban.

• Neofiton Campylopus introflexus (Hedw.) Brid. elterjedése Magyarországon

  212-219

  Szűcs Péter

  Csiky János

  Papp Beáta

  Megtekintések száma:

  246

  A dolgozat részletes leírást ad a Campylopus introflexus hazai előfordulásairól, mely a szerzők 2013–2014 időszakban végzett gyűjtésein alapul. A lelőhelyi adatokon felül rögzítve lett a populációk mérete, a jellemző élőhely és aljzat, a kísérő fajok, valamint a moha által érintett élőhelyek neve. A 18 lokalitás összesen 8 földrajzi kistájon oszlik meg, melyek közül a Dunántúli-dombság és a Nyugat-magyarországi peremvidék nagytájakra is újnak tekinthető több előfordulás. A telepített fenyveseken kívül a fenyőelegyes lomberdők, az acidofil tölgyesek és az antropogén élőhelyek is ideális életteret nyújtanak a mohának. Míg korábbi előfordulásai elsősorban elkorhadt Pinus-faanyagról származnak, a most közölt nagy kiterjedésű mohagyepek savanyú talajfelszínhez köthetőek. A fajjal leggyakrabban társuló mohák a Hypnum cupressiforme, a Polytrichum piliferum, a P. formosum, a Pohlia nutans és a Ceratodon purpureus voltak. A mohafaj kiemelkedően magas borítással rendelkezik a Mecsek-hegységben, ahol őshonos mészkerülő tölgyesek zavart élőhelyein, savanyú homokkő málladékon észleltük. Recens adatai megerősítik, hogy az újjövevény faj mára jelentős mértékben elterjedt hazánkban és stabil populációkat alkot. További jelentősebb térfoglalása elsősorban a szubatlanti, illetve szubmontán jellegű, és/vagy savanyú talajú, valamint fenyőkkel beültetett térségekben várható.

• Szombathely város kámoni és herényi vízbázis-védőterülete, mint növényzeti értékek menedéke

  123–125

  Balogh Lajos

  Szinetár Csaba

  Megtekintések száma:

  300

  A Szombathely északnyugati részén lévő kámoni és herényi vízbázis-védőterületek rétjei és erdősávjai évtizedek óta jó természetességi állapotúak. Botanikai értékeikkel szinte a Kőszegi-hegységet és az Őrséget hozzák el a város határába. Ez a rétek esetében a rendszeres kaszálás, az erdősávok vonatkozásában pedig a bolygatás hiányának volt köszönhető. Olyan növényfajok kisebb-nagyobb állományai fordulnak elő, mint például a Moenchia mantica, vagy a védett Orchis morio, Pyrola rotundifolia, Cephalanthera longifolia, Epipactis helleborine és Ophioglossum vulgatum. Az utóbbi években azonban egyes részeik egyre erősödő emberi zavarásnak (terepmotorozás, túragépkocsizás) vannak kitéve, ezért időszerű lehet védelmük kezdeményezése. E rövid esettanulmány is jelzi, hogy a megfelelően kezelt vízbázis-védőterületeknek fontos szerepe lehet természetközeli élőhelyek, ritka (esetenként védett) növényfajok (és a hozzájuk kapcsolódó állatvilág) térségjellemző képviselőinek, állományainak megőrzésében.

• A 2015-ös év algája szavazás jelöltjei

  148-158

  B-Béres Viktória

  Nagy-László Zsolt

  T-Krasznai Enikő

  Stenger-Kovács Csilla

  Barreto Sára

  Kiss Gábor

  Buczkó Krisztina

  Abonyi András

  Megtekintések száma:

  213

  Míg a szabad szemmel látható állat-, illetve növényvilággal kapcsolatos ismeretterjesztés széleskörűvé vált, addig a mikroszkopikus világ tudományos igényű ismeretterjesztő bemutatására kevés példát találni. Hagyományteremtő céllal 2015-ben első alkalommal hirdette meg az Algológus Fórum az „Év Algája” internetes szavazást. A végső szavazásra javasolt három algafaj a Didymosphenia geminata, Haematococcus pluvialis és Prymnesium parvum voltak, melyek közül a Haematococcus pluvialis fajra érkezett a szavazatok döntő többsége. A három faj ökológiai és gazdasági vonatkozásainak, valamint hazai elterjedésük bemutatásán keresztül kívánjuk megmutatni, hogy a mikroszkopikus világ képviselői is kellően színesek és érdekesek lehetnek ahhoz, hogy nagyobb teret kapjanak a tudományos ismeretterjesztésben. Tanulmányunk felhívja a figyelmet az algák vízi ökoszisztémákban betöltött alapvető szerepére, esetleges gazdasági jelentőségükre, valamint a földi élet fenntartásában nélkülözhetetlen szerepükre.

• Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez IV.

