Magyar Gerontológia, 2024. 16. (43.) - teljes szöveg

The methods, mechanisms, and plans for international health cooperation are still vague. However, many studies have confirmed that political affairs have great impacts on health bodies and organizations. Accordingly, the current study focuses on a special case which is the 13-year Syrian crisis, under the semi-collapse of the health system, foreign sanctions, and the unprecedented high demand for public health services. Hence, the problem can be expressed by the following question: Has health cooperation contributed to achieving social results during the Syrian crisis period under the increasing demand for health services? On the other hand, the study aimed to illustrate the reality of health cooperation (global, macro, micro) in the Syrian government areas, which suffer from external sanctions. Moreover, it aims to study, analyze, and predict the demand for health services in Syria (Latakia (using artificial intelligence models represented by the Facebook profit model and illustrating the social consequences of health cooperation in these areas. However, the descriptive analytical approach was used and artificial intelligence models were applied to analyze and predict data using Python. Accordingly, the study has an important set of results including: The economic sanctions imposed on the Syrian government during the current war have had a great impact on the economic situation in general, and the health sector in particular leading to a weak health system. Furthermore, the demand for health services in Latakia public hospitals increased significantly because of people displacement, in addition to high levels of poverty. Health cooperation in Syria has not resulted in effective social returns or to be able to encounter growing demand and minimize citizens’ burdens. Finally, artificial intelligence models are highly efficient and credible in predicting health demand, which contributes to the development of plans and strategies.

Magyarországra jellemző az elöregedő társadalom. Az egészségügyi ellátás nagy részét az idősek veszik igénybe. Kórházi kezelésre gyakran van szükség iatrogenezis miatt, amelyet gyógyszer-toxicitás és nemkívánatos kölcsönhatások okoznak. A polifarmácia fokozhatja ezeket a problémákat. 
Kutatásom célja, hogy felmérjem a polifarmácia gyakoriságát és káros hatásait egy idősek fekvőbeteg-ellátó osztályán. A felmérés eredményei mellett. A fekvőbeteg osztályon végzett kutatás során az érintett betegek beleegyezésével összegyűjtöttem a szedett gyógyszereket, a felállított diagnózisokat és a vesefunkciót. 
A kutatás szerint bebizonyosodott, hogy az időskorú betegek körében fontos a potenciális kockázataik. Minél több betegségben szenved egy személy, annál több gyógyszert kell szednie, így több gyógyszerkölcsönhatásra kell számítani. Ezért rendkívül fontos az adatbázisok rendszeres átvizsgálása a gyógyszerkölcsönhatások tekintetében. A betegbiztonság javítása érdekében a fekvőbetegek tekintetében nagy segítséget nyújt az "unit-dose rendszer", amely a kölcsönhatások automatikus monitorozását is magában foglalja. Mindezek segítségével csökkenthető a szövődmények kialakulása, a kórházi kezelés és a halálozás. Az iatrogenitás csökkentése nemcsak a betegek életminőségét javítja, hanem az egészségügyi rendszer terheit is csökkenti.

-

A kutatás a nők egészségtudatosságát vizsgálta egy olyan egészségügyi tényező kapcsán, mint a menopauza. Azért ezen a tényezőn keresztül, mert minden nőt érint, és növeli a rizikóját a hazai lakosságra jellemző betegségek kialakulásának. A pilot kutatás kérdésfelvetése a következő volt: Hogyan jelenik meg a nőknél az egészségtudatosság a menopauza témájában? Miként hat a vizsgált területen jelenlévő egészségtudatosság a magatartás-változtatási szándékra? A témára vonatkozó két előadás adta a kérdőíves vizsgálat keretét. A 18 önkéntes kitöltő válaszait egyszerű leíró statisztikai számításokkal dolgoztuk fel. A kapott eredmények abba az irányba mutatnak, hogy a témában való érintettség az informális tanulásban megmutatkozó egészségtudatosságot és a tudatos egészségre irányuló magatartás-változtatási szándékot is pozitív irányba befolyásolja.

A 21. században élő idősek helyzetének átalakulásához a társadalmi elöregedés és a családi struktúrák átformálódása sorolható, melyekkel összefüggést mutat az idősek lakóhelyi körülményeinek változása. Jelen kutatás célja az időskor megélésének vizsgálata a lakóhelyi körülmények és a védőtényezők figyelembevételével. A kutatás keresztmetszeti elrendezésű, a minta a WHO definíciója értelmében 60 év feletti résztvevőkből áll (N=98). A mérőeszközök közé saját szerkesztésű kérdések és standard kérdőívek tartoznak; az önértékelést, az élettel való elégedettséget, a társas támogatást és a rezilienciát felmérve. A lakóhelyek között eltérések láthatók a társas támogatásban: a szociális intézményben és a családban élők magasabb támasszal rendelkeznek az egyszemélyes háztartásban élőknél, ám az időskor megélésében nincs különbség. Klaszteranalízissel a minta négy csoportra bontható, melyek egy-egy lakóhelyi körülményhez kapcsolódnak. Eltérések láthatók a társas támogatásban, a rezilienciában és az önértékelésben, amiből az egyszemélyes háztartásban élők negatívabb és a szociális intézményben élők pozitívabb helyzetére következtethetünk. Ám az időskor megélése szempontjából releváns élettel való elégedettség esetén nem láthatók különbségek, amit az eltérő háttértényezők eredményezhetnek: a családban élő nők elégedettsége hátterében a reziliencia, a szociális intézményben élőkében pedig a társas támasz dominál. A családban élő férfiak és az egyszemélyes háztartásban élők elégedettségének megértéséhez további befolyásoló tényezők bevonására lenne szükség. Ezen eredmények tükrében belátható, hogy akár az időskorúak életminőségének javítását célzó programok körében is számottevő lehet a lakóhely figyelembevétele, hisz más-más tényezőkön keresztül gyakorolhatunk hatást az élettel való elégedettségre.

