Keresés
Keresési eredmények
-
A természetbarát visszagyepesítés technológiai lehetőségei: A 2008. május 22-23-án rendezett „Szakmapolitikai kihívások és kilátások a gyephasználatban 2007-2013” című szakmai-tudományos tanácskozáson elhangzott előadás szerkesztett változata.
19-27Megtekintések száma:97A természetközeli gyepek visszatelepítésére az utóbbi években hazánkban is egyre több példát látunk, az elkövetkező időszakban pedig az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretén belül várható e tevékenység térbeli kiterjedése. A természetbarát gyepesítési programok sikerének előmozdítása érdekében írásunkban áttekintjük a természetbarát gyepesítés megtervezéséhez szükséges legfontosabb elméleti és gyakorlati szempontokat. A visszagyepesítés során évelő fűfélék és/vagy sások által uralt lágyszárú növényzetet hozunk létre egy nem gyepes területen, amelyen előzőleg általában rendszeres mezőgazdasági – döntően szántóföldi – művelés folyt. A természetbarát gyepesítés során figyelembe kell venni a táj ökológiai adottságait, és törekedni kell arra, hogy az adott termőhelyen őshonos növényfajokból álló, a tájban egykor jellemző természetes füves növényzet jöjjön létre (pl. sztyeprét, mocsárrét, láprét, stb.). A cél kettős: egyrészt a termőhelynek megfelelő, az adott területen őshonos gyep rekonstrukciója, másrészt a természetes táj rehabilitációjának elősegítése. Mivel a feladat nem a lehető legjobb hozamú gyep létrehozása, hanem egy ősi gyeptípus létrejöttének elősegítése, a gyepesítés során a takarmánytermesztési és a technológiai szempontokon kívül ökológiai és természetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni. A természetbarát gyepesítés alapelveiként az alábbiakat javasoljuk:
1. Ha egy felhagyott szántón már elkezdődött a természetközeli gyep kialakulása, és inváziós gyomnövények nem uralkodtak el, akkor a parlag felszántása nem indokolt.
2. Általában azokat a szántókat lehet nagyobb sikerrel természetközeli gyeppé alakítani, amelyek őshonos növényfajokban gazdag, természetes vagy természetközeli gyepekkel érintkeznek. A természetközeli gyepek kiterjesztése hozzájárulhat a táj természetes élőhely-hálózatának helyreállításához. Ugyanakkor az egybefüggő szántóföldi környezetben lévő táblák gyepesítésével szigetszerű gyepfoltok alakíthatók ki, ezáltal változatosabb, mozaikos tájszerkezet teremthető.
3. Elsődlegesen a spontán gyepesedést kell elősegíteni, és csak akkor érdemes az aktív telepítési eljárásokhoz folyamodni, ha a spontán gyepesedésre nincs lehetőség.
4. A természetközeli gyepállomány jellemző faji összetételének kialakulása a szénaterítés módszerével (szénamurvás felülvetéssel) gyorsítható. Ehhez a környék megegyező típusú gyepjén magérleléskor kaszált széna használható fel.
5. Magkeverékkel történő gyeptelepítést akkor érdemes végezni, ha ezáltal a kezdeti évek nagyfokú elgyomosodása, a terület özöngyomokkal való elborítása megakadályozható. A magkeverék összetételét úgy kell meghatározni, hogy a kialakítandó gyepnemez alapot adjon a társulásalkotó természetes növényfajok betelepüléséhez.
6. Lehetőleg hasonló vagy azonos típusú élőhelyről gyűjtött magokat kell elvetni. A magok begyűjtése történhet gépi aratással, gépi szénabetakarítással, vagy kis mennyiségnél kézzel. Ha saját maggyűjtésre nincs lehetőség, akkor kereskedelmi forgalomban kapható, a termőhelyhez illő magkeverék használandó (legalább a domináns fűfaj egyezzen meg, és legyen legnagyobb arányban a keverékben).
7. Nem szabad tájidegen fajokból álló magkeveréket elvetni.
8. A gyep felújításra szorul, ha a gyepnemez nem a termőhelynek megfelelő szerkezetű, és az őshonos állományalkotó fajok évek múltán is csak alárendelt szerepet játszanak benne. A gyepfelújítás során a gyep újbóli feltörése kerülendő, ellenben magszórás, szénaterítés, vagy direktvetés alkalmazható.
9. Kerülendő a gyepesítések tápanyagutánpótlása. Még a telepítés előtt sem szükséges szerves- vagy műtrágyázni, mert az jelentősen ronthatja a természetes fajok betelepülési esélyeit.
10. A gyepek kezelésénél kerülendő a növényvédőszerek alkalmazása. Gyomirtószer használata csak az inváziós gyomok nagyon erős fertőzése esetén lehet indokolt a telepítést megelőzően, vagy a karbantartásnál, a vegyszer engedélyezett és szakszerű használatával.
11. Kerülendők a talajfelszínt és a gyepnemezt károsító beavatkozások (gyepszellőztetés, altalajlazítás, nedves talajon végzett fogasolás, boronálás).
12. A kialakított gyepek többnyire rendszeres karbantartást igényelnek. Ez lehet fenntartó kaszálás, kíméletes legeltetés, a kezdeti időszakban szárzúzás. A kaszálás és legeltetés során be kell tartani a célprogram előírásait, és fokozottan tekintettel kell lenni a természetvédelmi szempontokra (pl. kaszálás időpontja és módja, legeltetési intenzitás stb.).
