Keresés

Keresési eredmények

• A család posztmodern változatai és a nagyszülők

  66-67

  Boga Bálint

  Megtekintések száma:

  140

  A hagyományos kiterjedt család (traditional extended, Litwak) a 20. század elején a fejlett országokban átadta helyét a nukleáris és a módosult kiterjedt családformának. Ezt nevezte Dirk van de Kaa holland demográfus az első demográfiai átmenetnek és szerinte az 1965-75 körüli években következett be a második demográfiai átmenet, amelynek fő jellemzője a családtípusok pluralizációja volt. Ez a váltás a kelet-közép-európai országokban, így hazánkban is a rendszerváltás, 1990 után mutatkozott szélesebb körben. A következő jelenségek tanúi lehetünk:

  1. a párkapcsolatban az élettársi viszony térhódítása (2011 Népszámlálás: 30 év alatt párkapcsolatok 52%-a; 2016 Mikrocenzus: kb. félmillió pár, 21%)
  2. válások (most csökkenőben: 15.000, 2020; 2002: 25.500)
  3. egyszülős családok (kb. 500.000 család, összes család: 2,7 m, 2016)
  4. újraházasodás, mozaik-családok (149.000, gyerekek 14%-a, 2011; háztartások 23%-a, 2016)
  5. szingli életforma
  6. „meleg” párkapcsolat
  7. globalizációs generációk: a. különböző nemzetiségűek házassága
  8. külföldön élő család.

  A családban az idős, nagyszülői korosztály és felnőtt gyermekeik kapcsolatát az ún. intergenerációs transzfer jellemzi, amelyben a segítségnyújtás különböző formái és az érzelmi megnyilvánulások (closeness) egyaránt benne foglaltatnak. Bizonyos fokú hanyatlás után pedig már szorosabb gondoskodás válik szükségessé (magyar felmérés: 65 év felett súlyos korlátozottság a mindennapi életben: 25%, további enyhe korlátozottság: 40%, 2017, KSH; fejlett országokban is a gondozás 80-90%-át a család látja el).
  A fenti családtípusokban élő fiatal vagy középkorú ember összetettebb feladatai, elfoglaltsága, másrészt pszichológiai terhelése, megosztottsága miatt nehezebben tud megfelelni idős szülei részéről felmerülő igényeknek. A nagyszülők pszichés gondjai között kiemelkednek a mozaik családdal, azon belül az unokákkal fenntartható kapcsolat problémái, optimális esetben viszont ők képviselhetik a családi folyamatosságot, biztonságot.
  A szociológiai és gerontológiai szakirodalom alig foglalkozik a nagyszülői korosztályt érintő következményekkel, de ahol megjelenik, a negatív irányú eltérést fogalmazzák meg.
  Célom ennek a témának a felvázolásával az, hogy felhívjam a szakemberek figyelmét erre a kutatásban elhanyagolt területre.

• A „Nő, Család és Karrier – A pandémia hatása a munka és magánélet egyensúlyára a V4 országokban” című kutatás eredményei az 50 év feletti nők csoportjában - Beszámoló a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség (MNKSZ) Szekciójában elhangzott előadásról

  141-144

  Modláné Görgényi Ildikó

  Megtekintések száma:

  65

  A V4 országokban a COVID-19 járvány harmadik hullámának hatásait kerültek vizsgálatra a projekt időszakában. A kutatás célja a pandémia hatásainak feltárása a „nő, család és karrier” változásainak és azok összefüggéseinek alapján. A kérdőíves felmérés négy egymástól távol eső helyszínen, a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában folyt éppúgy, mint a kérdőíves felmérés és a fókuszcsoportos interjú is. Az egyes országokban a válaszadók vidékről és több városból kerültek ki, összesen 913 fő, amelynek 94%-a nő. Valamennyi korosztály részt vett a felmérésben, de eltérő arányban. Az 50+-osok a vizsgálati kinta 55%-át (41-50 éves 31%, 51-60 éves 15%, 61+ évesek 8%) tették ki. A résztvevők kvalifikáltsága és élethelyzete eltérő volt. A négy V4 ország adatfelvételére (kérdőív) épülő statisztikai elemzést egy fókuszcsoportos vizsgálat egészítette ki. A nő, család és karrier egyensúlyának ezen hármas vizsgálata újszerű a kutatás területén. Ez a komplex szemlélet lehetővé tette, hogy a döntéshozók építhessenek az eredményekre, és felismerhető legyen a számok mögött meghúzódó emberi tényezők jelentősége.

