Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Florisztikai adatok a Tiszántúl északi pereméről II.: Borsodi-ártér és Sajó–Hernád-sík
    169–186
    Megtekintések száma:
    334

    Jelen dolgozatban 2006 és 2019 közötti időszakból, a Borsodi-ártér és a Sajó–Hernád-sík területéről gyűjtött florisztikai megfigyeléseinket tesszük közzé, összesen 126 fajról, és egy hibridről. Különös figyelmet fordítottunk a térségben jellemző kavicsbányákra, ezért az adataink egy jelentős része valamilyen módon összefüggésbe hozható a kavicsbányászati tevékenységek során létrejött élőhelyekkel. A dolgozatban bemutatjuk néhány országszerte ritka vagy szórványos őshonos faj (például Chenopodium murale, Ch. rubrum, Lycopsis arvensis, Chamaenerion dodonaei, Reseda luteola, Senecio viscosus, Gnaphalium luteoalbum, Cyperus glomeratus), ill. újjövevény (Lepidium densiflorum, L. virginicum) újabb előfordulásait. Védett, de nem feltétlenül ritka fajok lokális elterjedéséhez is kiegészítésekkel szolgálunk (például Pseudolysimachion longifolium, Nymphoides peltata, Epipactis tallosii, Leucanthemella serotina). Néhány faj előfordulását tiszántúli (Sherardia arvensis, Thymelaea passerina, Silene conica) vagy alföldi (Monotropa hypopitys) kitekintésben is jelentősnek tartjuk.

  • Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához I.
    89-104
    Megtekintések száma:
    60

    Jelen tanulmányban 54 taxon előfordulási adatait közöljük, amelyeket Magyarország különböző pontjain találtunk, 2000–2013 között végzett florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során. Néhány esetben a fajok előfordulási viszonyait cönológiai felvétel segítségével is jellemeztük. A fajok közül számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Carthamus lanatus, Sedum caespitosum, Spiranthes spiralis, Trifolium micranthum). Néhány faj országos viszonylatban is ritkaságnak számít (pl. Apium repens, Dianthus diutinus, Epipactis bugacensis, Ranunculus psilostachys). Eredményeink felhívják a figyelmet nem csak a természetközeli élőhelyek, hanem a másodlagos, sokszor degradált élőhelyek (pl. belvizes szántók, töltésoldalak) kutatásának szükségességére is.

  • Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához II.
    104–113
    Megtekintések száma:
    149

    45 taxon előfordulási adatait közöljük, melyeket nagyrészt a 2013–2016 közötti florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során találtunk. Adataink a  Duna–Tisza köze, a Tiszántúl és a Dél-Dunántúl különböző élőhelyeiről származnak; a felsorolt fajok között  számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Astragalus dasyanthusErodium ciconium és Lotus angustissimus). Munkánkban törekedtünk a ritka (pl. Apium repensEpipactis bugacensis és Trifolium strictum), a váratlan helyen megjelenő (pl. Medicago arabicaPolypodium vulgare és Polystichum setiferum), valamint a növényföldrajzi szempontból érdekesebb (pl. Piptatherum virescensRanunculus psilostachys és Tamus communis) taxonok adatainak közlésére.

  • Nyárfaültetvények orchideái – irodalmi áttekintés
    102–117
    Megtekintések száma:
    726089

    A fatermesztési célú nyárfaültetvényekben 26 orchideafaj és 2 hibrid előfordulásáról 13 európai országból állnak rendelkezésre irodalmi adatok. További 4 faj előfordulását 3 országban a vi­lághálón található források igazolják. Az ültetett nyárasok leggyakoribb kosborféléi a rizómás, részleges mikoheterotróf Cephalanthera- és Epipactis-fajok közül kerülnek ki. Jelentőségüket fokozza, hogy egyes szűk elterjedésű fajok (E. bugacensis, E. campeadorii, E. fibri, E. tallosii, E. zaupolensis) állományainak nagy része nyárültetvényekben él. Az eddigi tanulmányok legtöbbször egyetlen vagy csupán néhány ültetvényből történő florisztikai adatközlésre szorítkoznak. Lengyelországi hosszabb távú megfigyelé­sek alapján az állományok évtizedekig fennmaradhatnak, sőt dinamikusan növekedhetnek. Az állomá­nyok egyedszáma egyes esetekben akár százezer példánynál is több lehet. Az orchideák legkorábban (4–)7–8 éves ültetvényekben jelennek meg. Az eddigi vizsgálatok alapján alig ismert, hogy a nyárfaül­tetvények művelése, szerkezete, talajviszonyai, illetve az ültetett nyárfa fajták hogyan befolyásolják az orchideák megjelenését. A nyárak és az orchideák mikorrhiza-kapcsolatai kulcsszerepet játszhatnak a folyamatban. Alig ismert, hogy az ültetvények gazdasági hasznosítása és az orchidea állományok hos­szabb távú fenntartása miként egyeztethető össze.