-
Szarvasmarha legelőként és kaszálóként hasznosított Tura melletti üde gyepek összehasonlító cönológiai elemzése
49-63.Megtekintések száma:84A munkában a Szendrei-féle családi gazdaság szarvasmarha legelőjének és a kaszálójának növényzetét vizsgáltuk. A cönológiai vizsgálatokat 2 alkalommal végeztük, 2018 májusában és szeptemberében 5×5 méteres mintavételi területet alkalmazva, és a fajok borítási %-át megadva. A relatív ökológiai mutatók közül a relatív nitrogén (NB), a relatív talajnedvesség indikátor számai (WB), a természetvédelmi értékkategóriák (TVK), a szociális magatartás típusok (SBT) értékeit használtuk a vegetáció elemzésére. Az adatok főkomponens elemzését (PCA) és detrendáltkorreszpondencia elemzését (DCA) is elvégeztük. A vizsgálat eredményeként az egyik legnagyobb különbség a két vizsgálati terület között a pázsitfüvek arányában van. A legelőkön, a legeltetés hatására eluralkodó hasznos pázsitfüvek aránya 1:3, jelentősen magasabb volt a kaszálóhoz képest. A kaszáló területén a gyomok aránya is magasabb volt, a legelőn pedig a zavarástűrők mennyisége volt jelentősebb. Összességében elmondható, hogy a legeltetéses extenzív állattartás egy fenntartható gazdálkodási technológia, ami kedvező a környezetre és egyben a gazdálkodó számára is megélhetést biztosít.
-
Lólegelők és kaszálók természetvédelmi értékelése Sukoró melletti lovasközpontban
37-46Megtekintések száma:51A vizsgálatot Sukorón, végeztük 2023. májusában. A felmérés célja volt bemutatni az eltérő hasznosítású gyepek természeti állapotát és a gazdasági értékét. A cönológiai felvételeket a Braun-Blanquet módszerrel végeztük, ennek során 2 × 2 méteres kvadrátokat használva vettük fel az adatokat és %-ban adtuk meg a borítási értékeket. A kvadrátok véletlenszerűen helyeztük el az adott területeken. A felmérés során három egységben öt mintaterületet elemeztünk. Az I. mintaterületünk degradált üde lólegelő, amit 2023-ban túllegeltetttek, a II. mintaterület franciaperjével dominált rét, melyeket kaszálással hasznosítanak. A III. mintaterület Festuca pseudovina által dominált, sovány sziki gyep, amit szintén kaszáltak. A IV. a kaszáló legmélyebben fekvő része, mocsárrét-láprét, amelyet szintén kaszálóként használnak. Az V. mintaterület szilikát sziklagyep, amit szintén legeltetenek lovakkal, de 2023-ban magára hagytak.
Az I-es mintaterületet kivéve, amit 2023-ban intenzíven legeltettek, így a taposott és túllegeltetett volt, a vizsgálatok alapján a gyepek természetességi állapota a kezélések, a kaszálás és a legeltetés nyomán is értékes maradt. A gyepekben legnagyobb arányban a honos flóra elemek találhatók meg. A kaszálón a mélyebb fekvésű foltban lápréti elemek és védett faj, a vitézvirág (Anacampts pyramidalis) is megjelent. A szilikát sziklagyepben is előfordult védett faj a bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon). A lovasközpont által végzett gyepkezelési módszerek alkalmasak a terület vegetációjának természetközeli és hosszú távon való fenntartására.
-
2018-19-ben végzett cönológia felmérés a tihanyi Belső-tó melletti magyar szürke szarvasmarha legelőn
25-30.Megtekintések száma:122Jelen vizsgálatunkat 2018 és 2019 között végeztük a Tihanyi félszigeten, a Belső-tótól délre eső gyepterületeken, melyeket egy sokéves felhagyott állapot után néhány évig kaszáltak, majd 2002-től máig folyamatosan szürkemarhával legeltettek. Fő kérdésünk a következő volt: az eltelt időszak alatt mennyire volt eredményes a legeltetés, természetközelivé vált-e a gyep? A területen az első cönológiai felvételek 1994-ben készültek, majd 2002-től (néhány év kihagyással) évente újra megtörténtek a vizsgálatok. Jelen munkában a 2018-19-es évek eredményeit tesszük közzé. A kvadrát minták elemzésekor igénybe a Raunkiaer-féle életforma-kategóriákat, a természetvédelmi értékkategóriákat (TVK), valamint a szociális magatartási formákat (SBT) alkalmaztuk. A cönológiai felvételek a legelő két különböző részén készültek: a felső (I), illetve az alsó (II) egyharmadában a területnek, amit az állatok pihenőhelyként használnak. Ily módon nem csak a lejtőhatás, hanem az igénybevétel intenzitásának vizsgálatára is lehetőség nyílt. Eredményeink alapján a legelő állatok folyamatos jelenléte stabilizálta a természetvédelmi szempontból értékes gyep fajösszetételét. A gyomfajok mennyisége az alsó szakaszon jelentősebb volt, a teljes fajszám viszont kisebb. A lejtő felső egyharmadában ez az érték már 50 fölé emelkedett. A pázsitfüvek relatív mennyisége is jelentősebbé vált, ami legeltetési szempontból is értékesebbé tette a gyepet. Dominánsként a kisebb termetű Festuca fajok jelentek meg, más gyepgazdálkodási szempontból fontos pázsitfű fajokkal együtt. A pillangósok fajszáma és borítása is jelentőssé vált. Eredményeink alapján a helyes természetvédelmi kezelési gyakorlat kulcsa a területen a megfelelő számú állattal történő legeltetés lehet, ami jelen esetben megvalósult.
-
Extenzív hasznosítású gyepek élőhely kezelése különböző szarvasmarhafajták legeltetésével
19-29Megtekintések száma:96A hagyományos legeltetés világszerte fontos szerepet játszik a gyepek megőrzését célzó természetvédelmi kezelési programokban. Az elmúlt évtizedekben több kísérlet is indult a korábbi hagyományos gazdálkodás visszaállítására, azonban csak néhány olyan esettanulmány áll rendelkezésre, amely az extenzív és intenzív fajtáknak a növényzet összetételére gyakorolt hatását vizsgálja. Számos vizsgálatban arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar szürke szarvasmarha az intenzív fajtáknál kevésbé válogató legelése valószínűleg több „léket” alakít ki a gyepben, ahová az egyéb, döntően kétszikű fajok megtelepedhetnek. Ezzel szemben az intenzív tartástechnológiát igénylő állatok homogénebben legelnek, a fenti fajbetelepülés korlátozott, ez mutatkozik meg a kisebb fajszámban és a fajkombinációk számának alacsonyabb értékében. A fentiek tükrében munkánk elsődleges célja olyan hazai és nemzetközi forrásmunkák bemutatása, amelyek során értékelhetjük, hogy a különböző intenzitású szarvasmarhafajták legelése, taposása milyen változásokat okoz a legelő növényzetében, a talaj tulajdonságaiban, valamint az állatok viselkedési tulajdonságainak tekintetében.
