Keresés

Keresési eredmények

• Karantén Kérdőív a Koronavírus idején

  73-100

  Dobos László

  Megtekintések száma:

  159

  A 3. Kor Egyeteme Alapítvány az MTA MATB Társadalom- és Humántudományi Gerontológia Munkabizottsága és a Miskolci Egyetem BTK Nyelv és Kommunikáció Kutatócsoportja (Modern Filológiai Intézet) közös szervezésében került sor a Karantén Kérdőív a Koronavírus idején című kutatásra, mely az EduSenior Karantén Képzési Program részeként valósult meg 2020.05.05 – 2020.05.20. között. A beszámoló a kutatás fontosabb eredményeit mutatja be.

• EduSenior Karantén Képzési Program „Az én karanténom 2020. március 16-tól – Laci bácsi levelei”

  68-69

  Dobos László

  Megtekintések száma:

  124

  2020. március első napjaiban hivatalosan is bejelentették a hatóságok a koronavírus járvány jelenlétét Magyarországon, majd egymást követték a korlátozó intézkedések, amelyek elérték az idősödő és időskorú embereket is. Többek között bezárták a Szépkorúak Akadémiáját és a Szabadegyetemeket is. A tanulástól elzárt – karanténba zárt – aktív és tevékeny nyugdíjasok keresték meg a Harmadik Kor Egyeteme Miskolc Alapítványt, hogy valamilyen formában tovább folytatódjon a tanulás. Így hoztuk létre a "Maradj Otthon Mozgalom” keretei között az „Én karanténom 2020 március 16-tól – Laci bácsi levelei” elnevezésű kezdeményezésből az online EduSenior Karantén Képzési Programot.

  A Program alapításában három szervezet vett részt: a Harmadik Kor Egyeteme Miskolc Alapítvány, a MTA MAB Társadalom- és Humántudományi Gerontológia Munkabizottság, valamint a Miskolci Egyetem BTK Modern Filológiai Intézetében működő Nyelv és Kommunikáció Kutatócsoport.

  Közös kreativitással törekedtünk kielégíteni a célcsoport igen sokszínű igényeit és ennek megfelelően jöttek létre az alprogramok. Az EduSenior első szakaszának (2020.03.16. – 2020.08.31.) hét alprogramjában (1. Az idősödés művészete a XXI. század harmadik évtizedében, karantén körülmények között, 2. Maradj otthon, de mégis mozdulj ki! Utazz velünk virtuálisan!, 3. Szenior kreativitás a karanténban – Kreativitás a négy fal között, 4. Szépkorúak részére speciális bűnmegelőzési ajánlások, információ átadása karantén körülmények között, 5. A karantén utáni jövőkép – életút tervezés 55+ évesen, 6. Csak a szépre emlékezem – Hol van az a nyár? Hol a régi szerelem?, 7. Az egész életen át tartó tanulás – a tudományok kialakulása, fejlődése, területei, felelőssége – a tudomány és technika nagy pillanatai) és a két online kérdőíves kutatásban (Karantén Kérdőív a Koronavírus idején, A karantén utáni jövőkép – életút tervezés 55+ évesen) összesen több mint 1000 fő vett részt. Munkánkat szakértő professzorok és külsős partnerek segítik. Valamennyi aktív résztvevő a kreatív műhelyünk (3. alprogram) által készített, saját tervezésű Oklevelet kap, az első szakasz eredményeiről Miskolc város támogatásával két kisfilmet készítettünk.

  2020 szeptemberében indítottuk el az EduSenior Információs és Tanácsadó Program második szakaszát (2020.09.20. – 2021.02.20.) nyolc alprogrammal.

• Gondozók helyzete a COVID idején

  48-49

  Patyán László

  Széman Zsuzsanna

  Asztalos Bernadett

  Megtekintések száma:

  248

  Az új típusú koronavírus járvány és az ennek következtében bevezetett védelmi intézkedések kihívást jelentettek az időskorúak gondozásában dolgozóknak. A tavaszi időszakban azonban a bentlakásos ellátások sokkal nagyobb figyelmet kaptak, mint az otthonközeli gondozás és a benne dolgozó szakemberek.