  • Adatok néhány védett növényfaj elterjedéséhez és másodlagos élőhelyeken való előfordulásához
    183-199
    Megtekintések száma:
    1740

    Jelen dolgozatban a 2016 és 2021 közötti időszakban gyűjtött, hazánkban védett és fo­kozottan védett növényfajokra vonatkozó florisztikai megfigyeléseimet teszem közzé. Az cikkben köz­ölt adatok összességében Magyarország 31 kistáját érintik, ugyanakkor a legtöbb adatom a Nagyalföld­ről, azon belül is Pest és Bács-Kiskun megyék területéről származik. A dolgozatban 41 védett és három foko­zottan védett edényes növényfaj előfordulásait ismertetem (két haraszt és 42 virágos növény), az ismer­tetett előfordulások egy része kistáji vagy nagyobb földrajzi léptékben is újdonságnak számít (pl.: Bot­rychium matricariifolium, Thlaspi alliaceum és Nasturtium officinale). Bizonyos fajok megfigyelései a közzé tett adatok tekintetében vagy florisztikai értelemben nem túl intenzíven kutatott területekről szár­maznak, vagy az adott térségben és/vagy országosan is ritkának számítanak. Egyes fajok esetében az újonnan közölt előfordulásaik kifejezetten egy-egy térségben való elterjedési adatainak kiegészíté­séül szolgálnak. Adatot szolgáltatok néhány –florisztikai publikációk alapján – meglehetősen alulkuta­tottnak tűnő kistáj növényzetéhez (pl.: Dorozsma-Majsai-homokhát, Bácskai-löszös-síkság), valamint igyekszem rámutatni a magyarországi csatornák faj- és biodiverzitás megőrzésében játszott szerepére a Duna–Tisza-csatorna példáján. A Duna–Tisza-csatornából és annak rézsűiről 12 védett növényfaj adatát teszem közzé ebben a kéziratban.

  • A kúszó csalán (Urtica kioviensis) előfordulásai a Dél-Nyírségben
    126–131
    Megtekintések száma:
    224

    A kúszó csalánnak (Urtica kioviensis Rogow.) eddig egyetlen herbáriumi és egy fló­ratér­képezési adata volt ismert a Dél-Nyírségből. 2004 óta 14 flóratérképezési kvadrátból mutattuk ki a fajt. Adatait télen is gyűjtöttük, mert élőhelyei jégen könnyebben járhatók, áttelelő hajtásai jobban ész­lelhe­tők, és feltűnően különböznek morfológiailag a nagy csalántól (Urtica dioica L.). Jellemző élőhelyei vol­tak a rekettyés fűzlápok (Calamagrosti-Salicetum cinereae Soó et Zólyomi in Soó 1955), nádasok (Phragmitetum communis Soó 1927 em. Schmale 1939), gyékényesek (Typhetum latifoliae G. Lang 1973, Typhetum angustifoliae (Soó 1927) Pignatti 1953) zsombéksásosok (Caricetum elatae Koch 1926) és magassásosok (leginkább Caricetum acutiformis Eggler 1933). A legnagyobb állományok másodlagos élőhelyeken, lápok helyén kialakított víztározókban élnek. Az állományok jelentős része a térség főbb vízfolyásainak széles völgyeiben található.

  • Végveszélyben: a fejfás temetők botanikai és kultúrtörténeti értékei Magyarországon és Erdélyben
    51-64
    Megtekintések száma:
    123

    Napjainkban világszerte tapasztalható a természetes élőhelyek pusztulása és eltűnése. Emiatt a kisebb kiterjedésű, de természetközeli állapotban lévő másodlagos élőhe­lyek, például a temetők szerepe egyre nagyobb természeti értékeink megőrzésében. Munkánk során Románia és Magyarország három különböző régiójában (Északi-középhegység, Alföld, Erdély) mértük fel 51 temető növénytani ér­tékeit, és temetkezési szokásait. A vizsgált temetőkben összesen 25, a magyar jogszabályok szerint vé­dett növényfaj előfordulását regisztráltuk, egy temető­ben átlagosan 1,5 védett fajt találtunk. Megfigyelé­seink alapján a hagyományos fejfás temetkezés helyét gyorsuló ütemben veszik át a modern temetkezési szokások. Nem reprezentatív közvéleménykutatá­sunk (n=102) szerint az átlagpolgárok 90%-a elégedett vagy nagyon elégedett a temetők jelenlegi álla­potával. A fűnyírás gyakoriságát a válaszadók  mintegy harmada megfelelőnek ítéli, kétharmada gyakoribbá tenné, 75%-uknak pedig a modern síremlékek job­ban tetszenek, mint a hagyományos sír­hantok. A fejfás temetkezés eltűnése (és ezzel összefüggésben a temetők hagyományos, „természetkí­mélő” használatának megváltozása) nem csak kultúrtörténeti szem­pontból jelent veszteséget, hanem a temetőkben fennmaradt természeti értékeket is veszélyezteti.