• Demencia és a család - Alzheimer Café a gondozó családok terhelődésének csökkentésére

  34-46.

  Kiss Gabriella

  Megtekintések száma:

  199

  Az utóbbi években több nemzetközi kutatás a demenciával élő időseket gondozó családok felé fordult.E kutatások jelentős része a gondozó családtag stressz-terhelődését és annak következményeit, a szerepkonfliktusokat, valamint a gondozó családon belüli feszültségeket vizsgálta. (Zarit et al. 1985, Aneshensel et al. 1995, Kaplan 1996, Zarit et al. 2005). A témaválasztásomban nagy szerepe volt annak felismerése, hogy Románia viszonylatában nem, vagy csak igen keveset tudunk a demenciával élő személyeket gondozó családok terhelődéséről és annak a primer gondozóra gyakorolt hatásáról. Éppen ezért, egy empirikus vizsgálat során, Erdélyben 50 olyan családdal készült interjú és kérdőíves felmérés, akik saját otthonukban ápolnak/ gondoznak demenciával élő időst, illetve 50 olyan családdal, akiknek a demenciával élő hozzátartozójukat, a vizsgálat időpontjától számítva az elmúlt 12 hónapban költöztették tartós bentlakásos otthonba. Az adatgyűjtés három évet (2015- 2017) vett igénybe. A kutatás magába foglalta a primer gondozó családtaggal folytatott tájékozódó interjút, amelyben a funkcionális akadályozottságot és a pszicho szociális nehézségeket mértük fel (Szabó 2000.). Erre épült, a szociális készségszint vizsgálata, amely az önellátó képesség és a meglévő szociális készségek, valamint a szociális alkalmazkodás fő jellemzőit tárta fel. Ebből a felmérésből azt is láthatjuk, hogy melyek azok a mindennapi feladatok, amelyekben a kliens segítségre szorul. A családon belüli gondozás kapcsán vizsgáltuk a demenciával élők önálló életviteli képességét is. E három szempont támpontokat nyújt a gondozó családtag „objektív terhelődésének” megítéléséhez.
  Erre épül a gondozási feladatok családon belüli megoszlásának áttekintése, amely abban segít, hogy megtudjuk, kik a kulcsszemélyek, akik a családon belül a primer gondozói feladatokat látják el. A családon belüli szerepek alakulásának vizsgálatára egy saját szempontrendszert dolgoztunk ki (Szabó - Kiss, 2015). Az objektív terhelődésből kiindulva a „szubjektív terhelődés” vonatkozásában fontos támpontokat szerezhettünk arról, hogy a gondozási terhelődés hogyan hat érzelmileg a gondozó családtagra. A vizsgálat eszköze az önellátó képesség részletesebb felmérésével, bővült, amellyel a demenciával élő személy funkcionális leépülésének mértékét vizsgáltuk (Szabó 2000.). Ehhez kapcsolódik az emlékezeti és viselkedési problémákat, értékelő nemzetközileg is ismert skála (Zarit, 1985), amely a demenciával élő személy, zavaró viselkedését méri és annak hatását a primer gondozóra. Ehhez kapcsolódik a primer gondozó családtag terhelődésének a felmérése (Zarit, 1985) és a gondozási feladatokhoz kapcsolódó negatív és pozitív attitűd vizsgálata (Farran et. al., 1999). A kutatás eszköztára kiegészül egy hat üléses fókusz csoporttal, ahol a résztvevő primer gondozók, egymás eseteit hallva a tematikus kérdések mentén nyitottabban tárják fel a gondozás kritikus időszakait, és az intézményi elhelyezés, döntő tényezőt.
  Jelen tanulmányban a doktori kutatásból csupán azok az adatok kerülnek közlésre, amelyek a gondozó családok szerepfeszültségének vizsgálati eredményeit tükrözik, és hozzájárultak a támogató jellegű Alzheimer Café elindításához.