  Kutatásunkban a házi segítségnyújtásban dolgozók helyzetét, kihívásait vizsgáltuk meg egy hónappal a koronavírus járvány következtében bevezetett védelmi intézkedéseket követően.

  A gondozásban dolgozókat online kérdőív kitöltésére kértük meg, mely a napi terhelés mellett is gyorsan és egyszerűen kitölthető volt az érintetteknek. A kérdőív linkjét a fenntartók juttatták el a munkatársaikhoz. Összességében 634-en válaszoltak a kérdőívre, közülük 558-an gondozói munkakörben dolgoztak. Annak ellenére, hogy 19 megyéből érkeztek kitöltött kérdőívek, a minta nem tekinthető reprezentatívnak.

  Jelen beszámolónkban elsősorban a munkakörhöz tartozó feladatokban tapasztalt kihívásokra koncentrálunk. Összességében – mint minden sérülékeny csoporttal dolgozó szakember esetében – a házi segítségnyújtásban dolgozók terhelése is jelentősen megnövekedett a védelmi intézkedések bevezetése következtében. A gondozók 76,5%-a jelezte, hogy munkája megterhelőbb lett. A munkakörhöz tartozó feladatok esetében azonban e terhelés számos sajátosságot mutat. A gondozók több, mint fele (50,9%) komoly kihívásnak tartotta a szociális segítéshez kapcsolódó feladatok elvégzését, mely korábban rutintevékenységnek tűnt. A gondozáshoz kapcsolódó feladatok tekintetében kiemelhető a mentális gondozással kapcsolatos terhelés növekedése, mely a vírus előtti helyzet duplájára emelkedett (41,6%), a munkaszervezés feladatai a korábbi 8,2%-ról 28,7%-ra nőtt. A megterhelés jellemzően nem a gondozottak számának emelkedéséből adódott, de a feladatellátás nagy egyenlőtlenségeket mutatott. A járványügyi intézkedések alatt a gondozók 6,8%-a egy  - négy főt gondozott, míg 15,1%-uk 11 – 20 fő közötti gondozottat látott el. A járványügyi intézkedések leginkább a napi ügyintézés, a bevásárlás, valamint a gyógyszer kiváltás feladatait nehezítették meg, valamint a mentális gondozás igénye fokozódott, de megjelentek olyan kihívások is, mint a fertőtlenítés, vagy a speciális ápolási feladatok ellátása. Mindösszességében a gondozók úgy látták el napi feladataikat mintegy százezer időskorú saját otthonában, hogy segítséget a munkájukhoz alig kaptak.

• Hogyan csökkentheti a digitalizáció az időskori magányt?

  118-121

  Stumpf-Tamás Ivett

  Bene Agnes

  Megtekintések száma:

  215

  A digitalizáció terjedésével már évtizedek óta számolhatunk, azonban ilyen fokú térnyerésével a mindennapokban, csak a legutóbbi időkben szembesültünk. A koronavírus okozta pandémia közvetve a digitalizáció területén is végigsöpört, a korábbinál lényegesen jobban érintett olyan életkori csoportokat, például az időseket (60+) amelyek korábban jelentős lemaradásokkal voltak jellemezhetőek a digitalizáció tekintetében (Kristóf és Győri, 2021; Tóth, 2020; Bene et. al. 2020)

• Vége van-e azzal, hogy vége van?

  108-109

  Nagyné Hermányos Zsuzsanna

  Mártonné Illés Barbara

  Megtekintések száma:

  50

  A koronavírus (COVID-19) miatt kialakult járványügyi helyzet közel 3 éve határozza meg mindennapjainkat, formálja kapcsolatainkat, késztet bennünket alkalmazkodásra. 2019 decemberétől, a Covidról szóló első hírek megjelenésétől a szociális intézményeknek - így a Nyíregyházi Szociális Gondozási Központnak is - új kihívásokkal kellett és kell megküzdenie. Új, egy ezidáig ismeretlen, szokatlan helyzettel, ismeretlen, olykor kiszámíthatatlan társadalmi reakciókkal, fokozott elvárásokkal, megnövekedő, egyes esetekben aránytalan terhekkel találtuk szemben magunkat, és az alkalmazkodást jelentősen nehezítette a jogszabályi környezetben történő eligazodás és a szervezeti és egyéni szinten jelentkező, azonnali reakciót, beavatkozást igénylő események.

