A tanulmány a faktoring-tevékenység szemszögéből vizsgálja meg a hazai pénzügyi intézményrendszert. A tisztább fogalomértelmezés érdekében a tanulmány összeveti a jogi és a közgazdasági fogalomhasználatot, bemutatja a pénzügyi közvetítő rendszer, bankrendszer, pénzügyi intézményrendszer elhatárolását. Vázolja a faktoring intézményi szabályozásának ellentmondásait, a pénzügyi tevékenység szabályozásának magyar fejlődésttörténetét az 1970-es évektől napjainkig. A szabályozási hiányosságok felvetése mellett a jogszabályok módosítására többféle alternatív megoldást is javasol az értekezés, ezzel is rámutatva a faktoring-tevékenység jelentőségére. Elemzésében kitér a külföldi és hazai gyakorlati tapasztalatokra egyaránt, amelyek szintén megalapozhatják a jövőbeni jogi szabályozást, választ adva a tanulmányban felvetett, az intézményi strukturát érintő kérdésekre.
A tanulmány a jogi szabályozás szemszögéből vizsgálja a hitelezés gyakorlati és elméleti problémáit. Az 1990-es éveket követően Magyarországon is kialakult a fogyasztói társadalmi modell, amihez egy elég
széleskörű fogyasztói hitelezési tevékenység társult. A hitelnyújtás szabályozása azonban sok területen hiányos volt, a fogyasztóvédelem szűkkörűen érvényesült a pénzügyi szolgáltatások piacán. Az adósok
kiszolgáltatottak voltak a pénzügyi intézményeknek, amelyek az adósok jogait erősen korlátozó szerződési gyakorlatot vezettek be. A gazdasági válság, a nem fizető adósok jelentős száma társadalmi problémaként jelentkezett a döntéshozók számára. Ez arra késztetett, hogy megreformálják a hitelezési szabályokat, és erősítsék a fogyasztók védelmét ezen a területen.
Journal of Economic Literature (JEL) kódok: K 30