  27–40

  Somlyay Lajos

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  504

  Közleményünk több mint 50 ritka vagy kevéssé ismert taxon (köztük 10 páfrány) új vagy megerősített adatait tartalmazza Budapestről és tágabb környékéről. Közülük egy faj (Cerastium lucorum) a Budai-hegység, négy (Cerastium lucorum, Epipactis futakii, E. moravica, Myosotis discolor) a Börzsöny, egy (Epipactis albensis) a Pilis, kettő (Anthericum liliago, Hippophae rhamnoides) a Szentend­rei-sziget, egy (Artemisia alba) a Tétényi-fennsík, egy (Epipactis moravica) pedig a Visegrádi-hegység spontán flórájára új. További adataink közül kiemeljük az Cnidium dubium, Platanthera chlorantha, Spiranthes spiralis, Sternbergia colchiciflora, Veronica jacquinii és a Viola stagnina új előfordulásait. Néhány fajt, a hazai szakirodalmi adataik tükrében, részletesebben is tárgyalunk.

• Magyar botanikusok határozója a dualizmus utolsó éveiből

  117-132

  Pifkó Dániel

  Megtekintések száma:

  206

  Jávorka Sándornak a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött hagyatékából került elő egy 12 oldalas gépelt kézirat, amelynek címe „Határozókulcs a magyar flóra területén működő ama botanikusok felismerésére, akik az Album Kleinianumban ábrázoltattak. Budapest 1912. szeptember hó 25.-én”. A munka ötven botanikus frappáns leírását tartalmazza határozókulcsba szerkesztve. Szöve­ge humoros, a személyek legjellemzőbb tulajdonságait gyakran élcelődő, ironikus hangnemben mutatja be. Szerzője Szabó Zoltán, korának elismert botanikusa volt. A kézirat a Királyi Magyar Természet­tudományi Társulat Növénytani Szakosztályának 178. ülésén tartott ünnepségre készült, amelynek egyetlen napirendi pontja Klein Gyula üdvözlése volt, tanári működésének 40-edik, szakosztályi tagsá­gának pedig 20-adik évfordulója alkalmából. Az ünnepségen szinte minden jelentős hazai botanikus részt vett, A cikk végén közöljük Szabó Zoltán Határozójának szövegét, magyarázó jegyzetekkel és fo­tók­kal kiegészítve.

• Két új adventív faj előfordulása Magyarországon a buzérfélék (Rubiaceae) családjából

  286–296

  Balogh Lajos

  Mesterházy Attila

  Megtekintések száma:

  359

  A szerzők két, korábban Magyarországról nem ismert, a Rubiaceae családhoz tartozó faj első adatát közlik. A Délnyugat-Ázsiából származó, dísznövényként Európában szórványosan ülte­tett piros szálkanyak (Phuopsis stylosa) a Vas megyei Csákánydoroszló község közúti árkának degradált mezofil gyepjében telepedett meg. A Mediterráneumban őshonos kőfali galaj (Galium murale) kis állo­mánya a budapesti Keleti pályaudvar egyik használaton kívülimellékvágánya mentén került elő. Előbbi faj feltételezhetően ültetésből vadulhatott ki, míg utóbbi jelenléte a vasúti forgalomnak köszönhető. Mindkét faj egyelőre csak kis egyedszámban van jelen élőhelyén, így inváziós képességük csak több éves megfigyelést követően értékelhető. A fajok beillesztésre kerültek a hazai határozókulcsba.

• Kiegészítések az Orobanche reticulata biológiájához és hazai elterjedéséhez

  95-98

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  590

  A közlemény az Orobanche reticulata néhány új magyarországi adatáról számol be. A fajt a szakirodalomban ismeretlen gazdanövényről, Carduus hamulosus-ról gyűjtöttük a Keleti-Bakonyban, a Bér-hegyen. A Magyarországon általában májustól júliusig virágzó faj életmenetéhez érdekes adalék egy extrém csapadékos év (2010) enyhe őszén megfigyelt késői, októberi virágzása is. Egy másik populáció (Vértes hegység, Magyaralmás) érdekessége annak tömegessége. Itt az O. reticulata 2020 nyarán egy, az előző évben beszántásra került természetes szárazgyep élőhely parlag­ján jelent meg nagy tömegben (több száz egyed), Carduus nutans subsp. leiophyllus és Carduus acanthoides gazdanövényen. A fajt néhány olyan flóratérképezési kvadrátból is közöljük a Dunántúli-középhegység, Külső-Somogy és Mezőföld területéről, ahol eddig nem volt ismert.

• Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez II.

  33–50

  Somlyay Lajos

  Makádi Sándor

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  372

  Cikkünk 52 ritka taxon (köztük 26 orchidea) új vagy megerősített florisztikai adatait tartalmazza Budapest környékéről. Közülük egy faj (Epipactis peitzii) új Magyarország flórájára, a Budai-hegységből és a Pilisből került elő. Röviden jellemezzük, összehasonlítva a legközelebbi rokon fajokkal (E. leptochila csoport). További három faj (Corydalis intermedia, Epipactis leptochila, Epipactis muelleri) a Budai-hegység flórájára, négy (Anacamptis coriophora, Epipactis neglecta, E. tallosii, Valerianella pumila) a Pilis flórájára, hat (Epipactis futakii, E. leptochila, E. muelleri, E. neglecta, Ophrys apifera, O. holubyana) pedig a Visegrádi-hegység flórájára új.