• Észlelt társas támasz időskorban

  27-29

  Ferwagner Anna

  Megtekintések száma:

  994

  A társas támasz a társas kapcsolatokban a törődés, gondoskodás, szeretet, megbecsülés, kölcsönösség, közösséghez tartozás megtapasztalását jelenti. A nehéz élethelyzetek, betegségek, átmeneti vagy tartós egészségkárosodás elviseléséhez, a betegségekből való felépülésben, a mentális és fizikai egészség megőrzésében, a krízishelyzetekkel való megküzdésben szintén rendkívül fontos a megfelelő társas támasz. A társas kapcsolatok megléte az idősödés sikeres megélésére is hatással van, a családhoz tartozás, a társas támasz megléte, az emberi kapcsolatok minősége jelentősen befolyásolja az életminőséget. Időskorban a társas támogatás, a család, a barátok és a hivatásos segítők (pl. szociális gondozók) részéről történő tényleges, illetve az idősek által észlelt segítségnyújtás szerepe felértékelődik. Ez a társas támogatás lehet instrumentális támasz (pl. étkezésben, bevásárlásban nyújtott segítség), érzelmi-információs támasz (pl. meghallgatják, tanácsot adnak) vagy pozitív szociális interakciókon alapuló támasz (pl. akivel együtt lehet, idejét eltöltheti, együtt tevékenykedhet). A társas támasz, a szociális háló hiánya ugyanakkor növeli az elmagányosodás veszélyét. A legnehezebb helyzetben azok vannak, akik időskorukra maradnak egyedül társuk elvesztését követően. Az alacsony szintű észlelt társas támasszal rendelkező idősek elégedetlenebbek az életükkel és inkább érzik magukat magányosnak. Időskorban a depressziót leginkább kiváltó tényezők egyike a magányosság a kiszolgáltatottság, embertelen bánásmód, lakáskörülmények, gyógyszerellátás, közbiztonság, kikapcsolódás hiánya és a célok hiánya mellett.

  Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy az észlelt társas támasz mértéke milyen tényezőktől függ (pl. életkor, családi állapot, egészség), hogyan függ össze az idősödés megélésével, milyen eltérés figyelhető meg az idősödés megélésében a különböző élethelyzetben lévő (önellátásra képes vagy idősotthonban élő), illetve a különböző korcsoportba tartozó 65 évnél idősebb emberek között. Az egyes korcsoportok a WHO besorolás szerint kerültek kialakításra: 65-74 év közöttiek (idősödők), 75-89 év közöttiek (időskorúak), 90 év felettiek (aggastyánok). Az idősödés megélésének megítélésére az idősödéssel kapcsolatos attitűdök, az élettel való elégedettség és az időskori depresszió dimenziókat használtuk. Kutatásunkban a demográfiai adatokra vonatkozó kérdéseket (pl. nem, kor, családi állapot, stb.) tartalmazó kérdőívet és standardizált kérdőíveket alkalmaztunk (Élettel való Elégedettség Skála, Időskori Depresszió Skála rövidített változata, Idősödéssel Kapcsolatos Attitűdök Kérdőív, Társas Támasz Kérdőív).

  Kutatásunk eredménye alapján az észlelt társas támasz mértéke nem különbözik a férfiak és a nők esetében, a férfiak ugyanakkor kétszer annyi támogatóról számoltak be, mint a nők. Az egyes korcsoportok tekintetében azonban mindhárom támaszfajta és a támogatók számának esetében is az életkorral csökkenő tendencia figyelhető meg, ami a közeli ismerősök, házastárs halálával bekövetkező kapcsolati háló gyengülésének, a segítő kapcsolatok csökkenésének tudható be. Családi állapot tekintetében általánosságban elmondható, hogy a legkisebb észlelt támaszról és a legkevesebb támogatóról az egyedülállók és elváltak, legmagasabb észlelt támaszról és a legtöbb támogatóról a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők számoltak be. Egészségi állapot tekintetében a rossz egészségi állapotban lévők kisebb támaszt észlelnek és kevesebb támogató jelenlétéről számoltak be, mint a jó, kiváló egészségi állapotúak. A legkisebb mértékű támaszt a 65-74 év között idősotthonban került emberek észlelik, akik túl fiatalon, többnyire hirtelen bekövetkezett állapotromlás miatt kerültek idősotthonba.