• A járványhelyzet hatása a Pécsi Szenior Akadémia hallgatóinak életmódjára

  20-21

  Bajusz Klára

  Megtekintések száma:

  149

  A Pécsi Szenior Akadémia 2014 óta működik a Pécsi Tudományegyetem és az Aktív Időskorért Alapítvány szervezésében, ma már több, mint 800 regisztrált résztvevővel. Célunk, hogy a pécsi és Pécs környéki 60 év felettiek számára biztosítsunk tanulási és közösségi teret: programjaink segítségével megteremtsük a közösségi és intergenerációs tanulás lehetőségeit, hozzájáruljunk az aktív és sikeres idősödés megvalósulásához. Tevékenységünk gerincét az előadások adják (szemeszterenként hét, oklevélátadó ünnepséggel), ezeket tanfolyamok és önállóan működő kisközösségek egészítik ki.

  Az előadás a legfrissebb kutatási eredményeink fényében mutatja be résztvevőink demográfiai sajátosságait, valamint a szenior önkéntességhez való viszonyukat. A kapott adatokból kitűnik, hogy minél régebb óta jár valaki az akadémiára, annál nyitottabb az önkéntes munka felé. A részvételi szándék függ az iskolázottságtól, de nem függ a nyugdíj előtti munkakör jellegétől.

  Kitérünk módszertani kérdésekre is: mely szempontok a legfontosabbak hallgatóinknak, mikor kiválasztják a látogatott programokat, és melyek az előadóktól elsődlegesen elvárt készségek.

  Legfrissebb vizsgálatunk a koronavírus okozta életmódváltás hatásait méri fel: mennyiben változott hallgatóink életvitele, hangulata, egészségi állapota tavasz óta. Milyen forrásokból tájékozódnak a járványhelyzetről? Hány emberrel tartanak kapcsolatot? Az eredményekből kitűnik, hogy hallgatóink életéből a COVID előtti időkhöz képest leginkább a közösségi élmények és a kulturális programok hiányoznak. Mivel az akadémia működése március óta lényegében szünetel, az előadásban kitérünk arra a módszertani kihívásra is, melyet a szociális távolságtartás okozta nehézségek hoznak létre az akadémia életében.

• A telemedicina szolgáltatás térhódítása a pandémia idején

  127-137

  Paulikné Varga Barbara

  Megtekintések száma:

  215

  A COVID világjárvány idején az info- és telekommunikáció szerepe az egészségügyi ellátásokban különösen felértékelődött. A kapcsolattartás alternatív módját tették lehetővé az orvos és páciense között az online kommunikációs formák és a mindennapi használtban elterjedt eszközök azokban az esetekben, amikor nincs feltétlenül szükség közvetlen személyes találkozásra, illetve a vészhelyzetben megelőzheti a szükséges személyes találkozást a távkonzultáció. Ebben a szituációban újszerű felelősséget és etikai terhet jelent az orvos számára a diagnosztizálás. Ezt ugyan könnyíthetik a laboratóriumi, a képalkotó diagnosztika korábban elkészült leletei, a közvetlen kommunikációt teremtő online rendszerek, de egy új diagnózis kialakításának vannak érzékeléssel megerősíthető feltételei is. A koronavírus okozta pandémia idején az alap- és járóbeteg ellátó rendszerben a járvány megfékezése céljából – központi protokoll ajánlására – a személyes orvos-beteg találkozások számának minimalizálására törekedtek. Azokban az esetekben, ahol már korábban kialakult egy személyes kapcsolat az orvos és a beteg között, ismert a beteg kórtörténete, és kénytelenek a telemedicinát használni, éppen a legjobb értelemben vett hivatásukat gyakorolják. A telemedicina hasznosságát a pandémia idején bizonyította, további fejlesztése nagy kihívás mind az informatika, mind az orvostudomány számára.