• A Poa remota felfedezése a Bakonyban, a faj déli areaperemén

  58–64

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  273

  A Magyarországon eddig csak az Északi-középhegységből ismert Poa remota előkerült a Bakonyban. A fajt az Öreg-Bakony központi részén a Fekete-séd völgyrendszerében három különálló lelőhelyen sikerült feltérképezni. A közép-európai tapasztalatokhoz hasonlóan a faj forrásfeltörések körül kialakult forrásláp élőhelyen és égeres láperdőben él. A Poa remota a Bakonyban egy hidegebb klímaperiódus maradványfaja lehet, új előfordulása növényföldrajzi szempontból azért is jelentős, mert bakonyi előfordulásával regionális áreapereme a Kárpát-medencében kissé délebbre tolódott.

• Adatok Budapest környéke flórájának ismeretéhez III.

  227–237

  Somlyay Lajos

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  381

  Cikkünk 40 ritka taxon (köztük 7 páfrány) új vagy megerősített adatait tartalmazza Budapest környékéről. Közülük egy faj (Geranium sibiricum) a Budai-hegység, ill. Budapest flórájára, egy (Polystichum setiferum) a Pilis flórájára, kettő (Onosma pseudarenaria, Sorbus aria s. str.) pedig a Visegrádi-hegység flórájára új. További adataink közül kiemeljük az Agrimonia procera, Botrychium lunaria, Epipactis tallosii, Gymnadenia odoratissima és Sorbus ujhelyii új előfordulásait.

• Sorbus udvardyana Somlyay & Sennikov a Balaton-felvidék keleti dolomitterületén

  55-58

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  406

  A Balaton-felvidék keleti részéről a S. aria s.l. × S. torminalis hibrid eredetű taxonjai közül a szakirodalomban a „S. balatonica” jelenik meg (Felsőörs: „Káposzta-tető”), Boros Ádám gyűjtésére hivatkozva (Kárpáti 1960). 2014 nyarán, ezen a lelőhelyen, a felsőörsi Kopasz-tetőn és a lovasi Atya-hegyen folytatott flóratérképezési munka során kiderült, hogy a korábbi S. balatonica adat egy másik taxonra vonatkozik. A térképezett egyedek levélmorfológiai alapon a S. udvardyana taxonnal azonosíthatók.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VI.

  87-102

  Molnár Csaba

  Haszonits Győző

  Malatinszky Ákos

  Süveges Kristóf

  Balogh Lajos

  Nagy Timea

  Horváth Soma

  Hudák Katalin

  Megtekintések száma:

  487

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a hatodik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 389 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 117 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből, Szolnok környékéről és Nyugat-Magyarországról. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (pl. Equisetum fluviatile, Galium rivale, Gladiolus imbricatus, Hypericum maculatum, Persicaria bistorta, Potentilla inclinata, Ranunculus lingua, Rhinanthus rumelicus, Trifolium fragiferum subsp. bonannii, Viola pumila), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (pl. Amaranthus blitum subsp. blitum, Cymbalaria muralis, Elymus elongatus, Euphorbia peplus, Heracleum sosnowskyi, Impatiens balfourii, Lepidium densiflorum, Rhus typhina, Telekia speciosa) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (pl. Carex otrubae, Chenopodium polyspermum, Crepis tectorum, Filipendula vulgaris, Petrorhagia prolifera, Poa palustris) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XIII.

  85-88

  Haszonits Győző

  Molnár Csaba

  Sonkoly Judit

  Tóthmérész Béla

  Török Péter

  Tóth Edina

  Gnotek Péter

  Nagy József

  Korda Márton

  Ádám Szilvia

  Malatinszky Ákos

  Riezing Norbert

  Jóna Zoltán

  Séllei Dániel

  Megtekintések száma:

  58293

  Munkánk azon közleménysorozat tizenharmadik tagja, amely előfordulási adatok rend­szeres közlésével egészíti ki a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza című kiad­vány előfordulási térképeit. Ezúttal összesen 1307 előfordulási adattal járulunk hozzá a hazánkban előforduló hajtásos növények elterjedésének pontosabb ismeretéhez. Összesen 634 edényes taxon előfordulási tér­képéhez szolgáltatunk lelőhely adatokat, melyek 256 kvadrátban oszlanak meg. Az adatok eloszlása disz­perz jelleget mutat, amely az adatgyűjtés egyenetlenségéből adódik. Az felsorolás­ban szereplő fajok több­sége az Alföld, az Északi-Magyarországi-Középhegység és a Kisalföld nagytájak­ról származik. Az enumerá­cióban szerepeltetünk ritka honos fajokat, ritka, vagy adathiányos adventív fajokat és szubspontán megje­lenő honos fajokat, vonalas létesítmények mellett terjedő adventív, és szubspontán megjelenő honos fajokat, és az országban elterjedt, de az atlaszban alulreprezentált taxo­nokat is.