  Önellátás tekintetében mindhárom támaszfajta esetében szignifikáns különbség figyelhető meg az idősotthonban élők és az önellátók közt, az idősotthonban élők kisebb észlelt támaszról számoltak be mindhárom korcsoportban, mindhárom támaszfajtánál, kivéve az idősotthonban élő 90 év felettiek esetében észlelt magasabb instrumentális támasz. Bár sokan épp azért költöznek idősek otthonába, hogy életük egyik leginkább kiszolgáltatott, mások segítségére utalt időszakában megfelelő támaszt kapjanak, ezen támaszt azonban inkább csak instrumentális jellegű támaszként észlelik (fizikális segítségnyújtás az étkezésben, orvosi ellátásban, stb.), nem pedig érzelmi és szociális támaszként. A támogatók száma a legfiatalabb korcsoportban tér el egymástól leginkább, míg a 90 éves kor felett ez az eltéré minimálisra csökken.

  Közepes, illetve gyenge erősségű pozitív korreláció mutatkozott a társas támasz mindhárom alskálája és az élettel való elégedettség, valamint az idősödéssel kapcsolatos attitűdök pszichológiai növekedés alskálája (egész életen át tartó fejlődés lehetősége, az élet pozitívumai), továbbá a támogatók száma között. Közepes, illetve erősségű negatív korreláció mutatkozott a társas támasz mindhárom alskálája és az időskori depresszió, valamint az idősödéssel kapcsolatos attitűdök pszichoszociális veszteség alskálája (pszichés és szociális veszteségek, az idősödés, mint negatív élmény) között. Magasabb észlelt társas támasz esetén tehát nagyobb mértékű az élettel való elégedettség, kisebb mértékű a depresszió és az idősödés megélése is pozitívabb.

  Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a ténylegesen nyújtott támasz és az észlelt támasz nem azonos. Érdemes lehet megvizsgálni azt is, hogy az idősek kiktől (pl. család, barátok, szociális segítők, stb.) milyen jellegű támaszt (pl. instrumentális, érzelmi, stb.) igényelnek és kapnak meg, illetve ebből milyen mértékű támaszt észlelnek. Kiemelkedően fontos lenne az egyedül élő legidősebb emberek és az idősotthonokban élők érzelmi támogatása. A COVID járvány időszakában az idősotthonokban elrendelt látogatási tilalom és az emberi élet védelme érdekében elrendelt, az önellátásra képes időseket is érintő egyéb korlátozások ugyanakkor tovább csökkenthetik az érzelmi és a pozitív szociális interakciókon alapuló észlelt társas támaszt és az érzelmi támaszt, amelyek minden korcsoportban és élethelyzetben eleve alacsonyabbnak bizonyultak, mint az instrumentális támasz.

• Az idősebb korosztály szerepe a családi gazdaságok generációváltásában

  2-13

  Kovács Éva Katalin

  Megtekintések száma:

  258

  A családi gazdaságok életében éppúgy, mint a gazdaság más területein az egyik legnagyobb kockázatot a generációváltás, azaz a gazdaság átadása jelenti. Ezt bizonyítja a tény is, miszerint a vállalatok 2/3-a nem éli túl a generációváltást. Ennek ellenére mégis sok gazdaság kockáztatja fennmaradását azáltal, hogy nem tervezik meg az utódlást. Az utódlás folyamatában a központi szerepet az elődök töltik be. Jelen tanulmány célja az idősebb korosztály szerepének vizsgálata a családi vállalkozások generációváltásában, - korábbi empirikus kutatások alapján. Az elődök az utódlást követően is szimbolikus szereppel bírnak, így nagy hatással vannak a céges kultúrára, értékekre és teljesítményre. Az elődök széleskörű tapasztalattal rendelkeznek a gazdálkodást tekintve, azonban járatlanok az utódlás területén. Többük fejében megszületik a nyugdíjba vonulás gondolata, azonban a tényleges cselekvésig csak kevesen jutnak el. Végezetül pedig elmondható, hogy a családi gazdaságok legfőbb előnye az lehet, hogy ideális esetben akár generációkon át egy család kezében maradnak, ezáltal több tíz évnyi tapasztalat és tudás, információ és rutin összpontosulhat a vezetőben, a kapcsolati tőkéről nem is beszélve. Így nem szabad elfelejtenünk, hogy az ezüstgeneráció aranyat ér!