-
Nedves fekvésű magyar szürke szarvasmarha-legelő produkciójának és beltartalmi értékeinek havi változása és összefüggése a fajgazdagsággal
19-28Megtekintések száma:133A Tapolcai-medence különböző legeltetési terhelésű szürkemarha-legelőjén és kaszálóján végeztünk gyepgazdálkodási vizsgálatokat a legeltetési idény során 4 alkalommal (április, május, június, szeptember). Mintaterületenként 5-5 cönológiai felvételt készítettünk 2×2 m-es kvadrátokat alkalmazva Braun-Blanquet (1964) módszere szerint, és ezzel pázhuzamosan a biomassza mennyiségét és beltartalmi értékét is megmértük.
Az eredmények alapján a vizsgált kiegészítő legelő állateltartóképessége volt a legnagyobb, viszont a takarmány minősége itt volt a leggyengébb. A legeltetési idény során a folyamatos állattartás miatt a legelő területén változott meg leginkább a fajösszetétel, és egyben itt volt a legnagyobb a fajszám. Általánosságban megállapítható, hogy a nyár végére, a pázsitfüvek arányának csökkenésével párhuzamosan a pillangósok mennyisége nőtt. A takarmány tápanyagtartalma a legelőn volt a legmegfelelőbb, nagyobb fehérje- és kisebb rosttartalom miatt. A Festuca arundinacea vezérnövényű kiegészítő legelő gyepe kellő mértékű hasznosításához az évi egyszeri 34 napos legeltetés nem volt elegendő. Ez megmutatkozott az alacsony fajszámban és a többi mintaterülettől elmaradt beltartalmi értékekben is. A sás fajokban gazdag mélyebb fekvésű területek kezelésére a kaszálóként történő hasznosítás az eredményes. -
Inváziós fajok, mint a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és a siskanád tippan (Calamagrostis epigeios) tömegtakarmányként való alkalmazhatósága kecskék takarmányozásában
11-17.Megtekintések száma:236Vizsgálataink során két fontos inváziós fajt, a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és az őshonos, de inváziós fajjá váló siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) takarmányként való hasznosítását értékeltük. Ez a két faj a gazdálkodók, erdőgazdálkodók és a természetvédelem szempontjából is jelentős. Mindkét faj képes monodomináns állományok kialakítására, ezért a gyepek fajösszetételének radikális átalakítására. Ezen felül nagyban megnehezítik a gyepek regenerálását, mesterséges javítását vagy a tarvágások utáni erdőtelepítést. Visszaszorításukra számos agrotechnikai módszert kidolgoztak, de a gazdasági állatfajok takarmányaként korábban nem merültek fel, beltartalmi értékeiket hazánkban nem vizsgálták. A kísérlet során saját gazdaságon belül kaszált növénymintákat etettük meg a gazdaság kecskéivel. A takarmánykihasználási vizsgálatok során meghatároztuk a két faj beltartalmi értékeit (szárazanyag tartalom, nyers fehérje, nyers zsír, nyersrost, N mentes kivonható anyag), ezek látszólagos emésztési együtthatóit, valamint létfenntartó-, súlygyarapodási- és laktációs nettóenergia tartalmát (NEm, NEg, NEl) is. A vizsgálatok során arra kerestük a választ, hogy legelő kecskeállomány számára milyen mértékben alkalmas a két növényfaj, mint tömegtakarmány bázis. A takarmány beltartalmi vizsgálat eredményei alapján összehasonlítottuk a két növényfajt több tömegtakarmányként alkalmazott takarmánynövény értékeivel. Ajánlásokat tudtunk megfogalmazni a gazdálkodók számára, hogy a kecskeállomány hasznosítási formájától függően a magas aranyvessző és a siska nádtippan legeltetése során milyen kiegészítő takarmányozásra van szükség az állatok termelési szintjének fenntartásához. Meghatároztuk a két növényfaj legeltetésének ideális idejét, az optimális fenológiai állapotot és a regenerációs időszakokat. Az eredmények alapján a kecske alkalmas a két faj tömegtakarmányként való hasznosítására, különös tekintettel a siska nádtippan magas szárazanyag tartalmára. Az energiaértékeik (NEm) alapján – összevetve más takarmánynövényekkel – értéke közepes, melyek elsősorban a létfenntartó nettóenergia igény kielégítésére alkalmazhatóak, ezen felül a magas aranyvessző alkalmas lehet laktáció nettóenergia biztosítására is. Tömegtakarmányként való alkalmazásuk során nagy fehérje tartalmú takarmánnyal való kiegészítés szükséges. A siska nádtippan négyleveles, a magas aranyvessző pedig bimbózás előtti állapotában javasolható kecskékkel való hasznosításra leginkább. A regenerációs idők a legeltetés céljától függően változnak. Mindkét fajról elmondható, hogy a gyöktörzsében tárolt tápanyagok mennyisége miatt a regenerációs időszak kevésbé függ a talajtól vagy a környezeti viszonyoktól.
-
Kecskelegelők botanikai és természetvédelmi vizsgálatai és értékelése
17-28Megtekintések száma:135A vizsgálat során két település melletti (Kaposdada, Kaposszerdahely) kecskelegelők vegetációját vizsgáltuk. Kaposdadán természetesgyepet (három térszínre különítve), Kaposszerdahelyen pedig 3 és 5 éve felhagyott fiatal és idősebb szántót és nádast. A botanikai adatok értékelése során azokat a relatívökológiai adatokat vettük figyelembe, amik a természetességi állapotra mutatnak. A kapott vegetáció adatokat Borhidi-féle relatív növényökológiai mutatók közül a NB (nitrogén igény relatív értékszámai) és a WB (relatív talajvíz-, ill. talajnedvesség indikátor számai) alapján értékeltük. A fajok természetvédelmi értékkategóriák (TVK) szerinti megoszlását Simon, a szociális magatartástípusok (SZMT) szerint Borhidi alapján végeztük el. Ezen kívül életforma spektrumokat is elemeztünk. Az adatok értékelésekor klaszteranalízist és detrendáltkorreszpondencia elemzést (DCA) alkalmaztunk. A mintaterületek vegetációja közül a kaposszerdahelyi, különösen igénybe vett, karámhoz közeli területnél különültek el leginkább. Itt a vegetáció degradált sok gyom- és zavarástűrő fajjal. A kaposszerdahelyi felvételek során az 5 éve legelőként alkalmazott gyep vegetációja pedig már közelít a természetes gyep vegetációjához, ami megerősíti, hogy a kecskékkel történő legeltetés a gyep regenerációját és fenntartását is elősegítette. A természetes gyep természetes vegetációjának a fenntartására is alkalmasak voltak a kecskék. A területek fajainak életforma spektrumai jó indikátorként jelentek meg. Az intenzíven igénybevett térszíneken a tarackoló és a tőlevélrózsás fajok mennyisége jelentősebb lett.
