Miközben a fenntarthatóság egyre nagyobb figyelmet és publicitást kapott az elmúlt évtizedekben, ugyanezen időszak alatt minden ökoszisztéma szolgáltatás folyamatosan romlott. Hatalmas szakadék van az elmélet és retorika valamint az értelmes és hatékony cselekvés között. A jelenkori szocio-ökológiai válság egy torz világkép eredménye, melyet az egyénre és a társadalomra ható mély pszichológiai mechanizmusok formálnak. Ezeknek a mögöttes mechanizmusoknak a felismerése és az emberekben való tudatosítása segíthet letérni arról az öngyilkos útról, amin a szabad-piaci kapitalizmusra, neoliberális ideológiára és mértéktelen konszumerizmusra berendezkedő nyugati társadalmak járnak már kétszáz éve. Jelen írás néhány olyan akadályt elemez, mely láthatóan hátráltatja a hatékony cselekvést.