• A demencia korai diagnózisának felismerhetősége és a családokon belüli megoldási lehetőségek támogatása egy új intézmény támogató tevékenységén keresztül

  64-65

  Zsarnóczky Martin

  Zsarnóczky-Dulházi Fanni

  Megtekintések száma:

  78

  A demencia barát közösségek népszerűsége Nyugat-Európában már megközelíti más, olyan kiemelt hétköznapi témákkal foglalkozó ügyeket, mint környezetvédelem, vagy a globális felmelegedés. A demencia barát közösségek tevékenysége 30 éve indult el és tevékenységüknek köszönhetően mind az érintettek mind a kívülállók számára jelentős eredményekkel szolgál. Idehaza is egyre több fórumon jelenik meg a téma, amely vélhetően sok családot érint.

  A köznyelv sok esetben a demenciát a szenilitással párosítja, helytelenül. A demencia minden érintettnél más területen és más mélységben léphet fel. Sok esetben ezért azok a családok, akik körében előfordul a demencia jelensége komoly nehézségekbe ütköznek annak beazonosításakor. A demencia diagnózisának pontos ismerete nélkül a családok éveken át, akár évtizedig tartó otthoni gondozás-ápolás keretében foglalkoznak autodidakta módon a megoldásokkal. Ez a személyes érintettség nem csak nagy anyagi és lelki terhet ró a családra, de a helyi közösségtől való bezárkózáshoz, elszigetelődéshez, kirekesztettséghez vezethet. A demencia családi „terhe” így kedvezőtlenül hat a betegségre és akár a hozzátartozók mentális egészségére is.

  A demencia világméretű jelenségével jelenleg többnyire csupán a szakemberek vannak tisztában és viszonylag kevés szakmai párbeszéd és érdekképviselet vállalja fel a társadalmi párbeszédet. Innovatív és egyedülálló kezdeményezés kezdődött el Gyöngyösön, ahol a Mátra Integrált Gondozóházak (MatraLab) tevékenysége keretében olyan nappali intézményben megvalósuló fejlesztést és megoldásokat kínálnak az érdeklődők számára, amelynek keretében a családok mindennapjainak segítése és az információátadás is kiemelt feladat. A kezdeményezés kistérségi összefogás szintjén valósul meg, amelynek keretében a gyöngyösi intézmény szolgáltatásaira 25 települési önkormányzat kezdi el hamarosan monitorozni a demencia valós súlyát és körülményeit az érintettek körében. A demencia világszerte egyre terjedő és beazonosítható jelenség, ezért minél előbb az érintett családok akár teljes társadalmi szintű segítségére lesz szükség.

• Idős betegek komplex ápolása

  143-145

  Virág Andrea

  Gadó Klára

  Markovics Dorina

  Szűcs Ádám

  Megtekintések száma:

  10

  Magyarország lakosságának 19% -a az idős korosztályhoz tartozik, mely mutató folyamatos emelkedést mutat. Az idős betegek ellátása az egészségügyi költségvetés több, mint 30%-át teszi ki. A geriátriai populációt multimorbiditás és polipragmázia, funkcionális függőség és esendőség, depresszió jellemzi, mely speciális tudást igényel mind az orvosok, mind a szakdolgozók részéről. Szükséges tehát az idős betegek ellátási szempontjainak komplex figyelembe vétele, ennek szakmai szempontjainak összegzése, különös tekintettel a secunder és tercier prevencióra valamint a readaptáció bevezetésére. Természetesen a beteg, a család, a hozzátartozó bevonása is szükséges a beteg hosszabb távú ellátásában.

• Idős hozzátartozót gondozó családtagok megterheltsége a COVID-19 idején

  55-56

  Tróbert Anett Mária

  Bagyura Márton

  Széman Zsuzsa

  Megtekintések száma:

  217

  Az elöregedő társadalmakban a növekvő idősgondozási igénnyel nem jár együtt az ellátórendszerek kapacitásának növekedése, így előtérbe kerülnek a költséghatékony gondozási formák (például házi segítségnyújtás), valamint megnövekszik az informális gondozás és a család gondozói szerepe. A családi gondozók megterhelődéséből fakadó esetleges kimerülés, kiégés tovább növeli a szociális és egészségügyi ellátórendszerek terheltségét, a családi gondozók támogatása ezért égetően fontos.