-
Különböző szarvasmarhafajták legelői viselkedésének összehasonlító vizsgálata hortobágyi szikeseken
29-36.Megtekintések száma:74Az állatok viselkedésének ismerete alapvető feltétele annak, hogy a haszonállatok termelési környezetét élettani igényüknek megfelelően tudjuk kialakítani. A legelés általános hatásain túl fontos tudni, hogy az egyes állatfajok, sőt fajták legelésének milyen sajátosságai vannak, mivel ezek jelentős különbségeket mutathatnak. Tanulmányunk célja a fajta és az időjárás hatásainak meghatározása hagyományos legeltetés mellett, hortobágyi szikes gyepeken tartott különböző genotípusú szarvasmarhafajták legelői viselkedésére. A kutatás során 2016 és 2017 júliusában a magyar szürke szarvasmarha és a vegyes genotípusú intenzív húsmarha legfontosabb legelői viselkedési formáit (mozgás, állás, fekvés, legelés, kérődzés) figyeltük meg, a reggeli kihajtástól a késő esti behajtásig, a Hortobágyi Nemzeti Park területén. Gulyánként 20-20 egyedet jelöltünk be és 76 időpontban jegyeztük fel az állatok viselkedését. Kimutattuk, hogy a szarvasmarha legfontosabb legeli viselkedésformája az állva legelés. A két fajta aktivitása közötti különbség csak a hőségnapok idején jelentkezett, az intenzív húsmarha jóval többet mozgott, mint a magyar szürke. A legelő viselkedésükben viszont mind a két évben jelentős eltérést tapasztaltunk, az intenzív húsmarha több időt töltött legeléssel, mind mozogva és mind állva legelve. Megállapítottuk továbbá, hogy a magyar szürke aktivitását az évek nem befolyásolták, viszont a táplálékfelvételüket igen. A hőségnapok idején jóval kevesebb időt töltöttek legeléssel, mint a kevésbé meleg 2017-es évben. Az intenzív húsmarha esetében ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. 2016-ban jóval többet mozogtak az állatok, viszont a legelő viselkedésükben nem mutattak különbséget. A legelés napszaki változásának vizsgálatakor általánosságban elmondható, hogy a szarvasmarhák genotípustól függetlenül 5 periódusban legeltek (délelőtt három és délután kettő). Ez alól kivétel az intenzív húsmarhának a hőségnapokon való legelése, amikor a kora reggeli kihajtástól a déli behajtásig folyamatosan legeltek. Az eredményeink azt mutatják, hogy az eltérő időjárási viszonyoknak hatása van a két fajta legelői viselkedésére, mind aktivitására mind legelésére. További vizsgálatokra lenne szükség annak megállapítására, hogy milyen hatások érvényesülnek a fajta és a környezet egyes elemei (például gyepminőség, időjárás) között.
-
Legelőink különleges értékei
5-24Megtekintések száma:95Magyarország volt évszázadokon át Európa nagyvárosainak – Strassburgtól Velencéig – élő húskamrája. A legelőn született és ott felnőtt állatokat kedvelték kiváló húsminőségük miatt. A XIX. század végén kezdődött az állatok istállózása és a szántón termelt monokultúrákkal való takarmányozása. Legjobb gyepeinket fölszántották, és a megmaradt legelőknek csak 30%-át legeltették.
Ma a nemzeti parkok gyepeit legeltetik, más területeket csak szórványosan hasznosítanak. Sok évtizedes kísérleti és üzemi eredmények szerint a legeltetés sok szempontból előnyös:
– az állatok teljes értékű takarmányhoz jutnak, és egészségesek maradnak,
– nem terhelik a települések környezetét szennyezéssel,
– az elhullatott ürülék növeli a gyep tápanyagkészletét 10% alatti veszteséggel,
– mindezek hozzájárulnak a gazdaságos állattartáshoz.