• Telemedicina jelentősége a pandémia időszakában

  105-108

  Paulikné Varga Barbara

  Megtekintések száma:

  229

  A világjárvány idején az infó- és telekommunikáció szerepe az egészségügyi ellátásokban különösen felértékelődött. A kapcsolattartás alternatív módját tették lehetővé az orvos és páciense között az online kommunikációs formák. A mindennapi használatban elterjedt eszközök azokban az esetekben, amikor nincs feltétlenül szükség közvetlen személyes találkozásra, illetve a vészhelyzetben megelőzheti a szükséges személyes találkozást a távkonzultáció. A távkonzultáció lehetőségének a hatékonyságát azonban számos tényező befolyásolhatja, amelyeket mindig szükséges mérlegelni, és számításba kell venni azokat a körülményeket, amelyek a sikeres távkonzultációt, annak hatékonyságát akadályozhatják.
  A járványkezelés egyik alapszabálya, hogy a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében elkülönítést, távolságtartást kell alkalmazni. Ehhez igazodva a koronavírus okozta pandémia idején az alap- és járóbeteg ellátó rendszerben a járvány megfékezése céljából – központi protokoll ajánlására – a személyes orvos-beteg találkozások számának minimalizálására törekedtek. Az egészségügyi szolgáltatás feladatainak ellátása végett viszont fenn kell(ett) tartani a betegekkel a kapcsolatot, ami újabb problémákat is felszínre hozott. Így annak számításba vételét, hogy nem minden beteg rendelkezik megfelelő eszközökkel, szakismerettel, hogy képes legyen megfelelő színvonalon kezelni az infókommunikációs eszközöket. Nincs mindenütt kiépített hálózat, másrészt a háziorvosi praxisokban sem biztos, hogy ismerik azt a technológiát, ami a távdiagnosztizáláshoz pontos és jól értelmezhető minőségben tudja megjeleníteni a leleteket. Mindezek ellenére, azokban az esetekben, ahol már korábban kialakult személyes kapcsolat az orvos és a beteg között, ismert a beteg kórtörténete, és kénytelenek a telemedicinát használni, éppen a legjobb értelemben vett hivatásukat gyakorolják. Más szituációban azonban óriási felelősséget és etikai terhet jelent az orvos számára a diagnosztizálás. Ezt ugyan könnyíthetik a labor, a képalkotó diagnosztika korábban elkészült leletei, a közvetlen kommunikációt teremtő online rendszerek, de egy új diagnózis kialakításának vannak érzékeléssel megerősíthető feltételei is, amelyeket ugyan nem lehet kiváltani, de a rendkívüli helyzetben a tét az, hogy a körülményekhez képest minél jobb ellátásban részesüljön a beteg.

  Jelen tanulmány célja, - korábbi empirikus kutatásokra alapozva, annak feltárása, hogy a technológiai eszközök használatára és az egészségügyi ellátás során történő alkalmazására az idős korosztály mennyire tekinthető felkészültnek. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2017. évi felmérése alapján megállapításra került, hogy a 60 év feletti lakosság körében leginkább az életkor és az iskolai végzettség befolyásolja az internetezési szokásokat (net 1). Bene és munkatársainak (2020) kutatása azt hangsúlyozza, hogy az idős kor időt és lehetőséget nyújt az önképzésre, az új lehetőségek felfedezésére. Ezt az új technológiák, okos eszközök használata iránti hajlandóságot és fogékonyságot szemlélteti az is, hogy az NMHH 2020. évi felmérésében már a megkérdezettek 52%-a nyilatkozta, hogy a családi kapcsolattartásra – akadályoztatásuk esetén– videohívást kezdeményeznek. Az akadályoztatás és a fertőzésektől való félelem a pandémia alatt fokozottabban érvényesült. A betegek a telemedicina előnyeként említik ezen kívül, hogy kisebb mértékű munkahelyi, illetve időbeni kiesést okoz, és az utazási költség is elmarad. Az egészségügyi intézmények számára a hatékonyságnövelés, valamint az idős, egyedül élő betegek egészségi állapotának naprakész nyomon követése jelenti a pozitívumot. Jelen infokommunikációs állapotot figyelembe véve, a telemedicina veszélyeiről sem szabad megfeledkezni. Mindenképpen szükség van a betegek és az egészségügyi szakdolgozók adatkezelési és adatvédelmi oktatására, valamint a technológiai továbbképzésre (net 2). Megállapítható, hogy nem minden betegség esetén alkalmazható ez a módszer, de mára már megkerülhetetlenné vált (Daragó és tsai. 2013).