  Kutatásunk az idős hozzátartozót gondozó családtagok megterheltségét vizsgáló korábbi PhD kutatásra épül. Célja a gondozási feladatokból fakadó megterheltség mértékének, dimenzióinak vizsgálata, valamint választ keresünk arra, hogy a gondozási megterheltség milyen hatással van a családi gondozók munkahelyi, professzionális munkavégzésére. Mivel a kutatás a COVID-19 járvány idején zajlott, vizsgáltuk a családi gondozók járványhelyzethez kötődő plusz terheit, illetve az ezekhez kapcsolódó erőforrásokat, megküzdési módokat is. A kutatáshoz használt online kérdőívben két, hazánkban még nem használt új mérőeszközt is alkalmaztunk: a gondozói megterheltséget mérő Cope Index-et, valamint a kiégés mérésére szolgáló OLBI kérdőívet. Az adatok feldolgozása kvantitatív és kvalitatív módszerrel zajlott. A járványhelyzethez kötődő terhekre vonatkozó válaszok szerint a családi gondozók a járvány miatt a már meglévő terheik fokozódásáról számolnak be, emellett számos új kihívással is szembesülnek. Nehezebb a munkavégzés, ügyintézés, bevásárlás, gyakoribb az izoláció, a szorongás, az összezártságból fakadóan gyakoribbá válhatnak a családi konfliktusok. Előfordult, hogy a házi segítségnyújtás korlátozottabban volt elérhető, a gondozó családtagnak a szociális szakembert, gondozónőt is helyettesítenie kellett. Azokban az esetekben, amikor a gondozott még részben önálló, a járvány miatt kénytelen volt otthon maradni, az ebből fakadó plusz feladatokat szintén a családtagoknak kellett felvállalniuk. Teherként jelent meg a megfertőzés félelme is.

• Idős onkológiai beteg önellátása otthoni környezetben

  111-112

  Bednáriková Miroslava

  Zöldi Réka

  Libová Lubica

  Megtekintések száma:

  11

  A daganatos megbetegedések a legrettegettebb betegségek közé tartoznak az egész világon. A család fontos szerepet játszik a leküzdésben. Az otthoni környezetben nyújtott ápolás segít szinten tartani az önellátást, és igyekszik javítani annak minőségén.
  Természetesen az önellátást sok tényező befolyásolja, mint például a beteg kora, a megbetegedés fajtája és a kezelés típusa, a beteg pszichés állapota, a környezet, melyben adott helyzetben van. Az önellátás hozzájárul az önbecsüléshez és pozitívan hat az önértékelésre.

• A demenciával élő időst gondozó családtagok problémái a COVID-19 első hulláma alatt

  51

  Széman Zsuzsa

  Kostyál L. Árpád

  Megtekintések száma:

  185

  Magyarországon az enyhe és középsúlyos demenciával élők közel 70%-át otthonukban jellemzően családtagok gondozzák. A 2020. május 1 és június 1 között végzett online kutatás célja volt a demenciával élő időst gondozó családtagok nehézségeinek összehasonlítása két periódusban: a COVID-19 okozta járvány első hulláma előtti és utáni helyzetben. A 187 fős minta 6 önsegítő Facebook csoport tagjai közül került ki. A válaszadók 90% -a nő volt, átlagéletkoruk 54 év, 62%-uk a demenciával élő idős gyermeke, zömük több mint egy éve gondozott.

  Két problémát ki kell emelni nehézségeik közül: a) a 9-12 órás vásárlási időkorlát (65 éven felülieknél), b) az egészségügyi, szociális és egyéb szolgáltatások elérhetetlensége.

  A veszélyhelyzet kihirdetése előtt a válaszolók zöme, 80%-a kapott valamilyen segítséget, amely szignifikánsan csökkent a szigorítások után, de még mindig a minta több mint kétharmada kapott valamilyen támogatást. Szignifikánsan csökkent a szociális szolgáltatóktól (a változás -9%) és a szakorvosoktól kapott segítség (-5%). A romló tendenciát némileg ellensúlyozta az önkormányzatoktól, a barátoktól a korábbihoz képest valamennyivel nagyobb mértékű segítség.

  Nem csökkent ugyanakkor a család szerepe, a gondozók több mint fele családjától kapott mindkét periódusban segítséget.