A dolgozat a fentiekhez nyújt néhány vizsgálati és termelési tapasztalatra épülő megállapítást. -
Vadrágás szerepe a mátrai hegyvidéki gyepek becserjésedésének lassításában
29-35Megtekintések száma:134Hegyvidéki magas természeti értékű gyepeinket számos tényező veszélyezteti. Ezek közül talán a legjelentősebb a gyepek teljes átalakulását, bezáródását okozó szukcessziós folyamat, a becserjésedés. A nyílt gyepterületek hosszútávú fenntartása mesterséges beavatkozásokkal (cserjeirtás, legeltetés) oldható meg. Nagy ökológiai hatásokkal bíró patás vadfajaink nagy populációsűrűségben élnek középhegységeinkben, így azok természetes módon is képesek lehetnek a problémát jelentő szukcessziós folyamatokat lassítani. Ennek mértékéről, jelentőségéről azonban eddig még alig álltak rendelkezésre hazai adatok. Vizsgálatainkat 2016. április és augusztus között a Mátra 3 különböző hegyvidéki gyepes területén végeztük el. A parádóhutai és a fallóskúti terület egy-egy 5 évvel a vizsgálataink előtt cserjeirtott rét, míg a Kékestető közelében található Sombokor területe természetes sziklagyep társulás, ahol korábbi kezelés nem történt. A vadrágás gyakoriságának méréséhez 1,13 m sugarú körben (4m2) számoltuk meg minden előforduló fásszárú cserje- és fafaj csemetéinek egyedeit, és határoztuk meg azt, hogy ezek közül melyeket érte vadrágás. Emellett a mintavételi egységekben mértük a vaddisznó által megbolygatott talajfelszín kiterjedését, illetve cönológiai felvételezéseket is végeztünk. Az eredményeink alapján igen intenzív cserjésedési folyamat és erőteljes vadrágás tapasztalható a gyepterületeken. Parádóhután és Fallóskúton 22, illetve 16,44 db/4m2, míg Sombokornál 10,5 db/4m2 csemetesűrűséget mértünk úgy, hogy az első kettőn minden ponton, utóbbinál a pontok 82%-án előfordult fásszárú egyed. A területeken 15, 12, ill. 9 fásszárú fajt regisztráltunk. A galagonya és a szeder 2-2 helyen is gyakori fajnak számított. A megrágott csemeték aránya a mintapontokon 64, 40,5, illetve 69% volt. A fajokat leggyakrabban előfordulásuk arányában válogatás nélkül rágták. Viszont a kökényre 2 helyen, a gyertyánra egy területen preferenciát, míg a helyileg nagyobb arányban előforduló fajok közül egy-egy helyen a galagonyára, szederre, kecskerágóra elkerülést mutattunk ki. Vaddisznótúrást egyik terület egyetlen mintavételi egységében sem találtunk. A vizsgált területek becserjésedésében a helyileg nagyobb arányban előforduló, és ott kevéssé rágott vagy elkerült fajok (galagonya, szeder, kecskerágó, vadrózsa) játszhatják a fő szerepet. A többi fásszárú faj visszaszorítását a természetesen előforduló nagytestű növényevők jelenleg megfelelő mértékben képesek elvégezni.
-
Természetvédelmi célú botanikai, takarmányozástani és talajtani vizsgálatok a Tapolcai és Káli-medence szürkemarha és bivaly legelőin: A 2008. május 22-23-án rendezett „Szakmapolitikai kihívások és kilátások a gyephasználatban 2007-2013” című szakmai-tudományos tanácskozáson elhangzott előadás szerkesztett változata.
47-53Megtekintések száma:154Jelen munkában a Balaton-felvidék (Badacsonytördemic, Csobánc, Káptalantóti és Kövágóőrs) eltérő gazdálkodású gyepeiben folytattunk összehasonlító cönológiai és talajtani vizsgálatokat. Értékeltük a fajösszetételben és borítási értékekben, elsősorban a gazdasági szempontból értékes fajok esetében végbement változásokat, az esetleges regeneráció vagy degradáció mértékét, illetve azt, hogy a növényzeti eltérések a gyepek takarmányozási értékében hogyan változnak. Felmértük, hogy milyen mértékben jelentek meg vagy tűntek el a fontos pázsitfüvek és pillangósvirágúak, hogyan változott a túllegeltetést elviselő fajok aránya, milyen a legeltetett, illetve a nem legeltetett területek növényi összetétele. Az eredmények alapján a vizsgált gyepekre általában jellemző a túllegeltetés, az állatlétszám csökkentésével a gyepnek mind a természetvédelmi, mind a gazdasági haszna növelhető lehet. A mintaterületre jellemző a magas szervesanyagtartalom, ami következtében alkalmasak a gyepművelésre és legeltetésre is. A foszfor- és káliumértékek jelentősek. A lejtős területeken az alsó harmadban jelentősebb a szervesanyagfelhalmozás.
-
Az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség 30. konferenciája
43-45Megtekintések száma:53Harmincadik alkalommal került megrendezésre az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség (European Grassland Federation) nemzetközi konferenciája (30th General Meeting of the European Grassland Federation), 2024. június 9-13. között, ezúttal a hollandiai Leeuwarden-ben.
Idén a rendezvény szervezői a gyepek általános szerepére, fontosságára és ökoszisztéma szolgáltatásaira helyezték a hangsúlyt (Why Grasslands?). A résztvevők arra keresték a választ, hogy milyen jövő előtt áll a legeltetéses állattartás, illetve milyen egyéb szerepe lehet még a gyepeknek Európában.
A szakmai program a legeltetéses állattartással érintett résztvevők műhelymunkájával (Grazing Workshop) indult a konferenciát megelőző napon, amely öt fő területre fókuszált:- Állategészségügy, állatjóllét
- Ráfordítás csökkentés
- Szennyezés ill. kibocsátás csökkentés
- Biodiverzitás megőrzése
- Biodiverzitás növelése
-
A legeltetés fontosabb ökonómiai szempontjai
3-4Megtekintések száma:75Gyepgazdálkodásunkban fellelhető súlyos hiányosságok megítélésem szerint két alapvető problémára vezethetők vissza:
1.) a mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés mindenkori helyzetére,
2.) az állattartással kapcsolatos szakmai, gyakorlati nézetek, felfogások irányultságára.
Ami az első kérdést illeti:
- A mezőgazdaság helyzetét tömören a következő képen jellemezhetjük: az 1980-as évek második felében kezdődött látens válság az 1990-es évek elejére átfogó, nyílt válsággá vált. A válság jellemző lett az egész gazdaságra. Ebben az ún. transzformációs válságban – átgondolt, átfogó koncepció nélkül – kezdődött meg a magyar agrárium átalakulása. A válság súlyos gazdasági visszaesést, romló gazdasági egyensúlyt, egészében kedvezőtlen makrogazdasági feltételeket teremtett az agrárium számára. Az agrártermékeknek mind a belső, mind a külső piaca összeszűkült.
Az agrárátalakulás főbb jellemzői a következők:
- A tulajdonátalakulást főleg a napi politikai érdekek, a korábbi tulajdoni sérelmek orvoslása irányította, következésképpen elmaradt a hatékony struktúrák kiépítése. A földtulajdonjog szétaprózódott, jelentős részben nem a mezőgazdaságból élők lettek a tulajdonosok.