  A telemedicina a jelenlegi járvány idején már bizonyította életképességét, nagyrészt az ügyintézés, a szervezés, a nyilvántartás adminisztrációjában, de jelentős eredményeket mutatott fel a hatékony gyógyításban is. Fejlesztése nagy kihívás mind az informatika, mind az orvostudomány számára.

  Felhasznált irodalom
  Bene Á, Móré M, Zombory J. (2020): A digitalizáció néhány elemének időseket érintő hatásai–Karantén előtti helyzetkép, Magyar Gerontológia, 12 (39), 29-51.
  Daragó L, Jung Zs, Ispán F, Bendes R, Dinya E. (2013): A telemedicina előnyei és hátrányai, Orvosi hetilap, 1167-1171

  Internetes hivatkozás
  net 1: Lakossági internethasználat Online kutatás 2017. Forrás: Nemzeti Média és Hírközlési
  Hatóság, https://nmhh.hu/dokumentum/195102/lakossagi_internethasznalat_2017.pdf, letöltés: 2021.10.20.
  net 2: Kaspersky_Healthcare-report-2021_eng.pdf (kasperskycontenthub.com), letöltés: 2021.11.20.

• Társadalmi innováció a DEAC-ban, az idősek fizikai aktivitásának fokozása érdekében

  96-97

  Lenténé Puskás Andrea

  Megtekintések száma:

  79

  A Debreceni Egyetemi Atlétikai Clubnál (DEAC) egy Pilot program keretében azt modelleztük, hogy egy alapvetően versenysport szakosztályokat működtető sportegyesület hogyan válhat képessé egészségfókuszú szolgáltatások nyújtására, azaz hogyan tud képzett szakemberek által felügyelt rendszeres testmozgási és sportolási lehetőséget biztosítani a lakosság szélesebb rétegei számára.

  Módszer:
  A program résztvevői egy éven keresztül 10 féle egészségfókuszú mozgásprogramon vehettek részt. Ezen időszak alatt azt vizsgáltuk, hogy milyen hatások figyelhetők meg a sportoláshoz, egészséges életmódhoz kapcsolódó attitűd, valamint az egyéni szubjektív egészségi állapot vonatkozásában. A kutatásban 101 önkéntes személy (8 férfi és 93 nő; átl. életkor: 49,9901 ± 10,8816 év) vett részt 12 hónapon keresztül, heti minimum 2 alkalommal. A célcsoport tagjaiból 3 alcsoport lett kialakítva: (a) 60 évnél idősebb életkorúak (22 fő, ebből 1 férfi és 21 nő; átl. életkor: 65,0263 ± 4,4933 év); (b) túlsúlyos személyek (41 fő, ebből 7 férfi és 34 nő; átl. életkor: 48,0976 ± 7,0527 év) és (c) gerinc- vagy ízületi probléma kockázatának kitett felnőttek (38 fő, ebből 38 nő; átl. életkor: 43,3421 ± 8,4543 év). A kontroll csoport létszáma 105 fő volt (14 férfi és 91 nő; átl. életkor: 47,6571 ± 13,7588 év), akik a célszemélyek alcsoportjaihoz korban és nemben megfelelően 3 alcsoportba lettek sorolva.
  Az adatfelvétel során kérdőíves felmérést és fizikai vizsgálatot végeztünk a cél és a kontroll csoportnál egyaránt. Kérdőíves vizsgálattal a megkérdezettek szubjektív egészségi állapotában, egészséges életmód iránti attitűdjében, illetve motivációiban és akadályaiban bekövetkező változásokat kívántuk feltárni. A megkérdezések a 12 hónapos program indításának kezdetekor, majd annak végeztével történtek. A fizikai vizsgálatok során szisztolés és diasztolés vérnyomásmérés, testösszetétel vizsgálat és az edzettségi szint megállapítása történt. A fizikai paraméterekben bekövetkező változások feltárására a COVID-19 járványhelyzet miatt nem kerülhetett sor, mivel a kimeneti adatfelvételt annak kontakt jellege, valamint a célcsoport veszélyeztetettsége miatt (idősek, túlsúlyos személyek) nem tudtuk elvégezni.