  Ugyanakkor a veszélyhelyzet kihirdetését követően 12%-ról 18%-ra nőtt azon családgondozók aránya, akik nem kaptak senkitől segítséget, bár szükségük lett volna rá. A járvány okozta nehézségek és a demenciával élők miatti aggódás negatívan hatott a gondozók életminőségére, közel 40%-uk a járvány előttihez képest rosszabb lelki, mentális egészségi állapotot jelzett.

• Családi (informális) gondozást segítő rendszerek Magyarországon

  34-48

  Patyán László

  Megtekintések száma:

  220

  A demográfiai öregedés kihívásaival az Európai Unió minden tagállamának szembe kell néznie. Ha a tagállamok demográfiai jellemzőit tekintjük, látható, hogy nincsenek lényegi eltérések sem az időskorúak jelenlegi arányában, sem pedig e ráták várható jövőbeni alakulásában. A demográfiai és társadalmi öregedés a jóléti rezsimek több területét is érinti, de ezek közül általában az egészségügyi és nyugdíjrendszert és a személyes szolgáltatásokat szokták a középpontba helyezni. A tanulmány a személyes szolgáltatások egy speciális területével foglakozik, mely ma a legtöbb posztkommunista országban éppoly új, mint amilyen régi: ez a család által végzett gondozás s ennek támogatása. A tanulmány kitér a családi gondozók támogatásával kapcsolatos jóléti politikák ismertetésére, megvizsgálja a tagállamok gondozási politikájának rendszerezési kísérleteit, elemzi a közelmúltbeli és jelenleg érzékelhető gondozáspolitikai folyamatokat, ideológiákat, s végül kitér a volt kommunista országok sajátságos helyzetére, majd bemutatja Magyarország a családi gondozással kapcsolatos gondozáspolitikáját. Az esszé alapgondolata, hogy a demográfiai kihívások ugyan hasonlók, de a szolgáltatás politika, az intézményi rendszerek fejlettsége komoly eltéréseket mutat országonként. Az országok fejletlen intézményes szolgáltató rendszerei mellett a gondozó családtagokat támogató eszközöknek pedig igencsak híján vannak a posztkommunista tagállamok.

• Attitudes of Roma adults towards the care of their elderly relatives

  21-24

  Godó Irén

  Tóth Dalma

  Megtekintések száma:

  85

  Caring for the elderly is a challenge for any society even if it is a family or institution related issue (Bánlaki 2006). Numerous researches on the care of the elderly have been published, which help to make the care of the elderly as effective as possible (Djellal, Gallouj 2006). Within the framework of our research, we undertook to examine the attitudes (Arlotti, Aguilar-Hendrickson 2017) and experiences of the Roma towards elderly care.
  Our aim was to explore the opinions of adult Roma people on the topic, as well as to identify possible cultural peculiarities in this issue (Hajime et al 2006; Da Roit 2010; Kehusmaa et al. 2013; Szabóné 2018).

  Method:
  We have selected Roma adult people living in Budapest as our target group, most of them perform manual labour, who in the near future are likely to face the issue of caring for their elderly relatives or are already facing it in the capital. We have chosen this target group because there is a wide range of social services in the capital, and this gives us an insight into the confidence or lack of confidence in the social care system. The situation of the Roma elderly in the Hungarian social context is discussed with a nuanced approach based on Roma studies. The opinions and thoughts of 20 Roma adults are highlighted in our presentation, with whom we interviewed. We compiled a semi-structured set of questions for the target group. We tried to capture the attitude of the Roma towards elderly care along different dimensions (Allport, Lindzey 1960; Örkény, Vári 2009): individual responsibility (Nárai 2019) patterns of the family (Bánlaky 2001), financial and other resources (Bourdieu 1999) - assistance, trust in the social care system, readiness for elderly care (Heimlich 2008). Our research was carried out in November 2021 in compliance with the measures associated witht he COVID-19 situation. The interviews took 40-75 minutes long on average per person.
  We compare international trends within formation on elderly care in Hungary and data on the health status of elderly Roma in Hungary (Kodner, 2006).