- Polarizált birtokstruktúra jött létre. Egyik oldalon sok kis vállalkozó kevés földdel, a másik oldalon a földhasználatban, a bérleti rendszer elterjedése következtében a nagyobb gazdaságok túlsúlya a jellemző. -
Túllegeltetett természetközeli gyeptársulás rekultivációja legeltetés kizárással
45-53.Megtekintések száma:81Természetközeli gyepasszociáció hasznosítási módjának drasztikus megváltoztatása révén (egyoldalú túllegeltetés – évi egyszeri kaszálásra), a kísérlet harmadik évére azon parcelláknál, ahol a túllegeltetés megszűnt, input felülvetés és tápanyagpótlástól függetlenül, minden esetben csökkent a Borhidi-féle degradációs fok. Viszont azon kezelésnél, ahol a nagy állat (juh)-sűrűségű túllegeltetés továbbra is fennállt, kísérletünk harmadik évére a degradáció foka 3.0-4.8 értékeket ért el, s tömegesen megjelent az állategészségügyi problémákat is okozó Hordeum murinum.
-
Juh- és marhalegelő cönológia és gyepgazdálkodási vizsgálata kiskunsági területeken
39-45Megtekintések száma:1582007. és 2008. júliusában Tatárszetngyörgy és Kunbaracs település mellett található marha-, illetve juhlegelőn készültek cönológia felvételek, a karámhoz közel (0-50 m), 50-150 és 150 m-nél nagyobb távolságban. A felvételezések között eltelt idő alatt jelentősebb leromlás nem tapasztalható a területeken. Megfigyelhető, hogy a karám közvetlen közelében lévő területkategóriában a zavarást jobban tűrő növények vannak jelen nagyobb arányban. A két vizsgálati helyszín közötti termőhelyi különbség, hogy a kunbaracsi szárazabb, homokháton található, amíg a tatárszentgyörgyi mélyebben fekvő, aminek következtében nedvesebb terület, amit az előforduló növényfajok is mutattak. A kitettségtől függetlenül a megfelelő kezelés és a legelő állatállomány nagyságának helyes megválasztása mellett mindkét területen megőrizhetők a természetes állapotok.
-
A juhlegeltetési módok hatása a gyepen felvételezhető endoparazita populációra
17-23Megtekintések száma:96A juhok belső élősködőinek az előfordulását célzó mintavételezést végeztünk három különböző legeltetési módú, de azonos termőhelyi adottságú, extenzíven hasznosított, Achilleo - Festucetum pseudovinae gyeptársulásban, 2022 - 2023 - ban, a MATE Karcagi Kutatóintézetében. A vizsgált juh legeltetési módok: a pásztoroló legeltetés, a szakaszváltó legelőkertes legeltetési mód, és az állandó, delelőerdős, minden legeltetési napon használt legelőkertes legeltetési mód. A juhlegelőkön potenciálisan felvételezhető, fertőzőképes pete és L3 lárvastádiumú endoparaziták genomjának és egyedszámának mikroszkópos vizsgálatát a legelőn elhullatott bélsármintákból, illetve ún. „lárvafuttató készülék” segítségével előkészített fűmintákból végeztük. Kutatási célkitűzésünk, a különböző juhlegeltetési módok parazita fertőzöttségre kifejtett hatásának a pontosítása volt szolonyec talajadottságú, természetközeli gyeptársulásban.
-
A szürke fenyérfű (Bothriochloa ischaemum L.) magyarországi előfordulása és gyepgazdálkodási helyzete (irodalmi áttekintés)
49-60Megtekintések száma:113A szürke fenyérfű szakirodalmi és herbáriumi források alapján összegyűjtött előfordulási adatai igazolják a pázsitfűfaj széleskörű, országos szintű elterjedtségét természetközeli (pl. Gánt, Aszófő) és erősen degradált (pl. Tiszaalpár, Tatabánya) termőhelyeken egyaránt. Mindössze három középtájból nem találtunk róla elterjedési adatot. A száraz (sőt, félszáraz, akár kiszáradó) gyepektől a nyíltabb, száraz erdőtársulásokig sok helyen megtalálhatja a számára kedvező életfeltételeket, beleértve a bolygatott, a másodlagos eredetű állományokat, és a parlagokat is. A magyar szakirodalom 52 hazai társulásból, cönotaxonból jelzi. A legtöbb előfordulási adat elsősorban olyan dombságokból és középhegységekből származik, ahol a száraz, melegebb déli oldalak (amelyeket gyakran antropogén zavarások is érnek, pl. túllegeltetés, művelt területek felhagyása) ideális mikrokörnyezetet teremtenek a faj felszaporodásához. A sok előfordulási adatot tartalmazó középtájak másik csoportjába az olyan alföldi területek tartoznak, amelyek klímája szárazabb, és táji szinten jellemző a jelenlegi, sőt még inkább a korábbi legeltetés (Duna-Tisza közi síkvidék: homoki gyepek, Körös-Maros köze: löszgyepek). Az elmúlt időszakra jellemző, és a közeljövőben is várható a degradált és felhagyott területek kiterjedésének növekedése. Ezek alapján a fenyérfű még nagyobb mértékű hazai elterjedésére lehet számítani.
-
Kaszálók vagy legelők lehetnek a Duna menti homoki gyepek?
