A tengerparti szittyó (Juncus maritimus Lam.) európai és észak-afrikai tengermelléki élőhelyein kívül Európa belsejében csak néhány elszigetelt ponton fordul elő. A Kárpát-medencében az 1920-as években került elő a Balaton és a Fertő tó partjáról. A Balaton térségében a vizes élőhelyek egyre ütemesebb degradálódása indokolttá tette a faj meglévő populációinak állapotfelmérését. Ta­nulmányunk célja a tengerparti szittyó teljes balatoni állományának felülvizsgálata és élőhelyeinek öko­lógiai jellemzése. Dokumentáljuk a faj társulástani viszonyait, tisztázzuk a faj előfordulásával jelle­mezhető növényközösségek cönotaxonómiai besorolását, valamint értékeljük a növényzet változásait a 2015 és 2024 év közötti időszakban. A tengerparti szittyó előfordulását nyolc helyszínen erősítettük meg. A felvételek többségét a Scorzonero parviflorae-Juncetum gerardii asszociációval azonosítottuk, az Astereto pannonici-Schoenetum nigricantis társulás ennél jóval ritkább. A majd egy évtized után megis­mételt cönológiai felvételekben csökkent a mocsári és sókedvelő karakterfajok száma, beleértve a ten­gerparti szittyót is, a télisás és az aranyvessző javára. A szikes rétek, mocsarak és láprét fragmen­tumok jóval veszélyeztetettebbek, mint a faj maga, tekintettel a pionír élőhelyeken való megtelepedési képessé­gére. A Balaton térségében megfogyatkoztak az alkalmas élőhelyek, ezek fennmaradását korlá­tozza a beépítés és a másodlagos szukcesszió, az utóbbi évek súlyos aszályai pedig a vizes élőhelyek fokozott kiszáradásához vezetnek.