  Results:
  The uniqueness of our research lies in the fact that we present the strategies of the Roma related to care in the Hungarian social reality, we identify practical problems and challenges, which can even be a breeding ground for future social policy measures (Schwiter et al. 2015). Poverty among the Roma, as well as discrimination and lower life expectancy compared to non-Roma (KSH, 2015) all contribute to the decision-making of Roma adults regarding the care of their elderly relatives, which is confirmed by the answers found in the interviews and the possibilities and strategies formed by the elderly care system (Kovács 2006). Our results showed that access to various social benefits, such as home help and public health care among others is affected during elderly care, and also has a key role to play, but also information among the Roma. In addition to trust in the social care system, financial means or lack of the influence coping strategies for elderly care. The results obtained can be used even for prevention projects aimed at local health preservation, or for any program aimed at improving the health status of the Roma.

  References
  Allport, G. W., Vernon, P. E., Lindzey, G. A. (1960): A study of values, 3rd ed., Boston, Houghton.Mifflin.
  Barbara Da Roit (2010): Strategies of Care. Changing Elderly Care in Italy and the Netherlands. Care and Welfare
  Bánlaky Pál (2001): Családszociológia. Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest.
  Bánlaky Pál (2006): A család belső működése – A családon belüli kapcsolatok dinamikája. In: Czibere Ibolya (szek.) (2006): Családszociológia szöveggyűjtemény. Debrecen.
  Bourdieu, Pierre (1999): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: Angelusz Róbert (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 156-177.
  Faridah Djellal, Faïz Gallouj (2006): Innovation in care services for the elderly. The Service Industries Journal. Volume 26, 2006 - Issue 3
  Hajime Orimo,Hideki Ito,Takao Suzuki,Atsushi Araki,Takayuki Hosoi, Motoji Sawabe (2006): Reviewing the definition of “elderly”. Geriatrics Gerontology, Volume 6, Issue 3 149-158.
  Helmich K. (2008): A generativitás fogalma és a nemzedékek egymásrahatása. In: Gyáni G., Láng M. (szerk.): Generációk a történelemben. Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesülete és a Nyíregyházi Főiskola Gazdasági Társadalomtudományi Kara, Nyíregyháza (2008) 115-120.
  Karin Schwiter, Christian Berndt, Jasmine Truong (2015): Neoliberal austerity and the marketisation of elderly care. Social & Cultural Geography Volume 19, 2018 - Issue 3: Placing care in times of austerity
  Kodner, D., and C. Spreeuwenberg. 2002. “Integrated Care: Meaning, Logic, Applications and
  Implications – A Discussion Paper.” International Journal of Integrated Care Vol. 2 (October-December).
  Kovács Éva (2006): Mari ésaz ő „cigánysága” – avagy a narratíva helye és ereje az etnicitás kutatásában. Tabula, 2006 9 (I):41-52.
  KSH Statisztikai Tükör (2015). A hazai nemzetiségek demográgiai jellemzői. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/nemzetiseg_demografia.pdf (Utolsó letöltés ideje: 2021. 11. 03.)
  Marco Arlotti, Manuel Aguilar-Hendrickson (2017): The vicious layering of multilevel governance in Southern Europe: The case of elderly care in Italy and Spain. Social Policy Administration, Volume52, Issue3, May 2018, 646-661.
  Margaret McAdam (2008): Frameworks of Integrated Care for the Elderly: A Systematic Review. Ontario Ministry of Health and Long-Term Care.
  Nárai Márta (2019): A lokális társadalmi szerepvállalás, felelősségvállalás szereplői – egyesületek, alapítványok a helyi közösségek/helyi társadalom szolgálatában, Ünnepi tanulmánykötet a 70 éves Gáspár Mátyás tiszteletére, Magánkiadás, 151-161.
  Örkény Antal – Vári István: Szempontok és kérdőjelek a magyarországi roma kisebbség tanulmányozásához. Fundamentum, 2009. 2. szám, 5-15.
  Sari Kehusmaa, Ilona Autti-Rämö, Hans Helenius, Pekka Rissanen (2013): Does informal care reduce public care expenditure on elderly care? Estimates based on Finland’s Age Study. BMC Health Services Research 13, 317.
  Szabóné dr. Kármán Judit (2018): A magyarországi cigány/roma népesség kulturantropológiai és orvosantropológiai megközelítésben. Romológiai füzetek 2. DRHE, Debrecen, 5-76.