31-38.Megtekintések száma:93A Festuca fajok a pannon vegetáció fontos gyepalkotói, ezen túl a vegetáció meghatározó tagjai olyan élőhelyeken, ahol a legtöbb növényfaj számára már túl szélsőségesek a körülmények. Gyepgazdálkodási felmérések alapján a szálas levelű vagy apró csenkeszek (Festuca) és élőhelyei úgynevezett gyenge termőképességű gyepeket alkotnak, mindamellett az élőhelyek jelentős természetvédelmi értéket képviselnek. Ezen élőhelyek jelentősége a klímaváltozással párhuzamosan, a száraz élőhelyek potenciális terjedésével feltehetően nőni fog. Kutatásunk fő kérdése a következő: a Dunát követve, több környezeti tényező változása (talaj, csapadék, hőmérséklet) mentén ezen homoki gyepek fajösszetétele hogyan változik, illetve a gazdasági hasznosíthatóságuk (takarmányozási, beltartalmi értékek) változike? A biomassza vágásminták a Duna mentén az északnyugat- Kisalföldtől kiindulva a Kárpát-medence központi nagy kiterjedt homoki hátságán át (ahol 3 részre, északi, középső és déli részre bontva) legdélibb, delibláti területéig, valamint a Kárpátok vonalán átlépve a Román-alföldig és Bulgáriáig 17 mintaterületről kerültek begyűjtésre. Minden mintaterületen 6-6 minta készült 0,5×0,5 m-es kvadrátok használatával. A mintákat a következő gyepalkotókra bontottuk: 1. A jellemző Festuca fajok, 2. egyéb pázsitfüvek, 3. pillangós fajok, 4. egyéb kétszikű fajok, 5. egyéb egyszikű fajok, 6. avar. Eredményeink alapján a gyepek biomassza mennyisége csekély, 300-800 g/m2 között változik. A nyílt homoki gyepekben 500 g/m2 alatti, és zártabb gyepekben a jelentősebb. A legkevesebb biomassza-mennyiséggel a F. vaginata gyepe rendelkezik, míg a legmagasabbal a F. rupicola/javorkae, ám minden gyeptípusban jelentős volt a Festuca fajok relatív biomassza mennyisége. Szintén nagy arányban meglévő gyepalkotó volt az egyéb, pillangós fajok nélküli kétszikűek csoportja. Ennek a két csoportnak az aránya is változott, úgy, hogy a gyep zártabbá válásával a F. vaginata típustól a F. wagneri-n át a F. rupicola/javorkae irányába haladva a Festuca fajok aránya csökken és az egyéb kétszikűek mennyisége jelentősebbé válik. A szúrós fajok csak zártabb gyepekben (Festuca rupicola/javorkae, F. wagneri) fordultak elő. A F. wagneri és a F. javorkae/rupicola állománya rendelkezik a legtöbb (18,55 g/0,25 m2) pillangós növényfajjal. E gyepekből gyenge minőségű réti széna várható, a kiskérődző ágazat számára jelenthet felhasználható takarmányforrást: leginkább a juhokkal történő hasznosítás jöhet szóba.
-
A legeltetés, mint antropogén tevékenység hatása a Bugac melletti, alföldi legelőkre
39-41Megtekintések száma:59The coenological quadrats were made in 1997, 2005, 2010 and 2021 in a sandy grassland which is used as cattle pasture. The quadrats can be sort in three groups. The first group of quadrats was made close to the cattle pen (Zone A: 0-50 m). The second group was made farther (Zone B: 50-150), where the grazing is not so intensive. The third group contains the quadrats which were made farther than 150m (Zone C). The animals use this area rarely, therefor this part of the pasture is undergrazed (Penksza et al., 2010a). The coenological survey was carried out with 2×2 meter squares, recording the cover value. The species names follow the nomenclature of Király (2009) and Engloner et al. (2001).
The rate of species which indicate degradation is the highest near to the cattle pen (0-50m). But farther than 50m the rate of species which indicates naturalness is higher. Lower nature conservation value can be observed near to the cattle pen. In this area weeds and degradation tolerant species can be found in the highest amount. Their ratio grew in the second zone (50-150m) too in the past few years, but the species which compose the natural vegetation also survived, so the species composition is able for regeneration. With the decreasing of grazing intensity the sample area could meet the requirements of nature conservation.
Data evaluation was made with considering naturalness state in case of habitats; and on the other hand, according to relative ecological factors of occurring species. A significant change in species composition could be detected. Particularly, deterioration of areas could be experienced. These negative processes are extremely heavy inside and near the animal husbandry farm. Even aggressive, invasive plant species occurred. Among dominant grass species, dominance relations and covering rate of disturbance tolerant Cynodon dactylon and Lolium perenne species have increased, caused partly by overgrazing and trampling as well. A new species, Poa humilis, appeared in the zone “A” in 2020, which is a degradation indicator species and tolerates overgrazing and trampling (Penksza and Böcker, 1999/200; Penksza, 2009). Farther from the farm, rate of degradation showed by vegetation has decreased compared to the areas closer to the farm, however, it has increased even on the farther area between the two time periods. During the preparation of management plans for the grasslands, these data should be considered at a higher rate in favor of preserving natural values,
-
Természetes gyepek tájléptékű védelme a Hortobágyi Nemzeti Park határzónájában
3-10Megtekintések száma:73A védett területek füves élőhelyei világszerte erős antropogén zavarásnak vannak kitéve, melynek vizsgálata természetvédelmi oltalom alatt álló területek határzónájában rendkívül hatékonyan kivitelezhető. Ez azért is nagyon fontos, mert a védett területek pufferzónáját érintő negatív hatások időbeli felismerésével azokat még az érzékenyebb, belső területek elérése előtt csökkenteni lehet. Ennélfogva a nagy kiterjedésű és összefüggő nemzeti parkok különösen alkalmasak a védett területek határzónáit érintő antropogén eredetű tényezők elemzésére. Általánosságban a nemzeti parkok határán a régióra jellemző földhasználati típusok térben és időben változatos aránya figyelhető meg. Vizsgálatunkban a Hortobágyi Nemzeti Park határzónájában fellépő, emberi tevékenységhez köthető diszturbancia-faktorok hatását elemeztük, különös tekintettel az özönnövények előfordulására. Mivel a terület a régióra reprezentatív egységként tekinthető, eredményeink a pannon régió más füves élőhelyeire is értelmezhetőek. Tanulmányunk eredményei alapján a nemzeti park határzónáját elsősorban a földhasználat-váltás, illetve az agrártechnológia intenzifikálódása érinti negatívan. Az özönnövények térhódítását az öntözőcsatornák gyorsítják fel, emellett terjeszkedésüket elősegíti a legeltetés intenzitása és az élőhely-típus is. Összességében a következő javaslatokat tesszük a természetvédelmi oltalom alatt álló füves területek kezeléséhez: (1) legeltetési és özönnövény ellenes rendszerek hosszú távú kombinációi (2) hulladékok eltávolítása (3) vonalas létesítmények megszüntetése (4) csurgalékvizek kezelése (5) fényszennyezés csökkentése.
-
Az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség 21. konferenciája
145-146Megtekintések száma:742006. április 3. és 6. között rendezte az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség (European Grassland Federation) a 21. hivatalos konferenciáját (21st General Meeting of the European Grassland Federation) a spanyolországi Badajozban.