  Eredmények:
  A kutatás során kapott eredmények megerősítették, hogy rendszeres testedzés hatására jelentős javulás érhető el a szubjektív egészségi állapotban, valamint az egészségtudatos viselkedéssel és az egészséges életmóddal kapcsolatos attitűdökben. Emellett jelentősen csökkenthető az egészséges életmódbeli viselkedés motivációit és gátjait tekintve az egyedüllétből és támogatottság hiányából fakadó akadály mértéke, az időhiány miatti akadály, illetve a rossz alap egészségi állapot okozta hátráltatás mértéke is. Az időskorúak esetében a gyógytornászok által vezetett funkcionális edzések - amelyek figyelembe vették az életkori sajátosságokat, alapbetegségeket és a fizikai állapotot - bizonyultak hatékonynak. A kontroll és célcsoportban a számítógép használattal kapcsolatos szokások változtak az attitűdváltozás vizsgált paraméterei közül, melynek hátterében a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott világjárvány miatti online oktatás és a home office bevezetése állhat. Összességében elmondható, hogy a résztvevőknek sikerült az életmódjukban olyan változtatásokat beépíteni, amelyek eredményeképpen egészségi állapotuk, fizikai és mentális állapotuk javult.

• Az ápolási készségek újra definiálása az AI és a robotizálás terén, kiemelt jelentőséggel a tartós ápolást igénylő állapotokra

  126-145

  Szőllősi Anna

  Kismihók Gábor

  Keszler Ádám

  Karamánné Pakai Annamária

  Lukács Miklós

  Szatmári Angelika

  Ujváriné Siket Adrienn

  Megtekintések száma:

  234

  Az elmúlt évszázadban az egészségügy és az életmód terén bekövetkezett hatalmas fejlődésnek köszönhetően az átlagéletkor megnőtt. Bár a hosszú élet fontos vívmánya a modern kornak, kihívást jelent az egyre idősödő népesség gondozása szempontjából. Mivel a világ leggazdagabb részein az emberek hosszabb életet élnek, egyre nagyobb hiány mutatkozik az idősödő népesség gondozóiból. A tanulmányban a szakirodalom áttekintése alapján ismertetik a szerzők az ápolás globális kihívásait, az idősgondozás jövőbeni kérdéseit, a robotizáció megjelenését az ápolás területén, illetve azt, hogy mindez hogyan járulhat hozzá az idősek ellátásának minőségjavításához. Kitér a nemzetközi és a hazai idősellátásban és az ápolásban alkalmazott robotok használatának tapasztalataira, illetve röviden bemutatja azt is, hogy a koronavírus járványhelyzetben hogyan járult hozzá az ellátás eredményességének javításához az AI alapú technológia alkalmazása. A tanulmány a kiterjesztett hatáskörű ápolók, a BSc és a középfokú ápolók, illetve az egyéb egészségügyi szakdolgozók szemléletformálására, tudásának bővítésére, attitűdjeinek formálására és az idősellátás javítását célzó szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó jövőkép és képzésfejlesztés irányainak bemutatásával zárul.

• Hogyan segítheti az idősek magányosságának és izolációjának csökkentését a telementálhigiéné?

  2-29

  Tóth Anikó Panna

  Megtekintések száma:

  360

  A tanulmányban a szakirodalom áttekintése alapján ismerteti a szerző a telementálhigiéné fogalmát, illetve azt, hogy a telementálhigiéné hogyan járulhat hozzá az idősek magányosságának és izolációjának csökkentéséhez. Kitér a magyarországi idősellátásban az IKT használatának tapasztalataira, illetve röviden bemutatja azt is, hogy a koronavírus járványhelyzetben hogyan járult hozzá a digitális technológia alkalmazása az idősek szociális és mentálhigiénés ellátásához, milyen változások történtek. A tanulmány a szociális munkások IKT használatára és az időseknek szóló telementálhigiénés szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó ajánlások megfogalmazásával zárul.