A Healthy Ageing évtizedében az egészséges és sikeres öregedést az időseket ellátó szociális szolgáltatásokban és ellátásokban is elő lehet segíteni. Támogatni és fejleszteni szükséges azokat a funkcionális képességeket, amelyekkel az idősek ki tudják elégíteni a szükségleteiket a saját környezetükben. Az egészséges és sikeres öregedés modelljei a hatvanas évektől folyamatosan pozitív irányba tolódtak el, bővültek és egymás mellett tovább éltek. Mára az idős emberek életét nagyon komplex módon lehet segíteni a modellek által meghatározott dimenziók mentén. Egyre hangsúlyosabbá válik az is, hogy az egészségben várható élettartamot ki lehet tolni késői életkorra. Ugyanakkor a krónikus betegségeket és a funkcionális képességek csökkenését elkerülni nem lehet. A legidősebb, gyakran szociális segítséget igénybe vevő idősek esetén a változásokhoz való alkalmazkodás folyamatát lehet és szükséges is segíteni. Mind az alkalmazkodást, mind a képességek megtartását leginkább oktatással, tanulással lehet támogatni. Szociális intézményekben a terápiás gondozás részeként be lehet illeszteni az idős ellátottak napirendjébe a képességeiknek megfelelő, didaktikailag megalapozott tanulási programokat. Ezek fejlesztéséhez és gyakorlati alkalmazásához az idősekkel foglalkozó szakemberek bevonása elengedhetetlen. Az akciókutatás stratégiája lehetőséget ad arra, hogy együttműködő, cselekvésorientált folyamatban fejlődjenek és valósuljanak meg a szociális szférában is eredményesen alkalmazható tanulási programok. Tanulmányomban ennek a gondolati ívnek az elméleti megalapozását mutatom be.

A Digitális Jólét Programnak köszönhetően, a gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtárban 2018-tól működik digitális segítségnyújtás (Okos Nagyi Klub), melynek célja, hogy az idősebb generáció is megtanulja az informatika alapjait, a számítógép, az internet, a szövegszerkesztés és az okostelefon használatát. (Kápolnai, 2022) Az itt folytatott „Idősek mint IKT tanulók” ÚNKP-23-3 kutatási program eredményei visszaigazolást adtak az idősek digitális kompetenciafejlesztésének létjogosultságáról, felhasználási területeiről, IKT (Információs és Kommunikációs Technológia) tudatos eszközhasználatának eredményes tanulási lehetőségeiről, illetve jelenlegi eszköz és hálózati hozzáférési adatairól. 
Az idősek IKT eszközhasználatának felhasználási területeinek tényszerű beazonosítása mellett, elkészült az időskori, digitális kompetenciafejlesztés tanulási motivációs ábra az ÚNKP-23-3 pályázat keretében.
További gerontológiai kutatások eredményei alátámasztják, hogy azok az idősek, akik mozgékonyak, aktívak és nyitottak, valamint megőrzik vagy akár gyarapítják társadalmi kapcsolataikat, teljesebb öregkorra számíthatnak. A kor előre haladásával nem hanyatlik sem feltétlenül, sem egységesen a kreativitás, az intelligencia, a műveltség. Az idegsejteknek öregedési folyamat során történő leépülése ellensúlyozható a közöttük levő kapcsolatok tanulással való megerősítésével, megújításával. (Bene-Móré-Zombory, 2020)
Az időskori aktivitás megtartásának egyik leghatékonyabb eszköze a tanulás. (Bene, 2017)
Az időskori sikeres tanulási folyamat a külső és belső motiváció egységének a függvénye, amely a társadalmi integráción túl, az aktív élet fenntartásához és javításához is hozzájárul.
A digitális kompetencia jelentősége széles spektrumú időskorban is. Ugyanakkor a digitális készségek mellett a rugalmasság, az autonómia és a problémakezelés kompetenciája is hozzájárulhat az idősek jövőbeli hatékony életvezetéséhez és akár munkavégzéséhez. (Kristóf-Győri, 2021)
A digitális kompetenciafejlesztés hidat teremthet a generációk, a társadalmi osztályok között, a „tudás” bárki számára elérhetővé válhat, azonban időskorban a sikeres tanulási folyamat feltétele mindenekelőtt a motiváció.
Jelen tanulmány a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Mindenki életében vannak olyan láthatatlan folyamatok és események, amelyeket oly könnyedén szemlél a külvilág, hogy még csak tabunak sem nevezhetjük a hozzájuk fűződő egyéni problémákat és a társadalom működéséhez kapcsolódó deficiteket. Ilyen láthatatlan fátyol borítja be a demenciával küzdők és családjuk életét is. Ma már tudjuk, hogy a demencia egy olyan állapot, amely a leépülés során lépcsőfokonként menetelve vezeti a gondozót és a gondozottat egy számukra ismeretlen világ felé. Szűcs Teri ezt az ismeretlen világot mutatja be a Visszatért hozzám az emlékezet: Demenecia és Óperencia című kötetében.

A szerző a Debrecenben működő Méliusz Alzheimer Café indításáról számol be. A kezdeményezésben résztvevők szerepéről és motivációiról ír. Részletesen beszámol a 2023-ban és 2024-ben lezajlott rendezvényekről, és azok lehetséges hozadékairól.