A Spanyol Gyepgazdálkodási Társaság (SEEP, Sociedad Española el Estudio de los Pasots) a Szövetség Végrehajtó Bizottságának (Executive Committee) jóváhagyásával a gyep termelékenységének fenntarthatóságát (Sustainable Grassland Productivity) választotta a rendezvény átfogó témájának. Közel 40 ország csaknem 300 résztvevője a téma aktualitását kellőképpen indokolja.
A szakmai program a Szövetség alapszabályának megfelelően bonyolódott hétfőtől csütörtök délig, amiből egy délutánt a szakmai tanulmányút (mid conference tour) foglalt el. Az európai gyepgazdálkodás szakirodalmát friss eredményekkel gazdagítja az a 278 tudományos dolgozat, amelyeket a konferencia idejére megjelentetett tudományos kiadvány (Sustainable Grassland Productivity – Proceedings of the 21st General Meeting of the European Grassland Federation, Badajoz, Spain, Grassland Science in Europe Volume 11. Caja de Badajoz, 847. p.) tartalmaz.
A konferencia megnyitója a mediterrán térség gyepgazdálkodási sajátosságaival foglalkozott. Ennek első része a dél-spanyol térség tradicionális fás legelőit (dehesa) tárgyalta. Bemutatta, hogy ezt a történelmi gyökerekkel rendelkező gazdálkodási módot – közel 4 millió hektáron a térségben – milyen eredménnyel sikerült a vidékfejlesztés mai igényeinek is megfelelően megőrizni (termelés /erdő, gyep, időszakos szántó, valamint a kérődzők és a sertés legeltetéses tartása/, tájmegőrzés és természetvédelem).
A megnyitó másik része a gyenge termékenységű arid klímájú mediterrán térség másik extenzívnek nevezhető gazdálkodási módját, a gabonafélék, az ugaroltatás és a juh legeltetés hármas rendszerét vizsgálta a multifunkcionális mezőgazdaság szempontjából.
A tudományos program további részét öt szekció köré szervezték:
1. A szálastakarmány-gazdálkodás szezonális problémáinak kezelése (Overcoming seasonal constraints to forage production)
2. A pillangósok szerepe és lehetőségei (Role and potential of legumes)
3. A takarmánytermesztés mennyiségi és minőségi kérdései (Production and quality aspects of different animal feeds)
4. Az állattartási módok változása a közös agrárpolitikához igazodóan (Changes in animal production systems to meet CAP reforms)
5. A gyepek és a klímaváltozás (Grassland and climate change) -
Balaton-felvidék (Badacsonytördemic, Balatoncsicsó) szarvasmarha-legelőinek természetvédelmi és a fajok relatív ökológiai szerinti értékelése
43-48Megtekintések száma:94Vizsgálatunkban két Balaton-felvidéki medencében található mintaterület (Badacsonytördemic és Balatoncsicsó) szarvasmarhalegelőit hasonlítottuk össze botanikai szempontok alapján. A két mintaterület főbb környezeti paramétereiben hasonló (növényzet, talaj, mikrodomborzat, stb.), azonban hasznosításuk eltér egymástól: Badacsonytördemicen magyar szürke szarvasmarhával, Balatoncsicsón pedig tejelő marhával végzik a legeltetést. A cönológiai felvételezést 6-6, egyenként 26 m hosszú lineáris transzszekt mentén végeztük, ezeken belül 5×5 cm-es mikrokvadrátokban jegyeztük fel az ott gyökerező növényfajokat. Ezeket az adatokat összesítve kaptuk meg a fajok előfordulási gyakoriságát az adott mintaterületen. Az adatok elemzésénél felhasználtuk a Borhidi-féle relatív ökológiai mutatók közül a WB és NB értéket, valamint a természetvédelmi értékkategóriákat. A természetvédelmi értékkategóriák szempontjából mindkét területen a természetes zavarástűrő fajok voltak többségben, arányuk a badacsonytördemici területen bizonyult a legmagasabbnak. A relatív talajvízigényt tekintve a szárazságtűrő fajok az összes mintaterületen gyakorlatilag hiányoztak, a legmagasabb az üde termőhelyet kedvelő és nedvességjelző fajok aránya volt. Relatív nitrogénigény szempontjából a mezofil fajok domináltak, az egyes mintaterületek között kisebb eltérések voltak tapasztalhatók.
-
A gyephasznosítás klasszikus és korszerű elvei, technológiái, eszközei
65-76Megtekintések száma:55Az ezredfordulóval kezdődő modern idők új megvilágításba helyezték a gyephasználat kérdéseit. Napjainkra számottevően bővültek a gyephasznosítási elvárások és lehetőségek:
– a legeltetés
– a szilázs készítés, mint erjesztéses tartósítás
– a szenázs készítés, mint nagyobb szárazanyag tartalmú termék erjesztéses tartósítása.
Ezeket a megoldásokat követi majd: – a szárításos szálastakarmány tartósítás különböző módszereinek alkalmazása -
A juhok legeltetésének szerepe a természetvédelemben
95-100Megtekintések száma:82Az utóbbi évtizedek gazdasági-társadalmi történései a legeltetéses állattartást jórészt a természetvédelmi oltalom alatt álló gyepterületeinkre szorították vissza. Itt a legeltetéses állattartás elsősorban természeti érték megóvó funkciót tölt be. Ugyanakkor bizonyos országrészekben a legeltetéses állattartásnak – így a juhászatnak is – regionális munkahelymegtartó, illetve termelő funkciói is megmaradtak. Dolgozatomban természetvédelmi kezelési szempontból vizsgáltam a különböző magyarországi gyeptípusok és a legeltetéses juhtartás kapcsolatát. Általánosságban megállapítható, hogy természetvédelmi szempontból a legeltetéses juhtartásnak lényegesen több pozitív, mint negatív hatása van. A negatív hatások jól körülírhatóak, mérséklésükre megfelelő módszerek állnak rendelkezésre. A hazai gyepterületeket fenyegető fragmentálódást a juhtartás viszonylag jól tudja kezelni, így a természetvédelem eszköztárában még nagyon sokáig helye lesz annak.